Voltak, akik már kilenckor megérkeztek Nagydobronyba, a XVI. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztiválra. Tény, nekik órákat kellett várniuk a hivatalos megnyitóra. Ám, mint az ilyen eseményeken általában, nem a protokolláris rész volt a lényeges. Az egymás után befutó autóbuszok népviseletbe öltözött utasai régi ismerősökként üdvözölték egymást.

Bundás Lajos, akinek a neve évtizedek óta fémjelzi a Bereg-vidék hagyományőrző mozgalmát, hajnalban érkezett meg egy budapesti nemzetközi fellépésről, büszkén mutatta az ott kapott díszoklevelet, s azt magyarázta, hogy a világért sem hagyták volna ki a nagydobronyi seregszemlét. Voltak, akik – kihasználva a lehetőséget – még egy gyors próbát tartottak, de a legtöbb kék, lila, piros pruszlis, szoknyás lány, dolmányos, mellényes, szikrázó-fehér gyolcsinges fiú színes forgatagot alkotva sétált, beszélgetett, örült egymásnak.

S mire megkezdődött a fesztivál, már több mint harminc együttes neve szerepelt a programfüzetben. Gajdos István parlamenti képviselő, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, Jevcsák Judit, a megyei állami közigazgatás osztályvezetője, az ungvári járás közigazgatásának, tanácsának képviselői már több százas nézősereg előtt köszönthették a hagyományőrzők csúcstalálkozójának résztvevőit.

Visk, Dercen, Eszeny, Szürte, Munkács, Beregszász, Téglás, Nevetlenfalu...

A kezdésre várakozva még arról morfondíroztunk, hogy – mint sok minden más – a néptánc, a népzene is válságban van, nincs, aki támogassa a hagyományőrző csoportokat. Aztán, tessék! Fellépők sokasága háromtól nyolcvanhárom éves korig... Tüzes csárdás, édes-bús népdal, régvolt szokások felidézése...

A szervezők (az UMDSZ, a megyei művelődési főosztály, az ungvári járási művelődési és turisztikai osztály) megnyugvással és megelégedéssel konstatálhatták: a célt elérték, ismét százak meríthettek a magyar népi kultúra tiszta forrásából.

Horváth Sándor