Alaptétel: a benzinár emelkedése fokozza az inflációt és fékezi a gazdasági növekedést.

Hogy mekkora erőfeszítésekkel és kényszeredetten hebegtek-habogtak a kőolajszármazékokat forgalmazó kárpátaljai vállalatok vezetői az éppen aktuális üzemanyag-áremelkedések idején, csak az tudja igazán, aki nyilatkozatot próbált kicsikarni belőlük a drágulást kiváltó okokról. Hivatkoztak a szállítási költségek emelkedésére, a hazai kőolajfeldolgozó vállalatok modernizálására, az állami tartalékok apadására és minden egyébre, ami valamiképpen összefüggött a kérdéssel.

Nos, ennek vége!

Julija Timosenko még kormányfőként kijelentette: "Vége a mellébeszélésnek, a hazai üzemanyagárakat is elsősorban a nemzetközi piac ármozgásai határozzák meg. Ha a világpiacon drágulás áll be, senki ne számítson arra, hogy Ukrajnában csökkennek majd az árak".

Egyenes beszéd. Mondhatni, szokatlanul egyenes és nyílt. Ám nem árt valamelyest mögéje nézni. Néhány hónapja a nemzetközi olajipar vezetői még árcsökkenést prognosztizáltak, mely motorjának mindenekelőtt a 10 százalék körül száguldó kínai és a 3–3,5 százalékkal bővülő amerikai gazdasági növekedést jelölték meg.

De hol van már a tavalyi hó?!

Ma már nemhogy 60 dollár alá nem esett a nyersolaj hordónkénti ára a nemzetközi piacon, de inkább 80 felé mozog. Sőt, a New Orleans környéki legalább 20 fúrótornyot és finomítót porig romboló Katrina hurrikán következményeként akár a százat is megközelítheti. Éppen ezért az ország nem véletlenül nyitotta meg stratégiai tartalékait. Külföldi szakemberek legújabban már úgy nyilatkoznak, ha érvényesíteni akarják a szélvihar pusztítását, az eddigieknél is nagyobb áremelésre lesz szükség. Bár a Katrina a teljes amerikai termelésnek csak mintegy 20–30 százalékát érinti, az év végéig legalább 20 százalékos drágulás is elképzelhető. Az év eleji egy dollár körüli literenkénti benzinár akár 1,5 euróra (!) is növekedhet. Szoktatni kell magunkat az új árakhoz, jövendölik, mivel a "fekete arany" készlete kifogyóban van, több biztos nem lesz belőle.

No, de evezzünk hazai vizekre. Az eddig napvilágot látott előrejelzések szerint Ukrajnában már szeptember folyamán 7–8 százalékos üzemanyag-árdrágulás várható. Benzinhiányról ezúttal senki nem beszél, de árnövekedésről igen, ami a fentiek tükrében teljesen érthető. Az elemzők egyre kevésbé szemérmesek, nyilatkozataikban mind gyakrabban "pöcögtetik", hogy nálunk is, ahol ugye köztudottan a világ legolcsóbb üzemanyaga tankolható, literje hamarosan eléri az egy dollárt.

Az eseményeket naprakészen követők Ukrajnában ma azt érzékelik, hogy az A-95 típusú benzin ára már jócskán meghaladta a literenkénti 4 hrivnyát, a dollár viszont "tárt karokkal" közelít feléje, mivel egysége öt hrivnya alá esett.

Ami pedig Kárpátalját illeti e vonatkozásban, vidékünkön mindenfajta üzemanyag literje legalább 5–10–15, egyes esetekben 20, sőt 40 kopijkával is drágább, mint az országban másutt.

Viszont az üzemanyagárak, az infláció és a gazdasági növekedés összefüggéseihez mindenképpen hozzátartozik: politikusaink, gazdasági elemzőink lépten-nyomon nagy előszeretettel és nem kis büszkeséggel nyilatkozzák, hogy az év eleje óta Ukrajnában eddig még soha nem látott alacsony szinten van (6,7 százalék) az infláció.

Nos, ne menjünk messzire, maradjunk csak az üzemanyagáraknál. Aki veszi a fáradságot, s "visszalapozza" az év eleji üzemanyagárakat, és összehasonlítja a maiakkal, emellett tud százalékot is számítani, az pillanatok alatt rájön, hogy a kapott számadat még köszönő viszonyban sincs a fentebb említettel, mivel annak öt-, de inkább hatszorosa, vagyis 32–37%. Ez ugyan még nem jelenti azt, hogy a 6,7 százalék megkérdőjelezendő, illetve irreális volna, amennyiben más árucikk(ek) ára lényegesen csökkent volna az év nyolc hónapja alatt. Csakhogy ilyet (ilyeneket) még nagyítóval sem találni "szűkebb kishazánkban".

Hivatalos magyarázat persze erre is van. Mint a központi médiában is hallhattuk a minap – hogy is fogalmazzunk finoman? –: "a korábbi években statisztikusaink a nem a valóságnak megfelelő adatokat kapták".

A hruscsovi és brezsnyevi éra, de talán még a függetlenség első éveinek gazdasági "útkeresései" talán még magyarázhatók ily módon. No, de a tegnap? És főként a ma?

Csak értenénk, hogy miért mondta az exkormányfő, hogy vége a...

Nigriny Szabolcs