Gyorsul, lassan hanyatlik, vagy teljesen megáll a technikai fejlődés. A New Scientist hasábjain tudósok vitatkoztak a jövőről.

Jonathan Huebner fizikus, az amerikai védelmi minisztérium China Lake-i kutatóközpontjának munkatársa tanulmányában arra figyelmeztet, hogy a technikai újítás egy évszázada érte el csúcsát és azóta is hanyatlik. Huebner 7200 kulcsfontoságú találmány keletkezését vetette össze a világnépesség növekedésével. E szerint 1873-ban született a legtöbb egy főre eső forradalmi újítás. A szakember ezt követően az Egyesült Államokban 1790-től napjainkig kiadott szabadalmak számát vizsgálta az ország lakosságának növekedéséhez képest. E szerint az egy főre eső új szabadalmak száma 1915-ben volt csúcson. A tanulmány szerint globális méretekben egymilliárd emberre hét jelentős technikai újítás jut manapság, ami a 17. század elejére jellemző fejlődési ráta.

Az egyre jobb színvonalú oktatás és a kutatásra és fejlesztésre költött összegek ellenére az új technológiák kifejlesztése egyre nehezebb. A statisztikai görbe bukóban van. "Egy sötét korhoz közeledünk, amikor az innováció sebessége a középkorira fog hasonlítani. Ezt a pontot 2024-ben érjük el" – vélekedik Huebner.

A jófej futurológusok szerint a fejlődés exponenciális. Kiváló példa a továbbra is érvényes Moore-törvény, amely szerint az egy chipre épített tranzisztorok száma 18 havonta megduplázódik. Ezt egészíti ki a Kurzweil-törvény, amely szerint a számítási teljesítmény még ennél is nagyobb arányban növekszik. A fenti törvény alkotója, a mesterséges intelligencia egyik fő guruja, Ray Kurzweil szerint Huebner téved, mert véletlenszerű adatokban keres értelmet. A nanotechnológia alapjainak lefektetőjeként ismert Eric Drexler szerint a technikai fejlődést részletek összefüggéseiben érdemes felmérni.

A San Pedró-i Gyorsuláskutató Alapítvány munkatársa, John Smart egyetért Kurzweillel abban, hogy a civilizáció egy technológiai szingularitás felé tart, amikor a fejlődés annyira felgyorsul, hogy képtelenség lesz megmondani, mi történik, merre is tart pontosan. Ennek bekövetkeztét 2040 és 2080 közé teszik. Smart ugyanakkor elfogadja Huebner eredményeit, bár fenntartja, hogy miközben valójában gyorsul a fejlődés, úgy tűnhet, hogy lassul. Ennek oka, hogy a fejlesztés immár az emberi felfogástól távol, valahol egy gép belsejében történik, ráadásul eredménye – mint például a gépkocsik esetében – lényegében a felszín alatt marad.

Ted Modis svájci fizikus, futorológus a középutat képviseli Huebner, illetve Kurzweil és Smart között. Modis szerint az exponenciális technikai fejlődés nem tartható és egy hosszú időszak következik, amelyben a technikai fejlődés üteme egyre lassul. "Úgy látom, hogy a világ változásának sebessége jelenleg csúcson van, és körülbelül annyi változás előtt állunk, mint amennyit magunk mögött hagytunk. Nem értek egyet az örökös exponenciális növekedéssel, sem az innováció azonnali elapadásával" – vélekedik Modis.