– Az Avangard-stadionban történteket nem kerülhetjük meg, elvégre az Ön szakmai karrierjére is kihatással voltak. Hogyan látja hónapok múltán az eseményeket, illetve vannak-e új fejleményei az ügynek?

– A kárpátaljai milícia abban az időszakban nem állt feladata magaslatán. A rázós ügyeket igyekeztek elkendőzni, nem megtörténtté tenni. A magát a stadionba befészkelt fegyveres bandáról is volt információnk, tudtak róla a vezetőink is, de mélyen hallgattak és az ujjukat sem mozdították. Én akkor a főosztály nyomozóosztályának élén álltam. Az egységemmel lefüleltük a bandát. A letartóztatás után azonban nyomban elkezdtek megdolgozni. Azt mondták a feletteseim, hogy az nem egy banda volt, hanem futballcsapat. Megpróbálták a nyomozást is leállítani. Végül azonban én álltam a nyomozócsoport élére. A 12 fős bandából jelenleg négy gyanúsított ül előzetesben. A többiek bujkálnak. Volodimir Pavljot, a banda vezetőjét immár 34 bűncselekmény elkövetésével gyanúsítjuk. A társaság többi tagja ellen összesen 22 bűnügyben indult eljárás.

– Az elnökválasztást követő narancsszínű forradalom idején a kárpátaljai milícia is több pártra szakadt. Ön melyik oldalon állt és miért?

– Sajnos, a politika keményen beavatkozott a milícia munkájába. Holott a mi dolgunk mindig a közrend felügyelete, az emberek nyugalmának megőrzése. Nagy hiba volt, hogy a testületet belerángatták a politikába. Ennek valóban szakadás lett az eredménye. Ez pedig rengeteget ártott a tekintélyünknek. Én akkor is azt vallottam és most is annak vagyok a híve, hogy a milícián belül nincs helye a politikának. Legyen bármilyen párt, tömörülés az ország élén, a milícia maradjon meg a saját kaptafájánál. Mára e téren úgy látom, sikerült rendet rakni.

– Viktor Juscsenko komoly változásokat ígért a belügyi szerveknél. Ezekből mára mit sikerült megvalósítani?

– Megyénkben valóban komoly változtatásokat eszközöltünk a meghirdetett reform szellemében. Azon túl, hogy a vezető beosztásokba mindenütt új emberek kerültek, sikerült gyökeresen változtatni a munkamódszereken és a hozzáálláson. Bátran állítom, hogy megszűnt a számháború, a szép mutatók utáni hajsza. Én csakis a tényleges munkát, a feltárt bűnügyeket tekintem eredménynek. A teljesítményt anyagilag is ösztönözzük. Aki jól dolgozik, az értelemszerűen többet is visz haza a családjának. Ma egy altiszti állományú milicista átlagfizetése meghaladja az ezer hrivnyát. Igaz, a káderkérdés ennek ellenére is komoly gond. A fiatal munkatársak tapasztalatlanok, rengeteget kell még tanulniuk. Szerencsére ez a tényező nem befolyásolja döntően a munkánk eredményét. A bűnügyek felderítettsége terén például a megyék sorában az előkelő ötödik helyet foglaljuk el.

– Bíznak-e a polgárok a milicistákban? Nem rontja-e a megítélést az amnesztia-rendelet?

– Én úgy látom, egyre könnyebb együttműködni a lakossággal. Ez természetszerűen a bizalom jele. A mi dolgunk, hogy ne a büntető szervet, hanem a segítő barátot lássák bennünk a polgárok. Az amnesztia pedig egy olyan újrakezdési lehetőséget biztosít a megtévedt állampolgárok számára, mellyel csak tudni kell élni. Más kérdés, hogy a börtönviselt személyekkel szemben erős az előítélet, ami megnehezíti a beilleszkedésüket. Nyilván ennek tudható be, hogy az amnesztiával szabadultak jelentős része rövid időn belül ismét összeütközésbe kerül a törvénnyel.

– Sokakat érdekel a közlekedésrendészet átalakítása.

– Igen, valóban elindult a reformfolyamat. A lakossági panaszok, a feltárt visszaélések a DAI átalakításának szükségszerűségéről tanúskodnak. Megjegyezném, hogy az önök olvasói is bátran beleszólhatnak a folyamatba, elmondhatják az észrevételeiket, ha felhívják a főosztály bizalmi vonalát a 3-21-44 telefonszámon. Itt a név és egyéb adat megjelölése nélkül bárki szólhat a sérelmeiről. A bejelentés nyomán minden esetben vizsgálat indul.

– A milícia munkáját segítő polgárokat ma is besúgóknak titulálják...

– Aki nekünk segít a bejelentéseivel, az nem besúgó, hanem törvénytisztelő, öntudatos állampolgár. Ez az én véleményem. A lakosság körében kialakult sztereotípiák azonban nehezen adják át a helyüket az észérveknek. Pedig a gyerekeket, a diákokat abban a szellemben kellene nevelni, hogy aki nem segíti a bűnüldözők dolgát, az a közösség ellen vét. Ám, talán a felajánlott pénzjutalomnak köszönhetően, az utóbbi hónapokban egész sor bűnügy megoldásában a lakosság volt a segítségünkre.

– Mit tart bűnöldözói pályafutása legnagyobb eredményének?

– Főosztályvezetőként kétségtelenül a sikeres csapatépítésre vagyok a legbüszkébb. Nyomozóként viszont arra, hogy a súlyos bűntények zömét sikerült felderíteni. Ilyen siker volt az ungvári kettős gyilkosság, valamint a Pfajfer-ügy megoldása. Az utóbbi egyébként bérgyilkosság volt, melynek elfogtuk a tettesét és a felbujtóját is. Megoldatlan maradt viszont a megyeszékhelyen történt patikusgyilkosság. Igaz, vannak elképzeléseink, sőt gyanúsítottunk is, de a megoldásra még várni kell.

– Vannak-e fejlemények az Erdélyi-képek elrablása ügyében?

– Ebben a bűnügyben éppen egy újabb nyomra bukkantunk. Néhány festmény hollétéről is van tudomásunk. Ebben az ügyben különben rengeteg segítséget kaptunk a lakosságtól és a festőművészektől, a műgyűjtőktől. Többet a nyomozás érdekében nem árulhatok el.

– Van-e ma Kárpátalján szervezett alvilág?

– A lakosság körében elterjedt maffia megnevezésnek megfelelő szervezett bűnözés a múlté. Vannak viszont, kár is volna tagadni, olyan csoportosulások, melyek egymástól függetlenül működve is rengeteg gondot jelentenek számunkra. Mindent egybevetve azonban vidékünk országos viszonylatban a béke szigetének mondható. A helyzetet mi sem szemlélteti jobban, mint az a tény, hogy a súlyos bűncselekmények mintegy háromnegyedét a más megyékből érkezők követik el.

– Milyen egy rend őrének a lekiismerete?

– Az enyém tiszta. Bármikor bátran nézek az emberek szemébe, mert cselekedeteimet soha nem árnyékolta be a becstelenség. Én még az általam börtönbe juttatott bűnözőkkel is szoktam kommunikálni. Tudják, hogy az igazság győzött.

– Ha újrakezdhetné, akkor is milicistának állna?

– Már gyermekkoromban eltökéltem, hogy a bűnüldözés lesz a hivatásom. Talán az sem véletlen, hogy feleséget is a testületből választottam. Mindez egyben válasz is a kérdésre.

– Van-e szabadideje, s ha igen, azt mivel tölti?

– A mi hivatásunk olyan, hogy nincs behatárolható szabadidőnk. Bárhol, bármikor hívhatnak és akkor menni kell. Ezt szerencsére a családom is belátja és tolerálja. Ha mégis akad szabadidőm, akkor szívesen választom a "csendes bolondok" sportját. Halat ugyan nemigen szoktam fogni, de nem is ez a lényeg. Szeretek horgászni, de a vadászatnak ádáz ellenzője vagyok.

Balogh Csaba

Jurij Rahivszkij nevét az ungvári Avangard-stadionban történt, a közvéleményt alaposan felkavaró bűnmegelőzési akció nyomán ismerték meg a kárpátaljaiak. A milícia-alezredes, aki nős és egy iskolás korú gyermek édesapja, akkor egy hatvan fős egységgel vonult ki a sportlétesítményhez, mert tudomására jutott, hogy ott egy fegyveres csoport terrorcselekményre készül. Az akkori felettesek nevettek, amikor jelezte, hogy milyen információ jutott a birtokába. A banda azonban valóban létezett és fel volt fegyverezve: 11 lőfegyvert, kézigránátokat és tekintélyes mennyiségű robbanószert találtak a rejtekhelyükön.