A 11. fordulóval befejeződött a megyei labdarúgó-bajnokság első körének, illetve hagyományos szóhasználattal élve "tavaszi idényének" küzdelemsorozata. Félidejéhez érkezett tehát a mindössze 12 csapatosra zsugorodott megyei bajnoki pontvadászat, felkínálva egy röpke mérlegkészítés lehetőségét.

Ezt megelőzően azonban vessünk egy pillantást az első kört lezáró forduló eredményeire, amelyek ha nem is befolyásolták gyökeresen a csapatok elhelyezkedését a bajnoki táblázaton, egy – megyei bajnoki viszonylatban – nem mindennapi eseménnyel is szolgáltak. Nevezetesen: pontot vesztett Kőrösmezőn az eddig hibátlan teljesítménynyel az élen menetelő bajnoki címvédő Szolyvai Avangard. Ezt a bravúrt az utóbbi fordulókban egyre jobban magára találó Hoverlának úgy sikerült elérnie, hogy a listavezető elégedett volt a 0-0-ás döntetlennel. És ez önmagáért beszél.

A bajnokcsapatot üldöző élboly tagjai közül megerősítette helyét a dobogón a mezőny talán legmarkánsabban fejlődő csapata, az Ungvári FK, amely Visken aratott 2-0-ás győzelmet, illetve a Nagybocskói Jalinka, 4-0-ás idegenbeli sikerrel gyűjtve be a három pontot Técsőn.

A jelek szerint kilábalóban van a tartós hullámvölgyből a belső gondokkal küzdő Nagyszőlősi FC, hiszen szoros mérkőzésen mindössze egyetlen góllal maradt alul a feltámadóban lévő Ilosvai Buzsora otthonában (3-2).

Nem mondhatja el ugyanezt magáról az abszolút negatív mérleggel szégyenkező, nemrégiben sokkal szebb napokat látott Priborzsavszkei Építő, amely otthon kapott egy ötöst a Huszti SZK Rusz együttesétől (1-5).

Az első körből egyetlen elhalasztott mérkőzés vár még lejátszásra: az SZK Rusz–Legion találkozót augusztus végén bonyolítják le.

Aki fordulóról fordulóra figyelemmel kísérte a bajnokságot, az egyetért azzal, hogy a csapatok a teljesítményüknek megfelelő helyeket foglalják el a táblázaton. Ez pedig arról tanúskodik, hogy a kialakult erőviszonyok alapján a mezőny három részre szakadt. A bajnoki címért – reálisan számolva – alighanem csak a jelenlegi első három helyezett fut versenyt. De nem vállal túl nagy kockázatot az, aki a Szolyvai Avangardot tippeli befutónak, mivel játékosanyagával, összeszokottságával és kiegyensúlyozottságával kimagaslik a mezőnyből.

A középmezőnyt vezető husztiak és ökörmezőiek okozhatnak ugyan ősszel meglepetést, de ehhez csak a jelenlegi éllovasok rendkívüli formahanyatlása teremthetné meg számukra a lehetőséget. A mögöttük felsorakozó nagyszőlősiek, técsőiek, viskiek ebben a bajnokságban eddig a várakozás alatt teljesítenek, s egyértelműen leszögezhető, hogy hagyományaik alapján nagy csalódást okoztak népes szurkolótáboruknak.

Külön kategóriát képvisel az elmúlt évben Munkácsról Kölcsénybe áttelepült katonacsapat, amely tavalyi vesszőfutását követően kétségkívül sokat fejlődött ugyan, de bázisát tekintve így is alulteljesít. Alapjában ugyanez mondható el a feljövőben lévő kőrösmezőiekről is.

A priborzsavszkeiek minden kritikán aluli teljesítményéhez pedig fölösleges minden kommentár.

Bármennyire paradoxonnak tűnik is azonban, még a bukdácsoló sereghajtókat sem illethetjük maradéktalanul elmarasztaló kritikával. Mert ők legalább, ha a megyei bajnokság rangjához méltatlan produkcióval is, de hétről hétre ott vannak a pályán. Nem úgy, mint a veretes hagyományokkal rendelkező munkácsiak és beregszásziak. Mert arra egyszerűen nem lehet magyarázat, hogy Kárpátalja második legnagyobb városának nincs ezen a szinten szereplő együttese, a Vérke-partiak pedig nemes egyszerűséggel visszaléptek a bajnoki küzdelmektől, fehér foltot hagyva maguk után a régióban. De hasonlóképpen nincsen ütőképes csapat Perecsenyben, Volócon, Nagybereznán, Bustyaházán, Váriban és Csapon sem, sőt a megyeszékhely sem dicsekedhet saját egylettel. Ha a felsorolt településeken terelgetik is valamilyen szinten néhány tucat néző előtt a bőrgolyót, az enyhén szólva nem az igazi.

Ez tehát a lehangoló összkép, amelyből önmagától adódik a kérdés: hová lett a nemrégiben még megsüvegelt kárpátaljai futballiskola? Milyen alapra építkezhet a Zakarpattya élvonalbeli gárdája? Hol vannak a nevelőegyüttesek és a hazai tehetségek? És végül, de nem utolsósorban: ki a felelős a kialakult helyzetért?

Béres Barna