Az idén is megrendezték az ilosvai járási Bilkén az immáron hagyományos Ivan Fircak-Kroton-emléknapot, amely ebben az évben egybeesett a pravoszláv naptár szerinti Péter-Pál nappal. Tudósítónk a helyszínen járt. Az alábbiakban a nap legizgalmasabb sporteseményeiből csemegézünk.

Bilkére érkezve a település központjában hullámzó embertömeg láttán a messziről érkezett szemlélődő nehezen tudta eldönteni, hogy a vidám hangulat a vallási ünnepnek, vagy a Fircak-Kroton-emléknap várhatóan izgalmas erőpróbáinak szól-e? A kérdés azonban hamar eldőlt: mindkettőnek.

Ütunkat a sportpálya felé vettük. A völgyben elterülő "katlanban" már a reggeli órákban izzott a levegő. Bemelegítettek a résztvevők. Egymásnak feszültek az izmok, röpködtek a levegőben a súlyos vasgolyók és fémtárcsák, a futballpálya közepén felállított 12 méteres oszlop tetején pedig már ott lengedeztek a csábító ajándékok, melyek azok birtokába kerültek, akik saját erőből, segítség nélkül fel tudtak mászni értük.

Az ünnepélyes megnyitó – melyen a messze földön híres erőművész unokája és dédunokája is jelen volt – és a versenyre benevezett csapatok felvonulása után futószalagon zajlottak az események. Előbb a cselgáncsozók és a szabadfogású birkózók – s nem kis meglepetésre közöttük számos hölgyversenyző – vették birtokukba a szőnyeget. Majd jöttek a még erősebb emberek, a szkanderezők. Bár az igazat megvallva, itt az éles szem azt is észrevette, hogy nem is mindig az erő dominál, sokkal inkább egy kis egészséges ravaszság és a jó ritmusérzék.

Persze rafinériával mindent nem lehetett megnyerni. A legtöbb versenyzőben volt erő, s nem is ritkán jött elő! Egy ötven kilogrammos, búzával teli zsákkal például 93-szor leguggolni és felállni, bárki becsületére válnék. A kötélhúzást és a szekérvontatást sem a cérnavékony emberek számára találták ki. Volt is buzdítás, főleg a közönség sorai között szép számmal megjelent lányok részéről, akik – önfeledt sikolyaikból ítélve – Bilkén a deltás legényeket részesítik előnyben. Persze a kései utódok most sem tudták túlszárnyalni a tudását egykoron a világ több mint 30 országában bemutató erőművész legendás hírű tettét: szabad kézzel győzött le egy bikát. Lévén, hogy nem volt bika. Azaz legfeljebb saslik képében jelent meg a parazsak fölött forgó nyársakon.

A bilkei erőművész születésének 106. évfordulóján lebonyolított versenyek bármennyire is az olimpia szellemében zajlottak, vagyis nem a győzelem, hanem a részvétel volt a fontos, egy sportesemény eredmény nélkül ezennel sem maradhatott. A csapatok pontszámait összesítve kiderült: az idei erőpróbát magasan a munkácsi járás nyerte a vendéglátók, illetve a huszti együttes előtt. Örvendetes, hogy a csapatok soraiban több magyar versenyző is dicséretesen szerepelt. Közöttük Pataki László és Bányász István Nagyszőlősről, Halász Tibor és Vas László Munkácsról.

Kétségtelen, hogy a bilkei emléknap igazi fieszta volt minden résztvevő és szurkoló számára.

Nigriny Szabolcs