Ép, egészséges gyermekek, illetve ezek szülei igazából el sem tudják képzelni, miként teszi meg első lépéseit az életben egy mozgássérült vagy értelmi fogyatékos gyermek, s milyen terhek nehezednek az őket felnevelő szülőkre. A Biblia szavait komolyan vevő, igaz kereszténységről tett hát tanúbizonyságot a Nagyszőlősi Szociális Karitatív Központ, amikor 1999 októberében létrehozta a Nagyszőlősi Szent Teréz gyermek-rehabilitációs intézetet, hogy segíthessen az élet árnyékos oldalán élő kicsinyeken.

– Tulajdonképpen már 1992–1993 óta foglalkoztunk a sérült gyermekekkel a szociális karitatív központ egyik helyiségében, 1999-ben azután megkaptuk a római katolikus egyházi óvoda mellett álló volt állami óvoda némileg elhanyagolt épületét, melyet a római katolikus egyház segítségével hoztunk rendbe, hogy megfelelő körülmények között foglalkozhassunk a sérült gyermekekkel – pillant vissza a múltba Dudinszky József, az intézet vezetője. – Amúgy, természetesen nem a vallási vagy a nemzeti hovatartozást, hanem a gyermekek rászorult voltát nézzük, amikor felvesszük őket az intézetbe – teszi hozzá.

– Miként kerülnek Önökhöz a gyermekek?

– A Munkácson működő megyei gyermekkórház vagy a Nagyszőlősi Járási Kórház irányítja hozzánk őket. A 6–18 éves gyermekek egy része nemcsak gyógykezelésben, hanem oktatásban is részesül. Jelenleg tizenöten vannak, reggelente két csoportban, nyolc órakor, illetve kilenc–fél tíz táján a Nagyszőlősi Karitász mikrobusza szállítja be őket Nagyszőlősről, valamint a járás különböző községeiből: Tiszaújlakról, Salánkról, Tiszakeresztúrból, Királyházáról, Csepéből, Szőlősvégardóból, majd fél kettőkor, illetve három órakor viszi őket haza. Az intézet pénzügyi hozzájárulásával, illetve a szülők minimális támogatásával (napi egy hrivnya befizetésével) reggelit, tízórait és ebédet kapnak, de a legrászorultabbak esetében az egy hrivnya befizetésétől is eltekintünk. A tanítási folyamat működését pedig logopédus, pszichológus, defektológus, valamint négy pedagógus biztosítja.

– Szerződéses alapon dolgozunk az intézetben – kapcsolódik be a beszélgetésünkbe Znick Edit tanárnő. – Egy-egy évre kötünk szerződést, s többségünk már nem egyszer megújította azt. A gyermekek értelmi képességeitől függően vannak, akiket az 1–4. osztály elvégzése után általános iskolai oktatásban részesítünk, az állami tanterv szerint, a többiekkel pedig – s ők vannak nagyobb számban – újra és újra átvesszük az elemi osztályok tananyagát, hogy rögződjék bennük az így megszerzett tudás...

– Visszatérve a gyógyításra: havonta szakorvosi bizottság ellenőrzi az állapotukat, s kezelésre – parafinos melegítésre, ingerterápiára, masszázsra, gyógytornára, illetve lovas tornára – irányítja őket – veszi vissza a szót az intézet vezetője. – A legutóbbi gyógymódot még csak nemrég vezettük be, egy mátyfalvai lakos segítségével, aki hetente egyszer elhozza a lovát, mi pedig felültetjük rájuk a gyermekeket, s míg lassan vezetjük a hátast, a kis "lovasok" átveszik mozgása ritmusát, erősödik a tartásuk, javul az egyensúlyérzékük, s olyan izmokat is megmozgatnak, melyeket másképp nem tudunk munkára fogni.

Az állandó jelleggel itt kezelt, oktatott gyermekek mellett olyanokkal is foglalkoznak, akik időszakos mozgásszervi megbetegedésekben szenvednek. Őket a szüleik hozzák be naponta, egyénileg, s itt egy-két hónapig tartó kezelésben részesülnek. Maximum húsz fővel foglalkoznak egyidejűleg. Gyermek- és ideggyógyász, ortopéd szakorvos, valamint fizikoterápiás szakemberek (gyógytornász, masszőr, szakápolónő) keresik fel az intézetet, s gyógyítják az itt kezelt gyerekeket.

Ami pedig a finanszírozást illeti, fő támogatójuk a Kárpátaljai Ferences Misszió, mely a költségvetésük jó részét biztosítja. Az itt dolgozó pedagógusok munkabérének a kifizetését, valamint a mikrobusz üzemanyag-költségének egy részét az Ukrán Állam vállalta magára. A fellépő pénzhiányt pedig különböző pályázatokkal, szponzorok megkeresésével próbálják ellensúlyozni...

– Nagy szeretet és sok türelem kell ehhez a munkához – jegyzi meg végezetül Dudinszky József. – S nagyon jónak tartom, hogy itt működünk, az egészséges gyermekek óvodája mellett, ugyanis így az utóbbiak is megismerhetik, megszerethetik az itt ápolt gyerekeket, s megtanulják, miként kell elfogadni sérült embertársainkat.

L. M.