A minap Kisvárdán jártunk, ahol meglátva a kisváros nyíltvízi strandját, elkezdett munkálni bennem az a bizonyos sárga irigység. Vajon miért nem lehet legalább hasonló létesítmény Ungváron, Munkácson, Csapon vagy bármelyik más, vízparti településünkön? A két folyó, a Latorca és a Tisza közé zárt Csapnak például nincs sem nyíltvízi, sem fedett strandja. A határ túloldalán lévő Záhonyban bezzeg...

No, de mit akarunk mi egy olyan kisvárostól, melyben az ivóvíz is hiánycikk, nemhogy a fürdőzéshez való. Ráadásul a település polgármestere és munkatársai sem arról lettek közismertek, hogy szívesen elegyednek szóba a panaszosokkal, ötletekkel hozzájuk forduló polgárokkal...

Voltaképpen nincs igazi strandja a megyeszékhelynek sem. Ungvár polgármestere ugyan az elmúlt idény zárónapján egy nagy és kiépített strandot ígért a város lakóinak, de csak egy szegényes, kopár strandutánzatra futotta. A strandnak nevezett kavicsos partszakaszon még egy árnyékot adó bokor sincs, ahová a tűző napsugarak elől egy-egy szusszanásnyira vissza lehetne húzódni. Nem is csoda, hogy a városlakók zöme nem kívánja igénybe venni az ott kínált szolgáltatásokat.

Volt, nem is oly rég, egy közkedvelt kirándulóhelyük az ungváriaknak. Közel a városhoz, az Ung völgyében, egy vadregényes romvár tövében, terebélyes fűzfák hűvösében várta a pihenni, víkendezni akarókat Nevickén. A nagy népszerűségnek örvendő helyet azonban valamilyen oknál fogva elkezdték leépíteni. Ráadásul életveszélyes volta miatt a sokak által kedvelt függőhíd is lezárásra került.

Az idén azonban mintha újra éledezni kezdene a környék. A függőhidat felújították, megszépült, új köntösben várja a rajta átkelni szándékozókat. A duzzasztott folyószakaszon vízibiciklik jelentek meg, hogy a pihenni vágyók kedvük szerint a víz tükréről élvezhessék a nyarat. A strand alámosott partszegélyét megerősítették. No és a vendéglősök is elkezdtek visszatelepülni. Tegyük hozzá, hogy a Nevickéhez hű maradtak legnagyobb örömére. A negyedóránként induló iránytaxiknak köszönhetően a tömeges megközelítés sem jelent gondot.

Tény: Nevicke újra népszerű kirándulóhely lett. Ez lehetne igazából a nagyváros lakóinak üdülőhelye. Lehetne, ha e státusát nem árnyékolná be az elhanyagoltság érzete. Mert hiába a fentebb felsorolt pozitív változások sora, ha a strandra letérve méterenként szeméthegyekbe botlik az ember. Persze, a szemetet is a kirándulók hagyják hátra. Holott magukkal is vihetnék. Így cselekedtünk mi magunk is. Ám mert sehol a környéken nem találtunk egyetlen hulladékgyűjtő kukát vagy konténert sem, a szemetet haza kellett fuvaroznunk. Az emberek egy része azonban kényelmes, nem veszi a fáradságot, hogy magával vigye a hulladékot.

Éppen ezért nagyon jó volna, ha az emberek által sűrűn látogatott kirándulóhelyen, s természetesen nemcsak Nevickén, a területileg illetékes szervek, tulajdonosok a szemetelőkre és a hulladékokat nem kedvelőkre is gondolnának legalább egy-két gyűjtőkonténer kihelyezése és rendszeres ürítése erejéig.

Balogh Csaba