A számítástechnikai és telekommunikációs részegységek gyártásában világelső Flextronics cég egyik ukrajnai érdekeltségeként üzemelő Beregszászi Rádiógyár Rt. 1300 alkalmazottat foglalkoztatva több mint egy évig napi 10 500 Hewlett-Packard printert gyártott az anyacég franciaországi, németországi és magyarországi leányvállalatai számára. A múlt év végén azonban a Flextronics vezetősége úgy döntött, hogy a printergyártást áthelyezi Kínába. De ez volt a kisebbik baj.

A multinacionális cégeknél az teljesen megszokott jelenség, hogy a befektető ott gyárt és értékesít, ahol nagyobb a nyeresége. A tavaly előállt helyzet következtében a Hewlett-Packard teljesen kivonult Európából, melynek több oka is van. Elsősorban az, hogy a cég késztermék-értékesítése a dollárzónába tartozó piacon történik, az alkatrészgyártás viszont az eurózónában. A dollár és az euró közötti differencia okozta a húsbavágó gondokat, amelyek érzékenyen érintették a Beregszászi Rádiógyár Rt.-t is.

– Ehhez hozzá kellett szoknunk nekünk is, mert a világon mindenütt így van – konstatálja a megváltoztathatatlant Vjacseszlav Makejev, a részvénytársaság vezetőségének elnöke. – Az a paradox helyzet állt elő, hogy a dollár gyengülése és az euró erősödése folytán az anyavállalat az alkatrészeket drágábban vette meg, mint amennyiért a készterméket értékesíteni tudta. Kiszámították: közel öt százalék volt a veszteségük. Nagy tételnél ez óriási összeg. Éppen ezért nekünk rugalmasaknak kellett lennünk, mert különben nem tudnánk fennmaradni. Vagyis, ha az egyik szériagyártás megszűnik, amit egyébként becsülettel elvégeztünk, hiszen reklamációt nem kaptunk, kifogástalan volt a minőség, utána jön a másik. Az élet nem áll meg, s nekünk is haladnunk kell vele tovább. Elárulom, hogy már meg is van az újabb szerződés: PSU-tápegységeket, illetve Lear-kábelkötegeket gyártunk majd gépkocsikhoz. Számításaink szerint az utóbbi gyártásához 1015, a PSU-tápegységek előállításához pedig 600 alkalmazottra lesz szükségünk.

A Beregszászi Rádiógyár Rt. életében tehát lezárult egy szakasz, s hozzátehetjük, egy sikeres szakasz. Ezekben a napokban történik a gépsorok cseréje, ám az "uborkaszezont" sem ölbe tett kézzel tölti a kollektíva egy része, ahogy az interjúalany fogalmaz, a szürkeállomány. A technikusok és a mérnökök külföldön tanulmányozzák a PSU-tápegységgyártás fortélyait, mások megérdemelt szabadságukat töltik, mintegy négyszáz munkást pedig teljes végkielégítéssel elbocsátottak, azzal a kitétellel, hogy amikor ismét beindulnak és szükség lesz rájuk, újra alkalmazásba állnak. Lehet, hogy erre már nem is kell sokáig várni, mivel a tervek szerint még ebben a hónapban elkezdődik mindkét említett termék sorozatgyártása.

Mivel a Beregszászi Rádiógyár Rt. is külföldi befektetéssel működik, nem kerülhetjük meg a "slágerkérdést":

– Mennyire zavar az április 1-jén bevezetett törvénymódosítás? Jelesül: éri-e veszteség a gyárat és egyáltalán vámkedvezmény nélkül is behozza-e az új termékek gyártásához szükséges gépeket a külföldi beruházó?

– Az én véleményem az, hogy a veszteség nem a miénk és nem is a befektetőé, hanem bármennyire is furcsa, Ukrajnáé lesz. Többet veszít a réven, mint nyer a vámon! Mert nézzük csak: a vámilleték a behozott gépek kódjától függően azok értékének az 5 és 55 százaléka között mozog, emellett az ÁFA 20 százalékát is ki kell fizetni előre. Nincs olyan invesztor, aki ezt vállalja! A mi esetünkben ez 7,9 millió hrivnyát jelentett. A törvényt viszont megkerülni nem lehet. Mi fog történni? Olcsó, használt gépeket hoz majd be a beruházó, melyek hamarabb tönkremennek és nem is lehet olyan minőséget előállítani velük, mint az újakkal, azaz kevesebb érték termelődik és ezáltal kevesebb pénz marad az országban. Ráadásul az elektronikai iparban aranyszabály, hogy a gépeket hat hónap múltán le kell cserélni, mert kifut az adott termékmodul. És még sorolhatnám a problémákat.

Viszont vannak szívderítőbb hírek is Beregszászban.

– Hogy úgy mondjam, a nagy durranás mégsem az, amiről eddig beszéltem, hanem ami éppen ezután az interjú után következik majd – próbál csattanót adni beszélgetésünk lezárásának Vjacseszlav Makejev. – Svéd üzletemberekkel tárgyalok néhány perc múlva egy nagy volumenű megrendelésről. Több mint 150 fajta panellről van szó, ami óriási mennyiség egy ilyen, nem igazán nagy kaliberű gyár számára. Nem akarok előre inni a medve bőrére, de én teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a panellgyártás itt történik majd Beregszászban és talán ezernél is több családnak biztosít majd megélhetést.

Nigriny Szabolcs