Névjegy

1958-ban született Csonkapapiban. A Kaszonyi Középiskola befejezése után az Ungvári Nemzeti (akkor még Állami) Egyetem matematikai karán végzett. Az egyetem után a Csonkapapi Általános Iskola tanára lett. Ezt követően a helyi gazdaság szakszervezeti bizottságának elnöki tisztét töltötte be. 2000-ben időközi, majd 2002-ben az országos helyhatósági választáson nyerte el a polgármesteri címet. Nős, egy fia van.

Visszapillantás

Ködöböcz Lajos biológia- és kémiatanár gyermekkora óta gyűjti szorgalmasan a falu múltjával kapcsolatos adatokat. Több publikációja is megjelent erről.

– Mindig érdekelt, kik voltak az elődeink, mivel foglalkoztak, mit építettek. Valaha sűrű erdők övezték Hetyent, ezért is alakult ki meghatározó kézművesiparként a kerékgyártás. A legnagyobb kiterjedésű két erdő a Paraszfa és a Kána volt. Nevét a község egykori birtokosáról, Hetyeni Miklósról kapta. A XIV. században már jól rendezett település volt, sőt temploma is állt, amelyet a Kerecsényi család építtetett. 1556-ban viszont tatárok dúlták fel a falut, 1607-től a község lakossága áttért a református hitre. A falu központjában, a kanyargós Mic csatorna partján magasodik a fából készült, arányos felépítésű harangtorony. A mostani gótikus kőtemplom 1793-ból való, azóta többször renoválták. A beiskoláztatás a faluban 1867-től kötelező. Az iskola 1908-ban épült. Mint ismeretes, kerékgyártásáról és szekérgyártásáról vált híressé a falu. Mára kihalt a mesterség. Az utolsó mohikán Mészár János volt. A ma is használatos gyászkocsit még ő készítette.

Kerékgyártó ősök

Igen régi időktől kezdve egészen a közelmúltig Hetyen a kerékgyártásáról volt híres meszsze földön. Egész kerékgyártó dinasztiák alakultak ki. Tóth Sándor pedagógus így idézi emlékeit: "Édesapám, nagyapám és a dédapám is ezt a mesterséget folytatta. A műhely az udvarunkon állt és nemcsak kerekeket gyártottak benne, hanem egész szekereket. Gyerekkoromban sokszor álltam meg a műhelynél, kíváncsian lesve a felnőttek munkáját. Tudomásom szerint a legbonyolultabb művelet a kerékalj és a küllők készítése volt. A kerekekre a vaspántok már a kovácsmester keze alól kerültek ki. Ezt mifelénk "stráfolásnak" hívták. A kész kerekeket általában nem helyben, hanem a híres kisvárdai vásáron adták el. Környékünk gazdag volt erdőkben, bőséges faanyag állt a mesterek rendelkezésére. A kerékgyártók jórészt családi vállalkozásban dolgoztak. A munkában részt vett a família apraja-nagyja.

Egy helyi mondás szerint: "Ha Hetyenben a tiszteletes éppen nem tart istentiszteletet, akkor ő is kereket farag."

Közel hatvan év...

Berecz Pista bácsi és felesége, Ida néni tősgyökeres hetyeniek. Már 58 éve annak, hogy kimondták egymásnak a boldogító igent. Ez alatt az idő alatt sok jóban, de rosszban is volt részük.

Pista bácsi alig 18 évesen megjárta a lágert. Kemény két évet húzott le az Uralban. Mikor hazakerült, a helyi kolhozban kezdett dolgozni traktorosként. 15 év után úgy döntött, váltani kell, és a Beregszászi Gépállomáson helyezkedett el gépkezelőként. Ott 20 évig dolgozott. Még a lágerben több szakmát elsajátított, így amolyan ezermester lett. Ha a helyzet úgy hozta, kovács volt vagy géplakatos, de bádogosként is megállta a helyét.

Mikor Ida nénitől a jó házasság receptje felől érdeklődünk, csak mosolyog, s így válaszol:

– Nem hagytam egy percre sem magára az uramat. Nem is lett volna rá okom, mert soha egy rossz szóval meg nem bántott. A mai fiatalok mindenféle kis csip-csup dolgon összevesznek, s különköltöznek vagy szaladnak elválni. Nyolc műtéten van már túl Pista, de én minden alkalommal ott ültem éjjel-nappal az ágya mellett. Hiába mondták, hogy menjek egész nyugodtan haza, minden rendben lesz.

Ida néni 40 évet dolgozott le a kolhozban. Az élet őt sem kímélte. Elsőszülött gyermekük kiskorában meghalt. Nagy csapás volt ez számára. Egy komoly műtéten is átesett. Mégsem saját bajaikról, a nehézségeikről beszélnek, inkább a családról, a gyerekekről.

Két fiút és egy lányt neveltek fel. Büszkék hat unokájukra és a kis dédunokára.

A gyerekek és az unokák nagyon szorgalmasak és igyekvők. Talán ez nem is meglepő, hiszen volt kitől örökölniük ezeket a tulajdonságokat.

Gazdálkodó kovácsmester

A roma származású Molnár Zoltán a nagyapjától tanulta a kovácsmesterséget. A tudomány apáról fiúra szállt. Szinte a műhelyben nőtt fel.

– Sajnos, velem valószínűleg kihal a családban a szakma – mondja Molnár Zoltán. – Egy lányom és egy fiam van, de a fiamat soha nem tudtam becsalni a műhelybe, még gyerekkorában sem.

Gyerekkoromban úgy lehetett valakiből kovácsmester, hogy három évig inasként, majd három évig segédként dolgozott, és csak ezután vizsgázhatott le. Ma már egy orvos is mindössze négy-öt évet tanul... Régen villany sem volt. A nagyapám viharlámpa mellett dolgozott. Volt, hogy este hozták az ekevasat, s azt reggelre ki kellett verni vagy meg kellett javítani, hogy hajnalban mehessen a gazda szántani.

– Minden munka szép annak, aki azt szereti – állítja. – Én szeretem, pedig sok füstöt lenyeltem életemben. A vasból sok mindent lehet formálni, ugyanúgy, mint a fából. A faluban a kapuk jelentős részét én készítettem. A templom kerítését is. Nemcsak Hetyenben, a környező falvakban is. Régebben gyászkocsit és hintót is gyártottunk.

Molnár Zoltán ma már nyugdíjas, egyre kevesebbet foglalkozik a kovácsolással. Még van két-három pár ló a faluban, azok patáit vasalja meg. Vagy baltát, kapát, kaszát igazít, javít, ha szükséges. Ma már inkább gazdálkodik, hét hektár földje van.

Erős várunk nékünk az Isten

A salánki születésű Cseresznye Albert református lelkipásztor hat éve szolgálja itt az urat. A több mint 700 lelket számláló falu lakosságából 612-en reformátusok. Rajtuk kívül van a településen hatvan-hatvanöt jehovista, két katolikus és két baptista család.

– Az előző ateista rendszer nem rendítette meg a helybéli gyülekezet tagjainak hitét – fogalmazza meg a lényeget a tiszteletes. – A hetyeniek döntő többsége élő hittel jár templomba. Vasárnaponként átlag 70-en jönnek el.

Óvodáskortól folyik a községben a hittanoktatás. A lelkipásztor és Geletei Erzsébet foglalkozik ezzel. Nyaranta gyermek-hetet rendeznek a klubban. A MÉSE (Magyar Éjféli Sportbajnokságok Egyesülete) szervezésében asztalitenisz-bajnokság is zajlik.

Egy lépéssel a világ végén túl

Nyugodt, szorgalmas emberekként tartják számon a hetyenieket a környéken. Főként a "testvértelepüléseken". Hetyen ugyanis Kispapival együtt a Csonkapapi Községi Tanácshoz tartozik. Kerekeseknek nevezik őket, utalva az egykor oly híres kerékgyártásra. A hetyeniek is visszavágnak, mondván, hogy "Papiba' szekéren jár a liba". Természetesen nem ez volt az oka, hogy Hetyen kétszer is önállósodni akart: a 90-es évek közepén és a 2001-es árvíz után. Ám az előrelátható bonyodalmak miatt meggondolták a dolgot.

Hetyennek különös varázst ad a falut kettészelő Mic patak. Régebben Fekete pataknak hívták. Nem véletlenül: a vize ma is fekete. A vízzel kapcsolatban szomorú esemény is kötődik Hetyenhez. A 2001-es árvíz tönkretette a települést, de az emberek vállvetve küzdöttek. Segítették egymást.

A segítőkészség még akkor is jellemző rájuk, ha a munkalehetőség hiánya meglehetősen "szétaprózza" az embereket, a közösséget. A településen belül a földművelés és az állattenyésztés jelenti a megélhetést. 8–10 farmer van bejegyezve, akik átlagosan 3–5 hektáron gazdálkodnak. A zöm azonban őstermelő. A szarvasmarha-állomány 140 darabot számlál, de jelentős a sertéstartás is. A tejet helyben vásárolja fel a Sütő Kft. és egy papi vállalkozás.

Beregszász és a vasút mellett egy-két helyi kft. az, ami néhány embernek munkalehetőséget ad. A járási központba naponta kétszer indul buszjárat. "Ha Papi a világ végén van, Hetyen egy lépéssel tovább" – mondta egyszer a feleségének Kiss József polgármester. Talán ez, a főútvonaltól való félreesés az oka, hogy ipari termelés egyáltalán nincs.

És talán ez az oka, hogy a helybeliek közül számosan Magyarországon dolgoznak. Főként a fiatalok. S mivel kell a kenyér az asztalra, sokan kénytelenek "feketén" dolgozni. Sok család csupán az öregek nyugdíjából él.

Az anyaországi munkavállalás ellenére nem jellemző az áttelepülés. Az elmúlt másfél évtizedben csak két család vándorolt ki. Viszont sok szülő taníttatja a gyermekét odaát. S akik ott nőnek fel, ott is nősülnek meg vagy mennek férjhez. Nem véletlen, hogy csökken a település lakossága. Hivatalosan 771 fő él Hetyenben, közülük 370 a nő, 401 a férfi. Viszont e 771 lélekből csak negyven a gyerek.

Egyre több az eladó ház. A 2001-es árvíz után mintegy 10–15 család döntött úgy, hogy más településen vásárol magának házat. A helyükre pedig nem nagyon jönnek. Szlávok egy család kivételével egyáltalán nem, de érdekes módon két csapi magyar család beköltözött a faluba.

A kiköltözött családok szinte mindegyike roma volt. A helyben maradt romák száma így 8–10 családra csökkent. Akárcsak a magyar családok, ők is csak egy-két gyermeket vállalnak. A statisztika szerint csökken a lakosság száma.

Hetyen leggyakoribb családneve a Tóth, de nem számít ritkának a Sütő és a Ferenczi sem. A keresztnevekben kétféle tendencia érvényesül: a modern nyugati és az ősi magyar nevek egyaránt divatba jönnek.

A településnek tehát a legnagyobb gondot kétségtelenül az elöregedés, a lakosság számának csökkenése jelenti. Pedig Hetyen az intézmények terén nem panaszkodhat. Egy általános iskola mellett óvodával, felcserközponttal, postával, kultúrházzal és könyvtárral is rendelkezik. Emellett egy büfé, két üzlet és két pékség működik a lakossági fogyasztás kielégítésére. A három településen egy vadásztársaság is tevékenykedik, egy hetyeni, Lakatos Sándor az elnöke. A környéken állítólag gyakori vendég a vad!