2005. május 26., csütörtök                                                        Országos közéleti lap                                                        75. (16 968.) szám


Kárpáti Igaz Szó

"Kárpátalja fontosabb és jóval mostohább terület. Sokkal kiszolgáltatottabb, legalábbis megviseltebb sorsú lakossággal. Mindenképpen azt a fajta pozitív diszkriminációt érdemli meg, amivel lehet, hogy eddig nem éltünk, de erre én ünnepélyesen ígéretet teszek, hogy jobban fogunk figyelni" – nyilatkozta lapunknak többek között Cselényi László, a Duna Televízió nemrég megválasztott elnöke. »»

A bátor királyfi legyőzi a sokfejű sárkányt, megküzd az óriásokkal, s megmenti a szépséges királylányt. Ez az alapképlete, ha úgy tetszik, szinte valamennyi mesének, történetnek. A főhős ugyanis a bátorságával, no meg az ezzel párosuló nemes emberi vonásaival tűnik ki, hódítja meg az olvasót, a mozinézőt. A viccek, anekdoták bátor hősei azonban kissé görbébb tükörben állnak elénk. »»

Ön, kedves olvasó, mit szokott tenni, ha odahaza kiég a neoncső, leszolgálta munkaidejét a gépkocsi akkumulátora, lemerültek a zsebrádió szárazelemei, ki kell dobni a maroktelefon tápegységét? Ugyebár azt, amit a legtöbb állampolgár. Fogja a tönkrement dolgokat és egyszerűen kiviszi őket a szemétre. Arra nyilván kevesen gondolnak, hogy ezek a tárgyak a környezetbe kerülve mekkora károkat képesek okozni az élővilágban. »»

Ez a történet úgy kezdődik, mint egy klasszikus mese. Valamikor réges-rég, amikor gyapjas orrszarvú vívta élethalálharcát az erdők kardfogú nagyurával, amikor kőbaltás ősünk éppen csak értelmes emberré vált, szóval az utolsó jégkorszak egyik hűvös nyarán a Kárpátok nyugati öblének völgyében kibontotta szir-mait egy virág, a keskenylevelű nárcisz. »»

Nagyobbrészt máig épen maradt, támpillérekkel megerősített, köveiben félezer éves múltat őrző erőd-fal övezi a kívül-belül gyönyörűen restaurált huszti re-formátus templomot, melynek tornya ismét az erede-tivel megegyező, négy fiatornyos, zsindellyel fedett tetőzetet emel az ég felé. S tulajdonképpen maga a templom is egy bástya, a huszti magyarság egyik tartópillére, mely az elnyomatás évtizedeiben is őrizte az asszimiláció által igencsak fenyegetett közösség hitét, s egyúttal vigyázta a sokak nyelvén már bizony meg-megbiccenő magyar szót... De milyen történe-lemről is mesélnek nekünk a sok száz éves falak? »»

A néphagyomány szerint a falu egy megtörtént esemény alapján kapta a nevét. Valamikor régen a település mai területén folyt a Tisza, amelyben egy hatalmas örvény kavargott. A közelben lakó erdész lánya egy kancsóban vizet akart meríteni a Tiszából, de belecsú-szott a vízbe, az örvény pedig elkapta és forgatta a víz felszínén. »»




Minden jog fenntartva © 2005 Kárpáti Igaz Szó