A Bundás Lajos és felesége, Viktória vezette Ludovika táncegyüttes széles körű népszerűségnek örvend, hiszen nem csupán a Bereg-vidéken, hanem egész Kárpátalján is szinte nincs olyan rendezvény, amelyen ne lépne fel. Ha csak a falunapokat vesszük, jószerével a beregszászi járás minden településén bemutatkoztak már. De ugyanúgy ismerik nevüket határainkon túl is, mivel a környező országokban is gyakran vendégszerepelnek. A minap Bundás Lajos koreográfussal, a Ludovika táncegyüttes vezetőjével, a Beregszászi Művészeti Iskola tánctanárával beszélgettünk.

– Mióta foglalkozik e szép művészeti ág, a tánc oktatásával?

– Már nagyon régen: 1969-ben a bútorgyár Barátság együttesétől a Tanítók Házának alkalmazásába kerültem, ahol előbb egy négy párból álló tánckart alakítottam, amelyben jómagam is táncoltam a feleségemmel, Viktóriával. Első külföldi fellépésünk az egykori Csehszlovákiában volt, ahol a Tanítók Háza énekkarával léptünk fel. Nagy sikert arattunk, s ez buzdított minket arra, hogy folytassuk. Időközben egyre többen lettünk, mind gazdagabb lett a repertoárunk, s ezzel egyidejűleg mind több meghívást kaptunk a különböző rendezvényekre. 1969-től egy percet sem hagytunk ki, azóta dolgozunk, folyamatosan újítunk.

A '70-es években kezdtünk báli táncokat is előadni, talán a reméltnél is nagyobb sikerrel: a feleségemmel az egyik ukrajnai országos verseny közönségdíjasai lettünk, ezenkívül bekerültünk Ukrajna legjobb száz párja közé. Számos helyen felléptünk, hogy csak néhányat említsek: Kijevben, Zaporizzsjában és sok más nagyvárosban.

Mostanában sincs ez másként: szinte nincs is olyan rendezvény a Bereg-vidéken, sőt Kárpátalján, ahová ne kapnánk meghívást. Tavaly mi lettünk a legjobb népi tánccsoport, ezenkívül magyarországi versenyeken is rendszeresen részt veszünk, vendégszerepelünk.

– Mióta viseli az együttes a Ludovika nevet?

– A múlt évben kereszteltük el magunkat, addig egyszerűen a Beregszászi Tanítók Háza táncegyütteseként ismertek bennünket. Mivel az én nevem oroszul Ludvig, feleségem pedig Viktória, e két névből született a Ludovika.

– Jelenleg hány tagja van az együttesnek?

– Összesen harmincöt. De több csoportban foglalkozunk tanítványainkkal. A felnőtt csoporttal általában én dolgozom, a nejem pedig három kiscsoportot tanít, vagyis az előkészítősöket, az első éveseket és a haladókat irányítja.

– Milyen táncokat sajátíthatnak el Önöknél az érdeklődők?

– A kezdőkkel eleinte csak ráhangoló testmozgató, izomfejlesztő gyakorlatokat végzünk, majd a második évben már táncolgatunk: általában polkát tanítunk velük. A gyerekek nagyon szeretik a baltikumi eredetű rillyot, amely egy ugrálós tánc. Ezenkívül tanítunk ukrán báli, illetve népi táncokat, huculkát, szlovák csapós csárdást, Rahó vidéki népi táncot, magyar szatmárit, s szerepel repertoárunkban a nagyberegi legényes és friss. De tanítjuk a modern táncokat, így a különböző báli táncokat, rock and rollt, és latin-amerikai táncokat is. De hosszan sorolhatnám.

Bundás Lajos befejezésül elmondta, hogy még sokáig szeretné a fiatalságot kalauzolni a tánc világában, hiszen ez a mindene, az élete.

Sok sikert, erőt, egészséget kívánunk neki és feleségének mindehhez!

Hegedűs Csilla