2004. december 24., péntek                                            Országos közéleti lap                                            192-193. (16 889-16 890.) szám


Kárpáti Igaz Szó
Sportiskola nyílt Nagydobronyban
Több mint 100 gyerek rúgja a labdát

Talán sokan emlékeznek még Zán Attilára. A futballedző csapi, majd őrdarmai sikereiről annak idején lapunkban is beszámoltunk. A nyár folyamán azonban változtak a körülmények Őrdarmán, s ennek következtében a tréner otthagyta a csapatot. Ám nem sokáig maradt munka nélkül: Szilvási Zoltán nagydobronyi polgármester invitálására elvállalta a Nagydobronyi Sportiskola edzői tisztét.

– Az őrdarmai csapatért még ma is fáj a szívem – merengett el beszélgetésünk legelején Zán Attila. – Ám szinte senki nem törődött a gárdával, s a játékosok java eligazolt. Így már nem láttam értelmét a folytatásnak. Pedig ott sikerült egy lánycsapatot is létrehozni, amely kétszer a 2. helyen végzett a megyei bajnokságban!

– Hogyan került a képbe Nagydobrony?

– Amikor körvonalazódni kezdett, hogy egy, az ungvári járási Kolosz Sportiskolához tartozó fiókiskola nyílik a faluban, a polgármester feltételül szabta, hogy a leendő edző magyar legyen, vagy legalábbis tudjon magyarul. A fanatizmusa meggyőzött. S a döntésemet nem bántam meg. Bár Nagydobronyban hosszú évekig a gyerekekkel nem foglalkozott senki, ennek ellenére nagyon lelkesek. Szerencsére a feltételek is adottak. Ebben a polgármesteri hivatal mellett – amely éppen most vett a gyerekeknek mezeket, labdákat – köszönet illeti a középiskola vezetőségét is. Ugyanis annak a tornatermében lehetőségem van az edzések levezetésére télen is. Ennek jelentőségét, úgy gondolom, fölösleges hangsúlyozni. Nagyon rendesek a dobronyiak, mindenben segítenek.

Ottjártamkor is lelkesen jöttek a gyerekek a trénerhez, jelezve, hogy kinek mi kell: sípcsontvédő, mez, egyebek. S Zán Attila bírja a tempót. Ami azért is nagy öröm, mert a nyár egy részét kórházban töltötte. Most viszont minden idejét a gyerekeknek szenteli.

A munkájával kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy nincs könnyű helyzetben. A tornaterem ugyanis meglehetősen lefoglalt. Itt folynak a középiskola és a szintén helybeli református líceum testnevelésórái, s itt edzenek az öregfiúk és a felnőttcsapat is. Ám az edző bizakodó, hiszen tavasszal, nyáron ilyen problémák már nem lesznek.

– A sportiskolával kapcsolatban el kell mondanom – jegyzi meg Zán Attila –, hogy négy korosztályban (1987-től 1996-ig) összesen 118 gyerek rúgja a labdát! Igaz, hogy korosztályonként 20 gyerekre van szükség, ami összesen 80 fő, ám nem küldünk el senkit. Tavaszra pedig minden korosztályban ki lehet válogatni a legtehetségesebbeket. S a többiek sem lesznek hazaküldve.

– Mi a fontosabb ebben a korban: a fizikai vagy a technikai felkészítés?

– Mindkettő, bár a fizikaira még nagyobb hangsúlyt helyezek. Az elmúlt egy hónap alatt is sokat fejlődtek a gyerekek. Technikailag és taktikailag még kicsit gyengék, viszont nagyon szeretnek focizni. Az edzéseket sem hagyják ki. Azaz, idővel, sok gyakorlással mindez megoldható. Viszont azt sem hallgathatom el: ahhoz, hogy ezek a gyerekek valóban komoly eredményeket érjenek el, legalább két év kemény munkájára van szükség. De bízom a későbbi sikerekben. Annál is inkább, mert több tehetséget is felfedeztem már. Ilyen például Balogh Sándor, Pinte Sándor, Szilvási Zoltán vagy Molnár Róbert, de még sorolhatnám.

– A lányok számára, mint Őrdarmán, nem szervez futballcsapatot?

– Nagyon sok lány jön hozzám azzal, hogy szeretne futballozni. Ám én ezt már nem vállalnám magamra. Sok lenne. Ám ha valaki vállalja, nem bánja meg, mert van benne fantázia.

Viszont ha erre nem is, de fiúk és lányok számára egy kézilabdacsapat létrehozására komoly esély van. Csupán edző kellene hozzá, de eddig, sajnos, nem vállalta senki. Remélem, a polgármester talál valakit.

Tóth Viktor



Minden jog fenntartva © 2004 Kárpáti Igaz Szó