2004. július 29., csütörtök                                                        Országos közéleti lap                                                        110. (16 807.) szám


Kárpáti Igaz Szó
A hónap témája
A Szépség

Mi a szépség? Miért van szépség? Miért van szépérzékünk, képességünk, hogy felismerjük a tetszetőst? Milyen szerepe van a szépségnek életünkben? S hogyan változtak koronként a szépségideálok? Mitől szép egy ember? Ennek az első látásra egyszerű, ám valójában nagyon is összetett, bonyolult fogalomnak az értelmezése történelmi koronként, iskolánként eltéréseket mutat. Másként értelmezik a filozófusok, a költők, a képzőművészek, a média és a hétköznapi emberek...

Évszázadok óta kutatják mibenlétét

Kezdjük talán a tudományos állásfoglalással. A szépség a rútsággal ellentétes esztétikai kategória, az esztétikai gondolkodás egyik alapfogalma. Maguk az esztétikai nézetek és ezek rendszere a történelmi fejlődés során a társadalmi osztályok nézeteivel együtt változnak; ismeretesek a filozófiai idealizmus különböző válfajainak (Kant, Hegel stb.), a mechanisztikus materializmusnak (Diderot) esztétikai vetületei.

Tetyana Homenko, az Ungvári Nemzeti Egyetem filozófia tanszékének docense szerint az emberiség legfontosabb értékei között – igazság, jóság és szépség – az utóbbi különleges helyet foglal el. A szépség régóta beszédtéma, különféle elképzelések, vélemények tárgya. Nehéz lenne meghatározni, mikor született meg a szépség fogalma, de valamennyi esztétikai irányvonal megegyezik abban, hogy a szép valamiféle esztétikai érték, mely akkor jön létre, ha a bennünket körülvevő realitások egybeesnek a mi ideálisról alkotott elképzeléseinkkel, esetleg az életünk tökéletesítéséhez szükséges elképzeléseinkkel. A szépség – a reális és az ideális egybeesése, azaz ami megfelel az általunk ideálisnak véltnek, az szép.

Hogy mitől függ a szépről alkotott képünk? Ennek megfejtéséhez meg kellene értenünk az emberi lét forrásait. A választ évszázadok óta keresik.

Az antik korban úgy vélték, a szépnek vélt tárgyak egyszerű felsorolása nem ad választ a kérdésre, túlságosan különböznek egymástól, szembeállításuknak nincs értelme. Már Szokratész is megjegyezte, hogy a különböző tárgyak szépsége nem tükrözi a szépség lényegét. Platón elvetette, miszerint az a szép, ami megfelelő, alkalmas, ami elégedettséggel tölt el. Szerinte a szépség fogalma valami örök, örök idea, amihez a hétköznapi dolgok csupán közvetve kötődnek. Szóhasználata szerint a szép és a jó ideája csaknem azonos.

Másként vélekedett Arisztotelész, aki szerint a szép megjelenési formái a rend és az arányok. Az ókori görögöknél a szépség fogalma "nemcsak szép dolgokra, alakokra, színekre és hangokra terjedt ki, hanem a szép gondolatokra és szokásokra is". Ez az elképzelés azonban már a Kr.e.V. században megváltozott, ugyanis a szofisták szerint a szépség nem más, mint "ami kellemes a látás vagy a hallás számára". Ugyanakkor Plótinosz még mindig a platóni meghatározást alkalmazta. A görögök további szavakat is használtak a szépség megjelölésére: a szimmetria a látható, a harmónia pedig a hallható szépségre vontakozott.

A középkor, a reneszánsz és a felvilágosodás korának gondolkodói nagyjából az antikvitás fogalmait használták, de kiegészítették őket saját elképzeléseik szerint. A szépség elméletei három különböző (szépség) fogalmat használnak: 1. A tágabb értelemben vett szépség. Ez volt az eredeti szépség-fogalom. Magába foglalta a morális szépséget is, ennélfogva az esztétika mellett az etikát is; 2. A tisztán esztétikai értelemben vett szépség. Ez a szépség-fogalom csak arra terjedt ki, ami esztétikai élményt vált ki, ám ezen belül mindent magába foglalt, mentális entitásokat nem kevésbé, mint színeket és hangokat. A szónak ez az értelme lett idővel az európai kultúra alapvető szépség-fogalma; 3. Az esztétikai értelemben, ám szűkebb, a látás által felfogott dolgok értelmében vett szépség. A szónak ebben az értelmében csak az alak és a szín lehet szép. A sztoikusok nagyjából ezt a fogalmat használták. A modern korban ez a szóhasználat egészében véve a hétköznapi beszédbe szorult vissza.

Az újkori meghatározások szerint a szépségre mint esztétikai alapfogalomra a következők jellemzők:

– a valóság, mely tartalmazza a szépség objektív eredetét, s mely az úgynevezett szépség törvényeiben nyilvánul meg (a szimmetria, a harmónia, a ritmus stb. törvénye);

– a szépségnek konkrét-történelmi jellege van. Például koronként egészen másként jelenítették meg a női szépségideált;

– a szépségről alkotott elképzelés függ az illető szociális helyzetétől, életkörülményeitől;

– A szépségideál meghatározása szorosan összefüg a nemzeti kultúrával;

– a szépségnek az élet különböző területein megvannak a sajátos megnyilvánulási formái: a természetben – ez megjelenési formája; az emberben – külseje, viselkedése, belső világa, tevékenységének eredményessége; a társadalomban – a társadalmi viszonyok fejlettségi foka; a művészetben – a forma vagy a művészi felfogás.

"A szép: igaz, s az Igaz: szép!"

Vajon az irodalomban hogyan jelenítették meg e fogalmat? Erről Györke Magdolnát, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének docensét kérdeztük.

– Ismert költőink, íróink különböző módon, más-más oldalról közelítik meg a szép értékeit. Kölcsey Ferenc például ezt írja: "Bátor szívet, mint minden más erényt, magad szerezhetsz magadnak. Ki tanult ismerni, s ismeret által szeretni szépet, jót, nemest és valót; az kétségkívül a mindezekkel ellenkezőt utálni fogja..." Jókai Mór a női szépségről írja A kőszívű ember fiai című regényében: "Imádandó szép volt a leány az indulatkitörésben! Erő, villám, ihlet volt minden vonása, szava, mozdulata. Richárd a gyönyörtől üdvözülten bámulta e csodatüneményt" (Liedenwall Editet).

"Nőül vett egy csodaszép, alabástrom szobrot" – ilyen jelzővel illeti hősnőjét Jókai Mór Tímeát Az arany ember című regényében. Petőfi Sándor a természetről, az alföldről ír csodálattal: "Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem." John Keats angol költő Óda egy görög vázához című versében így elmélkedik:

"A szép: igaz, s az Igaz:

szép!" – sose

Áhítsatok mást,

nincs főbb bölcsesség!"

Szemán Ferenc képzőművész szerint:

Az ember, az alkotó ember keresi, örökkön keresi a szépet. Ezt a kutatást akár az alkotás folyamatának is tekinthetjük. Jó mű akkor születik, ha meg is találja azt.

Hogy mi a szép? Mi, és főként miért szép?

Ahelyett, hogy komolykodó filozófiai halandzsába bonyolódnék, megpróbálok tőmondatokban válaszolni (hisz azt nem kell külön magyarázgatnom, millió és még egy válasz adható).

Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket. Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.

Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.

S miért szép?

Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.

A művészeteknek, s így a képzőművészetnek is, csak egyik (bár kétségtelenül meghatározó) feladata a szép megalkotása, közvetítése. De az alkotó a szépet szolgálja akkor is, amikor az ellenkező oldalt ábrázolja. Azt írja, festi, álmodja zenévé, ami fáj. Amolyan sámántánc ez, a gonosz megidézése és legyőzése.

Meggyőződésem, mondhatni, alapelvem: amit magunk és mások számára szépnek szánunk, abba ne keveredjék ideológia, politikum. Remélem, sokan vallják ezt, bár sejtem, sokan nem osztják ezt a nézetet.

A kép-mutató média

E fennkölt elmélkedések után végül néhány szót a gyakorlatról. Hogy a külső szépségnek mekkora kultusza van napjainkban, arról mi sem tanúskodik ékesebben, mint a számtalan egyre-másra nyíló szépségszalon. Csak megyei székvárosunkban számuk megközelíti a 170-et. Ezek közül körülbelül 120 azok száma, melyben négynél több szolgáltatásfajta várja a betérőket.

– Egykor azt tartották, nem a ruha teszi az embert. Mára megdőlt ez a kijelentés. Nem az lett az elsőrendű szempont, hogy valakinek babaarca és darázsdereka legyen, hanem hogy ápolt és jól öltözött legyen – mondja el Magdalina Pilnik, az ungvári Solo szépségszalon menedzsere. – Bárki "szép" lehet, ha rendszeresen igénybe veszi a szalonok szolgáltatásait, rendszeresen jár manikűröshöz, pedikűröshöz, kozmetikushoz, masszázsra, szoláriumba stb. Ebben nagyban közrejátszik a média is, mely vég nélkül zúdítja ránk a szépségideálokat. Természetes, hogy mindenki a sztárokéhoz hasonló sima, feszes bőrt, telt ajkat és vérlázítóan feszes csípőt szeretne. Vannak, akik egy sztár fényképével lépnek be a szépségszalonba. Azt tanácsolom, senki ne várja, hogy Angelina Jolie-vá vagy Claudia Schifferré változtatjuk. Senki sem bújhat ki a bőréből. Az öröklött genetikai adottságok mérvadóak: a zsírleszívás mit sem ér életmódváltoztatás nélkül, a ránctalanítás úgyszintén, ha valaki "belülről" öregszik. Ezenkívül számos praktika van, melynek segítségével hangsúlyozni lehet azt a részt, amivel a kliens elégedett és elrejthető az, amivel elégedetlen. Nagyon fontos azonban, hogy csakis képzett szakembereket foglalkoztató szalonok szolgáltatásait vegyük igénybe. Mit sem ér a legdrágább berendezésekkel felszerelt szépségszalon, ha a vendégek elégedetlenek a szolgáltatást nyújtó szakemberrel.

A legfontosabb azonban az önértékelés. Fontos önmagunk elfogadása és a belső harmónia megtalálása. S akkor környezetünk is szépnek lát majd bennünket.

Magyar Tímea



Minden jog fenntartva © 2004 Kárpáti Igaz Szó