Tiszaújlakon, a Nagyszőlősről Beregszász felé vivő főút mentén áll, pontosabban: csendben romladozik a hajdan szebb napokat megélt, ma viszont a megszűnés és a meg nem szűnés határmezsgyéjén életről álmodó Tiszaújlaki Fafeldolgozó Kombinát irodaháza. Környékét felveri a gaz, falain málladozik a vakolat, ajtóit, ablakait rég ellopták, s hasonló sorsra jutottak a világítótestek, valamint a radiátorok is. Jórészt felszedték a padlót, kiszerelték a falakból a villanykapcsolókat. Eltűntek a lépcsők korlátjai, gyűl viszont a szemét. Üvegtörmelék, papírhulladék, s töméntelen üres műanyagflakon tart szent heverdelnapot körös-körül. S megjegyezném: bár nemegyszer megfordultam az épület környékén, még éjjeliőrnek sem találtam a nyomát.

– Amikor pár évvel ezelőtt még jó állapotban volt az irodaház, kértük a vállalat vezetését, hogy adják át az épületet a nagyközségi tanácsnak – magyarázza Kilb József polgármester. – De azt válaszolták, nem ők a tulajdonosok, nincsenek rá felhatalmazva, hogy átadják. Majd közölték: továbbították a kérésünket Kijevbe, a cég tulajdonosaihoz, de nem kaptak rá választ. Pedig kórházat vagy művelődési házat is lehetett volna létesíteni az épületben, mert igaz, hogy van egy klubhelyiségünk, de nem akkora, mint amilyen az irodaház ülésterme. Mostanára viszont nagyon leromlott az épület állaga, nekünk pedig nincs pénzünk a helyreállítására. Most az ukrán tannyelvű középiskola épületét kell befejeznünk, erre kell pénzt keríteni.

S most lássuk, mit mondanak az ügyről a három hónapja nem üzemelő vállalatnál, melynek munkásait – május 1-től – kényszerszabadságra küldték, s ahol még nem tudják, lesz-e új tulajdonosa a kombinátnak, vagy az eddigi tulajdonos bezárja az üzemet, s újabb olyan dolgozók válnak ténylegesen is munkanélkülivé, akik ma még papíron nem azok.

– Tavaly átadtuk volna az épületet a nagyközségi tanácsnak, s azzal a kéréssel fordultunk az önkormányzathoz, hogy az irodaház átadása fejében engedjék el a földbérleti díjat, illetve a jövedelemadó kifizetése terén felgyülemlett adósságunkat. Ám az önkormányzat nemet mondott – tájékoztat Mihajlo Jakob, a kombinát igazgatója.

– A vállalat 11 ezer hrivnya földbérleti díjjal és hétezer hrivnya jövedelemadóval tartozik nekünk – magyarázza Kilb József. – Nem engedhetjük el a tartozást. Egyébként nem is vagyunk rá felhatalmazva, ezt csak az adóhivatal és a járási adminisztráció tehetné meg... Amúgy pedig csak abban az esetben tudnánk átvenni az épületet, ha a járási állami közigazgatás pénzt utalna át a felújítására. Kérésünkre ki is szállt egy bizottság Nagyszőlősről, felmérni az irodaház állapotát, de közölték: a járásnak nincs pénze a rendbe hozására.

– 400–500 ezer hrivnyába kerülne a tatarozás – tájékoztat Krasznai Gyula, a járási adminisztráció elnökhelyettese. – Ám a 2004-es költségvetésünkben nem irányoztuk elő e munka elvégzését, nem rendelkezünk a szükséges összeggel. – Bízom benne, hogy jövőre elő tudjuk teremteni a szükséges pénzt és bele lehet majd vágni az épület felújításába. Megjegyezném: az lenne a legjobb megoldás, ha a cég feltétel nélkül átadná az irodaházat az önkormányzatnak. Méghozzá mielőbb, mert minél hamarabb lebonyolítják az ügyletet, annál kevesebbe kerül majd a nagyjavítás. Ami pedig az adósság leírását illeti, nincs annyi pénzünk, amennyivel kiegyenlíthetnénk az összeget, a vállalat viszont komoly pénzekkel tartozik a nagyközségi tanácsnak. Véleményem szerint, tetszik vagy nem tetszik, ki kell fizetnie a tartozását.

Mikor törlesztik az adósságot, mikor lesz itt végre őr, s mikor kezdődhet meg a volt irodaház felújítása? Kérdések, melyekre csak a közeljövőben kaphatunk választ. Mindenesetre nagyon jó lenne, ha mielőbb rendeződne az épület sorsa, hogy orvosi rendelőként, művelődési házként vagy más minőségben szolgálja a nagyközséget. Ne csendben romladozva, illegális szemétlerakó-helyként rontsa a település képét...

Lajos Mihály