Nyolc jelölt már van, konstatálhatjuk a vasárnap lezajlott pártfórumok eredményét. Amint azt is, hogy ahány kongresszus, annyi jelölt, amire eleve számítani is lehetett. Arra is természetesen, hogy bőven lesznek majd olyanok is, akik számára az indulás nem jelent többet puszta kedvtelésnél, illetve önmaguk reflektorfénybe állításánál. Mások viszont már előre, a két év múlva sorra kerülő parlamenti választásra vetik tekintetüket, így indulásuk elsősorban azzal magyarázható, hogy a maguk mögött tudott politikai erő népszerűségét, illetve támogatottságát szeretnék elsősorban felmérni, hogy legyen még idejük a hiányosságok kiküszöbölésére. Röviden szólva, már az első napon nagy volt a tolongás, ám a meglepetések eddig elmaradtak. Legalábbis a megnevezett jelöltek között nem akad olyan név, amelynek hallatán a szakértők, illetve a leendő választók felkapták volna a fejüket.

Akadnak persze kevésbé ismert nevek is, hiszen bizonyára többen is megkérdezik majd, hogy ki is az az Olekszandr Rzsavkij, vagy például Olekszandr Baziljuk, jóllehet ők sem a teljes ismeretlenség homályából kerültek elő, hiszen a négy évvel ezelőtti elnökválasztáson is az indulók között voltak. Igaz, nem sok siker koronázta erőfeszítésüket, mivel a leadott szavazatoknak még az egy százalékát sem szerezték meg. De alighanem a "futottak még" kategóriába fog tartozni a Liberális-Demokrata Párt elnökének, Igor Dusannak az indulása is, akinek nevét saját csapatán kívül legfeljebb az Igazságügyi Minisztériumban ismerik, ahol is a pártokat bejegyzik.

És nem tartozik a meglepetések közé az Ukrajnai Haladó Szocialista Párt fölöttébb nyughatatlan elnökasszonyának, Natalia Vitrenkónak a ringbe szállása sem. Sőt, sokkal inkább az lett volna a meglepetés, ha e kardos menyecske, aki egyébként a közgazdasági tudományok doktora, egyszerűen távol marad az eseményektől. Jóllehet, bőven lett volna oka arra, hogy megsértődjék, hiszen a legutóbbi parlamenti választásokon pártja kiszorult a törvényhozásból, sőt az azóta tartott időközi választásokon is hiába próbálkozott az elnök asszony. Cserkasziban például éppen földink, Sufrics Nesztor orrozta el előle nagy fölénnyel a képviselői mandátumot.

Ugyancsak várható volt a kommunisták pártelnökének, Petro Szimonenkónak, valamint a szocialisták vezetőjének, Olekszandr Moroznak az indulása. Az sem meglepetés, hogy a vasárnapi kongresszuson mindketten üzentek is egymásnak: kettőjükből egy is elég lenne, sőt sokkal több lenne, csakhogy mindketten a másik visszalépését tartanák az egyetlen elfogadható lépésnek. Szimonenko azért, mert elvbarátai számára túlzottan nyugatiasak Moroz szocialistái, míg Moroz számára elfogadhatatlanul elfogult baloldaliak Szimonenko kommunistái.

A favoritokhoz méltóan kezdte meg választási kampányát a két nagy esélyes, Viktor Janukovics kormányfő és Viktor Juscsenko, a Mi Ukrajnánk tömörülés vezetője. A miniszterelnök Zaporizzsjában, az általa vezetett Régiók Pártjának kongresszusán bontott zászlót, elemzők szerint az amerikai választásokra jellemző nagyszabású választási gyűlés közepette, míg Viktor Juscsenko Kijevben, a szabad ég alatt mintegy hetvenezer ember jelenlétében mondta ki a "boldogító igent", azaz jelentette be, hogy független jelöltként indul a választásokon. Janukovics ezzel együtt arra tett ígéretet, hogy elnökké választása esetén felszámolja a szegénységét, megemeli a fizetéseket, elsősorban a tanítók és az egészségügyben dolgozók számára, befejezi a gazdaság és a hadsereg reformját, csökkenti az adók mértékét. Ugyancsak emberhez méltó fizetéseket és nyugdíjakat ígért Viktor Juscsenko is, s azt, hogy felszámolja a munkanélküliséget, mindenki számára biztosítja az egészségügyi ellátás és a tanulás lehetőségét, véget vet a korrupciónak, a klánok és oligarchák hatalmának, és mindenki számára garantálja az egyenlőséget a bíróságok előtt is. És ezzel együtt mindketten határozottan leszögezték azt is, hogy azért indulnak, hogy győzzenek. Arra azonban még négy hónapot kell várnunk, hogy megtudjuk, melyikük is gondolta ígéretét komolyan.

Erdélyi Gábor