2004. június 22., kedd                                                             Országos közéleti lap                                                             91. (16 788.) szám


Kárpáti Igaz Szó
Miskolci operafrigy

Miskolc külvárosaira pillantva, a nagy képzelőerővel megáldott szemlélőnek sem egy operafesztivál lehetőségei jutnak eszébe. A lerobbant, használaton kívüli gyármonstrumok, a lakótelepeken állás nélkül reményvesztetten lézengők egy háború után iparral felpumpált város emlékei. Ezért tűnt fantazmagóriának Müller Péter Sziámi, az egykori alternatív rock zenész elképzelése, hogy június végén Miskolcot két hétre a magyar operajátszás fővárosává tegye.

Kevesen hittek benne, magam is a tamáskodók közé tartoztam, de Müller játszott és nyert. Immár negyedik alkalommal rendezte meg operafesztiválját hatalmas repertoárral, nemzetközi szereplőgárdával, az egyre szépülő belvárosban.

A program egy része minden évben Bartók Béla művészetének állít emléket, másrészt egy másik zeneszerzőt, témát hív meg. Idén Csajkovszkij volt a "vendég".

Már a nyitókoncert is meglepetést tartogatott, Bartók: A kékszakállú herceg vára férfiszólamát a híres román baritonista, Alexandru Agache énekelte. Nem volt "felhőtlen" a kezdés. A Magyarországra megjósolt hurrikán szelídebb változataként, az előadás java része alatt ömlött az eső, a műsorközlő pedig felhívta a nagyérdemű figyelmét, hogy a Juditot alakító Komlósi Ildikó megfázása ellenére is vállalta a fellépést.

A sátorral fedett szabadtéren helyet foglaló, elbizonytalanodott nézők vigaszdíjként egy pompás előadást kaptak. Komlósi Ildikó, akit legutoljára három éve a Millenáris Parkban hallottam e szerepben, megismételte akkori elismerésre méltó produkcióját, utólag el lehet mondani, hogy kár volt sokkolni a résztvevőket.

Agache méltó partnernek bizonyult. Kiváló magyar szövegmondása tanúsította, hogy kolozsvári évei alatt szorgalmasan ápolta a "kincses város" soknyelvű kulturális hagyományait. Szép olaszos bariton hangja, tiszta intonálása, szimpatikus egyénisége biztos jövőt ígér a világ operaszínpadain most is népszerű énekesnek.

Az est hátralévő részében Csajkovszkij: Rokokó-variációinak és az 1812-es nyitánynak tapsolhatott a közönség. Nem volt szerencsés a sorrend. Míg a Kékszakállú a huszadik század talán legnagyszerűbb operája, addig az említett Csajkovszkij-művek nem tartoznak a kiváló orosz szerző legjobban sikerült darabjai közé.

A Rokokó-variációk – népszerűsége ellenére – kicsit zenei közhelyek gyűjteménye, a Nyitány pedig hazafias emócióktól túlfűtött programzene. Hiába remekelt a Miskolci Szimfonikus Zenekar Arthur Fagen vezetésével, és Perényi Miklós szólistaként, az estre Bartók műve tette fel a koronát.

Vasárnap este már Csajkovszkij legnépszerűbb operája, az Anyegin került színre. Az operaelőadás Kovalik Balázs rendezésében a mindennapitól eltérő élményt ígért, és a szokatlan effektus nem is sokáig váratott magára.

Az első felvonásban az urukat köszöntő aratók mintha egy szocreál filmből léptek volna közénk. Akik kibírták az első felvonás extravaganciáját, és nem léptek a távozás mezejére, azoknak a második és a harmadik felvonásban igazi csemegében volt részük. A szimbólum-rendszer az idő előrehaladtával letisztult, a kiváló énekkar (Kassai Nemzeti Színház) teljesítménye a nehéz énekszólam melletti állandó mozgása itthon kuriózumnak számít.

Olga (Mester Viktória) kicsit kacér és Tatjana (Fodor Gabriella) álmodozó bájos tinifiguráihoz friss, üde hang társult. Jó választás volt a két férfi fő-szereplő: Andrey Breus markáns Anyeginje és Johan Weigel kedves naiv Lenszkije. A párbaj előtti jelenet lírai kidolgozása különösen emlékezetes marad.

Mégis, ha a szereplők közül egy- valakit kellene kiemelni, ő némi nosztalgiával Jevgenyij Nyesztyerenko lenne. A művész sok szép estét szerzett már a magyar közönségnek, gondolok itt a margitszigeti debütálására Boito: Mefistofele című operájában jó harminc évvel ezelőtt, Boris alakítását többször is megcsodálhattuk, és a hideg futkos a hátunkon, ha Muszorgszkij dalciklusa, a "Halál dalai és táncai", nyesztyerenkói interpretációja jut eszünkbe. Természetesen hangja már nem a régi, de ha színpadra lép, oda kell rá figyelni.

Csupán két kiragadott példát említettünk az Operafesztivál több mint félszáz programjából. "A zene várost épít" hangsúlyozta Bátor Tamás fesztiváligazgató bevezetőjében, és ez nem tűnik üres szólamnak. A város megszépült, és egész évben készül a nagy megmérettetésre, a zene közüggyé vált Miskolcon. Mikor a Duna Televíziót két évvel ezelőtt felkérték a rendezvény támogatására, egy kicsit hezitáltunk, idén viszont már tiszta szívvel támogattuk e nemes kezdeményezést.

Csermák Zoltán

(Duna Televízió, a Kárpáti Igaz Szó számára)



Minden jog fenntartva © 2004 Kárpáti Igaz Szó