Megyénkben több olyan intézmény található, ahol állami gondozottak nevelkednek, tanulnak, készülnek a "nagybetűs" életre. Ezek egyike a Császlóci Gyermekotthon. Tóth Odarka igazgató-helyettestől az itt uralkodó körülmények, a bentlakók helyzete felől érdeklődtem.

– Hány gyerek nevelkedik az otthonban?

– 110 gondozottunk van, közülük hat árva. A többi gyereket vagy az állam vette el a szülőktől, vagy pedig a szülők saját akaratukból mondtak le róluk. Többségükről még a kórházban lemondtak.

– A fentebbiek alapján joggal feltételezhető, hogy az oktatásban speciális, saját módszereket kell alkalmazni?

– Ez így van. Nálunk a többség 10 év alatt sajátítja el az elemi iskolai tananyagot. Sok mindenről árulkodó tény, hogy az otthonban mindössze 16 lány van.

– Mi lehet ennek az oka?

– 5 – 6 évvel ezelőtt a megyei oktatási és tudományos főosztály határozatot hozott, melynek alapján a Császlóci Gyermekotthonban csak fiúk élhetnek, a lányokat pedig a munkácsi járási Dombokon helyezik el, mert ott számukra kedvezőbbek a feltételek. Viszont ezek a lányok nem tudnak beilleszkedni a monostor életébe, mert a szellemi szintjük nagyon alacsony.

– Szabadidejükben mivel foglalkoznak a hátrányos helyzetű fiatalok?

– Különböző fakultatív foglalkozások vannak, például a varrás vagy a hímző körök. Saját veteményeskerttel rendelkezünk, amit közösen művelünk.

– Mindez veszélyhelyzet forrása is lehet? Mondana néhány részletet?

– Igen, a gyermekotthon történetében először fordult elő, hogy halálos kimenetelű baleset történt. Egy 14 éves gyerek vesztette életét. A fiút az otthon területén lévő transzformátorban halálos áramütés érte. A nevelők azonnal a segítségére siettek, a mentők kórházba szállították, ám az életét már nem sikerült megmenteni.

– Örökbe lehet-e fogadni az itt lévő gondozottakat?

– Még nem fordult elő, hogy bárkit is örökbe fogadtak volna ebből az intézetből, holott ezek a gyerekek is szerepelnek a megyei adatbázisban. Ennek oka pedig egyértelműen az, hogy a külvilág szellemi fogyatékosként kezeli növendékeinket.

– Mennyire önállóak ezek a gyerekek, meg tudják majd állni a helyüket az életben?

– Nagyon nehezen képesek megállni a helyüket. Általában valaki befolyása alá kerülnek, mert egyszerűen képtelenek az önálló életre. Többségük nem rendelkezik azzal a szellemi szinttel, hogy akár a jót a rossztól meg tudná különböztetni.

– Vannak-e olyan gyerekek, akik tovább szeretnének tanulni?

– Nemrégiben nyíltak különböző szakcsoportok a szakiskolákban. Itt a gyerekek tanulhatnak valamilyen szakmát. Szobafestők vagy varrónők lehetnek.

A gyermekotthont különböző segélyszervezetek rendszeresen támogatják. A Dorcas például tavaly felújította a vízvezetéket. Az idén 22 gyereket küldenek Debrecenbe nyaralni. Az intézményben találkoztam Fodor Gusztáv tiszteletessel, a Dorcas Nemzetközi Segélyszervezet kárpátaljai kirendeltségének elnökével, aki elmondta, hogy látogatása nem véletlenszerű, mert rendszeres kapcsolatot tartanak ezzel az otthonnal. Legnagyobb fájdalma az – mondta a lelkész –, hogy ezek a gyerekek 18 éves koruk után az utcára kerülnek, és ennek folytán rengeteg veszélynek vannak kitéve. Sokuk rövid időn belül összetűzésbe kerül a törvénnyel.

A tapasztaltak miatt egyre inkább foglalkoztat a kérdés: mi történik egy olyan gyerekkel, aki elhagyja ezt a zárt közösséget és kikerül a "való világba"? Milyen csapások érik a világ valóságában, a lét peremére szorítva? Félek, ez nem csupán továbbgondolásra, további kutatásra érdemes téma, hanem megoldandó kérdés...

Kőváry Diana