Nagyjából a 2004-es esztendő "félidejéhez" érkeztünk, az EB lázában égő világunk szóhasználatával élve. Imre Józseffel, a Beregszászi Városi Művelődési, Ifjúsági és Sportosztály vezetőjével beszélgetve pedig az iránt puhatolóztam, hogy mi történt az elmúlt hónapok során, milyen a nyári kínálatuk, s egyáltalán, mi jellemzi nagy vonásokban a Vérke-parti város szellemi életét az idén.

– Egy egészen rövid áttekintéssel kezdeném, ha megengedi. Öt művelődési intézményünk van – a művészeti iskola, két kultúrház, két klub (az archeológusoké és a tasnádi), valamint egy könyvtárhálózat. Ezt csak így, mint gyűjtőfogalmat említeném, mivel több fiókkönyvtárból áll. Ezeket az állami költségvetésből tartjuk fenn. Éppen ezért fölöttébb nyugtalanító, hogy noha tavaly sem dúskáltunk az anyagiakban, de azért még megkaptuk a kultúrára fordítandó pénzt. Az ideit viszont mindeddig nem! Ezzel igen nehéz helyzetbe kerültünk. Mert míg tavaly el tudtuk küldeni műkedvelő együtteseinket a megyei, sőt külföldi rendezvényekre, addig most ez egyelőre megoldhatatlan feladatnak tűnik. Itt említeném meg, hogy elég szép számban ott voltunk például a járás beszámoló koncertjén, amelyet ezúttal Ungváron tartottak meg, úgyhogy szintén utaztatni kellett kollektíváinkat.

– Akkor ez annyit jelent, hogy teljesen lebénult a művelődési élet Beregszászban?

– Korántsem jelenti azt. A nehéz, már-már kilátástalan helyzet dacára úgy-ahogy sikerült módot találnunk arra, hogy hallassuk hangunkat a megye kulturális életében, és volt néhány külföldi szereplésünk is. Így Kecskeméten, április végén a Magyarország EU-csatlakozása jegyében lebonyolított nemzetközi ifjúsági néptánctalálkozón lépett színpadra a beregszászi Ludovika Táncegyüttes. Mielőtt bárki felkapná a fejét az elnevezés hallatán, gyorsan elmondom, hogy a nevet az együttes két vezetője, Bundás Lajos és felesége, Bundás Viktória ukrán nevéből kreáltuk: a Ludvig Bundásból és Viktória Bundásból lett a Ludovika... Egyébiránt a tánctehetséggel megáldott fiatalok több csoportjával foglalkoznak. Tavaly megkapták a Népi együttes címet is. Körülbelül hét éve működik nálunk a Reveransz versenytáncegyüttes, amelyet Irina Dvorjatkina, rendkívül tehetséges koreográfus vezet. Ukrajna-szerte ismerik őket és Magyarországon, Szlovákiában is sikeres fellépéseik voltak. Szvitlana Kononenko egy modelliskolát vezet, de emellett táncegyüttest is. Hasonló kollektívát mondhat ma-gáénak Borka Tetyana. Neve Atasz show-együttes.

– Ez mind szép és jó. Viszont van-e valami kuriózum, igazi újdonság a város művelődési életében?

– Gondolkodóba ejtett. Boldogan beszélnék arról, hogy sikerült felújítani a városunkban nem is oly régen virágzó amatőr fotóművészetet. Ez viszont egyelőre illúzió. Sokan fotóznak manapság, de eltűnt annak a varázsa, hogy a fényképezés, mint olyan, egy alkotói folyamat legyen. Hiányzik az előhívás, a nagyítás stb. öröme, vagyis ezekre nincs szükség, hiszen a Fuji, a Konica és más szalonokban elvégzik e műveleteket. Nagy kár! Valaha a gyerekek maguk végezték mindezt, belefeledkezve a Fotó létrehozásának egyáltalán nem könnyű, alkotó hozzáállást kívánó folyamatába... Ám a fotózás, mint olyan, mégsem halt ki a városban. Szajkó Tibor pedagógus például színvonalas városképeket, természetfotókat, karakterfotókat szokott készíteni, és kiállítja azokat Beregszászban és Ungváron.

– Kanyarodjunk vissza egy kicsit más műfajokhoz...

– Aligha vitatható, hogy kitűnő énekeseink vannak. Az országszerte ismert Pincés Anzselika két éve a megyei magyar dalverseny győztese lett, a Maskin-dalfesztiválon pedig a dobogó második fokára állhatott fel. Hallatnak magukról olyan énekeseink is, mint Zsanett Juricsko, Viktória Tkacs, Kopolovics Jenő és néhány más énekesünk is.

Barát Mihály