Azok a tenyészkocák, melyektől már elválasztották a kismalacokat, ismét elvihetők a kanhoz. Az ivarzás leggyakrabban hajnali 4–9 között és este 19–22 óra között kezdődik. A koca ivarzáskor többet mozog, csökken az étvágya, még a hangja is megváltozik.

A gazda természetesen a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező kan kiválasztásával befolyásolni tudja a szaporulat öröklött tulajdonságait. Érdemes tudnivaló, hogy a sertésfajták keresztezésének igen előnyös hatásai vannak. Ez abban jelentkezik, hogy az utódok egy vagy több tulajdonságban felülmúlják a szülők átlagát, esetleg a jobbik szülő képességeit is. Emellett az sem mellékes körülmény, hogy több malac születik, melyek életképesebbek. Mivel az ideálisnál rosszabb viszonyok között ez fokozottabban érvényesül, éppen azoknak a sertéstenyésztő gazdáknak kell kihasználniuk, akiknek tartási, takarmányozási körülményei szerényebbek. Annál is inkább, mert ez pénzbe nem kerül, csak egy kis figyelmet igényel.

Amennyiben a megszületendő malacokat haszonállatként kívánja értékesíteni a gazda, és nem tenyészállatként kívánja tartani, az a legjobb, ha a koca és a kan minél távolabbi eredetű fajtához tartozzon, ezek azonban tenyésztési tulajdonságaikban lehetőleg hasonlítsanak egymáshoz. Abban a tulajdonságban, amit az utódoknál erősíteni akarunk, a kan legyen az értékesebb!

A tenyésztési tulajdonságok közül a sertés esetében a szaporaságot is érdemes figyelembe venni. Ez az egy fialásra jutó malacszámot vagy az egy év alatt produkált malacszámot jelenti. Utóbbi azt is jelzi, hogy kocánk milyen gyakorisággal fial. A szaporaságot mint genetikai képességet gyakorlati szempontból mégis az élettevékenység jellemzi a legjobban. Ez annál is inkább igaz, mert az alomképesség a koca életkora szerint is változik. Az előhasi kocák átlagban 1–1,5 malaccal általában kevesebbet fialnak, s az ötödik fialás után a született malacok száma szintén csökken.

Nem kevésbé mellékes tulajdonságnak számít a koca malacnevelő képessége. Ez azt jelenti, hogy a megszületett malacokból mennyit képes felnevelni a koca az elválasztásig. Ez alapvetően a tejtermeléstől függ, ezért az azt befolyásoló összes tényezőnek (tartás, takarmányozás, gondozás, a csecsbimbók száma) fontos szerepe van.

Az a gazda, mely kocasüldő vásárlását határozta el tenyésztés céljából, akkor jár el a legjobban (szaporodásbiológiai szempontból is ez a jó), ha a kocasüldőt minél előbb, akár 5 hónapos korában, amikor a testsúlya 60 kg körüli, már az udvarba hozza, hogy a tenyészérettségig legyen ideje alkalmazkodni a tartási, takarmányozási körülményekhez.