2004. május 27., csütörtök                                                         Országos közéleti lap                                                         77. (16 774.) szám


Kárpáti Igaz Szó
A Hónap témája
A Tudás

A múlt század hetvenes éveitől egy Amerikából indult új divathullám söpört végig a világon: "Tanítsunk sokat, tanítsunk korán, tudjunk minél többet!" Talán ebben volna összegezhető ennek az oktatási divathullámnak a szlogenje. A kezdeményezők azóta belátták, hogy a kisgyerekeknél megkezdett korai oktatás, amelynek során három-négy éves apróságokat próbáltak idegen nyelvekre, számítógépkezelésre stb. oktatni – az ilyen korban a legfogékonyabbak a tudásra elvből kiindulva –, totális csődhöz, teljes kudarchoz vezetett.

Tudásvágy

Megint csak azoknak lett igazuk, akik azt állították, hogy az iskolai oktatás eredményessége nem mérhető le közvetlenül az iskolában, hanem csak később, évek, netán évtizedek múltán bukkannak elő a valódi nevelés, és nem csak a zömében felejtésre ítélt, "mérhető" szóbeli és intellektuális tanítás eredményei. Monográfiák és tudományos értekezések sora számol be arról, hogy Nyugaton a hajszolt jó osztályzatok nem tükrözik a valódi képességeket, az intelligenciát, csak látszólag objektívek, valójában nagyon is a szubjektív tanári ítéletnek kiszolgáltatottan születnek. Amerikában is kiderült, hogy "nagyszerűen és eredményesen" lehet tesztre tanítani úgy, hogy közben a gyerek teljesen tájékozatlan, sőt buta marad.

Mikszáthnál olvastam, hogy egyik fia rossz tanuló volt, szinte nem tudott semmit. De ez őt nem keserítette el, mert gondolatban tucatjait sorakoztatta fel azoknak a nagy embereknek, akik rossz tanulók voltak, mégis jeles férfiú vált belőlük a haza és a maguk javára. Miután azonban a másik fia jeles tanuló lett és szinte mindig mindenre tudta a választ, elkezdte megtalálni azokat a nagyságokat, akik eminensek voltak az iskolában.

Hát valahogy így van ezzel a legtöbb szülő. Mindenesetre régen az iskolában lehetett rossz tanulónak lenni, ami, ugye, bukással járt, most viszont az oktatási rendszer ezt Ukrajnában teljesen kizárja. Figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy vannak későn érő gyerekek, vannak speciális érdeklődési körrel bíró tanulók, s vannak, akik olyan mértékben kiszolgáltatottak a tanári személyiséghez fűződő viszonyuknak, hogy amíg az egyik tanárnál eminensek, a másiknál bukdácsolnak ugyanabból a tantárgyból, szorongva ülnek az órán, pedig tudják a leckét, készültek. Ám nehezen tudnak felelni a kérdésekre...

– Szívem szerint eltörölném az osztályozást az ötödikben – véli Mária Bajanovszka, a pszichológiai tudományok kandidátusa, a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet docense. – Egyrészt mert ebben a korban még formálódik a kisdiák személyisége, másrészt az elemi osztályokból átlépve az általánosba még adaptálódnia kell az új környezethez. A gyerekek jellemformálásához, a tudás átadásához a kulcs mindig a tanárnál van. Nem a tananyag mennyisége, nem az elért osztályzat garantálja a később elérhető valódi teljesítményt, hanem az, ha a gyereket körülvevő felnőttek egyrészt biztosítsák számukra, hogy életkoruknak megfelelően élhessenek, tanuljanak. Másrészt, ha "szóba állnak" a diákkal, személyiségének megfelelő hangnemet és beszédstílust használnak, tudva, hogy a ledarálandó kötelező tananyag önmagában nem fejleszt és nem tanít, de egyetlen apró részletecskéje is nagyértékű lehet, ha az akörüli beszélgetésben, vitában, netalán szócsatában a tanár és a gyerek egyaránt megnyilatkozhat, ha hagyja a pedagógus, hogy a tanulónak is legyen szabad véleménye és gondolkodási joga.

Ezt gyakorolták a régi nagy tanítók, ezt kellene visszahozni a mai oktatási reformba. És nem a Nyugatot utánozni! Pontosabban majmolni!

Tudásszomj

A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium a kárpátaljai középiskolák között élen jár a tehetségnevelésben. Amolyan tudás-kovácsoló műhely, ha egyáltalán lehet használni ilyen kifejezést. Tanítványaik szinte kivétel nélkül minden tudáspróbát kiállnak, megyei, országos, sőt Tóth Ferenc személyében már világviszonylatban is. Ez kétségkívül a kiváló pedagógusoknak köszönhető, akik szerény körülmények között bár, de óriási tudásanyagot adnak át.

– A gimnazisták zömében óriási tudásszomj munkál, egyfajta "mindent tudni akarok" láz ég – mondja Iván Éva magyartanár. – És ami talán a legérdekesebb: nemcsak egy tantárgyból próbálnak minél többet megtanulni, hanem arra törekednek, hogy minél több ismeretet szerezzenek. Korotij Ágnes, Balla Gyula, Salánki Ági, Kovács Klára... s a kiválók sorát még hosszan folytathatnám.

Az Internet megjelenésével még nagyobb lett a tudásszomj, vallják a pedagógusok és velük a diákok is. A világháló egyben lehetőséget adott még több ismeret megszerzésére, ablakot nyitott a világra. Mészáros János, az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola informatikatanára szerint a számítógépen való szörfözés, a kutatás több tudást adhat a gyerekeknek, mint bármi más. Hiszen elég csak ráklikkelni a megfelelő fájlra és már megjelenik a képernyőn a keresett fogalom. Horváthné Somogyi Ilona, a megyei könyvtár magyar és idegen nyelvű osztályának vezetője szerint azonban a tudás megszerzésének legfontosabb forrása még mindig a könyv, illetve a kettő együtt, egymást kiegészítve.

Tudásöröklés

Hogy öröklődhet-e a tudás, az intelligencia? Valentina Szoszljuk, az Ungvári 19. Sz. Középiskola pszichológusa szerint nagyon kevés bizonyíték van erre vonatkozólag. – Einstein például, akit általában az eddig élt legintelligensebb emberek közé sorolnak, messze felülmúlta a szüleit. Mozart, Shakespeare, Moličre stb. akkor is zseni volt, ha a szegények száraz kenyerén tengődött. Ők olyasmit tudtak, amit rajtuk kívül senki más.

Jelenleg divatos különböző tesztek segítségével felmérni, mekkora IQ-val, intelligencia-hányadossal rendelkezik valaki. És a magas pontszámot elért személyt tehetségesnek, okosnak nyilvánítják. A szakember azonban arra figyelmeztet, hogy a tehetség, a tudás önmagában kevés. Tudni kell vele sáfárkodni is.

– A lexikális tudás leginkább abban nyilvánul meg, hogy jártasak vagyunk a művészetekben, irodalomban, történelemben stb. Tudjuk például, hogy ki okozta Marat halálát, ki volt Dante múzsája, ki festette a Sixtusi-kápolna freskóit. De ha ugyanettől a személytől megkérdezik, mennyibe kerül egy kiló alma a piacon, valószínűleg csak találgatni fog, nem ismeri ki magát a hétköznapi dolgokban – folytatja a pszichológus.

Persze a lexikális tudással pénzt is lehet keresni a különböző szellemi vetélkedőkön. Viszont oda bekerülni nehéz, szerencse is kell hozzá. Otthon a fotelben ülve és a képernyőt bámulva mi is tudjuk néha a választ, és bosszankodunk, hogy a játékos kínlódik, dadog, gondolkodik azon, amire mi azonnal rávágjuk a helyes feleletet. Hogy Hamlet halála után a norvég királyfi, Fortinnbras került a dán trónra? Mi? Hogy ez húszmilliós kérdés? Mi erre otthon, a szőnyegen hasalva kapásból rávágjuk a választ, míg a játékos inkább megáll, mert bizonytalan, tudja-e a helyes választ?! Hát ez a pech! Tudni valamit, csak éppen nem a megfelelő időben és a megfelelő helyen használni ezt a tudást...

Tudáspróba

A tudás próbája a dolgok mai állása szerint természetesen a vizsga. A végzősöknek az érettségi.

– Biológiából vizsgáztam, a tételt tudtam, átmentem a szóbelin – meséli D. Györgyné könyvelő. – Bár közgazdásznak jelentkeztem, mégis mindent megtanultam. De hátra volt még a gyakorlati rész, amitől bizony kicsit tartottam. Két feladat volt: a muskátli bőrszövete mikroszkopikus metszetének elkészítése. A tanár látta, hogy ez bizony nem fog menni. Rámszólt csöndesen, hogy öt percig nézzem a mikroszkópot és gyönyörködjem a látványban. Az osztályban nem volt rajtam kívül senki. Soha nem felejtem el ezt a tanárt. Azóta, ha a muskátlikat locsolom az ablakban, mindig ez jut az eszembe.

De nem mindenkivel ilyen lojálisak a tanárok. Svéd Emília, az Ungvári Nemzeti Egyetem idegennyelvű tanszékének latintanára, docens, aki az orvosi karon az ifjú medikusokat vezeti be Cicero nyelvébe, kiemeli, hogy ezen a karon az "eredendő" tudás nagyon sokat számít. Az orvosi szakkifejezéseket többnyire napjainkban is latinul használják, tehát itt tanulni kell, nem lehet a vizsgára készületlenül jönni.

– A latin nyelvet az egyetemen szinte kivétel nélkül az első évfolyamon oktatják a diákoknak, akik gyakran felteszik a kérdést: miért van szükség arra, hogy egy holt nyelvet "tudjanak". Nos, ilyenkor általában azt szoktam válaszolni, hogy a latint nem kell tudni, csak ismerni. Például néhány szállóigét, amelyek ismerete szintén hozzátartozik az úgynevezett általános műveltséghez.

Kötelességtudás

Ahány nyelvet beszél valaki, annyi ember, tartja a közmondás. Dr. Melika György, az Ungvári Nemzeti Egyetem újlatin-germán filológiai karának professzora hat nyelven beszél. Franciaországban született, ahol többek között formatervezést is tanult. De tanult kereskedelmet és marketinget is, sőt rajztanár is volt.

– Ahol születtem, Elzász-Lotharingiában, ahogy a történelem szele változott – amelyet általában a háborúk indikáltak –, úgy változott a környezet is. A nyelvek egyszerűen "rámragadtak". Hiszen egyszer a német, egyszer a francia volt a hivatalos. Miután a nyelvészettel tudományos szinten kezdtem foglalkozni, már más nyelvek is felkeltették az érdeklődésemet.

A kötelességtudás az, amit napjainkban hajlamosak vagyunk nem komolyan venni. Nekem kötelességem gyógyítani, mondja az orvos, hiszen erre tettem le a hippokratészi esküt. Nekem kötelességem temetni, esketni és keresztelni, mondja a pap, mert erre kötelez a hivatásom. És nekünk? Tudunk-e mi kötelességtudóak lenni...?

Tudásár

És végül ejtsünk szót a tudás áráról. Napjainkban, mint oly sok másnak, ennek is pénzbeli értéke van. Fizetni kell az egyetemen, a főiskolán, fizetni kell a tudás megszerzéséért, a tanulásért. Manapság – sajnos – meg lehet venni egy-egy vizsgát, egy szakdolgozatot... egy diplomát. De azt még a Dárius kincséért se tudjuk a fejünkbe, az agyunkba varázsolni, amit valódi, időtálló tudásnak nevezünk. Ezért bizony keményen meg kell küzdeni tanulással, szorgalommal és kitartó munkával.

"A tudás: hatalom" – idéztük az angol filozófust.

Nos, tudunk-e jól sáfárkodni vele?...

Fedák Anita

Tudás fája, a jó és a rossz tudásának a fája: a Bibliában (Terv 2, 9) említett fa, amely az élet fájával együtt az Éden kertjének közepén áll. Erre a fára vonatkozott az isteni tilalom. A tiltáshoz kapcsolódott az a fenyegetés is, amely szerint a tiltott fa gyümölcsének evését Isten halállal bünteti. Éva nem tudott ellenállni a kígyó, vagyis a sátán csábításának, és evett a gyümölcsből, majd adott belőle Ádámnak is (Ter 3,6).

Tudás: a megismerés, a tanulás, ill. a tapasztalás folyamatának végeredménye. Megfogalmazása az elmélet, az elméletek egy tárgyra vonatkoztatott rendszere. A tudás a vélekedéssel ellentétben bizonyítható, szükségszerű ismeret, amelyet a logika törvényei garantálnak (Arisztotelész), vagy ezeken túl valamilyen magasabb rendű ideában való részesedés, ill. intuíció. Hegel szerint a tudás az abszolút szellem önkiteljesedése. Az 20. sz.-i pszichológia feltételezi, hogy a tudás különböző formái, ill. a tudás és a mögötte álló attitűd között ellentmondás jöhet létre. A mai modern tudományelmélet a tudás szerkezetét és a társadalomban való működését vizsgálja.



Minden jog fenntartva © 2004 Kárpáti Igaz Szó