Természeti szépségeink, a gyógyüdültetésben rejlő lehetőségek hatalmas teret nyithatnának a turizmus, az idegenforgalom előtt. Csakhogy a vendégek manapság már elvárják, hogy a pénzükért megfelelő színvonalú szolgáltatásban részesüljenek. Elsődleges szempont természetesen, hogy milyen szálláshelyet tudnak biztosítani számukra a vendéglátók. Tehát megyénk idegenforgalma nagyrészt azon áll vagy bukik, hogy milyen állapotban van szállodaiparunk.

Ha csak a számokat nézzük, akár jónak is mondhatjuk a helyzetünket. Kárpátalján pillanatnyilag 35 ilyen jellegű hivatalosan jegyzett gazdálkodói egység üzemel. A szállodák, motelek összesen 1300 szobával rendelkeznek. A teljes lakterület 24 000 négyzetméter. A szállodai szobák többnyire kétágyasok, s ez a helyelosztás 1995 óta változatlan. Igaz, a szobák lakterülete növekedett, ma átlagosan 18,4 négyzetméter. Egy-egy kárpátaljai hotelben átlagosan 37 szoba és 74 férőhely van.

Szállodáink forgalma változó. A múlt esztendőben például 84 300-an foglaltak nálunk szobát rövidebb-hoszszabb időre. A belföldi vendégek száma közel tíz százalékkal csökkent. Örvendetes viszont, hogy 43,9 százalékkal volt több a külföldi szobafoglaló, mint 2001-ben. Szám szerint 11 900 külföldi vette igénybe az előző év folyamán szállodáink szolgáltatásait. Az intézmények kihasználtsága azonban nem javult. Átlagosan negyedházzal üzemeltek. Azaz gyakorlatilag csak minden negyedik szobában laktak vendégek. Ha ezt az adatot az 1995-ös statisztikához viszonyítjuk, mintegy tízszázalékos visszaesést lehet elkönyvelni. Az okok elsősorban a folyamatosan emelkedő árakban keresendők. Egyre több az olyan megyénkbe látogató idegen, aki nem szállodában tölti az éjszakát, mert drágálja a szolgáltatást. Az elmúlt évben például 7,8 százalékkal emelkedtek az árak, míg 2001 folyamán a drágulás 53,6 százalékos volt.

S akkor még nem beszéltünk szállodáink komfortfokozatáról. E téren, sajnos, nem sok jót lehet elmondani. A szobák döntő többsége, közel háromnegyede alacsony komfortfokozatú. Csupán 6,2 százalék sorolható a középkategóriába, illetve 5,9 százalék a minden igényt kielégítő luxus fokozathoz. Az egész megyében csak Ungvár és Munkács büszkélkedhet olyan szállodákkal, melyeknek egyáltalán van csillagjelük. A legrosszabb komfortfokozattal, sajnos, az állami tulajdonban lévő vendéglátóipari intézmények rendelkeznek. A vendéglátói szolgáltatások is e hotelekben a legszegényesebbek.

Sajnálatos tény, hogy a szállodaipar nem képez vonzerőt a külföldi beruházók számára. Mindössze két vállalkozás üzemel külföldi befektetési projektből. Az idei évre szóló tervek szerint 3,6 millió dollárt fektetnek be a kárpátaljai szállodák fejlesztésébe. Ez a teljes megyei szükséglet alig 1,5 százaléka.

Szállodaiparunk immár huzamosabb ideje veszteséges. Csak minden harmadik intézmény mondhatja el magáról, hogy sikerült nyereséget termelnie. Bár a tervek a nagyszabású fejlesztésről szóltak, valójában semmit sem javult az ágazat helyzete. A nemzetközi követelményekhez alig mérhető vendéglátói szolgáltatásaink színvonala, ami végeredményben negatívan befolyásolja a bel- és külföldi turizmus alakulását.

Kalina Kozak,

a megyei állami statisztikai főosztály közgazdásza