RUNEBERGINPÄIVÄ - A FINN KÖLTÉSZET NAPJA

Február ötödike Finnországban megbecsült nap: a házakat fellobogózzák, az utcák díszkivilágítástól fénylenek, mindenhol mogyorós-eperlekváros süteményt esznek, énekelnek, de elsősorban és legfőképpen: verseket szavalnak. Johan Ludvig Runebergnek, a finnországi költészet megteremtőjének, a finn himnusz szövegírójának születésnapja ez.

Bár a Porvoo (svédül Borga) városában született Runeberg svédül írta verseit, azok hamisítatlan finn versek a szónak abban az értelmében, hogy finn érzelmeket, a finn valóságot, finn hazafiasságot mutatnak be. A mai Finnországban a svéd kisebbségnek köztudottan olyan jogai vannak, mint egyetlen más ország nemzetiségi kisebbségeinek sem, a XIX. században azonban a helyzet egy kicsit más volt. Finnország svéd, majd orosz fennhatóság alatt volt, így az sem véletlen, hogy az első nagy írók, költők svédül írtak. Bár a finn írásbeliség és a finn nyelvű irodalom kezdeteit a reformáció korára kell tennünk (ekkor fordította le Mikael Agricola (1510-1557) az Újtestamentumot finnre, és írta meg ábécéskönyvét, állította össze finn nyelvű imádságoskönyvét), a valódi költészet svéd nyelven kezdett kialakulni. Az első finn nyelvű műköltészeti alkotások a XVII. század legvégén jelennek meg. A XVIII. század első fele is inkább a prózának kedvezett, az 1700-as évek második felében és az 1800-as évek első felében azonban a svéd nyelvű líra már jelentős alakokat tud felmutatni, J. Frese, G. Ph. Creutz, F. M. Franzén és M. Choraeus személyében. Franzén már Runeberg közvetlen előfutárának tekinthető.

A XIX. század minden addiginál nagyobb változást hozott Finnország életében: 1809-ben az ország I. Sándor orosz cár uralma alá került. A cár a porvoói országgyűlésen megígérte, hogy tiszteletben tartja a korábban hozott törvényeket, a fennálló társadalmi rendszert és a kiváltságokat. Finnország – cserébe a napóleoni háborúk alatt tanúsított hűségéért – korábban soha nem látott jogokat kapott a cártól. Az ország mint önálló nagyhercegség gyakorlatilag csak perszonálunióban volt Oroszországgal: saját pénze, központi bankja, vasútja volt (Finnországban mind a mai napig ugyanolyan széles nyomtávú sínek vannak, mint Oroszországban); az orosz hivatalnokok nem szóltak bele a finnországi hivatalok ügyeibe; ugyanakkor sok finn értelmiségi tanult és szolgált Oroszországban. (A XX. század elején Szentpéterváron létezett többek között finn tanárképző főiskola is.) Mindez persze nem kis feladatot jelentett a finneknek: a közigazgatást immár önállóan, svéd segítség nélkül kellett fenntartaniuk. Éppen ezért helyezték át a fővárost Turkuból (amely a svéd partokhoz közel, az ország nyugati részében található) a cári székhelyhez sokkal közelebb eső Helsinkibe. Nem véletlen, hogy a két város építészetében sok hasonlóságot találunk: a helsinki városközpont vezető tervezője ugyanaz a K. L. Engel volt, aki korábban Pétervárott is működött. Az iparosodás kezdetei is ez időkre tehetők, és ekkor indult meg a komoly kereskedelmi hajózás.

1863-ban az új nyelvtörvény először tette a finnt a svéd mellett hivatalos, egyenrangú nyelvvé. A nyelvreform azonban nem jelentette az irodalmi egyenrangúságot is. A finn nyelvű műköltészetnek nem voltak olyan hagyományai, mint a svédnek, s a finn nyelven megjelent első jelentős, világhírre szert tett mű is népköltészeti alapokon nyugodott: ez volt a Kalevala. (A Kalevala napjáról február 28-án még külön megemlékezünk.)
A finn irodalom fejlődésének gátat szabott az orosz mintára megszervezett cenzúra is, mely elsősorban ugyan a sajtóra vonatkozott, de a század közepétől már a szépirodalomra is. 1850-ben a főkormányzó rendeletet hozott, mely szerint finnül csak olyan művek jelenhettek meg, melyek "mind szellemükben, mind előadásmódjukban kizárólag a vallásos lelki emelkedettség vagy gazdasági haszon előmozdítására törekednek". Kivételt képezett ez alól a népköltészet. Ezt a rendelkezést 1860-ban törölték el, s a finn nyelvű irodalom csak ezután kezdhetett virágozni.

Runebergnek tehát csak kevés előfutára lehetett, a finn és a finnországi svéd líra történelmi és tradicionális okok miatt nemigen fejlődhetett. Az első finn nemzeti költő 1804-ben született, egy elszegényedett tengerészkapitány családjában. Tanulmányait Vaasában és Turkuban végezte, majd 1830-ban a helsinki egyetemen a latin nyelv és római irodalom docense lett. Ugyanebben az évben jelent meg első verseskötete Dikter (Versek) címmel. Még két hasonló, csak számmal megkülönböztetett című kötetet adott ki (Dikter II., 1833; Dikter III., 1843). Mindhárom kötet elsősorban a finn természetet ábrázolja.

Runeberg költészete mélyén ott rejlik a népköltészet. Meglepőnek tűnik talán, de nemcsak a finn és a svéd, hanem a szerb is: 1828-ban kezébe került Goethe német nyelvű szerb népdalgyűjteménye, s ennek hatására kezdte tanulmányozni a finn népköltészetet. Másik jelentős forrása természetesen a klasszikus görög és latin irodalom, valamint a XVIII. századi svéd felvilágosodás lírája, elsősorban a Finnországban is alkotó Franzén szellemi öröksége.

A népköltészet hatása leginkább az 1830-as Dikter Idillek és epigrammák c. ciklusában fedezhető fel, melyeknek ritmusképlete és képanyaga, akárcsak szerkezete szoros rokonságot mutat a szerb és finn népdalokkal. E ciklus legnagyobbrészt szerelmes versekből áll, melyekben a költő különböző aspektusokból járja körül az örök témát. Bár Runeberg a romantika költői között szerepel a világirodalom lapjain, ezekben a versekben lemond a cicomáról, népdalszerű egyszerűséggel ábrázolja az érzelmeket. Hadd álljon itt egy részlet az Idillek és epigrammákból, Jávorszky Béla fordításában:

Levágva a rétet
megállt az ifjú az
úton s szólt a lányhoz:
"Elszállt a nyár heve,
holtak a virágok,
csak a te orcádon
piroslik a rózsa
épp úgy ahogy régen"
Tavasz lett ujra és
egyedül a fiú:
elment a lány - pihen
földanya ölében;
zöldelltek a mezők,
virágjuk mosolygott.

Runeberg azonban nemcsak a lírában, hanem az epikus költészetben is maradandót alkotott. 1832-ben megjelent Elgskyttarna (Szarvasvadászok) című költeménye hexameterben írott ún. paraszteposz, melyben a homéroszi eposzok eszköztárát használva egyszerű falusi emberek sorsát írja le. Két másik hexameteres eposza, a Hanna (1836) és a Julkvällen (1841, Karácsonyeste) a paplakok, illetve a kastélyok életét mutatja be. Elbeszélő költeményeinek sorát az 1841-es Nadeschda (Nagyezsda) folytatja, immár oroszos stílusban és versmértékkel, majd 1844-ben az óskandináv mitológiai ihletésű Kung Fjalar (Fjalar király).
Runeberget azonban kora és a ma is elsősorban mint hazafias költőt ismerte, ismeri. A Fänrik Stals Sägner (Sztól zászlós regéi) a svéd-orosz háborúról szóló hősi balladák sorát tartalmazza. Ezek közül nem egyet a mai finnek is kívülről tudnak – ami már csak azért is nagy szó, mert a finn iskolákban nincs irodalomoktatás, a gyerekek csak az anyanyelv nevű tantárgy keretein belül ismerkednek meg a finn és a világirodalom nagyjaival. E kötet első darabja az a Vart land (Hazánk) című vers, melynek megírására Vörösmarty Szózatának svéd fordítása indította a költőt, s amely azóta Pacius zenéjével a finnek nemzeti himnuszává vált.
A svéd nyelvű költeményt teljes egészében, első strófáját pedig Paavo Cajander finn fordításában és magyar nyersfordításban közlöm:

Vart land, vart land, vart fosterland,
ljud högt, o dyra ord!
Ej lyfts an böjd mot himlens rand,
ej sänks an dal, ej sköljs en strand,
mer älskad än var bygd i nord,
än vara fäders jord.

Vart land är fattigt skall sa bli
för den, som guld begär.
En främling far oss stolt förbi,
men detta landet älska vi;
för oss med moar, fjäll och skär
ett guldland dock det är.

Vi älska vara strömmars brus
och vara bäckars sprang,
den mörka skogens dystra sus,
var stjernenatt, vart sommarljus,
allt, alt hvad här som syn, som sang
vart hjerta rört en gang.

Maamme Suomi, synnyinmaa,
soi sana kultainen!
Ei laaksoa, ei kukkulaa,
ei vettä, rantaa rakkaampaa
kuin kotimaa tää pohjoinen,
maa kallis isien.

Hazánk, Finnország, szülőhazánk,
zengj, arany szó!
Sem völgy, sem hegy,
sem víz, sem part nincs kedvesebb,
mint ez északi hazánk,
őseink drága földje.

Runeberg verseit magyarul az 1967-ben kiadott Skandináv költők antológiája című kötetben olvashatjuk. Sajnos, az interneten Runeberggel kapcsolatos honlap gyakorlatilag nincs, viszont sok verse megtalálható svédül a http://www.lysator.liu.se/runeberg címen.

*

A Runeberg napján népszerű ünnepi süteményt (Runebergintorttu, azaz Runeberg süteménye) itthon is bárki megsütheti, ha van hozzá kedve:
Hozzávalók:
2 tojás, 12 dkg cukor, 15 dkg vaj vagy margarin, 12 dkg liszt, 7 dkg zsemlemorzsa, 5 dkg őrölt mogyoróbél, 1 dl tejszín vagy tejföl, 1 kiskanál sütőpor, a tetejére eper-vagy málnalekvár, 1 ek víz, porcukor

Elkészítés:
A vajat felolvasztjuk, a tojást és a cukor habosra keverjük. A lisztet, zsemlemorzsát, mogyorót és a sütőport szárazon összekeverjük, majd a tejszínnel és a langyosra hűlt vajjal felváltva hozzáadjuk a tojásos masszához. Vajazott mignonpapírokra vagy alumíniumtálkákra két-két kanálnyit teszünk a tésztából, és tűpróbáig sütjük. Amikor sütés után langyosra hűlt, a tetejükre egy-egy kanál lekvárt teszünk, majd a lekvárt cukormázzal körbekerítjük.

Jó étvágyat a finn költőhöz!

Bogár Edit