Tarsoly

Érdi krónika

Érd természeti képe, múltja és lakói
Honismereti olvasókönyv
Szerkesztette: Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója
Megjelent a millennium évében
Érd, 2000

	Méret B/5 Terjedelem 484 oldal Kötött, készült a TypoRadius Bt. gondozásában Szerkesztette Kubassek János Az élővilág fejezetek alkotószerkesztője Szerényi Gábor A könyv elkészítését kezdeményezte, a szöveget gondozta Varga László ISBN 963 00 4176 6
Lektorálta Kalapos Tibor Kovács Sándor Krizsán László Kubassek János Patkóné Kéringer Mária Sajti Zsuzsanna Szerényi Gábor Török Júlia	Német fordítás Benczéné Dizseri Márta Angol fordítás Balázs András Kiadta Érd város önkormányzata Felelős kiadó Harmat Béla A borítót tervezte és a műszaki szerkesztést végezte Nyiry Zoltán Címlapfotó Hancsovszki János Hátlapfotó Szerényi Gábor Hátlaptérkép Cartographia Kft.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tanulmányok szerzői

Előzmények

Manapság egy igényes kiállítású, kötött helytörténeti, honismereti könyvet nehéz mindenki számára elérhető áron (a példányszám kicsi) a kereskedelembe juttatni, s ez a szerkesztők egyik legnagyobb gondja. Támogatókat egyre inkább lehet találni, azonban olyanokat, amelyek nem akarnak eluralkodni egy-egy köteten a harsány reklámjukkal, ma még viszonylag nehéz.
Az Érdi krónika nem az első helytörténeti, honismereti kiadvány az elmúlt évtizedben. Megjelent már ilyen jellegű könyv kartonált formában, igénytelen borítóval - műszaki szerkesztőt messziről sem látott -, viszont a tartalmi része nagyon értékes volt. Olyan is a boltokba került, melynek műszaki kiállítása igényes, teli van szebbnél szebb illusztrációkkal, a szöveggondozása azonban csapnivaló. Az Érdi krónika mind tartalmában, szerkesztésében, mind a kiállításában szakmai igénnyel lépett fel, az egyes témák "megtalálták" szakavatott ismerőiket. Aki a kötetet kézbe veszi, a tényadatokon kívül olvashat kaptár- és csepegtetőkövekről, karavánszerájról, s megtudhatja, II. Lajos lovának botlása milyen rossz előérzetet szült Mohács előtt, mivel foglalkozott Lakatos Géza kitelepítése során...

A Sánc-hegytől a minaretig, a Homo érdiensistől Szapáry Péterig

A kötet szerzői két helytörténeti műhely köré szerveződtek (Csuka Zoltán Városi Könyvtár és Magyar Földrajzi Múzeum). Többségük lokálpatrióta, illetve régóta foglalkozik érdi témákkal is. A földrajzi, történeti témakört Kubassek János fogta át, míg az élővilág fejezeteit Szerényi Gábor, a helyi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanára szerkesztette.

a) Földrajzi helyzet

A település földrajzi helyzete alapvetően meghatározza az egyes korok mindennapjait, így volt, így van ez ma is. Az utak (pl. a római kori hadút), a Duna (árvizek, halászat), manapság a főváros közelsége (alvóváros), a vízrajz (vízhiány), a közlekedés (ingázás) mind egy-egy szempont, ami befolyásolja a lakosok életminőségét. A fejezetben Érd földtörténetéről, geológiai felépítéséről, középkori térképeken való megjelenéséről, valamint természetföldrajzi különlegességeiről (Fundoklia-völgy, Érdi-magaspart) is olvashatunk.

b) Érd élővilága

A fejezetben a szerzők sorra veszik az egyes tájegységek (Érdi-mezőföld [Sánc-hegy, Kakukk-hegy, Érdi-magaspart], Beliczay-sziget, Fundoklia-völgy) természeti értékeit. A növényvilág vizsgálatakor felhívják a figyelmet a védett fajokra, kiemelik a deres szádorgó (Orobanche caesia) különlegességét vagy a macskahere érdi populációjának gazdagságát. Az állatvilágot tekintve már jóval nehezebb a szerző dolga, hiszen Érden ilyen jellegű, tudományos értékű vizsgálatot még senki sem végzett. Szerényi Gábor egy vázlatnak tekinti a – nagyon alapos – alfejezetet, mivel főként csak saját gyűjtésére hivatkozhat. A sorra bemutatott gyakori fajok mellett a ritka állatok közt Érden is előfordul a pannon gyík (Ablepharus kitaibelii - Kitaibel Pálról elnevezve)

c) A helység története

A település hányatott sorsa részben onnan ered, hogy Érd a Duna és a hadak útja mellett feküdt, s ez a római kortól kezdve éreztette hatását, több drasztikus sorsfordulót (pusztásodás a török időkben, majd újratelepítés) értek meg lakói. Már az őskorban kedvelt lakóhely lehetett, Gáboriné Csánk Vera tárta fel az érdi Neander-völgyi ember leleteit. A római korra utal az Ófaluban lévő római kori útmaradvány s az itt látható oroszlánszobor, mely II. Lajos Mohácsra indultára emlékeztet. Érd középkori történetét számos térkép, útleírás, határbejárás, oklevél segítségével próbálták rekonstruálni a szerzők. A török ittlétére ma is figyelmeztet a minaret, amelyet 1999-ben restauráltak. Egy-egy monda (Szapáry Péteré, a Kutyaváré) is színesíti a falu (máskor birtok, mezőváros, palánk stb.) históriáját. Bár az újkortól kezdve egyre több forrás (oklevelek, urbárium, telekjegyzőkönyvek stb.), térkép maradt meg, a város történelmében még mindig sok a fehér folt. Ennek többek között az is az oka, hogy a város az utóbbi fél évszázad során nagyon rosszul sáfárkodott történelmi értékeivel; mára eltűnt az ófalusi kastély, középkori templom maradványa, s a Kutyavár is "bomlásnak indult". A műemlékeket taglaló fejezet számba veszi a település összes műemlékét, ismerteti azok rövid történetét. (A volt Wimpffen-kúria környékén 2001 nyarán örömteli esemény zajlik: a műemlék régóta várt felújítását végzik, így a Magyar Földrajzi Múzeum végre elnyerheti a tartalomhoz méltó külcsínét - az Irodalmi Vademecum meghívást kapott, így augusztusban ellátogat az újjávarázsolt intézménybe, s beszámol a látottakról az olvasóknak.)
Érd történetét 1800 és 1950 között a levéltéri források tükrében Patkóné Kéringer Mária vizsgálta, hatalmas forrásanyagra támaszkodva. A birtok-összeírásoktól kezdve a peres ügyek tanúvallomásaiig, a határbejárásoktól az árvízkárok összeírásaiig nagyon sok forrásrészletet közöl - eddig a korábbi helytörténeti munkákban erre nem nyílt mód.
A múzeum munkatársa, Kovács Sándor a 20. századi sajtóforrásokat, valamint a helyi nemzeti bizottság tevékenységét vette górcső alá.
A választási eredményekről éppúgy beszámol, mint a templomépítésekről. Timár Edit az érdieket még ma is érzékenyen érintő málenkij robot történetét eleveníti föl.
Külön fejezet taglalja a rácok, németek, illetve a zsidók életét: betelepülésük körülményeit, a lélekszámváltozást, a hagyományőrzést, illetve a világégések hatását e nemzetiségek létére.
Tarnay Tünde a műemlékekről szóló fejezet mellett egy eddig elhanyagolt területet is jegyzett: Érd népi építészete és településszerkezete… A térképek, archív felvételek, lokálpatrióta gyűjtők darabjai mellett a szerző számos saját fotója is látható.
Egy-egy fejezet foglalkozik az érdi múzeummal, illetve a szoborpanteonnal, erről most nem írunk: az augusztusi látogatás alkalmával bővebben beszámolunk a témáról.

A járulékos részek

Egy ilyen munka elengedhetetlen tartozéka a kronológia, a helyismereti bibliográfia. Ezen kívül a település gazdasági, tudományos, politikai és egyházi élete jelentős személyeinek életrajza; a köztéri szobrok listája (melyből megtudhatjuk, az egyes alkotások hol találhatók, mikor készültek, ki állította őket, mikor restaurálták); a kötet szerzőinek rövid életrajza sok értékes információhoz juttatja a még a helytörténetben jártasakat is (angol és német nyelvű összefoglaló is helyet kapott a könyvben).

Korboncnok-értékelés: 10 (az értékelés szempontjait lásd a Monokli rovatban)

Gyurgyák-metszéspont: 6 (az értékelés szempontjait lásd a Monokli rovatban)
A szép kiállítás, olykor nagyszerű tartalom mellett számos apró hibát észleltünk,
a korrektúra, a nyomdai előkészítés nem érte el az Érdi-magaspart szintjét (például: a színes
mellékletek mellett egy-egy szöveges lap is műnyomó papírra készült, valószínűleg lett
volna még színes felvétel; az aláhúzás, a könyvkiadás morbus hungaricusa is szembe ötlik; stb.)

Képek jegyzéke

1.kép: Aprózódó szarmata mészkő a Fundoklia-völgy oldalán (fotó: Halász Antal)
2.kép: Érd növényvilágának féltett kincse a hazánkban kizárólag a Sánc-hegyen virító deres szádorgó (Orobanche caesia)
3.kép: Az Érdi-magaspart meredek falán gyér növényzet települt meg (fotó: Kubassek János)
4.kép: Pannon gyík. Fokozottan védett (fotó: Szerényi Gábor)
5.kép: Mamutfog az érdi ősember vadásztelepéről a Magyar Földrajzi Múzeum kiállításán (fotó: M. Engler Edit)
6.kép: Érd, Kerék utca 4. sz. alatti lakóház szoborfülkés utcai homlokzata (fotó: Tarnay Tünde)
7.kép: A múzeumban Cholnoky Jenő dolgozószobájának berendezése