Monokli

Az 1849-es cári intervenció Magyarországon

Korona Kiadó, Budapest, 2001

Méret B/5

Terjedelem 296 oldal

Szerkesztette Vadász Sándor

Bevezető tanulmányok Vadász Sándor, Józsa Antal

Felelős szerkesztő Dürr Béla

Bírálta Bona Gábor

Borítóterv Malum Stúdió

Nyomdai előkészítés Tordas és Társa Kft.

Kötött, nyomás és kötészet Grafika Typopress Nyomdaipari Kft.

Fülszöveg

Vadász Sándor történészprofesszor szentpétervári levéltári kutatásainak eredményeként egyedülálló forráskötetet állított össze. Ebben elsőként jelennek meg egy helyen összegyűjtve az 1849-es orosz intervencióval kapcsolatos dokumentumok, közöttük eddig még nem publikált újdonságok. Mindazonáltal könyve nem csupán forráspublikáció. Helyet kapott benne az orosz vezérkarnak és hadseregnek készített, magyarokról szóló tájékoztató, amely orosz szemmel mutatja be hazánk tájait, népszokásait, a magyar nemzeti karaktert. Az érdekfeszítő leírásokból megtudhatjuk, milyen volt Oroszországban a magyarokról kialakított kép a 19. század közepén.
A kötet bevezető tanulmányában a szerző mindenki számára élvezetes formában, olvasmányosan foglalja össze mindazt, amit történetírásunk feltárt az orosz hadseregről is.
A kötet nemcsak a szaktörténészek igényeit elégíti ki, de megfelel a történelem iránt érdeklődő olvasók elvárásainak is.

Monokli jobbról és balról

Vadász Sándor a bevezető tanulmányban szentpétervári levéltári kutatásainak eredményét osztja meg az olvasókkal. A kötet egyik érdeme, hogy egészében, katonai, politikai, gazdasági, művelődéstörténeti szempontból vizsgálja a cári beavatkozást. A szerző az okok boncolgatásakor a Szent Szövetség megalakításának idejéig megy vissza az események jobb megértése érdekében, vajon mi motiválhatta Európa csendőrét, hogy Magyarországon is beavatkozzon. Szó esik a két nagyhatalom viszonyát befolyásoló kongresszusokról, diplomáciai eseményekről, a teplitzi családi találkozóról, a Habsburgok által kikosarazott orosz hercegkisasszonyról, egy odaajándékozott magyar huszárezredről és a kézcsókokról. Vadász Sándor bemutatja Miklós és Ferenc József szívélyes viszonyát annak fényében is, hogy mi történt a krími háború idején. Átvilágítja a cári hadsereg tiszti karát, tagjai jelentős része német, baltikumi származású, franciás műveltségű. Bővebben foglalkozik a tanulmány írója az új forrásokkal is, köztük a legérdekesebbel, amelyik az ország földrajzát, a magyarok történelmét, nyelvét, nemzeti karakterét elemzi. Az is érdekes lehetne, hogy kinek a tollából származik az "országtanulmány" - a műfaj ma is időszerű, hiszen az unió kapcsán évente készül rólunk, olykor több is, ilyen dolgozat. A néhol megmosolyogtató, néhol a magyar fülnek, szemnek szokatlan, sarkos, egyáltalán nem hízelgő megállapítások elgondolkoztatják az olvasókat: tényleg ilyenek lennénk?! Ez a cári okuláré nem rózsaszínben láttatja a magyarokat, bár - egyes túlzásokat és a szláv beállítottságot leszámítva - törekszik az objektivitásra.

*

Józsa Antal hadtörténész Az orosz csapatok a magyarországi és az erdélyi hadszíntéren 1849-ben című tanulmányban az orosz hadsereg kialakulását, haderejét, a toborzást – még mindig ilyenformán állt össze a hadsereg –, a beavatkozó hadsereg vezetője kiválasztásának okát vázolja. Ez utóbbi azért érdekes, mert az "imázstanulmány" a kegyenc Voroncov hagyatékából került elő, aki elesett az intervenció vezető tisztségétől. Nem elégszik meg a korábbi sommás megállapításokkal – Paszkevics szerepe, az orosz hadsereg stb. –, árnyaltabb képet kíván felvázolni a politikai mozgatórugókról, az orosz haderőről, vezetőiről, még magáról Miklós császárról is. Kiemeli az ortodoxia – és így a szlávok és a románok – védelmezője szerep kialakulását. Érinti a hadifoglyok kérdését is, nagyon sokan jól felfogott érdekükben, önként távoztak orosz földre, ami Barguzint is más színben tünteti fel – nem érintve a körülötte kialakult vitát.
Nagyobb teret szentel a hadsereg fölépítésének, többek közt az irreguláris csapatoknak, a doni kozákoknak. Számba veszi az egyes haderőnemeket, létszámukat. Közelebb kerülünk a hadvezérek gondolatmenetéhez, a rivalizálások eredőihez.
A hadászatban nagyon fontos a logisztika, ez nem volt másként abban a korban sem. Ez igencsak érintette a cári sereget, hiszen óriási létszámot mozgatott, sokszor kontinensnyi területen. A magyarországi ellátást a korábbi évtizedek tapasztalatai alapján – az osztrák ígéretek ellenére – viszonylag jól megoldották. Ez okozhatta és a hozzávetőleg kevés itt eltöltött idő, hogy a magyar népben nem alakult ki a második világháborúshoz hasonló ellenszenv, gyűlölet a "muszkákkal" szemben.
Paszkevicsnek, a cári hadsereg vezetésének már gyakorlata volt a forradalmak leverésében, birodalmi, szent szövetségi szempontból értékelték az eseményeket. Tudták, hogy a túlzott leszámolás a visszájára fordulhat, ezt bizonyítja engedékenyebb hozzáállásuk. Józanabbul ítélték meg a helyzetet, mint a tapasztalatlan, nagyon fiatal Ferenc József vagy a jó katona, de vérgőzös Haynau. Róla megtudjuk, legfőbb vágya nem teljesült, hogy magyar lehessen, magyarországi birtokot kapjon…
Józsa Antal ismerteti a forrásokhoz való hozzáférés nehézségét is. Hogyan tűnt el kézen-közön a történelem viharai közepette a dokumentumok nagy része.
Részletes leírást kapunk a Magyarországon és Erdélyben bevetett csapatok hadrendi adatairól, ezredszintig bezárólag; név szerint említve a vezetőket. Itt-ott kisebb ezredtörténet, érdekességek, magyar vonatkozások egészítik ki a felsorolást.

*

Az Okmánytár a monográfia több mint felét teszi ki. Vadász Sándor azokat a dokumentumokat igyekezett összegyűjteni, amelyeket még nem publikáltak, illetve amelyekhez nehezen lehet hozzáférni (nem magyar nyelvűek, illetve régen jelentek meg nyomtatásban). A kötet legterjedelmesebb forrása az az országtanulmány, amelyet a beavatkozás előtt rendelt meg Paszkevics, aki már 1848 nyarán jelezte, hogy hiányt szenved a Magyarországot érintő megfelelő információkból. Bár a cenzor július 14-én engedélyezte a kiadást, így a munka gyakorlatilag nem érte, nem érhette el a célját, az utókor számára ez mellékes. A nyelvész szakértő szerint hozzáértő írhatta a magyar nyelvről szóló részt, valószínűleg egy a finnugor nyelvekkel foglalkozó szentpétervári tudós.
A földrajzi leírás még nem szolgál meglepetésekkel, azonban az utalások a nemzeti karakterre annál inkább: "…az asszonyok általában nem szépek… […] A magyarok élénk természetűek, vidámak, határozottak, könnyen tűzbe jönnek, szeretik a hazájukat, bátrak, vendégszeretők, de kissé vadak is. […] …a magyar nemzet legbőszebb része, a székelyek…" A szláv beállítottság természetesen itt a leginkább kézenfekvő. A Kárpát-medencében élő nemzetiségek közül a románokat és a zsidókat igen sommásan intézi el a tanulmány szerzője. (Reméljük, e megállapításokat nem olvassa az Amnesty International.)
A történeti áttekintés az akkori jelent leszámítva igyekszik tárgyilagos maradni, de ez nem mindig sikerül. Néhány hiba is becsúszik (Rigómező helyett Kassa 1389-ben, Ferdinánd helyett Ferenc mond le stb.), ez vélhetően a sietség számlájára írható. Az 1840-es évek eseményeit a tanulmány írója már tendenciózus szláv monoklin keresztül vizsgálja, jellemző erre két személy értékelése, a "hős" Jellasicsé, illetve Kossuthé. Itt végtére is egyáltalán nem várhatunk hűvös tárgyilagosságot.
Az uralkodók szívélyes levelezésén kívül Paszkevics levelei is szép számmal olvashatók, ezeket többek között uralkodójának, külügyminiszterének, Haynaunak, Schwarzenbergnek írta. A varsói herceg többször mosakodni kényszerül hadműveletei miatt, s fény derül arra is, hogy milyen ellentétek – személyes és előmeneteli – feszítették az osztrák és az orosz hadsereg együttműködését.
Több levél tartalmából következtethetünk Zichy Ferenc "muszkavezető" szerepére, ami szintén árnyaltabb elbírálást igényel. Görgei katonai, politikai tevékenysége, illetve az elítélése körüli polémia is fontos részét képezi a forrásgyűjteménynek.

IV-értékelés: 9 (az értékelés szempontjait lásd a Monokli rovatban)
A kitűnő tartalmi részt tekintve egyetlenegyet hiányoltunk: a névmutatót.

Gyurgyák-metszéspont: 8 (az értékelés szempontjait lásd a Monokli rovatban)

Könyvborító:
Borítócímoldal: tetszetős :)
Borítóhátoldal: fülszöveg, a szerkesztő-szerző képével :)

Főszöveget megelőző járulékos részek:
Címnegyed: :)
Tartalomjegyzék: :)

Főszöveg:
Tartalomról fentebb már volt szó
Szerkesztés: világos, áttekinthető, logikus :)
Tipográfia: hibák: az aláhúzás mint kiemelési forma szerepel a műben;
Szöveggondozás: a katonai egységek következetlen, illetve rossz helyesírása;
"kerül" - a magyarban egy a hivatalos nyelvben előszeretettel használt kifejezésmód elburjánzása figyelhető meg, ami e kötetben is sűrűn előfordul: alkalmazásra, bevetésre stb. kerül;
elválasztások pontatlansága, öt-hat jegyű számok elválasztása;
helytelen a szerzőre hivatkozás módja;
és még számos apró hibát találtunk
Címrendszer :)
Kiemelések: kurziválás, amit a szerző-szerkesztő fontosnak tart, sajnos aláhúzás is
Idézetek :)
Táblázat: átmegy a következő oldalra, elkerülhető lett volna
Jegyzetek: lábjegyzet :)

Forráshivatkozások: :)

Illusztrációk: a szabadságharc szereplőinek portréi, főként a győzők oldaláról;
illetve kiáltványok, egy-egy forrás másolata :)

Lehotka Gábor