Tarsoly

Dr. Kubassek János

A Szahara bűvöletében

Az "Angol beteg" igaz története
Almásy László hiteles életrajza
Panoráma, Budapest, 1999

Méret B/5
Terjedelem 308 oldal
Kötött, készült a Nyomdaipari Szolgáltató KKT-ben (Debrecen)
Felelős szerkesztő Borsai Lipótné
Műszaki szerkesztő Szász Zoltán
Lektorálta dr. Sterbetz István
Ára 2143 Ft
Borítón az Almásy László által 1932-ben felfedezett Zarzura-oázis
ISBN 963 243 815 9

 

 

Fülszöveg

A kötet nyomon követi a kilenc Oscar-díjjal kitüntetett film - az "Angol beteg" - főhőse, Almásy László életútját. Feleleveníti gyermekéveit, első világháborús tevékenységét. IV. Károly királypuccsaiban játszott szerepét.
A geográfus szerző - az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója - nyomon követte a XX. század legsikeresebb magyar földrajzi felfedező utazójának életútját. Felkereste Almásy László kalandos pályafutásának európai, ázsiai és afrikai helyszíneit.
Hat évtizeddel Almásy után, 1993-ban expedíciót szervezett a Líbiai-sivatagba, s az első magyarok egyikeként eljutott a Szahara legnehezebben megközelíthető, legjáratlanabb vidékeire, a Gilf Kebirbe, Vádi Szúrába és az évszázadokon át hiába keresett, Almásy által felfedezett rejtelmes oázisba, Zarzurába.
A könyv izgalmas kérdésekre keres választ. Hogyan lesz az orvosi javaslatra testnevelésből felmentett diákból eredményes felderítő pilóta? Miképpen válhat a bukott diák, az osztályismétlésre utasított gimnazista világhírű földrajzi felfedezővé? Miért vezényelték Rommel seregét Líbiába? Miért került ártatlanul a népbíróság elé, s hogyan mentették fel a vádak alól?
A szerző negyed évszázados kutatásai során keresett választ az Almásyval kapcsolatos kérdésekre, amelyeket világszerte feltettek a film sikere nyomán.

Az "Angol beteg" előélete

A szerző a bevezetőben feleleveníti, hogy az 1997. márciusi Oscar-eső hogyan összpontosította a figyelmet a hazánkban a rendszerváltásig tudatosan agyonhallgatott tudósra. Jellemző, hogy Széchenyi Zsigmond egyik könyvében 1964-ben mint A. szerepelhetett csak, pedig egyik aktív tagja volt az expedíciónak. A filmsiker óta előfordult - mesélte -, hogy Dél-Amerikában jártában a repülőgépen utazás közben ezt a filmet vetítették. A hatalmas publicitás azonban olykor balítéletek megfogalmazásához is vezetett; több újságban valótlanságok, felületes megállapítások jelentek meg. Az író - bár több mint két évtizede kutat a témában - sokáig várt, addig nem akart hozzákezdeni a műhöz, amíg a bölcsőtől a koporsóig végig nem követi a Szahara-kutató életútját. Túl sok volt a fehér folt Almásy életében - ahogyan a Szaharában is a század első felében, ami mágnesként vonzotta a magyar tudóst. Kubassek János hiába járt többször is a nyomdokain Afrikában, más helyszíneket is fel akart keresni. Erre a rendszerváltás után módja nyílt…

Burgenland fia

Az író felvillantja, hogyan került a látókörébe már gimnazistaként egy Almásy-könyv. Kubassek Jánosnál nagyon fontosak ezek az első benyomások, a legtöbb későbbi utazásának, expedíciójának, könyvének a terve már a pestlőrinci gimnáziumban megfogalmazódott. Az egyetemen tovább csigázta az érdeklődését Kádár László professzor, Almásy László Ede egykori társa volt felfedezései során, amikor még korainak tartotta a tudósról beszélni.
A békés, gond nélküli gyermekéveket a századfordulón a burgenlandi Borostyánkőn (Bernstein), a nemesi család kastélyában töltötte testvérei között. Apja Ázsia-kutató, s gyakran tért haza különböző relikviákkal, olykor kirgiz szolgákkal. Nagy hatással voltak az ifjúra a kőszegi bencéseknél töltött évek, legszívesebben a madármegfigyelő sétákra emlékezett. A szülei közti viszály, illetve apja állandó távolléte miatt kevésbé figyeltek a kisebbik fiúra, aki latinból (!), mennyiségtanból és geometriából megbukott. Egy évig egyedül töltött grazi tartózkodása után - itt már híressé-hírhedtté vált motorozásával, amit addig űzött, míg az iskolaigazgatót is el nem ütötte - svájci magashegyi (Arosa) egészségügyi kitérő következett. Ekkor vált (15 éves) önállóvá.
Négyesztendős eastbourne-i tanulmányai során "Teddy" a német- után az angoltudását is anyanyelvi szintre fejlesztette, angolbarátsága is ekkor alakult ki. Jogosítványt szerzett, és az autók iránti rajongása is ide köthető. Fontos, a későbbi történéseket befolyásoló események zajlottak le közben Borostyánkőn: a birtokot hitbizománnyá alakították, így "Laci úrfi" expedíciói során később folyton kilincselésre, támogatók felkutatására kényszerült; ünnepelt tudós volta ellenére állandó pénzzavarban élt.
Az első világháborúban az első vonalban harcolt a fronton, majd - az egyik első magyar repülősként - megfigyelőtiszt lett, élesben kipróbálta a légi harcot is. A vesztett háborút követően a családi fészek az országon kívülre került. Angliában közelebbről megismerte a cserkészmozgalmat, melynek itthoni munkájába bekapcsolódott; így tett szert többek közt Teleki Pál barátságára. Almásy a fronton megismert Mikes püspök mellett szerepet kapott az egyik királypuccsban is, valószínűleg ő szállította autón a fővárosba IV. Károlyt. A balul sikerült akció miatt jónak látta elhagyni az országot, újra Eastbourne-be ment, itt műszaki tanulmányokat folytatott. Hazatérte után a megyés püspök személyi titkára lesz, majd a Steyr cég alkalmazásába állt, mai kifejezéssel élve márkaképviselőként. Így jut majd el Kairóba, ahol a cégképviseletet vezeti, s egy versenyen is elindulhat.

"Az élet gyakran egy álom, és egy álom néha az élet"

Az első lehetőséget (1926) sógorától kapta, Eszterházy Antal herceg afrikai vadászatához a legjobb partnernek bizonyult. Egy Steyrrel végigautóztak a Nílus mentén, elsőként kelt át ily módon a Núbiai- és a Berber-sivatagon. Ekkor szeretett bele Afrikába, a sivatagba. Megszerezte azokat a tapasztalatokat, amelyek nélkülözhetetlenek a sivatagi expedíciók során. Ennek fontosságára a szerző felhívja a figyelmet, hiszen maga is végigjárta azokat az útvonalakat, amelyeket Almásy.
Ekkor teljesedett ki a sivatagkutató benne szunnyadó tehetsége: többnyelvűsége, nagyon jó kapcsolatteremtő képessége, munkabírása, műveltsége, kitartása, találékonysága (egyszer egy hátsó tengelyt esztergált Karthum vízvezetéke egyik főcsövéből, több napig vízhiányt okozva a városban), előrelátása (volt olyan eset, hogy az évekkel korábban elrejtett vizet megtalálták, s ez mentette meg az életüket) és az örökös kíváncsisága (még élete végén is Kambüszész seregének megtalálása foglalkoztatta). Mindegyik útjának egy vezérfonala volt: bármilyen módon kutatni a sivatagot, legyen az vadászexpedíció, autópróba, filmkészítés (1929, 1996-ban mutatták be a felújított filmet), térképészet.
A sivatagot a legjobban ismerte abban az időben, s ehhez a repülőgépet is igénybe vette. Ennek segítségével fedezte föl a rég keresett Zarzura-oázist (lásd borítócímoldal). 1933-ban neolitikus sziklafestményeket fedezett fel a Gilf Kebír Vádi Szúra nevű völgyében. Az Uweinát-hegységben őskori sziklafestményekre lelt, de kis híján elorozták gyanútlanságának köszönhetően az elsőségét: egy olasz és egy német professzor megpróbálta kisajátítani Almásy érdemeit. Széchenyi Zsigmonddal a Líbiai-sivatagban vadászott, de erről '45 után nem szólhatott a fáma. Francia nyelvű könyve jelent meg Egyiptomban. Jó barátságba került az egyiptomi királyi családdal. Számos, közvetlen életveszéllyel kellett szembenéznie (többek közt légi balesetet szenvedett, mely után halálhírét keltették, s egy expedíciója így hiúsult meg).

Háborús bűnös vagy ártatlan áldozat?

A "Homok atyjá"-nak (beduin elnevezés) a világháború kitörése után el kellett hagynia Egyiptomot. Szolgálataira azonban az Afrika Korps és Rommel igényt tartott. Egy nagyon veszélyes feladattal bízták meg: német ügynököket kellett a sivatagon átirányítania, mindezt az angolok (köztük egyik tudós vetélytársa) tudtával. A Salaam-akció során a sikeres navigálás méltán tette újfent híressé a nevét, bár a kémek nem végezték el a rájuk bízott feladatot. Ezután Rommel Vaskereszttel tüntette ki. Később majdnem az okozta a vesztét, hogy mindezt meg is írta (Rommel seregénél Líbiában. Háborús naplótöredék. Bp., 1943, Stádium).
1944-45 telén több zsidó menekültet rejtegetett a Bartók Béla út 29.-ben, de a lakásra - miután Nyugat-Magyarországon tartózkodott - egy család szemet vetett, s többszöri feljelentés után elérte, hogy Almásyt letartóztassák. Csak Germanus Gyula vallomása mentette meg, de egészsége a megpróbáltatásokat nagyon megsínylette. Újra letartóztatták, majd egyiptomi pénzen megvásárolták a szabadulását, s hamis papírokkal kimenekítették az országból. Az angol titkosszolgálat egyik ezredese (!) Kairóba menekítette, ekkor mintegy 40 kiló volt a testsúlya. Sportrepülő-oktatónak állt, szafarikat vezetett, s továbbra sem tett le egy Kambüszész seregét felkutató expedícióról. Azonban amőbás dizentéria betegsége közbeszólt, s kezelésre 1951-ben Ausztriába utazott. A Wehrle-szanatóriumban halt meg. Egyiptomban feljegyzései, térképei, útinaplói eltűntek…

Epilógus

Kubassek János életrajza méltán aratott és arat elismerést itthon és külföldön egyaránt. Nem véletlenül jegyzi meg: "A filmbéli Almásynál izgalmasabb és érdekesebb az az Almásy, aki leveleiben, cikkeiben, könyveiben, és a kortársak emlékezetében él." Évtizedek kutatómunkája, számos interjú, megtalált levéltári adat, szemtanúk elbeszélése vitte közelebb a szerzőt egy minél hitelesebb kép kialakításához. Nemcsak a forrásanyag (folyóméterben), hanem a megtett kilométerek száma is óriási, gondoljunk itt az ausztriai, angliai helyszínek mellett a sivatagi expedíciókra is. Ettől lesz a könyv letehetetlen, szinte együtt élünk azzal a honfitárssal, aki a történelem forgatagában, akadályokat leküzdve, sokszor meghurcolva is európai (magyar) ember tudott maradni, s bár sokan szerették volna rossz hírét kelteni, még háborús "ellenségei" is elismerték tehetségét.

Itthon 1983-ban a Magyar Földrajzi Múzeumban első ízben mutatják be munkásságát. Kubassek János 1987-ben kutatásokat végez Borostyánkőn. Török Zsolt 1989-ben előadást tart Érden a múzeumban. A szerző 1989-ben Nagy-Britanniában kutat. Michael Ondaatje 1992-ben megjelent könyve, Az angol beteg ismertté teszi Almásy nevét. Kubassek János 1992-ben Egyiptomban adatgyűjtést végez, majd társaival 1993-ban sikeres expedíciót hajt végre Gilf Kebír térségében és Zarzurában. A szerző 1994-ben Angliában tart előadást Almásyról, ahol több adatközlő neve fölmerül. Tudományos konferenciát szervez a Magyar Földrajzi Múzeum Almásy születésének 100. évfordulója tiszteletére. Szoboravatás a múzeumkertben. Óriási sikerrel mutatják be az Angol beteget, majd fél év múlva kilenc Oscart kap.
Györffy György történész 1998-ban az érdi múzeumnak ajándékozza Almásy könyvtárának egyetlen, véletlenül megmaradt darabját (Gerhard Rohlfs: Három hónap a Líbiai-sivatagban. Kassel, 1875, német nyelvű). Ebben szerepel egy bejegyzés: "Az élet gyakran egy álom, és egy álom néha az élet, 1914. XI. 6. Teddy". Almásy már ekkor tudatosan készült Afrikába…

Korboncnok-értékelés: 10 (lásd az értékelés szempontjait a Monokli rovatban)

Gyurgyák-metszéspont: 7 (lásd az értékelés szempontjait a Monokli rovatban)
Nagyon alaposak a főszöveget követő járulékos részek, élvezetesek az illusztrációk,
köztük a témából adódóan leginkább a képek.
Az illusztrációk elkészítése, megszerzése hatalmas munka lehetett.
Viszont a tipográfia és a szöveggondozás nem felel meg a tartalom színvonalának.
Példa: egy-egy oldalon sokszor több kettős spácium van, ami az olvasásban jártas ember szemét igencsak zavarja.

Képek jegyzéke

Az Almásy család címere
Az őskor emberének kézjegye a falfestményen
Úszó emberek a sivatagban (Almásy akvarellje)
Almásy László nyomdokain a Szaharában – bevalljuk, ezt a képet loptuk, mentségünkre szolgáljon, a szerző másik könyvéből (lásd Jeles világjárók nyomdokain)

A fényképeket Kubassek János készítette, illetve a Magyar Földrajzi Múzeum archívumából valók.