Különbözõ listák megjelentetése és a bulvárlapok sommás botrányújságírása borzolja visszatérõen a kedélyeket. Ám kevesen vannak, akik igazán belemélyedtek volna a témába. Néhány történészt vagy a leleplezettek környezetét leszámítva nagyon keveset tudunk a III/III. ténykedésérõl, módszereirõl, egyáltalán a rendszerrõl, amely életre hívta. A politika ugyan 1990 óta nem tette tisztába, de vannak, akik hátsó szándékok nélkül is megkísérlik. Közéjük tartozik Szõnyei Tamás, aki hosszabb ideig kutatott a popzene megfigyelési iratai közt.
Fülszöveg
Ez a könyv
nem besúgók, állambiztonsági tisztek és
hõs ellenállók listáit tartalmazza. Jóval
több annál.
Tudományos
igénnyel és olvasmányos stílusban megírt
kísérlet annak a képnek a rekonstruálására,
amelyet a szocializmus utolsó három évtizedében
a belsõ elhárítás alakított ki hivatásos
tisztjei és titkos informátorai révén a populáris
zene elõadóiról és közönségérõl.
Stílusok és divatok váltották egymást,
beat és rock, folk és diszkó, punk és new wave
töltötte meg a klubokat, s közben szakadatlanul készültek
a jelentések, gyarapodtak a dossziék,
gyûltek a bármikor felhasználható adatok. Ezekbe
tekinthetünk most bele a szerzõ többéves kutatómunkájának
eredményeként. A titkosszolgálat kulturális elhárítási
és ifjúságvédelmi vonalának mûködése
mellett megismerhetjük azt is, miként foglalkozott e területekkel
a korszak hivatalos intézményrendszere (MSZMP, KISZ, ORI, MHV
stb.).
Magyar poptörténet
– ahogy még sosem hallhattuk.
„Nem volna Mártitok”
Az A38 április 30-i Európa-koncertjén nem állt messze tõlem Müller Péter zenész-dalszövegíró, a Kontroll Csoport egykori énekese. A Kontroll és az Európa Kiadó, korábban az URH
„Vagy magyarázzák meg nekem, hogy miért adnak egy együttesnek olyan nevet, hogy URH. Most azt mondják, hogy na ez az öreg pali itten micsoda prûd vagy micsoda izé. Hát nem értik, hogy itt a tulajdonképpen normális emberi ízlés van megfricskázva az orra alá? Bagatell dolog, elismerem, soha az életben a Mûvelõdési Minisztérium ebbe nem fog beleszólni, hogyan neveznek egy együttest. [De azért mégis, gondolják meg,] jó ez maguknak?”
az állam szerint sok borsot tört a rendszer orra alá. Sziámi dalszövege azon ritka popzenei csemegék közé tartozik, amelyek idõtállóak, szellemesek – nem véletlenül a tartalmilag is illeszkedõ szöveg egy részét választotta Szõnyei Tamás könyve címéül.
1989–90-ben nem hittük volna, hogy 2005-ben még példányszámnövelõ hatása lesz egy-egy besúgó lebukásának. A listát megjelentetõket persze erkölcsileg el lehet ítélni, politikai motivációikat meg lehet érteni – de mindez következmény, nem volna már titok, ha a politika tisztázta volna a kérdést. Ám nem tette, ilyen-olyan megfontolásból vagy nem foglalkozott vele, vagy placebo tapaszokkal próbálta orvosolni az ügynök–megfigyelt kapcsolat olykor évtizedekig tartó gennyes fekélyét.
Szõnyei könyve e viszonyokat járja körbe – persze nem csupán az alcímben megfogalmazott szûk terepen (Titkos szolgák a magyar rock körül, 1960–1990), hanem olykor tágabb dimenzióban is, hiszen a megfigyelés a társadalom minden rétegére, szegmensére kiterjedt, s a megfigyelési terepek átfedték egymást. Jó példa erre a Beatrice és a Fölöspéldány irodalmi csoport kapcsolata.
Tégla, tükör
A vaskos
könyv felépítése telitalálat. Könnyed
mottóval, eredeti képpel, egy-egy szövegrésszel
vagy egy korabeli szám teljes szövegével indul mindegyik
fejezet. A dalszöveg a fejezetben fontos szerepet játszó
együttestõl való, illetve egy lényeges motívum
kiemelése. A könnyû zenei szövegek ellenére
nem könnyed olvasmányról van szó. Hatalmas a jegyzetanyag,
a szerzõ minden állítása mögött ott
a forrás, ebben is különbözik a szenzációhajhász
írásoktól.
Egy-egy fejezetben megszólalnak a korszak zenei életének
fekete bárányai, fõbb szereplõi, az interjúrészletek
még közelebb hozzák a történteket. Még
inkább érzõdik: a rendszernek szaga van, jól sejtették
a cenzorok már akkor is, amikor az Edda azonos címû lemeze
készült.
A fejezetek végén néhány oldalnyi, többnyire géppel, néha kézzel írt levéltári dokumentum.
Az olvasmányos, gördülékeny szöveget azonban oda nem illõ betûhalmazok tagolják, eredeti részletek besúgói irományokból, tartótiszti értékelésekbõl, Napi Operatív Információs Jelentésekbõl stb. Mint régen a Térden állva címû Rice-szám közben a téglák a hétköznapi közönségtõl, úgy ütnek el ezek a szövegek Szõnyeiétõl. A régi írógépek betûtípusát idézõ tipográfia ezt a különbséget fölerõsíti, jól elkülönítve a szövegfajtákat. A dokumentumrészletek tele vannak hibával, stílustalansággal. A rendszer tükrei, de itt nem a tükör görbe.
„Uraim, ez a környezet szennyezett”
A rendszer puha volt, de totalitásra tört. Mindenre szeretett (volna) odahatni. Nemcsak a rockot tüntette ki figyelmével, ami érthetõ lett volna, hanem az egyházi zenét játszó hívõ katolikust, a nyugdíjas magyarnóta-kedvelõt, aki levelekkel bombázta a rádiót több magyar nótát követelve, a „subásokat” (például Sebõ Ferenc népzenei-táncházas mozgalma) és a bárzongoristát is, aki vendéglátózni szeretett volna kimenni Nyugatra. Nem lankadt a figyelem – és mégis. A popzene is kezdett kicsúszni a rendszer vasmarkából. Eleinte egy-egy fontosabb (?) esemény – Bródy köszönete a rendõrségnek a miskolci popfesztiválon, Szörényiék nyilatkozata Londonban stb. – a legfelsõbb szintig is eljutott. Sebõéknek be kellett mutatniuk tevékenységüket, mert olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a népzenei összejöveteleken a zongora alatt nemi életet él a fiatalság. Aczél elvtárs ezt már nem nézhette tétlenül.
A nyolcvanas években tovább olvadt a jég. Lassan lemezhez juthatott majdnem mindenki, ilyen-olyan kompromisszumokkal. De a taposómalom nem állt meg, a rendszernek szüksége volt a hálózatra, és a hálózat tagjainak is szüksége volt a rendszerre („és még ez volt a legjobb munkahely”). A megfigyelés egészen a rendszerváltásig folytatódott, a hétköznapi történelmek kellõen máig fel nem tárt titkaiként mérgezi még mindig a magán- és közéletet.
A mosolyogtató sztorik ellenére az emberben folyton feltör az az idegesítõ érzés, hogy a hálózat hány család életét keserítette meg, tette tönkre.
Háló és halak
Felelevenedik harmincévi popzenei történelem. Mivel járt a zenéhez, zenecsináláshoz, koncertezéshez nélkülözhetetlen ORI-engedély („csak a falak, csak a falak tiszták”), a hanglemezgyártó jóváhagyásának megszerzése, és persze hogyan szólt bele olykor a párt, a temérdek t hatalma.
Más oldalról ismerünk meg – néhányat egészen másról – több zenészt, mindennapi problémáikat. Mire volt elég a hivatalban maghatározott bér, s mire nem.
„Papp Gyula iránt azért érdeklõdtek, mert a „Galántai Elek” fn. hálózati személy besúgta, hogy nehéz anyagi helyzete miatt a muzsikus disszidálni akar, „Dalos” azonban azt jelentette, hogy Papp rendesen visszafizeti a felvett kölcsönöket, amit az alapinformáció cáfolataként értelmeztek.”
Mekkora presztízsük volt a divathullámot meglovagoló lemezlovasoknak, s hogy a rendszer eleinte mennyire nem tudott mit kezdeni velük (sem). Mekkora szerepe volta helyi kultúrházakban dolgozóknak, hogy ki hol léphet föl, vagy nem. Mit kellett küzdeniük – ma különbözõ szekértáborokban csatározó – egykori szegény funkcionáriusoknak a KISZ élén, ha követni akarták az eseményeket. A vendéglátózás, disszidálás hogyan motiválta a zenészeket.
És a komor árnyék mellett a vidám történetek: Cseh Tamás játék pisztolya, Menyhárt Jenõ rendõrlánya, Sebõ Ferenc zongorája, Baksa Soós János megveretései, Illés Lajos „luxemburgi stílusa”, Nagy Feró csirkedarálása – vagy a besúgók egymást figyelése. Vég nélkül lehetne sorolni.
Rendszerismertetõ, mindenféle bulvárelemtõl mentes nagy popzenei besúgókönyv született. Hétköznapitörténelem-könyvnek sem utolsó. Szõnyei Tamás feladta a leckét, hogy ki-ki rendet vágjon a témában a saját szakterületén.
Ha jó bor lenne, illene a kötetre: „kitûnõ ár-érték arány”.
Szõnyei
Tamás 1957-ben született Budapesten.
Újságíróként dolgozik, a Magyar Narancs
munkatársa.
Eddig megjelent
könyvei:
Az új hullám
évtizede (1989, Laude)
Az új hullám
évtizede 2 (1992, Katalizátor Iroda)
Szõnyei
Tamás: Nyilván tartottak
Titkos szolgák
a magyar rock körül 1960–1990
Magyar Narancs
– Tihany-Rév Kiadó
Szerkesztette Sebes
Katalin
Borító
és könyvterv Czeizel Balázs
Nyomdai elõkészítés
abc
Nyomdai munkák
Szekszárdi Nyomda
Felelõs
kiadó a Magyar Narancs és a JRS ügyvezetõi
Könyvkiadás
Rév András
432 oldal, kartonált
3900 Ft
ISBN 963 218 078
x