Tehát azonnal iszkiri a könyvesboltba, ha szeretnétek olvasni. Vagy a könyvtárba... (Kökény Anita honlapjáról)
*
Idén a költészet napja és egyben József Attila századik születésnapja környékén hasonló helyzet állt elõ: éppen József Attila verseit távolíttatta el az internetrõl, a Magyar Elektronikus Könyvtár állományából a költõ örököse, Makai Ádám. Ebben az esetben, a mostanival ellentétben, az örökös hajthatatlannak bizonyult, így a Széchényi Könyvtár által fenntartott MEK-ben jelenleg egyetlen József Attila-mû sem olvasható. (Index.hu)
*
Jogvédelem, vagy eszét vesztett kapzsiság?
Bármennyire
is szeretném a költõ igazi hagyatékát ismertetni,
megszerettetni olvasóinkkal, azokkal is, akiknek nem áll módjukban
könyvtárba menni, vagy a szomszéd könyvesboltban egy
József Attila kötetet venni, - annál az egyszerû
oknál fogva, hogy messzi az otthontól élnek, de igénylik
anyanyelvük éltetõ erõ-forrását.
Nem tehetem.
Makai Ádám megtiltotta.
Ki ez a Makai Ádám? Mi köze van József Attilához?
Túl a "jog" szigorú korlátain? Értek
alatta egy biológiai és/vagy szellemi rokonságot. Radnóti
özvegye talán a mindennapi kenyerét félti, - bár
a kifogás, hogy az Internet nem alkalmas mûvészet tolmácsolására,
mérhetetlen butaságról tanúskodik, de Makai Ádám?
Tisztelt
Makai Úr!
A könyvespolcomon négy József Attila kötet van, egy,
az agyon olvasott, a Szépirodalmi által kiadott klasszikus sorozatból
még a fõiskolás emlékeim közzé tartozik,
abból tanultam az "Ódát" és "A
mondd, mit érlel" verseket, hogy az ön kapzsi jogait sértve
azokat újra meg újra szavaljam kultúrtermek hallgatóinak,
nem is sejtve, hogy valakit azzal megrövidítek.
Itt, ahol élek, nincs magyar könyvtár, barátok,
ismerõsök megosztjuk egymással a könyvet, meg az irodalom
szeretetét, de tudom, önnek mindez mit sem jelent.
Csak a jog, - vagy inkább a jogdíj!
Még két év s lejár az ön joga. Egy morális
szemszögbõl nézve kétes értékû
jog, ami az ön szerencsés körülményeire támaszkodik
és nem a költõ testamentuma.
Két év, remélem élek addig és él
még ez a kiadvány, hogy idézhetem majd József
Attila valódi végrendeletét:
"Én
egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
tani-
tani!"
Horger Antal
és Makai Ádám ellenére.
Tisztelettel: Kaskötõ István (a kalaka.com Kanadában
élõ, 76 éves szerkesztõje - a szerk.)
*
A szerzõi jogi törvény a szerzõ halálától számítva hetven évig védi a mûveket, ennek leteltéig azokat csak a szerzõ vagy a jogutód engedélyével lehet közölni. Tavaly május elsejéig az irodalmi mûvek internetes közlése is közös jogkezelés alá esett, amit az Artisjus végzett, az EU-s jogharmonizáció alatt azonban a közös jogkezelés megszûnt. Így ha valaki interneten kíván szépirodalmat közzétenni, közvetlenül a jogtulajdonosokkal kell felvennie a kapcsolatot. (index.hu)
*
Az irodalom
erkölcsi közkincs, avagy szabadságot József Attilának
és Örkény Istvánnak
Petíció a http://www.petitiononline.com/irdstop/petition.html
honlapról:
To: Makai Ádám, Radnóti Zsuzsa és Örkény Antal
Bocsássa meg nekem ez az igen-igen kemény, kemény világ, de arcpirítóan szégyenteljesnek tartom Makai Ádám (József Attila jogutódja), valamint Radnóti Zsuzsa és Örkény Antal (Örkény István jogutódjai) viselkedését, nevezetesen azt, hogy megtiltották József Attila és Örkény István mûveinek ingyenes, non-profit célú közzétételét is az interneten.
Sajnos a magyar jog a jogutódnak erre legális lehetõséget biztosít. Tehát jogilag indokolható. És erkölcsileg? Kinek érzi magát Makai Ádám, és kinek érzi magát Radnóti Zsuzsa vagy Örkény Antal, hogy József Attila nevében és Örkény István nevében mûveirõl érdemben megnyilatkozik? Nem elég nekik az a nyomtatásban megjelent mûvekért az elmúlt évtizedekben befolyt, és valószínûleg a késõbbiekben is legalább ugyanilyen mértékben érkezõ pénz, amit egyébként is kapnak teljességgel érdemtelenül, mert olyan értékekért kapják, amikhez semmi közük? Hogyan veszik maguknak a bátorságot, hogy a magyar irodalom e két kiemelkedõ alakjának alkotásait még ma is, ennyi idõ után is mindenáron csak pénzért lennének hajlandók olvasásra engedélyezni?
Amit József
Attila és Örkény István alkotott, az erkölcsileg
nem magánvagyon - közvagyon.
Az irodalom, a mûvészet közvagyon! Ha úgy tetszik,
olyan vagyontárgy, melynek egy-egy példánya ugyan tulajdonba
vehetõ, de kultúrált, civilizált gondolkodással
erkölcsileg indokolható módon nem tiltható a másolatpéldányok
készítése, hogy A Gondolat bárkihez eljuthasson.
Legyen szó versrõl, zenérõl, festményrõl.
Makai Ádám és Örkény Antal szégyent hoz saját felmenõjére, Radnóti Zsuzsa pedig néhai férjére, bár tettüket látván ez aligha zavarja õket. Tesznek õk arra, hogy hány embernek jelenthet inspirációt, vigaszt, lelkesedést, vagy csak egy szép gondolatot József Attila vagy Örkény István. Nehogy már egy József Attila-verset elolvashasson az ember az interneten, ha éppen nincs József Attila kötete, vagy van, de nincs kedve elõvenni (akár csak azért, mert a könyvespolc alatti díványon egy vendég horkol békésen).
Jogilag lehetséges, erkölcsileg mélységesen elítélendõ, ha valaki a Széchenyi könyvtárból kíván továbbgazdagodni, ezért a Magyar Elektronikus Könyvtárból (mely nevében is arra utal, hogy a teljes magyar irodalom közkinccsé tételén fáradozik) letiltat olyan alkotásokat, melyek értékéhez õ egy árva fityinget sem adott hozzá.
Biztos vagyok benne, hogy a szegénysorsot minden ízében megtapasztaló József Attila szegénysége ellenére sem kérne pénzt, és nem tiltaná le az ingyenes közzétételt.
Biztos vagyok benne, hogy a hadifoglyok sorsát és nélkülözését is jól ismerõ Örkény István sem kérne pénzt, és nem tiltaná le az ingyenes közzétételt, mert felfedezné ennek abszurditását.
Különösen nem tennék ezt egy olyan médiumon, mely ma sokaknak talán az egyetlen (legalábbis a kereskedelmi tévék mellett), és melynek így talán egyedül van esélye arra, hogy az irodalom és a gondolkodás felé fordítsa ezt a tömeget. Hogy aztán József Attila-kötetet vegyen, melybõl Makai Ádám gyarapodhat, és Örkény-kötetet, melybõl Radnóti Zsuzsa és Örkény Antal gyarapodhat. Mert meg fogja venni, mert elõbb ráérez az irodalom ízére, aztán ráérez a papír illatára. Így végül a tisztes örökösök újra és újra ráérezhetnének a pénz szagára, ha nekik ez kell.
Nekünk József Attila kell, és Örkény István. Szeretném, ha szabadon élhetnének tovább mûveikben, mert életükben is szabadon akartak élni.
Aláírásommal egyetértésemet fejezem ki a fent írtakkal kapcsolatban, erkölcsileg elítélem Makai Ádám, Radnóti Zsuzsa és Örkény Antal tettét, valamint tisztelettel kérem õket, ne gyalázzák tovább becses rokonaikat, és engedélyezzék József Attila, illetve Örkény István mûveinek non-profit célú ingyenes közzétételét elektronikus formában.
*
Az Artisjus nem foglalkozik tovább a magyar irodalmi mûvek jogdíjával, így a Magyar Elektronikus Könyvtárból több írónk életmûve is eltûnhet.
Szerzõi
jogi vita miatt elõfordulhat, hogy el kell távolítani
a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) oldalairól József
Attila minden versét. A költõ örököse ugyanis
egy jogi változás miatt közvetlenül a a MEK-et üzemeltetõ
Országos Széchényi Könyvtártól követeli
az õt megilletõ jogdíjat.
A MEK még 1995-ben tette elérhetõvé oldalain József
Attila összes versét, sok más magyar író
és költõ munkájával együtt. A jogdíjakat
ekkor még a szerzõi jogi ügyeket intézõ Artisjus
fizette az örökösnek, Makai Ádámnak, vázolta
fel az ügy hátterét a Széchényi könyvtár
illetékes osztályvezetõje, Moldován István.
Makai Ádám a múlt héten azonban levélben
szólította fel a Széchényi könyvtárat,
hogy fizessen jogdíjat, vagy "haladéktalanul távolítsa
el" József Attila verseit a MEK lapjairól. Az örökös,
aki egyébként a költõ nõvérének
unokája, azt is tudni szerette volna, hogy mióta érhetõ
el a teljes életmû az interneten, mennyien töltötték
le, és ki a felelõs azért, hogy a tudta nélkül
felkerült a netre.
Az aranykor
vége
A MEK osztályvezetõje, Moldován István az Indexnek
elmondta, az örökös levelének kézhezvétele
után figyeltek fel a jogi változásra, amely bizonytalanná
tette az életmûvet érintõ szerzõi jogi helyzetet.
Létezett ugyanis egy közös jogkezelés nevezetû
metódus, amelynek keretében a felhasználók a jogdíjat
egy szervezetnek, az Artisjusnak fizették, amely továbbította
azt a jogtulajdonosoknak. Az irodalmi mûvek közös jogkezelése
idõközben azonban megszûnt, így a MEK-nek egyenként
kellene felvennie a kapcsolatot a szerzõi jogok tulajdonosaival, hogy
megállapodjanak a jogdíjak nagyságáról.
A Széchényi könyvtárnak azonban nincs meg az anyagi
lehetõsége arra, hogy egyenként fizessen a jogtulajdonosoknak,
mondta Moldován, a könyvtár fõigazgatójával
történt megbeszélésére hivatkozva. A MEK
így hétfõn postázott levelében személyes
találkozást kért Makai Ádámtól,
azt remélve, hogy a József Attila emlékév megemlítésével
legalább átmeneti engedményeket kaphaz az örököstõl.
Az EU közbelép
Érdeklõdtünk az Artisjusnál, hogy valóban
megszûnt-e a közös jogkezelés, és ha igen, milyen
lehetõségei vannak mostantól a kulturális termékek
felhasználóinak. Habár a szervezet honlapja szerint az
Artisjus "fõ tevékenysége az ún. közös
jogkezelés: a zenei és irodalmi mûvek felhasználóitól
jogdíjak beszedése és azok felosztása a szerzõk
között", kiderült, ez már nem teljesen igaz.
A szervezet jogásza elmondta, az EU-s jogharmonizáció
keretében az irodalmi mûvek internetes közlésére
megszûnt a közös jogkezelés, így 2004 május
elsejétõl közvetlenül a jogtulajdonosokkal kell felvenni
a kapcsolatot.
Kapáslövés
Furcsamód a jogharmonizációról vagy közös
jogkezelésrõl mit sem tudott a költõ örököse.
Makai Ádám az Indexnek elmondta, akkor szerzett tudomást
a MEK anyagáról, amikor József Attila néhány
versének internetes közléséhez kért valaki
engedélyt tõle. A problémát érzékeltetendõ
pedig elmondta: "Milyen jogon utasítom el azok kéréseit,
akik csak néhány vers közlését szeretnék,
amikor közben az összes elérhetõ az interneten".
Még két évig jogkötelesek József Attila versei
31. § (1) A szerzôi jogok a szerzô életében
és halálától számított hetven éven
át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves
védelmi idôt a szerzô halálát követô
év elsô napjától, szerzôtársak esetében
az utoljára elhunyt szerzôtárs halálát követô
év elsô napjától kell számítani.
Részlet a szerzõi jogi törvénybõl
Kérdésünkre,
hogy eszerint tehát az Artisjus eddig sem vitte az ügyet, kiderült:
kapott listákat a szervezettõl, de abból nem tudta megállapítani,
kik fizettek és kik nem. Korábban meg is kereste az Artisjust,
de ott sem tudtak pontos választ adni a MEK-kel kapcsolatban.
Makai Ádám szerint, bár a Széchényi könyvtár
levelét még nem kapta meg, méltányossági
szempontokat nem venne figyelembe, és ragaszkodik a jogdíjhoz.
Remélte továbbá, hogy a MEK a levelében írt
kérésének megfelelõen azonnal eltávolította
az internetrõl József Attila minden versét, és
nem "súlyosbítják a helyzetet". Cikkünk
írásának pillanatában a MEK-en egyébként
elérhetõ volt József Attila összes költeménye
és a Szabad-ötletek jegyzéke is.
A MEK osztályvezetõje ugyanakkor bízik a megoldásban,
habár látja, a probléma túlmutat József
Attilán. A szabályozás megváltozásával
ugyanis minden egyes jogtulajdonossal nekik kellene szerzõdniük,
amihez sem a szervezetük sem az anyagi lehetõségeik nem
elegendõek. (Index.hu)
***
Nehéz
igazságot tenni egy olyan ügyben, ami alapvetõen igazságtalan.
EU törvények ide, vagy oda, vannak közkincsek, amelyek nem
herdálhatók el. Nem vagyok jogász, soha nem is akartam
az lenni, viszont hallgatni a témában cinkosság lenne,
no nem a bûnösökkel, hanem a józan ész, ha úgy
tetszik a magyar kultúra kicsinyes törvényességre
hivatkozó harácsolói mellett. Az Artisjus jogvédõ
(só)hivatal, aminek alapvetõ kötelessége, hogy támogassa
és védje a szerzõket - éveken keresztül pumpolta
magát a szerzõket, illetve az örökösöket
is, mintegy védelmi pénzt hajtva be -, most mossa kezeit. De
hagyjuk most ezt, keressük inkább a kiutat ebbõl kacifántos
helyzetbõl!
Ajánlok egy honlapot, amit érdemes felkeresni, a címe:
www.archive.org. Itt nézzék meg az About IA menüpontot.
Olyan kifejezéseket fognak találni (sajnos csak angolul), mint
az emlékezés joga (right to remember), vagy az értékek
megõrzésének a joga, és még sorolhatnám.
No, igen, valami megmozdult. Valahol, valaki felismerte, hogy az értékek
védelme és a szerzõi jog nem összeegyeztethetetlen.
Vannak magasabb rendû törvények, mint a haszonszerzés.
Volna egy javaslatom. Váltsa ki a hagyatékokat, fizesse ki a
jogörökösöket az állam. Reménykedem, hogy
a hivatal vezetett valami statisztikát, hogy eddig, egy évben,
mennyit kaszáltak a jogutódok. Nem kell mást tenni, mint
egyenleget vonni az elõzõ évek bevétele és
az interneten való megjelenés utáni bevételek
között. Ugye elhiszik nekem, hogy ez nem lesz egy hatalmas összeg!
Sõt! Megkockáztatom, lehet, hogy egy fillért nem kell
kifizetnie. Egy ilyen kompromisszum nem csak törvényes és
etikus lenne, hanem mindenkinek örömére szolgálna.
Addig is töltsék le ingyen - József Attila helyett, jobb híján -, az archive.org-ról, a Santa Claus Conquers the Martians címû alkotást.
Az 1912-ben született Nicholas Webster sorsáról nem sok minden derül ki, ha körbenézünk az interneten. Az IMDb (nemzetközi filmes adatbázis) adattárában annyi információt találunk, hogy több tévésorozatban közremûködött, mint rendezõ, 1963-ban forgatott egy egészen jól sikerült filmet, ami egyike volt az általa rendezett négy játékfilmnek. Kiderül az is, hogy filmjeit nem sokan látták, kivéve az 1964-ben készült elhíresült Santa Claus Conquers the Martians címû filmjét, ami a fenti adatbázis szerint - a mai napon -, több ezer alkotásból a 41. legrosszabb filmként tartja nyilván a nézõközönség. A film, ami két földi gyermek és a Mikulás küzdelmét mutatja be a marslakókkal szemben, annyira abszurd antisci-fi, annyira elképesztõen komolytalan, annyira röhejes és együgyû, hogy lassan kultuszfilmé válik a nagyvilágban. Kimar (KIng MARtian) feltûnése a filmben minden gátlást felszabadít. Tegyük még hozzá, hogy Pia Zadora tíz évesen ebben a filmben debütált. Megtekintéséhez még alapvetõ angol nyelvtudás sem szükséges. (MR)