Talán így történt
A kódex története az 1370-es években kezdõdik. Már jócskán túl vagyunk a kereszténység felvételén, megalakult a magyar pálos rend is, és idõrõl idõre bencés és ferences rendi papok költöznek az országba, terjesztve a latin kultúrát. Állami jóváhagyással kolostorokat alapítanak, köztük olyanokat, ahol apácák laknak. A papi hivatáshoz hozzátartozik a latin nyelv ismerete, de az apácák közül nagyon kevesen tudnak ezen a nyelven. Így egy ferences rendi szerzetes nekilát, hogy egy latin nyelvû, avignoni legendáskönyvbõl lefordítsa Assisi Szent Ferenc legendáját (1372). A rendalapító életét és csodáit tartalmazó könyv oly sikeres, hogy az 1440-es évek végén a kötetrõl újabb másolat készül (1448). A névtelen fordító ugyan rengeteg hibát ejt, nem érti, félreérti a latin szerkezeteket, kirívó a latinizmusa, sûrûn alkalmaz nyersfordítást, de heroikus küzdelmét a szavakkal végül siker koronázza. Ez a másolat ugyanis az elsõ magyar könyvnek nevezhetõ, könyv alakú emlékünk, amely ránk, az utókorra maradt, ugyanis 14. századbeli eredetije a történelem viharában elveszett.
400 év múlva
A Zobor-hegy tövében fekvõ Nyitrán, Ehrenfeld Adolf egyik gimnazistatársa padlástakarítás közben több régi könyvet talált, amelyet másnap az iskolába vitt; no nem tanulni belõle, hanem társaival dobálózni vele. A kötetek között volt a két erõs fatábla közé kötött, csonka, négyrét alakú, 162 levelet, oldalt tartalmazó kódex. Repült a nehéz könyv, és Ehrenfeld vállát találta el. Talán éppen becsengettek, vagy a pedellus jelent meg az iskolaudvaron, esetleg a fiú megérzett valamit, de az értékes kötet nem repült tovább. Szünet után, a pad alatt kicsomagolta a könyvet, és egy szép elbeszélést betûzgetett ki a farkast megszelídítõ Szent Ferencrõl (1851). A kódexet Toldy Ferenc, „a magyar irodalomtörténet atyja” is megvizsgálta (1852) és Ehrenfeld-kódexnek nevezte el.
Drága kirándulás Angliába
Habent sua fata libelli – mint annyi emlékünknek, ennek a kódexnek sem egyszerû az életútja. Ehrenfeld élete végéig õrzi a kötetet, de halála után örökösei eladják. A kódex egy angliai mûgyûjtõhöz kerül, majd 1925-ben 1450 angol fontért vásárolja vissza a magyar országgyûlés a londoni antikváriustól. Mivel ebben az évben ünneplik Jókai Mór születésének centenáriumát, a kötetet Jókai-kódexnek keresztelik el. A nagy érékû mûvet az Országos Széchényi Könyvtárban találhatjuk meg.
Néhány érdekesség
A Jókai-kódex szövege több latin forrásból merít. Legnagyobb része az Actus Beati Francisci et sociorum eius (Szent Ferencnek és társainak élete) címû, 14. századi legendagyûjteménybõl való. Ez a forrás fõként Szent Ferencnek Krisztushoz való hasonlatosságát mutatja be. Elbeszéli Szent Ferenc negyvennapi böjtjét, Alverna hegyén való ájtatoskodását; elmondja, hogyan nyerte el Krisztus öt sebét, hogyan alapította meg a ferences szerzetet. (Forrás: S. Hámori Antónia)
A Jókai-kódexben
természetesen még nem különül el az „a”
és az „az” névelõ. A központozás
jelei közül csak a kettõspontot találjuk meg, a tagolásra
mindössze a kis- és nagybetût használta a készítõ.
A tulajdonnevek kisbetûvel kezdõdnek.
Bár a mû tele van hibával – mintha szerzõje,
másolója nem tudott volna tökéletesen latinul, ráadásul
rossz magyarsággal fordított –, a szövegben mégis
találhatunk szép, eltalált mondatokat, szófordulatokat,
eredeti magyar sztereotípiákat, saját maga kreálta
szövegrészleteket.