Csángó fohász (forrófalvi változat, XIX. század)
Csángó
magyar, csángó magyar
mivé lëttél
csángó magyar.
Ágról
szakadt madar vagy tä
kivättätvä,
ältëmetvä.
Ëgy
pusztába tälepëdtél,
mellik országnak
näväztél.
Moszt szë
országod, szë hazád,
csak az úrisztän
gondol rád!
Idegën
nyälv háboritja, nyom,
olasz papocskák
nyakadon.
Nem tudsz énäkëlni,
gyónni,
anyád nyälvén
imádkozni.
Én
isztänëm hova läszünk,
kölökeink
sz mi älväszünk.
Mikët apáink
õriztek,
älpusztitják
szép nyälvünket.
Halljuk
még, áll Magyarország.
Óh isztänünk
tä isz mëgáldd!
Hogy rajtunk isz
szägitszänek,
sz älväszni
nä ëngädjënek.
Mät
mík isz magyarok vagyunk,
még Ásziából
szakadtunk.
Úrisztän
szorszunkon szegits,
csángómagyart
äl nä väszitsd.
Az utolsó pillanatokat éljük, amikor megmenthetjük õket a teljes asszimilálódástól. Ezt felismerve, vannak olyanok – reményeim szerint egyre többen –, akik hangzatos szózatok helyett megpróbálnak valamit tenni. Hegyeli Attila és Böjte Csaba összefogva a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal iskolaépítésbe kezdett, téglajegyeket gyûjtenek, „keresztséget” kérnek a magyar ajkú tanulók iskolázatására. Talán a sok fogpaszta- és mosóporreklám között elférne, akár ingyen is, ennek propagálása. Andrassew Iván és Cseke Gábor évek óta próbálja támogatni a csángó irodalmat az interneten. A General Press Kiadó gondozásában pedig a könyvhétre megjelent Halász Péter A moldvai csángó magyarok hiedelmei címû gyûjtése.
Idestova
negyven esztendeje gyûjtöm és kutatom a moldvai magyarok
hagyományos mûveltségét, s eddig elsõsorban
történeti, társadalom-néprajzi, gazdálkodási
témakörökben, valamint népszokásról
közöltem cikkeket, tanulmányokat.
Miközben számottevõ mennyiségû hiedelemanyagot
is sikerült összegyûjtenem, ebbõl adom közre most
a legértékesebbnek ítélt tételeket.
Ez a hiedelemvilág át- meg átszövi a csángó
ember egész életét, megelõzve a születését,
és elkísérve a testi halál után is. Megismerve
ezt a különös világot, tudományértékén
túl megsejthetünk valamit a kereszténység felvétele
elõtti idõk szellemvilágából, s megérint
bennünket a keresztény vallás középkori szemlélete,
értékrendje – és költészete. A kötetben
közölt anyagot olvasva eltûnõdhetünk azon, hogy
ezek a »régi«, vagy legalábbis »régies«
emberek milyen alaposan megfigyelték az õket körülvevõ
világ jelenségeit. Számon tartották, mikor, merrõl
fújt a szél és melyiktõl mit lehetett várni,
merrõl hallatszott az esztendõ elsõ mennydörgése,
a hét melyik napján esett elõször a hó, mikor
csordult meg az eresz, és egy vagy két fecskét láttak,
amikor tavasszal elõször megpillantották ezeket a szent
madarakat. Mindent felismertek, mindent megfigyeltek, eszükbe véstek,
megjegyeztek, újra és újra elmondták egymásnak,
hogy minden tudás fennakadjon és fennmaradjon a szájhagyomány
pókháló finomságú, de hihetetlenül
erõs hálóján
– mondja el Halász Péter a könyv hátsó
borítóján.
A szerzõ szerényen a csángók hiedelemvilágára hivatkozik, de ez a téma természetesen nem írható le néhány, alapvetõen fontos hivatkozás nélkül. Így a kötet tartalmazza a moldvai csángók történetét, a valláshoz, az anyaországhoz, a székelyekhez, Moldovához és Romániához fûzõdõ viszonyukat az idõk során. A bevezetõ részbõl megtudhatjuk többek között, hogy a moldvai csángóság talán már nem is létezne, ha a reformáció által elüldözött, elmenekült katolikus székelyek nem töltötték volna fel rendre soraikat. Fény derül arra is, hogy a népcsoport miért tudta megõrizni azt a jellegzetes magyar selypítõ nyelvjárást, amit ma is néhol beszélnek. A csoda – mert miként értelmezhetnénk másként, hogy az írásbeliség több száz éves megvonása ellenére még létezik magyar nyelv Moldovában –, a szájhagyomány általi nyelvõrzés, mintegy hitvallásként, ragaszkodásként is értelmezhetõ az anyaország felé. A bevezetõ rész lezárásaként a szerzõ bõséges forrásanyaggal szolgál az olvasók és a kutatók számára.
A hiedelemvilágot leíró rész, a kötet lényege, témák szerint van csoportosítva a tájhoz és falvakhoz kötõdõ hiedelemmondáktól a természet világán át a nevezetes számokig bezárólag. A csaknem kétezer minõsített címszó mellett még legalább feleannyi hivatkozást is találunk. Kis gyakorlás után már egészen könnyen forgathatjuk a kötetet, hála az átlátható, praktikus szerkesztésnek. E részbõl szeretném idézni az Ellátó, ellátóka, látó, mondó, nézõ címszó alatti 1762. bejegyzést, kedvcsinálás végett:
Egycer hult meg egy níp…, sz mongya: az a níp dorcse kínlódik a mászvilágon. Ellopott valami bandárokat, egy tubort, sz az a kínnya vagyon. Azok a bandárok éjvel-nappal mennek riája, eszik ût. Ha ura lenne, a nyámok moszt megvegyék azt a tubot, sz elvigyék sz feltegyék arra a hejre, honnét ellopta, akkor veszik el a kínnyát. Sz nemszokára megvették a nyámok… így beszélték az én mámáim. (Szabófalva, 1994)
Ugye, nem is olyan egyszerû ez a nyelvezet? A hult, níp, mámáim szavakkal aránylag még könnyen megbirkózunk, de néhány másik kifejezés jelentését már nem biztos, hogy felismerjük. A kötet szerzõje, természetesen, erre is gondolt, így a könyv végén találunk egy tájszótárt is. Itt megtudhatjuk, hogy a dorcse jelentése nagyon, a tubot csõ vagy kútgyûrû, a nyámok a rokonok.
A tájszótárban kutakodva más dolgokat is felfedezhetünk, például az apóka nem az apó becézése, hanem külön jelentése van; az elsõ az apóst, a második a nagypapát jelöli. Azt is megtudhatjuk, hogy csángóföldön a dzsunka nem kínai vitorlás hajót, hanem fiatal tehenet, a napszentület napnyugtát, az áldás pedig terményt jelent. Az eddigiekbõl is kitûnik, hogy az anyaország messzisége milyen hatással volt a moldvai csángók nyelvére, a tájszótárból az is kiderül, hogy román nyelvû környezet az évszázadok során megtette hatását – ahogy nálunk régebben a német nyelv, manapság az angol –, így kissé átalakítva, de ezek a szavak is sûrûn elõfordulnak a nyelvben (bandárok = méhek).
Összességében akár szórakoztatónak is minõsíthetnénk a kötetet, ha a háttérben nem éreznénk azokat a hihetetlen megpróbáltatásokat, amivel ennek a kis magyar népcsoportnak naponta meg kellett és a mai napig meg kell küzdenie. Halász Péter évtizedeken át hatalmas munkával gyûjtötte össze ezt az anyagot, az írásos rész mellett a kötetben található színes képek is értékes dokumentumok. Nekünk csupán annyit kell tennünk, hogy megrendeljük a kötetet General Press Kiadótól vagy megvásároljuk a könyvesboltban.
Nem bánjuk meg!
Halász
Péter: A moldvai csángó magyarok hiedelmei
General Press Kiadó,
Budapest, 2005
Felelõs
kiadó: Lantos Kálmánné
Felelõs
szerkesztõ: Benda Luca
Borítóterv:
Gregor László
Nyomdai kivitel:
ETO-Print Kft.
ISBN: 963 9598
68 2
130x200 mm, 452
oldal, 2500 Ft