És megint Hannibál
A Valóság, só – Karthágó cikkünkben említettük, hogy Cicerónak (A legfõbb jóról és rosszról) tulajdonítjuk a mondást, Hannibál a kapuk elõtt, amit még latinul is gyakran idézünk („Hannibal ante portas!”). De a szállóige nem ebben a szóösszetételben szerepel az író-filozófus-történésznél (hiszen a karthágói hadvezér akkor már másfél évszázada nem élt), hanem „Hannibal ad portas” alakban. Azonban a szállóigét Cicero is csak kölcsönvette, méghozzá Titus Liviustól.
Kinek a vasfüggönye
Több
történelmi és politikai értekezés is tényként
állítja, hogy a vasfüggöny kifejezést elõször
Sir Winston Churchill használta 1946. március 5-én, az
amerikai Fulton város egyetemén elhangzó beszédében
(„From Stettin in the Baltic to Trieste in the Adriatic, an iron curtain
has descended across the Continent.”). Valójában, annak
ellenére, hogy az õ közvetítésével
vált közismerté, már honfitársa Sir Thomas
Troubridge ellentengernagy is használta a „vasfüggöny”
formulát, aki 1945. október 21-én nyilatkozott a Sunday
Empire News-nak: „Vasfüggöny húzódik Európán
keresztül”. De Sir Troubridge sem sajátíthatja ki
a kifejezést, mert – bármilyen meglepõ – 1945.
február 25-én a Reich címû folyóiratban
Goebbels fenyegetõ jövõt jósolt, amennyiben a Vörös
Hadsereg gyõzni fog, „a meghódított területek
elé azonnal vasfüggöny ereszkedik le” („Im Falle
des Sieges der Roten Armee ein Eiserner Vorhang wird vor dem sowjetischen
Machtbereich niedergehen, hinter dem dann die Massenabschlachtung der Völker
beginnt.”).
Nem fogják
kitalálni, Goebbels sem saját maga találta ki a vasfüggöny
szót! Az elsõ hiteles említése ugyanis 1918-ból
való, az orosz író-vallásfilozófus, az
aforizmák nagy mestere, Vaszilij Rozanov használta elõször.
A tény, hogy Churchill 1946-os fultoni beszéde óta vált
általánosan használt fogalommá a vasfüggöny
kifejezés.
Pénz, pénz, pénz, kontra fegyver, fegyver, fegyver
„A
háborúhoz három dolog szükséges: pénz,
pénz és pénz.” A mondást Raimond Montecuccoli
grófnak tulajdonítjuk (Emlékiratok, 1667), holott Gian-Giacopo
Trivulzio anekdotagyûjteményében (Az üdülés
órái) Francesco Guicciardini marsall, már közel
egy évszázaddal azelõtt, XII. Lajos kérdésére
(miszerint milyen felszerelések kellenek a milánói hercegség
meghódításához) így felelt: „Felség,
három dolog szükséges: pénz, pénz, s megint
csak pénz!”
Bár nem
tartozik szorosan e témához, itt említeném meg,
hogy a mi Zrínyi Miklósunk, aki kortársa volt Montecuccolinak,
egyszerûbben fogalmazott Az török áfium ellen való
orvosság címû kötetében: „… fegyver,
fegyver, fegyver kévántatik és vitézi resolutio…”
(1661).
Ajvé, Caesar!
Több nagyszerû író és filmrendezõ is népszerûsíteni próbálta az „Ave, Caesar, a halálba menõk üdvözölnek!” szállóigét. Sajnos sikerült is, olyannyira, hogy az Országos Széchényi Könyvtár honlapján is ebben a formában olvasható. Például Henryk Sienkiewicz (Quo vadis, 1895) és Cecil B. De Mille (Ave Caesar, 1932) ha nem is szándékosan, de meghamisította az eredetileg Suetonius (Császárok életrajzai) által leírtakat. A szólás, ami a Fucino-tó levezetõcsatornájának avatásakor hangzott el Claudius korában, így szólt: „Ave, Imperator, morituri te salutant”, azaz Ave, császár, a halálba menõk üdvözölnek!