Árvai Hajnalka

Az élet ábécéje

"Egy történelmi elõadás hallgatója voltam, melynek kezdetén — kultúrmûsor gyanánt — egy vers hangzott e. A szavak láncként fûzõdtek egymáshoz. A mély, búgó hang által életre keltett súlyos szavak uralták a termet. A meglepetés akkor vált teljessé, mikor az elõadó közölte, hogy a szavaló saját versét adta elõ.
A költõ köztünk él. Álarc van rajta. Hiába találkozol vele, nem ismered fel. Mosolyog, pedig inkább ordítana dühében. Tombolni látod, ám lehet, hogy lelkének tengere halálosa nyugodt. Többszöi unszolásomat követõen átadott nekem egy is gyûjteményt: Adalékok az élet ábécéjéhez... Emlékszem az idõre, mikor sárban s mocsokban vergõdtem, s közben keselyûk sziréni énekét hallgattam. De még mielõtt megtörtem, megtudtam, hogy másról szól ez a világ. Lehet, hogy ezért volt annyira ismerõs a Feltámadásom reggelén? Árvai hajnalka gondolavilága azonban nem szûkül saját magára, s személyes fájdalmait nem ekinti a világ kínjának. Sötéten is fénylõ szemében ott a Háborgás (s tollával) õrzi nemzete magját. Remélhetjük, hogy elhinti majd?!"
(IFI magazin, 1999. május)
"Árvai hajnalka egy Ipoly menti kis falu, Szécsénykovácsi szülöttje. Hála a letûnt rendszer iskolaösszevonásainak, szülõfalujában kezdte, Ipolyvarbón folytatta és Bussán fejezte be alapiskolai tanulmányait, hogy aztán az Ipolysági Gimnázium diákjaként tegyen szert érettségire. Ma nagyvárosi fergetegben él, de ha meghallja az Ipoly hívó szavát, a hõn szeretett Palócföldnek nem tud nemet mondani."
(IFI magazin, 1999. július)
Kapcsolat Árvai Hajnalkához

Az alábbiakban Árvai Hajnalka készülõ verseskötetének kézirat-változata olvasható

Árvai Hajnalka

Az élet ábécéje

Üzenet csak neked

TE, ki kelletlenül rám szánod idõdet, FIGYELJ!
Nem tudsz meg semmi újat,
egy alacsonyabb rendû fajt képviselek CSAK,
mely megaláztatások sorából sarjadt,
s mely kedved ellenére is,
"csakazértis"
szavával beléd hatol,
hogy ne tudd elhantolni ártatlanul.

 

Bevezetõ az élet ábécéjébe

HIMNUSZ A VÉRNEK

 

Himnusz a vérnek

És kimondom a szót,
így csupa nagybetûvel: VÉR.
Mint súlytalan tömör buborék
buggyan ki húsos ajkamon,
s a velõmig éget az áramló erõ:
a mámorító élet vonagló, gulgulázó lelke,
és mert kimondtam,
egyetlen ajkbiggyesztésel
kiröppentek a forradalmak,
s mert kiejtettem,
felizzottak a lángnyelvû szerelmek,
kibontották hajukat a szelek,
a fürge csermelyek, folyók
csendesen csobogva
táplálták a törpe óriásnyi életet.
Aztán lassan megolvad a szó:
Hõs csataterek repedéseibe döngölték lópaták,
bûntelen holtak,
ostromvert barikádoknak bíbor színe lett,
s mérget szállított szívtõl az agyig.
Egyetlen szó
ezernyi képe
éltetni s ölni épp elég erõs.
Vigyázz a véredre, kallódó emberiség!
 
 
 

Ma-gyar-(ló)-sá-gom

(Keserû verzió)

Isten adománya a szó,
vagy anyánk keblébõl ajkunkra szokott kincs,
mely gyarapodó magunkkal nõ
és úgy fogy el, akár az élet
sótartójából a fûszer?!
Szokatlan a megszokás közönye,
amit kaptam, kevés a boldogsághoz,
s amit gyûjtöttem, rejtekemben õrzöm.
Nem kell a kedves szokvány, várt utód,
hisz elhagy
 a tegnap hûtlenül,
s a holnap is ma – holnap
lejárt szavatosságú álmok sírbarlangja.
Szó, szócskák, szavak:
édes csiklandós, sós vízben áztatott
mirtuszkoszorúcskák,
drága és egyetlen örök tartalmú örökség,
mit kapva adok szét,
éltetõ kanálisában fürdõzve folyvást,
kitaszító és társsá emelõ megmentõm
ma-gyar-(ló)-sá-gom,
hûsítõ zuhatagában gyarapítsa az erõt,
lám már egyebem sincs,
mint a szókincsbõl védõmmé emelkedõ erõd.
... és esténként megállít a fõtéri óra,
féltelek testetlen testvérem, IDÕS hazám,
hazámban hontalan,
otthontalan,
hol rég honoltam: anyaméh
kilökött, anyanyelv érlelt,
s bár várna anyaföld: hazám,
hazámban hontalan,
otthontalan bolyongok,
otthonról haza vágyom
s nem vágyik rám a haza,
Házatlan-csiga-élet
ez a bérlet,
s ha tovább billen a mérleg
szülõföldrõl ki, anyaföldre bevándorolva
kegyelemkenyér orrom elé tolva:
tartozom az õsöknek,
s nem tartozom sehová.
 
 
 

Magyarságom

Úgy vagy az enyém,
ahogy én tied: egészen;
elbástyáztak bár õrült emberek,
de lelkében szegény, ki téged nem szeret,
S üres állóvíz lennél te is Európa,
ha mi nem lennénk veled.
 
 
 

A legszentebb törvény

"Apádat és anyádat tiszteld"
nagy és szent igazság törvénye ez,
hajolj hát meg ember szülõid elõtt:
szülõföldednek híve,
anyaországodnak hálás gyermeke légy,
s anyanyelved által
add tovább örökbe
a legszentebb szót,
édesanyád szavát.
 
 
 

Szent Palócia

Csodálatos, termõ táj vetületében élek
belõlem ki- s besugárzón százszorszépek a képek:
Keblemen zöld lombsörényû õserejû fák fésülik
rózsaszín fürtös, bódító illatú virágokkal megtûzdelt
hajukból szeretethullámaikat szívembe be,
s szép szelek sóhajával innen indulva
testem zugaiba viszi az értelmet vérerek-folyók
végtelennek tûnõ rendszere,
burjánzó õsi vágyak rejtekeznek
borospincéim néma rejtekén
Istenek érintésére duzzadnak folyóim
édes bódulattal õket megérintem én,
s mindent elsöprõ bõséges árral
a szára, meddõ földekbõl
egy sarjadó új világot elõcsalok,
táncoló bárányfelhõs,
égszínkék gondolataimmal
a szülõföld szelleme íme én vagyok;
Szent Palócia
akár a Múzsa meg az isteni csók
mely meggyalázott földtestemet,
ledegradált ember-hangyáim szívétõl
s elkorcsosuló gondolataik szemétjétõl
megtisztítja, hites hiteles hittel hevített
szeretkezéseinkkel:
én a természet és a magasztos õserõ az Isten
gyönyöreinkkel újra magaslatokba hág az indulat
lágyan simít a szellõ, kéjes sikollyal
egzakt világok mámoros selymén át
a természet szenvedélye menydörög
hull a gyöngyözõ esõ, a végtelen örök...,
megborzong a táj, vonaglik játszi teste,
szédít az idõ, tüdõt metsz a jó levegõ...
s ha e szent extázisból születve köldökzsinórod elkötöd
emlékezz: csak magyar-palócként van helyed
az õsök és az Istenek között.
 
 
 

Eltévedt európaiak

Nincs hová fussatok
torzó gondolatok,
átkotok nyakunkon ül
cipeld emberül, szegény kis ember!
A hazugságok színes aknáitól
omlik a bányafal,
port ver, vizet kavar,
kidõlnek soraink,
de felveszik a váltót utódaink,
s álhat a fal megint..., de meddig?
Meddig bírhatjuk ezt?
Elferdített történelmi tükrök
röhögnek harsányan...
Bele ne nézz!
Tekints az égre, mormolj fohászt,
 s örülj,
mert nincs baj míg
 "Isten áld meg a magyart"-tal
kezd fiad imát!
 
 
 

Kisebbségi miatyánk

Mi atyánk a mennyekben,
nézz le ránk, s óvd meg nemzetünket,
legyen meg ebbéli akaratod
mennyben, s földön is,
mindennapi kenyerünket felajánljuk ma,
hogy gyermekünknek holnap is legyen
    szabad akarata;
bocsásd meg végre régi bûneinket,
s mi megbocsájtunk ellenségeinknek,
ha többé nem kényszerítenek
erõszak kísértésével ellenük bûnbe esni,
s ha így általad megszabadulunk
minden gonosztól,
örök hálával lesz e nemzet tiéd. Ámen.
 
 

SZENVEDÉLYBEN ÉGÕ

 

Vágyaimhoz

Akarlak, nagyon, észbontóan akarlak,
de inkább eltakarlak,
hogy ne akarjalak,
mert csak addig vagy az enyém
míg vágyaimmal felvértezve
meg nem kaptalak.
 
 

Megszereztelek

Megszereztelek magamnak ÉN
a kegy és kegyetlenség
úrnõje, bolyongásaim reggelén
kirakatából a szenvedély s a vágynak,
de már el nem adlak másnak
(mint megannyi beszerzett s eltékozolt társad),
mert fényedtõl arcom sugárzik,
lényedtõl izzik a vérem,
nem fékez álszent szemérem,
és lám, hogy irigyelnek a Szentek,
sóhajtva csókolnak hûs, derûs szelek,
s egy új világot álmodok veled;
de el ne hidd, hogy elfelejtelek,
ha erõid egyszer tõlem megvonod
(még ha ÉN magam is belepusztulok
míg szívedbe mérget, utadba vak homályt dugok...)
ne tudd meg milyen, ha kegyetlen vagyok.
 
 
 

Fájdalmaimon túl

Fájdalmaimon túl is szeretlek
míg arcomba keserû átkot ró
a kor kegyetlen kése
s a kényszer tehetetlensége
fog csak cselekvésre
szikrátlan, hévtelen, elvtelen megyek,
hogy titkos szerelmünk
fájdalmában örökre magamba rejtve eltemesselek.
 
 
 

Csapdában

Fáradt agyamban ketyeg az óra
sérült lelkem lázadó mimóza
csak a képmutatás köntöse
takarja beteg testem
szívemben tõrök
csapdába estem
amikor a boldogságot kerestem.
 
 
 

Parázs

A mindenség súlyát vállaimon érzem
ahogy el-elhagy az erõ,
ahogy láthatatlanul fogy belõlem az élet,
ahogy kiapadhatatlan forrásból
vesztemre áramlik a méreg,...
és mégsem adom fel,
sziporkázó minden gondolat fejemben
ennyire még nem akartam élni életemben,...
de nincs bennem félelem,
izzón, sugárzón, kedvem féktelen,
s ha végül kiégek, ne feledd
én voltam a tûz, mely hevítettelek.
 
 
 

Kérdéseim elõtt

Szeretném ha nem szeretnélek,
ha emlékeim se lennének,
ha bizalmam állna rendületlen,
ha nem lennél oly mély folt
az életemben (emlékezetemben)
mely által ismerõs a szerelem varázsa
nem csak annak olcsó ócska mása
és nem félnék, nem hitetlenkednék
kacagva nem csalnám a világot,
de ím általad mérgezettként álarcokban járok
kell és nem kell határán az ösztönök
kötelén táncolok
duhaj dalommal port hintek
a bámuló szemekbe,
csodát teszek és elvarázsolok,
önmagam is elkápráztatva néha,
akár a legdrágább léha
nem is kereslek, meg is tagadlak,
mégsem tudom megtenni magamnak,
hogy találkozásainkkor meg ne törjek...
Most mi? Öljek?
 
 
 

Kölcsön kapott boldogság

Hiányzol nagyon,
keresem másod földön, égen.
mosolyban, bájban, gyöngédségben
s virágot hajtva keresek helyet
titkaim kincstárába, hogy elhelyezzelek
(hol sosem érik gyümölccsé
drága érintésed fájón nyomasztó gyöngye
sérült lelkemben úgy vagy beépülve,
mint emlékeztetõ vigasz...).
Valami õsi nagy adósság
terhe nyomja lelkem,
minden boldog percet el kell rejtsen
szegény bús szívem
láthatatlan mély sebeiben.
Keserû mosollyal utam járom
nincs otthonom, helyem csak a magányom
(melyet vállaltam, nem választottam,
s csak úgy szerethettem, ahogy tudtam)
kacajjal, zajjal, fésületlen kedéllyel
zabolátlansággal felvértezve
konok iróniámtól megmérgezve
eltüntetem nyomát a vágyott világ s a vágynak
örömöt színlelek, patakzó könnyeim ne lássad.
 

Csodálótól

Túl szép vagy nekem
hát tündököljél másnak
Én fényed nem torzítom
csak messzirõl csodállak.
 
 

Feltámadásom reggelén

Tenyeredbe hajtanám fejem
tengernyi érzés, gondolat terhét
õrjöngéseim kacagó keservét
Te álnok, szépséges, Istennek vélt
Démona a térnek, melybe számûzettem,
hogy megkóstoljalak
Te átkokat hozó hazug alak
kitõl rejtett zsigereimben
vad vágyak ostroma dúlt,
kitõl józan észérvvel sem szabadult
ez a konok sár-massza,
melybe bezárt az idõtér,
S Te kegyetlenségedben majdnem megöltél…
De nem vagy méltó, hogy hajlékomba jöjj,
nincs már hatalmad, hogy tovább gyötörj
(bár a szívem táján nem változott semmi
csak nem tudsz még barátom a szintemre menni.)
 
 

Sorok egy szerelembõl

Szeméremcsontom ütközõin megütköztél
most rajtam a sor,
enyém a küzdõtér.
 
 
 

Nyilatkozat

Ha bekebelezem a rosszat
széppé lesz a világ körülöttem...
(Na, tessék,
gyomorbajos lettem!)
 
 

Végkielégülés

Végkielégülésképpen pedig
végképp és végleg kiégtem.
 
 
 

Csak

Csak veled, csikordul lankadt izomzatom...
csak veled, ...
csak érted, ...
s csak magam adhatom.
 
 

Csasztoska 
(gúnydal) a vágyról

 Álomtörõ macskák vinnyogva kárálnak,
nõstény pókok habzsolva hímeket zabálnak,
vizenyõs éj hozza az étvágyat...,
én is így kívánlak.
 
 

Fohász

Csak egy bizonyra,
        egyetlen szóra,
                mosolyra vágyom
szívre, vérre
        agyra ható lényedért
                száll fohászom.
 
 

Maradok

Nem hagylak el
szentül megígérem,
csak ne bánts, ne zárj be
s tõled a szebbik éned kérem
Száguldj velem,
s ha mást el nem érünk
legalább az Istenek asztalához férünk
s nem kell hajbókolva kiengesztelést keresni
vagy hozzánk méltatlanok kegyére várva lesni
a napok szürke palástjába bújva,
gyere velem újabb újító útra,
ne szabj határt, ne fékezzen szokásaid mérge,
tarts velem, s nem hagylak egyedül én sem.
 
 
 

Kínok éje

Egészen rám telepszik az éjel
s gyötör az idõ,
mely Tõle adatott nekem.
És még sosem gyûlöltem így e torzszülöttet.
Sírnék és nevetnék,
és kell, nagyon kell...
És mászom a falat
és torkomon a falat
elakad.
Ép-kéz-láb gondolatom nincs,
s ha volna e érzéshez szókincs
elzárva tartanám, de mélyen,
hogy átvigyen az éjen.
 
 

A tenger

És valami furcsa varázslattal én lettem a tenger,
merülj hát el bennem édes õs erõ.
hogy megéledjen a könny-só, ezer felé törje a fénynyalábot
s zord hullámaimmal ígérem, már senkit sem bántok,
sziporkáimmal már nem szúrok...,
s mégis oly gyalázatosan nyugtalan vagyok,
vagy ez a végzet...? Gyilkolok vagy éppen most halok?
Ó Isten, hová vezet az út, amelyre lépek?
Mond az új világtól vagy a régitõl billeg itt benn a mérleg?
A kiapadástól, a megaláztatástól, vagy a magánytól félek?
Azt mondod bûnben él e lélek?
Ám legyen:
Bizánc kapui Botond buzogányára várva
maguktól nyílnak a vadvirágok,
szivárványhídon táncol a mézre érkezõ méh
ajkait a virág a napra tartja,
perzsel a forróság, de jó,
hisz õ akarta.
S már én sem akarom eltakarni a távolt.
Vad, éhes, sóváran habzó hullámokat csapok
mindent elnyelek, mindent széjjel tépek,
üvöltve tombolok,
s ha kiszikkaszt is a holnap napja,
ha elõ is tûnnek elsüllyesztett roncsaim,
ha fájdalmas is lesz a megszûnés,
nem érdekel már a büntetés,
mert ha végre eljön a percnyi mámor,
nem bánthat többé semmi abból a világból!
 
 

A Nap

Valahogy kiszóródnak ujjaim közül a dolgok,
valahogy mégis és mégsem vagyok boldog,
s érik a nap...,
de el még nem érhetõ.
 

Szenvedélyben égõ

Egek, én égek
akár ha máglya
lángja rágja
húsom csontomig
csikorgón búsong
az élet, félek
a szél feléled
s a tûz növekvõ (láng)nyelve
szerelmesen nyaldossa
(körbe-körbe) ölbe ölve öleli testem
elestem (?),
erembe elérõ lüktetõ erõ,
tûzesõ, láva
lázongó lelkem
leforrázva, ázva
elzuhanva rázza
képzet társulásba:
vak lövések — baklövések,
közös ülések — közösülések,
elmélyülések — mélyülések...
és még élek égõ szenvedély,
bár áll a máglya
boszorkányra várva,
(„Lám, nem takarít el senkit már söprûd."
— örül a sok prûd.)
S csikorgón búsongva
csontig mar húsomba
a máglya rángó lángja
Nézd, s érezd,
hogy hamvaszt el dagálya.
 
 

Számonkérés

Vártam az utolsó percig a jelet,
a szót, hogy el ne veszítselek,
s megtettem minden tõlem telhetõt
hitem válsága mégis összedõlt.
Uram, miért tetted ezt velem?
Sötétség vakít,
hideg ész bénít,
tetteim fájó sebek,
nem segítenek az elkésett jelek,
sért a szó
lelkemre rakódó kõzetréteget érzéketlenítnek
szívem (ha van még) dolgozza már a mérget,
agyamban ketyegõ óramû zenél:
„Én szerettem? Én?"
Soha s már sosem!
Gyáva döntésemmel megtagadok minden érvet.
Uram, nem pótolhatók a veszteségek!
Azt hitted megversz, megalázol?
Adsz és elveszel?
Elejtesz, aztán zsarolón gyámolóm leszel?
De tudd, aljas sötétség lesz a cinkosom
s ítélõ asztalodnál majd a kezem megmosom
és számonkérem rajtad a jelet, a szót, ...
és Te drága, édes tégedet,...
de addig lelketlen hideg ésszel tovább lépkedek.
 

Az élet ábécéje

Életem ábécéje

Ha lelkembe látnál
álnok hamisságok piszka gátolná
gátlástalan fosztogatásod agyamban,
hol tetemes szmét közt
   látnád a  szürke hétköznapok
  szürke állományú
  szürke álmok
  szürke képeit
szürrealista színek esélytelenségét;
s velük:

Adakozó aggályok
álmos ákom-bákomok
babértalan borúk
céltalan célzások
csüggedõ csendek
darabos darabkák
egész
 életembõl
felhõs félhõsök
gatyátlan gátak
gyarló gyorsulások
hibátlan hiábák
ijedt intések
ínyenc ívelések
jeltelen jegyzékek
korlátlan katasztrófák (strófák)
láthatatlan lényege
lyukak, lyukasztások
mérgek mámorában
nagy nekinehezedések
nyári nyihogókban
oktondi ostobasággal
óriási óramûbe
örökre öröktelent
õrölve õrjöngõ örülettel
pesszimista pihegések
riasztó rémképe
sületlenségek sietsége
szükségtelenségek szüksége
tárgytalan tárlatok
 tépett tüdõk
tyúkeszû totyogás
unalmas uralkodás
úttalan útkeresés
üde üdvözletek, üvöltések
ûrbe ûztetések végtelen várakozások
zagyva zuhatagában
zsugázó zsarnokok...

s még mindig nem látod
a rendszer lényegét,
mert a lényeg én vagyok magam

magam
   magammal
  magányos
         magánytalan.
 
 

Alkony

Álcázott ártó alakzatban
alaptomban átlépte ajtóm
az alkony árny alakja,
alaposan átitatva azzal
amit az aznapi átkokból
átmentett áporodott ábrándjaimhoz,
álmokkal ápolta az álmos
álmatlanságnak átlagosnál
(át)ázottabb (adó)adatait,
ákom-bákommal aláírta azt aztán alaposan átmasírozott az áradó akarat árkain,
   árkádjain,
addig agyalva “anyásan”
amíg alázatos akaratlanná
alacsonyodva araszolt
akaratod absztrakt
állapotok állomámyába
ahol átkarolta az alkus alkalmak
ágyadba ásott aknájának álma.
 
 

Alkohol

Ahány agyon áthatol
annyi ágyat átáztat
ártva alkonyít agyadban
árva átokká alázhat.
 

Ámor
(Jessynek)

Angyali Ámor, arányos alakod átsuhant
aluljáró-szerû ál-létem árnyain,
akaratomnak adakozó alkut ajánlott;
azt adva amit akartak álmaim.
lltam... Aranyos arcod ábrándja
ajnározást áhítón arcomra áttért,
aranyat arattam alázatodból,
amely árnyképzeteim átért.
Átatuk alakításra áhítatunknak
adakozó ajkaink ajánlatát,
asszonyoddá alkotva, átnemesítve
(ave) átvettük Ámor álom almáját.
 
 

Bevéset barátom bélyegzõjére

Beléphetsz boldogításomra barátom
bizonytalansággal bélelt
boldogtalanságok babérja bérletedbe.
Bízz!
Belõled belém betérhet bágyadt bólintásod
begerjesztõ (bérek) borújával;
   butácskám,
biztosan bensõmbe beérsz,
   beérkezel,
boldogan bekebelezlek
borzadva bár bosszúd
bársonyos borotvájától, botrányától,
bravúros bélyegeddel
bélyegzettként bekéredzkedem
“Bratyiszlavából Berlin, Bécs
békétlen, borozós bozótjának
bomlasztón bombázó beidegzõdéseihez,
bolond beérkezettek bérkocsiján,
balról(?) bátran betessékellek
beljebb beívódni belém,
bárgyú békével bekenve
beiktatom barátszívedbe
borzadályaim bevésetét:
Boldoguljatok borotvák barátságával
bamba bibézõk, bordélyos bébik
berondító bogaraink bordáitok
bízvást bemérik
bemérik, beérlelik bomlástokat.
 

Bûnbocsánat Jessynek

Bátortalan barátból, bûnösen békétlen bájaim babérjainak
       birtoklója
behálózott bolondos beszéded birtoklón bátor, badaron
       becézõ bókja
beléd bolondult boldogtalansággal barázdált bénult
       bensõm
bársonyos béklyóddal beborítottad borús, beteg
       barátnõd

Boldogság brilliánsával bélyegeztél
benned beleláttam borzongások berzenkedõ berkeibe
bénító boszorkánykonyhákból benézhettem
(s) bekéredzkedtem beláthatatlan bensõd bérleteibe,
bezárt bogárral befogadtam belõled be belém
bíbor boldogságok bódítón burjánzó békéjét.
Bolondos barátom, bátorítóm, bódító boldogságom
benned, belõled beérkezetten bûneimet belátom.
 

Célzat

Céltalan cicomákkal
cuppogó cirókákat célozz
cudar cenzorodra cammogtasd
cérnaidegeit (a)célozd.
 
 

Cicázás

Cirógatásaidért címedre
cipzár cincogással cifrított
cók-mókot cipelek
Cica-micuskám, cukros cipóidért
combjaidnál cifra címeremmel
célt-érhetek?
 
 

Csábítás

Csillogó csillaga csodálataimnak
csintalanságokba csörtetõ csikóm
csodák csáb csapdájába csalt csábos csókod,
cseles csatja csípõmön csattanó
csarnokaimba csusszant csuklyás csápod
csodálatos csatákba csábított
csillapíthatatlanul csuszamlón
csengõ csárdásaidra csápoltatott,
csókjaid csúcsra, csillagokba csentek
(csacsogó csalogány csicsergett)
csupasz csípõd csorduló csermelyébõl
csodás cseppeid csípõmbe csapoltad
csendes csitulásunkhoz csuklódnak
csiklándását csókoddal csatoltad.
  *
Csírázom csermelyedtõl, cseppecske
   családdá csordulunk.
  *
Csalások csapdája csepp csöppedtõl
   csonkká csorbulhatunk?
  *
Cenevész csokorként csonka cserépbe csaphat
   csúfos csalétkével csalra csaló
   csalfa csalogány
Csalás, csak csalás!
Csorbíthatatlanul csonkíthatatlan családi
csendeb csentél csábítás.
 

Dorbézolás (Jessyvel)

Dühödt denevérek démoni dalára
dermedtem dögöknek drótkerítéséhez
dolgozott depressziómnak dagálya
dohos deszkán dobált deres dereséhez
dobolón dobogó drágakõszívemet
delériumszerû délibáb darálta
de döntõ döféssel démoni dögférget
darabokra dúlta doktorom dárdája;
dicsõséged dala derûre derített
dagadó dallama derûs dédelgetõm,
duhaj dulakodásba döntött délcegséged
(derekam daliám díványára dõlt)
dorbézoltunk, démontüzekbe dúskálva
délelõtti derengésbõl délutánba...
Dörgõ dicsõségû, daliás Dávidom,
dorgálásod díszdallamos dédelgetés,
dagadó dákód domborulataimon
drágakõszívem duhajkodó derengés...
*
“Dõre dadogásoktól dagadt (a) dunna,
duruzsolt dalolón dús dajkánk (a) Duna.”
 

Elmebaj

Elmésen elbeszélt elmebajod
elrettentõen eredeti erekciók
erejdõ erdejébõl eredendõ
értelmem elveszejtésére ébredõ
egyénin elvetélõ egyenesek
elmetszett élete
 

Féltestvéremnek (Cz-nek)

Fekete fátylú felhõk fenik foguk fejedre
félve fogsz fetrengeni fagyos fergetegbe.
Féltem fejed fivérem
félõrült enegyerek.

Faggyúk futnak, felforralnak forró fortyogással
füstös felekezetek fergeteges fogással.
Féltelek féltestvérem
félõrült fenegyerek.

Fejszefenõ fejesek fejnek félelmeidbõl
fillérenként fém fityegõket felöltõikre.
Féltem fejed fivérem
födéltelen fény fiú.

Fojtogató frázisaikra felrettenek...
Feledd félszedet. Fogadásodra felébredek
féltett féltestvérem, fejetlen fiú, félõrült
    fenegyerek
fogd fesztelenségem forgácsát, féltésem
    figyelõd, fegyvered.
 

Gratuláció

Gratulálok gigászi géniusz!
Gõztelen, gennyes gondolatokhoz
gombolt giccses gépzenéd
ganéjdombra gördíti gitárod,
gazdagítva gondtalan gulyások
garmadának gépeszét.
Gerinces gúnyom
gomolygón garázdálodó
gördülékenyen
goromba gratuláció.
 

Gyógyító gyónás

Gyere gyónásomra, gyermekkoromból
gyík gyorsasággal gyalogoltató
gyakorlott gyámolítóm,
gyûjtsd gyermeteg gyalázatok gyûjteményét
gyolcsos gyékényedre, gyarlóságaim
gyömbér gyökérbõl gyártott gyógyteáddal gyógyítsd
gyógyintézetedben
gyengítõ gyávaságomban gyámolíts:
Gyorsan gyorsuló gyújtott
  gyutacsként gyulladtam
gyehennás gyarmatok gyepes gyárudvarán,
gyémántos gyógyírek gyilkával
gyulladásos gyengéimben,
gyötrõ gyönyörû gyömöszölések
gyûlésén gyülekezve,
gyengéden gyilkoló gyógyszerek
gyõztes gyönyöreitõl gyûrötté gyötörten
gyomorbajos gyanakvások gyümölcsét
gyomromba gyûrtem
gyakori gyalázkodások gyakorlóterére gyûjtve
gyászindulókat gyorsítva...
gyilkoltam
gyûlölt gyomos gyagyásokat
gyalázva gyászos gyávaságukat.
Gyönyörû,
gyönyörködtetõ gyönyörûséggel gyönyörködöm
gyilkosságaim gyümölcsében:
“Gyáva, gyantás gyalázók,
gyászjelentésemmel “gyüvök”!
Gyöngyházi gyermekem gyöngyszeméhez
gyönyörû gyöngyöket gyártok:
gyertyaként gyújtogatva gyûjtlek
gyehennámba, gyorsan gyorsulón
gyorsabban gyilkolva gyatraságotok
gyötrõdéseimbõl gyorsan gyógyulok.
 

Gyorsulás

Gyilkos gyógyszerek gyámolításával
gyûlölt gyalázatokba gyalogolva
gyorsan gyorsítva gyártod
gyógyíthatatlanságod.
 
 

Háborgás

Huncut határozatokkal hasítva hazánk határait
hazám, Hungária húsán hízó hívatlan hóhéraink,
heródesi hiéna hordák
hatalmuk helyét honunkra hordták,
honfijaink hajlékaiban hivalkodva híznak
hahotázva hozzájuk hasonulni hívnak;
halálos hálóik hálózatát húzzák… hiába,
haragra hergelõ hódolatunknak hiánya,
hát halált hozó hamisságukat hozzák hízelegve
híveinkre hajtva,
hogy hátra hátrálnánk hazánkat hûtlen hátra hagyva.
Hátráljunk? Hátrább? Hová?
Hány hídon hessenjünk hátra hanyatt?
Hová húzzunk hites, hiteles határt hitünkkel,
hol hathatósan hathat honvágyunk haza?
Hiába harc, hiába hóhér, hiába hálátlánságunk
hánytorgatásának hibás hipotézise…
hófehér hattyú hitünk hagyatékával
hovatartozásunk hûség himnuszával
holnapjaink hajóján hírt hozunk hÕS HAZÁNKHOZ,
(hit)hadjáratunkról hódítóink hanyatlásához.
 

Ima

Igézõ Ipoly-parti imádott ibolya illat
igyekszem ide idézni idiled igézetét
igás igyekezettel inalnék
itthonról irányodba
idekötõ indáim irtva
iramodva...,
ím idegápolóim imára intenek:
„Imádkozz irgalmas istenedhez idegbeteg!“
Ige, imára indulok immár
itassátok idegeitekbe
így indított írt igéimet:
Ide figyelj irgalmas igazságot ígérõ
    (izráeli) Isten
istentelen, illetéktelen idegenek irtják
    intézkedéseidben
idült indokokkal ifjú ismerõsök
    igazságos indulatait,
irányelveikkel identitásunkat
irredenta izgálkodásként igazolva
    írnokaiknak,
intve igazgatnak,
innen, itthoni „istállóinkból“
ideologizált intézményeik
intelektuáljaihoz idézve
izléstelen itéletekkel
izgatva igénytelen izomagyú idiótáikat,
ifjúságom idõs ideálját
ingujjas incidensek intrikájaként
inzultálva ijesztgetik,
ilyenkor idézve impotens
imperialista imádatuk interpellációit.
Ismét ismétlik intézkedéseik ívét,
(igaz, ingathatatlanjaikat igen irigyelhetik)
... idõnként ide idétlenkednek
itallal indítani irányukba indulatra
itthoni idegzõdéseinket
immunrendszerünkbe igazítva idegenségünk
ingoványos ittas idiljeit
iszonyatos iparkodással itatva idegrendszerünkbe ittlétük igázó, igazoló igazát,
igézõ imáink ingerült ingert idéznek izmainkban,
igazságainkat indulatos irkafirkák
igaztalan irományaival irritálják
idegesítõ igyekezettel...
Így, ilyenkor idézlek ide
igazságodról indíttatva
impulzusoktól imádkoztatva
igémet ismételve itteni Istenem:
„Ittassá injekciózott ismerõseimnek
   irgalmat ígérve ints,
igazságoddal imáimért igázóinkat
   indulattal irtsd!
Ígyen indulj izgalmas idõtöltésre ideát
iktatva igédbe ingathatatlan ideált.“
 

Jeges jóság juhoknak

Jeges jóság, jó játékocskát juttattál jeles jelenem jogkörébe;
jutányos juttatásért javulást jegyez
jogos járadékaink jegyzékén,
jólesõn jár-kel jómódú juhászbotjával
jóváhagyva, jellemzõ jelzéseivel jegyzett
jóféle, jellemtelen, jövevény juhai
jövedelmezõ jogköreit,
jellegzetesen jópofa jachtos jelmezbáljain jótékonykodva
jelenti jogát jogarhoz, jogorvoslathoz;
Jaj jajongóknak, jogigényekkel javíthatatlanul jajveszékelõ
jelmeztelen, jelöletlen, jobbágy juhok,
jégesõvel lyuggatja játszótéri járataitok járdáját,
janicsárokként jégmezõk jéghegyeire juttat...
Józanodunk?!
Jogtiprónk jártával jelenünkbe jön jobb jövõnk:
jókora jeges jósággal jó játékocskát
juttat jeltelen jövõnk jogkörébe;
(jóságos jóakarattal, jókor
  juttatva juhait jégre).
 
 

Kiáltón kioltó keresés

Késve keresett,
köreimbõl kikerülõ,
kedvesen kisértõ
kortalan, kócos kegyencem,
kék ködök kénje köt kötelékként
keresett képed kinyithatatlan kapujához,
kitalállak, kitálallak,
képtelen kutatásaim kútjánál
keserû kalandok kínjával koronázlak
— képemre, —
kieszelt, kieszközölt kötelékeimmel kedvtelésbõl kívánlak
(kikérni kérlelhetetlen korunk keresztjérõl);
kesergõn keresve, kérõn kérve kérlek
küld karjaimba karmoló kések
kikezdõ, kiközösítõ, komor közösülésének karmait!
Korhely káromokkal kiáltok kontár kánonokban
kárörvendõ kezdõ komáid koponyájába:
kihozlak!
Kivezetlek kátyúban kuporgó kukacoktól,
ki, kokszos kalácsra, kulacsra!
Különös kiáltásaimtól
ketrecek kilátástalan kalodáiba
kerültek kicsinyes kígyóim kincses kagylói,
korhadó karókhoz kóróval kikötve,
köves korbácsokkal korbácsolja
koponyám kifosztott kápolnáját
kiosztott káoszom,
Ki kint kínt keresõn kotorva
kitartón kopogsz, kereslek,
késlelkedõ katonásan késelõ király.
Ki kerít kézre?
Kevéske ködös, (ködmönös?) kevély káröröm?!
Korrupt kosarammal kívül kecmergek
kínkamrák koszos koporsója
kátrányos körödön
Kételkedsz?
Körúti körbe, ködbe kerültem
kikezdett képpel, kézzel...
k...n körbe kárognak kóros,
kedélyes kényszer képzetek.
KIVÁRLAK,
kedves, kikopaszított kísértet király,
késlelkedni kár!
Kiégett kedvesedként késelj!
Kibírom, kitartok, kitörõn kiáltó kénes, kényes kéjjel!
 

Látó

Legtitkosabb légyottjaidon
légbe lebegõ lenge lelkek lopakodnak
lidércnyomásként legbelsõbb lényegedbe,
letarolva léghiányba löknek
lefelé lejtõkön leglentre lezuhansz
léted legtávolabbi lövészárkába,
latymatag letargiába,
levetkõzve létezésed legapróbb látszatát...
Lelked lajtorjáján leülve
lezser légtornászként
lépcsõkre lendülõ lábbal
lázadsz lassan, lüktetõn
lökdösve lõporos lidércek
leleményes lila léglépeinek
lezüllesztõ, lehangoló látomásait.
Libabõrösen, lihegve lélegzel:
Látod legénylakásod lepráját látnoki lelátódból
lomos létedbe lépve le.
Levert lettél legyengítõ látomásaidtól
légszomjas lézengéssel lesed
lázálmod lenyûgözõn letûnõ lakáját.
Lecsukod látókáidat,
lazítasz,
leigázott, legyõzött leendõ léted látványos librettója.
Letérdepelve,
  liturgikus litániával
leplekkel leplezed léhaságodat,
letakarva lemosnád lelked lucskát,
lepréselnéd lázadásod lángjait,
liginkább látnál,
  látva lépnél,
leplezetlenül lengetve lírai lobogóid,
leírnád léted,
lenyomatba lépne lábad,
luxus lakomákon leitatnád lidérceid,
legvégül lepihennél letarolt legelõdön lelõve
legvégsõbb lapzártádkor, lilított levegõn ledõlve
lélekben, lényegben, lényegbe látón,
  látón lebegõn le
legtitkosabb légyottjaidra.
 

Másság
(metamorfózisos metafórákkal)

Micsoda marhaságokat morogtok
makogós miszter miniszterek
mézes madzagos mókás maszlagot
melyek megtévesztik megalkuvóink,
mi meg mámorító mérgek megértésével,
megerõszakolt Mariskák megszerzésével
mindent másként minõsítünk
minõsíthetetlen munkátokból,
melyet mellékesnek mondhatunk megélhetésünk miértjeihez.
Megmutassam, micsoda maszek missziókat
megjárt mulatságok motoszkálnak
meghitt merész merõsök
magányos, málló mellszobrú
mutatványos megtéréseiben?
Magyaros mérsékleted megvetheted,
mert ma mégis, meg mégsem
mindenséges minden
minek megkopott márványkõ máza
másokat mártíri magyarázkodásokban mosdat
mellõzött magányt magyarázó munkatársaimnál.
Megérteni, megtanulni minden menekítõ muzsikát,
maszlagon mászó moszkitók monológjaitól megmenekülni,
mellékhelységek mosdójába, mély másnapossággal
mérlegelni mindent
  mi másoknak maffiás moszat
megélni megõrjítõ másságodat
megbélyegzõ, megnyugtató, múllón maradandó
mennyei magaslat menedék
melyben maradj magad magadban magadnak
magányos mérsékletû marasztalhatatlan malasztnak.
 

Nem némulok

Nyugszik nagyvárosom, néptelen nagytere,
napnyugtától nesztelenné mémult,
nyomorúságos nyelvtelen némaságba,
nekem nehezedõn nyom nagyon
nemzedékem, nemzetem népvándorlása:
nyelvbõl nyelvebe nyalvba,
nagyannyát nyakalva,
  nagyon nyomorgatják nyakam.

Nem némulok! Nem,
nyüszítve, nyüzsgõn,
nyirkos nézõkémet nyitogatom
nyakasan nekiveselkedek,
nótázok...,
nemes, nívós, nagyságos nép neveltjeként;
nomád nagyzoló nemzetek,
nézeteitek nálam nevetségesek,
nem nyithatok nyomort, néma napfogyatkozást,
nagyagyamba nem nyomkodhattok nagymosást...
Nemsokára nappalodik,
nem némultan nemlétezõ
nagyságotoktól névtelen
nyúlványok. Nyugalmat nyertem.
Nyomorult nagyvilág, nyugodtan nézheted
nem némuló, nemes, nívós, nagy népemet.
 

Nyálas nyalós

Nyújtogasd nyakad nyalós nyakas,
nyáladzó nyüzsgéssel
nyavalyáidról nyivákoló nyitányaidban
nyüszíts nyámnyila nyomorék nyalnok;
nyomják nyíllásaidba nyugalmadat
nyikorgó nyeglén nyurga nyugatiak
nyávogva, nyihogva nyalsz
nyúlszívûeket nyakalsz.
 

Okoskodó

Ordíthatsz!
Odaveszett országod, otthonod,
óráidat ostoba okoskodók óvják
óvszeres ormányukkal odvaid olajozzák,
odahurcolnak oktatólag óvodájukba olvasztásra.
Ordíts!
Országutakon ostorozottan osonya
olcsó, ocsmány orvosságok orvtámadásaiba oldódva
orgiáid otthonában orvosolgatod
orcád ostorozott oldalát.
Óbégatsz!
Odacsatolták, odább, odafenn odacsalva, országhatáraid
ósdi ószláv orkánok ovációi
ostromolják óvhelyed oszlopának ormát,
óbégass!
Oxigéntelenné oszlatják óvárosod ózonát,
— odabenn okádhatnékod orsózik oda-vissza,-
odarohannál, odavetnéd..., odaraknád
ostobán oktondi oktatóidnak okozott okozataikat,
osztán óvatosan odasimulnál országodhoz,
órákig olvasva osztathatatlan óriásságáért ó ornamentumod,
oroszlánként osztva oltárodnál óhajtott óhajok ostyáit.
Odanézz!
Odaugró orgánumok orvosolnak
odasózva oldaladba ópiumos oltószerük
olajozottan odébbállítanak,
ordítozva oszlatják odacsõdült osztálytársaid,
oszt odébbálnak, odasúgva: OSONJ!
Osonj? Ostobán oldalogva?
Óapád ó odisszeája odahozott
ómagyarságodban oszlopnak odahúzott
oázisának ottmaradsz!
Óisten óvd ott, oltalmazd!
 

Õrület

Õrjöngõ õrületek öröme ölel ölébe
önzéssel õrzõ övezetébe övezve õrzõn
õvéi önösségeim örök önzetlenséggel
ölõ örömét öles örvényeimben õryöm.
 

Õsiségünkrõl

Öntelten öldöklõ ördögies önkény
övezetén õsi önmegtartó ösvény
örökségét örzõ örökkévalóság
örömbe oltöztetõ önazonosság
öleléseinknek õslapja
ösztönözzön örök öntudatra.
 

Pajtásaimnak

Pillants portádra pajtás
pillanatkép pirulámmal pumpálva
pontosan pofára pottyansz
pocsék pszihéd padlásán:
Pakkokba préselt poros,
piros propagandák perlik
pókhálók, pókok prédájaként porladó
pompás pamfletjeid pergamentjét,
puritán prédikációk paradoxai pattognak
pokoli pirkadatjaid patyolat pillangójának pupillájára,
pasztel pasztilláiddal pofozott pírod
pengék párhuzamában pezsgõ perzselés,
pukkasztón pöffeszkedõ, primitív pióca pribékek
palántázzák pályádra pelyhedzõ pechedet
profilod paradicsomi pihenõjén
pepita peremvárosi pályaudvarok
pancsával próbálod pótolni
pancser pincérek pancsolt puncsait,
pizsamába pakolt páciensként
pszihiáterek peckelik parányi passzív perceid,
PROGRAMOZNAK
példátlan portyázásaid provokációit
ponttá parányítják,
pikáns perverzitásod parakját
pretekciósan paholják péppé,
púderos, púpos, parókás, pólyás, potyautas
pojácává protonizálnak
pusztulás palástjával porlasztják
pajkos, pajzán pajzsodat,
paraboláik propagandájává paszíroznak
passzióid pilzáló pántjait pazarolva pangásodra,
pszihéd pórus parazitái
patás pátosszá púderozzák
pöfögõ pipájú, pirulás, piás
példaképeid plakátját...,
programmal pontosított pillantásod percében
prémes puhánysággal porondra plattyogsz,
pipikrõl, pénzrõl, piáról pofázol
pántlikás paraszti panaszaid papagájosan porciózva,
pedig poklok pódiumán
pontosan papírra pingáltad perifériás problémáidat,
pénzért pártatlan paloták, platina perkettjének pellengérére pályázol,
pánikodban pedzed paródiád parázna parazsát.
Pihennél pár pénteket? Pirulsz? P...t!
Parolázol!
Pogány parancsnokod
pipacsot, pipát, pacsirtát, puskát párosító
pszihédben páratlanul pusztító pokoli puccs.
Pontosan pofára pottyantalak
  polgárosodó polgári
    papucs?
 

Rabság rapszódia

Régen, rohadtul régen raboskodom,
rágva rám reteszelt rozsdás rácsaim,
róva rokkantá roppantó robotom,
rettegve rémséges riasztású,
rosszindulatú rám rótt rémképektõl
ruhátlan reményekbe rejtõzködöm
rendetlen rendeletekben rágalmazottan.
Rabõröm, rekedt rabtársam, ráfázhatsz
rongyos, ringyós rendõri remetécske
rázhatsz, rég rengetegem rejtekébe
rejtõztet ragasztós, ragacsos rongyom
rakétaként röpít rózsaligetbe,
révedõ robbanással romjaimat
rokonként remegteti... rumozgatok...
rókalelkûek rulettjét rugdalva
részvétlen robotemberként rumlizok
rácsücsülve romlott rések rovátkás
recéire, ragadlak réseimbe.
Röhejes röhögéssel (rétemre) röpítelek
ronccsá rombolva ritka rímeimmel,
rühe rabságban, reménytelen rémekkel
    rohadva
rém rokonoddá reinkarnálódok rád
    rohanva
ráglak, rúglak, rutinos rögömtõl
rettegjetek
 részeg rémtetteimtõl.
 

Sörszagú senkik sírjánál

Sivár sikátorok, sörszagú söntések sarában sorvadón
senkik sarjaiként sétáltunk sorsunk sanyar sétányain,
senkit semmivel sem sértettünk soha,
súgónak sehová sem settenkedtünk sietve,
siklóként sem surrantunk,
semmiségeink semmijén sírtunk sörünknél,
sodró sugallatok sorára
sarjadott sejtelmünk sokára:
sosem settenkedett sintérebb silányság sorsunknál
sistergõ senki-létünk sebhelyes suta sírjánál.
 

Szép szelek szárnyán

Szép szelek szárnyán szólítlak szerelmem
szikrák szökellnek százszorszép szemedben
szivárvány szõttesbõl szövögetem széked
szádra szomjazom,szemem szürcsöli szépséged
szédületes szárnyalással szívembe szeretlek
szorongva szorítlak, szerte széjjel szedlek
színekbõl szerkesztem szentségeid szobrát
szorítsd szívedre szemérmetlen szolgád
szükségbõl szeretnék szolgáddá szegõdni
szüntelen szárnyaló szép szerelmet szõni
százszorszépek szirmát szél szívedre szórni
szomorú szívemrõl szitkozódva szólni.

Szent szándékkal szervezõdve
száguldásomtól szellõzve
szenvedéssel szentséget szülök
sziklaszirted szélén szédülök.
 

Testvérem temetésén

Titokzatos távlatok tarka tájain
testemet túltoxizálva
téged temetlek tékozló testvérem
tértelen terek társtalanságával
tüneményed tétlen tagolt találgatásával
türelmetlenül turkálva támadlak téged
tiltott tabu testrészemként tagadva tetteid
tabiktól tántorogva,
tetemednél törvénykezõn
tátongó tébolyba tûnõn téplek
torzó tekintélyed tréfálva
tagjaidhoz tapadva tüntetõn
telített tüdõvel
tehetetlen, tehetségtelen, tyúkeszû tudással
temetõm tömegtébolyító
tündér táborában tartalak;
talán túljutok taroló tekinteted tüzével
   téziseid tárlatán
téged temetve, tested tõrétõl telítve
távli tágabb tudat terekbe térítve
társaddá teremtõdök teremtõnk taván
    (talán).
 
 

Uralkodó utolsó útja

Undok útjaim unos untalan
újabb útjaimba útálkodva
unszolnak utolsó ugrásra,
utolsó uralkodásomkor
unokáimnak udvariasan ugatok,
úgy ugrom utolsót,
utolsó utamkor urasan utazzak urnámba
(úgyis undorodom ultimátumos utaztatómtól)
új újságot újítok utamról,
úti uzsorásként utolsót uzsonnázok
utópista úszításaimmal.
 
 

Ütem

Ütõeremben üldözött ütemek ütköznek üvöltve,
ülök ûrben ódülve, üresen
ügyeskedõn üdvözölve
üldöztetések üdítõ üvöltésének
üdvtelen ügyét.
 

Ükapai üzenet

Üvöltök üdvösségedért üldözött,
üveges, üzemi ürge, üvegfalaid üregébe,
üres üröm üvegeim üdítõ ûrzenéjénél üzenem:
ünnepeld ûrben ülõ, ügyeskedõ, üzbég
ügyvéd ükapád ünnepét,
üresre ürített üzletjében
ûzz ügyetlen üzérkedési ültetvényein,
üdülj ürmös üvegem üledékénél
ütött-kopott ülepedre ütve
üszkös ûrcsónak ûrjébe ülve
ütemesen üvölts,
üvöltsd ûrbe ügetõ,
ügyetlenkedõ üstökösöd ütközetét
üzemhibás, üdvösségtelen, ügyefogyott ükunoka,
ügyelete ük ürülék.
 

Zûr zenében

Ziháló zónák zöreje zaklat, zárt
zimankós zárkám zugába zúgva
zarándoklétem zúzmarás zománcát
záporzó zivatarokkal zúzva
zord zendülések zajával zongorázik,
züllött zamatok zálogaként zuhan
zagyvált zérusomba, zárkám zárt zugába
zokszótlan zúdítva züllesztõ zuhanyt...
Zümmögõ zûr!
  Zöldülésem zajodban zavartalan,
zilálttá zaklató zenédnél zokogok zajtalan.
 

Zendüléssel

Zendüléseim zord zarándoklataival
zaklatom zenited zérusát,
zárkózz zeg-zugos zenédbe,
zilált zajaimmal zéróig zongorázom zavarod.
— zöldüljenek zümmögõ zûrjeim, —
zuhataggal zökkentelek zokogásba
záptojásos záporral zagyválva
züllesztelek zónám zugos zárkájába
zúzmarás zizegéssel
zavarlak, zúzva ziháló zendüléseid,
zajra zendítve zárkózottságod zászlóit.
 

Zsémbelõdõm

Zsongó zsibongással zsúfolódik
zsibbasztó zsibvásárokba
zsonglõrködõ zsugorik zsörtölõdése,
zsoldosok, zsoltárosok zsebpénzét
zsebükbõl zsebükbe zsebelik
zsémbes zsenikként
zsiványpecsenyéjük zsírjával
zsarnoki zsánereik zsámolyát zsírozzák
zsiványos zsúrokon
zsigereinkig zsigerelve zsugáznak
zsenge zsineggel zsákmányukon
zsibvásárjaikba zsúfolnak, zsúfolódnak
zsonga, zsibongva, zsibbasztón zsarolnak.
 

Adalékok az élet ábécéjébe

NEM FELADVA

 

Nem feladva

Fésüld át agyad,
ágyadra ne nézz:
méz-édes beszéddel
beszéld el, hogy a négy fal közt
küzdve sem hagyod el magad.
 
 

Gondolat

A jó nem tart örökké,
akár ha palackozott a béke.
De hogyan lesz a bajoknak vége,
ha egyszer minden palack kiürül?
 
 

4 soros

Lehet csellel, lehet ámítással,
önhazudtolással, vagy egészen mással
becsapni önmagunkat
(vagy amíg meg nem unnak?).
 
 

Vili vers

Hát tényleg azt hitted
Te, nagyon hülye,
hogy a tegnap
szakadt ruhadarab
s levethetõ,
hogy csontra vetkõzhetsz önmagadból,
s aztán új szerelést öltve
kész az egész?
A csontodba rágódott
a múltad mocska
szappant fõzhetsz belõle,
hogy kilúgozd a koszt,
de lemoshatatlanok
a napok melyek
megbélyegeztek
s új ruhád csak erre rá húzhatod.
Restelted tán ha kivillan alsónemûd
s a belé törlõdött felõrölt napok?
Vagy régi arcok réme kísért
és álmatlanok éjek s a nappalok?
Békülj meg magaddal
szegény nagyon hülyém,
hisz már áteveztél a poklok tüzén
s beléd sült az, amin most fojtogatsz,
és mássá nem lehetsz,
  mégis tagadsz.
 
 

Újságlapok

Vezércikk: dicshimnusz a vezérnek,
  (a vezetettekrõl nem beszélnek),
szenzációs bomba robbanása,
  (lerombolt sorsnak nincs villanása),
nagy, világra szóló úri muri,
  (aki csóró, az is marad, UGYI?),
böjtkor villogó éhségsztrájkoló,
  (de nevesincs ki nincstõl sorvadó),
névnap-köszöntõ, s egy tehetõs zseni,
  (ünneptelen tehetség, nesze neki),
és íme az éber villámképek
  (mindenütt minden, csak nem a lényeg)...

És lapozva olvasod,
olvasod naponta,
újra meg újra a hátteret lesed,
hogy a burjánzó sorok közt
felismerhesd az életed.
 
 
 

Köteles vers(ike)

Hiába nagyképûen hirdetett kötél idegzeted,
mert az idõ mindent kikezd,
s az elcafatolódó kötél könnyedén szakad,
és Te elveszítheted a (legtöbb) fonalat,
s míg sötétben tapogatózva
az összes veszteséged felszeded,
lehet, hogy végéhez ér az életed.
 
 
 

Függõség

Nem lett volna szabad a detoxizálló állomás után...
S most itt vagyok
remegve lázban
részesülve újabb elvonásban,
mélyen megalázva, míg lappang
a „szer" az elvont gondolattal,
s másnapos félelmem átitat...
Mégis vártalak!
  Dereng már...
azt mondtad: „elbocsájtalak..."?
Ne félj hát, magamtól elmegyek
nem hagyok magam mögött jelet
(se bûnjelet)
Tudom, értem én
  „mindennek ára van".
Én csontig vetkõzve kiadtam magam...
s csak azt szégyenlem már, hogy szerettelek.
Ennyi szerepem volt a darabban
s az elvonulással így is késtem (egy hetet).
Ily egyszerû;
sejtjeimbe bekódoltad magad,
hatásod örök, de agyam már megtagad
s nem bánthatod már, akit nem lehet
kibõl kiûzetted az életet.

Tudod mit... élj boldogul, ha tudsz,
adjon neked jó szelet az Isten,
sose bántson kétely döntéseidben,
jelentéktelen szerepem felejtsd el,
húzz ki életedbõl minden napot,
mely emlékével talán még hozzám kötne...!
(Gyûlölettel mégse sújts, ne köpj le...!
Maradj meg hitedben erõsnek,
távoli barátnak, kedves ismerõsnek.)

Illúzióim immár nincsenek,
halucinációimnak vége.
A látomás szép volt
  megérte(?!)
elteszem.
Karmán köntösébe bújva
„az én utam" ma kezdem újra.
----------------
Sid Vicious (Sex Pistols) emlékére, aki 11 évvel ezelõtt kábítószer-túladagolással vetett véget az életének.
 
 
 

Mengyelejeves felelet a fémes ódára

A cél
acél
s a céltalanság(?)
szar vas?
 (MÉG)-LÁZ
A láz
aláz
(s laláz)
 
 

Áruló

A csillogó ketrec
s a finom magok
csábítanak.
Pacsirtahang szól,
s nem kanári zengi:
sosem kívánt átvedleni.
A papagáj beszél —
s többé nem madár.
 
 

Szülés

A szánandó védtelenek táborában
a legkiszolgáltatottabb lény a nõ
ha gyermekéért vájúdó kínját szenvedi:
Hajtépõ, könyörtelen-olykor néma-üvöltés,
tíz körömmel tépõ marás,
évtizedes percek,
a fájdalom gyötrõ béklyója,
a tehetetlen élniakarás ösztön
parancs szavak zuhatagában,
bûnbánó és Isten káromló alázat,
félelem és rettenetes várakozás a percre
mikor az észbontó szorítás tetõfokára hág
és az agy hatalmas dördülésével,
sikollyal, verítékké, vérrel
világra robban a világra várt,
minden fájdalom s öröm hordozója
a testbõl testté osztódó
anyai kín gyümölcse,
kit mindenek elõtt, s fölött oltalmával áld,...
mert a nagy kínokból születik
mindenkor az új elindulás.
 
 
 

Piripócsi jogállam

Azonos kötelességek, korlátolt jogokkal
s adódat sem érdekvédõid zsebébe csorgatod,
de jogállamban élsz,
ám melldöngetõ vagy, ha e illúzióért
kikéred cikkelyezett jogod,
(melyet nem véd semmi törvény).
Így válsz intoleránssá, árulóvá,
s ha nem falod a mézes maszlagot
lojalitásod kérik számon,
hogy mint utcalány add el szolgalelked,
s egyszer mindenkorra fojtsd el hangodat.
Ökölrázva lázadnál talán?
De egy jogállamnak mily jogcímen
   üzennél hadat?
Szabad országban élsz:
szabad dolgoznod, családot, csordát alkotnod,
(s láss csodát) még lélegezned is szabad,
csak ne nyújtózz magasra, kis ember,
mert tudnod, s beszélned
csak a szabályozott keretek között szabad.
 
 

A hatalom tudása

Nem tagadom,
  igavonóvá lettem,
s miért nem szereztem tudást?
Mert a tudás hatalom
s a hatalomnak nem kell,
hogy egy bíráló is szerezzen tudást,
lészen hát bírád a hatalom,
s ha úgy kívánja Te majom,
vagy "csak" igavonó barom;
és bár az igavonás fárasztó,
monoton, nyúzza a testet,
de a gondolat elszáll szabadon,
hogy önmagad megkereshesd,
s ne mássz a fára
  sem máshová.
 
 

Vállalás

Az ember, ha vállalná sorsát:
nemzetét, faját, anyagi helyzetét, hibáit,
szülei kilétét, hitét, munkáját, nevét,
hazáját, kultúráját, e puttonnyi kincsét,
mint bilincsét,
de meg nem alkuvón nem sült galambra várna
önmarcangoló önsajnálatában,
s a felvállalt bilincsek
virágba bomlására tenne esküt,
nem lenne annyi iszapba csúszó,
elnyûtt, soha-jót nem váró,
hitehagyott emberi lény,
nem lennének anyát tagadó, behódoló lelkek,
és nem lenne annyi lelki korcs
a hûséget esküvõ széplelkek között.
 
 

ARCTORZÓ

 

Arctorzó

Olyan vagyok, mint a világ:
feldíszített, fiatal, hamisan álnok...,
és szebb, mint amilyennek látszom
takaréklángon.
 
 

Önarckép

Pesszimista hangok
Csüggedõ magánya én vagyok,
de optimista kedélyes köntösben
kívánok a külvilágnak
jó napot!
 
 

Napjaim felöltõje

Felölteni újra
az árnyékbálba
azt ami nekem lett kitalálva:
nehéz, de már nem elviselhetetlen.
 
 
 

Villanás

Csábos rejtekeim
mocskos kalodájában
újjá született a részeg nemzedékû
kétségbeesés.
 
 

Éhség

Sosem volt örömmel
megtaláltam zsírfoltos ruhád
repedését;
minden gyönyör
tõled származik
— azt hiszem legalábbis —
édes, kegyetlen, kínzó éhség.
 
 
 

Bezárt béke

Bátran bezárnám ezt a békét
aztán háborgó magányban élnék,
mert nincsen mérték
megszûnt az érték
s nincs új mit elfogadnék
csak a süket, néma, vak vég.
 
 

Vihar után

Csend van,
a vad viharnak vége,
véres folyóvíz hömpölyög
gördülnek az omlatag rögök
el-elakadnak néha
romokat sodorva
életét kioltva a térnek
amelyben élek.
 
 
 

Álarcosok között

A nagy tömeg magánya
a legszörnyûbb ítélet,
s ha az álarcos forgatagból kiléptetsz
nem érdekel már mivé lesz
magad magadat ítéled halálra,
nem rettent álszent erkölcs
nincs fék, határ,hogy mindent elkölts...
megteszed az utolsó jódat
aztán már lehet végtelen a hónap.
 
 
 

Menekülés az idõben

Jó ez a csodálatos Csend
egyszerre élek
test s a lélek
kívül és bent
távol és lent
ahogy susogva sarjadó füvek neszében
egybe olvadok a kéklõ messzeségben
a föld s az ég bennem táncol
az összes erõ bennem viháncol
és már nem álom
ahogy a fény-nyalábot állom,
lehullik minden kötelék
s ha ez a kezdet elõtti vég
köszönök mindent földi Istenek
mostantól a Teremtõvel én is egy leszek
és nincs határ
csak én vagyok itten
ördögi ösztöneimmel
a megbocsájtó ISTEN.
 
 
 

Miért?

A miértek várfalán idõzöm:
szörnyû a magány
s a kétségek, kétkedések szorongató hatalma.
Miért, miért vagyok egyedül
önzõ módon
bekörtönfalazva?
 
 

Mefisztó(sdi)

Lezuhantam az alvilágból
  az emberek közé
köznapokba ékelõdve
  vezekelve közérzetem zérusán
sánta kutyaként
  kételkedem is
Isten sem néz rám jó szemmel;
  éltékozolt éveim, mint megannyi bogár
áradt szívembõl kikandikál
  álmaim letûnt varázsa vérzõn verdes
esõt kívánok:
  sárrá váljék porom
esõt, hogy elmosson
  engem is korom.
 
 
 

Ebéd helyetti gondolat menü

Tisztátlanság
(aperitív helyett)

Nem tudok megtisztulni
tõled
sem mástól,
elmerengek,
félek,
és már nem tudom,
hogy oda-e érek
ahová elindultam
mikor még az úton jártam.
 

Csak én tudom ki Õ
(levespótló)

Mosom agyam padlóját
hallgat az Istenem, s talán feloldoz...,
de ha megáll a szívverésem
ki tudja majd,
hogy Õ volt a Mindenható,
a Messiás?
 

Halucinált ebéd
(fõételként)

Vagdalthúson élek
kihízom a világot
s a számat elhúzom
ha újra rád találok
sült húsú svábbogár
képzelt pecsenyém belsejében.
 

Vendégeim
(utolsó falat)

Vendégeim vén komédiások:
eljátszák az életüket,
hogy együtt lehessünk
a közösen kiközösítõ magányban.
 
 

Feltámadás

Beteg vagyok
Amióta (?!)
Tankcsapdába esve
(kibúvót nem keresve)
Prosectúrás fekélyek
eljövendõ vétkeim
latolgatom
e pózban;
ma-holnap elkezdve
(remélhetõleg éjel)
táncolva szenvedéllyel
megölöm érzelmeim,
  s feltámadok.
 
 
 

Egy felvonásos tragédia

Már nem akarom végig gondolni
mi lehet a vége
ha nem állok meg idejében.
Amiért nem halhatok meg
 
 

Valójában nagyon prózai dolog...

Átvegetálom a napjaimat,
szorít a bõröm,
s ha kinövöm az életkedvemet
végzet-kérelmemre
csak elutasítást kaphatok,
mert nincs egy átkozott fillérem sem,
mit a sors zsebébe nyomhatok.
 
 

Attila

(nyilaitól ments meg uram minket)

Attila nyila akár az akarat;
araszolva öli az idegent.
Hisz lásd, engemet a
testvérét is a falra idekent.
 
 
 

Ugrás elõtt

... és akkor úgy döntöttem lelépelek,
lelécelek, mert ez így nem élet...,
azzal elkezdtem a rendcsinálást,
mint búcsúzást, mielõtt elválnék,
s a balkonon hajon kapott a szél
megcibált, szélre tolt, húzott a szél,
és akkor úgy döntöttem lelépek,
mielõtt még teljesen megégek.
 

Szabadság
(Szabi emlékére)

Még nem ismerlek,
de ha már láttalak
tudom majd
ki lesz a révészem
a túlvilági kolosszusok alatt.
 
 

Hogyan erõszakoltam meg az idõt

Elképzeltem, ahogy feledésre szánt
elnyûtt cuccaiban belép,
s én nekiesek;
letépem róla a holnapi lim-lomot,
mellérõl szálanként kitépem
a tegnapokba gyökerõdzõ szõrt,
(pontosan negyven szálat a gyûjteménybe)
s mielõtt elrohanna
õrjítõ tempóval
árvizes erjedésre fognám,
aztán ha megalázva
verejtékesen lihegve könyörögne
eresszem el már,
egy kegyetlen kegyelemdöféssel
hasítanám szét...
És ekkor belépett,
dagadt erekkel, elnyûtt holmijával,
a kért tegnapokat arcomba vágta,
jól átnyargalt rajtam,
s mikor reszketve könyörgõre fogtam
sárt tömött a számba...,
s akkor felfogtam végre ki õ:
Õ a világ kurafija
a kérlelhetetlen, szörnyszülött idõ...
 
 
 

Az út

Keresem az utat!
Testvér hol vagy ilyenkor?
Tévelygések markolják szívem,
hát már beléd sem vethetem hitem?
Rettegek lépni!
Hitem ne haggy el!
Uram Te látod lelkem,
tudod szándékkal nem vétettem senki ellen,
hogy megjártam már a poklok tüzét,
hogy ésszel, segítséggel
legyõztem a megaláztatások sortüzét.
És most merre? Hová tovább?
Azt ígérted kívül a vermen vár a Kánaán
"oszt mégse"
újra és újra próbálsz,
s én egyre kétségbeesettebben kutatom utam.
Testvérem miért hagysz Te is magamra?
Látod rettegek a zuhanástól
s lépni se merek,
így meg egy helyben topogva
elemészt a vágy. Hová tovább?
Utat Uram, fényjelzett utat,
mely után szemem s szívem kutat;
ígérem mindent szívbõl megbocsájtok,
csak emelj fel, s múljék el az átok.
 
 

Édes-e a bûn

Édes-e a bûn?
Sokan azt mondják, igen,
s én mégsem értem
miért émelyegnek tõle annyian?
Ki formál törvényt az érzések fölé?
S ki bírálhat, ha szent a meggyõzõdés?
És miért elfogadhatóbb a fájdalom
a beteljesületlen vágyból,
ha csendes örömszerzéssel
új szikrát kaphatunk,
új fényt, új erõt, új létet,
hisz az élet örökös mozgás, változás,
s itt és most ez a lényeg,
és nem magyarázása
egykori észérv döntéseink
puritán cipelésének...
Hiába! (Te ezt nem akarod, s nem érted)
S ha a bûn mégis édes,
úgy rám marad a keserûség...
az ész kiszámítható ugyan,
de nem a hûség...
 
 

Kinek mi köze hozzá?

Csak úgy magamnak,
kinek mi köze hozzá
mit s hogyan élek meg
és hogy vétek-e?!
Jól van, elmegyek hát,
szálfaként, kihúzva,
öntelt vigyorral bádog arcomon
nem kérek számon
s el sem számolok,
elõttem sötétség, mögöttem romok,
de kinek van köze hozzá
hogyha magammal sem barátkozok?!
 
 
 

Alku Istennel

Add, de rögtön Uram, Isten!
Türelmet nem adtál
amikor osztogattál,
csak ígéretet, tündöklõ kirakat ékeket,
csacska csecsebecséket dobva,
értéket csak néha, lopva,
s most várjak?
És ne is kiabáljak?
Dög-öljön meg minden érzés,
sorvadjon szívem,
ne higyjek semmiben,
legyek hideg, számító jéghegy,
csontra száradó sár massza,
látón vak, hallón süket,
észbontón és elsodrón beszéljek
csak dögvészes unalmat ne adj, (abban ne éljek)
sorban állásra ne kárhoztass, (hagyd másoknak)
megalázkodásra ne késztess, (sikerrel vértezz)
s kirakatodba ne rakd
amit kegyesen, kéretlen nem ad
fenséged.
Úgy éljek...
akár a vad, hajszoltan
ösztönöktõl sarkalva,
földönfutóként bár,
de mindig célba tartva
szekerem rúdját.
Adod hát?
De rögtön rögvest, hogy gyorsan haladjak.
Vagy tudod mit? Hagyd meg magadnak,
s vegyél el mindent, de egy szálig,
mert szélsõséges vagyok, s maradok halálig.
 
 

Életem

Életem kopott átjáróház:
nedves falairól málik a vakolat,
sör- és nikotinillat lengi körül
korlátlan mennyiségben
korlátozódik semmilyen gazdagságom
A nyekergõ csigalépcsõnél rozsdás kísérõkorlát
húzza a csíkot körkörös vonalban
fel a lelkem odváiig,
s kíváncsi pókként plattyog a falépcsõn
emlékeim kopár, sötét barlangjába be
a ki-kimaradozó, toxikomániás emlékezet.
Ez:
elátkozott torz kastély a múlt,
s ha a jelentõl lenne idõ,
nap szívét kioperálnám!
(ott) renovál az érkezõ.
 
 
 

Nem komoly

Harmadszor adóztam.
Az élet jó behajtó
mindent megad:
értéktelen hatalmat,
vakító sikert,
tündökló mázat,
végtelen erõvel felvértez...,
majd vérteden utat hasít a tiszta fénysugárnak
ragyogó, fenséges álmokkal megérint
sejtelmes magaslatok bíbor felhõin suhansz és...
zuhansz, zúzódsz, fizetsz és
felkelsz, felemelkedsz, leporolod magad,
betakaródzol újabb rétegekkel
sehol egy nyom, se árulkodó jelek
felemeled fejed
megirigyelnek
ép és kecses tartásod fesztelen,
egyenes, érdes, kemény
akár az õsi szobrok(...)
arcán a keselyû mosoly,
de semmi sem komoly.
Hát semmi sem komoly?
 
 

Szomszédaim

Általuk van minden szenvedés
ahogy göcsörtös lábaikkal róják az utat
mezõt, határt taposva
fû se sarjad
lábuk nyomán
keserûség virágzik,
sováran kiált a lét nem lét után.
Õk, kik folyton a szomszédban éltek,
rám s ránk köszöntek,
meg-meglátogattak
éhkopp ajándékkal
bizonytalan napokkal kedveskedtek
s meglopták gyermekálmaink.
Az asszony sovány volt,
csontos szikár a férje,
hol megfordultak
zokogva borultak elõttük térdre.
Rongyaikból betegségek bûzpárái lebegtek,
pusztulásra ítélt meg nem születettek
árnyai vonultak mögöttük...
Tõlük menekülve költöztem messze el.
Egy este
legboldogabb napjaim mámorától bódult hangulatban
váratlan elém toppan az asszony:
„Vajon hová mész,
s ha mész vajon hová haza?"
megborzongtam
rám tört ezeregy félelem
s õk hívatlan szegõdtek hozzám...
Éjféltájt sejtelmes zajokra nyílt szemem,
lélegzetem visszafolytva, elrettenve láttam,
hogy szeretkezik a Szegénység a Nyomorúsággal nálam.
N: