+ 
IFI magazin * 2002. szeptember
+
A nyolcvanas években az akkoriban még létező Budapest Sportcsarnok zsinórban szolgáltatta a nyugati rockegyüttesek koncertjeit. Akkor volt szerencsém egy kerekasztal-beszélgetésen részt venni az abszolút csúcson lévő Vikidál Gyulával, aki az István, a király című rockoperát követően már nem csak a rockerek, hanem egy egész nemzet kedvence lett. Koppány vezér alakítójának volt az a megjegyzése, hogy nem az a baj, hogy a nyugati bandák rendre koncerteznek a BS-ban, hanem az a gond, hogy „elveszik a levegőt“ a magyar zenekarok elől. „Oké, ha Pestre jön az Iron Maiden, az világszám, de a második-harmadik vonalhoz tartozó külföldi zenekarok semmivel sem jobbak nálunk, és mégis kész szenzációként tálalják őket.”
A csaknem két évtizeddel ezelőtti szavakra a Magyar Koalíció Pártja kampánynyitója kapcsán emlékeztem vissza. Gyorsan kijelentem, hogy nem a második-harmadik vonalba sorolás párhuzamán, mert ilyenre valóban nem vetemedem. Annak ellenére, hogy a plakátokon hirdetett kilenc sztárvendég közül három sehogyan sem „ugrott” be nekem, de ez minden bizonnyal az én tájékozatlanságom eredménye. Inkább azon tűnődtem, hogy egy felvidéki, belpolitikai esemény kultúrműsorán miért nem szűkebb pátriánk sztárjait szerepeltetik. Vagy ilyenek nincsenek? Dráfi Mátyás, a komáromi és kassai színházak megannyi nagyszerű művésze, Kor-Zár, Ghymes, Rómeó Vérzik... Bármilyen megmérettetésen megállják a helyüket. És mennyi fiatal tehetségnek is lehetőség kínálkozhatott volna a kiugrásra! Vagy sokkal drágábbak lennének, mint az anyaországból érkezők? Hát, ezt azért nem hiszem...
Ezt a jelenséget viszont hiba lenne az MKP nyakába varrni. Sokkal szélesebb körű dologról van szó, melyre a kampánynyitó csupán rávilágított. Talán nem is változtatható, hisz közismert: „senki sem lehet próféta a szülőföldjén”.
Oriskó Norbert
A legutóbbi amerikai elnökválasztás rendkívül szoros volt. Szlovákia is választások előtt áll. Milyen fontos lehet egy szavazat? Íme néhány történelmi példa:
1645-ben Oliver Cromwell-t egyetlen szavazat segítette Anglia vezetéséhez.
1776-ban egyetlen szavazaton múlott, hogy az amerikaiak hivatalos nyelve ne a német, hanem az angol legyen.
1845-ben Texast egyetlen szavazat segítette az Unióba.
1876-ban Franciaország egy szavazat többséggel királyságból köztársasággá alakult.
Marci jelentkezett, amikor felhívtam. A három
esztendős Márton Örs boldogan hívta édesanyját a készülékhez. Bizony, profi módon
kezeli a telefont, örvendezett Holocsy Krisztina színésznő. Majd meglátod, milyen élénk
kisfiú! Valóban olyan. Marci a lakás minden pontjából figyelt bennünket, amíg anyukája
új szerepéről beszélgettünk.Krisztina 10 titka
Csillagjegye: Halak * Kedvenc évszaka: tavasz * Kedvenc színei: fehér, kék, pasztellszínek * Kedvenc bútordarabja: a sublót, amit Attila újított fel * Kedvenc ruhadarabja: farmer * Kedvenc illata: orgonavirág * Kellemes tulajdonsága: tűrőképesség * Kellemetlen tulajdonsága: álmodozom * Gyűjteménye: sohasem gyűjtöttem semmit * Vágyálma: Egy családi ház.
A színésznő útja
1989—1993 — Gimnázium, Komárom1993—1995 — Fővárosi Operett Színház Stúdiója, Budapest1995-től — A Komáromi Jókai Színház társulatának a tagjaFontos szerepei: Hodel (Hegedűs a háztetőn), Antónia (La Mancha lovagja), Lea nővér (Apácák), Terka (Hyppolit, a lakáj), Ágika (Tóték), Noémi (Az aranyember), Eszter (Kiálts, város!), Színésznő (Mirandolina), Helén (Agyő, kedvesem!), Ilma (Csongor és Tünde), Mariann (Tartuffe), Babszi (Fiatalság, bolondság)
Jól nézel ki. Ez az alak! Minek köszönhető?
— Marci hiperaktív kisfiú, még fél percre sem lehet leülni mellette.
Olykor az éjszakákat is ébren töltjük.
A gyermek fiatalít? Semmi diéta?
— Hányszor elhatároztam a tisztítókúrát, a gyümölcsnapot! Nem megy,
nincs hozzá elég akaratom. Eszem, ami ízlik, és jól érzem magam.
Más a frizurád?
— Régóta terveztem, hogy levágatom a hajam, azután a színház miatt
halogattam. A múlt évadban nem játszottam, a gyermekkel voltam, lett némi szabadidőm,
hát lenyiratkoztam.
Dömsödi Babszinak is jól áll ez a rövid haj a Fiatalság,
bolondság című Eisemann-operettben. Ki volt a modelled?
— Nem volt mintám. Telihay Péter rendező egyszer mondta is, hogy még mindig
egy fiatalosnak tűnő anyukát lát a színpadon. Azután beértek a darabbeli helyzetek,
és az a Babszi lettem, akit a szabadtéri előadásokon láttak a nézők, és hamarosan
bent, a színházban is látnak majd.
Ez az árva lány elszántan rajong Bán Sándorért. A híres
magánénekest Mokos Attila, életed párja alakítja.
— Egyszer leültünk a lányokkal, mert négyen vagyunk bakfisok az operettben,
meg Telihay Péterrel, és arról beszélgettünk, hogy ki milyen típus. Péter azt
mondta, Babszi Bán Sándor felesége akar lenni, ki főz, mos, takarít rá.
Sóhajtottam, jelezve, hogy milyen igaz. Pedig Attila vasalna is, ha éppen olyan kedve
van, de megelégszem azzal is, ha elmosogat. Nekem nem kell, hogy a férfi felmosson!
Tinikorodban volt Bán Sándorod?
— Nem akadt sztár, akiért hosszabb ideig rajongtam volna. A nyolcvanas évek
végén voltam diák. Modern Talking, C.C. Catch. Nem hoztak lázba. A musicelek és a
sanzonok annál inkább.
Dackorszakod meddig tartott?
— Sokáig. Korán önálló akartam lenni, a szüleim féltettek, jöttek a
súrlódások. Tizennyolc évesen mentem Budapestre zenés színházat tanulni. Két év
múlva visszajöttem, de akkor sem haza mentem, hanem albérletbe. Később rájöttem,
hogy ez nem is olyan egyszerű. Akkoriban halt meg édesapám. Utólag rettenetesen
sajnálom, hogy nem maradtam otthon velük. Ma már fáj, hogy az együttlét kimaradt az
életemből. Nem azért lettem színésznő, hogy édesapám nyomába lépjek. Az belső
késztetés volt. Hányszor mondta, milyen kemény ez a pálya. Farkasok birodalma.
Mégis. Kati húgom is színésznő lesz. Jövőre végez a színművészetin, Pozsonyban.
Kértél már autogramot valakitől?
— Elég volt az élmény, amit nyújtottak.
Amikor tőled kérnek aláírást, milyen érzés?
— Jólesik, hogy lelkesednek a színházért. Ritka ez a mai fiatalok
körében. Viktor öcsémnél látom, milyen ideálokat adnak ennek a generációnak.
Hatalmas szerep jut ebben a médiának. Hiányzik az ideál, akiért úgy lehetne
rajongani, hogy közben kap is valami értékeset a fiatal. Hihetetlen, hogy menynyi
művileg előállított sztár hirdeti manapság a semmit.
Kik a kedvenceid? Milyen zenét hallgatsz? Kinek a könyvét
olvasod?
— Marci fiam „napirendje“ után örülök, ha pihenhetek valamennyit.
Közben megy a tévé, de nem látom, nincs erőm nézni. Barbara Streisand hangját
nagyon szeretem.
Ellazít?
— Hogyne. Persze. Ha olyan a hangulatom, akkor hallgatom. Különben a
Slágerrádió szól, amire jókat lehet főzni meg takarítani. És készülni a
másnapra.
Bárány János
A galántai vásár tömegében találkoztam Tóth Lajossal, a Galántai Magángimnázium igazgatójával. Ezt követő beszélgetésünk alatt hívta fel a figyelmemet az Új Szó napilap egyik oldalára, mely — enyhén szólva — elmarasztalja az oktatási intézményt. Meglepett, hisz két hónappal ezelőtt ugyanebben az újságban, — a gimnázium tízéves jubileumi ünnepségét követően — homlokegyenest ellenkező fényben tündökölt az iskola...
— Nem is foglakoznék különösebben ezzel az irománnyal, ha csupán rólam lenne szó, de ez támadás egyben az iskola pedagógusai ellen is, a szülők ellen is, és mindenekelőtt a gyerekek ellen. Ezért úgy döntöttem, hogy nyilvános vitára hívom a cikk szerzőjét, s hogy erre sor kerül-e vagy sem, az már az ő gerincességén (vagy annak hiányán) múlik — mondta az iskolaigazgató.
A cikkíró fejtegetései summázásaként kijelenti, hogy ha Szlovákiában létezik szeretet iskolája, az biztos nem Galántán van. Tóth Lajos elmondása szerint a cikkíró pécsi tanársegéd, aki sosem(!!) járt a galántai iskolában. Ha ilyen „szakmai háttér” mellett fogalmazhatta meg negatív bírálatát, én is veszem a „merszet” ennek cáfolatára, és amíg fiam mindenféle stressz nélkül indul el reggelente a tanításra ebbe az iskolába, amíg az esetleges problémákat a szülőkkel együtt azonnal orvosolják a pedagógusok, ezt fenn is tartom. Az iskolában rendszeresen tartott nyílt napokon egyébként bárki meggyőződhet a valódi tényállásról.
Egy párhuzam felelevenítésével köszöntem el az iskolaalapítótól. Évekkel ezelőtt ugyancsak az Új Szóban jelent meg egy negatív kritika a Ghymes együttes tevékenységéről. A zenekar válasza „Irigyeink sokan vannak, mint a kutyák úgy ugatnak” címmel látott pár nap múlva napvilágot. Szarka Tamás, a Ghymes szólistája véleménye szerint a légből kapott támadásokat bóknak kell tekinteni, akár elismerésként is értelmezhetők. Barátságot pénzért is lehet venni — mondta akkor Tamás —, de az irigységet ki kell érdemelni. Ha valaki sikeres, akkor az egyeseknél jóleső örömöt, és akadnak, akiknél irigy fájdalmat szabadít fel. Noha ez esetben egész más műfajról van szó, mint amit a Ghymes zenekar művel, úgy gondolom, a csaknem fél évszázados pedagógus múlttal rendelkező Tóth Lajos sikerei is valami hasonló tüskét szúrtak a cikkíróba.
Oriskó Norbert
A nyár folyamán többször is összefutottam a lévai Kovács Istvánnal. A közös munkautak, fellépések során barátok lettünk. Amikor műsorvezetőként először invitáltam a mikrofon elé, már tudtam, hogy nemcsak zenei, énekesi tehetsége révén mutatom majd be őt a szélesebb közönségnek, de kitűnő beszédkészsége is arra buzdított, hogy leüljünk, és csevegjünk.
Pityuka!
Nyáron rengeteg meghívást kaptál. Ahol zene szól, ott a helyed! Mióta nincs
megállás?
— Kilenc évesen kezdődött az egész. Keresztapukámmal jártam a
mulatságokba, és énekelgettem, zenélgettem egy kicsit. Azután egy énektanárnő
meghívott Gútára, egy nótaestre, több neves fellépővel léphettem egy színpadra.
Többek között felfedezőmmel, Kosáry Judit művésznővel, akitől meghívót kaptam
az I. Magyar Nótafesztiválra. Onnan a zsűri különdíját vihettem haza. A művésznő
a Magyar Nótaklub tagjává választott. Ezt nagy sikerként éltem meg. Talán azóta
nincs megállás.
Úgy tudom, Magyarországról is érdeklődnek irántad.
— Diószeghy Irén művésznő meghívott a Vigadóba, ahol még ebben az évben
fellépek, és hamarosan szerepelek majd az ATV-ben. Máshonnan is várok meghívót, de
erről, amíg nem biztos, nem akarok beszélni.
Alig tizenhárom évesen ez nem akármi!
— Tudom, de én szeretnék az egész világba elmenni, sok embernek örömet
szerezni. Szeretném az egész világot meghódítani!
Ki tanított énekelni, Pityuka?
— Minden dalt egyedül tanultam meg. Ez talán a véremben van. Otthon, a
fürdőkádban is szoktam énekelni.
A sok éneklés nem megy a tanulás rovására?
— Nem hanyagolom el a tanulást, az olvasást. Közepes tanuló vagyok.
Hangszeren is játszol?
— Előbb hegedültem, azután zongorán is megtanultam játszani. Mindkettőt
nagyon szeretem.
Milyen dalok szerepelnek repertoárodon?
— Népdalok, táncdalok, cigánydalok, hallgatók, andalgók, sokfélék.
Azt vettem észre, hogy a színpadon nagyon bátor vagy. Bátran szólsz a
közönséghez.
— Azt hiszem, ezt apukámtól örököltem.
Soha nincs benned szorongás?
— Nincs. A dalokat a lelkemből adom a közönségnek, hogy igazán
szeressenek.
Azt észreveszed, amikor nem figyel a közönség?
— Erre soha nem figyeltem még. Én csak énekelek, adom az erőt, az
energiát, hogy mulassanak és szórakozzanak. Azután mindig sokat tapsolnak.
Ahhoz mit szóltál, amikor a színpadon Kokóhoz hasonlítottalak?
— Nagyon tetszett. Amilyen híres ő a bokszban, én is olyan híres szeretnék
lenni a zenében. Többen is mondták, hogy hasonlítok Kokóra. A barátaim, az
osztálytársaim is így neveznek. Sőt, már az osztályfőnököm is!
Amikor nem vagy színpadon, milyen vagy?
— Csöndes. De ha jó a kedvem, akkor nagy a szám.
A lányokat már figyelgeted?
— Kiskoromtól figyelem a lányokat. De úgy még nem érdekelnek, hogy
barátnőm legyen, meg ilyenek. A szerelem még nem érintett meg. Inkább az éneklés
érdekel engem. Annak nagyon örülnék, ha a feleségem is énekelne, énekesnő lenne,
sőt én a gyermekeimből is énekest szeretnék nevelni majd. Azt akarom, hogy igazi
zenészcsalád legyünk!
Ugye, az nem titok, hogy cigány származású vagy. Ennek soha nem érezted
hátrányát?
— Soha! Nagyon jól érzem magam így. Sőt, büszke vagyok rá. Engem így
szeretnek az emberek, a barátaim. Ugyanis nagyon sok magyar barátom is van. Nővérem
és bátyám már elköltöztek otthonról. Nem szomorkodom, mert mindennap ott vannak
nálam. Viccelgetünk, muzsikálunk.
Hova készülsz a suli után?
— Konzervatóriumba szeretnék menni, Budapestre. Példaképem Bangó Margit.
De szeretem a TNT együttest és Lagzi Lajcsit is. Többször léptem egy színpadra
Balázs Palival. Egyszer énekeltünk is közösen. Két évvel ezelőtt. A „duónk“
nagy sikert aratott. Tetszett a közönségnek.
Szabadidődben mit csinálsz?
— Focizom, hokizom, görkorizom a barátaimmal. De többnyire akkor is
énekelek. Nekem ez az életem!
Kossár Georgina
Aki Kovács Pityukát felfedezte: Kosáry Judit, nótaénekesnő
— Nemcsak fantasztikus hangja, de kedvessége, intelligenciája is lenyűgözött. Sikerült neki azonnal a szívembe lopnia magát! Bősön, ahol első alkalommal rendeztük meg a Magyar Nótafesztivált, Pityuka, a maga tizenkét évével meszsze a legfiatalabb résztvevőnek számított. Mégis született zseniként emlegették a szakma mesterei! Aranyos, okos srác, aki a fellépéseken soha nem nyöszörög. Nem nyűgös, ha várni kell, vagy ha valami probléma adódik.
Mindenük a Deep Purple. Tökéletesen ismerik. A heavy rock első számú angol csapatát, amely hatvannyolc februárjában alakult Londonban, és hetvenhat júliusáig működött. Együtt lélegeznek Ian Gillan énekessel, aki hetvenben került a zenekarhoz, Ian Paice dobossal, Ritchie Blackmore gitárossal és a többiekkel, akik már rocklegendák. A dalaikban élnek, viszik mindenfelé, öltözködésben is követik kedvenceiket. A Cry Free együttes Budapesten idézi a Mély Bíbort. Deep Purple Cover Band. Ez áll a nevük alatt.
Kilencvenhat januárjától, mert akkor alakultatok, meddig hallatszott a nevetek
szabad magyar fordításából származó szabad kiáltás?
Scholtz Attila, ének, szájharmonika: — Évekig csak Magyarországon, a fővárosban
és vidéken mozogtunk, fesztiválokra jártunk. Most már egyre inkább a határon túlra
is nézünk. Szeptemberben megint hozzátok jövünk. A tavaly decemberben az
érsekújvári Klikk Pubban való bemutatkozás, az idén júliusban tartott Klikk
Fesztiválon adott koncert után szeptember első hétvégéjén Kamocsán, az I.
országos motoros találkozón zenélünk. Erdély felé is tettünk lépéseket. Szóba
került Olaszország és Anglia.
— A Deep Purple zenéje technikás zene. Elég nehéz lehet játszani.
Blaskó György, dob: — Sok zenét nehéz jól játszani, így a Deep Purplet is. Azért
esett rájuk a választásunk, mert mindannyian szeretjük őket. Megpróbáljuk minél
hitelesebben bemutatni a dalaikat.
Mondják, hogy zenében, divatban, hangulatban viszszatérnek a hetvenes évek. Megerősíted ezt a véleményt?
Soulavy Gábor, Hammond orgona: — Így van. Eltűnnek a play-back zenekarok, visszatér az a zene, amit ember játszik. Élőben, igazi hangszereken. Nem gép. Ember. Az emberi érzések pedig mindig ugyanolyanok. Az értékes zene túléli a mondvacsinált együtteseket. Mi megpróbáljuk a mai kor emberének az eredetihez hasonlóan átadni a Deep Purple dalait.
Kovács Géza menedzsertől hallottam, hogy rengeteget tudtok a zenekar
életéről.
Scholtz Attila: — Ötször is elolvastuk az itthon kiadott Deep
Purple-könyvet, videókat, magazinokat, felvételeket szerzünk be és kutatunk, mert
mindent tudnunk kell róluk, hogy pontosan úgy adhassuk elő a dalaikat, amilyennek ők
is szánták. Autentikusan.
Úgy is öltöztök a színpadon, mint a Deep Purple?
Scholtz Attila: — Igen. Dobosunk kalózkendőt köt és szemüveget vesz fel,
hogy úgy fessen, mint Ian Paice. Mi pedig trapéznadrágot, ujjatlan pólót húzunk.
Tud rólatok az együttes?
Kállai János, gitár: — Nemrég, amikor az egyik dalhoz videoklipet
forgattunk, kértünk engedélyt a kiadójuktól. Ilyen szinten tudnak rólunk.
Egy albumhoz is tőlük kellenének a jogok. Cover Band vagytok, vagyis
számokat dolgoztok fel. Adhattok ki cédét vagy kazettát?
Kállai János: — Hivatalosan nem, de nem is zavar bennünket. Mi ezt azért
csináljuk, mert zenélés közben jól érezzük magunkat! Elsősorban koncertzenekar
vagyunk, azután egy rocklemez kis példányszámban fogy. Készülünk egy olyan lemezre,
melyen majd a szánk íze szerint szólalnak meg a Deep Purple-dalok.
Úgy tudom, a legfiatalabb zenekari tagja vagy.
Kecskeméti Csaba, baszszusgitár: — Huszonhárom évemmel valóban. A Cry
Freet a Deep Purple szeretete tartja össze. Mindenki máshol is zenél vagy dolgozik. A
próbákon sokat improvizálunk. Néha még a reggae felé is elviszünk egy dalt, aztán
érdekes, hogy miképp térünk vissza az eredeti dallamhoz. Nem szedünk le egy az egyben
mindent, csak, amit fontos leszedni a dalból.
Találkoztatok a világsztárokkal? Akkor hagyhatták abba a koncertezést,
amikor születtetek.
Scholtz Attila: — Nyolcvannégyben újjáalakult a Deep Purple. A mai napig
folyamatosan dolgoznak, most éppen a jövő tavasszal megjelenő vadonatúj albumuk
dalainak felvételeivel vannak elfoglalva. Több ízben is beszélgettünk velük. Ian
Paice dobostól egyszer a hetvenes években hallottam egy új variációt a
dobszólójában, amit kilencvennyolcban megismételt. A koncert után megkérdeztem,
miért sorolta be azt a figurát ismét a produkciójába. Mosolyogva válaszolt: —
Néha még eszembe jut.
Bárány János
A
másik fél szemével Anyám kétségbeesetten riasztott fel aznap reggel. Arcára félelem és aggodalom telepedett, szeméből kiolvashattam, hogy valami komoly dolog történt. Fáradt voltam. Hosszúra nyúlt az előző este. A buli után sokáig iszogattunk a haverokkal.
— Fiam! Kelj fel! Ébredj! — szólított anyám, mire megpróbáltam felkönyökölni az ágyban. Riadt szemekkel számolt be arról, milyen tragikus baleset történt az éjjel. Egy autó darabokra törve borult az árokba az egyik kanyarban. Elmondta, hogy kocsiban négyen vagy öten ültek, pontosan senki sem tudja, és az emberek, ugye, össze-vissza beszélnek, az viszont biztos, hogy egy utas kivételével mindannyian meghaltak.
Annak az egynek pedig válságos az állapota.
Szegény fiatalok! Sóhajtottam egy mélyet. Talán ők is abból a buliból indultak
hazafelé, ami ott kint, a folyóparton zajlott az éjjel. Jó hangulatban indult a buli.
Főleg azért, mert te is ott voltál. A lány, akit évek óta ismerek. Jó barátom
vagy, aki miatt egykor bármit megtettem volna. Ahogy ott, tegnap este megláttalak, még
most sem tudom, miért, elfogott a vágy, hogy átöleljelek, hogy érezhessem a
közelséged. Még most sem értem, mi adott erőt ahhoz, hogy hozzád lépjek, és
elhívjalak sétálni. Talán az a pohár bor, talán a haverok noszogatása. Nem tudom.
Mindenesetre irtó boldog voltam melletted. Jó volt a kezedet fogni, megérinteni téged.
Aztán egyszer csak felébredtem kábult, álmodozó hangulatomból, mert rájöttem, hogy
nem helyes, amit teszek. Sem veled, sem önmagammal szemben.
Nem értem, miért jöttek ki azok a szavak a számon. „Nem akarom, hogy kapcsolatunknak
rossz vége legyen". Közben éreztem, hogy nem ezt kellett volna mondanom.
Miután kettesben eltöltött perceinknek vége szakadt, nem akartam ott maradni a buliban. Nem mertem volna a szemedbe nézni. Bár ezek után nem tudom, hogy merek majd... Egyszerűen nem értem magam és az érzéseimet. Talán túl sok minden kavarog bennem. Talán a másnaposság uralkodik rajtam.
Az előbb megint itt járt a szobámban anyám. Szavaitól kővé dermedtem. Azóta úgy érzem, megsüketültem! Megvakultam! Megnémultam! Meghaltam!
Azt mondta az anyám, hogy te is abban a szerencsétlenül járt autóban ültél. Most
kórházban vagy, semmi egyebet nem lehet tudni.
De hogyan történhetett ez? Hiszen tegnap még, hiszen néhány órája még... Te ott
voltál velem! Most belém hasítottak az egyszer már elhangzott szavaim. „Nem akarom,
hogy kapcsolatunknak rossz vége..." Rossz vége? Szörnyű vége? Tragikus vége?
Nem , az nem lehet! Hiszen én azt sem akartam, hogy a kapcsolatunknak vége legyen!
Tudom már, mit teszek. Megiszom egy jó erős kávét, rendbe szedem magam, és rohanok a kórházba. Hozzád. Melletted a helyem, már tudom, hogy hülyeség volt így viselkednem. Ostobának érzem magam. Szívem mélyén, lelkemben legbelül nemcsak a szerelem, a bűntudat is kínoz. Lehet, hogy miattam kerültél ilyen helyzetbe. És meglehet, hogy arra a négy koporsóra én ütöttem rá végleg a koporsószögeket.
Hájas Anikó
Ha nálunk is divatba jönne a „lelki szennyes" kiteregetése (lásd még Woody Allen filmjei), a szexuál-pszichológusoknak bizony volna dolga bőven. Elfojtások, szorongások, fantáziálások - téma és mondanivaló akadna bőven. A nemzetközi kutatások legalábbis erre engednek következtetni. Ezeknek a kutatásoknak most a szexuális fantáziákra vonatkozó eredményeiből szemezgetünk. Nők meséltek arról, mivel és hogyan fűszereznék a szexuális életüket. Íme, a 10 leggyakoribb ok, amiről a legtöbben fantáziálnak.
1. Szerelmeskedés a férjjel. Egy felmérés szerint a férfiak óránként legalább 26-szor gondolnak ilyen vagy olyan formában a szexre. A tapasztalatok szerint a nőknek is élénk a szexuális indíttatású fantáziája, s ami meglepő gyakran gondolnak eközben a házastársukra. A napközbeni képzelgés eredményeként aztán este könnyebben jutnak el az orgazmusig.
2. Szerelmeskedés más férfivel. Sok nő fantáziál utcán vagy filmen látott jóképű pasasokról, munkatársakról vagy volt szerelmekről. Emiatt senkinek ne legyen bűntudata, teljesen normális dolog, és a fantázia élénkítése segíthet a szexuális ráhangolódásra.
3. Szex egy másik nővel. Szakemberek szerint ez az egyik leggyakoribb fantáziák egyike. Sokan mégis félnek beismerni, nehogy leszbikusnak tartsák őket. Pedig ez még nem jelenti a homoszexualitást.
4. Szerelmeskedés egzotikus helyen. Gyakori tinédzser fantázia, ami a későbbi életkorokban is visszatér. Kék tenger, homokos föveny, naplemente, tökéletes testű férfi, egzotikus táj — ki ne álmodozna ilyesmiről?
5. Prostituált a sarkon. Elsősorban a szégyenlős nők fantáziaképe, akik azt gondolják, hogy így olyan „szalonképtelen" dolgokat is megtehetnének, amit a hétköznapi életükben nem mernek megtenni.
6. Erőszakos szerelem. Az erőszak ebben az esetben szenvedélyt, határozottságot, kierőszakolt szexet takar. Szintén szégyenlős nők vágya, akik azt képzelik, hogy így mindent meg kellene tenniük, amire vágynak, de egyébként nem merik megtenni.
7. Ellenállhatatlan démoni szerep. A végzet asszonyának szerepében sok nő gondolja azt, hogy korlátlan hatalma van a férfi felett, aki ha ráadásul egy Adonisz, akkor a szex még nagyobb élvezetet nyújt vele.
8. Vetkőzés nyilvános helyen. Sok nő kacérkodik a sztriptíz gondolatával, de nem meri kiélni a vágyait. Az exhibicionista hajlamú nők különösen „gerjednek“ az ilyen fantáziaképekre.
9. Szerelmeskedés hírességekkel. Szintén tizenéves kori álom, amelyben Robbie Williamset vagy valamelyik filmsztárt később a szomszéd fiú vagy valamelyik osztálytárs is helyettesítheti. De a régi álmokat a felnőtt korban is újraálmodják a nők, mert úgy képzelik, hogy szexisebbek a konkurens nőknél, ha őket kívánja meg egy híresség.
10. Szex hármasban. A szakemberek szerint sok nő vágyik ilyen lehetőségre. Akár
két férfi- egy nő, akár két nő- egy férfi felállásban.
(www.she.hu)
Már
beszélnek róluk. Többen szóltak, hogy nemrég rockegyüttes alakult Nagymegyeren.
Koncertjeik után pedig azt mondták, itt a kisváros nagy zenekara. Öt srác,
tizennyolcon innen. Ők az RH-Negatív.
— Tavaly szilveszterkor a nagymegyeri tűzoltószertárban adtuk első koncertünket — emlékezett Mikolai Lajos, a tizenhat éves énekes, az RH-Negatív frontembere, aki a napokban ment elsőbe Ógyallán, a mezőgazdaságin. — Ötvenen lehettünk. Tankcsapdát, Aurórát, Black Sabbath-ot meg Metallicát nyomtunk. Tetszett a nézőknek. Biztattak, hogy folytassuk.
— Nálunk próbálunk — mesélte Váradi Zoltán, a tizenhét esztendős dobos, a Komáromi Selye János Gimnázium harmadikos diákja. — Egy éve vásároltam az Amati dobfelszerelésemet. Függönyökkel béleltük a próbahelyiséget, de néha kihallatszik az utcára a zene. A nagybátyám, Kiss Csaba régebben a Total Chaos zenekarban basszusgitározott. Néha lejön a próbákra. Zenéltünk is vele egy Total Chaos-slágert, a Schneider Fánit, nagyon jó volt.
— Igényeltük a saját számokat — vette át a szót Baranyai Szilárd gitáros, aki tizenhét éves és diák a Komáromi Ipari Középiskolában. — A zenét közösen találjuk ki, a szövegeket Zoli és Krisztián írják. Hét saját szerzeményünk között olyanok vannak, mint a Ne tegyük tönkre a világot, az Élet szigete vagy a Hétfő reggel. Az a szám arról szól, hogy milyen undorral ébredünk, ha suliba kell mennünk.
— Ketten a zenekarból az osztálytársaim — szólalt meg Kacsinecz Krisztián szövegíró. — Írtam néhány verset, és megmutattam nekik. A háborúról és a szerelemről szólnak. Meg minden másról, ami éppen eszembe jut.
— Két gitárral elég masszív hangzást lehet a koncerteken kihozni — magyarázta Takács Gergely, a másik tizenhét esztendős gitáros, aki gimnazista otthon, Nagymegyeren. — Naponta három órát gyakorolok, és egyáltalán nem kényszerből. Nem tudom letenni a hangszert. Egész nap tombolnak a fejemben az új dallamok.
— Szerintem jó csapat vagyunk — nézett a többiekre Lakatos Tibor, a tizenhét éves basszusgitáros, Zoltán és Krisztián osztálytársa a komáromi gimiben. — Régóta ismerjük egymást, négyen már az alapiskolában is egy osztályba jártunk. Valamennyi fellépés öröm a számunkra. Jó lenne, ha minél többen megismernék és szeretnék a zenénket! Az idei Klikk Fesztiválon majdnem tele volt a sátor a fellépésünk idején. A mi koncertünkön voltak a legtöbben.
— Az Angyal a metrón című dalunk tetszett a legjobban a közönségnek — mondta Mikolai Lajos — Krisztián írta.
— Láttam egy szőke lányt a metrón, Budapesten — avatott be Kacsinecz Krisztián. — Megbabonázva néztem. De a vers csak hónapokkal később született. Könnyes szememet felemelem, egy angyal nevetve fogja kezem. Ilyen biztató a vége. Az eleje azonban a mai világról szól. Mint az RH-Negatív összes dala!
Bárány János
Ki
ne ismerné Vágó Istvánt? Bámulatosan tudja változtatni az arcát, többször a kis
mesehőst, Pom-pomot juttatja az eszembe. Ipolyságon járt a FAVÁGÓK zenekarral, nagyon
sokan voltak kíváncsiak arra, hogy miképp is néz ki sokak kedvence...
Hogyan szólíthatom? Kvízprofesszor?
— A kvízprofesszort kifejezetten nem szeretem. Nem én találtam ki és nem is
egyeztették velem. Azt hiszem, hogy a kvíz és a professzor így együtt nagyon komoly.
Ha azt mondom, hogy Ön egy szimpatikus, barátságos, művelt, zseniális,
zeneszerető férfi, akkor ez a sok jelző nem viszi el Önt abba az irányba, ahol az
emberek már sokat képzelnek magukról?
— A sokarcú az sokarcú. Egyik pillanatban valóban televíziózom, majd
basszusgitározom és még millió más dolgot is csinálok. Csak úgy ülni, az nem az
én formám. Ha az ember tudja kezelni a dolgokat, lenn marad a földön, akkor nem lesz
ellenszenves.
Most, hogy szünet van a televíziózásban, pihen a milliomos műsor, mit
csinál?
— Amit mindenki más: utazok. Családommal túl vagyunk egy dániai úton,
jelen pillanatban pedig egy nemzetközi turné keretében az Önök városában,
Ipolyságon járunk.
A Legyen Ön is milliomos! műsor nézése közben olykor úgy vélem, hogy
már-már belerágja a választ a játékosba. Néha dühös vagyok, hogy annyit segít,
máskor meg azért, hogy elviszi a játékost a sűrűbe...
— Gonoszkodni is kell, hiszen ide nem jól érezni magát jön az ember. Az a
dolgom, hogy megdolgoztassam az embert a pénzéért. Figyelje meg, ha belerágom a helyes
választ a játékosba, akkor az a következő kérdésnél elvérzik. Ha nem érdemli meg
a segítséget, az kiderül a játék folyamán.
Ide viszont gitárral jött....
— A zene megfoghatatlan, ritmusok, lüktetések egyvelege. A Favágókkal való
zenélésem is én vagyok. Sosem játszanék playbacket.
És mi a helyzet a dzsessz-zenekarával?
— Az egy szűk baráti kör, ami nyolc fiúból állt össze a hatvanas
években, és azóta is együtt vagyunk. Minden vasárnap együtt zenélünk. A saját
szórakoztatásunkra tesszük ezt, nem a nyilvánosságnak.
Ha arra kérném, hogy beszéljünk a horoszkópról, akkor felbosszantanám?
— Ezt is tudja rólam? Igen, meglehetősen felbosszantana, és itt fejezzük is
be a témát.
És ha találkozna a jóságos felvidéki tündérrel, aki teljesíti egy
kérését, mi lenne az?
— Hát nézze, én ötvenévesen kezdtem el a huszonévesek életét. Talán
azt kérném tőle, hogy maradjon minden ebben az állapotban, és ennél rosszabb már ne
legyen.
Kislány koromban magával ragadott a gitárjával, ma is el tud varázsolni a zenéjével. Ezért is mondogatom a kisfiamnak, hogy gitározni kell, mert a zene szépíti a lelket.
Gábor, hogyan lehet fennmaradni ebben a techno zenével jellemzett világban?
— Van egy lelki kényszerem, nagy szavakkal úgy is mondhatnám, hogy költői
hivatásom: nem szabad az embernek kibújnia a saját bőréből. Függetlenül attól,
hogy mit hoz a divathullám. Fejlődni kell, de a gyökerektől nem érdemes elszakadni. A
gyökér táplálja a fát.
Sok zenész panaszkodik, hogy sanyarú a sorsuk...
— Szükség van a sokoldalúságra. Sok mindent csinálok a szakmán belül.
Talán épp attól tudtam megmaradni, hogy több lábon állok a zenei élet világában.
Mi a Favágók sikerének receptje?
— Az, hogy ne legyen előre gyártott recept. Abból kell főzni, ami van. Nem
úgy alakultunk, hogy mi majd meghódítjuk a világot és húúú... A saját
örömünkre zenélünk.
A te ötleted volt a zenekar neve?
— Igen, természetesen volt benne irónia. Egyrészt a Vágóra lehet belőle
gondolni, másrészt pedig amatőrök (pontosabban újságírók) is játszanak
közöttünk. De valamennyien értjük a zene nyelvét.
Hogy érzed most magad, a koncert után?
— Jól éreztem magam, izzadtam, de legalább csináltam helyet két-három
sörnek, ami nálatok rettenetesen finom.
Boldog vagy?
— Tulajdonképpen igen, bár olykor vannak gondok. A politikai például
borzasztóan belezavar az életünkbe. Útálom, gyűlölöm, méltatlannak tartom, hogy
annyira begyűrűzik még a családokba is. Nem erről kellene, hogy szóljon az
életünk. Nem vagyok politikailag elkötelezve, jöhet jobbról, balról, középről, ha
jó fej az illető, akkor jó fej. Azonban ha rossz fej, teljesen mindegy, hogy melyik
oldalról jött, ilyen egyszerű.
Jónás Kornélia
A
brit Chumbawamba zenekar főleg radikális nézeteinek köszönhetően lett világhírű.
Pályafutásukat nem kerülték el a kisebb-nagyobb botrányok, tiltakozó megmozdulások
és perek. Tehát: ha valaki azt állítja, hogy a lázadás a zenében meghalt, nincs
igaza — ez az energikus formáció a cáfolat élő bizonyítéka. A Chumbawambát úgy
ismerhettük meg, mint egy antifasiszta zenekart, amely a múltban többek közt
Anti-Thatcher kampányokban is részt vett. Szövegeikben — amelyek sokszor ironikusan
hatnak — a politikából és a hadseregből űznek gúnyt, de kritikájuk elől még az
egyház vagy az amerikai popsztárok sem bújhatnak ki. Erről beszélt a zenekar trombitása,
Jude Abbott, akivel a Klikk Fesztiválon koncertjük után beszélgettünk.
Nem először jártok Szlovákiában. Hogyan emlékszel vissza a korábbi
fellépésekre?
— Igen, itt Szlovákiában már többször játszottunk. Mindig örömmel
jövünk vissza , mert a közönség igazán fantasztikus. Nagy örömünkre — a mai
eső ellenére — ismét jól szórakoztak. Tudod, sok ember azt hiszi, hogy nálunk
Angliában mindig ilyen csúnya az idő, de ez nem igaz.
A figyelmemet főleg az a jelenet keltette fel, amelyben az énekesnőtök
apácaruhában rohant ki a színpadra és a kezében egy cigit és egy üveg bort tartott,
amelyből bőven kínálgatta a közönséget. Nem gondolod, hogy ez istenkáromlás
— Ez egy nehéz kérdés. Ezzel a jelenettel az álszentesség elleni
tiltakozásunkat szerettük volna kifejezni. Tudod, sok ember a jól ismert Bort iszom,
vizet prédikálok; szerint viselkedik. Igazat megvallva, mi nem nagyon szeretjük a
szigorú vallási szabályokat, amelyek megszabják az embereknek mit és hogyan kell
csinálniuk.
Néhány dal szövegében érezhetők az antifasiszta nézetek...
— Igen, a Chumbawamba mindig egy antifasiszta banda volt. Ez nem csak a
dalainkban van így. Leeds városában, ahonnan származunk, aktívan tevékenykedünk és
támogatjuk a hasonlóan gondolkodó embereket, szervezeteket
És hogy álltok a politikával, pénzzel és a hadsereggel?
— A haderő általában a középosztály fiataljaiból áll, ezért
szerintünk ez a társadalmi osztályok problémája. Nem értünk egyet a politika és a
hadsereg manipulációjával. Ezt láthattátok a mai műsorban is, mikor az énekesünk
katonának öltözve az elnök nevét hangoztatta. Nem tetszik az, ami Amerikában
történik, és ezért kritizáljuk George Busht.
Hogy reagálnak a politikusok a zenétekre?
— Nem szólnak semmit, nem érdekli őket a zenénk, a szövegeink.
Mit terveztek a jövőben?
— A közeljövőben megjelenik az új lemezünk, aztán meglátjuk. A
felvételeken sokat szórakoztunk. Szövegeinkben sok kritikát fogalmazunk meg, de ennek
ellenére nagy buli volt. Van minek örülni. Reméljük, hogy az új lemez megjelenése
után is meghívnak ide hozzátok.
Pažitná Zsófi
Ha egy kis időre meg akartam szabadulni a X. Sziget Fesztivál hangkavalkádjától,
akkor helyszínül általában a sajtóközpontot választottam. Egy ízben az ott lévő
tájékoztató faliújságon olvastam, hogy tíz perc múlva Nightwish-sajtótájékoztatóra
kerül sor. A név ismerősen csengett, de csak annyit tudtam róluk, hogy egy finn
zenekarról van szó. Relaxálásnak talán megteszi...
A Nightwish 1996 őszén még nem volt több, mint egy akusztikus zenekar — tudtam meg a sajtótájékoztatón kapott szórólapból — , de hamar rádöbbentek, hogy szerencsésebb torzított gitárokkal, dobokkal próbálkozni. A zenekar legnagyobb erőssége a volt operaénekesnő, Tarja Turunen, akinek hangja jobban illett a keményebb megszólaláshoz. A szimfonikus power metal zenekar második lemezével, az Oceanbornnal hódította meg egész Európát. Különösen Németországban tartoznak a legnagyobb ászok közé. Finnországban aranylemezes, slágerlistás együttessé váltak. Mindezt fokozta az utána következő Wishmaster, nem beszélve a tavaly kiadott Over The Hills And Far Away lemezről. Az évek során Európa egyik legnépszerűbb metálzenekarává léptek elő. Sokan úgy vélik, ebből oroszlánrészt vállalt a gyönyörű hangú és bájos tekintetű Tarja. A Nightwish eddig kétszer lépett fel Magyarországon. Előbb egy rekordnézettségű E-klubos koncerttel örvendeztették meg a híveket, másodjára a tavalyi Sziget Fesztiválon zenéltek, a Metal Hammer Színpadon — hatalmas tömeg előtt. Az idén megkapták méltó helyüket: a Nagyszínpadot.
„Tanulmányaim” közepette megérkezett a zenekar. Négy hosszú hajú srác és Tarja. Nem lehetett nem észrevenni, hogy ő az igazi kedvenc, és azt sem, hogy miért. A legtöbb kérdést ő kapta, bájos eleganciával válaszolt rájuk, gyakori mosoly és jóízű kacaj kíséretében. A tavalyi koncertről megtudtuk, hogy „büdösül meleg” volt, a hangzás sem volt teljesen oké, de a hangulatra nem lehetett panasz. A turnéik közül a dél-amerikait emelték ki. Tarja hódolói viszont egy ideig nélkülözni fogják kedvencüket, aki németországi tanulmányok előtt áll, a következő évet elsősorban ennek rendeli alá, és így egy pihenő év van kilátásban a zenekar előtt. Egy DVD-albumot azért még mindenképpen meg akarnak jelentetni.
Következett a sajtótájékoztatókon szokásos dedikáció (természetesen az Ifi részére is), majd egy óra múlva már a színpadon álltak. Nem tudtam volna kihagyni, lenyűgöző koncertet láttam, a sokezres közönség reakcióját látva ezzel a véleményemmel nem voltam „magamra hagyatva”. Vajon miért csak egy órára szerződtették le őket? Szinte pillanatok alatt „lefutott” a tizenegy dal. A Nightwish stílusa a kemény metál-zene érdekes és izgalmas vegyítése a klasszikus elemekkel, egyéni húzásokkal (főleg a billentyűk mögül). A csapat sokszínűsége mellett (több zenei stílus kedvelőit képesek megszólítani) az igazi csemege viszont mindenképpen az énekesnő karaktere — és persze a profi, szoprán operás énekhangja.
Hazaérve szétnéztem a világhálón is. A honlapjuk (www.nightwish.com) is gondos munkáról tanúskodik, mp3-as hanganyagokhoz is hozzájuthatunk. Magyarországi népszerűségük bizonyítéka, hogy több Nightwish-fórumra is ráakadtam, zárszóként íme ezekből néhány sor:
„Tarja nagyon kedves csaj, közvetlen és barátságos. Amikor tavalyelőtt kijöttek dedikálni, akkor lehetett velük fényképezkedni is (nem voltak biztonságiak vagy valami, ők is elvegyültek a tömegben), nekem akkor az olyan szimpatikus volt, hogy amikor odaálltam mellé, rendesen átkarolt, mintha jó barátnők lennénk vagy valami.“
„Aki egyszer látta a Nightwish-t, az azután már másképp tekint az énekesnőkre.“
„Számomra ő a legszebb énekesnő, akit láttam valaha. Egyszerűen TÖKÉLETES !!!“
„Tarja tényleg egy nagyon karakteres énekesnő, egyszerre vad, de közben egy angyal is, nagyszerű az ízlése, árad belőle a természetesség, az egyszerűség; meg amikor ránézel, nem egy olyasvalakit látsz, aki csak megjátssza magát. Ő tényleg ilyen, ahogy az életfilozófiájában is mondta: Smile!“
Oriskó Norbert
Ő
az, aki a nyolcvanas, kilencvenes évek és napjaink legjobb zenéi közt hétköznap
délutánonként kettőtől hatig szóval tartja a hallgatókat. A Danubius Rádió
délutáni ügyeletes műsorvezetőjéről kevesen tudják, hogy sokáig a Sláger
Rádióban volt hallható, akkor is csak vasárnaponként. Sok titkát elárulta
találkozásunkkor. Láttam, hogy Vágó Piros boldog, hogy immár nemcsak az éterből,
hanem az Ifi magazinon keresztül is szólhat itteni hallgatóihoz.
Már kislány korodban is rádiós akartál lenni?
— Eszembe sem jutott. Teljesen véletlenül csöppentem a rádiózásba.
Mégis, minek készültél?
— Bohóc akartam lenni. Sokáig úgy nézett ki, hogy lesz is belőle valami,
mert folyton hülyéskedtem.
Minden kislány színésznő szeretne lenni...
— Gondoltam erre is! Ám anyukám egy finom mozdulattal eltérített a
szándékomtól. Nem tudni, milyen színésznő lennél, középszerűnek lenni pedig nem
éri meg. Ezt mondta az anyukám, és ezzel egész életemre energiát adott, mert
mindenben szeretek első lenni! A kapcsolataimra is igaz, hogy ha nem lehetek az első,
akkor a legjobb legyek.
Most a legjobb vagy?
— Nagyképűség lenne azt mondani, hogy igen. Alábecsülném magam, ha nemet
mondanék. Törekszem rá. Ez a válaszom.
A magánéleted milyen?
— Köszönöm szépen, jó. Van egy barátom. Mást nem is kell tudni róla.
Piroska vagy Piros?
— Piroska vagyok, és ezt a nevet sokáig utáltam. Amikor Garami Gábor,
akivel korábbi munkahelyemen egy műszakban dolgoztam reggeli műsorvezetőként, naponta
négyszer mutatott be, hogy a mikrofonnál Vágó Piroska, nagyon untam. Azután Gábor
egyszer csak felvetette, mi lenne, ha nem csak az életben hívnának Pirosnak. Így
lettem Piros, ami nagyon tetszik.
Nem nyomasztó mindig vidámnak lenni?
— Pontosan tudom, hogy mikor valóban vidám a hangom, és mikor nem. Aki
ismer, tudja, hogy mikor nem vagyok jókedvű. A munka jó terápia. Valahányszor
rosszkedvűen megyek be a stúdióba, előbb-utóbb felvidulok. Mert rájövök, hogy
nagyon jó itt, szuper a munkám, remek, hogy ezt csinálhatom. Nem kényszer, hogy vidám
legyek.
Tehát optimista ember vagy?
— Általában igen, de van a lelkemnek egy pesszimista szelete is. Időnként
megszólal, és rettenetesen tud gyötörni.
Mi keserít el?
— A gonoszság, a rosszindulat, az igazságtalanság dühít. Nem tudom
elfogadni, hogy olyan mértékű emberi butaság is létezik, hogy néha csak állok, és
azt mondom, ezt már tényleg nem hiszem el.
Kerek az életed?
— Úgy érzem, hogy kerek. Igaz, elférne benne még más is. Angolt tanulok
például. És írogatok.
Hová?
— Egy Szépítész című fodrászattal foglalkozó szakmai lapnak. Érdekes
kaland. A médiaiskolában azt mondták, nem tudok írni. Lám, kiderült, hogy mégis
működik a dolog.
Mit ajánlasz azoknak a fiataloknak, akik szeretnének rádiósok lenni?
— Azt, hogy senki se akarjon azonnal nagy helyre kerülni. Megtapasztaltam,
hogy sokkal jobb, ha az ember kis lépésekkel teszi meg az utat, így biztosabb a siker.
Kis hely, kevesebb szabály. A kereskedelmi rádiókban meg rengeteg szabályt kell
betartani, amik, persze, nem hallhatóak. Kis helyen fokozatosan meg lehet ezeket a
szabályokat tanulni. Mindenkinek magában kell hinnie, hogy elinduljon valamerre.
Jártál már nálunk?
— Síeltem Besztercebánya környékén és a Magas-Tátrában. Szüleimmel
átmentem Párkányba a Mária-Valéria híd avatásakor. Szép lett a híd. Párkány is
szép, de még van mit fejlődnie. Sok nyertesünk van Szlovákiából, tudom, nagyon
hálásak azért, amit a Danubiustól kapnak. Hálás vagyok, hogy bennünket hallgatnak,
hogy kitartanak mellettünk!
Számodra a média örökre fontos már?
— Nem hinném, hogy a médiában szeretnék megöregedni. Macerás ez a világ.
Néha olyanok kerülnek bizonyos posztokra, hogy nem is értem. Ebben nincs kedvem sokáig
részt venni. Tehát nem innen megyek majd nyugdíjba. Vannak terveim. Azután családot,
gyereket szeretnék. Biztos lesz olyan feladatom, amivel legalább olyan jót tudok tenni
az embereknek, mint azzal, hogy beszélek délutánonként.
Pedig mindig úgy búcsúzol a hallgatóktól, hogy holnap kettőkor jövök. Ez a
mondat már szlogenné vált. Ezek szerint nem vagy babonás.
— A múltkor láttam egy kéményseprőt, a szoknyám hátulján volt egy gomb,
mégis megkerestem. De sohasem gondoltam arra, hogy elkiabálnám a dolgaimat. Ez
optimizmus. Holnap kettőkor jövök! És nem esik a fejemre egy tégla.
Kossár Georgina
Két kutya sétál az utcán. Az egyik odaszól a másiknak:
— Te ez a ház nem a Vágó Istváné?
— De.
— Megjelöljük?
Vendéglőben a néger és az angol egy asztalnál esznek. A néger csirkeszárnyat, az
angol salátát rendel. A néger megfogja a szárnyat, rágja-rágja, már a csontot
szopogatja, amikor megszólal az angol:
— Uram! Mondja, maguknál Afrikában a kutyák mit esznek?
— Salátát...
Egy beteg húzza maga után a cipőjét a fűzőjétől fogva és mondogatja:
kusz-kusz...kusz-kusz...
Szembemegy vele az orvosa:
— Szervusz, Pityu. De szép kiskutyád van.
— De doktor úr... hát nem látja, hogy ez a cipőm?
— Ja...de akkor miért nem húzod fel a lábadra?
— Hogyne, hogy megharapjon!
A székely elutazik két hétre Budapestre, és a fiára bízza a házat meg a
gazdaságot.
Mikor visszatér, a fia már várja is az állomáson. Fölszáll az öreg a szekérre a
fia mellé, majd elindulnak hazafelé.
Egy idő után megkérdi az öreg:
— Na fiam, történt-e valami azóta, hogy elmentem hazulról?
— Semmi idesapám, semmi különös.
— De csak történt már valami a két hét alatt ? — erősködik az öreg.
— Á, semmi idesapám, csak a villa nyele tört el — így a fiú.
— Hát az meg hogyan történt? — kérdi a székely.
— Az bizony úgy, hogy éppen vittem a Bodri kutyát beledobni az árokba, mert
megdöglött szeginy, oszt nehiz volt és megreccsent a villa nyele — mondja a
legényke.
— Oszt mitől döglött meg szeginy ? — kérdi az öreg.
— Hát eltaposták a lovak, amikor kitörtek az égő istállóból! — válaszol a
fiú.
Erre már izgatott lett az öreg és azt kérdezi:
— Mi az Isten, leégett az istálló??
— Le biz az, mert a szél átvitte a lángokat a házrúl!
— A hétszentségit — ordít az öreg — a ház is leégett??
Válaszol a fiú:
— Mindennek az a rohadt macska az oka, mert földöntötte az égő gyertyát a mama
ravatalánál!
Bemegy egy fickó a rendőrségre:
— Én most azonnal rendőr szeretnék lenni!
— Maga hülye?
— Miért, az feltétel?
— Mi a különbség a bolondokháza és a rendőrség között?
— A telefonszám.
Két rendőr beszélget.
— Nézd! Ott a budai vár!
— Nem baj, hadd várjon.
És aki azt hiszi, hogy az efféle hülye rendőrvicceknek van valóságalapjuk, akkor az rettenetesen téved. A rendőrakadémiára komoly felvételi vizsgával lehet csak bejutni. Íme a bizonyíték:
1. Milyen nyelven beszélnek Németországban?
a) spanyol
b) angol
c) német
2. Beszéljen a sumér építészet pszichológiai hatásáról Kant korai elméleteire, vagy mondja meg Petőfi Sándor keresztnevét.
3. Milyen vallású a pápa?
a) mormon
b) katolikus
c) hindu
d) lengyel
e) ateista
4. Hogyan fordítaná magyarra, ha egy külfölditől a következő mondatot hallja: Taxi!
5. Mire kérné meg Wolfgang Amadeus Mozartot?
a) Faragjon egy szobrot.
b) Szelje át az óceánt.
c) Szerezzen jogosítványt.
d) Szerezzen zenét.
6. Melyik tantárgyhoz tartoznak leginkább a következő nevek: Duna, Tisza,
Nílus, Kis—Duna?
a) torna
b) ének
c) osztályfőnöki óra
d) földrajz
7. Folytassa a következő logikai sort: A, B, C, ?
8. Melyik kémiai elem jele a „H”?
a) Magyarország
b) oxigén
c) vas
d) hidrogén
9. El tudja magyarázni Einstein relativitás-elméletét?
a) igen
b) nem
10. Jókai Mór hogy írta a nevét, J-vel vagy Ly-al?
11. Négy magyar királyt hívtak Bélának, az utolsót Negyedik Bélának? Nevezze meg az első három sorszámát is!
12. Hogyan nevezik Magyarország nyugati részét?
a) Tátra
b) Fátra
c) Mátra
d) Dunántúl
13. Honnan esik az eső?
a) Köszönöm, jól.
b) nyáron
c) Németországból
d) fentről
14. Mire használják a ceruzát leggyakrabban?
15. Matematika: ha van három almája, akkor összesen hány almája van? (Zsebszámológép használata megengedett.)
16. Melyik ország himnusza kezdődik a következő szavakkal: „Isten, áldd meg a magyart...”?
A sikeres felvételihez legalább egy helyes válasz szükségesl!!
Fokozódik a nemzetközi helyzet, így aztán az oroszok és az amerikaiak ismét
összeakasztják a bajuszt...
Az amcsik feltankolnak sok-sok megatonnányi atombombát, de az oroszoknak nincsen
pénzük. Így aztán kitalálják hogy csak egy óriási rakétát csinálnak, de azt
akkorát, hogy csak na!
Így is tesznek, de közben ismét elfogy a pénzük, így nem futja robbanófejre.
Kitalálják, hogy gumiból csinálnak egyet, mert ha mégsem kell használni, úgy sem
derül ki.
Sajnos kitör a háború, kilövik a rakétákat. Két hét múlva jönnek a jelentések:
Oroszok: ötven város és száz falu elpusztult, tízmillió áldozat...
Amerikaiak: kétszáz város elpusztult, huszonötmillió áldozat... és még mindig itt
pattog ez a marhaság...
Választási kampány (ismerős?), képviselő-jelölt:
— Ha megválasztanak bennünket, akkor jobban fogunk élni.
Egy hang a tömegből?
— Önök igen, és mi?
Mi jellemezte a jubileumi, 10. Sziget Fesztivált? Mondják itt nálunk azt
is, hogy olyan, mint a Klikk Fesztivál, csak nagyban. Nos, én első ízben jártam a
Szigeten (legalább nem kell összehasonlítást végeznem a múlttal), de a különbség
a méreteknél azért jóval több...
Stoppal, hátizsákkal érkeztem meg. Minden sarkon állt egy tájékoztatós tábla, percek alatt rábukkantam egy csomagmegőrzőre (ingyen). Később megtudtam, hogy egy hét alatt körülbelül ötezren helyezték el itt értékeiket. Nagy volt a forgalom a talált tárgyak osztályán is. A legtöbben igazolványokat és más értéktárgyakat hoztak be, de adtak le kenut, kismacskát, sőt egy férjet is. Őt barátai bízták a talált tárgyak osztályának munkatársaira és felesége megérkezéséig, két órán keresztül vigyáztak is rá.
Ori barátom azt mondta, itt lesz valahol a Durex Táncdalfesztivál Sátor környékén. És ott is volt — „tömeges” asztaltársaságával egyetemben! Pár perc, és mindenki mindenkinek barátja. A sör és a fröccs jön-megy, majd újra és újra. Erről bővebben nem írok, mivel Orival úgy döntöttünk, hogy a dolognak ezt a részét ő magára vállalja (lásd a következő oldalt). Egy szellemes játékkal is segítették a szervezők a Sziget rendjét, aki egy bizonyos számú üres poharat, üveget leadott, jutalomban részesült — például ingyenes bungee-jumping ugrás.
A Sziget mindenekelőtt egy hatalmas zenei fesztivál, magyarországi-, média és természetesen világsztárok nap mint nap, egyszerre tucatnyi helyen. Nem lehetne igazságos felsorolást végezni, de mindenki megtalálja a magának valót, legyen az rock-, blues-, jazz-, cigány- vagy akár komolyzene. Viszont kissé meglepett, hogy a nagyszínpadok (Pepsi Nagyszínpad és Világzenei Nagyszínpad) csak pár óráig „üzemeltek”. Állítólag azért, hogy ne zavarják a környék lakóinak nyugalmát... Dicséretes, hogy a Sziget több pontján ingyenesen juthattunk a gazdag tartalmú, 128 oldalas(!) programfüzethez, így mindenki kedvére szervezhette a programokat.
A Sziget nem az a hely, ahol jókat lehet aludni, de az alvás nem gond, ha van sátrad, ha nincs. Nálam bevált, hogy álmosság idején kerestem egy olyan zenei sátrat, ahol viszonylag kisebb a tömeg, és ott kellemes muzsika mellett szundizhatott az ember — amíg valaki rá nem lép. A padlón puha szőnyegek voltak!
Az emberek a társadalmi réteg teljes spektrumát képviselik. Vannak, akik egy korsó sörre gyűjtenek adományokat, és olyanok is, akik még az utolsó nap is tízezres bankóval fizetnek. Mégis valami összeköti őket...
Aztán itt van a Civilsziget. Egyik reggel forró teát akartam inni, beállok a sorba, és kérik a teajegyet. Mondom, nekem ilyen nincs, de pénzem van. — Az nem jó, — hangzik a felelet, — de töltsön ki egy kérdőívet, és ezért kap ajándékba egy jegyet, az pedig becserélhető teára. Oké, megtettem, de gondom volt az olyan kérdés megválaszolásával, hogy „életében hányszor ivott alkoholt?” Elmondtam Orinak is, miképp jutottam teához, jött ő is, az IQ-tesztet választotta, közben én leültem mellette arra a székre, ahol annak a „látnoknak” a helye volt, aki egy fa lerajzolásából megmondja, hogy ki kicsoda. Ezt egy tábla is hirdette, és így amíg Ori az intelligencia-hányadosával volt elfoglalva, nekem fákat rajzolgattak a szigetlakók. Én pedig megmondtam nekik belőlük, hogy kicsodák, és komolyan is vették! Lehet, hogy nem is volt olyan rossz, mert közben megérkezett a valódi „látnok”, észrevette, hogy belekontárkodtam a munkájába, ám egy bólintással hagyta, hogy folytassam. Majd megkért, hogy én is rajzoljak. „Milyen legyen a fa?” — kérdeztem tőle, mire: — „Amilyen hirtelen az eszedbe jut.” A pár perc alatt megszületett akasztófa láttán viszont lemondott arról, hogy a „vesémbe lásson.”
A nyelvi elsősegély népszerűsége is nagy volt. Itt külföldiek tanulhatják meg a legfontosabb magyar szavakat. Megtudtam, hogy volt brazil és chilei nebuló is. Az Egészség Zónában a betegségek megelőzéséről is kaphatnak tanácsokat az érdeklődők, és nem kellett rendelőbe mennie annak, aki a kullancs okozta agyvelőgyulladás ellen akar védőoltást, hiszen ezt a vakcinát is megkaphatja.
Többször megtörtént, hogy ellenőrizték a tartózkodás jogosultságát igazoló karszalagokat is, ám minden elismerés az övék, mert roppant előzékenyen tették. Akinél hiányosságot fedeztek fel, annak felajánlották az új napijegy megvásárlását, vagy ha nem élt vele, akkor elkísérték a kijáratig.
Amikor megláttam a Kalandparkot, akkor eszembe jutott, hogy mégiscsak gyerekestül kellett volna jönnöm, mert azt az élményt sosem felejtenék el, amiben itt részesülhetnének.
Egy ötletes kis Sziget-szótárt is osztogattak, melyen fontosság (azaz vélhető gyakoriság) szerint voltak a szavak és mondatok feltüntetve. A szavaknál első helyen a sör állt (amelynek korsója egyébként 190 forint volt, ihatóbb változata pedig 240), a mondatoknál pedig ilyesmik voltak: „Van kedved egy szélsőségesen vad, szigorúan egyéjszakás kalandhoz?” vagy: „Ismersz itt valakit, aki meg tudja mondani, hogy ki vagyok?” Jó ötlet, csak az volt a fura, hogy a szótár magyar—angol—cseh—lengyel nyelvű volt, noha a Szigeten csak úgy hemzsegtek a németek...
És még folytathatnám, ha lehetne..., a lényeg viszont ez volt „... akármi is az átszerveződés, ... ha éppen nincs koncert, és nincs haver a közelben (ritkán), akkor odaülök az első asztalhoz valamelyik kocsmánál egy nagyvadásszal a kezemben, és tök közvetlen emberek között találom magam. ... Szóval nem érdemes görcsölni, lemenni kell meg bulizni...” Nem tudom, hogy lesz, de amikor elérkezett a vég, őszintének véltem a klasszikusnak számító szigetes búcsúköszönés: „Jövőre, együtt, ugyanitt”.
O.N.
Beszámolóm
írásakor a budapesti Hajógyári-sziget az ár jóvoltából teljesen „elázott”. A
tévéhíradó képei szomorú látványt közvetítenek a néhány napja még egészen más
hangulatú és jellegű elázásokról (is) emlékezetes szigetről. A borús képeket
feledtetni és a letűnt napok emlékét felidézni született ez alábbi, jellegzetesen
ázott beszámolóm.
09,45 – Ébredés. A sátramban fülledt meleg. Balról valaki
gitározni próbál, jobbról a haverom éktelen horkolása.
09,50 – Alvási kísérletek... kevés sikerrel.
10,00 – Sátor elé mászás, a maradék tegnapi bor gyors
kihörpintése.
10,05 – Enyhe hányinger.
10,10 – Elmélkedés a további teendők (úgy, mint: mosakodás,
TOI-TOI látogatás, esetleges evés stb.) sorrendjéről.
10,30 – Döntés: A mosolygós, szőke szomszéd kislány gusztálása
mellett.
10,50 – Életjelek a közelben elterülő cimborák felől.
11,00 – Együttes elmélkedés a tegnap éjjel homályos
emlékképeiről.
11,30 – A még mindig horkoló egyed biztatása gyors folyadékpótló
tevékenységre – mérsékelt baráti rugdosással.
11,35 – Vánszorgás a kedvenc ivósátor irányába, útközben fürge
felfrissülés a mosdóknál sorban állók nem túl nagy lelkesedése közepedte.
11,45 – A pultos lányok hangos nevetése elgyötörten vigyorgó
képeink láttán.
11,50 – Első frissítők (ki sör, ki fröccs) mohó fogyasztása
pokololtás céljából.
12,30 – További ismerős arcok üdvözlése. Hangulatfokozás.
12,40 – Könnyhullatás egy baráti szilvapálinka kóstoló után.
13.00 – Sürgős TOI-TOI látogatás, folyó és egyéb ügyek
intézésére.
13,05 – Az előző „TOI vendég” rokonságának nem túl hízelgő
szavakkal való illetése, visszatérő hányinger leküzdése.
13,10 – Toroköblítés füsttel tartósítva.
14,30 – A mellettem ülő gyanútlan haver trikójának véletlenszerű
felgyújtása csikkel.
14,31 – Amatőr önkéntes tűzoltók határozott fellépése kéznél
lévő poharaik maradék tartalmának felhasználásával. Eredmény: lyukas sörpóló.
15,10 – Egy felderítőkörútról érkező jótét lélek akciós
boros-kólára invitálása a szomszéd sátorba.
15,12 – Az invitálás elfogadása. Áttelepülés a tetthelyre.
15,30 – Koncertre készülődés, közben ivóverseny akciós
boros-kólával, időnkénti szundításokkal és ürítésekkel kiegészítve.
17,00 – Rock-koncert; kezdetben szolid taps, majd csápolás, portánc
(pogó) és végül a „Szép nyári nap” című sláger eléneklése.
18,00 – Sorban állás Krisnás-kaja ügyben.
18,40 – A kapott ételszerű valami elemzése, majd gyomorba
kényszerítése részleges sikerrel.
19,00 – További koncert taposás büfélátogatásokkal keresztezve.
20,50 – Versenyfutás az idővel egy kedvenc zenekar bulijára
21,05 – Az utolsó dal együttüvöltése párezer csapzott rockerrel.
21,20 – Barátaim ujjongó öröme féltve őrzött butykosom
láttán... Lehelet-fertőtlenítés hazai kerítésszaggatóval.
21,35 – Vadregényes viszszatérés a törzshelyre: pofára esés a
sátrak sokasága közt válogatott szép szavakkal fűszerezve, majd sürgős
borlecsúsztatás enyhe mámorral.
21,50 – Ismerős csajok a láthatáron.
22,00 – Hangos eszmecsere egy hosszú asztal, csajok, poharak és
üvöltő zene társaságában.
23,00 – Sikertelen próbálkozás bejutni a blues sátorba.
23,30 – Régi blues dalok együttbőgése a kint rekedt kistehenekkel .
00,15 – Újfent találkozás a nap folyamán elbotorkált vagy álomba
merült társakkal.
00,25 – Asztalfoglalás a táncdal sátorban „sok jó ember, kis
tehén is elfér?” jelszóval.
00,35 – „Újra együtt a nagy csapat” úgy ahogy kell.
01,00 – Őrült buli, avagy az időérzék elvesztése. Tánc a
parketten, padon, asztalon előre nem látható váltásokkal. A SECURITY pólós egyének
kitartó, de hiábavaló rendfenntartó igyekezete. Dobprodukciók üres flakonok és a
pergődobnak nyilvánított asztalok igénybevételével. A szemközti
"sokszínhajú" nőszeméllyel való bensőséges viszony kialakítására tett
(tétova) kísérlet. Beilleszkedés a fogyasztói társadalomba. A kínálatból
élelemként kiválasztott valami reflexszerű nyelése... Butykosom kiürítése...
Előbb erős éneklési, aztán hányinger és kettős-látás... az „Ó miszter
alkohol” kezdetű szám után filmszakadás – ala ablakgyártó kisiparosi
tevékenység...
09,45 – Reszelő horkolásra és barátom csalogató szavaira ocsúdok,
aki igyekszik felhívni fegyelmemet a szomszéd sátor mellett sütkérező még mindig
mosolygós szőke szépség felettébb dús idomaira.
UI:: A fent leírt tevékenységek gyakorlása csak és kizárólag tapasztalt és sokat próbált kis teheneknek meg nagy marháknak ajánlott!!
Kiváló tisztelettel: Ori!
(Szerk. megj: azaz - Oravecz Róbert)
2002. augusztus 10-én nemzetközi erőversenyre került sor a Galánta melletti Alsószeli község futballpályáján. Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia legerősebb emberei mérték össze tudásukat, erejüket. Kik ők? Íme:
Katona Ervin – Jugoszlávia, 186 cm, 120 kg, Jugoszláviában a fekvőnyomás bajnoka
245 kg-al.
Gregor Peksa- Lengyelország, 195 cm, 145 kg, fekvőnyomásban 2. hely a
világbajnokságon, többszörös lengyel erőbajnok, 6. helyezett az erősemberek
világbajnokságán.
Kövér Gyula- Magyarország, 170 cm, 130 kg, 4 x magyar erőbajnok, fekvőnyomás
világbajnoka, 7. helyezett az EB-n.
Laki Gábor – Magyarország, 175 cm, 125 kg
Tončkó Iván – Szlovákia (Alsószeli), 183 cm, 118 kg, 1. helyezett kettesben az
Európa-kupáért vívott versenyben.
Kovács László – Szlovákia (Pered), 180 cm, 120 kg, 1. helyezett egy B. kategóriás
erőversenyen.
Jožo Šimčisko – Szlovákia (Martin), 175 cm, 90 kg, junior Európa-bajnokságon 2.
helyezett, kéznyomás Európa-bajnoka.
Martin Božik – Szlovákia (Trnava), 180 cm, 95 kg
Őszi Ferenc – Szlovákia (Alsószeli), 175 cm, 125 kg, telefonkönyvtépés
világbajnoka, Európa-kupa bajnoka.
A verseny főszervezői az Alsószeli Ifjúsági Klub (ALSZIK), a Szlovákiai Erőszövetség és Őszi Ferenc, a szlovákiai Erőszövetség tagja voltak. A verseny ALSZIK Strong Man Cup 2002 név alatt futott.
A nemzetközi erőversenyen a következő eredmények születtek:
I. Farönk és gumiborítás (200, 250, 350, 550 kg): 1. Kövér Gyula 18,69 mp, 2. Őszi
Ferenc 19,46 mp, 3. Katona Ervin 21,16 mp.
II. Telefonkönyvtépés 20 db.: 1. Őszi Ferenc 21,69 mp, 2. Kövér Gyula 25,46 mp, 3.
Jožo Šimčisko 26,15 mp.
III. Kombinált szám: 100 kg farönk nyomás 3x, 350 kg gumiborítás 3x, 2 db 1030
oldalas telefonkönyv tépés, holt húzás 250 kg-al: 1. Kövér Gyula 36,16 mp, 2. Őszi
Ferenc 40,62 mp, 3. Jožo Šimčisko 1:11,44 perc.
IV. Nyomás fekvőpadon 45 fokos szögben 120 kg-al: 1. Laki Gábor 21 ismétlés, 2.
Gregor Peksa 20 ismétlés, 3. Kövér Gyula 19 ismétlés.
V. Kőgolyórakás 120 cm magasra 105, 125, 145, 155, 165 kg-al: 1. Kövér Gyula 1:00,94
perc, , 2. Őszi Ferenc 1:23, 01 perc, 3. Toncskó Iván 39, 83 mp (4 golyó).
VI. Kamionhúzás 25 m – 10 tonna: 1. Őszi Ferenc 21,71 mp, 2. Kövér Gyula 23,00 mp,
3. Gregor Peksa 23,42 mp.
A verseny végeredménye:
1. Kövér Gyula - 50 pont , 2. Őszi Ferenc – 47 pont. 3. Gregor Peksa - 35 pont, 4.
Laki Gábor – 29 pont, 5. Katona Ervin – 27 pont, 6. Tončkó Iván - 26 pont, 8.
Jožo Šimčisko - 24 pont, 10. Kovács László - 20 pont, 11. Martin Božik – 12 pont.
A hivatalos verseny után a nézők által nagyon várt világcsúcs-kísérlet
következett. És nem csak kísérlet maradt, Őszi Ferenc a 100 telefonkönyvet 3 perc 2
másodperc alatt tépte szét — új világcsúcs!
Nyomasztó ez a fiatalság! Tódulnak feléd a lehetőségek, és a bőség zavarában elveszel. Úgy érzed, minden percben az életedről döntesz. Annyifelé indulhatsz, annyi mindent kipróbálhatsz. Bár, ha jobban belegondolsz, sűrű rostán szitálhatod álmaid.
Húszéves vagy. Még senki sem vagy. És ez számodra szörnyű! Van már egy pici élettapasztalatod, és némi tudás is lötyög a fejedben, de mindez kevés. „Még túl fiatal vagy!“ — hallod mindenhonnan. Hiába törtetsz! Nagyon messze vagy még a célodtól. Még pislákolni sem látod a szebb, a gazdagabb jövőt. Idő! Arra van szükséged! Érned kell, tapasztalnod kell, tanulnod kell. Az elismeréshez hosszú az út. Még nagyon sokáig leszel „Senki". Még sokáig nem fogják megjegyezni a neved. Pedig állítólag jófelé indultál. Lemondtál a gondtalan ifjúságról, és beálltál a taposómalomba. Mondták ugyan, hogy még egész életedben dolgozhatsz eleget, de te sietsz. Te most vagy fiatal! Most akarnak mindent kipróbálni! De miből? De kegyetlen is az élet! Élned kell szerény diákéleted, és várni, hogy talán majd valamikor...
Az az átkozott idő! Csak menne már gyorsabban! Csak tartanánk már
ott! Nagy házat akarok! Nyaralót! Medencét is hozzá! És egy gyors luxusautót!
Fényűző vacsorákat! Naplementét Hawaion! Csillogó ruhákat! Mindenki irigyeljen! És
elmondhassam: mindezt én értem el!
Állj meg, barátom! Hová szaladsz? Ne siettesd az időt! A fiatalság lehetőségeit
észre sem veszed? Talán eljön egyszer az az idő, amit úgy vársz, de az ifjúságod
már nem kapdos vissza! nem veheted meg!
Most vagy igazán gazdag. És te észre sem veszed?
Húszéves vagy. Tiéd a világ! Még tiszta a lelked, tele vagy erővel
és bátorsággal. Bolondozhatsz kedvedre, barátkozhatsz, akivel csak akarsz! Csak most
kezded felfedezni az életet. Még a rossz sem szegi kedved. Majd holnap kijavítod, ami
elrontottál! Van időd!
Szabad vagy, mint a madár! Vagy halálosan szerelmes? Mindkettő nagy kincs.
Azután, ha eljárt fölötted is az idő... Tele pénztárcával járod a boltokat, a
házad a többi fölé tornyosul, tisztelettel köszöntenek az utcán... Egyszer csak
zajos kis csapat halad el melletted vihorászva. Ragyogó tekintetük találkozik fáradt
tekinteteddel. Magad sem érted, miért, de úgy érzed, utánuk kéne kiáltanod. „Ha
tudnátok, milyen gazdagok vagytok!“ Ám csak egy mély, régóta rejtegetett sóhaj
tör fel belőled. De jó lenne még egyszer fiatalnak lenni!
Gigi
Elkezdődött az új tanév, benépesülnek a tantermek, indul a kérdezz-felelek! De azért még visszatérnek a nyári emlékek, a szünidő boldog pillanatai. A legtöbben a közös családi kirándulásokat, az éjszakába nyúló bulikat vagy éppen a mézédes együttléteket idézik fel. De bármily különös is, akadnak, akiknek szeptemberben a vakáció tanulással eltöltött napjaira, heteire emlékeznek vissza szívesen. Léteznek ilyen fiatalok, nem is kevesen. Én csaknem kétszázról tudok.
Ők azok, akik a nyárból két-három hetet a komáromi Nyári Egyetemen töltöttek. Mindezt azért, hogy bővítsék nyelvi, illetve számítástechnikai ismereteiket. A nyelvtanfolyamokon kis csoportok formájában folyt az oktatás angol, német és spanyol nyelvből mind kezdő, mind haladó szinten. A számítástechnika iránt érdeklődők pedig a weblap-készítés szabályaival zsonglőrködhettek, és lehetőségük nyílt az ECDL (Európai Számítógép-használói Jogosítvány) nemzetközi vizsga letételéhez szükséges ismeretek elsajátítására is.
— Az egyik tanáromtól hallottam, hogy Nyári Egyetem indul Komáromban - mesélte Bagin
Tünde, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia tanulója —, rögtön
elhatároztam, hogy jelentkezem. A három hét során naponta háromszor kilencven percen
át német nyelvet tanultam, meglett az eredménye. Például most, ha tévében német
adóra kapcsolok, sokkal jobban megértem, hogy mit akarnak közölni velem, mint
korábban. Persze ehhez az is kellett, hogy ne a tanteremben érjen véget a gyakorlás,
hanem otthon átismételjem és memorizáljam a tanultakat.
A Nyári Egyetemet a Selye János Egyetemért Alapítvány (amely a Budapesti
Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem székhelyen kívüli képzését is
működteti) idén első alkalommal szervezte meg Komáromban. Célja az volt, hogy
lehetőséget biztosítson a középiskolák, gimnáziumok, egyetemek, illetve főiskolák
diákjainak ismereteik bővítésére, elmélyítésére.
De akadt olyan diák is, aki nem csak ezért érkezett Komáromba.
— Azért jöttem, hogy barátokat szerezzek, kikapcsolódjam és bővítsem a már elsajátított tananyagot. Sikerült — summázta Iván Tibor, aki szerint azért volt jó ez a tanfolyam, mert az ismerkedés és szórakozás mellett felfrissíthette tudását.
A tanfolyam ideje alatt a hallgatók bérmentve használhatták az internetet, és az egyetemi könyvtár is a rendelkezésükre állt. A szervezők a szórakoztatásról sem feledkeztek meg, esténként hangulatos öszszejövetelek, a filmklubban pedig rendszeres vetítések várták a kikapcsolódni vágyó fiatalokat.
— Az elején féltem attól, hogy a neves egyetemi oktatók vezetette előadásokon túl magas lesz a követelmény, és az is zavart, hogy a nyári szünetem három hetét áldozom rá – vallotta be rövid habozást követően a komáromi Kiss Réka. — De a félelmeim nem igazolódtak be. Azon kívül, hogy rengeteg ismerettel gyarapodtam, sok fiatallal találkoztam, akikkel tanítás után sokszor együtt mentünk szórakozni, bulizni. Megérte.
Bese László hasonlóképpen vélekedett: — Hetente tesztet írtunk és a tanárok, akik egyébként közvetlenek, segítőkészek voltak, rendszeresen visszakérdezték az előző napi anyagot. Én rendkívül komolyan vettem a felkészülést, otthon is tanultam, de azért az esti bulikat sem hagytam ki.
Varagya Szilvia a Selye János Kollégium tagja, neki idővel középfokú nyelvvizsgát kell tennie valamelyik általa választott idegen nyelvből. Szerinte a Nyári Egyetem arra is kellőképpen felkészíti, hogy az ember rájöjjön, mit várhat egy ilyen megmérettetéstől: Ez alatt a három hét alatt a tanárok rámutattak a hiányosságaimra — ismerte el Szilvia —, de úgy, hogy nem riasztottak el, hanem megadták a kellő motivációt a gyakorlás folytatására. Jövőre is szeretnék itt lenni.
És úgy tűnik, lesz is rá lehetőség. A Selye János Egyetemért Alapítvány ugyanis már most nekilátott a II. Nyári Egyetem szervezésének. Reményeik szerint jövőre nemcsak nyelv- és informatikai, hanem többek között közgazdasági, mikroökonómiai, matematikai, pénzügyi, kommunikációs, brókerképző és újságírói tanfolyamok is indulnának. Lenne tanár-továbbképzés, illetve átképzés, egyetemi előkészítő, de a középiskolások tehetséggondozása is nagyobb szerepet kapna. Úgyhogy találkozunk egy év múlva a II. Nyári Egyetemen!
-sali-
Vissza a tartalomhoz
Az idei KLIKK Fesztivál KOR–ZÁR sátrának vendége volt a daltulajdonos
Dinnyés József, aki jó harmincöt esztendeje, modern trubadúrként, egy szál gitárral
járja a magyarlakta vidékeket. Ha csak teheti, minden meghívásnak eleget tesz, közvetlensége,
őszintesége figyelemre méltó. Repertoárja a saját szerzemények mellett főleg kortárs
magyar költők megzenésített verseiből, históriás dalokból és zsoltárokból áll.
Internetes honlapján (http://dinnyes.euroastra.com) eképpen vall az énekelt versről:
„Azokat a dalokat nevezzük a műfaj dalainak, amelyik dal, vagy azok csoportja beszél
a hazáról, a szeretetről, a boldogságról, a szomorúságról, de a szerelemről is, a
békességről és a háborúságról, a teremtett világról és mindenekelőtt Isten jóságáról."
A hetvenes évek első felétől kezdve rendszeresen ellátogat hozzánk. Hogyan emlékezik vissza az első szlovákiai meghívásra?
– Amikor először elindultam a csehszlovákiai magyarokhoz, azt sem tudtam, hogy hova érkezem. Utam Gömörhorkára vezetett, ahová Dusza István barátom hívott meg. Kézen fogott, felültünk a buszra, ami Budapestről vitt Rozsnyóra, s útközben kiszálltunk a gyönyörű kis pelsőci templom közelében, amit gyorsan meg is néztem, s este már énekeltem a gömörhorkai papírgyár kultúrházában. Nagyon nehéz volt megtanulnom felvidékiül vagy csehszlovákiai magyarul gondolkodni, ugyanis van, aki az elszakított magyarság gondolkodását kéri tőlem számon, vagy legalábbis azt, hogy ezt valamilyen formában tükrözzem vissza, és van, aki a szlovákiai magyar kisebbség problémáit ismerő előadóművész gondolatait várja tőlem.
Meg tud felelni ennek a kihívásnak?
— Igen, vagy legalábbis megpróbálok megfelelni. Gyakran hívnak iskolákba is, ahol újra és újra meggyőződöm arról, hogy a kisdiákok és a középiskolások irodalmi műveltségének szintje sajnos aggasztó. Lexikális adatokkal tömik tele a fejüket, a lényeg, a költészet, a szépirodalom pedig elveszik. Az én feladatom az, hogy a vers szeretetére neveljem őket, és mindenkit, aki erre nyitott. Az Aranyalmás kiadónál nemrég megjelent „...énekének..." című lemezem kisiskolásokhoz szól. Buda Ferenc, Ratkó József és Utassy József versein át anyanyelvünk tiszteletére és családszeretetre szeretném nevelni a legkisebbeket. Ugyancsak nemrég jelent meg „Dal a jövőről" címmel Ratkó József megzenésített verseit tartalmazó albumom
A legújabb lemez mikorra várható, és mit tartalmaz majd?
— A Nyugat számait böngészve felfigyeltem az utolsó nemzedék által megjelentetett Csillag nevű folyóirat egyik híradására, melyben ez állt: „Megjelent a Szlovákiai magyar költők antológiája. Az előszót írta Esterházy János.“ Ezt a könyvet mindenáron meg kell szereznem, mondtam magamnak. Akkor már boldog tulajdonosa voltam az 1927-ben megjelent nyitrai négykötetes antológiának, ahol az esszé, a költészet, az elbeszélés és a műfordítás külön-külön kötetekbe szerkesztve megjelent. Sikerült is megszereznem a könyvet. Amikor a könyv megjelent, már a bécsi és a müncheni döntések után volt közép-Európa. Esterházy előszavában arról ír, hogy ismét olvashatunk magyarul, magyar kiadótól magyar szerzők verseit és prózáit, amelyeket Csehszlovákiában írtak, tehát szlovákiai magyar alkotásokat ismerhetünk meg. Ez az előszó lesz olvasható a jövő év tavaszán megjelenő (cseh)szlovákiai magyar költők verseit bemutató hanghordozómon is. Elgondolkoztatott az a tény, hogy akkor már több éve megváltozott a közigazgatás, ennek ellenére még mindig „szlovákiait" mond, mert még ezt hordják magukban az emberek. És valóban, ha egy történelmi időszak eltelik, azt az emberek olyan gyorsan nem felejtik el. A kommunizmus gondolkodásmódját ugyan meddig fogjuk még magunkban hordani?
Mit üzen a mai fiataloknak?
— Lehangoló, de nem tét ma szlováknak vagy magyarnak lenni Szlovákiában. Ma az a tét, hogy megmaradjanak az emberek egy gazdasági vállalkozás habvizének fodraiba belekapaszkodva. Mint tudjuk, a víz fodra nem egy szilárd valami, úgyhogy hamar elsüllyedhet az ember, mégis, most a felszínen maradás a fontos. Most nem az a fontos Szlovákiában, hogy magyarnak vagy szlováknak vagyok jó, vagy Romániában románnak vagy magyarnak vagyok jó, vagy Magyarországon magyarnak vagy kisebbségnek vagyok jó, hanem az, hogy egyszerűen meg kell maradni a felszínen, minden áron, s ez pedig csak a pénz uralmát jelenti. Az üzenetem tehát az, hogy ez ellen kell harcolni. Ez ellen kell verset énekelni, és ez ellen kell bármilyen kulturális eszközzel fellépni, mert aki szlováknak rossz, embernek is rossz, aki magyarnak rossz, embernek is rossz, és ezt minden nemzetiségnek tudomásul kell vennie.
Lacza Gergely
Parlamenti választások, Szlovákia, 2002. szeptember 20—21.
Ismét választ az ország, minden választásra jogosult állampolgár eldöntheti, hogy kire adja a voksát, vagy hogy adja-e valakire. A magyar nemzeti közösség Szlovákiában élő része úgy tűnik, egyszerű helyzetben van, hiszen a négy évvel ezelőtti pártegyesülést követően csak egy pártja van: a 11-es számmal induló Magyar Koalíció Pártja. A párt 150 fős listáján szerepelnek olyan képviselőjelöltek is, akik egyben a Magyar Ifjúsági Közösség tagjai is. Annak ellenére, hogy sorszámuk alapján kész csoda lenne, ha parlamentbe jutnának, jelenlétüket nem tekinthetjük csupán formalitásnak. Őry Péter, a MIK elnöke (30 éves) egyben Kvarda József honatya asszisztense. A másik „MIK-es”: Polgár Hajnalka (33) ellenőrként dolgozik Pozsony-megye önkormányzati hivatalában, lakóhelyén pedig — Pozsony Vereknye — ő tölti be az MKP elnöki tisztjét. Velük folytattam egy mini kerekasztal-beszélgetést.
Az előző parlamenti választásokat követően Bugár Béla, az MKP országos elnöke interjút adott nekem, mely során többek között ezt mondta: „A párt fiatalodik, ezt az új elnökség összetétele is bizonyítja. Sőt, a kongresszuson külön határozat született az ifjúságpolitikáról.” (Megjelent: Ifi magazin, 2000. január.) Nos, ha rátekintünk a Magyar Koalíció Pártja választási listára, láthatjuk, hogy az első tíz helyen álló képviselő közül a legfiatalabb 42 éves, igaz, nyugdíjas sincs köztük. Az MKP politizálásának számos pozitív hozadéka volt az elmúlt négy évben, de vajon e téren is eredményes volt?
Péter:
— Nem kívánom mások kijelentéseit a sajtóban kommentálni, úgy gondolom az elmúlt
négy év MKP-s ifjúságpolitikáját elsősorban a pártvezetésnek kell értékelnie.
Más kérdés, hogy a jelenlegi — a tények szerint akár rossznak is mondható —
helyzetet politikusaink valóban meg akarják-e oldani, vagy úgy gondolják, nincs
szükség azokra a fiatalokra, akik más területeken már bizonyították
rátermettségüket? Amúgy semmi sem tarthat örökké, ezért a valós társadalmi
generációváltásra előbb vagy utóbb sor kerül, a felkészült és tapasztalt
fiatalokra közösségünknek szüksége van.
Hajnalka:
— Az MKP idei országos kongresszusán több felszólaló is szigorúan bírálta az MKP
ifjúságpolitikával kapcsolatos tétlenségét, és az említett interjú hivatkozási
alapjául szolgáló határozat csupán névleges teljesítését. Azonban azt is
tudatosítanunk kell, hogy az MKP nem csupán az országos vezetőségből áll, nem csak
a közismert politikusaink alkotják, hanem a háttérben munkálkodó emberek sokasága
is. Egy-egy helyi közösség tagjain is múlik az ez irányú előbbre lépés. Nem
várhatjuk el, hogy a torony működtesse a toronyórát, vagy hogy a toronyóra tartsa a
tornyot, még akkor sem, ha a torony az, ami meszsziről felhívja magára a figyelmet.
Csak akkor lehet pontos és működőképes a szerkezet, ha a kis és nagy fogaskerekek
együttműködve kiegészítik egymást. Helyi szinteken kell megerősíteni a párttal
szimpatizáló, aktívan tevékenykedő fiatalok (és nők!) helyzetét, például úgy,
hogy vezetőink, önkormányzati képviselőink segítségével támogatjuk közéleti
tevékenységüket; zenekarjainkat, színjátszó csoportjainkat, társadalmi
szervezeteinket, esélyt adva az önmegvalósításra.
Az MKP vezetése kinyilvánította — vagy elismerte — valamilyen formában a MIK szerepét a felvidéki magyarság életében?
Péter: — Ha rövid választ szeretnék adni, azt mondanám: nem. Sajnos, a tapasztalataink azt mutatják, hogy nemzeti közösségünk szervezeteinél általános jelenség a fiatalokkal való nemtörődés. Hozzá kell tennem, hogy ennek megoldatlansága jelentős „elnemzettelenedéshez” vezethet, ami akár magyarságunk jövőjét alapjaiban is veszélyeztetheti. A MIK tevékenységének értékelését (és esetleges elismerését) azonban elsősorban a fiataloknak kell megtenniük, hiszen a MIK a fiatalok akaratából és értük jött létre. Nekem a legnagyobb elismerést a fiatalok mosolygós arca nyújtja. A legfontosabb, hogy legyen jövőképünk.
Még egy kérdés erejéig a választási listánál maradva: lehet, hogy csak az én szubjektív nézetem, hogy a választási listán a négy évvel ezelőttihez viszonyítva jelentősen hátrább kerültek azok nevei is, kik leginkább voltak a magyar identitástudat erősítésének „élharcosai” . Gondolok itt elsősorban az egységes magyar politizálás létrejöttében kulcsfigurának számító Duray Miklósra, és az 1994-es komáromi nagygyűlés „motorjának” számító Kvarda Józsefre...
Péter: — Ez a párt döntése, választópolgáraink ezen változtathatnak, de csak akkor, ha a szeptemberi választásokon kellő számban a nekik leginkább szimpatikus jelöltek sorszámát bekarikázzák.
Hajnalka: — Választópolgáraink szíve joga nem csak a szavazás, hanem a választás is. Megfontolt ember nem csak a választási programok alapján választ, hanem az azt garantáló embereknek is bizalmat szavaz, legyenek azok a lista elején vagy végén. Nem szabad bedőlni az anyagi érdekeltségekkel befolyásolt, hatásvadász médiák manipulált hírközléseinek. Venni kell a fáradságot, hogy utána nézzünk a dolgoknak, (történelmi) tényeknek és tanulságoknak, mert ha elszárad nemzetfánk gyökere, táplálék és éltető erő nélkül maradva elsorvad az éltető jövőképünk is, utódaink jövője bizonytalanná válik.
Te miért döntöttél úgy, hogy vállalod a képviselőjelöltséget? Mi az, amit a leginkább pozitívan értékelsz az MKP politizálásában, illetve hol látod az esetleges tartalékokat?
Hajnalka: — Azok, akik engem Pozsonyban a választási listára juttattak, több változási igényt fejeztek ki. Ezek megvalósítása három alappilléren nyugszik. Az első az összefogás és összetartás igénye, mely során a fiatalság lendülete és az idősek tapasztalata kölcsönösen kiegészítené egymást. A másik a családpolitika, szükséges, hogy több elismerést és támogatást kapjon az anyaság szerepe, valamint a család intézménye. Harmadikként a társadalmi élet és önmegvalósítás terén szükséges, hogy legyőzve az apátiát, az előítéleteket, az emberek újra igényeljék és támogassák a társadalmi összejöveteleket, több teret és segítséget nyújtva a tehetséges fiataloknak és a nőknek. Tartalékaink sorsa ezen korkövetelmények kihasználásán vagy kiaknázatlanságán múlik.
Péter: — Azért vállaltam a képviselőjelöltséget, mert magyarságunkért mindent meg kell tennünk. Tudom, a valós esély arra, hogy parlamenti képviselő legyek, majdnem egyenlő a nullával, hiszen a 138. helyről „befutó” helyre csak a mintegy 30 ezer „karika” megszerzésével juthatnék. Az elmúlt négy év legnagyobb pozitívumaként a euro-atlanti csatlakozás elősegítését tartom. Az ország nemzetközi megítélése javult. A magyarság gondjairól viszont már kevésbé értesülnek külföldön, hiszen a „kormánytagok vagytok” kijelentés mellett nem értik, hogy valós gondok is vannak. Az elmúlt négy évben kudarcokat is megéltünk, hiszen a mai napig nincs magyar egyetemi kar, nincs önálló megyénk. A fiatalok érdekképviselete is megoldásra vár, hisz nehezen jutnak munkához, vagy számos esetben elbocsátások sorsára jutottak... A fiataloknak viszont új elgondolásokkal, ötletekkel kell előrukkolniuk. Tartalékaink megoldására szakértői munkára van szükség.
A magyar nemzeti közösség Szlovákiában élő részének szemszögéből milyen változások adnának okot arra, hogy elégedett légy négy év múlva?
Péter: — Elégedett akkor lennék, ha a felvidéki magyarok gondtalanul élnének és gyarapodnának — létszámban, anyagilag és szellemiekben egyaránt. A belpolitikai életben pedig annak tudnák igazán örülni, ha a magyarokat a többségi nemzet tagjai egyenrangú partnerként kezelnék.
Hajnalka: — Inkább a Költőt idézném. Elégedett leszek, ha: „A magyar név megint szép lesz, / Méltó régi nagy híréhez, / Mit ránk kentek a századok, / Lemossuk a gyalázatot!” Ennek elérésére adjon nekünk erőt, hitet, kitartást és közösségi szellemet a „magyarok Istene“.
Köszönöm, és bízom benne, hogy ezekre korábban sor kerül, mint mikor sírjainknál „unokáink leborulnak”.
Oriskó Norbert
Sikerült feldolgoznod a hirtelen jött népszerűséget?
— Kiskoromban már álltam színpadon. Berkes Gábor is kilenc évesen látott
először énekelni. Már akkor nagyon élveztem a színpadot, tudtam, mivel jár a
szereplés.
Mivel jár most?
— Road Show-ra megyek a Dáridó Produkcióval az egész országba, s
nemsokára hozzátok is. Nem mondom, hogy nehéz munka, de fárasztó is tud lenni egy-egy
fellépés. Visszavárlak címmel megjelent az első albumom. Szerintem az egész nagyon
jó, de az igazi kedvencem róla a Gondolj rám. Egy bizonyos fiúhoz szól. A Gyere, ülj
mellém! meg egy másik szép szerelmes dal. Az Álom volt című dal pedig azt üzeni,
hogy minden álomnak vége lesz egyszer.
Szerelmes vagy?
— Sajnos. Három hete szakítottunk. De azért beszélő viszonyban maradtunk.
Ezenkívül?
— Próbálok nem változtatni a szokásaimon, a barátnőimmel ugyanolyan vagyok, mint
azelőtt, hogy a fénybe álltam. Van egy rossz szokásom. Ha valamin összeveszünk
itthon, gonoszkodni szoktam a többiekkel. Azután mindig kibékülünk huszonhat éves
bátyámmal meg huszonkét esztendős nővéremmel. Szorítanak nekem. És biztosan
szorít még valaki. Aki már nem él.
Édesapád.
— Nagyon hiányzik. Hozzá szól a Visszavárlak című dal. Visszavárom őt!
Mit üzensz a közelgő érsekújvári Dáridó Fesztivál előtt a szlovákiai
magyar fiataloknak?
— Jöjjenek el nagyon sokan, és drukkoljanak nekem! Csodálatos érzés, ha
autogramot kérnek. Abból érzem, mennyire fontos vagyok nekik!
Bárány János
Kos (03. 21. - 04. 20.)
Egy introvertáltabb és meditatívabb fázisban voltál eddig, de most valószínűleg egy olyan időszak következik, amikor többet jársz majd emberek közé, és számíthatsz kapcsolataid kedvezőbb alakulására is. Hiszel abban, hogy saját magad alakíthatod jövődet, bővülhet látóköröd, és ez segít abban, hogy szerencsés légy — különösen kapcsolataid vonatkozásában. De csak olyan reményeket és terveket táplálj a jövőre nézve, amelyeket tényleg meg tudsz valósítani, mert másképp könnyen kicsúszhat kezedből az irányítás.
Bika (04. 21. - 05. 20.)
Magabiztosabb, határozottabb és energikusabb vagy, mint általában. Sokkal több energiád van most, ami azt jelenti, hogy az élet több terén is számíthatsz a fejlődésre. Még nem tudod pontosan mit is kellene tenni, de érzed, hogy bármibe is kezdesz, minden sikerül fog. Szinte folyamatosan képes vagy megoldani a sorban érkező feladatokat, és közben nem érzel fáradtságot. Használd ki ezt a jó időszakot, csináld meg azokat a feladatokat, amiket már régóta halasztgattál.
Ikrek (05. 21. - 06. 21.)
Konfliktusok, viták, összetűzések várhatók a héten. Még az általában felhőtlen kapcsolatokban is keletkezhet egy kis rövidzárlat. Meglehet, hogy harcba kell szállnod, de ne utasítsd el a kompromisszum lehetőségét, különösen szoros társkapcsolataidban. Ha képes vagy ezt az energiát mindkét fél számára előnyösnek vélt célokra fordítani, bámulatos eredményeket érhetsz el. Meg kellene találnod az egyensúlyt ebben a helyzetben. Csak át kell csoportosítanod az erőidet, és minden rendben lesz.
Rák (06. 22. - 07. 22.)
Felmerülhet benned kapcsolataid megváltoztatásának igénye. Ez különösen a szorosabb kapcsolatokra vonatkozik, mint házasság, szexuális partnerek vagy közeli barátságok. Szembe kell nézni a nehézségekkel, tisztázni a dolgokat, és próbáld megoldani azokat. Valaki, aki erőteljesen szembe helyezkedik veled, valamilyen szerepet kaphat ebben a képletben — talán egy ellenség vagy valaki, aki fenyegetve érzi magát tőled, vagy talán épp egy jó barát, aki rendkívül nagy segítségedre lesz.
Oroszlán (07. 23. - 08. 22.)
Kihívások érhetnek a héten, amelyek arra kényszerítenek, hogy tudatosítsd magadban, hogyan is állsz valójában a különböző ügyekkel. Amint így, ennek fényében közelebbről is megvizsgálod magad, elképzeléseid és céljaid gyökeresen megváltozhatnak. Családi és szakmai életedben is változások állhatnak elő — a benned végbemenő változások tükrében. Hasznos lenne egy kis önvizsgálatot tartani tetteidet, indítékaidat és másokhoz való viszonyulásaidat illetően.
Szűz (08. 23. - 09. 23.)
Figyelmedet a munkádra összpontosítod, és élvezni fogod, ha javíthatsz rajta valamit. Arra kerülhet a hangsúly, hogy vajon eléggé szublimálni tudod-e saját egód szükségleteit, hogy mások szolgálatára légy munkád során — és mindezt örömmel teszed-e. Remek alkalom helyzeted, céljaid áttekintésére és új irányba fordulásra. A most elkezdett dolgoknak jó esélyük van arra, hogy jó eséllyel végződnek majd számodra. Egyszerűen csak hagyd megtörténni az eseményeket.
Mérleg (09. 24. - 10. 23.)
Minden változik körülötted, s szinte hihetetlen, de még az ízlésed is, mostanában egészen mások tudnak megragadni, mint régebben. Ez még az étkezéshez is kapcsolható, egészen másfajta ételeket kedvelsz, mint régebben. Minden idegszáladdal a külvilág felé fordulsz, s persze feszültség is tapasztalható, amit azért módszeresen leépítesz magadban. Lehet hogy ez elfojtás, ami nem egészséges? Ne vidd túlzásba a dolgokat, vedd figyelembe a környezetedben élők igényeit is.
Skorpió (10. 24. - 11. 22.)
Az a képességed lesz próbára téve, hogy keresztül tudsz-e látni az illúziók, idealizálások, esetleg megtévesztések fátylán, aszerint ítélve meg embertársaidat és személyes kapcsolataidat, amilyenek azok a valóságban. Elsőként és legfőképpen meg kell tanulnod, hogy többé ne áltasd magad, és nézz szembe valódi éneddel. Lehet, hogy pont ez az, amit próbálsz elkerülni. Egy esetlegesen most kezdődő új szerelmi kapcsolat is e próbatétel részét képezi, de mindenképpen hasznodra válik.
Nyilas (11. 23. - 12. 21.)
Most sokkal inkább románcra vágysz, mint szexre, és hajlamos lehetsz idealizálni a szeretett lényt - vagy téged idealizálnak valamiképp. Egyik sem ajánlatos, inkább törekedj arra, hogy az embereket olyannak lásd, és aszerint kezeld, amilyenek valójában, és tekintsd egyenlő feleknek őket. Ez minden ismerősödre is vonatkozik: óvakodj az illúzióktól és a káprázattól. Nem jó időszak a szerencsejátékra, ösztönzőleg hat viszont kreativitásodra. Jobbnál jobb ötletek juthatnak eszedbe munkáddal kapcsolatban.
Bak (12. 22. - 01. 20.)
Saját érdekedben fontos lenne az, hogy hivatásodban az apróbb hatásokra is odafigyelj, például saját megjelenésedre vagy stílusodra. Ha azokon az ajtókon is be akarsz jutni, amelyek eddig zárva voltak előtted, akkor tanuld meg például a diplomácia szabályait, és győzd le félénkségedet. Törekedj arra, hogy olyan tevékenységekkel foglald el magad, amelyeket szívesen csinálsz. Ne feledd, hogy milyen nagy ereje lehet a gondolatoknak a jövő formálásában.
Vízöntő (01. 21. - 02. 19.)
Általában véve ez az időszak szerelmi kapcsolataidat helyezi előtérbe: ha az már eddig is jó volt, most különösen jó lesz, ha azonban mostanában nem volt túl jó, akkor a dolgok rosszabbra fordulhatnak. Amennyiben nincs kapcsolatod, akkor most minden bizonnyal fokozottabban vágyhatsz rá, de konfliktusba is keveredhetsz egy ellenkező nemű személlyel. Ha netalán ebben az időszakban kötnél házasságot, akkor minden rendben lesz az esküvővel, és kellemesen érezhetitek magatokat.
Halak (02. 20. - 03. 20.)
Az életben semmi sem áll meg, változások jönnek, mennek. A körülmények cserélődnek, különben talán nagyon egyhangú volna a világ. Mégis, ha jelenleg nem érint kellemesen a változás, ne szidd a körülményeket, fogadd el, és hozd ki belőle a legjobbat. Minden forduló új tájképeket vetít az utazó elé, és új lehetőségeket hozhat. Próbálj vidáman szembenézni a változással, és kétségtelenül hamarosan rájössz, hogy kár volt félni tőle, mert végül még örülhetsz is neki, hiszen a javadra szolgált.