+ 
IFI magazin * 2002. augusztus
+
„Számtalanszor kellett újrakezdenünk az elmúlt évezredben. És sokszor a romokból építettünk új hazát. Legkevesebb háromszor álltunk térdig süppedve romjaiban: a tatárjárás után, a törökdúlás elmúltával és Trianont követően. Nem véletlen, hogy sokszor zavartan kapkodunk, hiszen az üszkösödő sebek tömege egyszerre kívánja a szakavatott beavatkozást, miközben csak tudósoknak álcázott felcserek állnak rendelkezésünkre.
Engedtessék meg nekem, mint egynek azon sok millió magyar közül, kik a szétdaraboltságban élnek, hogy a legfontosabbnak az új Koppányok nélküli államépítést, és ezzel párhuzamosan a haza új épületének a megtervezését tartsam, amelyben azok is helyet találnak, akiknek három generáció óta csal szülőföldjük van, hazájuk nincs.“
(Duray Miklós)
Tele van energiával. Ez volt az első, ami
feltűnt az érsekújvári délutánban, távol a 9. Klikk Fesztivál örökké nyüzsgő
tömegétől. A másik meg, hogy indulatosan mesélte mostani dolgait. Nagy Feró azt
mondta, egy percig sem hiszi, hogy zenekarával a legforradalmibbak lennének a rockban.
Lehet, hogy az utolsó katonái annak a rockzenének, ami még arról szól, hogy a
zenész megfogja a hangszerét és zenél.
„Függeni szeretnék a zenekaromtól, a közönségemtől, a népemtől.“
Mi a véleményed a közönségetekről?
— Remélem, hogy az a közönség, amely harminc éve a mai napig szeret
bennünket, azt értékeli, amit mi is magunkban. A rock’n’roll maga a szabadság,
amellyel mi igazából soha nem élünk, mert akkor nem érezném jól magam. Nem akarok
szabadságban élni. Függeni szeretnék a zenekaromtól, a közönségemtől, a
népemtől. Az, hogy egyenlőség, testvériség, szabadság egy marhaság. Soha nem lesz
barátja a vakondok a lótetűnek. Mert megeszi. A közönség, amely bennünket szeret,
elvitt valamit azokból az apró üzenetekből, amiket a dalainkon keresztül küldtünk.
Nagyon szeretem a közönségünket, mert nyolcvan százalékuk pontosan tudja, miért
jön el hozzánk. Mit szeretne hallani tőlünk, és szeretne meggyőződni, hogy ugyanazt
mondjuk-e, mint amit tavaly mondtunk. A közönség érzékeny mérce. Méri ám, hogy
hazudsz vagy sem. Most még nem szól, de egy-két éven belül ejt téged, ha hazugságon
kap. Harminc éve majdnem ugyanazt játszom. Persze, vannak új hangszerelésű dalaink.
Mégis azt látom, hogy előkerültek a divatot meglovagoló tehetségek. Azt mondom erre,
jaj, de jó, csak én hadd ne játszszak ilyet! Hadd járjam a magam egyszerű kis
rock’n’rollos útját!
Az embereket, akik a koncertekre jönnek mindenféle hatások érik. Politika,
megélhetés, multikultúra. Kell az egyenes beszéd. A kapaszkodó, a biztatás. Az pedig
felelősség.
— Megváltoztatni az embereket felelőtlenség, nem felelősség. Nem hiszem
ugyanis, hogy a világot meg tudnánk változtatni. Az a dolgunk, hogy megváltoztassuk,
de nem szabad annyira beképzeltnek lennünk, hogy tőlünk megváltozhat. Mert nincs
olyan, hogy odamegyek, elmondom nekik, és felébrednek. A nép, az nagyon lassan
ébredezik. A mi dolgunk, hogy eljátsszuk a Piros, fehér, zöld című nótát, ők
énekeljék velünk, és majd egyszer rádöbbennek az értelmére, a mélységére, hogy
ez mit jelent. A világ tart valamerre, jó lenne az erővonalakra ülve hirdetni, amit
szeretnénk. Ám időnként a világ az ellenkező irányba megy. Akkor csak anynyit
tehetünk, hogy helyben toporogva eljátsszuk a Nagyvárosi farkast, és megvárjuk, amíg
a világ visszafordul. Ha nem fordul vissza, menthetetlenül elpusztul, amit gondoltunk.
„Ma egy tizedrangú politikus többet ér, mint egy hiper, szuper rockzenész.“
A koncert olyan, mint mondjuk tizenöt éve volt?
— Néha teljesen ugyanolyan, máskor nem olyan. Kicsiszolódtam. Ritkán
veszítem el az önkontrollomat. Már sokkal jobban tudom, mikor manipulálom őket, és
ez egy kicsit baj, meg azt is, mikor vagyok őszinte. Van úgy, hogy rockzenei
közhelyekből megélek, ami, persze, lehet pozitív. Tehát nem azt jelenti, hogy netán
rossz irányba manipulálnám az embereket. De a hippizmus jelszavai, a béke, a virág ma
már használhatatlanok. Néha én is úgy köszönök, hogy béke és öröm veletek, de
máris kérdezek. Igaz ez? Magamtól kérdezem, hiszen ma minden az erőszakról, a
politikáról, a politikusokról szól. Ma egy tizedrangú politikus többet ér, mint egy
hiper, szuper rockzenész, aki többet adott az elmúlt húsz évben, mint az újonnan
felkent politikus, akiről öt éven belül semmit sem tudunk majd.
A kincsként őrzött piros alapon fehér pöttyös, dedikált kendők? Egy
rocksztár az ilyen relikviákban is él.
— Tiszteletben tartom az ereklyéket, de öregszem, és nem nagyon akarok
visszanézni. Büszke vagyok arra, hogy valahol a szekrényben van két babos kendőm. De
nem én találtam ki a babos kendőt. Nem én csináltam, hogy az legyek, aki lettem.
Istentől tessék számon kérni a dolgokat! Ha viszszatekintek az életemben, miért
léptem sokszor akkora hülyeségeket, amiktől az maradtam, aki vagyok, azt kell
mondanom, miatta. Mondok egy példát. Feleségem van, családom. Mégis, ha látok egy
jó nőt, ráadásul észre veszem, hogy összejöhetne részéről valami, akkor
felnézek az égre, és azt mondom, Te akartad, Uram. Mert én azt mondtam, nem lehet... A
szerelmet is Ő irányítja! A politikát is, a zenét is. Nem tudom, mi érint meg, ha
felmegyek a színpadra. Hogy mitől vagyok hülye. Majd jön egy újságíró, azután
megérti.
„ Nem hagyom, hogy bárki mérgezze a kertemet!“
Üldögélsz néha a csöndben? Gondolkodva. Csak úgy. Egymagadban.
— Nincs rá időm. Folyamatosan fáj a világ. Vidéken lakom. Úgy mondom,
hogy nejlonparaszt vagyok, nem igazi. Kecskéim, libáim, kacsáim vannak. A japán
tyúkok most költik a tojásaikat. A legnagyobb gondom, hogy sikerüljön előállítanom
roquefort sajtot. Valamit már gyártottam, ami majdnem olyan. De még nem úgy penészes,
és nem annyira vacak. Pótcselekvésekbe menekülök. Hatalmas a kertem. Szedem a
krumplibogarakat, vagyis a mocskos kolorádóbogarakat, mert nem irtok semmit méreggel.
Nem hagyom, hogy bárki mérgezze a kertemet! Azután lótetűket gyűjtök. A nyáron
biológiai csapdával fogtam már huszonnyolcat. Miközben legbelül hihetetlenül sokat
tépelődöm.
Bárány János
Fotó: Milan Drozd
Az EDDA művek, ki tudja már hányadszor, ismét
felvidéki koncertturnét valósított meg. Három évtized legnagyobb slágerei mellett
azonban volt egy „újdonság” az elnyűhetetlennek tűnő Pataky Attilától:
valamennyi koncertjén felszínre került a magyarországi választások után létrejött
helyzet. Az EDDA frontembere egy pillanatra sem rejtette véka alá véleményét a
közönség előtt. Erről faggatta őt az ipolysági koncert után tudósítónk, Jónás
Kornélia is...
Nagyot csalódtam benned...
— Nálam is van ilyen... (nevetés). Azt tettem, amit az első lemezünk óta
folyamatosan teszek. Minden albumunkon van legalább egy olyan dal, amely akár egy
korképnek is tekinthető. A tizediken például a „Győzni fogunk”. Én nem megyek a
politika után, de az mindenütt utolér bennünket.
Nem tartasz a rajongóitok esetleges rosszallásától?
— Az égvilágon semmitől sem félek. A véleményemet mindig vállalom, és
ebben most az is benne van, hogy a jelenlegi magyarországi kormányt nem tartom a
kormányomnak. Keserves lesz az elkövetkező időszak a számukra, az ámításokra,
félrevezetésekre hamar fény derül.
Azért talán a FIDESZ sem patyolattiszta...
— Én sem vagyok az, te sem, és ezt senki sem állítja. Itt nincsenek
szentek. Persze, ők is hibáztak — ki nem? —, de nincsenek közöttük besúgók.
Programokról, lehetőségekről van szó. Láttam a fiatalok jövőjét, pénzhez tudtak
jutni, vállalkozók számára adva volt a lehetőség. Most majd folyamatosan
visszavonnak mindent.
Mit gondolsz az anyaország határain túl élő magyarok helyzetéről?
— Magyarországon már most rossz a helyzet, félő, hogy nálatok sem lesz
rózsás. Már a státustörvény erejét is megingatták. Az említett törvény
egyébként a Mátyást követő időszak egyik legnagyobb tette volt. Talán képes arra
is, hogy összehozza a Trianon által megnyomorított Magyarországot. A miniszterelnök
csak tízmillió magyar elnöke kíván lenni.
Mindenben egyetértesz a polgári oldallal?
— Ilyen nincs. Még a feleségemmel sem értek mindenben egyet, pedig együtt
élünk tizenegy éve. Viszont azokkal a nemzetről szóló elvekkel (amelyekbe
beletartozik a határon túli magyarok kérdése is) úgy 90%-ban egyetértek.
Nem untál még bele a zenébe?
— Ebbe nem lehet beleunni. Ez olyan, mint a szerelem. Imádok énekelni,
szeretem a bulikat. Az édesapám még hatvanöt évesen is szerette az édesanyámat... A
politikai légkör viszont rányomja a bélyegét az ember életére.
Egyre ritkábban látni téged a Dáridóban is...
— Tavaly Lajcsi megjelentetett egy könyvet, melyben gyalázatos dolgokat írt
rólam. Sérelmesnek tartom, ha nincs Zámbó Jimmy és én, ő a világ életében nem
kerül oda, ahol most van.
Valami végszó?
— Igyekszek jót csinálni, jót tenni. Bízom benne, hogy a jó Isten segít,
velem és velünk van. Köszönöm a Felvidéknek, hogy évről-évre meghívnak, és
eljönnek a koncertjeinkre
Szurdi Miklós nevét idahaza úgy igazán a
Família KFT. kapcsán kezdtük megismerni. Ő volt ugyanis az említett szappanopera
kitalálója, rendezője. Persze, nevéhez még rengeteg produkció társul, sokan mégis
Xantus Barbara férjeként emlegetik. Vele készült beszélgetésemben jómagam is a
közkedvelt színésznőről érdeklődtem. Ezúttal kiderül: milyennek is látja a
férj, Szurdi Miklós a tanítványból feleséggé „cseperedett“ fiatal színésznőt
és énekesnőt, Xantus Barbarát!
Bájos volt és hamvas
l Először is arra lennék kíváncsi, mikor és hogyan ismerkedtek meg?
— Gór Nagy Mária színitanodájában tanult, ahol én a tanára voltam. Ott
szerettünk egymásba. Ez tizenegy évvel ezelőtt történt.
l Barbara tehát elég fiatal volt, amikor találkoztak. Nem érezte úgy néha, hogy
kicsit éretlen ez a lány?
— Nem. Éppen az egyetem végén járt, mert közben francia—magyar szakos tanárnak
is készült. Bizonyos értelemben nagyon érett volt már akkor, huszonhárom éves
korában. Hogy fiatal, nem volt furcsa vagy új, hiszen a tanodában mindig rengeteg
„gyerekkel“, színésszel, színésznővel voltam körülvéve. Természetesen nem
azért éreztem magamhoz valónak, mert koravén. Bájos volt és hamvas.
l Mégis mi volt az, ami Barbarában leginkább megtetszett önnek?
— Ezt nagyon nehéz megmondani. Sok minden együtt. Nyilván a haja, a szeme, a melle, a
lába. A tehetsége, a kisugárzása. Szerintem kevés ilyen erotikus kisugárzású nő
van.
Ez egy amolyan vadabb kapcsolat
l Előjön önben néha a féltékenység?
— Mivel Barbara színésznő, nemcsak lelkileg vetkőzik le a színpadon, hanem adott
esetben a ruháját is le kell vetnie. Ilyenkor az emberben van egy rossz érzés, hogy
más is látja azt a szépet, ami csak az „övé“. A dolog érdekessége, hogy a
legtöbbször én rendezem. A Playboy-fotózáson is én vetkőztettem. Ha az ember
szeret, szerelmes, akkor féltékeny is. Csak hát ezt egy egészséges határon belül
kell tartani.
l Ennyi év után ugyanúgy lángol a szerelem kettejük között? Vagy már átcsapott
szeretetbe?
— Változó. De nem csapott át szeretetbe. Ez a mai napig egy amolyan vadabb kapcsolat.
l Tehát vannak veszekedések is.
— Hát hogyne lennének!
l És olyankor mi van?
— Hol ez, hol az. Azért egy konfliktus valahogyan mindig megoldódik. Ebben a
kapcsolatban rendező és pedagógus is vagyok, mert ha ő készül valamire, pontosan
kell tudnom, hogy milyen a lelkiállapota. Ezt pedig bele kell tudni kalkulálni a
kapcsolatba. Ha én készülök nagyobb dologra, ő is toleránsabb velem.
l Mit visel benne nehezen?
— Én nagyon pontos ember vagyok, ő késik. Ezt. Hosszú időnek kellett eltelnie,
amíg megértettem, nem szándékosan késik. Így van beleépítve az óra. Azután meg
képtelen várni. Én pedig azt nem bírom, ha rám várnak. Letettem róla, hogy
megváltoztassam. Tudom, hogy mélyen gyökereznek az indítékai.
Ételen nem szoktunk
vitatkozni
l Elég sokat vannak távol. Lányuk, Panna, aki négy és fél éves, hogy viseli ezt?
— Ahol csak lehet, megpróbáljuk kompenzálni. Például közöttünk alszik. Tehát
közöttünk ébred, ha este nem is mi fektetjük le. Azt gondolom, a biztonsága megvan.
Barbara szinte minden szabadidejét Pannára szánja.
l Panna tervezett gyerek?
— Tudtuk, hogy szeretnénk gyermeket, csak azt nem, hogy mikor. Nekem ő az ötödik
gyermekem. Előző két házasságomban született négy gyermek. Mind az öten nagyon
szeretik egymást.
l A házimunkában kié a főszerep?
— Természetesen Barbaráé. De sokkal többet segítek, mint valaha is segítettem.
Amikor este hazajön, nem a mosatlan edény várja. Amennyire rendetlen férfi módon csak
tudok, mindent tisztába teszek magam után.
l Jól főz Barbara?
— Nem mondom, hogy hihetetlenül széles a repertoárja, de elég sok ételt főz. És
azokat jól.
l Nincs olyan, hogy anyukám milyen ízetlen ez a kaja?
— Ételen nem szoktunk vitatkozni. Nem eszünk sokat otthon. Arra nincs időnk. Amikor
otthon tudunk lenni, és főz is, az már ünnep. Olyankor nem szoktam kritizálni. A
lányunk inkább...
l Mik a további nagy tervek?
— Egyrészt az, hogy sokáig tartson. Másrészt Pannának mindenképpen szeretnénk
még egy édestestvért. Harmadrészt pedig van egy forgatókönyvem, amit tíz éve
írtam. Egy nagyon nagyszabású film lehetne belőle. Szeretném, ha Barbara játszaná a
főszerepet.
Kossár Georgina
Lovagok, vitézek, lovasíjászok népesítették be a
füleki vár udvarát azon a forró nyári délutánon. A kánikula ellenére tömegesen
jött a nagyérdemű publikum puskát, kardot, lovat látni, kipróbálni. Harmadszor
rendezett történelmi várjátékokat a Füleki Koháry Polgári Társulás.Irány a 15. század!
A díszvendégek között volt Laczkó János, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgató-helyettese, az ottani Piarista Diákszövetség elnöke.
— Az is ide köt bennünket, -- mondta a szakember -- hogy Koháry István gróf a török megszállás alatt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja volt. A vármegye székhelye pedig Füleken működött. Az őseink tehát ide jártak hivatalba.
Távolabb, az árnyat adó ligetben egy magyar meg egy török katona kadozott elszántan.
— A tizenötödik században a vitézeket oskolákban tanították vívni -- mesélte Molnár Zsolt, az Egervári Vitézlő Oskola Egyesület tagja, az előbb látott török harcos, aki civilben az egri vár panoptikumában dolgozik -- Ez adta az öteletet a nevünkhöz. Baráti társaság vagyunk így, harmincan. A hat éves gyermektől, a harminchat esztendős felnőttig. Nyáron szinte minden héten van fellépésünk valahol.
— Az, hogy a tizenötödik századot választottuk, teljesen természetes -- vette át a szót Berecz Mátyás, az egyesület vezetője -- Eger erről a korról híres, a vitézeknek állítunk emléket. Ruháink az eredeti szabásminták alapján, fegyvereink a korabeli modellek szerint készültek. Edzéseinken a magyar szablyavívást is tanítjuk, amit szinte már elfelejtettek. A Füleken bemutatott programot hamarosan Egerben is láthatják az érdeklődők, a július huszadika és huszonnyolcadika között a várban megrendezésre kerülő Végvári vigasságok fesztiválon.
— Egy jó íjász kiképzése a régi időkben egy-két évig tartott -- avatott be Gere Zoltán, az Egervári Vitézlő Oskola íjászmestere -- A lovasíjászoké pedig még tovább. Az íjam mai anyagokból készült, így napsütésben is, esőben is használhatom. A nyílvesszők Amerikából vannak. Öltözködésemben igyekszem eredetiségre törekedni. A csizmám például tizenötödik, tizenhetedik századi huszárcsizma. Még a süveg is a hajdani szabásminta alapján készült. Négy éve íjászkodom Kassai Lajos mesternél. Eddig a tanuló kettes fokozatig jutottam.
Túl színes a forgatag
Amíg pergett a műsor, a fák hűvösében üldögélő és mindenre feszülten figyelő nézők közül faggattam néhányat.
Matulcsiak Ágnes: — Úgy látom, évről-évre jobb ez az esemény. Sokkal több a néző, és gazdagabb a kínálat.
Agócs Attila: — Örülök, hogy a várjátékok ismertebbé teszik Fülek nevét az országban.
Agócs Mária: — Az időjárás kedvező, ami nagyon fontos, mert így a gyermekek még jobban érezhetik magukat. A vár pompás hátteret biztosít az akciónak. Ha pedig majd egy amfiteátrumot is sikerül létrehozni a vár tövében, még többen leszünk.
Mázik István: — Túl színes a forgatag, de éppen ez a szép benne. Az, hogy láthatjuk, hogyan éltek, mit csináltak őseink, az identitástudat fejlődését is segíti. Történelmünket ismerni kell!
Őseink virtusa
A Csallóközi Lovasíjászok nevű formáció kilencvenhétben jött létre. Komáromban, Gútán és Nagyudvarnokon vannak a gyakorló terepei, azután a lovasíjászok az országot járják. Azt hirdetik a magyarlakta vidédkeken, hogy legyünk büszkék az őseinkre. Drága elfoglaltság a lovasíjászat, ám ők az életüket tették erre az életformára. Kilencedik és tizedik századi magyar hadviselést mutatnak be a mindenütt ámuló-bámuló közönségnek.
— Nagyon szép ez a helyszín — nézett körül Sereghy Zoltán, a csoport tagja — Ritkán fordulunk meg ilyen nagyszerű történelmi helyen, mint a füleki vár udvara. Csapatunk hét lovasból áll. Most négyen idézzük meg őseink virtusát. Ami szívből jön. Egyik fő célunk, hogy felébresszük az itteni magyarok szunnyadó öntudatát.
Azután aki akart, lovagolhatott, vagy eldurranthatta a korabeli fekete lőporos fegyverek valamelyikét, visszhangzott is a várfal rendesen. Alkonyatkor az apró színpadon roma zenészek hangoltak az esti népmulatsághoz. Bemelegítésként keringőt muzsikáltak a hazafelé igyekvő vagy éppen a miattuk a várudvarba érkező sokaságnak. Közben Estefán László, a Füleki Koháry Polgári Társulás elnöke értékelt.
— A Közös történelem -- közös kultúra alcímmel azt szerettük volna jelezni, hogy itt három nemzet él — mondta az elnök — Magyar, szlovák és roma. Ezért szerepeltek most a harmadik történelmi várjátékok műsorában kassai, besztercebányai, azután egri, valamint csallóközi történelmi csoportok, társulatok, és ezért szól most a várudvarban cigányzene. A rendezvény sikerült. Sokan rögtön visszajeleztek, hogy az eddigi várjátékok közül a mostani volt a legjobb.
Laczkó János, a kecskeméti múzeum igazgató-helyettese remekül érezte magát Füleken.
— Örülünk, hogy létezik itt egy civil szervezet, amely gróf Koháry István emlékét ünnepli. Idén tavasszal kiállítást adtunk kölcsön a Füleki Városi Múzeumnak. Most eljöttünk a várjátékokra. Mint műzeumi embernek is sokat adott ez a délután!
Bárány János
Egy farönkön ültem, behunyt szemmel, arcom a Nap felé fordítva, amikor
lépteket hallottam a hátam mögül. Jaj, ne! Ezt a tíz percet energia-tankolásra
szántam az érsekújvári szigeten tomboló 9. Klikk Fesztivál rohanó órái között.
Ám utolértek. Írjak már fel valamit, kérte az idegen. Megadóan vettem elő
jegyzetfüzetemet, s róttam a betűket a lapokra. Azután jöttek a többiek is. Sorban.
Írd meg, mondta Zoltán, hogy órák óta ülünk így, a legelső napon, a nagyszínpad közelében zene nélkül. A Ladánybene 27 pedig nem érkezett meg, a Tankcsapda nem jött el. Megyek haza. Minek maradjak?
Azt jegyezd fel, hogy petíciót szervezünk, közölte Bálint. Leveleket küldünk a Tankcsapdának, amiért hiába vártunk rájuk.
Azt írd meg, kérte Peti, hogy megnyugtató itt ez a sok sárga pólós testőr. Írd mellé, hogy nagy biztonságban érezzük magunkat! Ja, és azt is, hogy itt a folyó, és nem fürödhetünk benne!
Ne írj a pogácsákról, kérlelt a pult mögül István, hiszen azokat enni kell! Vagy megírod, milyen szépek az eladólányok?
Azt írd meg, hogy izomlázam van, sóhajtott Zsófi, anynyit rodeóztam a mozgó bikán.
Megírod, hogy nekem nem hiányzott a Tankcsapda? Ezt kérdezte Dezső, és elmondta, tetszik neki ez a széles-tágas tér, jó ötlet volt ide hozni a Klikk Fesztivált.
Írj arról, duzzogott Veroni, hogy Tomi mindig engem küld hamburgerért. Pénzt azt ad, de messze van a büfé. Nem megyek! Inkább keresztrejtvényt fejtek.
Írd meg, hogy nemrég sok ezer emberrel buliztam, árulta el Lepke. Csak hetet ismertem közülük, de fantasztikus buli volt. Itt mindenki ismerős, mégsincs fesztiválhangulatom.
Kérlek, azt írd meg, állt mellém Józsi, hogy a KOR-ZÁR sátor minden műsora remek. A Tagako színház műsorai fantasztikusak, Fehér Kriszta nagyon szép, Cseh Tamás pedig nagyszerű színész is, nem csak énekes.
Írd a füzetedbe, hogy nekem nem hiányzott a Tankcsapda, közölte Boglárka, sokkal inkább a világzene.
Arról írj, szólt Tomi az utolsó nap délutánján, hogy menynyien hazamentek reggel, meg sem várva a Chumbawamba-koncertet.
Írd meg azt, kérte Krisztián, hogy átmentem Kamocsára. A kempingbe. Ahol tavaly volt a fesztivál. Írd oda, hogy még mindig olyan lábat simogató a homok a Vág partján. És azt is, hogy nagyot dobbant a szívem, amikor megkerestem, hol állt tavaly a sátrunk.
bárány
Gondolom, ismeritek az érzést. Péntek este van, pezseg a véretek, az alvásra messze nem gondoltok. Mert holnap buli van! Igaz, utazni kell. Hajnali négykor az állomáson várjátok az ötös vonatot. Eszeveszetten kapkodtok levegő után, amikor megérkeztek a „tett" színhelyére.
Az utcákon táborozók, mélázók, meg kíváncsiskodók. És tántorgók állva, ülve, térdelve, s fekve pihenik ki az előző napi fáradalmakat. A várost tehát „zárva" találtuk. Pedig éhesek, szomjasak és fáradtak voltunk. Egy órás keresés után rátaláltunk Érsekújvár legelhagyatottabb kávézójára. A nyitás hétre volt kiírva, de mi még nyolckor is lelkesen vártuk, fordítsák meg végre felénk az Otvorené-cédulát. Ez a hely sem volt nyerő. Két korunkbeli fiú szegődött mellénk. Egy kis ideig még a városban tekeregtünk, megálltunk minden útba eső „falatozónál", majd dél körül a lehető legtökéletesebben felszerelkezve átléptük a 9. Klikk Fesztivál kapuját. Még egy gyors zuhany a jéghideg vizet ontó csapok alatt. Azután támadás!
Nem volt nehéz megtalálni a Klikken első alkalommal felállított Bra3 V 3ku sátrát. Több száz méterről lehetett hallani a vérbeli techno vad dübörgését! Este hétkor még egy kis ruhacsere, azután bekészíteni a felszerelést, és irány bulizni!
Amit nem hagyhatsz otthon, ha partira mész: ötletes kiegészítő ruhadarabok, napszemüveg, egy csomag rágógumi (személy szerint cumit hordok), legyező, síp. És ha lehet, cipeld el otthonról anyu szórófejes viráglocsolóját, jéghideg vízzel töltve!
Mikor kedvemre való „áldozatom" hűtöm vele, és a szemem láttára extázisba jön, nincs megállás! Megszűnik a külvilág, eggyé válnak az emberek, az idő teljesen kiesik.
Szinte egy ritmusra vert a jelenlévők szíve is. Sajnos, be kellett érnünk a hajnali ötig tartó partizással, mert a vonatot nem késhettük le. Persze, azért két nap nem alvás kimerítő, így még szerencse, hogy nem Pozsonyban szálltunk le a vonatról. Végül már csak egy kérdésem maradt. Mikor lesz a következő akció, amiről nem szabad lemaradnunk?
Puszi: Virág
Klikk 2002 — új helyszín, nem vitás, ez megosztja majd a tábort. Nem fog
mindenki tapsolni, és sírni sem. Hasonlítgatások mindenütt.
Engem például az „fogott” meg, hogy a gyerekek számára is ideálisnak bizonyult
a hely. Ha olykor el is „vesztettem” a fiaimat, a játszótér melletti bika mindig
biztos pontnak bizonyult. Hároméves fiúcska és ötvenéves felnőttek egyaránt
élvezettel próbálta ki a torreádor szerepét.
A zene négy sátorban szólt, bár a távoli kékbe nem látogattam el, azt mondták,
biztos nem nekem találták ki. Szót fogadtam. Mikor a Nagyszínpadhoz értem, szakadt az
eső, a színpadon a Disco Express játszott. Tánc a sárban! Oltári jók — mondja II.
Józsi, akit láthatóan nem zavar a sárdagasztás. Eszébe sincs a tribün alá bújni.
A legjobb, ami itt van, az a pacal — morfondírozik Csita. — Sőt, nem is drága. De azért az ő örömébe is csöppent üröm. — Tudod, az Aranyfácán után nehéz megbarátkozni a Corgoň-nyal, ráadásul drágábban is mérik, mint ahogy ígérték. De miután most városban vagyunk, nem gond kiugrani és találni egy olyan kocsmát, ahol tisztességes sört raknak az asztalra.
Misi barátom az utolsó pillanatban ugrott be a kocsimba, mondja, pár órára körülnéz. A kapuban elvesztjük egymást, de másnap találkozunk, és még mindig nem akar hazamenni. — Nem is tudom, hogy mikor találkoztam utoljára ennyi nagyszerű emberrel — mondja. — Leszámítva a biztonsági szolgálat embereit, akik olykor bizony elég tapintatlanul végzik a dolgukat (de nem is voltak nagy kihágások).
Por az valóban nincs, a tér sokkal nagyobb, a zenészek vallják, a hangzás is
sokkal jobb. Profibb lett az egész. De van, akinek pont a régi spontán dolgok
hiányoznak. — Nem lehet fürödni — panaszkodik Csöpi. — Tegnap is kizavartak a
vízből. Viszont a melegvízzel nincs gond.
Laci bánatára a borotválkozást emlékezetből kell csinálni, mert hiányoznak a
tükrök. De vajon minek egy Klikk Fesztiválon borotválkozni — gondolom én... Közben
egy csaj ujjong, hogy visszakapta az elveszett pénztárcáját, hiánytalanul. Ilyen
nincs — mondja, pedig a saját esete a bizonyság, hogy van.
Egy profi sziget lett a javából a Klikk. És talán ezért tűnt el az amatőr zenekarok versenye? Pro és kontra mindenütt, de mikor visszahallgatom a diktafonom által rögzített véleményeket, az arány legalább 2:1 — az idei Klikk javára!
(on)
A Klikk Fesztivál műsor-szórólapja (mely már tartalmazta az eredeti műsorfüzethez viszonyított változásokat is) nem kevesebb, mint nyolcvan koncertet hirdetett. Ez a szám viszont egyáltalán nem tekinthető véglegesnek, mert ehhez még hozzájön a Kor-Zár-sátor programja, ahol további több tucatnyi zenés műsor, fellépés zajlott le. Dömping a javából, még akkor is, ha egy-két sztárzenekar (pl. a Tankcsapda, Ladánybene 27) távolmaradása egyeseknek tán csalódást okozott.
Délután kettőkor játszott a Nagyszínpadon a Deep Purple RB. Tévedés, sőt bűn volt őket erre az időpontra helyezni. Produkciójuk alapján főműsori beosztást is kaphattak volna. Annak ellenére, hogy valódi ászok követték őket. Mint például a Konflikt, akiktől a szokásosat kaptuk meg — tehát a jót. De ez elmondható a Tublatankáról is. És ezek után még olyan nevek álltak a dobogóra, mint a Nagy Feró Beatricéje, majd a Bikini. Többen mondták, hogy a négy nap közül a harmadik, a péntek volt a csúcs.
A Roland Stage-ban is jó bulikat nyomtak. Itt a blues volt az „uralkodó” stílus, köztük a Last Blues Band már király. Régi fényében csillogott a Tűzkerék — miközben a Nagyszínpadon „örökmozgott” a P. Mobil — Rudán Joe-val! Előzetest adtak az ősszel megjelenő lemezükből, melynek központi témája, New York, szeptember 11. Kispálék is megcsinálták, amit vártak tőlük.
Egy ilyen kínálat mellett mindig vannak nagyon és kevésbé elégedettek is. Nem lehet egyszerre tízezres tömeg igényét kielégíteni (mint ahogy egy oldalon valamennyi résztvevőt sem megemlíteni), bár szerintem a sztárzenekar Chumbawambát követő Rómeó Vérziknek ez már-már sikerült. A trióból lett négyesfogat, ha lehet, még keményebben szólt. Nem kétséges: Felvidéken él a rockzene! (-r-)
Az
idén két ízben is tarthattak Brazíliában karnevált. A hagyományos riói farsangot
egy spontán létrejövő, de legalább akkora tömegeket mozgósító „őrület”
követte. Június 30-án mindenütt szólt a szamba, s táncoló-vigadó emberek ezrei
lepték el az utcákat. Hogyisne, a nemzeti labdarúgó tizenegy felállította a
PENTÁ-t, azaz megszerezte ötödik világbajnoki aranyérmét!A válogatottat
hazaszállító repülőgép katonai gépek díszkíséretében landolt, melyek
füstcsíkkal felírták az égre: E Penta. A repülő ajtajában elsőként a
csapatkapitány Cafú jelent meg, diadalittasan a magasba emelve a németek 2-0-ás
legyőzésével elhódított trófeát. A hősök ezután a kormánypalota felé vették
az irányt — a rendőrség szerint — Brazíliaváros történetének legnagyobb
embertömegében, ahol a köztársasági elnök fogadta őket. — Hihetetlen volt ez az
ünneplés, igazából most éreztük át, hogy mit jelent világbajnoknak lenni —
mondta meghatódottan a yokohamai döntő két gólját szerző Ronaldo, akinek a neve
minden bizonnyal Pelé mellé kerül a dicsőségtáblán. A vébé legeredményesebb
játékosa (8 gól) csapatát 2 góllal ajándékozta meg a döntőben. A becslések
szerint egymillió ember ünnepelte a hősöket. Mindannyian tudják, hogy a világon
senki sem vonhatja kétsége: ha futballról van szó, ez mindenekelőtt ennyit jelent:
Brazília!
A szex karbantartó hatását már nemcsak a
negyvenévesen is izgató filmsztárok bizonyítják, hanem a tudomány is. Ki vonná
kétségbe például Sharon Stone erotikus vonzerejét?
A világsztár azt állítja, mióta elmúlt negyven, azóta érzi csak elemében magát. Sokkal jobban élvezi a szexet, mint azelőtt. A negyvenkét éves nő szexszimbólum Amerikában. Ki ne emlékezne az Elemi ösztön című filmjére, férfiak millióit hozta lázba erotikus lényével. Hiába az évtizedek, vonzereje semmit sem kopott. Erotikusabb, mint húszévesen volt. Szereti az életet és a szerelmet, imád nőnek lenni. A szőke csillag fiatalabb korában sem vonta meg magától a szerelmet, férfifaló hírében állt. Gyakran váltogatta partnereit, ám mostanában úgy vélekedik azokról az időkről, akkor fogalma sem volt az igazi érzékiségről.
Az örök fiatalság titkát azonban nem csak a bombázók ismerik. A skót orvos-szexológus, dr. David Weeks kutatásai során rájött, hogy azok a nők és férfiak, akik rendszeresen élnek szexuális életet, jóval fiatalabbnak látszanak valóságos koruknál. Évek óta kutatja a fiatalság titkát a skót orvos, és olyan embereket vizsgált meg, akik jóval fiatalabbaknak látszanak koruknál. Ők nemcsak bőrük viszonylagos ránctalanságát őrizték meg, de egész lényük is vitalitást sugároz. Intellektusuk sem tunyult el, érdeklődőek. Sokat utaznak, nyelveket tanulnak és különböző kreatív tevékenységgel töltik napjaikat. A tudós vizsgálatai során kiderült: ezen emberek egyetlen közös jellemzője, hogy életük fontos eleme a szex. Elmondásuk szerint hetenként legalább háromszor szeretkeznek. Az orvos-szexológus állítja, hogy a hosszan tartó fiatalság — a korábban elfogadott nézettel ellentétben — nem a géneken múlik. Az öröklött adottságok csupán 25 százalékban felelősek egészségünkért, életünkért. A többi, a 75 százalék rajtunk múlik!
Ha hetenként legalább háromszor ágyba bújunk szerelmeskedni, hét-tíz évvel fiatalabbak maradunk, mint a valóságos korunk. Ennek komoly élettani okai vannak, ugyanis a szexuális öröm oldja a stresszt. Ilyenkor ellazul a szervezetünk, kiürülnek testünkből a sejtek öregedéséért és többféle betegségért felelős méreganyagok. A szexuális gyönyörtől erősödik immunrendszerünk. Az újabb kutatások azt támasztják alá, hogy a lelki örömök is erősítik szervezetünk védekező rendszerét, így egyfajta láthatatlan védőbástyát vonnak körénk. Ebből következően életünk is meghosszabbodik, hisz a rendszeres szex karbantart és fiatalít.
S hogy ez mennyire igaz, erre nem csak a skót kutató jött rá. Számtalan életerős férfi és nő a példa arra, hogy a szex igenis konzervál. Úgy tűnik, nemcsak a sztárok fölött állt meg az idő, de az aktív szerelmet művelő hétköznapi nők és férfiak fölött is. Sőt az orvostudomány azt is kimutatta, hogy azok az emberek, akik házasságban élnek, egészségesebbek, mint az egyedülállók.
Ennek oka az, hogy párkapcsolatban könnyebb átvészelni a válságos időket, a házasok ritkábban kapnak szívinfarktust, mint a magányosak. A párok nagyobb érzelmi és fizikai biztonságban vannak. A házasságban élőknél kevesebb a keringési panaszokkal küszködő vagy magas vérnyomásban szenvedő, és az immunrendszerük erős. A partner társasága frissítőleg hat a szellemre, a rendszeres beszélgetések, a viták megőrzik a szellemi képességeket.
(Dr. Rusz Edit – Judy Angler:
A testiségről őszintén)
A szabadság a legszebb (de egyben a legnehezebb) időszaka a fiatal szerelemnek: a zacskóslevesek és a tubusus mosószer közé zárva a turbékoló gerléknek is mindentől elmehet a kedve. Egy hétvége erejéig még mutathatunk más képet, mint ami a valóság, de egy kétszemélyes sátor/hotelszoba fogságában kiderül, hogy valóban olyan szórakoztatóan brilliánsan szórakoztató-e, mint amilyennek eddig mutatta magát a társaságában — vagy inkább tépelődő típus? Valóban imádja az extrém sportokat és még a legzuhatagosabb folyón sem retten viszsza, netán csak eljátszotta ezt a szerepet? Itt már nem lehet semmit sem takargatni! Ha nem akarjuk, hogy kapcsolatunkat viták árnyékolják be, még az elutazás előtt tisztázzuk a problémás kérdéseket. Aki jól viseli az első hat hónapot, az 35 százalékos valószínűséggel tartósan együtt marad a partnerével, hangoztatja számos pszichológus. Ha így van, akkor rendben. De... Azért ez már nem olyan, mint régen: a mindent rózsaszínre festő szerelem a múlté, előfordul időnként kisebb-nagyobb súrlódás. Ami korábban csupán múló szépséghibának tűnt, mára valós problémává nőheti ki magát. Megszoksz vagy megszöksz? Tény, hogy nem tarthat örökké a romantikus boldogságnak ez a túlfeszített állapota. Az sem ritka, hogy már egészen rövid együttlét után világossá válik valamelyik fél számára, hogy a másiknak teljesen más elképzelései vannak az élettel kapcsolatban. Vagy ami még rosszabb: már nem is bíznak egymásban. Mindez csalhatatlan bizonyítéka a krízisnek. Alapvető szabály: Minden kapcsolat olyan, mint egy mérleg. Ha valamelyik fél folyamatosan többet ad, mint amit a másik befogadni képes, kibillen a mérleg nyelve. De ha biztos alapon nyugszik a kapcsolat, amire lehet építeni, akkor még így is nagyon jók az esélyek arra, hogy megőrizzük az egyensúlyt. (Cosmopolitan)
Szinte vadregényes körülmények között mérkőzött meg a Magyar Ifjúsági
Közösség és a FIDESZ - Magyar Demokrata Fórum futballcsapata az érsekújvári KLIKK
Fesztiválon. A barátságos mérkőzés legalább olyan felszabadult hangulatban folyt,
mint ahogy a focistákról a víz: szakadt az eső, dörgött az ég, sűrűn villámlott,
mintha állandóan fényképeztek volna, néhány méterrel odébb a nagyszínpadon
fellépők koncertje dübörgött. A játékosok az idővel is rugalmasan bántak: az
érdeklődők és az égszakadás elől a lelátókra menekült tömeg húsz perces első
félidőt és negyven perces második félidőt szurkolhatott végig.
Az ítéletidő és a magyarországi politikusoknak kedvező végeredmény ellenére a
felek pozitívan értékelték a mérkőzést. „Mindkét csapat nyert vele. Egyrészt
nyeremény, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére a meccsre mégiscsak sor került,
másrészt remélem példát mutattunk a fiataloknak, hogy egészségesebben éljenek,
sportoljanak” – nyilatkozta Csampa Zsolt, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési
képviselője. „A MIK csapata is kiválóan helytállt, erkölcsileg és ügyességben
egyaránt. A legjobban azonban az akaratot díjaznám, mert olyan időjárási feltételek
között, amikor még egymást is alig látjuk, nem még a labdát, nem egyszerű
játszani.” A MIK elnöke, Őry Péter is elismeréssel szólt a csapatok tagjairól,
akik az egész mérkőzés alatt kitartóan küzdöttek mind az ellenféllel, mind az
esővel.
Nem véletlen, hogy különböző ifjúsági, politikai és egyéb szervezetek hosszú
távon is nagy hangsúlyt fektetnek a sportra. A sport ugyanis nem csak egészséges
szórakozás, barátságkialakítások és — fenntartások lehetősége, hanem jelentős
szerepe van a kábítószer-függőség megelőzésében is.
vsz
A Magyar Ifjúsági Közösség idén már ötödik alkalommal szervezi meg nyári
szabadegyetemét a Komárom melletti Paton, augusztus 19 és 24-e között.
Akik rendszeres látogatói a szabadegyetemnek, azok tudják, hogy a programokban van
egyfajta folytonosság, de minden évben vannak változások is. A politikai
előadásokkal induló sorozat mára kulturálissá változott.
Az idén is változatos és színes programot igyekszünk/ igyekeztünk összeállítani,
hogy minél több MIK-tag találjon magának megfelelő programot és élvezhesse a
táborozás örömeit.
Mire a lap megjelenik, már tudni fogjuk a pontos programot, most az érdeklődők
számára csak egy program-előzetessel szolgálhatunk.
Annyi bizonyos, hogy augusztus 20-án zenél nekünk a Kor-Zár együttes. Vendégeink
lesznek a nemrégiben Himaláján járt hegymászók. Ismét meglátogatnak minket az
Agora iroda munkatársai, beszámolnak nekünk eddigi tevékenységükről és jövőbeni
terveikről. Betekintést nyerhetünk az EU és a NATO munkájába. És a hagyományoknak
megfelelően lesz történelmi előadás is.
Bízunk benne, hogy az általunk arra a hétre megrendelt szép napsütéses idő lesz,
így lehetősége lesz a résztvevőknek sportolni is, hiszen nemcsak úszni, hanem
focizni és röplabdázni is lehet. És nem vagyunk ellene a vetélkedőknek sem, ha
igényt tartotok rá.
A pati tábor, mint az már bebizonyosodott, jó ismerkedési lehetőségeket kínál
mindenki számára, és nem utolsó szempont az sem, hogy minden évben szeretettel
várnak minket.
Az V. Pathi Szabadegyetemről bővebb információt kaphattok Neszméri Csillánál a
0903/837393-as és Neszméri Tündénél a 0903/928913-as telefonszámokon.
Már négy éve annak, hogy bordófedelű kis könyvünket elkezdtük vezetni, hogy az utókor is tudja mikor mi történt a MIK-esekkel, merre jártak a világban, vagy csak az országon belül, de az is lehet, hogy ki sem mozdultak falujukból, mégis zajlott az élet…
Sajnos, a MIK krónikát nem tudjuk minden tagunknak megmutatni, ezért döntöttünk
úgy, hogy szemezgetünk belőle az érdeklődők számára.
Minden előadónak van néhány jó szava a szervezőkhöz és a MIK-esekhez előadás
után. Lehet, hogy csak bátorítani akarnak minket, vagy nem akarják, hogy letörjünk,
de az is lehet, hogy komolyan gondolják, amit írnak, viszont vállalják, mert
szignójukkal látják el krónikánkat, amire mi természetesen ezek után, úgy
vigyázunk, mint a szemünk fényére (vagy még jobban).
Dolník Erzsébet: Éljetek a lehetőségekkel, jogokkal és a hiányzókat teremtsétek meg! A fiatalok hite és akarata nélkül nem lehet jövőnk.
Mikuláš Dzurinda: Ďakujem za milé prostredie a pekné chvíle, strávené v prítomnosti môjho maďarského partnera pána premiéra Orbána. (Köszönöm a kellemes környezetet és a szép pillanatokat, amit magyar partneremmel, Orbán miniszterelnökkel tölthettem.)
Szabó Tibor: Örülök, hogy itt lehettem a rendezvényen. Élmény volt számomra a fiatalos lendület és elkötelezettség. …így tovább!
Duray Miklós: Büszke lehet önmagára a MIK, hogy egy időben két miniszterelnököt is magához hívott. Ezzel bebizonyította, hogy akár miniszterelnököt is adhatna, akár egyik, akár másik országnak. Amint elnéztem a rendezőket ki is telne tőlük. Köszönet a MIK-nek, hogy ezt együtt láthattuk.
Oriskó Norbert: Még szerencse, hogy van a MIK, mert amíg így van, addig van miről írni egy ifjúsági lapban. Kívánom, hogy eljöjjön mihamarabb az az idő, mikor a szlovákiai magyar ifjúság úgy érzi, hogy a MIK MINKvagyunk.
Szabó Olga: Bízom benne, hogy jól éreztétek magatokat „kicsi falumban“. Találkozunk jövőre újra a pathi fürdőben, a „legújabb“ immáron negyedik szabadegyetemen. Szeretettel várlak-várunk benneteket és nagyon szép, sikeres évet kívánunk.
Ľudo Tóth: Moji milí priatelia,
ako vidím aj tento rok sa nám podarilo zorganizovať podujatie, ktoré nám všetci zasa
budú závidieť. Už dnes je jasné, že MIK a ODM sú jedničky. Tak zase o rok…
(Kedves barátaim. Amint látom ebben az évben is sikerült megszerveznünk ezt a
rendezvényt, amit megint mindenki irigyelni fog tőlünk. Világos, hogy a MIK és az ODM
a legjobbak. Hát akkor jövőre…)
Bugár Béla: A fiatalok véleményének alakítása, az égető problémák megoldásának keresése az az út, ami egy társadalom fejlődését előreviszi. Kívánom azt, hogy a szabadegyetem járuljon hozzá a magyar-szlovák közeledéshez, úgy Szlovákiában, mint a két szomszédos ország közt. Ehhez természetesen hozzá kíván járulni az MKP.
Duray Miklós: A Magyar Ifjúsági Közösség lassan, de biztosan politikai szereplővé válik. Ezt érdemes lenne tudatosítania a politikusoknak is, mert nem biztos, hogy a politikát mindig azok művelik, akik az élen szerepelnek, hanem esetenként a háttérben dolgozók. Ha minden rendjén megy, akkor kialakul a rend is: azok fognak az élen járni, akik a munkájuk szerint erre rászolgáltak.
Deutsch Tamás: Valahova eljönni először – mindig izgalmas. Valahova visszatérni – mindig öröm. Valahova újra és újra visszatérni – szinte már otthon érzi magát az ember. Örülök, hogy negyedszer lehettem itt Madarászon.
Tóth Attila és Benkő Géza: Fiatalok! Tiétek a jövő!!! Úgy volt, hogy a miénk
lesz…
Összeállította: -vsz-
Amikor átöleltél, és szó nélkül néztél a szemembe, nem tudtam mit tenni.
Egyszerűen elvarázsolt a pillanat. Azután már csak csókod ízét éreztem. Jó lett
volna, ha ölelésed örökre összeköt bennünket, ha karjaid örökre magukba zárnak.
A varázs azonban gyorsan véget ért. Csak annyit mondtál: „Bocsáss meg, de nem
akarom, hogy kettőnk kapcsolatának kegyetlen vége legyen...!“ Azzal megfordultál,
és visszamentél a társasághoz. Az előző szerelmes pillanatot rideg és elutasító
szavaid váltották fel, és én semmit sem értettem.
Nem értettem a viselkedésedet.
Miért ne lehetnénk mi ketten boldogok?
Nem lehet a barátságból szerelem? Miért vallottad be érzéseidet?
Azt sem értettem, miért nem hagytad, hogy én is elmondjam amit érzek.
Jó lett volna, ha már akkor megtudod, mennyire szeretlek.
De te nem adtál erre esélyt.
Arra sem volt erőm, hogy utánad szóljak, mert megdöbbentem. Szomorú voltam, és
hagytam magam belesodorni az éjszaka őrültségeibe. Láttam, ahogy elvegyülsz az
emberek között, próbáltalak szemmel tartani. Néhány perc múlva azt vettem észre,
hogy eltűntél. Kérdezősködtem utánad. Azt mondták, hazamentél.
A tömegben nagyon sok idegen és barátságtalan ember volt, de a negyedik pohár bor
után már szinte mindenkit szerettem, aki csak hozzám szólt. „Most már semmi sem
számít!“ Ezt mondogattam magamban, s nem érdekelt, mi lesz velem.
Utólag sem értem, mi történt.
Hogyan kerültem egy teljesen idegen társasággal abba az autóba? Miért nem vette
észre az autó vezetője azt az éles kanyart?
Mi módon kerültem ebbe a kórházi ágyba?
Lassan kezd minden világossá válni...
Kezdem megérteni, hogy részeg voltam. Igen, részeg voltam! Melletted a boldogság
részege, nélküled a szomorúságé.
És a sofőr is részeg volt!
Emlékszem a kanyarra, a fékcsikorgásra, a sikolyra. Azután pedig... Már semmire.
Ó, milyen jó a fájdalomcsillapító! Ennek hatása alatt jutnak az ember eszébe ilyen
gondolatok. Visszapörgetve az idő kerekét próbálok mindent megérteni. Egyik mondatod
mégis értetlenül cseng a fülemben. Milyen kegyetlen végre utaltál? És ha mégsem
akartál kegyetlen véget a kapcsolatunknak, miért kellett annak a négy idegennek abban
az autóban meghalnia?
Hájas Anikó
Talán öt éve, amikor még nem jelentett gondot számunkra elbringázni oda, ahová
még a csillagász távcsöve sem lát el, történt egy furcsa eset. Vasárnap este
tízkor.
Éppen a fővárosból tekertünk hazafelé a barátommal, amikor jóízű
beszélgetésünket egy előttünk legalább ezerrel elvetődő teherautó szakította
félbe. Lehetett vagy fél méterre tőlünk. Agyunkon hirtelen végigsuhant az esetleges
korai halálunk gondolata is, de a veszély akkorra már elmúlt. Nem úgy a teherautót
vezető sofőr számára! Egy perc sem telt bele, amikor az az Airton Senna-reinkarnáció
fülhasító fékcsikorgással visszafelé fordította fene nagy járművét.
Erre csak akkor lettünk figyelmesek a haverral, amikor már az oldalamat súrolta az a
Mad Max-be illő ronda teherautó-ajtó. Az adrenalin-kicsapongás menten kifejtette
tudományát, hiszen akkor már negyven kilométer per órával tekertem.
Húzódott az ablak, megtört munkásfejet láttam, az idegességtől gyűrődött
ráncokat, azután már csak a kérdést hallottam. Kire mondtad, hogy...?
Értetlenül álltam a sofőr kérdésével szemben. Úgy gondoltam, most talán nem
megyek semmire az amúgy elkápráztató udvariasságommal. Bármit is mondanék, nem
nyugtatná meg ezt a dühében fuldokló haszongépjárművet vezető fiatalembert.
A sofőr ezután az előttem tekerő Zoltán barátomat vette célba. Egy ilyen méretű
autóval tényleg nem szokás, de ő mégis rettentő ügyességgel bepördült elé. A
barátom nem egy félős alkat, most mégis úgy látta jobbnak, ha leugrik a bicajról,
és a közeli erdőbe menekül.
Legalább húsz méterről néztem az esetet.
A sofőr kiszállt, majd undorító káromkodás közepette egy jól mért mozdulattal
behajította Zoli biciklijét a termőföld közepére. Még fél percig nézte a terepet,
azután odébb állt a biciklihajító világbajnok!
Zoli csak baráti hívó szavamra merészkedett ki az erdőből, amely magába foglalta a
bicikli iránt érzett együttérzésemet.
Csak később bukkant elő a bicikli rengeteg hibája. Az a tény is, hogy miért
kerültünk ilyen incidensbe. Talán, ha azon az estén lett volna világítás a
kerékpárokon, akkor Zoltán barátom biciklije sem tudta volna meg, milyen érzés
repülni.
László Krisztián
A kastély számomra most is régi pompájában tündökölt. Ugyanolyan csodás kecsesen karcsú tornyaival, mint azelőtt. Szerettem falai közt élni, biztonságot és békességet nyújtott. Régen itt minden olyan nagynak, erőteljesnek hatott. Ahogy kocsim felfelé halad a dombon, és egyre közelebb jutok a bejárathoz, megdöbbenve figyelem, ahogy minden összezsugorodik a szemem előtt.Már nem olyan hatalmas a vaskapu. Már nem olyan misztikus az a nyikorgó hang sem, amit akkor hallat, amikor kinyílik.Behunyom a szemem, megelevenedik a régi, nyüzsgő élet. Hallom, ahogy a kertészek ollóikat csattogtatva formásra nyírják a bokrokat, látom, ahogy a kereskedők portékájukkal bebocsátásra várnak az uraság előtt, a zsivajból kivehető a konyhai cselédek és a szolgák tétova beszéde is. Itt a népség mindig készülődött valamire, ünnepi lakomára, hivatalos ebédre, szüreti mulatságra. Tucatnyi gyermek futkosott, játszott az udvaron. Köztük jómagam is megtaláltam a pajtásaimat.Azután bevillan egy kép. Apám imádott vadászni, és... Egyszer holtan találtunk szüleimre az erdő közepén. Egy medve ölte meg őket!Haláluk után a kastély kiürült.Nem volt több kertész, szakács, cseléd, szolga, nem volt több játszótárs.Most, hogy nagykorú lettem, gyámom busás kifizetése után újra visszatérek ide. Újraélesztem otthonom!Már meg is érkeztek az első kereskedők, akik a jó vásár reményében várják, hogy mint a kastély ura, fogadjam őket!Milyen furcsa. Olyan, mint régen. A múltban...Ám ők várhatnak még. Előbb kimegyek a családi sírhelyhez. Imádkozni akarok a szüleimhez.
—HÁJAS—
Kedvesem!
Már megint egy buli, megint nem vagy velem egy fesztiválon. Hogy mi is történt a
Fesztergomon? Elindulunk kis Fiatunkkal. A nagy melegben szól a rádió, de jobban
hallom azt, ahogy szakítja vasparipánk a forró levegőt. Határon várakozunk egy
kicsit, és már sejtem, hogy nem látom, hallom az Emil Rulez bomba zenéjét.
Megérkezünk és rohanok be, keresem a banda tagjait. Megvannak. Kezdjük sörrel, mondja
Hajós Bandi. Beszélgetünk, ám halva a Quimbyt, továbbállok. Képzeld, az Emil Rulez
rajong az Ifi-ért, mostanáig csak a neten olvasták, nagy az öröm: „igazi
kézzelfogható IFI". A Quimby nagyon nagy életenergiával jött Esztergomba, nem
csalódtunk. Az új lemez nagyon ott van, koncerten jobbak, mint akármikor eddig. Kis
Tibi és Livius is csupa pozitív hírrel fogad, reméljük, hogy már egyszer hozzánk is
eljut ez a muzsika. Kíváncsian várom a legendás KFT koncertet, kezdődik egy igazi
nosztalgiabuli. Örömzenét hallok, látva Andrásékat, tudom, ez egy új kezdet. Hogy
így van, igazolja Bornai Tibor és Laár András is. Tervben az új lemez, mindenki
három dalt ír. Boban Markovicék hozzák magukkal a nagy bulit, nem lehet csak úgy
állva maradni. Megint egy kedvenc, már fáradok. A Másfél zenél és hozza lázba
rajongóit. Sekivel, a basszusgitáros arccal politizálunk egy nagyot, „szar a helyzet,
vörösödünk". Hát, ezt megbeszéltük… A Dubcity Fanatikz nem jön be, ezért
dumálunk. Sok a barát, szeretem az ilyen megalománia nélküli bulikat. Meglepődtem,
mert két Ifi-nyertes megismer, beszélgetünk. Mondják, jó volt csütörtökön a
Tankcsapda, alig lehetett látni a nagy portól, az Ős Bikini klasszikus zenéi
beindították a tömeget, a Le Panic az új felfedezetjük a lányoknak. Naplót is
írnak, elolvashatom, erre büszke vagyok. Alszunk, hallani a Venus-t, Titusz és Naga
„majdnemzenéjét" Korán kelünk, nem lehet ilyen melegben pihenni. Pozitív, hogy
itt van meleg víz, nem úgy, mint otthon. Átmászunk Párkányba enni és sörözgetünk
egyet, azért más, mint az Ászok… Négyre vissza, kezdődik a Híd ifjúsági
konferencia. Azt hiszem, nem a legjobb időben és helyen volt az eszmecsere. Zenélne az
InterPál, de nincs kinek. Meglep a Tequila&the Chicken Brass és a Szépülő
Városközpont, nagyon jók. A Kispálék újra eszméletlen bulit nyomnak, már tudom,
milyen volt az a „poros" Tankcsapda. A menüben van egy új szám is, király.
Nagyon hiányzol, csak Rád tudok gondolni. Lovasi még nem tudja mikor jön, de már
fejben megvan közli és kínál egy kis rose borral. Ezt meg kell ismerned és elrappel
két számot a Belga nevű zenekartól (www.belga.hu). Kispál rohan, a gyerekeire kell
vigyázni, vizsgázik az asszony. Animáék pörgetik tovább az izzadt testeket, már
megint az a por. Itt is készül az új anyag, jó lenne már nálatok is játszani,
mondja Prieger Szabi, majd hozza a sört. Félek: barátok hada a színpadon az
elkövetkező néhány órában. A Heaven Street Seven a színpadon. Grinyóék profi
módon, precízen játszanak, sokat fejlődtek egy év alatt. Krisztián marad a
színpadon és folytatja a NEO-val. Sokat változott a NEO zenéje. Az új lemez más
lesz, mint az Elektrogram, kicsit lágyabb és minden számban ének van. Matykóékkal
Németh Robival, Krisztiánnal megint politizálunk. Krisztián alig beszél, három
órát volt a színpadon. Nem volt jó a monitorozás, gáz volt, mondja és kortyol az
ásványvizéből. Hangol a Ladánybene 27, sokáig tart, nem mennek a monitorok, ahogy
kellene, vagy csak a technikusnak nehéz ilyen későn? Dub buli lesz, lazulunk és nagy
örömömre egy köcsög a lábamra ugrik, ami így három héttel a térdműtét után
tök jól esik. Következnek a roots dalok, felébrednek a lelkek, mozognak a csípők.
Vége és kint már világos van. Miksa és Tibi büszkén közli, hogy a táborban
(július 24-28) fellép a The Wailers, tudod Bob Marley zenekara. Már várom és
remélem, Te is ott leszel. Megúsztam, nem kellet halálra inni magamat. Megyünk aludni,
már négyen vagyunk a sátorban, de elférünk. A disco sátorban Palotai nyomul,
befejezhetné már, tényleg aludni akarunk. Ébredés, irány haza, Forma 1 lesz.
Petrovics Jani, a főszervező beszél a jövőre készülő meglepetésről, van minek
örülni. Szörnyű ez a meleg… Hazajövök és vár egy sms tőled, mit is
válaszoljak? Hát ez volt… A belga tényleg őrült egy banda… Csók!!!
Pézman Kis-Kis Zoltán, Fesztergom.
PS: Írjál!!!
Csütörtök 23:05
Most ért véget a Tankcsapda koncert, nagyon jó volt. Ezek hárman pangtak, de én
pogóztam helyettük is. Sokk volt a por, fáj a torkom…
Buliból sosem elég, nem igaz? Na ja. Szandálban azért nem jó pogózni, már az elején agyontapostak, igencsak fáj. Na, mindegy.
Péntek: Túl nagy a nyugalom, de jólesik. Nem vagyunk időhöz kötve, ez is jó A Duna még hideg, nem lehet fürödni benne. Nem gond, ez van. Majd este kitomboljuk magunkat Másfélen.
Reggelivel kezdünk, mint minden más normális ember. Csak mi ebédre, vacsorára nem meleg kaját eszünk, csak Be-Be kekszünk van
Megyünk focitnézni!!!
A kivetítő nem megy, ennyi.
Volt Quimby, ettünk nem Be-Be kekszet! LÁNGOST
Szombat 01:35
Túl vagyunk két brutális koncerten. Még életemben nem izzadtam meg ennyire. Kriszta
elhatározza, hogy ezentúl otthon Másfélre fog tornázni. Bobanék szuperek voltak,
főleg a Macskajajjal. Már nem unatkozunk…
11:08
Zuhanyozunk-fantasztikus melegvízzel. Ez már luxusnak számít Komáromhoz képest.
Vasárnap 08:32
A koncertek megint brutálisak voltak. Hajnali 5-kor feküdtünk le. Nem aludtunk sokat,
mint az látszik, mert már a sátrat is összeraktuk. A szomszédok kistehenet
énekelnek, nem jó hallgatni őket. Kriszta bakancsot mos. Irány a busz…
feljegyezte: Krista & Ági
A Víz típusú embereket az érzelmeik vezérlik, és nagyon érzékenyen reagálnak a környezetükben észlelt rendellenességekre. Kiválóan érzékelik embertársaik igényeit. Ez viszont igen nehézzé teszi számukra, hogy elhatárolódjanak a kívülről jövő befolyásoktól. Nagy erőfeszítésükbe kerül szembehelyezkedni mások elvárásaival.
Embertársaik hajlamosak alábecsülni őket, különösen ami az érvényesülési
képességüket illeti. Igaz ugyan, hogy nem dolgoznak teljes erőbedobással és
következetesen a terveik megvalósításán, viszont kitartóak. Ha úgy érzik, hogy nem
tudnak megfelelni környezetük velük szemben támasztott elvárásainak, a rideg
valóságból színes álomvilágukba menekülnek. Nagyon fejlett a képzelőerejük, és
érzékenységük révén ők ismerik a legjobban az emberi lélek mélységeit. Fontos
számukra a múlt, ezért sokszor még akkor is ragaszkodnak az idejétmúlt dolgokhoz
vagy gondolatokhoz, amikor a külvilág teljesen megváltozott. Gyakran a művészetben
vagy a spirituális témák iránti érdeklődésben találják meg a lehetőséget arra,
hogy alkotó módon kifejezésre juttassák az elveszett Éden utáni vágyukat.
A párkapcsolatban elsősorban a másik közelségét és az érzelmi meghittséget
keresik. Odaadóak, és szívesen törődnek másokkal. Az intenzív érzelmi élet
legalább olyan fontos számukra, mint a meghitt és biztonságos otthonban eltöltött
gyengéd órák. Hétköznapjaik színesek és fantáziadúsak, bár gyakran zűrzavarosak
és tervszerűtlenül alakulnak.
A legszívesebben kitérnek a Levegő elem képviselőinek az útjából, mert úgy
érzik, hogy szertelenségük és az általuk támasztott forgószél felkavarja tengerük
felszínét. Ez a friss szellő ugyanakkor fel is üdíthetné a Víz jegyűeket, és egy
kevés könnyedséget csempészhetne sokszor tépelődő természetükbe.
Óvakodnak a Tűz elem közvetlenségétől is, mert attól tartanak, hogy ez az
ösztönösség érzelmi sérüléseket okozhat bennük. Nem tudják hosszú távon
elviselni a Tűz jegyűek állandó mozgásigényét. Pedig éppen ez az optimizmus és
lendület enyhíthetne kissé a Víz jegyűek világfájdalmán.
Szívesen vannak viszont együtt a Föld elem képviselőivel, akiknek a nyugodtsága,
gondtalansága és gyakorlatias életszemlélete biztonságot és támaszt jelent
számukra. A túlzásba vitt tervezés és a merev szerkezetek viszont idővel
akadályozhatják az érzelmek szabad áramlását, ami nyomasztóan hat a Víz típusú
emberek hangulatára.
Ha a Víz a hiányzó elemünk, kezdetben mámorosak vagyunk az örömtől, szinte
bűvöletben élünk, amiért ez az ezerarcú egyéniség belépett az életünkbe. Fel
sem tudjuk fogni, hogy a Víz milyen mély érzésű, mennyire odaadó és együtt érző.
Majdnem elolvadunk a meghatottságtól azt tapasztalva, hogy a legtitkosabb vágyainkat is
kitalálja és teljesíti. A Víz felszínre hozza az érzelmeinket, elvisz bennünket a
fantázia csodálatos, soha nem ismert álomvilágába. Ösztönösen megérez mindent,
és magától értetődő természetességgel beszél arról, hogy mit fog hozni a jövő.
A rajongás első hullámainak elmúltával mindinkább észrevesszük, hogy ábrándjaink
szappanbuborékok, és partnerünk a fantáziálás rabja. Hirtelen felismerjük, hogy a
Víznek mennyire nincs lendülete, kedvesünk egyéniségére mennyire a tehetetlenség a
jellemző, és aki mások gondjain annyira tud segíteni, az a saját problémáinak a
megoldására nem képes. Pánik tör ki rajtunk, amikor rádöbbenünk, hogy a
megtestesült ártatlanságot ábrázoló kép egy minden hájjal megkent személyről
készült.
Sokak esetben a csalódás annyira összetöri a korábban forrón szeretett lényről
alkotott képet, hogy a partnert egyenesen „alakoskodással“ vádolják, mintha az
eleve rosszindulatúan csalt volna, és mintha szándékosan változott volna át
angyalból ördöggé. Elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, a csalódási szakaszban
már a hamisítatlan valóságot látják, és amit korábban átéltek, az mind hazugság
és ámítás volt.
Ez, természetesen, nem igaz. A tévedést az okozza, hogy a szerelem időszakában
túlzottan is ideális képet alkottak maguknak a partnerről. Az igazság valahol
középen található. Hiszen a partner is ember, akinek egyaránt vannak jó és rossz
oldalai. Ha sikerül ilyennek elfogadnunk, tulajdonképpen akkor kezdődhet az igazi
kapcsolat!
Ugye tudjátok, hogy személyre szóló horoszkóp rendelhető utánvétellel a
0905/136-411-es telefonszámon. Továbbra is várom érdeklődő leveleiteket, melyekre
kizárólag itt, a rovatban válaszolok!
GABI
Felhasznált irodalom: Brigitte Theller: Tökéletes társ a horoszkóp tükrében
Hajo Banzhaf: Éppen te hiányzol belőleml
Amikor a színpadon elhangzott, hogy a színházi
szakemberek neki ítélték Ferenczy Anna színésznő díját, melyet rendszeresen a
Jókai Napok legjobb fiatal színjátszója vehet át a művésznőtől, már ugrásra
készen állt a nézőtéren. Laboda Róbert másodikos füleki gimnazista, az Apropó
Diákszínpad tagja érezte, idén övé lesz a díj. A zsűri az egész színjátszó
fesztivál alatt mosolygott rá. Bizakodott. Sohasem felejti el a pillanatot, amikor
valóban átvehette, ütemes taps közepette, a pompás tűzzománc alkotást.
Zuboly Miklóst, a takácsot alakítod a Mesteremberek a színpadon című
előadásban.
— Olyan ez a mesterember, hogy minden kell neki. Az öszszes szerepet szeretné
eljátszani! Csak a maximumot igyekszik nyújtani. A valóságban nem ilyen vagyok. Ezért
volt vele nehéz dolgom. Shakespeare szövege önmagában száraz maradt volna. Hoztuk
hát az ötleteinket a Szentivánéji álomhoz, így jött létre ez az előadás.
Szvorák Zsuzsa remek rendező. Igaz, nincs mindig ideje ránk. Olyankor egy-két próba
alatt behozza a lemaradást.
Jó az előadás zenéje is.
— Amikor az országos szavalóversenyen játszottuk, Rimaszombatban, még a Bon Bon
együttes egyik slágere volt a kísérő zene. Azóta lett egy jobb szám. Arra
gondoltunk, hogy egy olyan helyre, mint a Jókai Napok, jobban a színházhoz illő zene
kell. Komponáltattunk gyorsan másikat. Az utolsó héten állt össze a helyből legjobb
a színhely című dal. Ám modern basszusok vannak benne, és a zsűri azt mondta, hogy
nem illenek oda. Pedig szerintem a szövege éppen oda illett.
Mióta állsz a világot jelentő deszkákon?
— Hat éve. Még a füleki Zsibongó gyermekszínjátszó csoportban kezdtem. A Dongó
és Mohácsi című darabbal kilencvennyolcban elnyertük a Duna Menti Tavasz bábos és
gyermek színjátszó fesztivál fődíját. Egy évvel korábban A császár új ruhája
című előadással pedig a nívódíjat hoztuk haza Fülekre Dunaszerdahelyről.
Ha éppen nem vagy színpadon, mit csinálsz szívesen?
— Focizom Füleken. Azelőtt Losoncon kosárlabdáztam, az első osztályban.
Akkoriban hívtak játszani a Zsákszínházba, de az a sok minden elég megterhelő lett
volna, és ott volt a tanulás is. Maradt a foci meg az Apropó. Azután kilenc éve
zongorázom. Mellette hegedülök és gitározom. Szeretem a zenét.
Barátaid?
— Sokan ismernek. Édesapám is híres. Az énekkarral már harmadik éve
aranykoszorúsok a Kodály Napokon. Kicsit irigykedtem is rá. Most, hogy megkaptam a
Ferenczy Anna-díjat, minden rendben.
Mit szóltak a díjhoz otthon?
— Az első utam legkedvesebb nagymamámhoz vezetett Busára. Nem bírtam ki,
hogy neosszam meg vele ezt a fantasztikus élményt! Otthon azután a szobámba vittem a
hatalmas virágcsokorral együtt. Mindenki velem örült.
A rendezőnőt felhívtad? Akkor már Svédországban volt.
— A csoport tagjaival együtt vettünk egy telefonkártyát, és sms-ben
értesítettük Szvorák Zsuzsát a végeredményről. Boldog volt ő is.
Most mi következik az Apropóban?
— A tervek szerint egy musical. Az Elisabeth. Láttam, tetszett, azért
javasoltam. A zenéjét otthon kincsként őrzöm kazettán. Egyszerűen gyönyörű!
Kit alakítanál?
— A Halált. Egyre csak várja Elisabethet. A végén övé is lesz a nő.
A többieket már sikerült magad mellé állítani ezügyben?
— Ha meghallják azt a zenét, biztosan mellém állnak!
A gimnázium után?
— Színművészeti főiskola. Pozsonyban.
Készülsz a színészi pályára?
— Tiszta erőből! A nyáron egy tehetséggondozó színházi táborban jártam
Svájcban, az Alpokban. Kreatív tábor volt, képzőművészet, színház, zene együtt.
Sok újat láttam. Az angollal nem volt gond. Tizenegy éve tanulom a nyelvet.
Ha majd színész leszel, milyen szerepeket szeretnél?
— Eddig csak komédiában játszottam. Nem tudom, milyen a tragédia.
Apropó-pólóban jöttél az interjúra ebbe a kerthelyiségbe, a vadkörtefa
alá.
— Ennek eszmei értéke van. Mindennél fontosabb! Az Apropó Diákszínpad
jelenlegi társulata összetart. Nem csak a színpadon vagyunk társak. Óvjuk egymást
mindenhol. Ez pedig már jelent valamit.
Bárány János
Milan Drozd fotói
Két nagy katonaládában cipeli szerepeit. Az
ellátmánnyal kapta, amikor még hivatásos katona volt. Négy és fél évig. Gál
Sándor szerint ennyi az egészséges zöld ruhában. Harmincegy évesen Gömör Kató
nénijeként vándorol. A TV LocAll örökmozgó operatore három éve szervez országos
humorfesztivált Rimaszombatban és otthon, Simonyiban. Az osztály tréfamestere
Gál Sándor és Gömör Kató nénije már egy és ugyanaz a személy?
— Nem is szabad elválasztani bennünket.
Mit szól ehhez Ihos József?
— Megkérdezzük tőle az idei humorfesztiválon. A zsűriben ül majd, ha tudjuk
egyeztetni, és elvállalja.
Két Kató néni áll majd a színpadon?
— Ne lődd le a poénomat!
Amatőrök mellett kezdted.
— A lévai Garamvölgyi Színpad technikusa voltam. Az Énekes madár című darabot
játszották, én is kedvet kaptam, hogy szerepeljek, de nem jött össze. A pedagógiai
szakközépiskolában azonban az osztály tréfamestere lettem. Elkezdtem ugyanis
utánozni az éppen menő humoristákat. Onnan indult Kató néni is.
És megérkezett Simonyiba. Családostól.
— Műsoraimban megjelenik Józsi, a Kató néni negyvenhét esztendős veje, és a
lánya is, akit néha Jolánnak, máskor Irénnek hívok, attól függően, hogy éppen
hol lépek fel. Ahol az anyósom lakik, ott Jolán.
Mert anyósod neve Irén?
— Nem. Anyósom Éva.
Jó poén. Ki van még a műsorodban?
— Józsi és Jolán nyolcéves kisfia, aki hol kis Pista, hol pedig kis Jóska. Ahol sok
a József, ott István.
A lakodalom végén megjelenik Kató néni lánya
Gömörön kívül merre jársz?
— A legtávolabb Bősön voltam. Búcs szinte a második otthonom. Ott lakik
hajdani kedves iskolatársam, Molnár Gábor. Rendszeresen látogatjuk egymást. Tavaly
felléptem náluk. Idénre is egyeztettük a szüreti ünnepséget, amit most majd a
pincesoron rendeznek. Egyébként vőfély is voltam Búcson. Azt hobbiból csinálom. A
lakodalom hajnalán azután váratlanul megjelenik a Kató néni lánya nagy hassal, hogy
a vőlegény fejéhez vágja életmódját. Ennek mindig nagy sikere van. Amúgy oda
megyek, ahová hívnak. Fogom a katonaládákat, bepakolom a jelmezeket, hátamra csapom a
gitárt, és indulok. Úgy érkezem, mint egy málhás ló, nem, mint Gömör Kató
nénije.
Huszonévesen szervezted az első országos humorfesztivált Rimaszombatban.
Hányan vették ezt akkor komolyan?
— Tizenegyen. Mint egy focicsapat, annyian voltak a résztvevők. Ketten-hárman
utánozták valamelyik ismert humoristát, a többi produkció eredeti, egyéni
hangvitelű kezdeményezés volt. Az első győztes a párkányi Dili Trió lett. Én is
indultam, a közönségdíjat vihettem haza. Ha már a közönségnél tartunk, még a
csilláron is lógtak az emberek. A második évben a Defekt duó ült a zsűriben. Azt
láttuk valamenynyien, akik ott voltunk, hogy szívügyük a humor. Megint a Dili Trió
vitte el a pálmát!
Rezesbanda, mazsorettek, utcazene
Tavaly Simonyiban nevethetett a publikum.
— A harmadik évfolyamban, amelyet először rendeztünk Simonyiban, az ottani
Csemadok égisze alatt, kevés pénzünk volt rá ugyanis, szerényebb lett a rendezvény,
már a Dili Trió volt a fesztivál zsűrije. A közönség kisebb volt a megszokottnál,
új dolog lett ez a faluban. Sok környékbeli fiatal jött versenyezni. Fiatalok nyertek.
A Kis Vörösök, Vörös Előd és Ádám. Idén szeptember tizennegyedikén lesz a
humorfesztivál Simonyiban, a gálaest pedig a régi helyen, Rimaszombat kultúrházának
színpadán. Már most annyi a jelentkező, mint ahányan tavaly öszszesen voltak. Ez
bizalommal tölt el, hogy jó lesz az idei országos humorfesztivál!
Várható valamilyen újdonság?
— A résztvevők rezesbandával és mazsorettekkel vonulnak fel Simonyi
utcáin, és hívják az embereket a kultúrházba. Talán utcazene is lesz. Nem áll
messze a műfajtól.
Gömör Kató nénije, mint háziasszony, mivel készül a negyedik országos
humorfesztiválra?
— Én, aranyoskám? Babgulyást főzök! Amolyan rendeset ám! Jó falusi
csülökkel, szalonnabőrrel. Nem tudom, mi történik majd, ha a gulyásból eszik a
nép, azt sem, hogy ki cserél majd levegőt a faluban. De azt tudom, hogy finom gömöri
babgulyás lesz Kató néni módra!
Bárány János