+ 

• TARTALOMBÓL:
• Végre itt van ! — A MISS IFI-Diart döntője
• SZENVEDŐ SZÍVEK /FOTO-KÉPREGÉNY - 2. rész/
• Köreink
• Életöröm az arcukon - A Rómeó Vérzik új lemeze
• A diadalra ítéltetett film - A GYŰRŰK URA
• Punkkarácsony Somorján
• Hardfest - Rockünnep az Ipoly mentén
• Tévé a végeken
• Történet a tűzről és a vízről
• Japán — a tökélyre fejlesztett ország
• Horoszkóp - erotikus hódítási tippek
• ÁGNES VANILLA: Most elégedett vagyok
• Duma - a Sztársziget szerkesztőjének jegyzete
• Rocksziget - Lemezajánló
• Exkluzív - Balázs Pali és a nők
• Új film - Traffic
• David Copperfield, a magányos illuzionista
• Popsztárosztály: V-TECH

Végre itt van!

Miután az eredeti — január végi — tervhez képest a döntőre február végére került, február 15-ig még elfogadjuk az Ifi szerkesztőségébe (levél útján vagy e-mailon — névvel és címmel feltüntetve) érkezett szavazatokat, melyek alapján kiderül, hogy melyik hölgy nyeri el az olvasók díját. A szavazók között belépőket sorsolunk majd ki a verseny döntőjére!

Vissza a tartalomhoz

Erotikus és hódítási tippek a 12 csillagjegyre

Hódíts meg egy Kost! (03.21-04.20)
Közelíts hozzá intellektuális síkon! Menj vele színházba, múzeumba, tárlatra! Kérj tőle egy jó könyvet kölcsön, vagy adj neki kölcsön te! Légy tettre kész és feltétlenül tarts vele lépést, légy ötletes! Ha lemaradsz, vesztettél. Állj elő újabb és újabb ötletekkel, egyszóval nyiss a számára ötletbazárt! Ha kivívtad a csodálatát, nemsokára elmondhatod, hogy meghódítottad. A vita szót töröld ki a szótáradból most azonnal! Ha vitatkozol vele, elriasztod! A Kos erogén zónái: Főként homlok, a haj, a halánték, és a fül

Csábíts el egy Bikát! (04.21-05.20)
Indításnak keress egy meghitt légkörű helyet. Feltétlenül a saját „labirintusában“, vagyis lakásában, irodájában, vagy törzshelyén randizzunk vele először. Hálás, ha számára kellemes dolgokról beszélgetünk vele először, és nem nyaggatjuk a saját dolgainkkal. Általában szeret művészetekről beszélgetni. Az első találkozóra nehezen áll rá, de ha elfogadja, akkor megnyílt előtted a pálya. Ha el akarod kápráztatni, hass az érzékszerveire. A Bika nagy ínyenc. A Bika erogén zónái: A nyaka és a talpa, lábfeje.

Szerezz meg egy Ikrek jegyűt! (05.21-06.21)
Tudós hajlamú, művelt ember vagy? Nyert ügyed van! Kedvenc beszédtémája lehet az irodalom, az Internet, a könyvek, de a filmművészet, a képi gondolkodás, valamint az elméleti művészetek is lekötik a figyelmét! Az Ikrek nagyon kíváncsi, tehát nincs más dolgod, mint tartsd ébren kíváncsiságát. Számíts rá, hogy extravagáns programokat szerez majd neked, és ezt várja el tőled is. Különc és kedves, bár hajlamos a csapodárságra is!  Az Ikrek erogén zónái: a kar és a váll, a tenyere - talpa, a kulcscsontja és a „sótartói“ nagyon izgathatóak, de a combja belső felének simogatásának nem tud ellenállni!

Hódíts meg egy Rákot! (06.22-07.22)
Varázsszó: Romantika! Meghitt vacsora gyertyafénynél, Chopin zenéje, vagy egy századfordulós keringő, finom falatok, könnyű bor, vagy rövid ital és a Rákot az ujjaid köré csavartad! Hallgasd meg a fecsegését, kacagtasd, nevess a poénjain. Az első alkalommal ne légy túl mélyre szántó, inkább vidám és könynyed! Bókolj neki, dicsérd meg a ruháját, cipőjét, ízlését, egyszóval imponálj, ahogy csak bírsz. Ne kritizáljuk, és humorunk se legyen valaki rovására nevetés, vagy kritikus szarkazmus! A Rák erogén zónái: A mell, a mellkas és az ujjhegyek.

Kápráztass el egy Oroszlánt! (07.23-08.22)
Nagyon könnyű dolog! Végtelenül hiú, így csak a hiúságára kell hatnunk. Meséltessük kedvenc témájáról, Önmagáról! Legyünk alázatosak és köszönjük meg minden ajándékát. Legyünk vele nyíltak őszinték, de semmiképpen ne sértsük meg méltóságában! Örül az ajándékoknak, kedveli a fényűzést, és nem tűri a fösvénységet. Nemes vadra vetetted ki a hálódat, ne feledd el, az Oroszlánt könnyű meghódítani, de annál nehezebb megtartani! Az Oroszlán erogén zónái: A háta, a hátgerince.

Csábítsd el a Szüzet! (08.23-09.23)
Valld be, még a felszólítás is annyira izgalmasan hangzik, hogy alig várod, hogy belevesd magad! Fogalmazz pontosan és szabatosan. Tartózkodj a monológoktól, és a lapos régi történetektől, és nyert ügyed van! A Szűz imád okosan beszélgetni és meg is hallgat Téged. Eszményi társalkodó. Intelligenciát igénylő kérdésekről jól lehet vele beszélgetni. Irodalom, művészet, vagy technika, egyre megy, mindenhez hozzá tud szólni.
A Szűz erogén zónái: A has és a lágyék

Hódítsd meg a Mérleget! (09.24-10.23)
A Mérleg imádja a bókokat, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy csupán póz valahány! Lényeg, hogy őszintének tűnjön, mert gyanakodni kezd, ha rájön, hogy át akarod vágni! Csodáld és dicsérd őt, és a hatás nem marad el. Vidd őt bátran vitafórumokra, mert szeret vitatkozni, harcosabb természet. Nem agresszív és közönséges, tehát figyelj a helyszínre! A művészetekhez kimagasló érzéke van. Szereti az egyéni jellegű, igényes holmikat, és szeret költekezni is.
A Mérleg erogén zónái: A hát és a fenék, valamint a szemek környéke.

Csípd el a Skorpiót! (10.24-11.22)
Ahhoz, hogy a közelébe férkőzz, egyet kell értened megállapításaival, és nagyon nagy körültekintéssel és emberismerettel bókolni kell neki. Azonnal rájön, ha hazudni akarsz neki, vagy ha át akarod vágni, viszont a titokzatosságot kedveli. S ne hazudj neki! Nevess a tréfáin, és az öltözködését ne bíráld! Ha ezeket megfogadod, még akkor sem biztos, hogy sikerül a hódítás, mivel megérzik, hogy ki az, akivel szóba állhatnak, és ki az, akivel nem.
A Skorpió erogén zónái: comb és a nemi szervek a többi szülöttéhez képest sokkal erőteljesebben.

Hódítsd meg a Nyilast! (11.23-12.21)
Ahhoz, hogy jó viszonyba kerüljünk vele, dinamikusnak kell lenned, de főleg őszintének! Humorod legyen egyedi, és nagyon gyors gondolkodásra van szükséged, mert a nyilas nagyon nyílt eszű. Fontos, hogy hallgasd végig figyelmesen amit mond, és ha tudsz olyasmivel szolgálni, ami végtelen nagy igazságérzetét megnyugtatja, hát tedd meg, azonnal zöld utat kapsz. Ne légy túl komoly vele szemben!
A Nyilas erogén zónái: comb, a csípő és a haj.

Csábítsd el a Bakot! (12.22-01.20)
Első és legfontosabb, hogy ne bosszantsd! Kedves és jóindulatú diktátor, akinek nem szabad ellentmondani. Úgy hallgasd, mint egy tanárt, és nyert ügyed van! Akkor érzi jól magát, ha alapoznak rá, ha bíznak benne. Általában nem kedveli a nagy társaságokat, ezért ne vidd zajos bulikba, vagy összejövetelekre, hanem inkább komoly helyeket keress! Nagyon gyakorlatias, és szereti a hasznos és szép dolgokat.
A Bak erogén zónái: térd és könyökhajlat, a has és a hát.

Kápráztasd el a Vízöntőt (01.21-02.19)
Csodáld és kápráztasd el! Avantgárd, okkult, vagy számítástechnikai témákról beszélgess vele, vidd koncertekre, vagy kortárs előadásokra, kiállításokra. Légy nagyon művelt, és figyelj, mert kevés, ha annak látszol! Szórakoztasd, légy vele nagyon elbűvölő! Nemes gondolkodással, nagy szociális érzékkel is leveheted a lábáról. Maradj a jó ízlés határain belül, de extravagáns. A legfontosabb, hogy a víz folyását nem szabályozhatod, mert amint erre készülnél, azon nyomban kifolyik a kezed közül! A Vízöntő erogén zónái:  Főként a lábszár, és általában a láb. (Gondoljunk a kis Hableányra!)

Hódítsd meg a Halak jegyűt! (02.20-03.20)
Ha jó halász akarsz lenni, tanuld meg, hogy a halat soha nem szabad megszorítani, ugyanis akkor csúszós, orsó formájú teste azonnal kisiklik kezeid közül. Lehet, hogy partra veted, lehet hogy a vízbe dobod és még három kívánságod is teljesül utána, de megtartani nem fogod tudni! A halak ugyanis mély drámának éli meg a kapcsolatot és a szakítást egyaránt. Hallgasd meg a problémáit, osztozz ezekben. Általában érdekesen beszél, hallgasd figyelemmel. A Halak erogén zónái: a lábikrája érzékeny, a sarka és a talpa. Nőknél a nemi szerve is különösen!                         (www.harmonet.hu)

Vissza a tartalomhoz

Köreink

Szívvel-lélekkel

Hat év tanulás után és tapasztalataid szerint milyen a jó nővér?
— Szívvel-lélekkel segíti a betegeket. Nemcsak gyógyszerrel gyógyít, hanem mosollyal is. Arra az élet tanít meg, hogy ne a diagnózist lásd, hanem az embert. Volt hála is a végén. Akadtak olyanok is, akiknek ez nem adatott meg.

Most elmész a kórházból.
— Úgy érzem, eljött a váltás ideje. Életem nehéz szakaszát élem, de túljutok rajta.

A színház, a nagymegyeri Poloska Színpad, segít ebben?
— A próbák kezdetén, szeptemberben, még a régi életemet éltem. Arisztophanész Plutos című vígjátékának bajban is optimista öregasszonya, akit alakítok, megmutatta, hogy minden rosszból van kiút. Barátokat találtam a társulatban, köztük egy sorstársat. A legjobban azt becsülöm a többiekben, és a Poloskában huszonnyolcan dolgozunk, hogy mindenkinek mindent őszintén elmondhatok. Ez ritkaság a mai világban.

Először állsz színpadon?
— Gyermekkorom óta táncolok, szavalok, énekelek. Diáklányként maradandó élményeket gyűjtöttem az Érsekújvárott működő Gumidió Színházban. Most a Poloskában hasonló a hangulat, de ez egy felnőtt színjátszó csoport.

Alakulhatott volna másképp is.
— Nem bántam meg semmit. Diákkoromban például nagyon érdekelt a narkósok élete. Gita barátnőmmel állandóan Gábriš főorvos úr körül ólálkodtunk, hogy segíthessünk, ha szól. Akkor az volt a fontos. Később a komáromi kórház belgyógyászata. Most az osztrák néni, aki vár rám.

Bécs után mi következik?
— Az újabb Poloska-produkció. Mert mindig van tovább. Az energia, melyet huszonnégy évem alatt eddig gyűjtöttem, nem tűnhet el. Úgy érzem, az a küldetésem, hogy segítsek. Amíg tudok.

A gitárbűvölő

Mihez kezdtél az Orleans megszűnése után?
— Nem hagytam abba. Minden hétvégén elmentem Gálfy József barátomhoz gyakorolni. Ez egyfajta szórakozás volt. De számomra igazi élményt jelentett a vele való gyakorlás.

Jött még újabb zenekar?
— A Dioptrik együttes szólított meg. Nagyon szívesen vállaltam! Felléptünk a dunaszerdahelyi kultúrházban. Azután a tagok úgy döntöttek, tartanak egy kis szüntetet. Ezután nem folytattam velük a munkát.

Csak a barátaidtól tanultál zenélni?
— Középsuli után elhatároztam, hogy nem fecsérlem el a zeneiskolában tanultakat, ugyanis a középiskola mellett zeneiskolába is jártam. Beiratkoztam a konzervatóriumba. Ott már csak a zenére összpontosíthattam. Minden félévben meghallgatások voltak. Egyetemi éveim alatt Dunaszerdahelyen, a Vermes Villában barátaimmal együtt saját dalaimat gyakoroltuk. Született hét dal. Az itt összekovácsolódott Silent Observer zenekarral felléptünk a filmklubban, a kilencvenkilences Mediawave fesztiválon.

Mi az, amit igazán szeretsz játszani?
— A világzenét kedvelem. A gitáron kívül még a furulya, a cimbalom is szóba jöhet, sok más népi hangszerrel együtt. Kilencvennyolcban Ausztriában zenei aláfestést játszottam egy középkori játékokat bemutató társulatnak. Ami most igazán érdekel, az a jelenlegi zenekarom, a Harvestri. Tramp stílusban zenélünk.

Ennyi zenekar után nem jutott még eszedben, hogy kiadj egy szólólemezt?
— Gondoltam rá, ám igazából külföldön szeretnék zenélni. Bárokban. Esténként, nyugodt, finom zenét. Már el is készítettem tizennégy dalt, amit ott szeretnék bemutatni. Jelenleg azonban maradnak a Harvestri-koncertek meg a heti kétszeri gitáróráim Somorján.

Szerelemcsokrok

Látom, készültél.
— Azért, hogy elmondjam, ki volt Szent Valentin. Claudius császár idejében élt keresztény pap volt, akit megkért a császár, hogy hagyja el hitét, s térjen vissza a római istenekhez. Megtagadta, a császár halálra ítélte. Amint a bíró meghallotta, hogy Valentin képes imájával csodát tenni, megkérte, hogy adja vissza vak lánya látását.  A csoda megtörtént, ezért a bíró egész családjával a kereszténység mellett tett hitet. A hírt meghallva a császár megkínoztatta és lefejeztette Valentint. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték volna, üzenetet küldött a lánynak, melynek végén ennyi állt: a te Valentinod.

Mi fogy ilyenkor nálatok? Létezik virág-toplista?
— Az első helyen a vörös rózsa, a másodikon a piros tulipán, a harmadikon a jácint áll. Ezeket a növényeket a színes tavaszi virágok követik. Valentin-napra szép szív alakú csokrokat kötök. Alapjukat gyékényből fonom. Zöld rafia-masnit teszek hozzá. A rafia növényi eredetű kötözőanyag. Két gerberalevél a háttér, hozzá néhány eukaliptuszlevél. Majd az apró fehér virágú gipszofila következik, két rózsa feje, két nárcisz és egy piros tulipán. Idén is ez lesz a sláger, tudom.

Plüssállatból mi az első?
— Természetesen a mackó. Piros szívvel a kezében.

Mikor tartod saját Valentin-ünneped, ha idén is egész nap csokrokat fogsz kötni?
— Este, amikor hazatértem Hetényre. Remélem, kapok a kedvesemtől piros tulipánt. Az a kedvencem.

Aki nem vesz virágot ilyenkor?
— Elég, ha szépen megteríti az asztalt, gyertyát gyújt, és kész a meghitt hangulat. Aki azonban elmulasztja a szerelmesek ünnepét, csak egy év múlva teheti jóvá!

Tini életművész

Mintha nem bíztál volna a győzelemben.
— Teljesen biztosra vettem, hogy nem kerültem dobogóra. A gömöri adoma, amit Böszörményi tanár úr talált, annyira kihívó volt, hogy magam sem hittem abban, hogy a zsűrinek tetszeni fog.

Tavaly már tapasztalt versenyzőként léptél színpadra Rimaszombatban.
— Harmadikos alapiskolásként A bolond falu című mesével harmadik lettem. Azóta csak egy évfolyamot hagytam ki a szavalóversenyből, nyolcadikos koromban. Nem aka-ródzott felkészülni...

A sikert a népmesék hozták meg számodra. Kétezeregyben mégis mással indultál.
— A változások híve vagyok. Nem szeretném, ha beskatulyáznának. Ezért döntöttem úgy, hogy egy háborús írást keresek magamnak. Elsőre megfogott Nagy Lajos A farkas és a bárány című allegorikus története. Akkor is ezt választottam, bár tudtam, ezzel nincs esélyem a győzelemre.

A füleki Apropó Diákszínpad oszlopos tagja vagy.
— Az véletlenül jött. Elsős gimnazista koromban, amikor az Apropó egy Lázár Ervin-mesejátékot csinált, szólt Szvorák Zsuzsa néni, hogy menjek el súgónak a Jókai Napokra. Zsámbékon viszont kiesett egy szereplő, s nekem kellett beugrani. A zsűri Kerekes Éva mellett az én teljesítményemet emelte ki.

Éva a színművészetire jár Pozsonyba. Neked milyen terveid vannak?
— Életművész szeretnék lenni. Először is kell egy biztos munkahely, s ehhez egy diploma. A budapesti Közgáz kihelyezett komáromi tagozatán szeretnék tanulni, azután kijutni a Harvardra. Prága is vonz, ott él és dolgozik a nővérem. Ha elvégzem az egyetemet, jöhet a táncfőiskola, mert az a vágyam, hogy bejussak a színművészeti musical szakára.

Mindenki tudja rólad, hogy roma vagy. Soha nem zavart?
— Nem. Sőt, kifejezetten értéknek tartom. Kedvenceim a néger zenészek, akik büszkék a bőrszínükre, s arra, amit elértek. Nekik sokkal többet kellett küzdeniük, hogy elfogadják őket. Tanulok cigányul. Egyre jobban érdekelnek a gyökereim.

Életöröm az arcukon

Itt az új év, az új album. Mi a haditerv?
— Elég nehéz a koncerteket lekötni, hiszen sok helyen még a benzinpénzt is sokallják. Február közepétől indul a felvidéki turné, megpróbálunk a magyarlakta települések zöméhez eljutni. Áprilistól jön a magyarországi turné, ugyancsak akkor forgatjuk majd az első videoklipünket, melyet reményeink szerint a magyarországi kisebb kereskedelmi televíziók rockműsorai sugároznak. Az idei nyár, ha lehet, még mozgalmasabb lesz, mint a tavalyi, úgyhogy az életöröm tényleg a képünkre van írva.

Igazi nagy lemezbemutató?
— Lesz! Somorján márciusban. Előreláthatóan a kultúrházban, ha lehet még nagyobb extrákkal, mint amit eddig megszokott tőlünk a közönség.

Hét év. Azt tartják a házasságokban ez a kritikus év. Nálatok is így van?
— Elég hülyén hangzik de nekem Püke és Sancho a két plussz bátyám, igazi cimbik, akikra mindig számíthatok. Nálunk nincs az, hogy ha próba vagy fellépés van, akkor összejövünk. Mi mindig együtt vagyunk. Együtt szilveszterezünk, együtt bulizunk, együtt csinálunk mindent. Na jó, az ágyban mindenki külön-külön... Itt minden hármunkról szól, és arról a két—három emberről, akik mindig mellettünk voltak, mint pl. Kova. Nincs olyan, hogy mindenki pótolható. Ha valaki kiesik: vége! De ennek nincs itt az ideje, szeretném még ötven évesen is a Kiskakast nyeríteni a színpadon. Igaz akkor már nem így fejrázva, de annál nagyobb lendülettel!                               -kl-

Vissza a tartalomhoz

A diadalra ítéltetett film

A film egyedülálló mind a költségek, mind a forgatási metódus tekintetében, de amikor erről beszélünk, figyelembe kell vennünk, hogy ez nem egy, hanem három film: hogy 18 hónapig forgatták, eszelősnek hangzik, de ha ezt háromszor hattal számoljuk, egészen elfogadható. A hollywoodi gyártószalagról nagyon ritkán kerül le olyan film, amelybe ennyi energiát fektetnek, amelynek az alkotói ennyire együtt élnek az alkotással. A Gyűrű szövetségének kilenc tagját játszó színészek egymással olyan nagyon összebarátkoztak és a szerepükkel oly mértékben azonosultak a forgatás során, hogy végül egy wellingtoni tetoválószalonban mindannyian egy, a 9-es számnak megfelelő tünde rúnát üttettek magukra.

Ahogyan a kamera túloldalán állók hozzáfogtak a munkához, az szinte utánozhatatlan. Volt olyan nap, hogy 500 színészt öltöztettek a Weta ruháiba, és volt, hogy egyszerre kétszázan viseltek különböző „pótlásokat“: maszkokat, műlábakat, parókákat. És, hogy elfogadható-e a látvány ahhoz képest, amit egy átlagolvasó a könyv olvasása során elképzel? Életszerűbb orkok, pazarabb tündekastélyok, félelmetesebb Gyűrűlidércek nem készülhettek volna.

Az pedig, hogy húztak-faragtak a történeten, hogy drámaibbá váljon, ne ijeszszen el senkit. Annyira érthető így a történet, hogy a fanatikusok mindent megbocsáthatnak. És így, „röviden” is 178 perces! Jackson elmondta, hogy azok számára is érthető filmet akar készíteni, akik nem olvasták a könyvet, és ebben is teljes sikert könyvelhet el.
„Olyan ez, mintha átadnánk lelkesedésünk fáklyáját a következő nemzedéknek“ - mondta a film készítőinek motivációjáról Cate Blanchett, aki Galadrielt játszva nemcsak a szép tündehölgyet, de a világ sorsának kovácsát, az Úrnőt is káprázatosan jeleníti meg.
A film legnagyobb sikere: az erkölcsi üzenet hibátlan áthozatala. Göncz Árpád, a regény magyar fordítója a könyv utószavában azt írja: „Ebben a világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.” Ahogyan a tisztelői szerint a Gyűrűk Ura című monumentális tündérmese olvasva, felolvasva nevelő hatású lehet, úgy a filmet is bátran levetíthetjük ezzel a céllal. Nem azért szívszorító ugyanis, mert hatásvadász, hanem mert magasztos.

PUNK  KARÁCSONY

Vannak, akik hangzatos szólamok mögé rejtik tétlenségüket, ám akadnak olyanok is, akik élve a munkájuk által megteremtett lehetőségeikkel, segítséget nyújtanak. A „IV. Punk Christmas” megnevezéssel 2001. december 21-én Somorján megrendezett jótékonysági koncert  szervezőgárdája, a Konflikt zenekar, ez utóbbiak táborát gyarapítja.
Határon innen és túlról is szépszámmal összeverődött a nagy napon a műfajt kedvelő hallgatótábor a Somorjai Slovan moziban. A „mindenjó” hangulatot a COOL HEAD CLAN, a HATÓSÁGILAG TILOS, a H-8, a BARACKCA, a GAUNERI, a ZONA-A és a hazaiak; vagyis a Rómeó Vérzik és a házigazda Konflikt tette emlékezetessé. A koncertek hevében megfáradt rajongók a mozi mellett működő Coala Clubban (közismertebb nevén a WEST-ben)  kaptak új erőre. Akik videó-kazettával, CD-vel, esetleg pólóval, vagy hasonló jellegű ajándékkal kívánták meglepni szeretteiket, azok a fellépések közti szünetekben, a moziterem előcsarnokában ezt is megtehették. Olyan igazi karácsonyi hangulat uralkodott a rendezvény egész területén. Hála a növekvő részvételnek és a jó szervezésnek a buli nyereséggel zárult, a szervezők és pártfogoltjaik elégedettségére.
Ennek köszönhetően a „Punk Karácsony” másnapján, az e-célra felajánlott összeget pólókkal és hanghordozókkal kiegészítve érkezhetett a Konflikt zenekar „küldöttsége” a Somorjai Gyermekotthonba,  ahol nagy örömmel fogadták őket.
— Igaz, hogy csupán csepp a tengerben ez a mi kis ajándékunk, – mondta a látogatás végeztével Jury — de azoknak, akikhez mostoha volt a sors, sokszor a jó szándékkal adott kevés is nagyon sokat jelent. Köszönet mindazoknak, aki részvételükkel és hozzájárulásukkal  egy nemes cél szolgálatába szegődtek és ezáltal segítettek szebbé és gazdagabbá tenni az állami gondozott gyerekek karácsonyát.
Mi pedig reméljük, hogy a jó példa ragadós lesz.

Hardfest — rockünnep az Ipoly mentén

Az ünnepek között egy honti kultúrbarlangban a mellettünk lévő asztalnál ülő csinos lányt fiúja egy másnapi randira invitálta. — Értsd meg, nem mehetek, ott kell lennem a Hardfesten. Nekem ez olyan, mint egy meghitt családi ünnep — volt a felelet. Ezt hallván felcsillant a mi asztalunknál ülő Józsi szeme, bár addig még sosem látta az illető hölgyet. — Tudod, milyen jó ilyet hallani?! — súgta nekem. Nem csoda, hisz barátjával, Csitával és a Szomjas Unióval éppen ők voltak a másnapi buli főszervezői...
Valóban, ez már hagyomány: ha Ipolyság és december 28-a, akkor Hardfest. Az immár ötödik alkalommal lezajlott rockfesztivál legvérmesebb ellendrukkereinek nagyon meg kellene erőltetniük magukat, ha valami negatívumot akarnának a felszínre hozni. Ezen még az a tény sem változtat, hogy a rendkívül mostoha időjárási körülmények között a Cool Head Clan „szekere” elakadt a Budapest—Ipolyság útvonalon, és a pesti „nehéz fiúk” fennállásuk alatt mindössze másodszor kényszerültek arra, hogy fellépési ígéretüknek ne tegyenek eleget.
A bulit a párkányi Carnal hangolta fel, akiket egy egész autóbusznyi rajongójuk kísért el. Így a zselízi Nautilus már „beindult” közönség előtt lépett a dobogóra, a hazai színeket képviselő Friday-t természetesen (és méltán) hatalmas ováció fogadta. Ezután következett Szrsen Józsi rugalmas szervezésének egyik nagy fogása, miután mindössze egy héttel korábban — a somorjai Punk karácsonyt megtekintvén — egy korsó sör elfogyasztásának ideje alatt leszerződtette az ott fellépő dunaszerdahelyi H-8 együttest. Maros, a „néhai” Last Will frontembere fenomenális előadásával alaposan felrakta a mércét az őket követő egykori zenésztársai számára. Az ugyancsak Dunaszerdahelyről érkezett Last Chance derekasan állta a sarat, majd következett a győri Story, ha lehet, akkor még keményebben — a közönség háromszoros „visszá”-jának is eleget téve.
A remek szervezés, a fellépő zenekarok kiváló produkciója mellé az egész termet megtöltő, háromszáz főnyi tomboló közönség is társult — szimbolikusnak tekinthető 40 koronás belépővel. Együttesen bizonyították, hogy Ipolyságon a rockélet bástyája rendületlenül állja a viharokat.

Tévé a végeken

— A szepsi tévében sem volt hosszú ideig magyar adás — fogadott Bartók Csaba — Alibizmusból lefordították a szlovák bemondó szövegét, és azt egy hölgy felkonferálta magyarul. Kilencvenötben kezdtek megjelenni a magyar riportok. De csak olyanok, melyeket a cenzúra átengedett. Szlovák érzelmű magánvállalkozóé volt a tévé, olyat el sem lehetett képzelni a képernyőn, mint például beíratási program a magyar alapiskolákba. A március tizenötödikéről szóló képes beszámolót erősen megnyirbálták. Jött is a palotaforradalom kilencvenhatban! A város megvette a magánvállalkozó tulajdonrészét, és a tévé a városi művelődési központhoz került. Részlegnek.

Bartók Csaba, kilencvenötben került a Szepsi Városi Televízióhoz, mint tudósító, kilencvenhétben lett főnök. Előbb a soraikat kellett rendezni a kis tévés műhelyben. Új emberekkel vagy félig újakkal. Utána bizonyítani, jobb tévéműsort adni a szeretett tévénézőknek. Kilencvenhéttől tavaly nyárig vegyes műsort sugároztak. Egy adáson belül hol magyarul, hol szlovákul. Ki mennyi anyagot tudott leadni, úgy alakult az arány.

— Kétezerben már éreztük, hogy ez így nem az igazi — vallotta be Bartók Csaba — Ráadásul akkoriban az UPC társaság Szlovákiában felvásárolta a kábelhálózatokat, köztük azt is, mellyel szerződésünk volt. Hamarosan kaptunk is egy felszólítást a kassai Kabel Plus részvénytársaságtól, hogy nézzünk magunknak új licenszet, mert június tizenkettedikén az övék bizony megszűnik.

A lelkes szepsi tévések pedig léptek. Sok-sok segítséggel új műsorszerkezetet alkottak, elosztották az adásokat magyar és szlovák nyelvű adásokra. És az országban először feliratozás nélkül is közvetíteni kezdték a magyar adást. A nyelvtörvény ugyan előírja, hogy feliratozni márpedig kell. De azt nem írja elő, hogy mikor.

— Hétfőn este hatkor közvetítjük a műsort feliratozás nélkül, kedden kétszer megismételjük. — avatott be Bartók Csaba — A szerdai és csütörtöki egyszeri ismétlések esetén azonban már olvashatók a képernyőn a szlovák feliratok. De ezzel a Szepsiben élő magyaroknak háromszor van lehetőségük teljes értékű magyar adást nézni. Minden hónap első hetében másfél órás stúdióbeszélgetést sugárzunk. A páros heteken fél órás magyar és fél órás szlovák nyelvű magazinok következnek. A harmadik hét pedig  az egy témát feldolgozó, alaposan körüljáró Eseménytüköré.

És van még valami a  Szepsi Városi Televízióban, ami talán kevés helyen van az országban. Élőben közvetítik a városi önkormányzat üléseit. Így a választó láthatja, miképp képviseli érdekeit, akinek bizalmat szavazott. A stúdióbeszélgetés is élőben megy, bármit kérdezhet a néző. És volt már Szepsiben élő egyenes adás a karácsonyi éjféli miséről. Ráadásul van roma szerkesztőjük és roma bemondójuk. Igény szerint roma nyelven készülhetnek műsorok.

— Saját filmjeimben is rengeteget foglalkoztam a cigánysággal. — vallotta Bartók Csaba. — Azután környező falvakról forgattam sok filmet. Nagyon szeretek a  régi dolgokhoz nyúlni. Kilencvennyolcban egy nemzetközi rövidfilm-fesztiválon második díjat nyert az első bécsi döntéssel foglalkozó filmem. Magyarországhoz került szlovák falvakról, és a bennük élő szlovák emberekről szól, akikről azt hirdetik, hogy harmincnyolcban megpróbálták őket erőszakosan magyarosítani és kegyetlenül kizsákmányolni. A filmben bevallják, hogy saját maguk kérték magukat Magyarországhoz. Petícióval kampányoltak az említett falvakban, hogy magyarnak vallják magukat az emberek. Harminckilencben csatolták őket Magyarországhoz. Egyesek most politikai tőkét kovácsolnak a történtekből a magyarok ellen. Ráadásul olyan helyi politikusok, akik ezekből a falvakból érkeztek, és alapították meg Szepsiben a DSZM helyi szervezetét és a Matica slovenskát. Pedig a nagyapjuk, az apjuk mindent megtett azért, hogy a falvaik Magyarországhoz kerüljenek. Ám nem csak az ilyen komoly témák érdekelnek. Készítettem riportfilmet a szepsi Jimmy étteremről is, amit akkor kereszteltek Jimmynek, amikor Zámbó Jimmy még élt. Halála után szentély lett. Tele vannak a falak a sztár fotóival. Csak a Király dalai szólnak egész nap.

Nyugatról keletre haladva ők az utolsó bástya. Az országos médiatalálkozók szakmai hátterének biztosítását kétezertől Bartók Csaba vállalja fel. Összejönnek, megnézik egymás munkáit, jövőképet vázolnak. Csak az a baj, hogy kevesen vannak. Az országban tizenegy magyar tévés alkotóműhely dolgozik. Ha a médiatalálkozóra elmegy a fele, az százalékban sok, számban kifejezve kevés. Öt regionális tévé. Tavaly késő ősszel is enynyien voltak. A Szepsi Városi Televízió versenyfilmje a harmadik helyezést érdemelte ki. Szepsi elevenedett meg a képernyőn. Igaz, egy másik Szepsi. Mert az alkotók kritikus szemmel láttatták a várost. Melynek tévénézőiért hétről-hétre mindent megtesznek.
Ezért nem mennek át az emberek az utca másik oldalára, ha ankétot készít a stáb.

Történet a tűzről meg a vízről

Az előbb egy barátságos és különösen tágas konyhában ültünk. Színpompás virágokat ábrázoló, bekeretezett képek alatt az asztalnál. A tizenhét éves kamasz fiú tágra nyílt szemekkel figyelt. Hitte is, meg nem is, hogy miatta jöttünk. Amiatt, hogy művészkovács-inasként fotómodellnek készül. Szalai Árpád hirtelen hosszú hajába túrt, és mesélni kezdett. Először a Nyitrán álló, Jedlik Ányosról elnevezett szakmunkásképzőről. Huszonhat osztálytársa van, közülük öten kovácsok, de két fiú elment. Az egyik, mert nem tudott szlovákul. A másik meg lógós volt. Hatan fafaragók. A többi osztálytársa aranyműves. Az a sláger. Szalai Árpád is annak a rabja, azóta, amióta a szomszédnál először látta, hogyan kell csinálni. Mondta most is, amikor édesanyja, Gabriella asszony kávét tett az asztalra, hogy Lévára jár egy barátjához, aki tavaly végzett a Jedlikben, és aranyműves lett. Aranyláncot, gyűrűt, karkötőt csinálni.

Japán — a tökélyre fejlesztett ország

Ifjú zenész barátom, Reiter István egy bécsi zenekarral (és persze a hegedűjével) a múlt év végén keresztól-kasul járta Japánt, hogy öt héten keresztül előadják Rossini egyik vígoperáját. István már harmadízben járta meg a felkelő nap országát.

Ez megér egy riportot, de ha lehet, akkor ne Japán földrajzi és gazdasági ismérveit ecseteld. Ezekhez a lexikonokból bárki könnyen hozzájuthat...
— Hanem?

Beszélj az emberekről. Arról, hogy milyenek például a japán nők, vagy — ha már egy pohár bor mellett üldögélünk — mire számíthat az ember, ha betér egy japán vendéglőbe?
— A japán nők gyönyörűek és roppant kedvesek, előzékenyek. Ezt főleg a szállodai személyzetnél volt alkalmam tapasztalni, de ez jellemző az egész japán életformára. Egy klasszikus példa: az ember megéhezik, étterembe megy. Amikor választ egyet a tömérdek vendéglő közül, benyit, egy óriási ujjongás fogadja, melybe láncreakciószerűen a teljes személyzet bekapcsolódik. Ezzel üdvözlik a vendéget, aki még szinte el sem foglalta a helyét, de már ott van az asztalán egy pohár víz vagy tea. A kaják villámgyorsan készülnek, főleg a kínai menü a jellemző. És a nyershal, melyet frissen — lehet, hogy fél órával korábban még a tengerben ficánkolt — roppant elegánsan rizsben csomagolva tálalnak fel. A borravaló ismeretlen fogalom. Viszont a böfögés nemhogy megengedett, hanem egyszerűen elismerő bóknak tekinthető, amivel a vendég kifejezi az elégedettségét az elfogyasztott kaját illetően. Orrot piszkálni, fújni azonban a legnagyobb tiszteletlenségnek számít.

Tehát egy merőben más világba csöppentél.
— Egy európai számára egyszerűen döbbenetes, hogy mennyire előzékenyek, toleránsak is lehetnek az emberek. Ez főleg akkor tűnik kirívónak, mikor visszatér. A frankfurti repülőtéren szálltunk le, mely a vén kontinens egyik legnagyobb légikikötője. És úgy érzi magát az ember, mint aki eltévedt. Ahogy az emberre néznek, egyszerűen primitivizmusnak tűnik az egy hónapos japán légkört követően.

Vajon miből fakad ez a különbség?
— A japánoknak a kultúrájukból és a történelmükből fakad a rendkívüli tisztelet és figyelem. És ehhez társul még a tisztaságmánia is. Láttam olyan japánt, aki a járdán levő rágógumi eltávolításán fáradozott. Kendővel az arcuk előtt hordó japánokat is láthatunk. Tudod, az valami olyan, amit itt nálunk a sebészek is viselnek — valaki a múltkor elsütötte előttem azt a poént, hogy azért, hogy ne nyalhassák le a vért a szikéről. Japánban viszont azok viselik ezt a kendőt, akik éppen betegek, és így akarják megelőzni, hogy valakit megfertőzzenek. És erre szükség is van abban az óriási kavalkádban, több mint 120 millió ember él a japán szigeteken. Érdekes módon viszont rengetegen dohányoznak, ennek ellenére nagyon egészséges életforma az övék. A világon a legmagasabb életkor is ezt bizonyítja. Óriási tömeg mindenütt, első pillantásra nem is értettem, hogy miképp lehet ott élni, de működik, méghozzá rendkívül precízen! Mi például fél évvel az indulás előtt kézhez kaptunk egy részletes programot, és minden percre pontosan úgy is zajlott le. A közlekedés szinte a tökélyre van fejlesztve. A 250 km/h sebességgel száguldó vonatok a légi közlekedésnek egy valódi alternatíváját valósítják meg. Európában sokan mondják, hogy a japán gépkocsik kemények. Igen, de csak itt tűnnek annak, és nem a tükörsima japán utakon!

Pedig ha belegondolunk, Japán mint a világháború vesztes országa fél évszázaddal ezelőtt romokban hevert...
— És még ehhez társul, hogy egy földrengésektől veszélyeztetett ország. Itt olyan házakat, hidakat építenek, hogy az valami hihetetlen. Ha az ember kitekint az utcára, mintha egy megvalósított Lego-város tárulna a szeme elé. A nagyvárosok épületei közül talán csak a felhőkarcolók és a hidak, amik valóban érdekesek. Azt várhatnánk, hogy az a rengeteg ember mikor megy egymásnak? És nem mennek egymásnak! Nem állítom, hogy szép, de szinte tökéletes minden. Minden működik! Ehhez viszont szükség volt a japán mentalitásra. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a japán emberek élete a munkában és a munkáért telik. Nem mennek nyugdíjba, addig dolgoznak, amíg bírnak. A munkatempó is mér egy fejezetet. Ha valamit elkezdenek, akkor nincs leállás. Az idősebb, töpörödött emberek külsején ez meg is látszik.

És a fiatalok?
— Hét évvel ezelőtti japán utamhoz viszonyítva is elmondhatom, hogy változik a kép. Kicsit leegyszerűsítve azt is mondhatnám, hogy a hatvanas évek amerikai stílusa dívik. De ez a stílusra vonatkozik, technikailag minden a csúcsszinten üzemel. A sarkokon rockbandák. A japán rockzenét egyébként sokan a világ legrosszabb zenéjének minősítik. Tény, hogy csapnivaló muzsikát produkálnak eszményi cuccokon. A zenei előadásoknak otthont adó termeknek lenyűgöző az akusztikájuk. A sarkokon virítanak a McDonalds-üzletek, nagyon olcsó áruval. Teniszcipőkben, bőrdzsekikben szaladgáló kiszőkített, lilára festett hajú suhancokra is felfigyelhetünk. És arra is felfigyeltem, hogy kezdenek hízni az emberek, az evés már tényleg nem jelent gondot senkinek.

Mégis Japán élen jár a gyermek-öngyilkosságok terén. Vajon miért?
— Ez egy kemény világ. Amíg a gyermek kicsi, ő a sztár, de miután eléri az iskoláskort, a helyzet megváltozik. Mint egy katonaság, az iskolában egyenruha, fehér ing, kék nadrág — a lányokon persze szoknya. És minden megy a terv szerint, minden le van egyszerűsítve, nincs idő hülyülni. A kívülállónak egy kicsit személytelennek tűnhet az egész. A szülőknek ez bizonyos tekintetben jól is jön, a munkára összpontosíthatnak, nem kell annyit vacakolniuk a gyermekneveléssel. És ezt a nyomást nem mindenki bírja. Sok japán fiatal tanul külföldön, és akadnak, akik inkább kint maradnak.

Vajon jó ez a nagy sztereotípia, személytelenség, katonás rend? Nem vesznek el közöttük a valódi emberi értékek?
— Igen, ezt a kérdést viszont csak azok vetik fel, akik nem látták azt a világot. Abban az óriási tömegben egyszerűen szükség van a rendre és arra a japán életformára, amit ők maguk választottak. Én vallom, ha kicserélnék az országban a japánokat ugyanannyi európaira, akkor azok fél órán belül egymás torkának esnének.

Ágnes Vanilla: Most elégedett vagyok

Ágnes, amikor az első lemezed megjelenése után beszélgettünk, azt mondtad, hogy egy lemezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Megjelent a második albumod. Ezt befejezted vagy abbahagytad?
— Továbbra is ez a véleményem minden olyan dologról, melyet alkotásnak nevezünk. Ám ez az album sokkal befejezettebb. Mindig nagyon magasra teszem a mércét. Így volt ez az Örök nyár esetében is. Tudtam, hogy most sem mehetek alább. Jobbat kell csinálni. Azt akartam, hogy az emberek, akik megveszik, elégedettek legyenek minden egyes részlettel, és ami szintén fontos, hogy én is elégedett legyek. Az elején volt bennem egy kis félelem, ugyanis amikor elképzelek egy dalt, vagy már papíron van, érzem, hogy mennyi munka lesz vele, mire elkészül. És mivel maximalista vagyok, tudom, hogy nem könnyű feladat. Ha nincsenek nagy elvárásaid magaddal szemben, akkor ez nem probléma. Az én esetemben azonban másképp működik minden. És úgy érzem, sikerült. Még több van belőlem ezen a lemezen. A legjobb tudásom szerint készítettem el. Sokkal jobban érződnek az énekhangom sajátosságai, melyektől én vagyok Ágnes Vanilla. Ami az első lemez esetében visszafogott formában jelent meg. Sajátos dallamvilág jellemzi az egészet, továbbra is szövegcentrikus, mondanivaló-orientált popzene. Több felvételen magam is játszom, például zongorán, furulyán. Ezeket sikerült ötvözni az elektronikus ultramodern eszközökkel.

Összehasonlítva az első lemezzel, nagyon sok minden megváltozott. Új kiadónál jelent meg, újak a szerzőtársak...
— ...inkább csak a munkatársak, mivel a dalok többségét egyedül írtam. Az elsőn voltak társszerzők. Ezt már szinte teljes egészében én készítettem. Nagyon sokat dolgoztam vele. Az elmúlt egy év a lemez készítésével telt el. Októberre, a születésnapomra terveztük, de késett, mivel még nem voltam vele elégedett. A kiadóm nem sürgetett, hiszen tudják, csak így születhet jó lemez. Fantasztikus érzés, amikor azt mondhattam a zenésztársaimnak, hogy most hagyjuk abba, mert most jó a dal. A legjobb pedig, hogy másnap is ugyanezt éreztem. Ritkán adódik, de most elégedett vagyok.

Világviszonylatban is, Magyarországon meg főleg ritkaság, hogy egy előadó maga írja a lemezét.
— Nem azért van így, mert egoista vagyok, hanem mert én tudom leginkább, hogy mit akarok. És már tizenegy évesen tudtam, hogy a saját dalaimat fogom előadni. Azokat a produkciókat sosem szerettem, amikor előre megtervezik a popsztárt, megírják, hogy milyen legyen. A legtöbb új magyar előadó nem önmaga, egy menő külföldi sztárra akar hasonlítani. Nem tartozom közéjük. És még nem hallottam, hogy valakihez hasonlítanának. Mert én önmagamat adom.

A lemezről elsőként a Kinek mondjam el? című dalt ismerhettük meg. Meglehetősen bensőséges gondolatokat tár a hallgató elé. Hogyan született?
— Már a lemezkészítés végén voltam, amikor jött a dal. Egyik napról a másikra. Egy élmény kapcsán. A dal az elszalasztott lehetőségekről szól, amiket elengedünk magunk mellett. És idővel rájövünk, mit szalasztottunk el, hogy rosszul döntöttünk. Nem csak a szerelemre vonatkozik... Nem vagyunk Istenek, nem lehet visszaforgatni az idő kerekét. Az ember olykor mégis mindenét odaadná, ha visszahozhatná ezeket az elszalasztott dolgokat. Változtatni azon, amin már nem tud. Ha emberek közé megyek, ösztönösen felveszek egy szemlélődő magatartást. Figyelem, hogy mit mond a szemük a lelkükről, az életükről, a vágyaikról, melyekről sohasem beszélnek. A mai világban mindenre van idő, csak a lényegre nem, a belső énünkkel foglalkozunk a legkevésbé. Bizony sokszor érezzük úgy, hogy kinek is mondhatnánk el, hiszen erre nincs válasz, nem tud segíteni senki.

A dalokból elég erős vonzódás árad a keleti zene iránt.
— Karácsonykor járt nálam néhány kisgyerek a családból, volt négy, meg tíz éves. És nagyon megfogott, amikor a legkisebb azt mondta, hogy minden dal úgy kezdődik, mintha Ázsiában lennénk. Ez is példa arra, hogy átjön a dalokon az, amit szerettem volna, ami nekem fontos. Valóban sok keleti, etnikus motívum jellemzi a lemezt.

Nagyon szép a címe. Déjá vu. Miért ez a cím?
— A címadó dal egy szál zongorán íródott, és nem a lemezre. Ezt tavaly október 23.-ára, az egyik legkedvesebb barátom szülinapjára írtam Havasi Balázzsal, az ismert zongoristával. Angol szöveggel. Ezzel leptem meg. A dalnak ennyi szerepet szántam. Nem popdal, sok benne a komolyzenei elem. Álmomban nem gondoltam volna, hogy felkerül a lemezre. Aztán egyre több ember hallotta. A visszajelzések olyan erős érzéseket ébresztettek bennem, hogy később a Déjá vu köré csoportosítottam az egész lemez mondanivalóját. Készült belőle egy popos verzió, de utolsó dalként az eredeti változatban is hallható.

Az első lemezeden két átdolgozás kapott helyet. Ezen a korongon szintén kettő.
— Az egyik a Jamie Winchester és Hrutka Róbert tolmácsolásában megismert It’s Your Life című, amely egy reklámból vált közismertté. Az eredeti szerzőkkel készítettük el, mégis teljesen új dimenzióba került. A másik igazából nem is átdolgozás, mivel ugyanúgy csendül fel, mint az eredeti. Ez egy nagyon híres film, a Szép remények betétdala.

Az Örök nyárról négy sláger született. Gondolom erről is legalább négy dal megjelenik maxi cédén.
— Hasonló ívet szeretnék leírni. Nagy nehézséget okoz, hogy mely dalokat mutassuk meg, hiszen annyira odafigyeltem minden egyesre, hogy bármelyikkel kijöhetnénk. Egy hang sincs a lemezen, ami véletlenül vagy feleslegesen lenne rajta. Akár csukott szemmel is kiválaszthatnám, szinte teljesen mindegy melyik jelenik meg. Így még magunk sem igazán tudjuk, de legalább további három megjelenik.

Ágnes Vanilla

Eredeti név: Frenyó Ágnes
Születési dátum: 1977. október 8.
Csillagjegy: Mérleg (Nyilas aszcendens)
Kedvenc szín: fehér, grafitszürke, kék
Kedvenc étel: paradicsom, rakott zöldségfélék, túrógombóc
Kedvenc étel, amit saját maga készít el: egzotikus levesek, rakott zöldségfélék, palacsinta
Kedvenc ital: frissen facsart narancslé, ásványvíz+citrom, Green vanilla tea
Kedvenc város: Párizs, Kisújbánya, Budakeszi
Kedvenc film: Angyalok városa, Hatodik érzék, Szemtől szemben
Kedvenc előadó: Enigma, Depeche Mode, Everything But The Girl
Kedvenc könyv: Indigó gyerekek, József Attila összes, OSHO-könyvek
 

Ágnes Vanilla - Kinek mondjam el?

Miért múlik el minden és veled is
érzem az idő hozta fogaskerekét
de tudom, hogy szeretni téged ez
minden vágyad és én újra elhinném
mi lesz ha vége a nyárnak és
minden csodának és elmész mert
valaki téged is vár ha nem látom
többé könnyes szemed ahogy
kérőn kedvesen néztél rám

de várj még valamit mondanék
ha még egyszer hívnál lehet,
hogy végleg nálad maradnék.

Kinek mondjam el ha már
senki nem felel bilincselj magadhoz
ha újra elmennék taníts meg
hogyan szeresselek, titokban
merre keresselek ha tudnám
te is vársz veled újra kezdeném
nekem te vagy a minden és nem
szóltam mégsem, hogy elmegyek
nem maradok a tiéd pedig ezerszer
próbáltam megszökni szívemtől úgy
ahogy vissza se fordulnék
még valahol láttalak újra de nem
hiszem el csak képzelet vagy
látomás hiszen távol vagy tőlem
s te is valaki mással éled
a hétköznapok moraját
de várj még valamit...

(csak ülök a parton a magányommal
és nézem, hogy táncol a vízen a
fény a lopott órákat számolom újra
meg újra...) de ha itt lennél most
valamit mondanék ha csak még
egyszer hívnál...

Vissza a tartalomhoz

DUMA — A szerkesztő hangja

Mr. Osbourne igencsak ráérős mostanában, hiszen kereken hat esztendőt kellett várni új stúdióalbumára! Ha belegondolunk, hogy a hatvanas-hetvenes években egy év leforgása alatt akár három lemez is megjelent ugyanattól az előadótól, Ozzy finoman fogalmazva nemigen kényeztet el bennünket... Na jó, azért közben volt egy Best of lemez, egy Black Sabbath reunion, és ne feledjük, hogy az öreg már többgyermekes családapa, s hát a csemetékkel is törődni kell. De mester, a hat év az mégiscsak hat év! Mindegy. Fő, hogy itt az új lemez, örüljünk hát neki! Örüljünk, már amennyire tudunk... Nem szeretnék vészmadár lenni, de az igazat megvallva Ozzy előző két stúdiómunkája sokkal nagyobb hatással volt rám, még akkor is, ha a magyarországi Metal Hammer szaklap a hónap lemezének kiáltotta ki az új anyagot! 53 éves potenciális rock nagypapánk végülis nem kockáztatott, maradt a jó öreg receptnél: dallamos refrének, zúzós alap és egy csipetnyi Black Sabbath. Szerencsére semmi adidas metal, semmi gépdob, semmi vendégrapper. Az albumot kb. két éves pletykahadjárat előzte meg, ugyanis senki sem tudta (még maga Ozzy sem!), hogy kivel írja meg hősünk az új számokat, és kik játszanak majd a lemezén. Még Zakk Wylde posztja sem volt biztos, pedig a zseniális gitárosnak Ozzynál eddig mindig biztos helye volt, nem beszélve arról, hogy az utolsó három stúdiólemezen is ő muzsikált Ozzy oldalán. Végülis Zakk bizalmat kapott, ám a lemezre szánt 4-5 nótájából sajnos egyetlenegy sem került fel a Down to Earthre. Zakk bosszankodott is emiatt rendesen, legalábbis ez derült ki az egyik vele készült interjúból. Kissé keserű szájízzel ugyan, de azért felgitározta a lemezt. Rajta igazán nem múlott. A jellegzetes dögös, telt, reszelős, víjjogós zakki gitárhangzás – nem beszélve Wylde páratlan gitárkezeléséről és tudásáról – az utóbbi Ozzy Osbourne-lemezek meghatározó jegyévé nőtte ki magát. Az albumot a néhai Faith No More ütőse, Mike Bordin dobolta fel, basszusgitáron pedig a Suicidal Tendenciesből és az Infectious Groovesból ismert tehetség, Robert Trujillo játszott.
Első hallgatásra a lemez eléggé unalmasnak tűnik, de ezt aztán az ember megszokja :-). Félre a tréfát: a hiba ott van, hogy túl kiszámíthatóak a számok, hiányoznak a váratlan fordulatok, az ember úgy érzi, hogy ezt meg azt már az egyik korábbi Ozzy-lemezen hallotta. A számok alapjában véve jók, de mindegyikből hiányzik az az Isteni Szikra, ami „megbolondítaná„ őket egy kicsit. Pl. a lemezt nyitó Gets Me Through mindenféleképpen a Perry Mason utóérzése, a That I Never Had szinte egy az egyben a Miracle Man ikertestvére, a Dreamer pedig az Ozzmosis lemez zárószámával (Old L.A. Tonight) rokon. Lényegében az összes dalra rá lehet fogni, hogy túl ozzys, talán ebből a szempontból még a Junkie a legeredetibb. Az én személyes favoritom viszont a Running out of Time. Hát mit mondjak, ez is egy tipikus Ozzy-ballada. Összegezve: nem rossz ez az album, sőt a kiszámíthatósága ellenére nagyonis élvezhető, csak az előző kettő jobb volt... Fanatikusoknak mindenesetre kötelező!

Vissza a tartalomhoz

Balázs Pali és a nők

Számodra mit jelent a nő?
— Társas lények vagyunk, mindannyiunk szeret egy kicsit megnyugodni, biztonságban érezni magát. És ez csak úgy lehet, ha az ember megtalálja azt a valakit, aki ezt biztosítani tudja a számára.

Hogy állsz a szerelemmel?
— Jelenleg a szakmai elfoglaltságaim miatt a magánéletem sajnos egy kicsit a háttérbe szorult. De törekszem arra, hogy a jövőben kialakítsak egy olyan kapcsolatot, amely stabil, és biztosítja azt a hátteret, amely nélkül egy férfi élete sem lehet teljes. Remélem sikerül.

Volt részed kudarcokban?
— Hogyne. Főleg középiskolás koromban, amikor olyan lányt szemeltem ki magamnak, akinek nem voltam szimpatikus, vagy fordítva, mikor engem néztek ki olyan lányok, akik nem gyakoroltak rám különösebb hatást. De ha az ember felnő, és elhelyezi magát abba a világba, ahová tényleg való, akkor túlzottan nagy kudarcok már nem érhetik. Ha pillanatnyilag valaki úgy érzi, hogy ezt a kudarcot nem lehet túlélni, az idő majd úgyis elrendezi a dolgokat, begyógyítja a sebeket. Nyolc évvel ezelőtt fülig szerelmes voltam, s mikor vége lett a kapcsolatnak, azt hittem, ezt sosem tudom kiheverni. Most, amikor találkozunk, már jót mosolygunk az egészen, teljesen baráti légkör alakult ki közöttünk.

Könnyen kezdeményezel? Bátor udvarló vagy?
— A kezdetnél éreznem kell bizonyos jelzéseket, hogy megpróbáljak a másik fél felé nyitni, közeledni. Amíg ezeket nem érzem, nem vagyok egy igazán bátor, hódító típus.

Mennyire fontos a szex szerepe egy kapcsolatban?
— Egy kapcsolat hosszú távon csak akkor lehet eredményes és tartós, ha a szex terén is rendben vannak a dolgok. A hozzám küldött levelek alapján tudom, hogy vannak megalkuvással működő kapcsolatok is. Mikor azt mondják, hogy a szex nem annyira jó, no de nappal... A boldogság viszont csak akkor teljes, ha mindkettő ragyogóan működik.

Mi taszít téged egy nőben?
— Ha másnak akar mutatkozni, mint amilyen valójában. Ezt leszámítva teljesen mindegy, hogy szőke, barna vagy vörös, rövid vagy hosszú a haja, alacsony vagy magas. Az emberi értékek a fontosak.

A belső értékeket már az elején észre veszed?
— Többnyire igen. Nyolc évet Norvégiában, a vendéglátóiparban dolgoztam, és Magyarországon is több helyen, ami nagyon jó lecke volt. Nap mint nap idegen emberek hívtak meg az asztalukhoz egy-egy italra, s ha csak pár percre is, de el kellett velük beszélgetni. Megtanultam, hogyan kell rövid időn belül kialakítani a kontaktust bárkivel. Ez alatt az idő alatt elhangzanak azok a kérdések és válaszok, melyekből leszűrhető, valójában kivel is beszél az ember.

Mitől lesz számodra vonzó egy nő?
— A kisugárzás a lényeges. Valami kell, hogy legyen benne. Ezt nehéz megfogalmazni, van akinek a mosolya, vagy egy kedves hang... Ám az őszinteség a legfontosabb.

Egyéjszakás kalandok azért előfordulnak az életedben?
— Csínján bánok ezekkel a dolgokkal. Sokan szeretnének a közelembe férkőzni, és ki kell szűrni, ki az, aki az embert szeretné, és ki, aki csak az előadót. Az utóbbival rossz érzés szembesülni, ilyenekkel nem szívesen találkozom.

Többször nyilatkoztad, hogy a család nagyon sokat jelent Neked.
Valóban. Egyedüli gyermekként nőttem fel. Egy 1500 fős kis településen laktam, békés, nyugodt családi életem volt. A szüleim hál’ Istennek a mai napig nagy harmóniában élnek. Én is azt a fajta családi légkört, hangulatot szeretném a jövőben megteremteni. A szüleimtől azt láttam, hogy az embernek mindent meg kell tenni, hogy céljait elérje, azonban mindezt csak a tisztességes kereteken belül érdemes csinálni. Nyilvánvaló, azért, hogy egy előadó népszerűsége növekedjen, vagy azt meg tudja tartani, sokat kell tennie. A kitartó munka mellett fontos, hogy legyen egy nyugodt családi szigetem, ahová egy kicsit el tudok vonulni. És természetesen ebbe egy jó társ — teljesen mindegy, feleség vagy élettárs — és bizony néhány gyerek is beletartozik.

A négy Oscar-díjas Traffic

A Traffic három történetből áll, amelyek bizonyos „szálakkal” kapcsolódnak egymáshoz. Javier Rodrigez (Benicio Del Toro)  mexikói  rendőr a bűnözés és drogok ellen harcoló neves Salazar hadnagy csapatában dolgozik. A mexikói—amerikai határon napirenden találkozik a korrupcióval, s az alvilág egyre erősebb... Az USA elnöke Robert Wakefield (Michael Douglas) bírót nevezi  ki  a drogellenes harc koordinátorává. Miközben bizonyítékokat gyűjt a drogkartellek vezetői ellen, rádöbben, hogy a tizenöt éves lánya is súlyos heroinfüggőségben szenved... Carlost, a drogkirályt becsukják, és a férje üzleteléseiről mit sem sejtő terhes felesége (Catherine Zeta-Jones) magára marad a kisfiával. Helene megfogadja, hogy kihozza férjét a börtönből, így azonban neki kell irányítania férje üzleteléseit... Senki sem tiszta tehát...

A drogok társadalmunk egyik legégetőbb problémája, s bár Soderbergh soha nem akart a narkósokról filmet készíteni, Gaghan forgatóköny-vének nem tudott ellenállni.

Az izgalmas és nem mindennapi formájú történetet igazán érdemes megnézni. A világhírű színészek mellett a fiatal Erika Christensennel is találkozhattok, ő alakítja Wakefieldék lányát. A színésznő, aki már tizenegy évesen színpadi szerepekben játszott, így vallott a Trafficról: „A forgatókönyvet igen erősnek éreztem, hiszen a lényegre tapintott rá. A drogproblematika ugyanis nemcsak egy bizonyos szociális réteget érint. Bárki drogfüggővé válhat, aki nem hajlandó felelősséget vállalni az életéért".

Az Amerikai Filmakadémia  a négy Oscar-díjat a legjobb rendezésért – Steven Soderbergh, a legjobb vágásért – Stephen Mirrione, a legjobb adaptált forgatókönyvért – Stephen Gaghan és a legjobb férfi mellékszereplőnek – Benicio Del Torónak osztotta ki.
Fotó: SPI International

Vissza a tartalomhoz

David Copperfield — A magányos illuzionista

Néhány évvel ezelőtt óriási port vert fel David Copperfield, a világhírű bűvész és a szépséges topmodell, Claudia Schiffer szakítása. A világon talán nem is akadt olyan magazin vagy újság, amely ne boncolgatta volna a kapcsolatukat, és ne fürkészte volna szakításuk okát. Tulajdonképpen nem is csoda, ha ilyen jellegű cikkek jelentek meg, hiszen az eszményinek kikiáltott pár hat évig (!) járt együtt, s azután hirtelen elváltak útjaik. A német topmodell tehát hat éven át várta, hogy David végre feleségül vegye. Hiába... Végül egy másik férfi karjaiban vigasztalódott, ám a Tim Jeffrie-vel való kapcsolata sem sikerült. Copperfield pedig a maga módján válaszolgatott a kíváncsi újságírók kérdéseire, a Gala című lapnak adott interjúban például ezt mondta: „Csodálatos volt a vele töltött idő, és hosszú idő volt a hat év. Claudia igazán nagyszerű nő. A végén azonban egyre ritkábban találkoztunk a munkánk miatt. Mindkettőnknek igen fontos a munkája, ezzel valósítjuk meg az álmainkat, és nem lenne tisztességes, hogy azt követeljük a másiktól, hogy adja fel az álmait. Ilyen egyszerű. Nem volt nagy dráma, veszekedés köztünk. Még mindig nagyon tiszteljük és kedveljük egymást“.
A szakítás után Claudia eltűnt a mágus honlapjáról, és David előbb a szőkére festett chilei tévésztár, Angelica Castro, majd Terry Holladay vietnami fotómodell oldalán mosolygott.

Továbbra is egyedül él azonban egy ötvenhatodik emeleti tetőteraszos manhattani lakásban. A kilátás igazán nagyszerű: a lakás az egyik oldalról a Central Parkra, a másikról meg a Hudson folyóra néz. David szeret a télikertben sétálgatni, pihenni, és a medencéjében is sokat úszkál.

A világhírű illuzionista évente legalább ötszáz fellépésén bűvöli el a nézőket. Néha-néha Európában is turnézik, s ilyenkor fellép a legnevezetesebb fővárosokban.

A szabadidejében szívesen jár partikra, de csak a leglátványosabb fogadásokon láthatjuk. Általában csinosabbnál csinosabb partnernők kísérik, ám soha nem tudni, komoly kapcsolatról van-e  szó. Úgy tűnik, hogy David Copperfield mégiscsak a bűvészkedést kedveli jobban... Az egyik hobbija az, hogy a legkülönfélébb játékszereket imádja: „A lakásomban óriási gyűjteményem van régi játékautomatákból, ám a legfontosabb dolog az, hogy az emberek kedvesebbek legyenek egymáshoz“ — vallja a művész.

Vissza a tartalomhoz

Popsztárosztály: A V-Tech az iskolapadban

Kefír diákigazgató volt, Szamóca verseket írt!

Tantárgyak

Szamóca: — A kedvenc tantárgyam a magyar nyelv és irodalom volt. Nem feltétlenül tanultam meg a kötelező verseket. Inkább magam írtam néhány újat. A testnevelés-órákat szerettem volna, ha nem „diktátorok“ tartják. Edzésekre jártam. Kosárlabdáztam, és rendszeresen gyúrtam a konditeremben. A tornaórákon mégis mindig megaláztak a tanárok.
Kefír: — Testnevelés-tagozatos általános iskolába jártam. Ezzel párhuzamosan elvégeztem a zeneiskola gitár és zongora szakát. Ezeket a tantárgyakat szerettem később is.

Suliszerelmek

Szamóca: — Halálosan szerelmes voltam egy lányba. Azóta sem láttam. Azután egy másikba lettem szerelmes. Elment. Majd egy következőbe... Szóval a suliszerelmek nálam nem jöttek be. Akadt, akinek igen. Láttam.
Kefír: — A középiskolában nagyon sok szerelmem volt. Górász Viktóriának azonban két hónapig udvaroltam. Eleinte távcsővel figyeltem, azután beszélgettem vele, majd szerenádot adtam az ablaka alatt gitárral. Összejöttünk. Négyszer jártunk diákéveink során. Szakítottunk néha, azután megint jártunk. Olyan típus vagyok, hogy ha valamit csinálok, nagyon komolyan csinálom. A szerelem sem kivétel.

Szalagavató

Szamóca: — Emlékezetes marad. Még a rendőrség is megjelent. Szerencsére nem miattam, hanem egy másik srác miatt.
Kefír: — Harminc perces zenés műsort állítottunk össze az akkori menők, Demjén, Fenyő, a Hungária slágereiből. Összevágtuk a számokat, és úgy jött ki a végeredmény, hogy a dalszövegek illettek a tanárainkra. Remekül ki lehetett őket parodizálni. És én lettem a suliban a diákigazgató!

Üzenet a V-Tech-rajongó diákoknak

Szamóca: — Amíg van az embernek ideje, addig tanuljon! A suli egy nagyon jó hely. Majd, ha elmentek onnan, és eltelik néhány év, ti is visszavágytok. Örüljetek, hogy suliba jártok, ne szenvedjetek emiatt! Az élet iskolája sokkal kegyetlenebb.
Kefír: — Ha visszamehetnék az iskolába tízszeresen kihasználnám azokat a lehetőségeket, melyeket nem biztos, hogy diákként kihasználtam. Sokkal jobban élvezném azt a gondtalan életet!

Szeptember 11-én, az Amerika ellenes terrortámadások ideje alatt forgatta a V-Tech a legutóbbi videoklipjét a Miért? című dalhoz. Ez már a harmadik kislemez, melyet a 2000. októberében megjelent — és azóta platinalemezzé vált — Álmodoztam albumról másoltak ki. A maxi 5 változatban tartalmazza a dalt, mindenféle stílusban. Az egyik menő magyar kereskedelmi rádió azonnal a játszási listájára tűzte a „radio edit light“ verzióját, amihez a klip rövidebb változata készült. A „Shane 54 mix“ a diszkók kedvence lett. A klip hosszabb verziójának érdekessége, hogy olyan, mint egy filmzene, tele zörejekkel, különböző hangmintákkal.

A klip rövid története: Kefír autópályán kocsikázik a barátnőjével, amikor balesetet szenvednek, amelyet Szamóca okoz. Kefír rögtön életét veszti a karambol során, majd angyal képében tér vissza. Eközben Szamóca megpróbálja életben tartani a szerencsétlenül járt barátnőt, és reménykedik abban, hogy végül megszerezheti magának. Ám kudarcot vall, mivel a lány szintén meghal. A pár újra egymásé lesz, immáron a Mennyországban.