Emlékezzünk:
1823. január elsején született Petőfi Sándor:
A
tenisz álompárja. Ezt a címkét ragasztották Andre Agassira és Steffi Grafra,
amióta a sportág két kiemelkedő klasszikusa 1999. június 6. óta együtt
jár. Agassi és Graf 2001. október 22-én álompárból álomházaspárrá vált.
Állítólag Andre első látásra Steffibe szeretett, és már 9 évvel ezelőtt
is próbálkozott nála. A brühli szőkeség 23 éves volt és 11. Grand Slam-trófeáját
nyerte, a tinilányok Las Vegas-i kedvence pedig 22 és élete első győztes
GS-döntőjén volt túl. „Én már akkor felfigyeltem rá, megpróbáltam levenni
a lábáról, de nem sikerült. Olyan volt, mint egy nehéz teniszmérkőzés.
Hiába volt meccslabdám, Steffi azonnal ütött három ászt“ – emlékezett az
első bálozásra Andre. Az első csókig hét év múlva jutott el.
Akkor Andre egy Wendy nevű fekete hajú lánnyal járt, aki nem győzött
sírni a wimbledoni páholyban, amikor a kedvenc a füvön esélyesebb Goran
Ivanisevic ellen beütötte a meccslabdát. Később a szőke sörénnyel, farmergatyában,
színes pólókban villogó, paradicsommadárnak becézett aranyifjút a hollywoodi
díva Barbra Streisanddal is összehozták, de az álomváros szappanoperájának
főszerepét egy másik filmsztárral, a Kék lagúna szépségével, Brook Shieldsszel
domborította. A színes, szélesvásznú életet élő kettős 1996. február 28-án,
egy hawai nyaralás során jegyezte el egymást, s az esküvőt látványos külsőségek
között 1997. április 19-én a kaliforniai Monterey melletti szivárványvároskában,
Carmelben tartották. Andre 27, Brook 31 éves volt, és legalább 4 gyereket
tervezett. A színésznő leszögezte, évi tíz tornára utazik el férjével.
Azt nem rögzítették, Andre hány partira megy el nejével, de az 1995, április
10-én életében először világelső Agassi az esküvő után fél évvel a világranglista
141. helyére csúszott, így gyaníthatóan ő igazította programját az asszonyéhoz.
Andre 1998-ban társult Brad Gilberttel, akinek edzései nyomán novemberre
a ranglista 4. helyére küzdötte vissza magát, de ez nem használt a házasságának,
1999 áprilisában a színésznő szóvivője útján jelentette be: barátok maradnak,
de két év után elválnak. Agassi pályája június 6-án megint csúcsra ért,
a Roland Garros-diadallal egyike lett a tenisztörténet öt, mind a négy
Grand Slam-tornát megnyerő férfi játékosának, az esti banketten pedig együtt
lejthette a nyitótáncot Steffi Graffal.
Párizs valósággal megveszett Steffiért, és a szerelem városában Andre
is belehabarodott.
Az első randevút jóval megelőzte az első csók, ami 1999 márciusában,
a Key Biscayne-i torna alatti edzésen csattant el. „Elhatároztuk, hogy
együtt edzünk. Amikor mindketten bementünk a hálóhoz, megcsókoltam“ – vallotta
Agassi.
Steffi minden tornára elkísérte az ismét világelsővé avanzsált Agassit,
aki idén júniusban már arról beszélt Londonban, hogy kész az apaságra.
Steffi édesanyja júliusban, Brühlben szólta el magát, hogy lánya valóban
terhes, s Agassi meg is kérte szerelme kezét. „Azt szeretném, hogy a gyermekem
tisztességes családban szülessen, ezért hamarosan megtartjuk az esküvőt.
Számomra nagyon fontos a család, úgy érzem, száz százalékig fel vagyok
készülve az apaságra. Akár hiszik, akár nem, úgy vágytam a gyerekre, mint
a nők a fehér ruhás esküvőre“ – mondta Andre, de az időpontról úgy nyilatkozott,
hogy a frigy csak kisfiuk decemberi születése után esedékes.
Ám a lehető legnagyobb titokban a Las Vegas-i városházán, Michael Cherry
békebíró irodájában kimondták a boldogító igent. Andre 22 karátos, gyémántokkal
ékasített – 42 millió forint értékű – esküvői gyűrűvel lepte meg hitvesét,
elsőszülött fiát pedig egy 23 millió dollárért vett, San Francisco Bay-i
villával. A baba négy nappal az esküvő után – a vártnál 3 héttel korábban
– jött világra, október 26-án, a kora hajnali órákban egy Las Vegas-i magánklinikán.
Az apás szülés komplikációk nélkül zajlott, s miután Agassi karjaiba vette
2,6 kilós, 50 centis kisfiát, csak ennyit mondott: „Ez életem legnagyszerűbb
pillanata“.
(www.szex.com)
Vissza a tartalomhoz
A Miss Diart-Ifi 2002 szépségversenyre december
elsejéig összesen 84 csinos lány jelentkezett, a Diart modellügynökség
szakemberei közülük választották ki azt a 16 ifjú hölgyet, akik majd a
verseny döntőjében „mérik össze bájaikat“.
A legtöbb jelentkező a Dunaszerdahelyi és
a Komáromi járásokból került ki, ám érdeklődés mutatkozott versenyünk iránt
többek között Tornalján, Szepsiben és Nagykaposon is. A legtöbb lány fotostúdióban
készült képeket küldött, életkoruk 15 és 22 év közé esett.
Íme, itt látható-olvasható a döntő mezőnye. Ti is kipróbálhatjátok a zsűritagok szerepét! Szavazzatok, és a beküldött voksok alapján kiderül: ki lesz az Ifi magazin olvasóinak különdíjasa? Szavazataitokat január 15-ig várjuk a szerkesztőségbe (e-mail útján is szavazhattok, nevetek és címetek közlésével). A levélben tüntessétek fel annak a lánynak a sorszámát, mely szerintetek legjobban megérdemli, hogy az ő fejére kerüljön a szépségkirálynői korona.
A szavazatot beküldő olvasóink egyben sorsoláson vesznek részt, melynek révén többen két személyre szóló tiszteletjegyhez jutnak majd a Miss IFI-DIART 2002 szépségverseny döntőjére. (A döntő pontos helyszínéről és időpontjáról a következő számunkban tájékoztatunk benneteket).
1. Hajabács Veronika (20) 88–64–90, Komárom
2. Mogrovics Anett (19) 87-65-93, Gomba
3. Mühle Eunika (16) 90–60–90, Komárom
4. Csukás Anikó (18) 88–65–90, Komárom
5. Annus Erika (15) 84–60–88, Komárom
6. Szakács Zsuzsa (18) 90–63–91, Pódafa
7. Katarína Mešťánková (17) 84–63–89, Pozsony
8. Virágh Mária (20) 86–63–91, Szakállas
9. Tóth Júlia (21) 84-62-92, Csicser
10. Zobor Éva (20) 90-64-94, Keszegfalu
11. Kétyi Andrea (20) 95-65-95, Komárom
12. Csóka Tímea (19) 90-63-93, Dunaszerdahely
13. Bokros Katalin (17) 83-62-93, Bős
14. Létray Mónika (20) 82-63-84, Vinica
15. Szabó Nikolett (15) 86-62-89, Pered
16. Kevická Erika (19) 90-60-90, Dunaszerdahely
Határozd el szombat délután, hogy sétát teszel a belvárosban. Álcázd magad turistának, és vigyél magaddal fényképezőgépet. Ha nincsen, kérj kölcsön egyet, vagy vásárolj egy olcsó eldobható gépet. Ha olyasvalakit látsz, aki tetszik neked, fordulj hozzá azzal a kéréssel, hogy készítsen rólad egy képet valami nevezetesség előtt, lehetőleg azonban úgy, hogy inkább te legyél a képen, ne pedig a háttér. Üsd tovább a vasat, és kérdezd meg, csinálhatnál-e róla egy képet. Ezzel lehetőséget teremtesz a beszélgetésre. Esetleg kiderül, hogy az illető szintén egyedül van, és felajánlja, hogy az idegenvezetőd lesz. Van a fényképezőgépes módszernek még egy előnye: arra indít, hogy romantikus helyeket keress föl, múzeumokat vagy parkokat, ahol sok egyedülálló tölti a hétvégi délutánját. Egy hivatásos fényképész állítása szerint mindig sikerül érdekes ismeretségeket kötnie, ha gépe nála van. A mai automaták korában nem kell profinak lenned: Kapj csak le valakit, és „ flörtölj!”
Egyetemi flört
Hogy az egyetemen előadásokra jársz, avagy csak a menzára: mindegy, flörtölni fogsz tudni. Remek hely az egyetem a flörtölésre, mégpedig azért, mert sok ember fordul meg ott. Ha olyasvalakit látsz, aki felkelti az érdeklődésedet, egyszerűen kérdezd meg, milyen előadásokat látogat. „Melyik évfolyamra jársz? Határozott terved van, vagy csak szórakozásból tanulsz?“ A kérdések tárháza kifogyhatatlan. Javasolhatod, hogy tartsatok kávészünetet, vagy menjetek együtt könyvtárba. Esetleg megemlítheted, milyen remek szakkönyveid vannak odahaza, és megkérdezheted, nincs-e kedve őket megnézni.
Flörtölj sorban állás közben!
Kedvező a helyzet, mert az előtted vagy mögötted álló arra vár, hogy ugyanazt a színdarabot, filmet vagy kiállítást nézhesse meg, mint te. Ezzel már adott a beszélgetés témája. Ha teszem azt a mozipénztár előtt várakozol, így szólhatsz: „Hallotta, mit csinált a rendező a film bemutatóján?“ A végén még az új ismerősöd mellett ülsz majd a moziban… és egy zacskóból szemezgeted vele a pattogatott kukoricát!
Flörtölj kávéházban!
A szomszéd asztalnál csinos nő olvassa az újságját. Kérdezd meg tőle, ír-e valami jót az újság. Feltehetőleg nemmel válaszol, mire te így szólhatsz: „Kellene egy olyan újság, amiben csupa jó hír áll.
Nem gondolja?“
Fordítva is alkalmazhatod ezt a stratégiát, felolvashatod a szomszéd asztalnál ülő magányos férfinak a címeket vagy a vezércikk pár sorát.
Flörtölés a parkban
Gyönyörű parkban vagy, körülötted fák és madarak, fény és árnyék, s
a padon ülve keresztrejtvényt fejtesz. Amikor elgondolkodva fölnézel, egyszer
csak egy jóképű férfit veszel észre, aki a pad másik szélén nézelődik.
Mormogjad halkan: „Hm…. azték napisten…. Függőleges….hét betű.“ Azután
fordulj közvetlenül a vonzó idegenhez: „Nem tudja véletlenül, mi lehet
az azték napisten neve? Hét betűvel?“ Miután kíváncsiságát felkeltetted,
közeledni fog hozzád meg a keresztrejtvényedhez! Nyert ügyed van! Kellemes
délután következik.
Legközelebbi sétádra vigyél magaddal madáreleséget a parkba. Ha meglátsz
egy csinos járókelőt, vess felé néhány maréknyi magot. Seregleni fognak
köré a madarak, elhiheted! Ártatlan képpel sétálj oda hozzá, és szólítsd
meg: „Úgy látszik, szeretik magát a madarak…. És tudom is, miért!“ Mosolyogj
rá, és mutatkozz be neki. Ez is sikeres módszer!
Ha múzeumba mész...
...ne felejts el betérni a múzeumi ajándékboltba vagy az étterembe!
Lehet mást is csinálni egy múzeumban, mint tárlatokat nézegetni. Van, aki kávézni jár oda. Miért nem követed a példájukat? Könnyű beszédbe elegyedni. A témák szinte kínálják magukat: társaloghatsz a kiállított tárgyakról, a művészekről, a múzeum épületéről! El ne feledkezz a múzeumi boltról: a sok csecsebecse között könynyen megy az ismerkedés!
Használd ki az előadások szüneteit!
Ha színházba, operába vagy kedvenc színészed előadóestjére mész, ne rostokolj szünetben a helyeden, hanem menj a társalgóba egy italra vagy egy süteményre. Ha a közönség a büfé előtt tolong, lépj oda, és vegyél részt a társalgásban. Biztosan előadásokról lesz szó, régebbiről, mairól! Tedd próbára kommunikációs képességedet, és mesélj el pár történetet a színpadi hősök életéről: meglehet, hogy végül az előadás vidám hangulatát a magad „hősével” oszthatod meg.
Egy partin a legjobb hely a bár közelében van
Hogy miért? Mert ott van a legnagyobb nyüzsgés: szüntelen jönnek- mennek
az emberek, akik valami enni-innivalót keresnek. Ha a rendezvénynek egy
szálloda ad otthont, akkor időnként a ruhatár közelébe helyezheted át a
székhelyed, mert ott is nagy a forgalom: van, aki levegőre vágyik avagy
tumultus elől menekül, vagy netán szerelmet keres. Előfordulhat, hogy összeismerkedtek!
Ha unalmas alak csap le rád egy ilyen előnyös helyen, hagyd ott valami
udvarias kifogással, és keress egy másik forgalmas helyet. Előbb talán
még nézz körül kicsit! Gondolj arra, amit elhatároztál, hogy annyi embert
akarsz megismerni az este, amennyit csak lehet! Ha olyasvalaki csap le
rád, akit vonzónak találsz, mosolyogva mondd neki: „Nem lenne kedve a beszélgetést
kedd este egy vacsora mellett folytatni?“
Jól figyeld meg, milyen típussal van dolgod, mi érdekelheti, és használd a fantáziádat, hogy olyasmit javasolj, amit feltehetőleg elfogad. Táncversenyt? Maratoni futóversenyt? Régi horrorfilmeket? Figyelmed és kedvességed minden bizonnyal felkelti új ismerősöd kíváncsiságát, és égni fog a vágytól, hogy viszontláthasson!
Egyél az étkezőkocsiban
Csomagolhatsz útravalót, s majszolhatod egymagadban, de miért ne keresnéd fel az étkezőkocsit? Rövidebbnek tűnik ott az utazás, és jól fogsz szórakozni: különösen, ha érdekes emberek társaságába kerülsz. Talán jövendő nagy szerelmed is ezen a vonaton utazik veled!
(www.szex.com)
Vissza a tartalomhoz
Szexuális úton terjedő betegségek esetén nagyobb lehetőségeink nyílnak a védekezésre, mert ha állandó partnerünk van, akkor a fertőzés veszélye minimális, vagy ha partnerünk „kevésbé megbízható“, akkor óvszerrel védekezhetünk. A második csoport esetén ilyen lehetőségeink nincsenek. Ha a környezetben elég sok kórokozó található, és esetleg az immunrendszerünk lokális, vagy szisztémásan legyengült, könynyen megkaphatjuk a fertőzést.
A genitális fertőzéseknek két módja ismert: endogén és exogén. Endogén esetben nem a környezetből származnak a kórokozók, hanem a saját szervezetben található baktériumok kezdenek szaporodásba. Exogén fertőzéssel elsősorban szexuális aktus során találkozunk, mikor a fertőzést a partnerünktől kaptuk meg.
A szexuálisan terjedő betegségek („sexually transmitted disease“-STD) elsősorban nemi kapcsolat útján fertőznek. Jelentősebb képviselőik a szifilisz és a kankó.
A mindennapok során szexuális életet nem élő egyénekben is előfordulnak nőgyógyászati fertőzések. Az alsó genitális traktus fertőzéseihez tartozik a szeméremtest, a hüvely és a méhnyak fertőzései. A felső genitális traktushoz az előzőek folytatásában elhelyezkedő méh, petevezetők, petefészkek, és a hashártyagyulladás tartozik.
A hüvely élettani viszonyok között a nemi ciklus beindulása után nem steril. Lactobacillusok jelennek meg, és tartósan savas pH-t hoznak létre, ami fontos szerepet játszik a kórokozók megtelepedésének megakadályozásában.
Az alsó genitális traktus fertőzéseinek oka lehet kórokozó szerint: gomba, baktérium, protozoon, vírus.
Gombák:
Elsősorban a Candida albicans játszik szerepet a hüvelyi és a szeméremtesti fertőzésekben. Elsősorban a tápcsatorna alsó szakaszából származik a gomba, és nem nemi úton terjedő betegség
Hajlamosító tényező a közelmúltban folytatott antibiotikumos kezelés, szteroidos kenőcs használata, cukorbetegség, terhesség és a fogamzásgátló tabletták szedése.
Jellemző tünetei: szeméremtesti viszketés, égő érzés, szagtalan fehér
bő túrós folyás, fájdalommal járó közösülés.
Kezelésében gomba ellenes szerek javasoltak. Ezek első lépésben hüvelytabletták,
kenőcsök, míg makacsabb viszszatérő fertőzések esetén tabletták.
Baktériumok:
A bakteriális vaginosis a leggyakoribb, gyulladásos tünetekkel nem járó hüvelyi fertőzés. Oka elsősorban a kis mennyiségben jelenlevő baktériumoknak az elszaporodása a hüvelyben, a Lactobacillusok eltűnésével.
Tünetek: típusos esetben a homogén, szürkésfehér folyás jelenik meg, ami esetenként kellemetlen halszagú. A hüvely pH-ja 4,5 felett van. Nem okoz fájdalmat, égést, viszketést.
Potenciális szövődmények miatt van nagy klinikai jelentősége. Terhesség
alatt méhen belüli fertőzéseket okozhat, ami koraszüléshez vezethet. Hajlamosíthat
kismedencei gyulladásra.
Kezelésében elsősorban a szájon át és a hüvelytabletta formájában adott
metronidazol használatos.
(www.szex.com)
Vissza a tartalomhoz
Magyarországra és Szlovákiára egyaránt mindig is jellemző volt a depresszió és ennek minden tünetcsoportja. Hazánk hírhedt a negatív statisztikákról az öngyilkosság terén is. Az alkoholizmus is népbetegségnek számít nálunk, a jobbnál jobb borok és zugpálinkafőzők hazájában.
A fiatal nők legsúlyosabb problémája
Ma a depressziós tünetegyüttes a fiatal nők legsúlyosabb egészségügyi
problémája - állapítja meg egy több országos reprezentatív felmérés,
valamint a legújabb kutatások alapján. 1988-ban a fiatal lányok 18 százalékának
voltak depressziós tünetei, 1998-ban már 26 százalékuknak.
A súlyos depressziósok aránya csaknem megduplázódott: 1,2 százalékról
2,3 százalékra emelkedett tíz év alatt. Sokkal gyakrabban foglalkoznak
az öngyilkosság gondolatával azok, akik túlsúlyosnak tartják magukat, valamint
akik testi bántalmazást éltek át. A kutatók úgy vélik: a fiatal nők sokszor
túlsúlyosnak tartják magukat akkor is, ha a testsúlyuk normális. Ez a beállítottság
fontos tényező az evészavarok kialakulásában. A lányok 53 százaléka diétázik
azért, hogy csökkenjen a testsúlya, 85 százalék testedzést végez ugyanilyen
okból.
Legalább másfélszer annyi depressziós van, mint tíz évvel ezelőtt.
Mit tükrözhet ez? Jelentheti-e azt, hogy a rendszerváltás jobban megviselte,
vagy jobban sújtotta a fiatal nőket?
Purebl György, pszichológus elmondása szerint:
— A nők eleve egy picit érzékenyebbek a stresszekre, meg a negatív
életeseményekre, mint a férfiak. És mondjuk az is igaz, hogy a férfiakkal
szemben a szerepelvárások egy társadalomban sokkal egyértelműek: dolgozz,
csinálj karriert, tartsd el a családodat. Egy nővel szemben — most — ezek
sokkal bonyolultabbak, mert döntően három dolgot támaszt a világ ma a nőkkel
szemben: csinálj te is karriert, (a nők sokkal kevesebbet keresnek ugyanazokban
a pozíciókban, mint a férfiak, tehát fizetésbenileg negatív megkülönböztetés
van) legyél jó anya és neveld a családodat, (miközben ugyanolyan színvonalon
és erőbedobással dolgozol, mint egy férfi) s még legyél mellette bombanő
is, és nézzél ki jól. A mi világunk, ebből a szempontból — azt gondolom
—, hogy nagyon intoleráns kultúra, mert nem engedi meg, hogy ne legyünk
sikeresek, ne legyünk szépek és ne legyünk okosak, főleg, ha fiatalok vagyunk,
akkor egyszerre.
(A Népszabadság nyomán)
Vissza a tartalomhoz
Jandás Anna (18) fodrásznő
Az életben is szexi lány vagy?
— A diszkóban igen. Amúgy nem.
Pedig, ha jól tudom, egészen erotikus fehérneműket is vásároltál a
Szenvedő Szívek fotózásához.
— Ez a foto love story megér nekem ennyit.
Feltűnően hasonlítasz Jennifer Lopezre.
— A barátnőim is mondják. Hobbim a tánc. Szeretem Jennifer számait,
mert jól lehet rájuk táncolni.
Csillagjegye: Rák l Kedvenc étele: húsleves l Kedvenc itala: a multivitaminos
üdítőitalok l Kedvenc sztárja: Arnold Schwarzenegger l Álma: modell vagy
táncosnő szeretnék lenni.
Tóth Kurucz András (24) életművész
Mit mondtál magadban a Szenvedő Szívek első részeinek olvasása közben?
— Azt, hogy ez egy valóságos történet. Ezek az események, vagy hasonlóak
bárkivel bárhol megtörténhetnek.
Kerültél már ilyen helyzetekbe?
— Hasonlókba.
Az erotikus jelenetekre felkészültél?
— Majd kiderül, mennyire változik meg a környezetem a fotók láttán.
A csapat milyen?
— Remélem, sikeresen működünk majd együtt.
Csillagjegye: Szűz l Kedvenc étele: minden jöhet l Kedvenc itala: ásványvíz,
teák, sör, whisky l Kedvenc sztár: nincs l Álom: szeretnék sikeres és boldog
ember lenni.
Németh Xénia (15) diáklány
Miért vállaltad ezt a szerepet?
— Szeretem a fotózást.
Olvasol hasonló foto love story-kat?
— Szerintem van bennük tanulság. Ez a történet nagyon tetszik. A szerepemmel
elégedett vagyok. Bízom benne, hogy jó lesz a fogadtatása.
Áprilistól az olvasó dönt a szereplők további sorsáról...
— Remélem, hogy decemberig a történetben hagynak.
Csillagjegy: Vízöntő l Kedvenc étel: sárgarépa l Kedvenc ital: eperlé
l Kedvenc sztár: V-Tech l Álom: ügyvéd, mellette modell
Benďák István (20) eladó
Szereped szerint megfontolt srác vagy. A valóságban is?
— Mondják, hogy igazi szívtipró vagyok. Lehet benne valami...
A Genesis diszkó lemezlovasaként mire ügyelsz?
— Most a keményebb house zene a menő. Hetente változtatom a műsort.
Mindig a legfrissebb zenéket engedem.
Akkor jó a buli.
— Örülök, hogy szombatonként remek a hangulat!
Csillagjegy: Bak l Kedvenc étel: pizza, spagetti l Kedvenc ital: Semtex
l Kedvenc sztár: nincs l Álom: nemsokára a Diart modellje leszek.
Ondroušková Andrea (19) pincérnő
Az alkotók egy kávéházban leltek rád. Mit szóltál?
— Örültem neki, mert mindig szerettem volna valami hasonlóban részt
venni.
Akkor még szőke voltál. Miért lettél barna?
— A vicc kedvéért. De az maradtam, aki voltam.
Mondták, hogy jól áll?
— Azt is, hogy öregít.
Nehéz lesz Andi szerepe?
— Nem lesz gond. Megoldom!
Csillagjegy: Skorpió l Kedvenc étel: rántott karfiol l Kedvenc ital:
ásványvíz l Kedvenc sztár: mindenki l Álom: valami olyasmi, amivel örömöt
tudok szerezni az embereknek.
Polgár Roland (23), Magyarország, biztonsági őr Budapesten
Örültél az Ifi magazin felkérésének?
— Meglepődtem, de elfogadtam a kihívást. Úgy veszem ezt a feladatot,
hogy ez egy lépés egy még nagyobb cél eléréséhez vezető úton.
Egy biztonsági őr olvas foto love story-kat?
— Őszinte legyek? Én nem. Pedig a magyarországi tinimagazinok korábban
rájöttek arra, hogy ilyen foto love storykkal lehet hatni a tinédzserek
életmódjára, ízlésvilágára, de már kinőttem ebből a korból.
Csillagjegy: Halak l Kedvenc étel: túrós tészta l Kedvenc ital: Malibu
l Kedvenc sztár: nincs l Álom: gogótáncos szeretnék lenni. Régebben jártam
Erika C. Tánciskolájába.
Klučár Zsanett (23) Au Pair Badenben
Tetszik ez a szerep?
— Nagyon messze áll tőlem. Legalábbis az első két részben. A történet
szerint azonban márciusban megjavulok egy fantasztikus új szereplő hatására.
Ezért viselem a gonosz főnöknő álarcát.
Kinek a bőrébe bújnál szívesen a sorozatban?
— Xénia bőrébe. Visszahúzódó típus vagyok.
Pedig szabadidődben menedzselsz valakit, akit az ifi magazin rendszeres
olvasói már ismernek. Damiant, az exkluzív takarítófiút.
— Azért vállaltam, mert mindig jobban érzem magam, ha előbb másoknak
tehetek jót. Nehéz feladat. Sokat kell tárgyalni diszkósokkal, szponzorokkal,
kliensekkel. De örülök, hogy jól mennek Damian dolgai. Annak pedig különösen,
hogy már szóltak a Szenvedő Szívek alkotói, hogy márciusban ismét feltűnik
majd a magazin hasábjain. Akkor a sorozat szereplői előtt takarít majd.
Csillagjegy: Bak l Kedvenc étel: tészta, zöldség l Kedvenc ital: Martini
l Kedvenc sztár: V-Tech l Álom: szeretnék profi állatvédő lenni, most amatőrként
védem az állatok jogait
Hosszú neve ellenére rövid ideje van Gútának rockszínháza. Egy esztendeje. Huszonöten vállalkoznak arra, hogy táncosokkal kiegészülve, olykor hetvenen is egy színpadon, közönség elé álljanak. Tavaly nyártól papírjuk is van róla, hogy ezt hivatalosan teszik.
Mayer János kilencvenkilenc szeptemberétől a Gútai Városi Művelődési Központ igazgatója: — Voltak jelek, hogy összehozhatnánk egy ilyen társulatot. Vadkerti Imre, akit a környéken mindenki csak Jimmynek szólít, jött be a kultúrházba azzal, hogy elénekelne egy-két dalt magyar rockoperákból. Hát, ezzel kezdődött. Aztán egyre bátrabb terveink lettek. Kórus, a város alapiskoláinak tanulóiból verbuvált tánckar, jól megszólaló technika. Azóta felléptünk március tizenötödike, augusztus huszadika, október hatodika tiszteletére Komáromtól, Gútán keresztül Kisbérig.
Vadkerti Imre az Unikol vállalat üzletkötője, a Komáromi Jókai Színház hajdani Mária evangéliuma produkciójának szoprán Angyala: — Hosszú volt a szünet a színháztól idáig. László Zsuzsától, Mária alakítójától vettem néhány énekórát, melyek most mutatják igazán a hasznukat. Aztán abbahagytam a színészkedést, megnősültem, van két gyermekem, jó munkát találtam. És volt közben egy zenekarunk. Báli, szórakoztató. A Matador. Kevés volt, többet akartam. Akkor állítottam be Mayer Jánoshoz.
Fényképeket nézegetek. Róluk. Az előadásaikból. Lenyűgöző a látvány! A díszlet és a jelmez Csente Hilda munkája, a koreográfiát Rigó Magdolna tanította be. Az energia, amit átadott a társulatnak, ott van a fotókon. És szinte hallom a hangosítóládák dübörgését, melyeket Gőgh Nándor, a hét határban is híres hangosító kezel! A fényképeken Szabó Ilona, Szabó Mártika, Gőgh Zoltán, Rigó Jenő, Sipos János, ifjabb Sipos Dávid, Barczi Zsuzsa, Czabányi Gábor láthatók egy-egy jelenetben. Olyan pillanatokban, melyeket a fotós kimerevített az utókornak.
— Nemzeti ünnepeinkhez válogattuk a magyarságtudatot erősítő rockoperák, musicelek részleteit — mondja Mayer János, aki a Psalmus Hungaricust adja elő a másfél órás műsorban, több részletre bontva.— Nem titok, ezek a dalok, versek a nemzeti érzelmekre hatnak, ez a célunk. Nem véletlenül került a műsorba a Magyar Golgota, a Kell még egy szó vagy a Hazádnak rendületlenül.
— Itthon a legnagyobb a siker — teszi hozzá Vadkerti Imre — Itt a legjobb adni az ittenieknek. Eddig még mindig telt házunk volt. Le a kalappal a gútai közönség előtt! Köszönjük a bizalmukat.
Aztán megszólal Mayer Anna is, a művelődési központ igazgatójának felesége, aki imád énekelni. És nem csak a Kis-Duna Menti Rockszínház Társulat összeállításaiban.
— A kultúrházban működik egy szlovák-magyar női kamarakórus, annak is tagja vagyok. Nagyszerű érzés énekelni a rockszínházban. A nyáron polgári társulás lettünk. Most már kérhetünk támogatást az alapítványoktól. A helyek közül, ahol eddig felléptünk Komárom és Kisbér tetszett a legjobban. A műsor felétől kezdve végigtapsolta a közönség az előadást.
Legfiatalabb tagjuk tíz, a legidősebb ötven esztendős. A zenei feljátszást készítő, illetve az élő zenei kíséretet vállaló zenészek helyi zenekarok régi sztárjai. Oláh Péter, Fekete Antal, Szolcsányi Béla híresek Gútán kívül is. A társulat tagjai jó hangú középiskolás diákok, főiskolások és munkásfiatalok
Mayer János szerint most, az új évben nem kezdett új életet a csapat. Maradt a ZENE!
— Saját számainkkal is szeretnénk kilépni a közönség elé. Verseinkre komponált eredeti zenével. És az összeállítások mellett egy musicalt is szeretnénk színre vinni. Hogy melyiket, még titok...
Aztán elbúcsúzunk egymástól. Mayer János kezembe nyom egy cédét. Valamelyik előadás felvételét, melyet a keverőpulton keresztül rögzíthettek. De jól szól. Hallgatom őket, közben azt gondolom, jó, hogy vannak.
Fontosak a dalaik.
Mert bizony fogyatkozunk.
A hegy volt az, amit először megláttam az ablakból. A Nap már megindult mögé. Hátborzongatóan pompás látvány a naplemente keleten. A fiatal férfi a szőnyegen ült törökülésben. Az előbb feltett egy kazettát. Philadelphia. A vége. Amikor visszapörgetik a már halott főhős gyermekkorát. Cowboynak öltözött kisfiút lehet közben látni a képernyőn, amint egy koffert cipel. Ezt a zenét hallgattuk.
Hirtelen eszembe jutott az idei nyár Komáromban. Pálmai Gábor egy kávéház
előtt ült, kérte, üljek le néhány percre. Kávét, kólát hozott a pincér.
Pálmai Gábor pedig belekezdett élete legnagyobb döntésének elmesélésébe.
Valami sikeres pályázatot emlegetett meg Rozsnyót, Buzitát, és azt, hogy
hamarosan keletre költözik. Örökre.
*
Azt már később hallottam a rádióban, hogy a Czabán Samu Napokon a Pálmai
Gábor vezette pedagógusgárda programja hatalmas sikert aratott Rozsnyón.
Akkorát, hogy azonnal felfigyelt rá Buzita polgármestere, és az akkori
iskola-igazgató úr helyére, aki éppen nyugdíjba ment, meghívta a harmincnégy
éves tehetséges pedagógust, aki akkor negyedik esztendeje volt a Komárom
melletti Keszegfalva alapiskolájának igazgatója.
*
Az előbb az utcán álltunk a téli hidegben a buzitai alapiskola előtt.
Aszfaltozott út vezetett a bejárattól a főépületig. Itt-ott egy-egy fűcsomó.
Mintha valami rétre öntötték volna a forró szurkot. Pálmai Gábor csak ment,
ment előre, és magyarázott. A mozdulatait figyeltem. Mentem utána udvaron
át, ajtón be, lépcsőn föl, osztályba be, osztályból ki. Az igazgatói irodában
azután az asztala mögé ültem. Az új igazgató székébe. Nemsokára rendben
lesz a fűtés. Mondta a parányi irodában. Most még szénnel tüzelünk. Hamarosan
gázzal fogunk fűteni. És az önkormányzathoz fogunk tartozni. Júliusig az
is eldől. Addigra minden iskolának jogalanyiságot kell szereznie. Azután
kimentünk megint a hidegbe Pálmai Gáborral, az iskolaudvarra. Fociztak
a tornateremben, most hagyták abba, jöttek leadni a kulcsot. Az iskola
mellett háromemeletes kockaház állt. Most egy férfi lépett ki a legelső
lakás ajtaján. Pálmai Gábor illedelmesen köszönt. Szlovákul. Rendes emberek.
Nézett rám, miközben a lépcsőn felfelé terelt. Két fiatal szlovák férfi,
magyar feleségekkel. Megbeszéltük, hogy néha hangosan fogom hallgatni a
zenét. Cserébe olykor ők is visszazenélnek.
Így jutottunk a szobába, melynek ablakából arra a gyönyörűséges hegyre
látni. Az itteni magyar iskolaügynek állandóan remény kell. Próbált még
mindig az iskola körül időzni Pálmai Gábor, aztán észrevette, hogy már
másra vagyok kíváncsi. Arra a négyszáz kilométerre a Jókai-szobor és Közép-Európa
legtöbb gólyafészke között. Ahová, ha reggel indul az ember, este érkezik
meg. A Komárom és Buzita közötti útra. A karrier építésének lehetőségeire.
Itt. Keleten. Karrier? Kérdezte Pálmai Gábor. Az jéghideg szó. Nem szeretem
kimondani sem. Nem égettem föl minden hidat. Kaland ez nekem. Meg rizikó.
Hogy mégsem úgy lesz minden, ahogy elterveztem. Nagy lecke is. Beilleszkedni
egy teljesen idegen helyen, úgy, hogy közben várnak is tőlem valamit. Három
hónap. Mennyi idő az? Ennyi telt el eddig. A nyáron elveszítettem az édesanyámat,
aki nagyon fontos volt nekem. Édesapám vár. A testvéreim már élik a külön
életüket. Most már én is. Az emlékeimmel.
*
Próbáltam elhinni Pálmai Gábornak, hogy nyugat vagy kelet egyre megy.
Nem sikerült. Még akkor sem, amikor ránk esteledett abban a házban. A fiatal
férfi gyertyát gyújtott, és gitározni kezdett.
*
Felelős vagyok az itteni tanulókért. Mondta, nagy elszántsággal a szemében,
és biztosított róla, hogy egyelőre bírja a tempót. Mindig nagy volt a felelősségérzetem.
Tette hozzá. És bizonyítani akarom, hogy tudok dolgozni. Amúgy semmi sem
biztos a mai világban. Az iskolaügyünk is állandó változásban van.
*
Pálmai Gábor egyedül él a falutól kapott szerény szolgálati lakásban.
Azt mondja, majd fellép itt is. Ahogy annak idején annyiszor tette. Szépen
felöltözik, a falu óriási kultúrházának színpadára áll, gitározik és énekel
majd. A magányt pedig egyetlen egy ember sem kerülheti el. Csak múljon.
Mert múlnia kell!
*
A hegy helyén már hatalmas sötétség tápászkodott az ablakban. A fiatal
férfi, aki eddig a szőnyegen ült törökülésben, most felállt, és felkapcsolta
a villanyt. Megmutatom neked a falut. Mondta halkan Pálmai Gábor, és elindult.
Éreztem, hogy kevésszer látok még az életben gyönyörűbb naplementét, mint
az előző három órában. Huszonnyolc kilométerre Kassától.
Miért éppen Bobošt kértétek fel a keresztapaságra?
— A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy somorjai zenész legyen majd
az illető. Olyan embert akartunk, aki művészi megszállottságának köszönhetően,
kitartó munkája eredményeként – bejárva a világ legkülönbözőbb zugainak
a pódiumait – érdemelte ki, hogy a maga műfajában a legjobbak között tartsák
őt számon Európa szerte. Ezért kértük fel éppen Bobošt.
Mit vállaltok fel ezen új albummal?
— A punk zene eredeti indíttatása, küldetése mellett kitartva, dalainkban
komoly társadalmi problémákról formálunk véleményt, hogy elgondolkoztassuk
és egy előítélet- és erőszakmentes alternatívát adjunk közönségünknek.
Szót emelünk az állatkínzások ellen, nem tetszésünknek adunk hangot a társadalmi
apátiát eredményező féligazságok, a szándékos ferdítések, a korrupció és
a törvénytelenségek terjedése kapcsán. Mindennemű erőszakot és megkülönböztetést
elítélünk; kezdve a faji és nemzetiségi rasszista megnyilvánulásoktól a
nők diszkriminációjáig. Ugyanakkor a könnyű nők fölött is pálcát törünk,
kifigurázva felelőtlen életvitelüket. Az „ÉLNI, ÉS ÉLNI HAGYNI” (Ži, a
nechaj žiť) nevű szervezet és a „Rasszizmus Elleni Társulás”(Liga proti
rasizmu) támogatói vagyunk. Még sorolhatnám az élet sötétebbik oldalán
húzódó, általunk felvállalt témaköröket, de most csak egyet emelnék még
ki közülük, ez pedig a kábítószer-élvezet ellenni állásfoglalásunk. Engem
az is felháborít, hogy neves kiadók védőszárnyai alatt futtatott „személyiségek”
az éterben nyílt vagy burkolt kábítószer propagandát sugároznak.
Ilyen széleskörű felvilágosító küldetés mellett vajon kaptatok-e
támogatást az album népszerűsítésére?
— Támogatást? Nem mintha nem próbálkoztunk volna, de térségünkbe még
mindig sok esetben nem a felmutatott munka, hanem a külsőségek számítanak
mérvadónak. A saját városunk sem talált méltónak a támogatásra, pedig külföldi
koncertkörútjainkon a város hírnevét is öregbítjük. Csupán barátainkat,
ismerőseinket illeti külön köszönet az önzetlen segítségükért. Nem akarom
őket név szerint felsorolni, akit érdekel, az album borítóján megtalálhatja
a listájukat. Valahol a háttérben talán az is a bűnünk, hogy nem vagyunk
hajlandók beszállni a kommersz taposómalomba. Önerőből is képesek vagyunk
nézeteinket, véleményünket az adott lehetőségek keretében a lehető legszélesebb
réteghez eljuttatni.
Talán a külföldi szerepléseitek is közrejátszottak abban, hogy végre
megtört a jég és a hazai médiák is kezdenek rátok egyre inkább odafigyelni.
Mennyiben járult hozzá az ilyenfajta népszerűsítés az előbbre jutásotokhoz?
— Vegyesek a tapasztalataink. Mert ahogy a zenében is műfajtól függetlenül
csak jó és rossz zene létezik, vagy az emberségességnek is csak ez a két
kategóriája mérvadó, úgy a riporterek közt is vannak olyanok, akik pontos
információkat közvetítenek, és vannak szenzációt hajhászók, szándékosan,
vagy tudatlanságból ferdítők. Olykor a legjobb szándék mellett is pontatlanságokkal,
elírásokkal közölnek rólunk. Ha ez a riporter véleményeként szerepelne
azt még elnézném, de amikor a számba adnak el nem hangzott mondatokat,
az felbosszant.
Mennyire veszik komolyan a zenéteket?
— Hallgatótáborunk több korosztályt képvisel. Akik ismerik dalainkat,
nem ritkán gyerekeikkel együtt hallgatják a zenénket, mert felismerik annak
jelentőségét. Akik pedig személyesen is ismerik tevékenységünket, azok
tudják, hogy nem csak szavakkal igyekszünk segíteni. Például a 2001-es
4. Punk Karácsony nyereségét a Somorjai Gyermekotthonnak ajánlottuk fel.
Ennyire megtehetitek?
— A szándék és az akarat a fontos. Ha az ember csak egy-egy cseppel
is, de hozzá tud járulni a dolgok jobbá tételéhez. Mi sem dúskálunk az
anyagi javakban, hiszen a basszusgitárosunk, Maros és a dobosunk, Junior
is munka mellett zenél. A dolgokat azonban meg kell szervezni, elintézni,
kivitelezni, stb. Ezt én vállaltam fel, s ezt igyekszem legjobb tudásom
szerint működésben tartani.
A búcsúzásnál a Konflikt 5 db. „NO RETURN” kazettát ajándékozott az Ifi szerkesztőségének, hogy sorsoljuk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a következő kérdésre: Hányadik éve került megrendezésre a Somorjai Punk Karácsony? A levelezőlapra írjátok rá a jeligét „NO RETURN”.
KOS: március 21. — április 20.
Temperamentumos, magabiztos. Örökké tettvágy fűti, ám naiv, könnyen
be lehet csapni. Igyekszik az élre törni. Gyorsan haragra lobban, de gyorsan
meg is bocsát. Nem bosszúálló. Romantikus alkat, szerelme tüzes. hűséges,
de izgatja az új, ezért imád flörtölni.
BIKA: április 21. — május 20.
Türelmes, megbízható, jószívű és csöndes. Ragaszkodik ahhoz, amit megszerzett.
Szereti a hasát, optimista, nyugalmat áraszt. A kritikát nehezen
tűri. A leghűségesebb típus, ritkán szánja magát válásra. Szenvedélye nem
lobogó, inkább egyenletesen izzó.
IKREK: május 21. — június 21.
Nyugtalan, sokoldalú, okos, örökmozgó, beszédes és kíváncsi. Gondolkodása
logikus. Elmélyült feladatokra nem alkalmas. Nehezen viseli a helyhez kötöttséget.
Kiváló szervező. Jó beszélgetőpartner, van humorérzéke. Imád flörtölni,
hódítani, nem hűséges típus.
RÁK: június 22. — július 22.
Akaratos, türelmes, érzékeny, együtt érző és ingatag. Gyengédségre
vágyik, érzelmes. Hangulatai egyik végletből a másikba kergetik. Mindenre
rendkívül érzékenyen reagál. Kitartó a szerelemben, a házasságot neki találták
ki. Hűséges, kisigényű és megértő társ.
OROSZLÁN: július 23. — aug. 23.
Nagyvonalú, büszke, energikus, bátor, jószívű és szívélyes. Sohasem
marad észrevétlen, hatalomra és tekintélyre vágyik. Általában vezető szerephez
jut. Birtoklási vágya miatt féltékeny partnereire. Szereti a gyermekeket,
fontos számára a család.
SZŰZ: augusztus 24. — szep. 23.
Pontos, szorgalmas, kötelességtudó, intelligens, becsületes és pedáns.
Rendkívül jó a megfigyelőképessége. Nagyon kíváncsi, ezért gyakran mások
dolgába is beleüti az orrát. Hűséges és alkalmazkodó. Partnerét nem szívével,
hanem az eszével választja.
MÉRLEG: szeptember 24. — okt. 23.
Intelligens, sokoldalú, művészlélek. A megfelelő pillanatban mindig
a megfelelő dolgot mondja. Keményen dolgozik, de rendszertelenül.
Számára létfontosságú a szerelem. Kényesen ügyel személyes szabadságára.
Ideális partner, gyengéd és alkalmazkodó társ.
SKORPIÓ: október 24. — november 22.
Energikus, szenvedélyes, határozott, uralkodni vágyó. Számára nem létezik
középút. Haragtartó és bosszúálló. Lenézi a gyengéket. A szerelemben szenvedélyes
és romantikus. Partnerére nagyon féltékeny, legszívesebben bezárva tartaná.
NYILAS: november 23. — dec. 21.
Nyugtalan, türelmetlen, kíváncsi, élénk, vidám, optimista és nagyvonalú.
Szereti eltúlozni a dolgokat, ezért hazudósnak tartják. A vad, szenvedélyes
szerelmi életet kedveli. Nem szívesen kötelezi el magát, nehezen szorítható
korlátok közé.
BAK: december 22. — január 20.
Kitartó, állhatatos, tapintatos, tartózkodó, tehetséges és büszke.
Elveit soha nem adja fel. A tettek embere. Szüksége van az anyagi biztonságra.
Szerelmét és otthonát tekintve ragaszkodik a hagyományokhoz. Kompromisszumra
képtelen. Hűséges, szerető, érzéki társ.
VÍZÖNTŐ: január 21. — február 20.
Őszinte, melegszívű, kedves, közkedvelt, lelkiismeretes és objektív.
Fogékony minden iránt, ami új, eredeti. Mindig a járatlan utakat keresi.
Partnereit nem a külsejük után ítéli meg. Szereti a függetlenséget, ritkán
köt házasságot. Fantáziadús a szerelemben.
HALAK: február 21. — március 20.
Kedves, gyengéd, hűséges, érzékeny, nyílt, segítőkész és békeszerető.
Az érzések irányítják, bámulatos intuícióval rendelkezik. Nem szereti az
izgalmakat, a felfordulást. Társas lény, az egyedüllétet nem tudja elviselni.
Szentimentális, gondoskodó társ a szerelemben.
A Dáridó életünk része lett. Péntek esténként zenéből feltöltődünk egész hétre. Egy műsor, amely ennek ellenére megosztja a közvéleményt. Sokan szeretik, de legalább ennyien kritizálják. Viszont ez utóbbiak közül is többen kiiktatták a péntek éjszakai diszkózást, szórakozást, mivel teljes mértékben kielégítik őket Lajcsi és sztárvendégei. Személy szerint engem nem zavar sem ő, sem a vendégek, bár az is igaz, a műsort nem kísérem figyelemmel. És ez az én nagy bajom. Mert leginkább abból lehet megtudni, hogy mi a sláger, vagy inkább mi lesz másnaptól a sláger. Hiszen szombaton már mindenki a fellépőkről beszél. Ezt leginkább akkor érzem, ha a hét első napjaiban Kívánságműsort szerkesztek a rádióban. Azért még tudom követni a zenei történéseket, de sokszor a kedves hallgató olyan dolgot kér, amitől majd leesek a székről. A pénteki Dáridóban felfedezett aranyos előadót szeretné hallani, akinek igazából a nevét sem tudja, de a dal címét sem, mindössze pár szóra emlékszik abból, amit hallott. Zenei szerkesztő legyen a talpán, aki ebből rájön. Aztán meg hiába mondjuk, hogy az még nekünk nincs meg, különben sem kapható egyelőre semmilyen hanghordozón, a hallgatót ez nem nyugtatja meg. Valahol igaza van, mivel a Kívánságműsort hívta, amely elméletileg az ő zenei kérésére épül. Vagy inkább épülne. A feltételes mód akkor jön a képbe, ha a Dáridó a kiinduló pont. Lemezboltos ismerősöm is nemrég arról beszélt, hogy a műsor után, azaz szombaton egyik vásárló a másiknak adja a kilincset, jönnek a Dáridó-kedvencek albumáért. Az emberek többsége nem hiszi el, hogy az még nem jelent meg. Sőt, vitatkoznak, hiszen nekik ő kell és ma, nem holnap. A leírtakból kiindulva érthető, miért olyan népszerű a műsor az előadók körében. Aki ott megveti a lábát, azt nem kerüli el a siker. Legalábbis a tingli-tangli produkciók előadóit nem. Az igényesebb énekesek, együttesek fölött meg az átlagos tévénéző figyelme valahogy elsiklik. Mert azért belőlük is felbukkan olykor-olykor a műsorban. A kiadók meg sorra szerződtetik Lajcsi felfedezettjeit, hiszen a pénzt ők hozzák. Hanghordozóik bevételéből az igényesebb stílust képviselők albumának kiadására is futja. Például a karácsonyi piac legnagyobb sztárja Márió lett. A harmonikás gyerek. Tarolt. Siker övezte Csocsesz albumát, vagy a régen elfelejtett, ám most ismét felfedezett Solymos Tóni lemezét. Manapság ők a kedvencek. Ez van. És ilyen lesz a közízlés 2002-ben is. A Dáridó termeli a sztárokat. Így aztán az sem meglepő, hogy Lajcsi meg a legnépszerűbb tévés személyiség, amit a magamfajta szakmabeli nem tud megemészteni mind a mai napig. No, de ez már egy másik Duma alapja lehetne.
Puha József
Úgy
érkeztél, mint egy amazon.
— Mit értesz amazon alatt?
Ezt a szép, hatalmas termetet, a fekete hajat, az érzéki szemeket.
Biztosan megfordulnak utánad az utcán...
— Ha az ember ismert lesz, sokan zsongják körül. Megérzem, ki milyen
szándékkal közeledik, mert jól működnek azok a bizonyos ősi ösztöneim.
Nagyon szerelmes tudok lenni. Nem túl gyakran esem szerelembe. Ám, ha szerelmes
vagyok, apait-anyait beleadok!
Hol zajlottak diákéveid?
— Egy közgazdasági szakközépiskolában. Minden jóban benne voltam, és
kitűntem az öltözékemmel.
Hányan voltatok az osztályban?
— Negyvenen. Ebből tíz fiú. Aztán egy srác elment, egy másikat pedig
kirúgtak.
Suliszerelem?
— Emlékeim szerint egyikük sem dobogtatta meg a szívem. Persze, amikor
középiskolába kerül az ember, kell keresnie valakit, aki tetszik neki.
A diákszerelmek részint azért is vannak, mert uncsi az élet az iskolában,
ha nincs benne egy kis szerelem.
Akadt olyan tanár, aki csak azért hívott ki, mert tetszettél neki?
— A mi sulinkban a tanárok kilencven százaléka nő volt. Egy férfi tanárra
emlékszem. Ő a testnevelés-szakos tanár volt. Fiatal, jó fej. Kedveltük.
Mely tantárgyak voltak a nyerők nálad?
— Magolni nem szerettem. Ha valami érdekelt, az nagyon ment. Azzal,
ami nem érdekelt, úgy voltam, hogy legyek gyorsan túl rajta. Általában
a humán tantárgyakat szerettem, ha jó volt a tanár, és érdekesen magyarázott.
A reál tantárgyakkal hadilábon álltam. A matematika nem jött be. A könyvvitel
pedig a halálom volt. Pedig könyvviteli tagozatra jártam.... A suliban
jöttem rá, hogy nem ez lesz az én világom, és sohasem leszek könyvelő.
Tornaóra?
— Amikor beíratkoztam a szakközépiskolába, azt hallottam, hogy szép
nagy tornaterme van, és jókat lehet majd kosarazni. Semmi sem lett belőle.
Pedig érdekelt volna. A tornaórát szerettem. Azt nem, amikor a futást osztályozták.
Éppen az előbb beszélgettünk a táncosnőimmel arról, hogy mennyire visszaidézte
ez az öltöző a régi szép tornaórákat. Imádtam kötelet mászni. Mindig elsőként
értem fel, pedig akkor még nem voltam ilyen magas.
Milyen magas voltál akkoriban?
— Százhetven centiméter lehettem. Voltak nálam magasabb lányok az osztályban.
Mit tanácsolsz a most érted rajongó középiskolásoknak?
— Legyenek gondtalanok! Ez nem felelőtlenséget jelent, hanem azt, hogy
a diákévek azok, amikor az embernek semmi mással nem kell törődnie, csak
magával. A tanulással és a bulizással. Nem szabad problémázni, nem szabad
kétségbeesni semmin sem. Tudom, van úgy, hogy rossz a világ, és semmi nem
tetszik. Ezen minden tinédzser átesik. De ezt nem kell annyira komolyan
venni! Nem szabad elrontani ilyen dolgokkal ezeket a szép éveket!
Van kedvenc költőd vagy íród?
— Imádom Shakespeare szonettjeit. Most Goethe versei foglalkoztatnak.
Nemrég vettem a könyvet, ahogy lesz időm, belelapozok. Szerintem érdemes
időben visszanyúlni a nagyokhoz, mert elgondolkodtató dolgokat írtak le.
A színpadon divatot diktálsz?
— A lényeg, hogy kényelmes legyen a holmi. Szeretem a feltűnő cuccokat,
de farmerben is jól érzem magam. Hétköznap mindegy, hogy miben megyek ki
az utcára. A színpadon azonban fontos, hogy jól mutasson a ruha, amiben
vagyok!
Mit láttál legutóbb a moziban?
— A Moulin Rouge-t. Nagyon élveztem.
Milyen egy amazon hétköznap?
— Van úgy, hogy a hétköznapjaimat is leköti a munkám. Stúdió, fotózás,
interjúk. Most éppen az új remix-albumomról faggatnak a legtöbbet. A lazább
napokon azután mindent bepótolok!
Ha nem lennél énekesnő, mit csinálnál?
— Mindenképpen közönség előtt élném az életem, mert az egész milliő
vonz. Az a kapcsolat, amely előadó és közönség között kialakul, akár fél
órára is, semmihez sem hasonlítható!
Egy
új érzés címmel jelent meg a Venus első nagylemeze. És ezzel egy új, őszintébb,
de mégis szórakoztató zenét játsszó csapat került be a köztudatba. Nem
titkolják, hogy Alanis Morissette, Sheryl Crow és Natalie Imbruglia zenéje
van rájuk nagy hatással. A frontasszony, Varga Zsuzsa egy jelenség, már
csak érte is érdemes elmenni a koncertjükre. Második lemezük, A világ közepén
a magyar popélet egyik nagy csillagává emelte a Venust. Sokak szerint merészek
is. A tagok múlt év áprilisától nem tátognak többet, élőben nyomulnak,
májusban pedig menedzserüktől is megváltak, és maguk intézik ügyeiket.
Varga Zsuzsával egy hangulatos borozóban találkoztunk.
Látszólag egy vidám zenekar vagytok. Mitől ilyen jó a kedvetek?
— Nem tudom, hogy miért mondják ezt. Zenekarunkat baráti alapokra helyeztük,
koncertjeink könnyed, baráti hangulatban telnek. Szeretjük egymást és szeretünk
együtt zenélni. Azért nem érzem, hogy annyira vidámak vagyunk, egyszerűen
jól érezzük magunkat. Ennyi.
Lassan három éve ismer benneteket a közönség. Ha visszagondolsz a
kezdetekre, mi az, amire büszke vagy és mit csinálnál másképpen?
— Nagyon sok pici dolgon változtatnék, csinálnék másképpen. Biztosan
megspórolhattunk volna egy-két vitát, ha előre tudjuk, hogy mi vár
ránk. Mivel a nulláról kezdtük, és csak saját magunkra számíthattunk, sok
buktatót kellett végigjárni, hogy eljuthassunk a mai szintre. A kezdetekben
nem volt senki, aki megmondta volna, hogy ezt így, azt úgy kell csinálni.
Sokat dolgoztunk, közben sokat megtudtunk erről a szakmáról.
Jártatok Londonban is. Mi volt az út célja?
— Egy kedves ismerősünk meghívására mentünk ki. Az ott szerencsét próbáló
magyaroknak zenéltünk egy patinás klubban, pótszilveszteri bulin. Megtisztelő,
hogy a szervezők ránk gondoltak. Persze nem csak magyarok jöttek. Honfitársaink
elhozták a barátaikat is, és így egy nemzetközi közönség előtt játszhattunk.
Miben tért el egy sima hazai koncerttől?
— Sokkal lelkesebben fogadtak minket. A kint élő közösségnek, amelyet
csak az tart össze, hogy magyarok, ritkán lehet részük egy igazi magyar
buliban. Így minket is boldoggá tesz az ilyen esemény. Nagy volt a lelkesedés.
De ez így van bárhol, a határon túl. Az ottaniak jobban kiéheznek a magyar
zenekarokra.
Tavasztól nem vállaltok playback fellépéseket. Nagy merészség kell
egy ilyen döntést meghozni, amikor a zenei élet még mindig nagyrészt tátogásból
áll.
— Amikor megalakult a Venus, sokat játszottunk klubokban, igazi klubzenekar
voltunk. Majd megjelent első lemezünk, melyet a kiadó és a menedzsment
hatására haknikkal népszerűsítettünk. Mára megismert a közönség, ismeri
dalainkat, ezért mostantól a minőségen próbálunk javítani. Nem a diszkóknak
kiszolgáltatva tátikázunk egy szétesett felszerelésen hajnali háromkor,
hanem élő produkciót mutatunk be. Ha magunkat adjuk, azzal a közönséget
is megtiszteljük. Nem mellőztük a diszkókat sem, de ott is csak élőben
játsszunk.
Szerinted milyen az élő zene jövője?
— Javuló tendencia tapasztalható. Egyre több az élő fellépés. Az élő
zenélés az őszinte kifejezési mód a Venus tagjainak. Mi ezt csináltuk,
ezt szeretjük, és ezt akarjuk csinálni a jövőben is, mert ehhez értünk
igazán. Nagyon bízom az emberekben, bízom az élő zene elpusztíthatatlanságában.
2000 szeptemberében jelent meg második lemezetek. Mikorra várható
egy új album?
— Másfél év után jelentetünk meg új anyagot. Egyrészt, mert van annyi
sláger a lemezen, hogy érdemes több klipet forgatni, másrészt annyi koncertünk
van, hogy nehéz lenne összeegyeztetni egy lemez elkészítésével. Sokan még
iskolába járunk, vannak egyéb dolgaink, és egy nem igazán jó lemez senkinek
sem kell. Csak ártana nekünk is.
Jártatok már Szlovákiában?
— Igen, jártunk, de az még a tátogós időszakban volt. Élőben még nem
játszottunk nálatok, és nem tudom, hogy ennek mi az oka. Nagyon szívesen
elmegyünk, hiszen sokkal közelebb vagytok, mint mondjuk London.
Két
dolog van, amitől pokolian fél. A fogorvostól meg a vidámparktól. Egy óvodába
járt Frei Tamással, csak Tamás hét évvel korábban. Miamiban végezte el
az újságírói egyetemet. Szerbül, horvátul és angolul beszél. Vujity Tvrtko
Pécsett született. Édesanyja horvát, édesapja magyar.
Magyarországon horvát, külföldön magyar vagy.
— Azért mondom Magyarországon, hogy horvát vagyok, mert horvát vagyok.
Külföldön nehéz lenne elmagyarázni, hogy kik azok a magyarországi
horvátok, másrészt nagyon büszke vagyok a hazámra, Magyarországra.
Mi hatott rád eddigi életed során a legmélyebben?
— Toma Andrásnak, az utolsó magyar hadifogolynak a története. Ettől
jobbat nem fogok tudni csinálni.
Maradt valami emlékképed a gyermekkorodból?
— Az édesapámtól kapott dömper.
Miről ábrándoztál tizenévesen?
— Szénbányász akartam lenni. Pécsett élni, és öröm, hogy egész életemben
így lesz. Különösebb ideáim nem voltak. Ábrándoztam, mint minden kamasz.
Amikor elolvastam a Pillangó című regényt, menten szerettem volna elmenni
azokra a tájakra, ahol a történet játszódott. A történelem úgy hozta, hogy
egészen más, de izgalmasabb helyekre jutottam el, mint a regénybeli francia
fegyenc.
Volt példaképed?
— Mindig magam alakítottam, hogy milyen szeretnék lenni.
Gondolkodtál azon, mennyire sorsszerű, hogy így alakultak a dolgaid?
— Inkább szándékosság ez, mint sorsszerűség. Soha nem hittem a misztikában.
Gyakran a véletlen irányította az életemet. De még akkor is volt benne
némi tudatosság.
Mennyi maradt a horvát hagyományból?
— Beszélek horvátul, tehát az anyanyelvemen. Ismerem a dalokat. Horvát
ételeket eszem.
Mikor kötelezted el magad az újságírás mellett?
— Amikor a jugoszláv háború idején körbezártak egy városban, és nem
tudtam kijönni. Telefonáltam Budapestre, hogy segítsenek. Mondták, nem
tudnak segíteni, de ha már ott vagyok, mondjam el, hogy mi történt. Így
lettem botcsinálta újságíró. A szakmát csak utólag tanultam az Egyesült
Államokban.
Olvastam, hogy ellopott nemzetközi újságírói igazolványodat a napokban
egy árverésen láttad viszont. Nem zavar, hogy a média ennyire érdeklődik
irántad?
— Ha pozitívan, kedvesen, aranyosan állnak hozzám, nem zavar. Ha tolakodóan
teszik, akkor nagyon zavar. Szeretem ezeket a történeteket megosztani az
emberekkel, és a lehetőségek egy része a médián keresztül történik.
Olyanok az újabb pokoli történetek is, mint az első kötetben szereplő
tizenkét pokoli történet. Mesének tűnnek.
— A filmben nem mondhatok el mindent, hiszen az a témáról szól. A könyvben
mindent leírhatok, ami történt. Ettől egy kicsit valóban misztikus a dolog.
Hogyan tüsszentett le a leprás? Miképp kobozták el a mobiltelefonomat a
katonák? Ezek annyiban segítenek, mint Bridget Jones naplója esetében a
könyv a filmnek.
Tőlünk miért éppen Szelmenc lett egy pokoli történet helyszíne?
— Mert odamentem, megláttam a falut kettészelő sorompót, és nem hittem
el, hogy a berlini fal leomlása után tíz esztendővel még létezik ilyen!
Hogy az oroszok egyszerűen határt húzzanak egy falu közepén.
Nagyszerű a csapat, amely mögötted áll.
— Van a csapatban gyártásvezető, azután egy olyan koordinátor, aki
arra ügyel, ha a világ egyik pontján vagyok, mit csinálok majd egy hét
múlva egy másik pontján. És vannak más feladatokra is emberek. Most Talán
Csabát emelném ki. Tíz éve hűséges munkatársam és operatőröm.
Vujity Tvrtko remek mesélő. Jó előadó, kiváló színész. És ravasz riporter. Tatárföldön magyar medvevadásznak adta ki magát, Addis-Abebában orvosnak hitték. Úgy játszott. Uhrin Benedek ma már pénzért nyilatkozik neki, ha éppen akad hely az előjegyzési naplójában. Ő azt a régi, kedves Benedeket kedvelte. Mi pedig Tvrtko világát szeretjük! Bámuljuk a történeteit. Bármennyire pokoliak is.
Korunk
energikus rohanását zenésíti meg Lala és Hozso, vagyis a Kozmix. Népszerűségüket
annak köszönhetik, hogy dalaik és a fiúk előadásmódja hamisítatlan buli
benyomást keltenek, és „együttbulizás a közönséggel” jellemzi a Kozmix
fellépéseit. A fiúkkal egy jótékonysági fesztiválon, egy zajos szobában
beszélgettünk.
A Kozmix egy igazi slágergyár. Mi ihlet benneteket a dalok születésénél?
—Lala: Az érzelmeinkből merítünk, azokból az érzelmekből, amelyek nem
látszanak, legbelül vannak. Zenénkbe az elfojtott energiáink tömege is
bekerül, ilyenkor ezek az erők felszabadulnak. Dalaink többsége energikus,
de romantikusak is tudunk lenni.
Hozso: Egyszerűen minden belőlünk jön.
Kik azok, akik hatottak és hatnak a zenétekre?
Hozso: A mostani zene nem igazán. A 10-15 évvel ezelőtti zenekarok,
főleg a szinti-pop képviselői hatnak ránk, mint a Depeche Mode és a Kraftwerk.
Ezeken a zenéken nőttünk fel, ezt csípjük.
Lala: Gyakran a Scooterhez hasonlítják a Kozmix zenéjét, azt mondják,
hogy ti vagytok a magyar Scooter. 5-6 éve még hasonlított a zenénk a trió
muzsikájára, de azóta a vonal teljesen más. A saját stílusunkat hozzuk,
olyan zenét csinálunk, ami csak ránk jellemző. Az összehasonlítással meg
nem foglalkozunk, a jelző ránk ragadt. Elfogadjuk és kész.
Mik a terveitek, mit várhat a közönség a közeljövőben?
Hozso: Egy új kislemez és hozzá egy videoklip még az előző lemezünkről.
Mellette dolgozunk hetedik albumunkon, amely tavasszal jelenik meg.
Készültök Szlovákiába?
Lala: Az év elején egy hosszabb turnéra indulunk, és ebbe jó lenne
beilleszteni néhány szlovákiai fellépést is.
Azzal
kezdtem: nem mindenki hiszi el, hogy az Ámokfutók fél millió hanghordozót
adott el. Kértem, győzze meg a hitetlenkedőket. Kozso nevetett egyet, majd
azonnal válaszolt. Kilenc kemény éve azon dolgozott, hogy ez a siker összejöjjön.
Meglegyen a bűvös szám. Amúgy nem számít, hogy fél millió, vagy sem – tette
hozzá, a lényeg, hogy a közönség nagy szeretettel fogadja őt. És az emberek
vele együtt énekeljék a dalait.
Mennyire kellett ehhez az álomgyár? Mert a Wanted nevű zenei magazin
Kozso álomgyárának nevezte azt a hátteret, amit kiépítettél magadnak.
— Csodálatos csapattal dolgozom együtt, csupa fantasztikus tehetségű
ember. Az, hogy erre az álomgyár kifejezést használták, természetesen megtisztel,
viszont én úgy érzem, hogy mindig zenész maradok. És a zenész mellett egy
kicsit producer. Az, hogy csapatokat találok ki, és állítok színpadra egyszerűen
csak tisztelgés azok előtt, akik megérdemlik, méltóak rá, mert akkora a
tehetségük, hogy meg kell mutatni országnak-világnak. Amikor kaptam egy
lehetőséget tizenvalahány évvel ezelőtt, az Alvajárók zenekar indulásakor,
azt mondtam, hogy ha valaha megadatik, hogy felépíthessek egy olyan birodalmat,
ahol én istápolhatom a tehetségeket, jövendő nagy sztárokat, akkor meg
is fogom tenni. Sikerült összehoznom magam körül egy olyan alkotógárdát
a stylisttól a fodrászig, a vokálírótól a koreográfusig, a turnémenedzserektől
a médiarendszert felügyelő emberekig, akik mind a saját tehetségükkel segítik
a munkámat. Beülök a stúdiómba, írok egy dalt, kitalálom mit akarok vele,
megálmodom a zenekart, és elindul az őrület. Mint nemrég az Üstökös sztárkeresővel.
Az egyedülálló műsorral, melyben a tévénézők milliói követhetik egy sztárcsapat
kialakításának lépcsőfokait.
Eltűntek az egyéniségek a szakmából? Új hangok kellenek?
— Az emberek már kíváncsiak rá, hogy tulajdonképpen kit is szeretnek.
Mert érkezik egy zenekar, van egy sikerszáma, szeretni kezdik, de senki
sem tudja, honnan jött. Most úgy döntöttünk, az Üstökössel megmutatjuk,
honnan indult ez az egész. Mert kilencvenhatban, a Shygys öszszeszedésekor
jómagam foglalkoztam ezzel elsőként.
Tanítványaid megtanulták a leckét. Tavaly nyáron a Picasso Branch
tagjaival beszélgettünk arról, hogy ezt a szakmát a nap huszonnégy órájában
kell tanulni. Mi kell a sztárcsináláshoz?
— Óriási hit. Önfeláldozás. És alázat. Ez az első. Egy zenekarban minden
azon múlik, tudod-e tisztelni a másik tudását. Hiszek abban, amit csinálok,
és imádom is ezt a munkát. Mivel mindenhol hatalmas szeretettel fogadnak,
nincs is nehéz dolgom. Az élet azzal is engem igazol, hogy minden produkció,
melyet alkottam, vagy segítettem a létrejöttét, arany- és platinalemez
lett. A Picasso Branch a közelmúltban vette át második albumáért az aranylemezt.
Ezekben a hetekben készülünk az új együttesre, melyet az Üstökös-válogatással
hozunk össze. Most ez a csapat ad leckét nekem. Egy ország látja majd,
mit csinál Kozso.
Amikor leülsz a számítógéphez, és megírod az új dalt, érzed, hogy
ezt előadod majd a diszkóban, mozgóképeket teszel hozzá, könyvbe rakod?
Vagy a véletlen hozza azt, hogy egymás mellé sodródnak a szövegek, és erőt
képezve magukkal ragadják a hallgatókat?
— Megérint egy pillanat, befészkeli magát az agyamba egy érzés, egy
gondolat, egy álom. Összeáll a történet. Leülök a zongorához, és megírom
a dalt. Közben megtetszik egy másik dallam, egy újabb harmónia. Ezek a
harmóniák azután elröpítenek egy különös világba, ahol elképzelem hozzá,
miről kellene szólnia a dalnak. És ekkor megírom a szöveget. Az érzéshez,
gondolathoz, álomhoz, a harmónián keresztül. Utólag. Mindig megpróbálok
a szövegbe csempészni olyan pillanatokat, melyeket te is átéltél már, és
mindenki átélt, aki most az Ifi magazint olvassa. Talán éppen ettől működnek
az Ámokfutók dalai. Ezektől az életszagú történetektől. Azt veszem észre,
hogy manapság egyre több ember vállalja fel az érzéseit. Ennek nagyon örülök.
Nagy büszkeség nekem, hogy a mai rideg világban valakiben indulatokat tudok
kiváltani. Dühöt, csodálatot, szeretetet. Amíg van az emberben érzés, van
esélye annak, hogy rátalál a szerelemre.
A szeptember tizenegyedikei New Yorki-i események kapcsán születnek
majd dalok?
— Egyet már megírtam. Most arra várok, hogy neves magyar sztárok jöjjenek
és felénekeljék. A dal mementó arról, hogy az embereknek öszsze kell tartaniuk.
A jó mindig győzni fog. Úgy érzem, New York-ban a Jóisten meg az angyalok
vigyáztak ránk. Ugyanis fél órán múlott, hogy nem a torony tetején álltunk,
és néztük a várost. Meg a saját halálunkat. Amit átéltünk, nem kívánom
senkinek. Azóta szeretném a dolgaimat meggondoltabban, törékenyebben, ráérősebben
csinálni. A tragédia arra is felhívta a figyelmemet, hogy a családommal
is többet kéne foglalkoznom. Mert a rohanásban arra sincs időm, hogy a
saját életemmel törődjek. Szeretném, ha mindenki elgondolkodna azon, hogy
mi jobb. Bántani valakit, vagy vigyázni rá?
Nagyon jól vigyázol a családodra. Alig tudunk róluk valamit.
— Nekem a család az szent dolog. Édesanyámmal szoktam beszélgetni néha
a nagyapámról, aki nagyon jó ember volt. Zenei mecénás. Olyan induló komolyzenei
próbálkozásokat karolt fel, melyekben hitt. Szeretném a családomat inkognitóban
tartani, kincsként őrizni, hogy nyugodtan élhessenek. És ne zaklassák a
rajongók engem keresvén drága édesanyámat és édesapámat.
Mecénásként színpadra is állsz, ami egy külön világ. Kiegészíti az
életedet, hogy kikapcsolod a számítógépet, felveszed a jelmezedet, és sok
kilométer utazás után egy diszkó színpadán énekelsz?
— Keveset vagyok az irodában, hiányolnak is az embereim. Sokszor akkor
sem érkezem meg, amikorra ígérem magam, mert elhúzódik az alkotás a stúdiómban.
De a két lét elválaszthatatlan. Elsősorban zenész vagyok, tehát zenélek,
azután producer, mert olyan álmokat szeretnék megvalósítani, melyek már
a Picasso Branchon, az Ámokfutókon túlra is mutatnak. Olyan lehetőségeket
szeretnék teremteni, melyek új dimenziókat nyitnak a zenében. Ebbe olyan
embereket szeretnék bevonni, akik nem hisznek magukban, de általunk felfedezik
saját tehetségüket. Nem ismerem a lehetetlen szót. Amit az ember akar,
azt eléri. Csak kitartás kell és szeretet. Meg az, hogy érezzük, valaki
vár ránk, és ott van mellettünk.
Közben termék vagy. Korszerű és profi.
— Maximalista vagyok. Mindig felkészülök. Tárgyalásra is, fellépésre
is. A kilenc éve működő Ámokfutók Best of 500.000 című albumával lezártam
egy korszakot, és egy új nyitányt komponáltam. Nem akarok sírni többé már.
Ez az üzenet.
Új év, új élet?
— Valóban megpróbálok néhány apróságot kicserélni a lelkemben. Szeretném
az emberek figyelmét ráirányítani arra, hogy foglalkoznunk kell egymással.
Meg kell óvnunk egy olyan értéket, amit csak az ember kapott az Istentől!
Ez maga az érzés. A képesség, hogy tudunk sírni és nevetni. Ha az ezeket
működtető ösztönt sikerül megtalálnom, felébresztenem, és megóvnom a tisztaság
védelméért, már megtettem a magam dolgát.
