IFI magazin * 2001. december
 


A sztárok angyalok?

„Lehet, hogy sokunkat megismerik az utcán, de ha áthajt valaki a határon, a nickelsdorfi cukorgyár portásának már be kell mutatkoznia.“ A médiasztárok világából egyelőre kilépő Csiszár Jenő nyilatkozta ezt a minap egy magyarországi lapban, az Egy kiskakassal kevesebb című interjúban. Azért idéztem mindjárt az elején, mert ezek a sorok jutottak eszembe az elmúlt hetekben, amikor több magyar popsztár közelébe kerülhettem, mint eddig egész évben.

A kulisszák mögül ugyan minden koncert másmilyen, mint a küzdőtérről nézve, de annak, aki beszélgetni is szeretne sokak kedvenceivel, vakító neonfénnyel megvilágított öltözőben, egy félreeső, hideg helyiségben, huzatos folyosón a helye. Igaz, a sztárral együtt. Aki megérkezik, fellép, és elmegy. Ha nem álljuk útját, az interjú elmarad.

Amit nem lát a néző, néha érdekesebb. Komonyi Zsuzsa, a Dáridó ösztöndíjasa például csak a fellépés után fogadott. Hiába vártuk fotós barátommal a sportcsarnok mögött, ahol édesanyja — mindenkori sofőrje — leparkolt. Kisminkelve kiszállt a kocsiból, és bement az öltözőbe. Igaz, utána végtelenül kedves volt! Az Inflagrantival tíz napon belül kétszer találkoztunk ugyanazon a helyszínen. Mindkét alkalommal ugyanabban a barna pulóverben voltak, és ugyanaz az ezüst cipő csillogott a lábukon. Betty Love ugyan válaszolt minden kérdésre, de kikötötte, hogy előbb küldjük el az írást e-mailen. Biztos, ami biztos. A Fiesta duó egyik tagja pedig hatalmas tetoválást visel a hátán meg a karján. Nemhiába volt évekkel ezelőtt a nem éppen latinos dallamokat játszó Junkies együttes frontembere.

Ilyeneket tapasztal a kíváncsi tollforgató túl a fényeken. És amikor már azt hiszi, nincs kivétel, egy mégis akad. Kozso. Egy csillogó-villogó, hangos diszkó tulajdonosának bárpult fölött berendezett hangulatos és csendes irodájában, melybe meredek lépcső vezet. Mindenről őszintén. Ilyan volt az a huszonöt perc New Yorkról meg a túlélésről, és egy új élet kezdéséről. Nem hiába Kozso a szakma mestere.
Lehet, hogy Téged ez nem is érdekel. Szereted tökéletesnek látni kedvenceidet. Szépnek, kedvesnek, jónak. Néha valóban angyalok!
Ám a díszletek mögött mindegyikük esendő ember.

Talán ezért hagyta abba Csiszár Jenő.

Bárány János
Vissza a tartalomhoz

Most így jó

Komonyi Zsuzsa boldog utazása

Ki fedezte fel a hangodat?

— Négy éve kezdtem énekelni a Kecskeméti Katona József Színház színészeivel. Haknik voltak. Bálokban, lakodalmakban is. Operett és musical. Nekem a kettő között a pop jutott.

Ki látta meg először a szépségedet?

— Kilencvenkilencben indultam egy szépségversenyen. A királynő első udvarhölgye lettem.

A Miss World Hungary jelentős viadal.

— Mégsem sajnáltam, hogy nem az én fejemre került a korona, mert énekelhettem. A gálán! Az volt számomra a fődíj. Amúgy a közönség rám szavazott.

Mit adtál elő azon az estén?

— Whitney Houston egyik dalát. Később a Miss World Hungary-rendezvényeken többször találkoztam Galambos Lajossal, aki meghallotta a hangomat, és meghívott a Dáridóba. Azóta ismernek az emberek.

Gimnazistaként lettél kedvenc.

— Idén tavasszal érettségiztem. Most pihenek. Pesten tanulok énekelni és táncolni.

Közben mit csinálsz? Van magánéleted?

— A barátnőimmel minden titkom megosztom. Gombos Kitty szinte a testvérem. Szentkirályi Emese, Garas Médea vagy Szél Tamara is nagyon hiányoznak, ha hosszabb ideig nem találkozunk.

Nem irigyek a sikeredre?

— Szóltam nekik, azonnal mondják meg, ha netán másképp viselkednék, mint addig. Próbálok olyan maradni, mint amilyennek megismertek, és ami miatt barátnők lettünk. Mielőtt a fénybe kerültem, ők is megtapasztalták, milyen közönség elé kerülni. Emese kosármeccseken bizonyított, hiszen nagyon jó kosarazó volt, amíg egy sérülés miatt abba nem kellett hagynia. Médea és Tamara pedig táncosnők, kitartóan küzdenek a sikereikért. Ha időm engedi, elmegyek megnézni a fellépéseiket. És ők is járnak a koncertekre.

A csillogásnál több a barátság?

— A barátság a legfontosabb dolog a világon! Keveset vagyunk együtt, de amikor öszszejövünk, mindent őszintén elmondunk egymásnak.

Fiú nincs is a láthatáron?

— Van. Az egyetlen és igazi.

Neve, foglalkozása, életkora?

— Semmit sem árulok el!

Miképp viseli, hogy rajta kívül még százezer fiú néz rendszeresen a tévében?

— Elviseli.

Ha nem énekelnél, mit csinálnál szívesen?

— Pszichológiát vagy üzleti kommunikációt tanulnék. Mint ahogy fogok is az egy év pihenőm után.

Azért ezt a szakmát is tanulni kell.

— Nem szabad megállni egy szinten, mert ott a következő emelet. A határ a csillagos ég!

Számodra hol a csillagos ég?

— Most így jó. Azután szeretnék majd egy szólólemezt. Ha az megjelenik, nagyon boldog leszek!

Az öltözőben most is édesanyád várt.

— Az első kritikusom. Kérdeznem sem kell, kielemzi a fellépésemet, megmondja azt is, ha rossz voltam. Kell ez nekem.

Hazafelé ő vezet?

— Mert még nincs jogosítványom. Amúgy valóban együtt oldjuk meg az ügyeimet. A fellépő ruháimat is ketten válogatjuk. Bemegyek a próbafülkébe, felveszem, megnézi, elmondja, mi, hol nem jó, és hozhatom a következő ruhát. De volt úgy, hogy azonnal tetszett neki az általam választott holmi.

Ha megérkeztetek, otthon aztán ábrándozol?
— Számomra még mindig felfoghatatlanul jó érzés, hogy a közönség ennyire elfogad. Hogy kérik, szeretik, velem együtt éneklik a dalaimat! Amikor Lajcsi bekonferál, tapsolnak, sikoltoznak az emberek, és a nevem kiáltják. Bizony, néha olyan ez, mint egy álom. Egy semmihez sem hasonlítható boldog utazás. Amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek, akinek köszönhetek valamit abból, hogy itt tarthatok!

Bárány János
Fotó: Saláth Richárd
Vissza a tartalomhoz

Szellemidézést nem vállalok!

Kovács Gabi  táltosnövendék és a szeretet hatalma

Másképp él, mint a többiek. Nem úgy veszi az akadályokat, mint mások. Néha sír, de nem hisztizik. Kihívásnak tekinti a gondokat. Megtanulta, hogy mi, miért van az életben. Kovács Gabi születése óta tudja, hogy táltos. Az egyik kezén hat ujjal jött a világra. A táltosiskolában megtanulta, mi ez a jel. Mekkora felelősség. És azt is, hogy a táltosokat csak és kizárólag a szeretet irányíthatja.
 

Nem azonnal lettél táltos. Sok évet vártál. Szinte mostanáig.

— Nyolcvankilenc előtt olyasmi, hogy ezoterika szinte nem is létezett. Mert úgy, mint sok minden más, nem létezhetett. Nyolcvankilenc után megjelentek az első new age-könyvek. Mindet megvettem, és rájöttem, hogy nekem szólnak. Ezelőtt kilenc évvel azután lelki problémák kezdtek gyötörni. Olyan gondok, amelyek erősebbek voltak a betonnál. Az agykontroll volt a gyógyszer. Azután a reiki következett, majd a bioenergetikai kurzusok. Végül Kovács András budapesti táltosiskolájában kötöttem ki. Ez volt a kikötő, ahová az elejétől fogva vágytam. Hat éve ennek. Ott azt éreztem, jó helyen vagyok.

Feladtad addigi életmódodat?

— Nyitottam egy ezoterika boltot. Tönkrement. Nem volt rá pénzünk. Lehet, hogy egyszer megint megnyitom valahol. Közben folytattam az utam. Még többet olvastam, még több hasonló emberrel ismerkedtem meg.

Miben segíthet egy mai fiataloknak a táltosnövendék?

— Belenézek a tarotba, és tanácsot adok, merre menjenek. A szerelem és a pályaválasztás érdekli őket. Ez a kettő. Szinte semmi egyéb. Összeillenek-e az éppen aktuális partnerükkel, megfelelő-e számukra a főiskola, ahová járnak.

A táltosok fehér mágiával dolgoznak. Csak a szeretet irányíthatja a lépéseiteket.

— A táltosság több ezer éves múltra tekint vissza. A táltos egy személyben pap, tanító és orvos volt. Meg a nemzettudat fenntartója. Mind a négy funkciót teljesíteni kellett ahhoz, hogy valakiből táltos válhasson. István király beszüntette a táltosok ténykedését. Ajánlom mindenkinek Vass Albert Hagyaték című könyvét. Erdélyi író volt, sajnos már nincs közöttünk. Leír mindent, amit a táltosokról tudni kell. A mai világban a táltosok szerepe egy kicsit megváltozott. De nincs ebben semmi hókuszpókusz. Szellemidézést nem vállalok! Csak a pozitívumokat hozom ki mindenkiből. Kizárólag a szeretet felé megyek.

Szeretjük egymást?

— Nem szeretik egymást az emberek. Igény, az van rá. Azt kellene fejleszteni. Mindenkit erre szeretnék rávezetni. Azzal kell kezdeni, hogy megszeresd magad. Nem várhatod el senkitől, hogy szeressen, ha nem szereted saját magad. Kovács András szerint van négy főbűn, melyet az ember elkövet maga ellen. A gyűlölet, a kisebbrendűségi érzés, a bűntudat meg a félelem. Ezt a négy dolgot kell legyőzni ahhoz, hogy testileg-lelkileg egészséges emberek legyünk.

Akadt, aki azért keresett fel Nagymegyeren, mert kíváncsi volt, hogy néz ki egy táltosnövendék?

— Megtörtént. Legutóbb egy hölgy be is vallotta, mondták neki, hogy aki nálam jár, pozitív energiákat kap. Azért jött, hogy a helyére tegyem a lelkét.

Mennyi idődet veszi el ez a munka a teendőidtől?

— Napi két-három órát. Irigyelnek is. Azt mondják, van időm. Ilyenkor mérges leszek. Mindenkinek van ideje! Vagyis lennie kell! Gondolj bele, mennyi fölösleges sorozatot néznek az emberek ahelyett, hogy testük és lelkük épülésével törődnének!

A táltosoktól féltek őseink. És itt a lakótelepen?

— Az energiám végett tisztelnek. Meg azért, mert nem csinálok gondot az apró ügyekből. Jönnek, mert tudok reményt adni.

Boldog vagy?

— Mi a boldogság? A lelkiismeret rendbehozatala. Amint az tiszta lesz, helyreáll a lelki egyensúlyunk. Akkor leszünk igazán boldogok. Ilyen egyszerű.

Bárány János
Szabó Miklós fotója
Vissza a tartalomhoz

Zenészkarácsony

„A sztár is ember" mondták a nagyok, azaz ők is megünneplik az év legszebb ünnepét, a karácsonyt. Megkértünk néhány ismert, szeretett előadót, osztja meg veletek, hogyan ünnepelnek szenteste. A kérdéseink:

1. Mit jelent számodra a karácsony? 2. Hol és hogyan ünnepelted mint gyerek és hogyan ünnepled most? 3. Volt valamilyen különleges karácsonyi élményed? 4. Hogy telik a szenteste nálatok? 5. Mint minden gyerek, Te is biztosan vártad a karácsonyt. Mi az, amire leginkább vágytál és végül karácsonyra kaptad meg? 6. Mi az, amire leginkább vágysz most? 7. Szoktál újévi fogadalmakat tenni?

Révész Sándor
(Generál, Piramis)

1. A szeretetbe vetett hit évről évre a megújítandó Szövetség ünnepe. Nekem külön bensőséges, az evangéliumok szellemében megélt idő.
2. Gyermekként a sajnálatosan korán szétesett családom okán hol itt, hol ott, melyek közül a nagyszüleimnél megéltek a legkedvesebbek emlékeim. Manapság otthon.
3. Gyermekkoromban majd minden évben beteg voltam, szerintem túlságosan felizgattak az előkészületek és a várakozás. Illúzióromboló volt — úgy 5 éves korom körül — egy barátom ösztönzésére a leleplező, ajándékok utáni kutatás során, hogy napokkal karácsony előtt megtaláltam a nekem szánt ajándékokat.
4. A korábban említett módon a bensőségességen van az igazi hangsúly, ezért osztozom az író, Határ Győző gondolatával, amit valahogy így fogalmaz meg: Már csak azért is áttérnék az iszlám hitre, hogy elkerüljem a karácsonyi bevásárló hordákat, ugyanis engem is nagyon irritál, hogy ez a szent ünnep erőszakos ajándékozási kényszerré degradálódott, persze nem minden családban és közösségben.
5. Négy éves lehettem, amikor álmaim kisvasútját hozta a Jézuska, lelkesült örömömben a pár voltos szemafort a fali konnektorba dugva ki akartam próbálni, ami az egész négyemeletes házban áramkimaradást okozott. Miután kedvelt gyerek voltam a házban, jóváírták e gyerekes csínyt és természetesen az elektromos művek elhárították a zavart.
6. Ha ajándékra gondolsz, akkor semmi anyagi jellegűre. Ha másra, akkor csendre, békére, szeretetre, egészségre és szerencsére.
7. Nem.

A V-TECH együttes tagjai

1.Kefír (Kecskés Tibor): Nekem mindenekelőtt boldogságot, szeretetet. Klasszikus értelemben veszem a karácsonyt, ugyanúgy, mint a többi ember, legalábbis remélem, hogy minden ember így veszi.
2. Kefír: Mint gyerek igaz, hogy otthon laktam és iskolába jártam, de akkor nem értékeltem annyira, mint most, hogy azok közt lehetek, akiket szeretek. Egészen kis gyerekkoromban örültem az ajándékoknak, aztán amikor felnőttem, már annak is örültem, hogy ha én ajándékozhattam meg mást. Zsebpénzemből vettem meg az apróságokat.
3. Szamóca (Varga József): Már az különleges élmény, hogy egy kicsit otthon lehetek, de ez szerencsére évről évre így van.
4. Szamóca: Rádióban ülve. Nálunk egész évben karácsony van, nem kell külön ünnep ahhoz, hogy összejöjjön a család.
Kefír: Édesapám már előző nap megveszi a fát, aztán délelőtt, úgy 11 óra körül a család nekikezd a fadíszítésnek. Ez körülbelül négy órára elkészül, hatkor már terített asztal vár, leoltjuk a lámpát, valaki megcsengeti a csengőt, jelezve, hogy megjött a Jézuska.
5. Szamóca: A Kefír szintetizátora, akkor kapott először. Ez neki biztos nagy meglepetés volt.
6. Kefír: Egy kis szabadidőre. nagy ajándék lenne.
7.Szamóca: Igen. Nekem tavalyelőtt bevált. Megfogadtam, hogy megpróbálok egészségesebben élni, lemondok egy-két dologról, valamint lefaragni a kilóimból. Ez sikerült is.
Kefír: Egyáltalán nem szoktam fogadalmakat tenni. Hiszek abban, hogy amilyen a szilveszter este, olyan lesz az elkövetkező év is. Általában nagy szilveszteri bulikat szoktam rendezni, remélhetőleg az idei szilveszterünk is jókedvűen telik el.
 

László M. Miksa (Ladánybene 27)

1. Minden karácsony ünnepén rájövök, hogy valahol még mindig ott bujkál bennem a gyerek, tehát izgulok, hogy mi lesz a fa alatt.
2. Szerencsém van, mert a szüleimmel lehetek, de a mostani ünnep az egész más, mint amikor gyerekként éltem meg. Akkor együtt laktunk, együtt állítottunk fát és együtt éltük meg életünk fordulatait. Most külön lakunk és külön díszítgetjük a fát, de mégis ilyenkor karácsonykor úgy érezzük, mintha minden a régi volna.
3. Egyszer  16 éves koromban a németországi Weimarban töltöttem a karácsonyt egy nagyon kedves családnál. Megfigyelhettem az ottani emberek szokásait és azt hiszem, felejthetetlen marad, amíg élek.
4. Az előkészületek után van egy estebéd, ami sztorizgatásba megy át. Egyszer valaki csak kilopózik és pakol, de ezt a jó hangulatú társaság nem veszi észre, majd valaki megint eltűnik és pakol, majd viszszatér és megszólal a csengő...
5. Nálunk a karácsony nem a nagy ajándékok ünnepe.
6. Arra az időre vágyom a legjobban, amit a családdal töltök, mert nagyon keveset lehetek velük.
7. Minden évben megfogadom, hogy újév éjféltől nem dohányzom többet… Aztán amint dolgozunk, fellépünk, utazunk ilyenkor, még aznap elfelejtem a fogadalmat. Rossz vagyok, tudom.

Pézman Kis-Kis Zoltán
Vissza a tartalomhoz

Maradjatok sokáig diákok!

Hogy tanult az Animal Cannibals?

 

A suli

Richie Pí: — Budapesten, a Mester utcában a Szent István Közgazdasági Szakközépiskolában próbáltak mindenféle okos dologra tanítani, melyek egy részének mind a mai napig hasznát tudom venni. Tökéletesen értem például az adózás körüli ügyeket. Hogy mit vonnak le, miért, és ki, hová teszi. A suli diákjainak hetven százaléka lány volt. És közös volt a tornaóra.

Qka MC: — A Vörösmarty Gimnázium diákja voltam. Fenyvesi Balázsné, azaz F.B.I. vezette azt az építményt. Ő volt ugyanis az igazgatónő. A négy év alatt az történt, hogy oda jártam, és érettségit is szereztem...

Kedvenc tantárgyak

Richie Pí: — Azt hittem, a pénzügy tetszeni fog. A pénz miatt. De nem. A testnevelés viszont szuper volt! Ja, és az orosz. Még alapsuliból. Nagy hasznát vettük az idén nyáron Moszkvában.
Qka MC: — Rajz, testnevelés, ének. Az első énekóráról elkéstem. A tanárnő bezárta előttem az ajtót. Aztán öt perc múlva kinyitotta, és megkérdezte, hogy csárdásozom vele az egész osztály előtt, vagy énekelek nekik valamit. Csárdásoztam...

Suliszerelem

Richie Pí: — Az utolsó osztálykiránduláson három lánynyal voltam egyszerre szerelmes.
Qka MC: — Az osztálytársnőim elkeltek a haverjaim körében. Tehát mentem a haverokkal egy másik iskolába csajozni. Ott viszont kiteljesedtem.

Osztálytalálkozó

Richie Pí: — Az, hogy sztárok vagyunk-e vagy sem, nem téma az osztálytalálkozókon. Sokkal jobb volt, amikor az egyik volt osztálytársam, aki ma határőr, hozott egy pisztolyt, és azzal lövöldöztünk az erdőben.
Qka MC: — Az osztály volt annak idején a közönségünk. Örömmel tapasztalom az osztálytalálkozókon, hogy azóta sem változott semmi.

Üzenet a mai diákoknak

Richie Pí: — Az angolt és az informatikát tanuljátok! Ezek nélkül, sajnos, ma már nem megy!
Qka MC: — Maradjatok sokáig diákok! Együtt, egy helyen. Ezek azok az évek, melyeket később majd felemlegettek. Ne rohanjatok fejjel a nagybetűs ÉLETbe! Jussatok el főiskolákra! Ki ne hagyjátok a kollégiumi életet! És ne használjatok drogot! Ne stresszeljétek magatokat azzal, hogy a vizsgákon csak ennek segítségével lehet túlesni. Mert nem igaz!

Bárány János
Vissza a tartalomhoz

Az EMI újabb albuma a Ghymessel

Az idei karácsonyi lemezpiacról sem marad ki a Ghymes együttes. Az EMI lemezkiadó NAGY MESEALBUMÁN található nyolc közismert mesét (A didergő király, A kis gyufaáruslány, Holle anyó stb.) a Ghymes együttes négy bájos dala fogja közre.
A mesélők valamennyien régi kedvencek, hisz ki ne ismerné például Gálvölgyi János, Halász Judit vagy Csonka András nevét? A Ghymes zenekar vidám Sárga csikójával indul a lemez. Szarka Gyula előadásában hallható a dal, akárcsak a gazdag bíró lányáról és a kosárkötő lányáról szóló népmesének Egyszer egy királyfi című zenés feldolgozása is. Hangzásukat tekintve ez a két dal akár a Ghymes egykori Bennünk van a kutyavér című gyermekalbumába is beilleszkedhetne. A harmadik dal (Hol jártál báránykám?) előadásába Gyulához már öccse, Tamás társul, aki az album utolsó számában, az Altatóban felteszi a koronát a lemezre. Remélem ez a meghatóan szép lírai alkotás olykor a Ghymes-koncerteken is felcsendül majd.
A lemez lapunk nyomdába adásakor még csak a magyarországi boltokban volt kapható. A karácsonyi vásárlások idején szép ajándék is lehet — és nem csak a gyermekeknek.

Oriskó Norbert
Vissza a tartalomhoz

A párkapcsolatokról másképp

Embermivoltunk az emberi kapcsolatainkban bontakozik ki, ezekben a legjelentősebb szerepet a párkapcsolataink jelentik. Ezek érintenek minket a legmélyebben, általuk érezzük magunkat a mennyben vagy a pokolban, gyógyulunk vagy sebződünk, szárnyalunk vagy összetörünk. Bennük nyílik lehetőség a másik tükrében önmagunkra ismerni, szembesülni illúzióinkkal, majd azok sorozatos elvesztésével ráébredni a káprázatok mögötti valóságra.

Örömteli felfedezés ráébredni arra, hogy egyes döntéseink, ami miatt mások elmarasztaltak, vagy talán mi magunk is elítéltük önmagunkat, azok életünk legfényesebb pillanatai — mert mertük vállalni magunkat és nem mások véleményének madzagján rángatott bábok voltunk.

ÉN és TE = MI

Érdemes néhány fogalmat újragondolni, hogy tisztán lássunk:
Én: Aki vagyok. Nem azonos a testemmel, nem azonos a pszichémmel. Míg a testem és pszichém folyamatosan változik, én vagyok, aki vagyok csecsemőként és aggként is ugyanaz, de nem ugyanolyan. Az én időtlen. Ha mégis időben kéne megfogalmaznom, hogy ki vagyok, így hangzana: a világtörténelem soha nem volt és soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája vagyok.
Énkép: Az, amilyennek vélem magam. Az ezotéria ezt a vélt önmagamat nevezi egónak. Életünk alapproblémája, hogy ezzel az énképpel, egóval azonosítjuk magunkat. Azt hisszük, hogy az énkép én vagyok, azaz, amit „tudok“ magamról, az vagyok. Ha belegondolunk abba, hogy is jön létre ez az énkép, világosan látni fogjuk, hogy semmi közünk hozzá. Ugyanis mindenki, aki csak tudomást szerez létezésünkről, valamilyen véleményt alkot rólunk, visszatükröz minket. És mi ezekből a véleménytükrökből, mint mozaikkockákból állítjuk öszsze énképünket.
Az énképünk alapvetően másoktól függő. Erősödik, ha dicsérnek, és gyengül, ha elmarasztalnak. Van egy törvény, amely alapvetően helyére teszi énképünk valóságának tarthatatlanságát.
Így hangzik: Akárki véleményt alkot bárkiről, vagy bármiről, ez a vélemény őróla szól, őt jellemzi, és nem azt, akiről, vagy amiről véleményt mond. Tehát az énképem nem rólam, hanem azokról szól, akik véleményeztek. Mit tehetek az énképemmel? Fogadjam el, hogy van. Hozzánk tartozik. Tudjam, hogy nem ez, és nem ilyen vagyok, hogy nem rólam szól. Ne azonosítsam vele magamat. Ettől kezdve már nem mások fogják irányítani az életemet (mivel nem törődöm azzal, hogy mit gondolnak rólam a többiek), hanem én.
Te: Aki vagy. Nem a tested, nem a pszichéd, hanem Te. A világegyetem történetének soha nem volt, soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája.
Párkapcsolat: Két ember kölcsönös, önkéntes, a másiknak való odaadottsága.  Kölcsönös, tehát mindkét fél részéről való. Ha csak az egyik fél(!) odaadott, az csak a kapcsolat felé tett elengedhetetlen lépés, ezáltal a kapcsolat megteremtésének lehetőségét adja a másiknak, de nem kapcsolat. Teljessé csak a másik fél viszont-odaadottsága révén válik.
Önkéntes, tehát szabad. Szabadság nélkül nincs párkapcsolat. Mert csak az emberi, ami önkéntes, azaz szabad.
(www.szex.com)
Vissza a tartalomhoz


Mint oldott kéve...

... széthull nemzetünk. — Tompa Mihály híres sorai jutottak eszembe a 2001-es népszámlálás adatait olvasván, mely szerint a szlovákiai magyarság lélekszáma 1991—2001 között 47 ezerrel csökkent. Természetes populációval ily mértékű fogyatkozás nem indokolható, az asszimilációnak is csekély szerepet tulajdonítanak a szakemberek. Hát akkor?

Tíz év alatt nagykorúvá vált az a generáció, mely 1991-ben a 8—18 éves korosztályba esett. Akkor még a szüleik töltötték ki a kérdőívet. Mintegy 100 000 fiatalról van szó, akik most először tehették le a garast magyarságuk vállalásának kérdésében. Választásukra minden bizonnyal hatással voltak az utóbbi évek saját bőrükön érzett tapasztalatai is. És ebben jelentős szerep jut a szülői nevelés milyenségének és magyar szervezeteink tevékenységének.

Egy homogén csoport összetartó ereje és öntudata növekszik, ha az vészhelyzetben érzi magát. Ez az érzés az utóbbi három évre egyáltalán nem jellemző, ami nagyrészt a Magyar Koalíció Pártja józan és higgadt politizálásának az érdeme. Elgondolkodtató viszont az is, hogy a magyar identitástudat elmélyítésének mennyire használt (vagy sem?) a korábbi évek következetes radikalizmusának — melyet elsősorban Duray Miklós neve fémjelzett — háttérbe szorítása, vagy a „benn maradunk — kilépünk — mégis maradunk” tili-tolizás a kormánytagság körül? Vagy mennyire erősíti egy potenciális magyar nemzeti büszkeségét, ha látja, hogy a médiákban egy hétig az a téma, hogy egyik képviselőnk vajon ittasan vezetette-e a kocsiját vagy sem?  Ezek viszont csak apró foszlányok az elmúlt hónapok történéseiből, a nemzeti identitástudat kérdésének vizsgálata sokkal összetettebb annál, semhogy azt az MKP politikájára korlátozhatnánk. Bizonyára mindannyian fel tudnánk hozni különböző példákat.

De nézzük a népszámlálási adatok „színesebb” oldalát is. Az igaz, hogy a magyarság száma alaposan megcsappant, de a mintegy ötezer indiánnak és eszkimónak köszönhetően még inkább pepitább nemzetiségi megoszlású országként haladhatunk Európa felé. És ez sem semmi...

Oriskó Norbert
Vissza a tartalomhoz

Spinédzserek lennénk?

Aki akkora bolond, mint én, az szombatonként a TV-képernyőjére szegezi tekintetét, hogy az abból kiáramló értéktelen vacakon (a sorozatokra gondolok) húzza fel idegeit, az bizonyára találkozott már a Spinédzserekkel is, ami magába foglalja mindazt, amit a mai társadalomban giccsként szoktunk kezelni.
Vajon miért kell egy olyan fiataloknak szóló sorozatot produkálni, amely arra oktatja az utódainkat, hogy minden, aminek a való életben értéke van, azt ki kell nevetni. Meglehet, én láttam kevés epizódot, de én más tanulságot nem tudtam leszűrni az egészből, minthogy aki nem rózsaszín (vagy bármely más idétlen színű) ruhában incselkedik, az hülye. Volt olyan is, hogy az egyik szereplő szintén rózsaszín pamutkalapban futott fel s alá, és mégis elnyerte minden csaj szívét. Lehet, hogy az én értékrendem hibás, de akkor miért volt az a jelenet, amikor a főhősnő azon nevetett, hogy valamelyik ismerőse állandóan a híreket bámulja, és hogy az illető ráadásul okos is.
A filmből megtudhatjuk azt is, hogy a mai fiataloknak nincs más gondjuk, csak hogy ki milyen pólót visel, ki kivel csókolózott (egyébként erotika egy cseppnyi sincs a sorozatban, mintha az nem is érdekelne senkit sem).
A film hatására teljesen elbizonytalanodtam, hogy most velem van a baj! Már majdnem megfogadtam, hogy ezentúl én sem fogok színházba járni, könyveket olvasni, filmklubot csinálni stb...
A baj csak ott van, hogy ha rám nem is volt hatással eme életmód vizuális megjelenítése, annyi biztos, hogy sokakat „mélyen" érint, és példaképeket is találnak a szereplőkben.
Azért kapcsoljatok át néha a Duna TV-re vagy a 3Sat-ra is!
Soóky Péter
Vissza a tartalomhoz

Berobbant...

Lehet, hogy egyesek felháborítónak találják, hogy az ünnepi számának is Oszama bin Laden a központi témája. Lehet, hogy már a vízcsapból is ez folyik, de a szeptember 11-i terrortámadás óta a NETBIRODALOM is alaposan megváltozott. És ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
1943-ban Thomas Watson, az IBM elnöke optimista előrejelzése szerint: „Úgy gondoljuk, hogy a világpiacon jövőre talán öt darab számítógépet is el tudnánk adni.” A Popular Mechanics című folyóirat 1949-ben az informatika „szédületes” fejlődését illusztrálva megkockáztatja: „A jövő számítógépei talán már másfél tonnánál is könnyebbek lesznek.” 1977-ben Ken Olson, a Digital Equipment Corp. alapítója és igazgatója viszont elég szkeptikus: „Nincs semmi ok, amiért bárki is számítógépet akarna vásárolni az otthonába.”

Ma a számítástechnika már világhatalom. 2001. szeptember 11-től számítva — tetszik vagy sem — annak legnépszerűbb ága, az internet is az. Sőt, rendkívül hatékony hadászati eszköznek is bizonyul.

Egy vicc, amit a neten olvastam, így hangzott: A terroristák kártyáznak, az egyikük megszólal: — Osszá má, bin Laden!

És bin Laden „kiosztotta“ az internetnek az érettségi bizonyítványt, a világháló a gyermekvilágból belépett a felnőttkorba. Soha annyi új hívet nem szerzett magának ilyen rövid idő alatt a világháló, mint most! Sokan addig egyfajta szórakoztató üzletágnak tekintették az internetet, melynek történetében még sohasem volt példa arra, hogy a keresőprogramokba begépelt kulcsszavak TOP 10-es listájából kimaradjon a SZEX szó. Most megtörtént, a nemzetközi számítógépes hálózaton sokkal több felhasználót érdekel Oszama bin Laden, mint például Pamela Lee Anderson. És az is tény, hogy világszerte sokkal többen szeretnének megismerkedni az amerikai zászló történetével, mint amennyien például újabb Britney Spears pletykákat akarnak olvasni.

Persze, Newton akció-reakció elve itt is működik. Szeptember 11. előtt 100 találomra kiválasztott emberből talán egy ha meg tudta volna mondani, hogy ki is az a bin Laden? Erre található a neten egy újabb „találós”:

— Hogyan vált közismertté Oszama bin Laden?

— Berobbant a köztudatba!
 

Az élet már csak ilyen. A döbbenet, a gyász és a harag után az emberek vágynak a kikapcsolódásra. Hollywoodban már bin Laden-film forgatására készülődnek. A világháló tele van tréfás fotómontázsokkal. Az alkotók előszeretettel teszik próbára a fantáziájukat, hogy felvázolják, hogy a híres amerikai sas miként marcangolja majd szét a terroristavezért. Egyre újabb pihent ötletek látnak napvilágot, még akkor is, ha valóságban egyelőre úgy áll a helyzet, hogy a sas szeme könnyezik. (Oldalunkon a www.angelfire.com /tx5/binladen/ című weboldalról válogattuk a képeket —
több száz közül!)

A világháló megvalósította a szabad információáradatot. A gyors és pontos tájékoztatás pedig közismert, hogy nagyon értékes! Más kérdés, hogy ki mennyire képes a világhálón lévő rengeteg szennyből kiszűrni a valóban aranyat érő információkat. Ha valaki ért hozzá, akkor fittyet hányhat a médiavilág cenzúrájának, mert a számítógép elé ülve arról szerez tájékoztatást, amiről csak akar. Egyre inkább erősödik viszont annak az elképzelésnek a megvalósítására tett óhaj is, hogy valami ellenőrző rendszert azért mégiscsak be kéne építeni ebbe az új világba. Mert az informatika számtalan előnyös hozadéka mellett megtalálhatók a pusztító velejárói is. Hadászati szakemberek vallják, hogy az informatika (az internettel együtt) ilyszintű fejlettségi foka nélkül nem kerülhetett volna 2001. szeptember 11-e a világtörténelem fekete napjai közé.

Oriskó Norbert
Vissza a tartalomhoz

Horoszkóp — 13 jegyre - a kígyóhordóval

Készítette: Bartalos Mária

BAK: január 19. – február 15.

Gondolom: Jobb, ha nem mondok semmit
Legszívesebben elmenekülnél az ünnepi készülődés elől, de azért kíváncsian várod a végkifejletet. December 10—24. között vigyázz a megjegyzéseidre mind az iskolában, munkahelyen, mind a szeretteid körében. Jobb, ha nem bántasz meg senkit. Tudom, nehéz megtenned, de hagyd most, hogy szűkebb környezeted tagjai mondják meg mit, hogyan, mikor és miben segíts. Ha csak a saját elgondolásaidat veszed figyelembe és másokét nem, akkor káoszt teremtesz magad körül.

VÍZÖNTŐ: február 16. – március 11.
Gondolom: Vonz az új és vonzom az újat
Fárasztók voltak az elmúlt hetek számodra. Letisztultak érzéseid, érzelmeid. Tudod, hogy mit akarsz. Legjobban tennéd, ha elvonulnál egy-két hétre a világ zajától. Nem csak a házasságra, de a nászútra is jó időszak ez a Vízöntőknek. A családosoknak pedig jól jön a karácsony. Az otthon melegét, az ünnepi hangulatot minden Vízöntő mélyen éli meg. Felfokozva érzik át a szeretetet, ami felelősségtudatukat növeli mindenért és mindenkiért.

HALAK: márc. 12. – ápr. 18.
Gondolom: Meg kellene tudni, hogy ki akarok lenni…
Bocs, de még mindig nem tetszel nekem igazán! Aki március 24-én született, az nagyon kedves tud lenni, de a többi Halak jobb, ha tükörbe néznek, és barátságosabb arcot vágnak önmagukra is. Békülj meg már végre a jelenlegi helyzeteddel, és abból a tényből indulj ki, ami most van, aki most vagy. Év vége táján érdemes elgondolkodnod azon, hogy hol is tartasz, mit akarsz elérni. Ebből rájöhetsz, hogy ki akarsz lenni. Te döntesz! Döntésednek megfelelően viselkedj másokkal, és eléred, amit akarsz. Egyébként csodálatos ember vagy. Tudtad? Az ünnepek alatt rádöbbensz, hogy szeretet vesz körbe.

KOS: április 19. – május 13.
Gondolom: Többen vannak azok, akiket szeretettel lehet irányítani, mint erőszakkal
Lelkesedésed átragad arra a közösségre, ahol élsz, tanulsz, dolgozol. Szinte imádnivaló energiabomba vagy mindenki számára. Nem tűröd az ellentmondást. Decemberben főleg nem. Azt javaslom, hogy kerüld az összeütközéseket, és kedvesen, észérvekkel győzz meg mindenkit a saját igazadról. Ha mégsem fogadja el valaki a meggyőződésedet, akkor se menj fejjel a falnak, mert nincs értelme. Akiket szeretsz, és akik téged szeretnek, azokkal kölcsönösen szükségetek van egymásra. Az őszinte érzelem mögött tiszta szándék van.  Azokra is gondolj majd szeretettel, amikor a fenyőfa előtt állsz. Így lesz békés, nyugodt a karácsonyod.

BIKA: május 14. – június 20.
Gondolom: Az elhatározásnak keménynek kell lenni, de a kivitelezést szelíd módszerrel lehet sikeresen elérni
Úgy néz ki, hogy minden területen te határozod meg a „játékszabályokat”. Senki nem szólhat bele az elképzelésedbe, nem engeded meg. Azért az ünnepi készülődést ne vállald egyedül magadra, mert év végére kimerülhetsz. Nem ajánlatos kapkodnod sem, mert otthoni balesetnek lehetsz a szenvedő alanya. Tudod, hogy kit szeretsz. De azt tudod-e, hogy téged ki szeret őszintén, önzetlenül? Ezen gondolkozz el! Önmagad számára is meglepő felismerésre juthatsz. Csendes karácsonyra számíthatsz. Szilveszterkor csak akkor menj bulizni, ha kedved lesz egy zajos társasághoz.

IKREK: június 21. – július 17.
Gondolom: Érdekes, hogy az emberek nem akarnak a parancsszóra engedelmeskedni, csak akkor, ha kérek. Kérni a legnehezebb.
Változékony vagy, mint a Hold. A hanglejtéseden, beszédstílusodon is ez érződik. Ha valamiről nem akarsz beszélni, akkor eltereled a szót, átváltasz más témára. Ezzel semmibe veszed a beszélgető partneredet. Tudod, nem illik elterelni a szót, amikor a másik bajban van, és segítségre szorul. Egyszer a szíved-lelked odaadnád, máskor pedig magas lóról beszélsz. Decemberben sem tagadod meg önmagad. Az ünnepek alatt ne bánts meg senkit, légy kedves szeretteiddel, mert erre van szükségük. Persze, neked is. Meg fogod kapni a szeretetet, de neked is adnod kell.

RÁK: július 18. – augusztus 9.
Gondolom: Azért is vállalnom kell a felelősséget, ha teszek valamit, de azért is, ha nem teszek semmit
Vonzó vagy. Belső fényedet kisugárzod másokra, és tekintélyed megnövekszik. Tanáraid, főnökeid meg lesznek elégedve veled, ha nem akarod náluk okosabbnak mutatni magad. A szerénység számodra most a leggyümölcsözőbb. Kellemes látvány a fenyőfa és te el tudod nézegetni órákig. Tedd alá ajándékaidat azoknak, akik újra magukhoz fognak ölelni a szeretet ünnepén. Boldog karácsonyban és vidám óévbúcsúztatásban lehet részed. Év végén felelősségtudatod megsokszorozódik.

OROSZLÁN: aug. 10. – szeptember 15.
Gondolom: Minden uralkodó a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak. Én is.
Most jött el a te uralkodói nagyvonalúságod ideje. Mindenki beszédesebb, kedvesebb veled decemberben, mert tudják, hogy hatalmas szíved van. Te is derűsen várod az ünnepeket. Bár az édes semmittevésben nem reménykedhetsz, de az ünnepi asztal és az ajándékozás öröme kárpótol minden fáradozásodért. Az elégedett mosoly arcodon környezetednek is örömére válik. Ez a harmónia egy évben egyszer adatik meg számodra. Élvezd minden percét!
 

SZŰZ: szeptember 16. – október 30.
Gondolom: Ha hallgatok, akkor önmagam cinkosa vagyok. Nem a tiéd, nem az övé, hanem a saját tudásomé, és az én igazságomé.
December elején közöny uralkodik el rajtad. Valamire vársz. Hé! A sült galamb nem fog a szádba repülni! Kiestél valakinek a kegyeiből. Na, és akkor mi van? Nagyon szeretnél valaki másra támaszkodni. Ezért bizony tenned kell. Most neked kell elbűvölni, meghódítani valakit. Nehezedre esik? Pedig nem úszod meg, ha arra vágysz, hogy szeressenek. Javaslom, szedd össze magad, és vesd be a csáberődet. Megéri. Ha családos vagy, hódítsd meg újra a társadat legkésőbb karácsonykor. Hogyan? „Meglepetés”! Ugye, értjük egymást? Menjetek el szórakozni, ünnepelni. Örüljetek egymásnak.

MÉRLEG: október 31. – november 22.
Gondolom: Hagyjuk az ünneplőket ünnepelni, az irigyeiket meg irigykedni!
Számodra sikeres hónap a december. Olyan mozgalmasságban, meglepetések sorozatában lesz részed, hogy nem felejted el soha. Bár örömöd telik mindenben, de év végére elfáradsz, ha nem osztod be ésszerűen az idődet. Öltözz az időjárásnak megfelelően, mert hajlamos vagy gyulladásos betegségekre. A bőség zavarával küzdhetsz az ünnepi asztalnál. Szereteted jelét fontos kimutatni. Ne feledd: ilyenkor az ajándék a szeretet szimbóluma, és nem a gazdagságon múlik a szeretet kimutatása.

SKORPIÓ: november 23 – 29.
Gondolom: Az elvárásaimon is nehezen tudok változtatni, de a világ rendjén soha!
Elmennél szívesen valahova. Döntsd el hova és menj. Persze várd meg a szünetet, ha diák vagy. Tudom, hogy unod már a decemberi sulit, de nem méltányolják a tanárok, ha türelmetlen vagy. Tudsz te egy picit még alkalmazkodni a körülményekhez! Bírj ki egy-két hetet, aztán jönnek az ünnepek. Járhatod az üzleteket, nézelődj már december elején, de rögtön ne költsd el minden pénzedet, mert nem jó üres bukszával kezdeni az újévet. A meglepetéseket jól dugd el, és ne kotyogd ki, hogy mit vettél! Jó ízlésed van. Vállald nyugodtan a fenyőfa díszítését. Van, aki szeret téged. Ugye, érzed?

KÍGYÓTARTÓ:
nov. 30. – dec. 17.
Gondolom: Megérteni mindent annyi, mint szeretni mindenkit, s ez embernek még nem sikerült.
Ez a te hónapod! Boldog szülinapot! Nyitottabb, beszédesebb vagy most, mint általában. Mindent tudni akarsz. Falod az információkat. A tudatlanság rossz érzéssel párosul benned. Kevesen értik meg környezetedben, hogy ez hajtóerő számodra. Nem baj. Neked kell őket megértened. Ettől függetlenül jó érzéssel közelítenek feléd az év utolsó hónapjában. Fogadd el szeretetüket, gondoskodásukat. Próbálj meg együttműködni velük az ünnepi készülődésben. Sajátos elképzeléseidet megvalósíthatod, mert szeretet vesz körbe..

NYILAS: december 18. – január 18.
Gondolom: A békétlenek között békében lenni önmagammal és a békétlenkedőkkel – ez a varázslat!
Nézd át időben a fenyőfa égőit, mert hátha kell venned pótégőket, vagy új fénysort! Ez a hónap csúcsteljesítményt produkáltat veled valamiben. Máris gratulálok hozzá! Sőt, boldog születésnapot kívánok a decemberi Nyilasoknak! Ebben a hónapban sokat fogsz beszélni, és mindig lesz valaki, aki meghallgat. Fontos, hogy készségesen együttműködj környezeted tagjaival most, de a jövőben is. Örülj az életadta lehetőségeidnek, a szeretet rád vetülő fényének, és minden percnek, amit ad számodra ez a karácsony.

Vissza a tartalomhoz


Nézd, ahogy ég ez a tűz!

E-mail, a vadonatúj sikercsapat

Tévét néztem egy esős, álmos reggelen. Láttam is, nem is a képernyőt. Az ablakon beáramló hidegben azután felkaptam a fejem. Egy új magyar trió táncolt és énekelt a dobozban. Kellemes, mai popzenét, remek tánccal, szuper megjelenéssel. Már akkor elhatároztam, hogy találkozom velük. E-mail. Ez a nevük. Gyorsan felírtam. Persze, némi szerencse is kellett ahhoz, hogy három hét múlva Kata, Nóci és Peti előtt álltam. Bevallom, ugyanolyanok voltak, mint a tévében.

Ismerkedjünk!

Nóci: — Évekig a Debreceni Csokonai Színházban dolgoztam. Zenés-táncos darabokban léptem fel. Olykor még a színpadon kívül is énekeltem és táncoltam.
Kata: — Kiskorom óta tornáztam. Tizennégy éve táncolok. Nem színházban dolgoztam, versenyszerűen táncoltam Budapesten. Minden versenyen ott voltunk, ahol csak lehetett.
Peti: — Tizenéves koromtól egy katolikus kórusban énekelek. Az E-mail mellett egy utazási irodában dolgozom. Ja, és még főiskolára is járok...
Noémi: — Jómagam csak az E-mail ügyeivel foglalkozom. Hármunk közül nekem jut rá a legtöbb időm.
Kata: — Hadd tegyem hozzá, hogy a Budapesti Testnevelési Egyetem szakedzői karára járok.

Miképp találkoztatok?

Peti: — Két éve jöttünk öszsze. Nócival egy közös produkcióban vettünk részt. Két fiú, két lány. De csak táncoltunk. Juice volt a nevünk, később nem lett belőle semmi. Nóci és Kata egy énektanárnál énekeltek.
Kata: — Helyes a múlt idő. Sőtér Magdi néni nemrég meghalt.
Nóci: — Nem nála kezdtem, de nála éreztem magam a legjobban.
Peti: — Nócival mindenképpen szerettünk volna egy harmadik tagot. Kata erre a feladatra tökéletesen megfelel.

Kik szerzik a dalaitokat?

Peti: — Ősz Balázs, azaz Bali a Splash együttesből  és Szatmári György. Vannak dalok, melyeken együtt dolgoztunk. Ilyen például a Buta szőke.

Noémi! Te hogy fogadtad ezt a dalt?

Nóci: — Nem rólam szól, bár szőke vagyok. Aki odafigyel a szövegre, rájön, hogy nem a szőke nőket bántjuk benne. Sőt! Melléjük állunk. A dalszöveg arról szól, hogy a fiúk azt hiszik, ők irányítják a dolgokat. Ám a lányok nagyon könnyen a kezükbe tudják venni az irányítást. Csak egy kicsit ügyeskedni kell.

A tévében is látható volt, tökéletesen táncoltok. Kik a koreográfusok?

Peti: — A lányok. Azt táncolom, amit kitalálnak.

Mikor szoktatok így össze?

Kata: — Ahogy készült a lemez, azzal párhuzamosan gyakoroltunk a próbateremben. Menet közben alakult ki minden. Vannak olykor apró hibák, de annyira ismerjük egymás mozgását, hogy a közönség ebből semmit sem vesz észre.

Első albumotok címe: Hol volt, hol nem.

Peti: — Már a harmadik maxit adjuk ki róla. Az első a Ne félj! volt. Azután októberben jött a Buta szőke. Most meg itt van a Lehet, hogy ő, lehet, hogy én. A videoklipje igencsak közel áll az e-mail névhez.

A tévében elmondtátok, hogy a nyáron Horvátországban jártatok, ahol már a negyedik maxitokhoz forgattatok videoklippet.

Peti: — Az a címe, hogy Nézd, ahogy ég ez a tűz! Ezt a klipet egész télen lehet majd látni a zenei csatornákon. Minden várakozást felülmúl! Nagyon erotikus lett a klip. Télen egyébként pihenünk. Második albumunkat márciusban kezdjük majd tervezgetni.

Mik a csillagjegyeitek?

Peti: — Nyilas vagyok.
Kata: — Rák.
Nóci: — Kos.

Megnéztétek, hogy a csillagok mekkora karriert ígérnek?

Peti: — Összeillünk. Azt tudjuk. És ez fontos. A horoszkópban pedig az aszcendensek fontosak. Tehát lehetne bonyolítani a dolgokat. De mi nem bonyolítjuk! Hárman együtt vagyunk az E-mail.

A barátaitok féltékenyek Petire?

Nóci: — Minden riporter azt szeretné hallani, hogy igen. De nem! Olyan régi a barátság közöttünk, hogy az évek során minden kiderült volna.
Kata: — Az én barátom sem féltékeny rá. Sőt! Nagyon jó haverok.
Peti: — A barátnőm nem féltékeny a lányokra. Nagyon jól megértik egymást hármasban.

Milyen címre küldjünk e-mailt az E-mailnek?
Peti: — E-mail@weste9000. net. Decembertől látható internetes honlapunk címe pedig www.e-mail.hu. Írjatok!
Kata: — Örülünk minden e-mailnek!
Nóci: — Általában Petit szokták kérdéseikkel ostromolni a csajok, a srácok a fellépéseinkről érdeklődnek, legutóbb a Buta szőke című videoklipünkben szereplő egyik szőke lány küldött fotókat a forgatásról. Az én feladatom, hogy az e-mailekkel foglalkozzam. Előbb-utóbb mindenki választ kap!

Bárány János
Vissza a tartalomhoz

Duma — a szerkesztő hangja

Rájár a rúd Amerika csillagaira. Pontosabban őrségváltás zajlik a színtéren. Új üdvöskék kerülnek a középpontba, a régi, nagy nevek meg háttérbe szorulnak. Ami nem lenne baj, hiszen ez a zenei élet rendje. A legendás előadók azonban nem élvezhetik a „nehéz„ munkával megkeresett milliókon vásárolt javakat, hiszen szenvednek. Whitney Houston és Mariah Carey. Két gyönyörű énekesnő, két nagy név. S mi lett belőlük? Ugyan nem lehet egy kalap alá venni őket, ám mégis sok párhuzamot húzhatunk kettőjük között. Szemünk láttára mennek tönkre. Az egyik nem tudja elviselni a sikert, a másikat meg a sikertelenség dönti romba. S mindezért a showbiznisz a felelős. A sztárok kiszolgáltatottsága. Az egyik percben ünnepeljük őket, a másik percben meg egy más előadóért rajongunk, mást emelünk az egekig. Whitney karrierjében ugyan igazán nagy törés sosem állt be. Folyamatosan jelen volt, nagy és még nagyobb slágerek jellemezték pályáját. Most meg fél lábbal a sírban van. Manapság itt tart. A popszakma következő áldozata. Mariah Carey más tészta. 1990-ben pillanatok alatt berobbant az amerikai élvonalba, különösebb megerőltetés nélkül sokmillió ember kedvence lett. A legmegfelelőbb ember (a Sony főnöke) fedezte fel, aki gyorsan összehozott egy ügyes csapatot, s máris megszületett az új sztár. Az énekesnő 1994-ben a Without You című dalával Európában is befutott, s igazi világsztár lett. Ilyen helyzetben kevesen gondolnak arra, hogy mi lesz, ha egyszer... És ez eljött. Ugyan hangja még mindig csodálatos, de semmi több. A hibát saját háza táján kell keresni. Zenéje az évek múlásával szinte semmit nem változott. Hiába hívott meg lemezeire az utóbbi években neves rappereket, kicsit több kellett volna. És amit megvettünk tíz meg öt éve, annak nem biztos, hogy 2001-ben is piaca van. A legtöbb előadó egyszerűen nem tud haladni a korral, fél az újításoktól. Pedig nem kéne. Példa erre Madonna vagy Janet Jackson esete. Sikerük titka, hogy tudnak váltani. Így aztán Mariah feleslegesen okolja Jennifer Lopezt meg Thaliát, mondván: ők az oka sikertelenségének. Jobban belegondolva: valahol igaza van. Ma ők a menők. De ne ők legyenek a bűnbak! Kedves olvasó, Neked talán még mindig nem világos, mi az öszszefüggés a két énekesnő sorsa között. Egyszerű. Egyikük sem tudja elfogadni a zenei élet árnyékos oldalát. Mindkettő összeesett a terhek súlya alatt. Életek mennek így tönkre. Amit alig veszünk észre. Nehéz ugyanis elviselni, ha már valakit nem rajonganak körbe, de azt is nehéz megemészteni, ha a középpontban áll. De ez már kevés embert érdekel. Jennifer Lopez és Thalia sikere mindent elhomályosít. Mellettük nem téma az egykori világsztárok élete, küzdelme az életért. És sajnos ez a showbiznisz rendje.
Puha József
Vissza a tartalomhoz

Az év együttese: Depeche Mode

Lala (Kozmix): Életem meghatározó zenekara a Depeche Mode, így természetesen elmentem a koncertre. Egy nagyon jól kitalált show-t láttam. Nekem valahogy hiányzott az a régi, igazi „fekete Mode”, elektronikusabb megszólalásra vágytam. Persze mint mindenki, a DM is fejlődik, és ez jó.

Z. Németh István (író, költő, fanatikus rajongó): A zenekar lemezről lemezre megújul. Akik tudják követni, azok „bírják” a fiúkat. Az Exciter a Violator édestestvére, legalábbis szerintem. Minden idők legjobb DM-bulija volt. Én, mint fanatikus rajongó, a legjobbat kaptam a koncerten. Csúcs hangulat, finom kis csemegék, óriási buli. Sokkal fantasztikusabb volt, mint ’98-ban, Prágában. A DM újra magára talált. A koncertprogramot zseniálisan felépítették. Látszott, hogy ők is élvezik a turnét. Izgatottan várom a koncertvideót.

Horváth Tamás (rajongó): Ez volt az első Depeche Mode-koncertem. Bevallom, eddig csak felületesen ismertem zenéjét, de a buli után valami megváltozott, elkezdtem jobban érdeklődni a régebbi dalok iránt. Ezeket megismerve megváltoztam, másképpen látom a körülöttem lévő világot. Meglepetés volt számomra mennyire más a DM, mint a róla kialakult kép, nagyon is élő, dobossal és gitárossal fellépő zenekar. A koncertet végig extázisban éltem meg. Előjött belőlem minden ösztön, kiabáltam, táncoltam, sikerült elfelejtenem minden gondomat. Életem legnagyobb zenei élményét éltem meg és remélem, nem utoljára láttam, hallottam a fiúkat.

2001-ben ismét a csúcson a Depeche Mode. Húsz évvel az első nagylemez megjelenése után. Andy Fletcher, Martin Gore, Vince Clarke és Dave Gahan 1980-ban alapították meg csapatukat, melynek neve magyarul annyit tesz: gyors divat. Egy francia divatlaptól kölcsönözték. A Mode nem csak zeneileg hozott újat. A fiúk vad öltözékükkel és fura frizuráikkal is nagy megrökönyödést váltottak ki. A zenei áttörés nem ment könnyen, ám lassan megtört a jég, az elektrozene úttörőiként egyre nagyobb rajongótáborra tettek szert. Az első nagylemez megjelenése után távozott az addig fő motornak számító Clarke, szerepét Gore vette át.  Ezt követően jött Alan Wilder, a vele felállt kvartett Clarke nélkül is biztosan tartotta magát a listákon, és szépen lassan az egész földkerekség megismerte őket. A nyolcvanas évek végéig minden rendben ment, de akkor jött a törés: a siker és a folyamatos megfelelni vágyás válságot teremtett a csapaton belül. A szintis: Alan Wilder másfél évig tartó turnéjuk után idegileg teljesen kikészült, Gore alkoholproblémákkal küzdött, míg Dave úgy érezte, nem tudja tovább játszani a sztár szerepét, kiégett. Az énekes a kábítószerek nyújtotta kábulatba menekült, még öngyilkossági kísérlete is volt. Egyszer túladagolás miatt újra kellett éleszteni, két percig a klinikai halál állapotában volt. A csapat imidzse romokban hevert. Így felért egy kisebb csodával, amikor a három zenész, Wilder kiválása után újra magára talált, és ‘97-ben új nagylemezzel rukkolt elő Ultra címmel. Hiszen a Depeche Mode-nak normális körülmények között teljesen ki kellett volna égnie, annyi mindenen keresztülmentek, hogy az már nem is igaz. Dave azóta fokozottan ügyel egészségére. Talán ez az életerő pörgeti a többi tagot is. Az Exciter lágyabb, ambientbe hajló hangzásával és leginkább a korai Kraftwerket idéző minimális ütemeivel ismét bizonyítottak. Gahan szívét-lelkét beleadja a dalokba, hangján, amely most nem rejtőzik kórusok mögé, szinte magunk előtt láthatjuk, amint száját a mikrofonhoz tapasztva, lehunyt szemmel, teljes beleéléssel énekel. A Depeche Mode ezen a lemezen sem ült fel az aktuális divathullám tetejére, a fiúk nem váltottak drasztikusan, csak magukat adják.

Az év koncertje - amikor a zene az úr!

Igazi ünnepnek ígérkezett a Depeche Mode rajongóinak szeptember tizenkettedike, hiszen a nagy múltú legenda nyolc év után ismét Budapestre tartott. Kicsit ugyan féltem, nem marad-e el a fellépés az előző napi terrortámadás miatt. Feketébe öltözött rajongók hada és a hangpróba azonban jelezte, hogy nem. A kapuk kinyitása után az első csatáikat vívták az emberek a jobb pozíciókért. Hát ilyen sincs gyakran, a kiadottnál hamarabb kezdett el játszani az előzenekar, a Fat Gadget, amelynek valaha, a kezdeti években a DM volt az előzenekara. Zenéje nem fogott meg, inkább egy nosztalgia-bandaként hatott. Elvonult. Következett a kötelező átrendezés, az amúgy szokatlanul szegényes színpadon, és eközben valami iszonyatosan monoton gépzene hallatszott a hangszórókból. A kioltott lámpák mellett, az Easy Tiger első taktusaival indult a show, és kezdetét vette a harc második része. A tét: a talpon maradás. Egymás után a színpadra jöttek a zenészek. Peter Gordeno (billentyűk), Christian Eigner (dobok) és a Depeche Mode. először csak Andy Fletcher (billentyűk) és Martin Gore (gitár, billentyűk), aki az ismert Dream On-t kezdte el pengetni a gitáron. Ezután felcsendült a The Dead of Night. Az együttes motorja, Dave Gahan láttán mindenki őrülten sikoltozott, táncolt. Rögtön az elején tudatosítottam, hogy az 1998-as prágai koncerten egy másik, fáradtabb DM volt a színpadon. Dave ugrált, szemmel láthatóan élvezte a bulit. Következett a Sweetest Perfection. Eszméletlen, milyen jól szóltak az Exciter dalai élő dobokkal és Martin gitárjátékával. Dave azt csinált a közönséggel, amit akart, mindenre vevők voltunk. Halo, Walking in My Shoes, Dream On – szóltak egymás után a slágerek. Aztán visszavettek a tempóból, és mi pihenhetünk egy kicsit. Jött a When The Body Speaks, a gyönyörű Waiting For The Night, a Surrender és a Breathe. Ezek Martin percei voltak. Kiválóan énekelt, és élvezte a fellépés minden egyes pillanatát. Egymás után jöttek a nagy slágerek, a Freelove, az Enjoy The Silence egy kis eső kíséretével és valami megfogalmazhatatlan hangulattal, az I Feel You, az In Your Room, az It´s No Good. A Personal Jesus-t senki sem bírta vad éneklés nélkül. Vége lett az első felvonásnak, de tudtuk, mindjárt folytatódik minden a fináléval.  Megint Martin volt a fénypont, a nagyszerű Home és a vokálénekesek: Georgia Lewis illetve Jordan Bailey. A Clean hallatán elérzékenyültünk, csakúgy, mint Dave. Aztán megszólalt a Black Celebration, az a szám, amire mindenki várt. Mindenki a fekete ünnepet élvezte. Utolsónak sem akármit kapunk, a Never Let Me Downnal búcsúznak tőlünk, a koncert véget ért. Hihetetlen, hogy a Depeche Mode mit produkált élőben! Jó volt látni mennyire összetart ez a banda. Remek munkát végzett Anton Corbijn látványtervező is, aki az ötletes vetítések, és az egyszerűsége, egyben tökéletessége miatt is zseniális színpadterv szülőatyja volt. Életem negyedik, egyben legjobb DM-koncertjén voltam, és remélem még lesz néhány.

Vissza a tartalomhoz


Terefere a Fiesta duóval

Két egykori rocker alkotja a Fiestát. Miután beleszerettek a latin emberek vérpezsdítő muzsikájába, létrehozták Magyarország legnépszerűbb latin-dance együttesét. Sikereiket nemcsak slágereiknek köszönhetik, hanem a felszabadult, energikus színpadi show-nak is, melyben minden egyes alkalommal részük van a rajongóknak. Knapik Tamás és Csordás Tibor egy ilyen őrületes buli után osztotta meg velünk a Fiesta történetét.

Tamás, sokáig Puerto Rico-ban éltél. Hogyan kerültél oda?

Tamás: Egy tengerjáró hajón dolgoztam. Bejártuk az összes karibi szigetet. San Juan-ban megismerkedtem egy lánnyal, akibe szerelmes lettem, és kiköltöztem hozzá. Ásványvízet árultam az utcán, ebből tartottam el magam. Szerettem csinálni, jól is kerestem vele, de tudtam, ennek nincs semmi jövője. Lépnem kellett.

Tibor, te a Machine Mouse-ban és a Junkiesben is zenéltél. Hogyan kerültél ilyen messze a keményebb stílustól?

Tibor: Már régebbről ismertem Tamást, játszottunk is együtt, mielőtt elment itthonról. Én azelőtt nem nagyon hallgattam ilyen jellegű zenét. Tamás mutatott nekem egy-két nótát, miután hazajött. Sikerült megfertőznie a latin zenével, a latin dallamokkal. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire közel kerülök ehhez a stílushoz, de borzasztóan élvezem, és még nagyon sokáig szeretném csinálni.

Milyen a fogadtatása az első lemezeteknek?

Tamás: Nagyon pozitív. Nemrég átvettük az aranylemezt, és az eladás azóta is kecsegtető, folyamatosan a nagylemezlista élén vagyunk. Reméljük, a platina minősítést is hamar elérjük. Nagyon örülünk a sikernek. A legtöbbet a Dáridónak köszönhetjük. Ezáltal sok emberhez eljutott a zenénk, mert minket a rádiók nem játszanak gyakran.

Most ez a zenei stílus világszerte menő. Ha elmúlik az őrület, a Fiesta marad ennél az irányzatnál?

Tibor: Szerintem már nem olyan sikeres, mint két éve volt. Mi azonban továbbra is ezt a zenét szeretnénk játszani. Valahol maga a stílus már beépült a zenei világba. Vegyük például Jennifer Lopez új dalát. Már senki nem kapta fel a fejét, hogy nézd: egy latinos dal. Ha visszagondolunk, ennek nálunk is vannak gyökerei, gondoljunk csak a Neoton Famíliára vagy az R-GO-ra. Ha nem süketül meg az összes latin zenét szerető ember, akkor a stílus mindig sikeres marad, és mi is menőek leszünk.

Az új videoklipetek Antonio Banderas Eredendő bűn című új filmjének részleteiből állt össze. Honnan jött az ötlet?

— A filmet forgalmazó cég kért fel minket, hogy vegyünk részt a hazai reklámkampányában, ami nagyszerű dolog, mert Antonio Banderasszal szerepelni egy moziban nagyon megtisztelő. A klipet már játsszák a zenecsatornák, és a dal is hallható a kereskedelmi rádiókban.

Nem jártatok még a tájainkon. Mi az oka ennek?

Sajnos még nem kaptunk meghívást, ám ha hívnak, nagyon szívesen megyünk, és bulizunk egy jót a szlovákiai közönséggel.

Kis-kis
Vissza a tartalomhoz

Csúcson a Romantic

Három fiatal, sok humorérzékkel és tele életkedvvel. Katinka, Zsuzsi és Győző. Magyarország egyetlen igazán sikeresnek mondható roma együttese. Ez a ROMANTIC. Első nagylemezük után ugyan változott kicsit a felállás, Jónás Andrea helyére Völgyi Zsuzsanna került, de ez a trió népszerűségén mit sem rontott. Sőt, második albumuk még az első sikerét is túlszárnyalta. Máris aranylemez.

Elég nagy a túlkínálat a magyar poppiacon. Nem volt nehéz bekerülni a körforgásba, beékelődni a köztudatba?
Katinka: Nem. Azért nem, mert Magyarországon még nem volt ilyen roma csapat. Nem hallottam még a világban sem olyanról, hogy valaki a tradicionális roma folklórt vegyítette volna a latin és a dance-zenével. Természetesen mi is megjártuk a szamárlétrát, akárcsak a többi együttes. Ám mivel a zenénk egyedi, így nekünk valamivel könnyebben ment.
Győző: A három tag három romantikus egyéniség. Más a vérünk, és ezért mást, jobbat nyújtunk a színpadon, mint a többiek.

Hogyan kezdtetek el zenélni? Gondolom a génjeitekben jobban benne van a zene szeretete.

Zsuzsi: Klasszikus zenével kezdtem, 13 éves koromban. Jelenleg a Nádasdi Kálmán Zeneművészeti Iskolában operett és opera szakon tanulok.
Katinka: Kilencévesen kezdtem el zongorázni, aztán következett a jazz, énekelni tanultam. A jazz nekem sokat jelent, a Romantic mellett ezzel is foglalkozom. Nem hagytam el, és nem is fogom soha. Ez is az életem része.
Győző: Én hatévesen kezdtem zongorázni, aztán egy időre abbahagytam. Majd megint belevágtam. Katinka tanácsára 1994-ben végleg befejeztem. Ami nem igazán megy, azt nem kell erőltetni. Most énekelni tanulok.

Gyakran felfedezhetünk a szövegeitekben egyfajta üzenetet. Üzentek a romáknak, hogy vállalják fel önmagukat. Jól látjuk ezt?

Zsuzsi: Mindenkinek üzenünk, nem csak a romáknak. Minden ember vállalja önmagát, a származását, a vallását, a bőre színét. Ez nem szégyen.
Katinka: Fellépéseinken a romák ugyanúgy mulatnak, mint a többiek. Ennek nagyon örülünk. Nincsenek különbségek ember és ember között, mindenki jól érzi magát. Talán ebben tudjuk leginkább felmérni a zenénk üzenetét.
Győző: Mi mindenkinek zenélünk, szeretnénk a legszélesebb rétegekhez eljutni. Azokhoz, akik szeretnek minket, és hisznek az igaz szerelemben.

A közelmúltban Amerikába akartatok menni. Nem furcsa, hogy a legdemokratikusabbnak kikiáltott állam nem engedett be?

Győző: A gond az volt, hogy több voltam, mint 99 kiló. Egyébként 101 vagyok, és mivel nem tudtam egy hét alatt két kilót lefogyni, az illetékes hölgy nem engedett ki minket. Majd ha lefogyunk, repülünk! (nevetés)

Az Irigy Hónaljmirigy a legutóbbi lemezén görbetükröt állított elétek. Hogyan fogadtátok?

Zsuzsi: Nekem nagyon tetszik. Az igazat megvallva, olvasatlanul írtuk alá, és így belekerült pár sértő mondat is. Például nem igaz, hogy Katinkának pörkölszaftos a szája, mert nem is szereti a pörköltet. Ki is kérte magának, és igaza van! Nekem amit Isten adott, azt belefoglalták a fiúk a dalba. Ami meg Győzőt illeti, az igaz, hogy nem tud rendesen magyarul...

Mik a Romantic tervei a következő időszakra?

Katinka: Második albumunkról másodikként a „Vágyom rád“ című dalt másoltuk ki maxira, és persze készült hozzá videoklip is. Várjuk, milyen fogadtatása lesz.
Zsuzsi: Szeretném megköszönni azt a sok szeretetet, amit a szlovákiai rajongóktól kapunk. Azt üzenjük nekik a lap hasábjain keresztül, hogy mi is nagyon szeretjük őket!!!

Kis-Kis
Vissza a tartalomhoz

Te meg ők

Az Inflagranti eddig el nem mondott szavai

Két huszonéves fiatalember. Carlo meg Athos. Két előadó, két út. Carlo Debrecenből indult, a City Rádióból, ahol produkciós szakemberként dolgozott. Athos a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja volt, majd a Zeneakadémián diplomázott kürt szakon. Tizennyolcadik éve zenél kürtön, eddig öt nemzetközi versenyen nyert díjat, Magyarországon pedig országos első lett. Két tehetség, két sztár. Karlovics Zsolt és Fenyvesi Attila. Ők ketten az Inflagranti.

Az EMI az első kiadótok?

Zsolt: A sokadik, ahol próbálkoztunk. Kilencvenkilenc decemberében döntötték el, hogy foglalkoznak az anyagunkkal. Attila éppen Franciaországban volt, minden év végén kiment egy kicsit. Megkötöttük az előszerződést. Attila januárban hazajött, így aláírhattuk a rendes szerződést. Tavaly márciusban aztán végre elindult az Inflagranti.

A Te meg én az első nagy slágeretek, eredetijét az osztrák Joy játszotta. Kinek az ötlete volt az átdolgozás?

Attila: Zsolté, de én dolgoztam fel. Négy variációt készítettünk, a negyedik lett sikeres. Ez az a dal, amely alapján azonosítanak még mindig bennünket. De az első kislemezünk, a Bármit megtennék is nagyon szép sikert aratott. A mai napig előadjuk a fellépéseinken. Nagyon jókat buliznak rá a fiatalok.

Egy slágert meg lehet unni?

Attila: Azért vagyunk más helyzetben, mint bizonyos előadók, mert kivétel nélkül mindent mi végzünk a produkciónk körül. A zenei rész, a hangszerelés, hozzám tartozik, a promóciós háttér biztosítása Zsolti dolga. Minden egyes dalunk a saját gyermekünk. Teljesen szabadok vagyunk! Nem köt bennünket semmilyen külső elképzelés, nincsenek kívülről jött kötelezettségeink. Ezért sohasem unalmas az Inflagranti élete.

Segítettetek is. Az árvízkárosultaknak.

Attila: A már kész nagylemezen volt egy dal, amit kicsit átformáltunk. A szöveg érintetlen maradt. Más hangszerelést kapott, újraénekeltem. Felkerült első lemezünk második kiadására. Minden egyes lemezből ötven forint az árvízkárosultaknak ment. Ezzel csatlakoztunk az őket segítő jótékony mozgalomhoz. Arra gondoltunk, kötelességünk segíteni azokon, akiket a természeti katasztrófa sújtott.

Tiétek volt az ötlet, vagy a kiadóé?

Attila: Természetesen a miénk!

Az ősz végén megjelent a második Inflagranti-album. Hány sláger lesz róla?

Zsolt: Amikor leadunk egy-egy lemezanyagot a kiadónak, kiválasztunk három-négy olyan dalt, melyeket feltétlenül előtérbe helyezünk. Ezek a szerzemények a kiadó szempontjait is tükrözik. El nem mondott szó. Ez a második albumunk címe. A címadó dal maxi cédén is megjelent, melyet újabb három követ majd. Azt pedig, hogy mi lesz a sláger, nem az Inflagranti dönti el, hanem a közönség.

És az jó, ha Elemér elmegy elemér?

Zsolt: Nagyon jóban vagyunk Orbán Tamással, aki a Füstifecskék szellemi atyja. Attilát kereste meg a csapat, hogy átdolgoznák a Te meg én című számot. Szerintem nem ez lett a lemezük legerősebb dala. De nagyon aranyosra sikeredett.

Bárány János
Saláth Richárd fotója

Vissza a tartalomhoz