IFI magazin * 2001. november
 
TARTALOM
 
   

Hol vagy, Rambo?

„Ezt a népet nem lehet leigázni. Inkább meghal, mint hogy idegenek rabszolgája legyen!” — próbálja jellemezni az afgánokat egy fogságba esett amerikai ezredes orosz fogvatartójának. Rambo, a veterán háborús hős egymaga indul el Afganisztánba, hogy kiszabadítsa barátját a szovjet megszállók kezei közül. Persze sikerül neki, emellett még az egész szovjet támaszpontot is likvidálja (íjjal lelő egy szuperhelikoptert, robbanások sorozatát ússza meg stb.), majd épp bőrrel visszatér az Államokba.
A szovjet–afgán háborút „bemutató” egykori sikerfilm manapság nem valószínű, hogy gyakran szerepelne az amerikai tévéadók műsorain. Az oroszokat agreszszorként, az afgánokat szabadságharcosként való megjelenítés ma enyhén szólva „kissé ciki” lenne.
A valóságban e sorok írásakor az a helyzet, hogy több millió dolláros vérdíj van az afgán hatalom oltalmában rejtőzködő terroristavezér fejére tűzve, és több tízezer amerikai katona kelt útra ellene. És azt már ki győzi számolni, hogy — legalább erkölcsileg — hány ország sorakozott fel a világ legerősebbnek tartott hadserege mellett?!
Távol áll tőlem, hogy abszolút laikusként fejtegetésbe vagy vitába bocsátkozzak az amerikaiak vezette megtorló akciók helyességéről vagy jogosságáról. De az említett film (amelyhez több száz hasonlót is láthattunk már) kapcsán felvetődött bennem a gondolat, hogy vajon a hatalmas haderő helyett miért nem küldenek Afganisztánba újra egy Rambót? Hisz láthattuk, hogy mire képes! Vagy küldjenek inkább tízet, mert a valóságos rambók bizonyára azért nem annyira ügyesek, mint a filmbéli társuk. Mennyi emberéletet kímélhetnének meg!
A valós életben, úgy látszik, ez nem megy. Nekem pedig nem marad más, mint hogy ezt el is higygyem. De legalább arról mindenképpen levonhatjuk a következtetést, hogy mennyi valóságalapjuk van a ma oly divatos, szupertechnikával készült akciófilmeknek!
Oriskó Norbert 

Harry Pooter, a világsztár

Van egy tizenegy éves kisfiú, aki tíz esztendős koráig nevelőszüleinél él. Szüleit megölte Voldemort, a gonosz varázsló. Valójában ő is varázsló, ám ezt a nevelőszülei nem mondják meg neki. A kisfiúnak két barátja van. Ron, aki szegény családból származik, eléggé szégyelli is ezt, ám derék és nagyon kedves meg Hermione, aki örökké tanul, egy kissé már mintha stréber is lenne. Azután egy szép napon a kisfiú levelet kap a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából. Megírják neki, hogy beléphet a következő évfolyamba. Nevelőszülei titkolni próbálják a levelet, nem akarják elengedni, de minden hiába. Harry Potter varázslótanonc lesz. Persze, Ron és Hermione is vele tart. Aztán eljön a Valdemort varázsló elleni bosszú ideje...

Az idén harmincöt éves Joanne J.K. Rowling hatévesen írta első művét egy Nyúl nevű Nyúlról, azután szüntelenül írónő szeretett volna lenni. Nem lett az, franciát oktatott Edinburghben. És a magánélete sem alakult rózsásan: férje elhagyta, sokáig egyedül nevelte kislányát. Most már, mondják, van barátja.  Azután nyolc évvel ezelőtt — saját bevallása szerint London és Manchester között a vonaton —  kitalálta Harry Pottert, a varázslónak tanuló kisfiút, és kiadótól kiadóig vándorolt a róla és barátairól szóló regény kéziratával. Egyszercsak az egyik kiadó kiadta. Ez lett a legnagyobb fogása. Joanne J.K. Rowling pedig egyik napról a másikra világhírű lett. Az első regényt, a Harry Potter és a Bölcsek Köve címűt három újabb követte, a Harry Potter és a Titkok Kamrája, a Harry Potter és az azkabani fogoly, valamint a Harry Potter és a Tűz Serlege. Ráadásul már készül az ötödik rész. A Harry Potter és a Főnix parancsa. A Harry Potter-könyveket eddig negyvenkét nyelvre fordították le, és több mint százmillió példányt adtak el belőlük a világ kétszáz országában. Az új mesehősről és a körülötte kialakult kultuszról a Komáromi Selye János Gimnázium diákjaival beszélgettünk.

Czuczor Nóra 2.D: — Nagyon sok rosszat hallottam róla. Azért szereztem meg a könyvet, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy igazak azok az állítások, hogy ez hülyeség. Amikor elkezdtem olvasni a Harry Potter és Bölcsek Kövét, mert ez az első rész címe, már az elején magával ragadott, olyan pergő és eseménydús volt. Két-három napig olvastam. Az írónő szerintem azt üzeni, hogy nem szabad megijedni. Nekem mindenképpen azt, hogy ne féljek az ismeretlentől. Ami jön, annak jönnie kell, és nem fog csak úgy elmenni. Már alig várom a filmet! Hallottam, hogy a második részében Hugh Grant fogja játszani a Varázslóiskola új tanárát — ugyanis oda mindig újabb tanárok érkeznek —, de nem csak ezért megyek majd el a moziba. Kíváncsi is vagyok. Volt már olyan tapasztalatom, hogy jobb volt a könyv, mint a film és fordítva. Szeretném összehasonlítani a kettőt. A Varázslóiskolában van egy olyan tantárgy, hogy emberismeret. Ez arról szól, hogy a varázslók miképp látják az embereket. Azt szívesen tanulnám én is.

Török Balázs 4. B: — Harry Potter vadonatúj mesehős. A világa pedig egy minden eddigitől újabb mesevilág. Szívesen lennék én is varázsló. Ha korlátlan hatalmam lenne, a világbéke megteremtése, az éhezés megszüntetése mellett a saját céljaimra is felhasználnám. Autó, lakás, nő. Bár a családalapítással még várnék egy kicsit. Jót szórakoznék varázslóként. Jól érezném magam. Minden ötletemet megvalósíthatnám végre. Még a legőrültebbeket is! Körbejárnám a világot. Azután bölcsebben megpróbálnám jó ügyek szolgálatába állítani a varázserőmet. A Varázslóiskolában megtanulnám a varázslás alapjait: eltüntetni és visszahozni a tárgyakat. Harry Potterék csak egyszer, a tanév végén írnak egy dolgozatot. Ez egy újabb ok a Varázslóiskola mellett...

Nagy János 3. B: — Nem olvastam a regényt, de azt észrevettem, hogy az üzletekben egyre több Harry Potteres levélpapír, tolltartó, iskolatáska kapható. Ráadásul azt írta az újság, hogy a Mattel cég figurái között ott van Ron, Hermione de még Dumbledore profeszszor is. A leginkább nem is azon döbbentem meg, hogy a játékokat a regényekhez készítették, tehát a regényhősök is azokkal játszanak, hanem azon, hogy az egyik játékban varázslatos bájitalt kotyvaszthatnak és varázsigéket tanulhatnak a rajongók. Szóval Micimackó és Malacka mellett Harry Potterből és barátaiból is termék lett. És ez nagyon jó! Fontos, hogy most, a számítástechnika korában ne feledjük, hogy van Micimackónk, hét törpénk meg ilyenek. Helyeslem, hogy Harry Pottert így is reklámozzák. Remélem, hogy a film megjelenése után sokkal népszerűbb lesz ez a mesehős. Ha a Varázslóiskolába járhatnék, először azt a képességet tanulnám meg, miképp lehet mások gondolataiban olvasni. Szerintem az a legnagyobb hatalom.

Pár hét múlva a mozikba kerül Chris Columbusnak, a Reszkessetek betörők! rendezőjének Harry Potter-filmje, melynek főszereplője Daniel Radcliffe, egy tizenkét éves angol kisfiú, akit negyvenezer jelentkezőből választottak ki. A film világpremierje előtt már most zúgolódnak a Brit Fehér Boszorkányok. Szerintük Harry Potter fordítva ül a repülő seprűnyélen, mint ahogy ülnie kellene, és bizony nem vet jó fényt az alkotókra... Joanne J. K. Rowling írónő erre csak anynyit mondott, hogy mesehőse egyszerű fiú, kalandjai pedig megtörténhetnek bármelyik angol iskolában.  A varázslótanonc megszemélyesítője bevallotta, hogy a próbákon általában nyolc ember volt jelen, tehát eléggé megrémült, amikor élesben ment a felvétel, melynek helyszínén a statisztákkal együtt százötven ember nyüzsgött. Ám az első ijedelem után az új gyermeksztár már élvezte a forgatást. Daniel elárulta, hogy kedvenc jelenete az, amikor a kviddics-meccsen — amit seprűnyélen ülve háromféle labdával: a piros kvaffal, a három gurkóval és az aranycikesszel játszanak — hét méter magasan egy kézzel lóg a seprűnyélen. A jelenet végén alátoltak egy óriási légzsákot, és abba ugrott. Hatalmas élmény volt — mondta Harry Potter, a világsztár. Bizonyára nekünk is az lesz a fil —november tizenhatodikától.

Írta és összeállította: Bárány János

MIK-rovat

Gondolatok a hídon

Sok ember álma vált valóra két éve, amikor kiderült, hogy az utolsó Duna-híd, amit a II. világháborúban lebombáztak, újjáépül.

2001. október tizenegyedike van, állok a Mária Valéria hídon, amely összeköti Párkányt és Esztergomot, nincs többé „csonka híd”, több évtized után végre újra járható út ível a két ország között.
Nagyon jó érzés, örülök, hogy itt lehetek… Eszembe jut, a Magyar Ifjúsági Közösségnek is van benne része, hogy újjáépült. 1999. augusztus végén a II. Szlovákiai Nyári Szabadegyetemen (amit a MIK a budapesti Pro Minoritate Alapítvánnyal és a pozsonyi ODM-mel szervezett) jelentette be Orbán Viktor magyar és Mikuláš Dzurinda szlovák miniszterelnök, hogy aláírják a szerződést a Mária Valéria híd újjáépítéséről.
Hihetetlen: több mint fél évszázadot kellett várni, hogy újra felépüljön az utolsó Duna híd, amit a II. világháborúban lebombáztak. De kész van!
    Rengeteg embert látok magam körül, akik mind boldogok, öregek, fiatalok, esztergomiak és párkányiak és mindenki, aki csak a hídavatóra érkezett, mind ünnepelnek. Mindenki reméli, hogy a várva várt átkelő, nemcsak a két országot, hanem az embereket is össze fogja kötni, ezen az ünnepen úgy tűnt, hogy ez sikerült.
   Elbúcsúzott a komp, amely 38 éve a két város között szállította az utasokat, nincs rá szükség többé, azért én azt hiszem, a két város lakóinak egy kicsit hiányozni is fog.
   Fentről a hídról még a két város is szebbnek tűnik, belátni az egész Dunakanyart, a bazilika pompásabb, mint bármikor.
   A híd nappal is szép, éjszaka csodálatosan van kivilágítva, órákig lehet benne gyönyörködni, ahogy a fény a Dunán visszatükröződik. Ezt mindenkinek látnia kell!

Neszméri Csilla
 

Magyar Ifjúsági Konferencia

A határon túli magyarság kapcsolata az anyaországgal sokáig csak jószerivel a felnőtt korosztályra szorítkozott. Mára viszont sor került a határon túli magyar fiatalok megszólítására. E párbeszéd fő fóruma a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK), mely összetételében az anyaországi és a határon túli magyar ifjúság létszámát, földrajzi elhelyezkedését tükrözi. Az 1999. november 27-én megalakult MIK a magyarországi, illetve a határon túli magyarság ifjúsági szervezeteinek teremt állandó fórumot.

A szlovákiai Magyar Ifjúsági Közösség is tagja a Magyar Ifjúsági Konferenciának.

A Magyar Ifjúsági Konferencia Alapító Nyilatkozat :
Mi, alulírottak – a magyarországi és a határon túli magyar fiatalok és szervezeteik képviselői – a mai napon Budapesten létrehozzuk a Magyar Ifjúsági Konferenciát. Elhatározásunk szerint a Magyar Ifjúsági Konferencia a magyarországi és a határon túli magyar fiatalok és szervezeteik fóruma, ahol képviselőik együtt gondolkodnak, megismerik és megvitatják terveiket, gondjaikat és együttműködve valósítják meg közös elképzeléseiket.
Közös munkánk alapja azon felismerés, hogy a felelős magyar fiatalok és szervezeteik azonos alapértékek mentén dolgoznak, függetlenül attól, hogy melyik régióban fejtik ki tevékenységüket. Ezen értékek: a magyar nemzethez való tartozás tudata, a szülőföldön való megmaradás, hagyományaink megtartása és ápolása, a közösségek értékteremtő munkája, a tudás, a képzettség tisztelete valamint a szabadidő értékes és hasznos eltöltése.
Közös munkánk célja, hogy minél több magyar fiatal számára nyíljon lehetőség határokon átnyúló programokon, rendezvényeken való részvételre, elősegítvén a magyar ifjúság testi, szellemi, erkölcsi fejlődését. Célunk, hogy egyre többen érezhessük át az összetartozás élményét, tapasztalhassuk meg a közös munka örömét, lássuk annak gyümölcseit.
Mi, a Magyar Ifjúsági Konferencia létrehozói elhatározzuk, hogy munkánkat végzendő évente legalább kétszer, ősszel és tavasszal, a Kárpát-medence különböző pontjain találkozunk közös ügyeink megbeszélése végett.
A Magyar Ifjúsági Konferencia alapítói együttgondolkodásra és együttmunkálkodásra szólítanak mindenkit, aki felelősséget érez a magyar fiatalság jövőjéért.
 


 

Köreink

Aranykert Egyesület

Kilencévesen írta első verseit. Próbálkozások voltak, már nem is emlékszik a témákra. Tízévesen jelent meg nyomtatásban első verse, az Ősz, a nyárasdi alapiskola Akármi című iskolaújságjában. Aztán jöttek sorban, a Reményben, az Új arcban, egy antológiában. Szalay Gábor most, tizenkilenc évesen valami másra készül. Társaságot szeretne létrehozni a hazai magyar fiatal és független alkotóknak.

Mi késztetett erre?
— Az, hogy egyedül nem megy. Kell egy csapat. Barátok. Velem azonosan gondolkodó, hasonszőrű emberek. Úgy könnyebb, ha egyesületként lépünk fel.
Ilyenkor mi lesz a függetlenséggel?
— Ha magánszemélyként szeretnék valamit megjelentetni, biztosan nem úgy sikerül, mintha az Aranykert adná ki. Ez lenne az országos társaság neve. Terveink szerint az egyesület majd pályázik az alapítványoknál, és pénzt szerez a szponzoroktól.
Volt mintád?
— Az Egri Független Alkotók Országos Szövetsége. Sokat köszönhetek nekik, de az Aranykert egy kicsit más, hiszen más a helyzet a két ország irodalmi és művészeti életében.
Nálunk mi a helyzet?
— Eddig tizenöten csatlakoztak hozzánk tizenhattól nyolcvanévesig. A legfiatalabb tagunk Tóth Júlia, a legidősebb Szabó Valika néni.
Mekkora lesz az Aranykert?
— Országos méretűre tervezzük. Lesznek majd alapszervezetek, melyek évente legalább egyszer összejönnek majd egy közgyűlésre, közben pedig egymással tartják a kapcsolatot. Aki felhív a 031/952-276-os vagy a 0905/336-388-as telefonszámokon, mindent megtudhat ezzel kapcsolatban.
Ti nem toboroztok új tagokat?
— Felhívásokat teszünk közzé közterületeken, kérdezősködünk, beszélgetünk. Jól akarjuk csinálni. Szívesen elmegyünk előadást tartani, ha hívnak. Ezen a téren az  Európa Klub volt az első. November utolsó napján, tehát harmincadikán, pénteken este hatkor leszünk a vendégeik Velsicz László festőművész barátommal Komáromban, a Csemadok székházában. Szeretnénk felébreszteni az itteni magyar fiatalokban a művészet szeretetét. Terveink vannak, és elszántságunk határtalan!
 
 

Néptáncos szerelem

A szokásos péntek esti próbára gyülekeznek a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes táncosai, amely ezúttal gyorsan átalakul egy meghitt ünnepséggé. A heti két próba, a fellépések, a turnék során nagy szerelmek köttetnek. Ezek egyik eredményét ünneplik éppen. Kupec Andrea is itt ismerte meg későbbi férjét, Kupec Mihályt.
 
— A szerelem gyümölcse a két gyermekünk, akik szintén itt vannak a próbán. Zsófi már szerepel az ifjúsági csoportunkban, Zsoltit inkább zenésznek szánjuk.

A néptánc mellett mivel foglalkozol?
— Kórházban dolgozom, nővér vagyok. Misi a Kassai Vasműben darukarbantartó.

Az együttes idén nyáron volt ötvenéves, amit hatalmas műsorral ünnepeltetek. Ezen a gálaműsoron a legifjabbaktól a legöregebbekig szinte mindenki részt vett. Mit ad az együttes a falunak?
— Szeretnénk azt hinni, hogy sokat, bár a falu hivatalosan teljesen kezd elszlovákosodni, miközben, ha végigmész az utcákon, azt veszed észre, hogy mindenhol magyarul beszélnek. Az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes körül ötévente fellángol a lelkesedés, még az alapítók is összejönnek, hogy betanuljanak egy-egy táncot. Az emberek megállítanak az utcán, hogy a gyermeküket szeretnék beíratni. Amikor kilencvenháromban Misi átvette a csoportot, öt pár volt. Most harmincegyen vagyunk. Nemcsak Nagyidáról, hanem a szomszédos településekről is jönnek. Két állandó kísérőzenekarunk a salgótarjáni Dűvő és a kassai Železiar.

Ennek ellenére plakátok hirdetik, hogy tagokat toboroztok.
— Szeretnénk egy A és egy B csapatot. Hosszabb utakon nem árt a kettős szereposztás. Az sem baj, ha kialakul egy egészséges rivalizálás az együttes tagjai között. Tagjai vagyunk a Martin György Néptáncszövetségnek, ennek köszönhetően gyakran kapunk külföldi meghívásokat. Nemrég voltunk Gyulán és Jászberényben.

Alakulóban az önálló próbatermetek is.
— Külön helyiséget kaptunk az önkormányzattól. Most az előteret is szeretnénk beépíteni, és így több vendéget is fogadhatunk..

Mit ad még az embereknek az együttes a néptánc szeretetén kívül?
— Ebben a közösségben mindenki jobban ad magára. A nő azért, mert férfival van, a férfi azért, mert nővel van. És a sok gyakorlás mellett azért szórakozunk is. Csak bor kell hozzá és egy kis kóla.

Juhász Dósa János
 

A média-főiskolás

Az Esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola a média embereit is oktatja. A komáromi Kalmár Csaba éppen a kommunikáció-művelődés-szervezői szakra jár. Média-főiskolás.

Milyen volt az első hét?
— Kerestük a tantermeket, és ismerkedtünk egymással és a tanárokkal. Akkor még nem mertünk a büfében maradni, amikor kezdődött az előadás. A kommunikáció-csoportban huszonöten vagyunk. Öten srácok és rajtunk kívül húsz lány.

Hiába, ez a szakma a nőké.
— Nem feltétlenül.

Miért újságíró szeretnél lenni?
— Az írás az életem. És élni nagyon szeretek.

Írni miért?
— Nem tartozom azok közé, akik beszéddel ki tudják fejezni, amit éreznek. Nekem ahhoz kell egy toll. Illetve egy billentyűzet.

Mióta?
— Régóta. De én kilencvennyolctól számítom. Akkor keresett meg egy újságíró, hogy lapot indít. Felajánlotta, hogy írjak a lapba. Akkor úgy éreztem, hogy az első cikk mérföldkő lehet az életemben. Az is lett. És örülök, hogy nem csalódtam. Pedig nem is volt témám. Tengtem-lengtem. Éppen akkor ment tönkre egy kapcsolatom, végül annak a történetét írtam meg. Az volt a címe, hogy Valami véget ért, valami fáj.

Ákos.
— Nem szeretem. Csak ez a sor jutott az eszembe.

Többször idéztél dalokból az írásaid elején.
— Nem tudnék meglenni azok nélkül a zenék nélkül, amiket szeretek.

A Levél Kedvesemnek ügy volt?
— Az alapítás a személyiségem feltárása volt. Sokkal több egy ügynél. A folytatásban átadhattam az érzéseimet, a gondolataimat. Most azt mondom arról a lapról, hogy újra bezárta a személyiségemet.

Tiszta lappal kezdted hát a média-főiskolát?
— Az Európa Klub média-bizottságának az elnöke vagyok.

Fontos a poszt?
— Önbizalmat és biztonságot ad. Mindig az volt az álmom, hogy a nevem mellett szerepeljen valami. Amire én is, és esetleg más is felnézhet.
 

Édes Anna

John Ford Kár, hogy ká című színművében Annabellaként meggyilkolják. A nemrég bemutatott Édes Annában, Kosztolányi Dezső regényének Solténszky Tibor által színpadra álmodott, Gali László m.v. rendezett drámájában ő gyilkol. Gubík Ági akkor Kassán volt, most Komáromban áldozat. A Jókai Színház idei évadának első előadásában egy különösen érzékeny cselédlányt alakít.
 
 Áldozatot vagy gyilkost könnyebb játszani?
— Úgy érted, technikailag?

Lelkileg.
— Ez így nem mérhető. Édes Annát még nem ismerem. Most ő nehéz. Mert mindig az a legbonyolultabb, amivel éppen dolgozunk. Talán minden színész így van ezzel.

Édes Anna bonyolult nő.
— Kosztolányi tökéletes pszichológus. Ennek köszönhetően gazdag a cselédlány világa. Ha kívülre nem is mutat sokat, nagy viharok dúlnak benne. Mindig vágytam egy olyan szerepre, hogy kevés beszéddel, sok játékkal kelljen megmutatnom egy bonyolult jellemet úgy, hogy szinte állandóan a színpadon vagyok. Semmivel sem könnyebb, mint a nagy, szöveges szerepek.

Fontos szerep Édes Anna?
— Kellett egy ilyen is. Örülök, hogy eljátszhatom. Annak pedig különösen, hogy Elmirával, a Tartuffe női főszerepével egyidőben alakíthatom Komáromban.

A színházon kívül is foglalkoztatott a szerep?
— Pszichológiai szakkönyveket tanulmányoztam. Kellett némi ismeret Anna gyilkolás előtti lelkiállapotának eljátszásához és a hallucinációk megjelenítéséhez.

Azzal miképp birkóztál meg legbelül, hogy ez a cselédlány gyilkos?
— Nem ez a lényeg. Édes Anna túlérzékenységét, idegállapotait, lelki rezdüléseit igyekszem megmutatni az előadásban. Úgy érzem, ez sokkal érdekesebb feladat, mint a  a gyilkolás, mint szerep. Egyébként nemrég olvastam egy megrendítő tanulmányt, amely arról szól, hogy Anna gyilkossága tulajdonképpen a gazdasszonya öngyilkossága. Igen. Vizy Angéla kihívja maga ellen a sorsot ebben a drámában.

A nézők mit gondolhatnak az általad alakított lányról?
— A befogadás mindig a befogadók feladata.

Kosztolányi hősnője után ki következik?
— Cluvia Az ember tragédiája római színében, az új Nemzeti Színházban. Szikora János rendezésének bemutatója jövőre, március tizenötödikén lesz Budapesten.

Írta és összeállította: Bárány János
 

GYERE, TÁNCOLJ MÉG!

— Azután az is megtörtént, hogy a környező diszkókban nem szedtek belépőjegyet, csak, hogy a fiatalok oda menjenek szórakozni.  — mesélte tovább DJ Strogi — Vásárúton, a diszkóban  Süke Tamás, alias DJ Thomas a lemezlovas. A huszonegy éves srác a szakmai tanácsaim szerint muzsikál. Mert nem hagytam, hogy csak azt a stílust nyomja, ami neki tetszik. Vannak ebben a járásban jó lemezlovasok, ám mindegyik a saját feje után megy. Pedig a közönség soraiban ilyen és olyan stílusú számokat is szeretnének hallani. Vásárúton mi ezt maximálisan figyelembe vesszük!
DJ Strogi rendszeresen tart jótékonysági diszkókat. Tilajcsik Imivel többször elmennek például a szellemi fogyatékosok iskolájába. Imi olyankor gitározik is a gyerekeknek.
— Egyelőre szeretem ezt csinálni. Mindig jár az agyam. December huszonkettedikén a dunaszerdahelyi sportcsarnokban óriásdiszkót szervezek. Ott lesz a Romantic, a Bubble Gum, az Infraglanti. Éjjel fél tizenegytől kétórás élő műsort ad DJ Sterbinszky. Mondom, nem könnyű ez a szakma. Sok mindenre oda kell figyelni. A konkurencia sok mindennel próbálkozik. Minőséget kell adni a fiataloknak. És akkor bejönnek a diszkóba.
Prónik Attila barátságos kis csapata

A Csallóköztől kissé távolabb, Mátyusföldön egy huszonéves srác és csapata működteti az arrafelé legmenőbb diszkót. Ők az Acacia Team, és azonnal leírom, milyen különleges alakulat az övék. Prónik Attila, merthogy róla van szó, úgy bánik a team tagjaival, mint legközelebbi barátaival. A bizalma határtalan. Mindjárt láthatóvá válik, miképp jelentkezik munkájuk gyümölcse a vendégek körében.

— A kezdet kezdetén még nem lehetett tudni, mivel jár ez — fogadott kicsi, de barátságos irodájában a diszkótulajdonos — Végül megnyugodtam. Folyamatosan nőtt a nézőszám. Persze, attól függően, mennyi energiát fektettünk bele. Ez mindannyiunk sikere. A pincéreké, a lemezlovasoké, a műsorban szereplőké és valamennyi velünk együtt dolgozó emberé. Ettől vagyunk mi egy csapat, amely csakis a vendég érdekeit tartja szem előtt a biztonságtól kezdve, a barátságos árakig, a szórakoztató műsorokig.
A műsorokért Kren Arnold fele. Huszonéves és rendkívül kreatív. Miután például a külföldi szervezőiroda valamennyi műsorát bemutatták a diszkóban, saját maga tervezett új műsorszámokat, melyektől még a külföldi partnereknek is leesett az álluk. Merthogy eszükbe sem jutott volna.
— Ide nem sztárzenekarokok járnak — mesélte Arnold — Bár volt már itt Sub Bass Monster, és bizonyára jönnek majd mások is, mégis inkább a környező falvakban láthatják őket a fiatalok. A mi szervezőirodánk mást vezetett be. A hol szórakoztató, hol erotikus műsorokat. De nem csak azokat! Járt itt egy fantasztikus kongadobos, illuzionista, és volt olyan est, amikor azok kaptak több ezret érő márkás ruházatot, akik a legbulisabban voltak felöltözve. Hogy a hó- és medence-partyról, a majdnem háromezer lufiról és az erotikus Mikulásról már ne is beszéljek!
De mégis beszél, mert rengeteg ötletük van. Állítja, az a diszkó jár jól, ahová azért mennek a fiatalok, mert tudják, hogy mindig változatos műsor vár rájuk. Egyébként Arnold és Attila már félszavakból is megértik egymást. Az Acacaia Teamben pedig mindenki tudja, mi a dolga.
 
Sonkádi Egyed gazda színre lép

— A fiataloknak szóló diszkóprogramok mellett bálokat is szervezünk — tudtam meg még Prónik Attilától — Ezek az idősebbek körében népszerűek, és ez is jelzi, mennyire változatosak szeretnénk lenni.
— Ha már a diszkón kívüli dologról esett szó, hadd mondjuk el, hogy támogatunk egy komáromi gyermekszínjátszó együttest — kérte Kren Arnold — Nemrég mutatták be a Sonkádi Egyed gazda című mesejátékot Gál Tamás rendezésében, és nagyon aranyosak voltak. Ilyenkor örülünk, hogy segíthettük színre vinni ennyi tehetséges gyermek játékát.
Az Acacia Team diszkójába este tízkor különbusz hozza ki a vendégeket. Ingyen. Hazafelé hajnali négykor indul a különjárat. Hétközben a járás összes autóbuszában szórólapok hirdetik az aktuális műsort. A fiúk ígérik, hogy hamarosan több helyszínen is bemutatják, milyen hangulatot tud teremteni az Acacia Team.
 

Interjú Lianával

Aznap éjfélkor olyan műsor ment az Acacia Team diszkójában, melyre sokáig emlékezni fog a környékbeli férfinép. Liana mutatta meg jelentős bájait, miközben csábító erejéről is számot adott, elsősorban az általa egy székhez kötözött, félmeztelenre vetkőztetett fiú ölében ölében ülve. Azután beszélgettünk egy kicsit.

Milyen érzés levetkőzni enynyi ember előtt?
— Ezen még nem gondolkodtam. Számomra a műsor izgalmasabb, mint a vetkőzés.

Mi izgatóbb ilyenkor? A zene? Az ösztön? A közönség?
— Minden együtt. Már, ha van hangulat.

Azt miképp lehet csinálni?
— Nehezen. Kell hozzá alap. Volt már olyan, hogy nem indultak be az emberek. Pedig mi, a párommal tűz-show-t csinálunk, és az már eléggé extrém dolog.

Mi történik, ha valaki nagyon nem tudja, hol a határ, és molesztál?
— Rúgtam már hátba gusztustalan tolakodót, ha erre gondolsz. Pedig csak gogóztunk. Ő pedig részegen fogdosni kezdett.

Mi végett kezdted?
— A tánc érdekelt. De a diszkóknak menet közben már csak az erotika kellett. Ezért váltottunk.

Nehéz volt először?
— Öt italt dobtam be előtte.

És most?
— Most már jó a színpadon. Csak egy kicsit sok. Így, nyolc év után.

Liana férje is sztriptíztáncos. Azt mondja, bármelyik házaspár így élne, ha ilyenek lennének a körülményei. Majd rátérünk a hetényi Acacia Team diszkójára. Mert van véleménye róla. „Azok közül a helyek közül, ahová hosszabb ideje járunk, talán az egyetlen hely, ahol lehet dolozni. Ahol mindig bulis a hangulat.“ Így Angelo, az éjszaka hercege, és ő már csak tudja. Meg az az ötszáz fiatal is, aki látogatásunkkor a diszkóban táncolt. A diszkóban pedig a tánc úgy működik, hogy ha elkezded, nem tudod abbahagyni. Gyere, táncolj még! Én meg majd figyellek.

Bárány János
Fotó: Szabó Miklós, Kren Arnold

Krisz Rudi, a gyors-és gépíró sztár!

Szerelmes volt a tanárnőjébe

Külkereskedelmi középsuliba járt, gyors-és gépírást tanult. Pesterzsébeten állt az iskola. A húszéves Krisz Rudit a makro- meg a mikroökonómia nemigen érdekelte. Ám gépírásban szuper volt! Azt állítja, ennek biztosan hasznát veszi majd, ha már nem zenél.

Hányan voltatok az osztályban?
— Huszonnyolc lány. És négy fiú.

Akkor a suliszerelem be volt osztva. Minden napra három lány...
— Minden napra egy lány... (nevet)

Komolyra is fordult a dolog?
— Hogyne. Volt egy komoly kapcsolatom. Illetve, az egész iskolából két lánnyal randiztam. Az egyik kapcsolat elég hosszú ideig tartott. A másik kevésbé.

Milyen hosszan tartott?
— Életemben eddig hét hónap volt a leghosszabb idő, amit lánnyal jártam. Most már egy éve nincs senkim. De él itt, Szlovákiában egy Mónika, akivel mostanában elég sűrűn találkozgatok.

A suliszerelem alanyát hogy hívták?
— Szabina. (mélyet sóhajt)

Mi a kedvenc női neved?
— Nincs ilyen.

A tanárnők is érdekeltek a suliban?
— Szerelmes voltam a gyors-és gépírás tanárnőmbe. Nagyon jó nő volt. A második legjobb lettem ebben a tantárgyban, a zongorázás miatt sikerült ezt elérnem. Csak egy lány tudott megelőzni. Arról szólt a dolog, hogy tíz perc alatt ki, mennyi leütést ér el. Aki ezerkétszáznál tartott, már zseni volt. Jómagam általában olyan kétezer körül ütöttem le a billentyűket. Pörgött a kezem. Amikor végeztem, beszélgetni kezdtem a padtársammal. A bombajó tanárnő pedig könyörtelenül kizavart. (nevet)

Mit utáltál diákéveid során?
— A matekot! Nem jöttem ki jól a matematika tanárnővel, mert kivételezett. Jobban tudtam a matekot a gyengéknél, mégis rosszabb jegyeket adott.

Kilencvennyolcban véget ért a suli. Közbeszólt a zene?
— A zene sokkal korábban jött. Apu dobos volt egy rockegyüttesben, négyéves koromtól vitt magával a próbákra. Több hangszeren játszom. Gitározom, dobolok, zongorázom.

Sztárdiák voltál?
— Az elején még nem. Harmadikban, félévkor jelentek meg rólam az első fotók a lapokban. A tanárok büszkék voltak rám. Az osztálytársaim és az egész iskola örült a sikereimnek.

Adtál koncertet a suliban?
— Egyszer, karácsonykor. Egy lánnyal, aki mellettem gitározott és énekelt. Még most is emlékszem annak a koncertnek a hangulatára. És Kolos Nóra hangjára.

Az utolsó évet magántanulóként fejezted be.
— Másképp nem ment. Egy héten legfeljebb egyszer tudtam volna bemenni az iskolába.

Érettségi?
— Az írásbelim nem lett olyan jó. A szóbelim viszont remek lett. Az az igazság, hogy jobban tudok beszélni. Még a matek sem volt nehéz. (nevet)

Mit üzensz azoknak a diákoknak, akik most ülnek az iskolapadokban, és rajonganak érted?
— Gyerekek! Mindenki az lesz, ami szeretne lenni. Jó, persze, ez úgy tűnhet, mint egy duma. Összpontosítsatok! Akarjátok erősen! Lehet, hogy nem ti lesztek a legjobbak, de kitartással előbb-utóbb azt fogjátok csinálni, amit szeretnétek. És ez a legfontosabb!

Bárány János

OTT VAN A HÍD

„Add kezed, karunk híddá válik, / Világítja az éjszakát, / Összeérnek karjaink, nincs már határ, / Új élet indul a hídon át.“

Négy napig állt a bál Esztergomban és Párkányban. Rengeteg program, közéleti személyiség, sztár fordult meg a városokban. És 57 év után — most először — az emberek szabadon válogathattak, hogy vajon melyik város rendezvényén is kívánnak részt venni. Az sem volt akadály, ha esetleg tucatnyi alkalommal kellett átkelniük a Duna fölött. A programkínálat valóban impozáns volt, csupán egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül: Esztergomban  a Ghymes és a Republic koncertje, ünnepi szentmise, bornapok, Simon-Júda vásár, Párkányban Ifjú Szivek fellépése, focigála, Dili Trió-show, V-Tech-buli, 100 Folk Celsius, Ámokfutók. Végül pedig a két város közös tűzijátéka, mely hirdette, hogy itt valami nagy dolog történt. Emberek tízezrei nagyon várták már ezt a pillanatot, ám elsősorban nem az ünnepségek miatt...

Az ünnepségen — amelyre több ezer ember érkezett — Orbán Viktor magyar és Mikuláš Dzurinda szlovák miniszterelnök adta át a hidat a forgalomnak. „Egész Európa ünnepi eseménye ez a hídavatás. Soha többé nem engedhetjük meg, hogy háború legyen és hidakat romboljanak le — mondta az EU-biztos, aki az Európai Unió 380 millió lakosa nevében gratulált a hídhoz. Mikuláš Dzurinda hangsúlyozta: „Az újjáépített Mária Valéria-híd a szlovák és a magyar polgárok közötti új kapcsolat jelképe, amely az elkövetkezendő években valóságosan és képletesen is összekapcsolja a két nemzetet“. Orbán Viktor kifejtette: „A második világháború itt is véget ért. Magyarok és szlovákok közös sikere, hogy 11 hónap alatt sikerült újjáépíteni a hidat. Ez bebizonyította azt is, hogy a remény, a hit és a bizakodás mindig erősebb, mint a kétségbeesés és a beletörődés“.

A Duna két partját összesen 96 híd köti össze, közülük sokat romboltak le a háborúban, de csak egy volt köztük, amelyet nem építettek újjá: a Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria híd. Ez a  mondat 2001. október 11-től immár érvénytelen.

A hídon átsétáló több ezer ember közül megszólítottam néhány fiatalt, hogy mondják el, azon túl, hogy örülnek annak, hogy nem kell immár több órás utazással megtenniük a fél kilométeres távolság leküzdését, még milyen gondolatok jutottak eszükbe az újjáépült Mária Valéria-híd kapcsán?

Klaudia, 17 éves gimnazista: Annak is örülök, hogy míg más országokban erőszak útján épületeket rombolnak le, addig nálunk egy olyan híd épült fel, mely nem csak egy közúti építménynek számít, hanem két nemzet baráti viszonya megnyilvánulásának is.

Péter, 24 éves magánvállalkozó: Mindig is egyértelmű volt a számomra, hogy ennek a hídnak a megépülését nem anyagi korlátok gátolják, hanem az emberi akarat hiánya. Emlékezzünk csak A híd a Kwai folyón című Oscar-díjas filmre, amely megtörtént eseményt dolgozott fel. Pár hónap alatt felépült, szinte számottevő anyagi ráfordítás nélkül. A rendszerváltás után 10 évet kellett várnunk arra, hogy a szükséges politikai akarat beérjen.

Szilvia, 22 éves titkárnő: Nagyon örülök, mert ez a híd sok, kettészakadt családot is újra összehoz. Párkánynak a turizmus szempontjából is sokat jelent, ezentúl legszebb látványossága, az esztergomi bazilika nem csak külső szemrevétellel tekinthető meg.

A négynapos szieszta természetesen véget ért. De emiatt nem sokan bánkódtak. Ami fontos, az ott maradt, remélhetőleg mindörökre. Ott van a híd.

Oriskó Norbert

Humor

Felszállás előtt az utasok csodálkozva látják, hogy a kapitány és első pilótája egy-egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé. Először mindenki arra gondol, hogy biztos valami tréfáról van szó, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak. Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Mikor már csak néhány méter van hátra, az összes utas egy emberként felsikolt. Ám ekkor a gép hirtelen felemelkedik és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a másodpilóta:
— Tudja, kapitány, mindig attól félek, egyszer későn kezdenek sikoltozni az utasok, aztán mind meghalunk.

— Milyen busszal fedezték fel Amerikát?
— Kolombusszal.
Egy kamionsofőr bemegy az éjszaka közepén a falu rendőrőrsére:
— Mondja, biztos úr, van a maguk falujában fekete bika?
— Nem, biztos nincsen.
— És van valakinek esetleg fekete lova?
— Úgy tudom, fekete lova sincsen senkinek.
— A fenébe, akkor mégis a plébános urat ütöttem el!

Mit mond a szőke nő, ha nekimegy autóval a fának?
— ???
— Pedig én dudáltam!

A második világháború előtt a németek és a szovjetek éppen aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot Lengyelország felosztásáról, és az ezt követő fogadáson Molotov elvtársnak nagyon megtetszik a németek titkárnője. Oda is ül melléje és tölt a hölgynek egy pohár pezsgőt. A hölgy elmosolyodik és megiszsza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt és megfogja a hölgy térdét. A hölgy megint elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt egy kis pezsgőt és keze följebb csúszik a hölgy combján. A hölgy megint elmosolyodik, megissza a pezsgőt, majd odahajol Molotov elvtárshoz és a fülébe búgja, úgy, ahogy csak a nők tudnak búgni:
— A szeme se rebbenjen, Molotov elvtárs, ha a golyóimhoz ér. Szerjózsa vagyok, a hírszerzéstől.

— Hogy hívják a skizofrén indiánt?
— ???
— Hasított agy.

— Miért nincs világosság Magyarországon???
— A törökök elvitték a holdat, az oroszok a csillagokat, a kormány pedig lopja a napot!

— Honnan tudod, hogy a faxot egy szöszi küldte?
— Rajta van a bélyeg.

— Már régóta nagyon zavart, hogy nem tudtam viszszatartani éjszaka a vizeletem, úgyhogy elmentem egy pszichológushoz.
— És most már vissza tudod tartani?
— Nem, de most már nem zavar.

Vádlott! Mondjon valamit, ami enyhítheti a büntetését!
— Hát talán a magánzárka csajokkal, kábeltévével.

Mostanában határozottan érzem, hogy öregszem — mondja az öregedő Casanova. — Egyre inkább örülök, amikor valamelyik szép nő visszautasít!

Apa a vőjelölthöz:
— Fiatalember, maga megígérte, hogy éjfélre hazahozza a lányomat! Most hajnali fél négy van, és ez nem is az én lányom!

A rádióba betelefonál egy hallgató: — Tegnap találtam egy pénztárcát, volt benne 3 000 USA dollár, 5 000 angol font, 10 000 német márka és egy névjegy: Kis Béla. Neki küldeném a következő dalt:..

Nagypapa! Vannak még neked fogaid? — kérdi a skót kisfiú a nagyapját.
— Sajnos már nincsen egy sem!
— O.K. nagyi, akkor megfognád a rágómat, amíg elmegyek focizni?

Tyű, tanító néni — mondja Móricka az igen csinos ifjú pedagógusnak — mit tudnék csinálni magával!
— Te szemtelen kölyök! Azonnal bejössz velem az igazgató bácsihoz!
— De én hármasban nem szeretem! — így Móricka.
— Nahát, ez már mindennek a teteje! Küldd be hozzám holnap a szüleidet! — dühöng a tanerő.
— Ők sem szeretik hármasban...
Egy általános iskolai tanárnő faggatja 16 éves diáklányát:
— És van már fiúd?
— Nem, csak egy lányom van.

Mórickáéknak azt a házi feladatot adják, hogy írjanak három olyan szót, melyekben dupla mássalhangzó van. Hazafelé menet Móricka a buszra várva olvassa, hogy: megálló. Fél óra múlva hallja, hogy valaki rákiabál a zebránál: vigyázz! Kettő már megvan — gondolja magában —, és hazaér, ahol látja, hogy az apja két nővel száll be a kocsiba.
— Hová mész, apu? — kérdezi tőle.
— Piknikezni, fiam.
— Két kával?
— Naná, nem is anyáddal!

A buta és az okos beszélgetnek, az okos felveti, hogy játszanak egy jó játékot.
— Figyelj, én kérdezek valamit, ha nem tudsz válaszolni, adsz 10 dollárt, viszont ha te kérdezel és én nem tudok válaszolni, akkor én adok neked, de nem 10-et, hanem 100-at.
— Rendben, jó játék — mondja a buta.
— Ok, itt az első kérdésem: Mi az? Négy lába van és ülünk rajta? — kérdezi az okos.
— Hm... Nem tudom... Itt van 10 dollár, mi az?
— Hát a szék. A másik kérdésem: Mi az? Négy lába van és eszünk rajta?
— Hm... Nem tudom... Itt van 10 dollár, mi az?
— Hát az asztal. No jó, akkor most kérdezz te — mondja az okos.
— Hm... mi az? 34 szeme van és 9 szája? — kérdezi a buta.
— Hm... nem tudom, itt van 100 dollár. Mi az?
— Hm... nem tudom, itt van 10 dollár.

A gésák titka: „a szerelemizom“

Mi is ez az izom, hol helyezkedik el?
Az alhasi szervek, így a méh és a hüvely felfüggesztését szolgálja, röviden PC izomnak nevezzük. Az amerikai nőgyógyász, dr. Arnold Kegel fedezte fel újra ezeknek az izomkötegeknek a fontosságát, amik többek között a jól működő szexualitáshoz is elengedhetetlenek, azonban ritkán jut eszünkbe ezeket az izmokat erősíteni. Kegel a Tahiti szigeteken rábukkant egy szokásra, ahol az anyák lányaikra örökítik ezt a tudást. Kegel doktor felfedezése óta terjedt el Amerikában és Európában is a hüvelyizom tudatos tréningje, ezért is hívjuk ezeket „Kegel-gyakorlatoknak“. hogyan CSINÁLJÁK?

Ami a fiatal nők számára fontossá tette ezt a hüvelyizom-gyakorlatot, az az, hogy új lehetőséget nyújt a női orgazmus kiváltására. Vizsgálatok szerint azoknak a nőknek a PC izma nagyon renyhe, akik nem képesek eljutni az orgazmusig. Akik csak csiklón keresztül, azoknak már valamivel erőteljesebb, és akik aktus közben is eljutnak a csúcsig, azoknak a PC izma is erőteljesen működik. Ha tehát eddzük ezeket az izmokat, mind a párja, mind saját maga kielégülését fokozza.
A PC torna gyakorlatait bárki meg tudja tanulni, egyszerűek, bárhol, bármikor megismételhetőek.

Első lépés megtanulni, hol is van ez az izmunk. Először is üljön a WC-ülőkére széttárt lábakkal. Egyszerűen tartsa viszsza a vizeletét, majd engedjen egy kicsit, és ismét állítsa meg. Ilyenkor használta a PC izmát. Magát a tréninget először fekve próbálja végezni, mégpedig úgy, hogy a hátán fekve térdét húzza fel, és egy kicsit nyissa szét. A gyakorlat a következő:
1) Feszítse meg PC izmát 3 mp-ig, majd lazítsa el szintén 3 mp-ig, de úgy, hogy a hasi izomzatot ne használja. Lehet, hogy az elején nem megy még 3 mp-ig sem.
2) Most pedig feszítsen-lazítson 10-szer egymás után, amilyen gyorsan csak tudja.
3) Ezután az izmot lassan, hosszan húzza össze, mintha valamit a hüvelybe szívna. Maradjon így 3 mp-ig.
4) Végül nyomjon, mintha székelne, de a hüvelyre irányuljon. Maradjon így is 3 mp-ig.
Mindezt naponta 3-.szor csinálja, a gyakorlatokat alkalmanként 10-szer. Az elmondottakat egyedül és bárhol is csinálhatja. A párjával úgy is kipróbálhatja, hogy partnere gyengéd mozdulatokkal ingerli a hüvely alsó falát, eközben Ön igyekszik a PC izmokat összehúzni és elernyeszteni. Ha pszichés gát nem akadályozza, az orgazmus előbb-utóbb bekövetkezik.

Összefoglalva tehát: Kegel doktor szerint a nők legfontosabb izomzata a PC. Rendszeres tornáztatása serkentőleg hat a hasüregben elhelyezkedő szervek működésére, így többek között a hüvelyre is, ami igen jó hatással van mindkét fél szexuális élvezetére, különösen a női orgazmus kiváltására.
 

Mi is az a G-folt?

Egyes kutatók már a múlt században is írtak a „női prosztatáról“, és annak váladékozásáról, de komoly tanulmányozása csak az utóbbi évtizedekben folytatódott. Egy Amerikában élő német orvos, Ernst Grafenberg írt először e jelenségről. Állítása szerint a női szervezetben a húgyhólyag alatt található egy olyan mirigy, ami váladékát orgazmuskor a húgycsőbe lövelli. Ez a mirigy szexuális izgalomra kb. babszem nagyságúra duzzad, és ilyenkor a hüvelyfalon keresztül kitapintható. Tehát a hüvelybe nyúlva annak elülső, hasfal felőli oldalán kb. 4-6 cm-re található. Ezt a pontot felfedezőjéről „Grafenberg-folt“-nak, röviden „G-pont“-nak nevezik.
Ez a felfedezés annak idején elsikkadt, hisz abban az időben a mai napig is emlegetett, híres „Kinsey riport“ jelentett szenzációt. Csak jó 30 évvel ezután került az érdeklődés középpontjába a „G-folt“ témája az 1982-ben megjelent könyvvel, amit három amerikai kutató /Ladas, Whippie és Perry/ írt. Ekkor már nagy izgalmat keltett az emberekben, kiváltképp a nőkben, hisz forradalmasította az orgazmusról vallott nézeteket, az eddig hitt gondolatokat — miszerint a hüvely érzéketlen terület, és csak a csikló (klitorisz) izgatható-, módosítani kellett.
A vizsgálatok szerint a „G-folt“ nyomására vagy dörzsölésére a nő először vizelési ingert érez, ami azután szexuális gyönyörré alakul. Ezalatt megduzzad ez a terület, és az orgazmuskor váladék kerül a húgycsőbe (nem a hüvelybe). A váladék vegyi összetétele nem hasonlít a vizeletéhez, inkább a férfi ondóéhoz, persze hímivarsejt nélkül. Mennyisége nagyon változó lehet: egy-két csepptől egy-két cm3-ig. Mindez inkább függ az ösztrogén nevű női hormontól, mint az életkortól.
Az tehát vitathatatlan tény, hogy létezik az ún.“G-folt“. Abban viszont már eltérnek a vélemények, hogy ez csak bizonyos nőknél igaz, vagy minden nőnek van, csupán az átlagos nemi érintkezésben nem kap elég ingerlést egyrészt az aktus időtartama, másrészt a hagyományos póz alkalmazása miatt. Ezenkívül sok nő a váladék csekély mennyisége miatt összekeveri a hüvelyváladékkal, vagy észre sem veszi azt.
Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a „G-folt“ felfedezésével nem az orgazmus „indítógombját“ fedezték fel a kutatók, hisz az a megfelelő izgalmi szint elérése nélkül nem fog automatikusan orgazmust kiváltani.
E témában egy másik érdekes kérdés is felmerült, ti. az, hogy a férfinak van-e „G-folt“-ja, aminek ingerlésével magömlés és orgazmus érhető el. Hasonlóan a nők „G-folt“-jához a prosztata — ez a gesztenye nagyságú mirigy — a húgyhólyag alatt helyezkedik el. A különbség az ingerelhetőségben van, mert míg a nőknél a hüvelyen keresztül, addig a férfiaknál ez a pont a végbélen át izgatható. Természetesen a férfiak is különbözőképpen érzékenyek a prosztata ingerlésére, sőt, sokan idegenkednek tőle. Ezért fontos végiggondolni minden párnak, hogy ez az erogén zóna gazdagítja-e a szexuális életüket, az intimitást, és eszerint kell megfontolni ennek az új lehetőségnek a kipróbálását.

http://www.vital.hu/index.htm?http://www.vital.hu/themes/sex4.htm

Gladiátorból kalóz vagy Hamupipőke?

Hollywood ügyeletes kedvence, Russell Crowe mostanában azt sem tudja, hova kapjon, annyira elhalmozzák szerepajánlatokkal. Ridley Scott, akivel jól kijöttek a Gladiátor forgatásán, le nem szállna róla, mert őt akarja felkérni a Kidd kapitányról szóló látványos kalandfilm főszerepére. A Disney igazi szuperprodukcióban akarja feldolgozni a 16. századi tengeri martalóc történetét: 90 milliós a tervezett költségvetés.
Az egeres stúdió ezzel fejest ugrik a mélyvízbe, mivel az utóbbi két évtizedben a kalózos filmek akkor is megbuktak, ha véletlenül jól sikerültek. Lehet, hogy az átok éppen most fog megtörni?
* * *
Ha minden jól megy, Robert de Niro (A dühöngő bika) nyomdokaiba léphet Russell Crowe. Felkérték a Cinderella Man című életrajzi film főszerepére, amely a boksz történetének egyik legkülönösebb alakjáról szól. Jim Braddock 1935-ben teljesen ismeretlenül lépett a ringbe, és 15 menetes brutális küzdelemben legyőzte az akkori bajnokot. (Azért kapta a Cinderella /Hamupipőke/ becenevet, mert a semmiből egy csapásra jutott a csúcsra.)
A produkció eddig rögös utat járt be.  Crowe még nem nyilatkozott, vállalja-e a szerepet.
(Intercom-bulvár)

RUSSELL CROWE. Új-Zélandon született 1964-ben (anyai dédanyja maori származású). Négy éves volt, amikor a Crowe-család Ausztráliába költözött. Gyermekkora mozgalmasan telt, úgy hírlik, tizennégy évesen költözött be szüleivel első igazi otthonukba. Szülei két foglalkozást űztek felváltva: hol kisebb panziókat vezettek, hol filmforgatásokon dolgoztak, és a stáb étkeztetését látták el. A kis Crowe hat évesen már elkísérhette őket a forgatásokra, és egy idő után kisebb szerepeket is kapott. Elsőként egy árva kisfiút kellett játszania egy ausztrál tévésorozatban. A hangzatos Russ Le Roc nevet felvéve tizenévesen az énekesi pályára lépett, természetesen a keményebb rock műfajában szeretett volna érvényesülni. Legnagyobb sikere 1980-ban megjelentetett kislemeze, az „I Want To Be Like Marlon Brando/Olyan akarok lenni, mint Marlon Brando“, melynek címe jövőbelátó képességekre utal. Crowe-t filmkarrierje sem térítette el a zenéléstől, mind a mai napig énekese-gitárosa-zeneszerzője a 30 Odd Foot of Grunts elnevezésű új-zélandi csapatnak.
Az áttörést James Ellroy regényének filmváltozata, a Szigorúan bizalmas hozta meg Crowe-nak. Míg Hollywood ekkor még csak csöndben tudomásul vette a nagyszerű alakítást, a Bennfentesben nyújtott alakításáért már hivatalos elismerés is járt, méghozzá a legjobb főszereplőnek járó Oscar-jelölés. Nemsokkal a Bennfentes diadala után a közönség is behódolt Crowe-nak: a Ridley Scott-rendezte Gladiátor már bevételei alapján is a nyár egyik legnagyobb slágerének tekinthető. Crowe, ha egy szokványos álom-karriernél lassabban is, befutott, visszavonhatatlanul közönségkedvenccé vált. De nem pihen a babérjain, következő filmjeit régi barátjával, Jodie Fosterrel és Meg Ryan-nel forgatja. Gázsija jelenleg 15 millió dollár.

Maga az Ördög?

Továbbra is a WTC elleni támadásról és az azt övező titkok a téma. Az egyik internetes honlap érdekes felvételeket közölt, melyeken a becsapódás utáni jelenet látható. A füstben pedig maga az ördög klasszikus ábrázolása látható.
Egy érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet a Drudge Report nevű internetes honlap egyik cikke. A WTC elleni terrortámadás egyik amatőr felvételét tanulmányozva, a második torony elleni öngyilkos jelenet előtt és alatt is látható egy fényes objektum, amely egyesek szerint egyszerű törmelékdarab, amely az ütközés alatt kirepült. A kérdés csak az, hogy akkor miért látszódik a becsapódás  előtt?

www.tar.hu/frameset.phtml?path=/ufohirek/

Miért ne legyél jó?

Aztán jó légy...! Ismerős mondat. Naponta legalább százszor hallom. Utálom. Gondolom, Te is. Főleg azt a középső szót. A JÓt. Ki nem állhatom!
A vízcsapból, sőt, az ásványvizes üvegekből is a jóság ömlik. Pedig szerintem nincs is olyan, hogy jó. „Kata jó nő, Gábor jó pasi. Az egy jó autó, ő egy jó haver, amaz meg egy jó film.“ De ki szerint jó? Ha valami nekem jó, nektek biztosan nem az.
Vagy fordítva.
Na jó, talán itt-ott megegyezhetünk. De minek? Minden ember mást szeret. Szerencsére. Vagy inkább sajnos? Toleranciából megbuknánk az tuti. A „jó“ szüleink, a „jó“ tanáraink, a „jó“ haverjaink csupa „jó“ dolgot erőltetnek ránk.
Ki kérte őket erre?
Különben is, kik ők, hogy irányítani akarják az én kis világomat? Lökdösnek, húznak, tolnak, máskor mézesen csalogatnak... a jó felé. Az ő jójuk felé.
De valahogy elég jó sosem leszel! A jóság ugyanis határtalan. Vagyis a csillagoknál már lassíthatsz talán. De ez nem biztos, még akkor is akadhatnak jóakaróid. Ha apu szerint jó vagy, a csajod szerint rossz. Az anyuci kedvencét meg senki más nem tartja jónak, csak anyuci. Lehetetlen mindenki szerint jónak lenni. Hál’ Istennek!
Elmesélek most valamit. Figyelj! Érdekes lesz. Pssszt! Meg ne hallja senki! Csak neked mondom el.
„Akartam jó lenni, de nem -ment, rájöttem, nem lennék szabad!“ mindenkinek meg akartam felelni a jóság mércéjén. Jó gyerek, jó tanuló, jó barát. Ez mind voltam, csak nem ÉN voltam az. Szétszóródtam a szélben, mint a homok, és mások építettek fel. Így jó lettem. Igen, sokáig voltam jó. nem érte meg.
Egy szép napon eljött a királyfi, és felnyitotta a szemem nyálas csókjával. Idegen országban, idegen emberek között ébredtem fel. Senki voltam egy hatalmas városban, és senki sem törődött az én nagy jóságommal. Akkor kezdtem el élni. Megmutatni, ki is vagyok. Rosszalkodtam, ahol csak lehetett. Mindent akartam, amit nem a jó szó jellemzett. Na jó, mégsem mindent. Csak azt, ami szerintem jó volt. Rájöttem, hogy mikor jó nekem, és mikor csak a többieknek. Jó idők voltak ezek. Akkor, és ott, nem voltam annyira jó, de boldog voltam.
Hallod? Boldog!
Aztán hazajöttem. Senkinek sem mesélhettem el, hogy milyen jó is volt rossznak lenni. Mert tényleg az volt! De Ők ezt nem értették volna meg! Azóta sem voltam igazán boldog. Vagy legalábbis nem úgy. Az a pár hónap a nagyvilágban ráébresztett a jóság minden rossz oldalára.
Most már nem akarok jó lenni. Csak szabad! Szabadon akarom eldönteni, hogy mi jó nekem, és mi nem. Mert igenis el tudom dönteni! És nem fogok több hülyeséget csinálni, mint Ti csináltok! Pedig Ti jók vagytok, ugye?
Most indulok rosszalkodni. Vár a boldogság!
Legyetek rosszak — ha tudtok!
Gigi
-----------------------
És most Te jössz! Arra kérünk, írd meg véleményed Gigi írásáról! A legjobb hozzászólásokat közöljük, és természetesen jutalmazzuk!

LAST BLUES BAND

Várlak nálam 7-kor

A legjobb szlovákiai blues zenekarok között emlegetett, Varga Frigyes, Tornóczi Tibor, Milada Egrecká, Ollé Gyula és Kulcsár László felállásban működő ekecsi Last Blues Band két év után rukkolt elő a „Várlak nálam 7-kor” című új albumával. Ennek apropóján tereferéltünk Fricivel.

Négyéves a zenekar. Mint az LBB költője, hogyan emlékszel vissza az indulásra?
— Gyulával egy kocsmákban fellépő zenekarban muzsikáltunk, egészen addig, míg 1997-ben megszólítottak a srácok, hogy basszusgitárosra lenne szükségük. Így történt, hogy mintegy zenei továbblépésként – jórészt a volt KGB tagokból összeállva – megalapítottuk az LBB-t. Az első próbákon inkább csak „dzsemmelgettünk“, s nem volt konkrét elképzelésünk, hogy hogyan és mit is szeretnének pontosan játszani. De elkezdtük „gatyába rázni” a dolgokat. Az első lemezhez — 1999 tavaszán — a kezdő impulzust az adta, hogy Tibor – aki egyébként a Török Ádám által képviselt zenei irányzat szerelmese – hozta a Milit, azaz Miladát. Már az első próbán rájöttünk, hogy Mili egy nagyon jó hallású zenész, s hogy ő a mi emberünk. Ez volt tehát az a lökés, amely a már létező, ám hangzásban tökéletesített számaink kiadására késztetett. Néhány dal szövege viszont túl cikinek, sablonosnak tűnt. Én már korábban is írtam jó néhány dalszöveget, így elvállaltam a dolgot, s a szövegírást lassanként szinte teljes mértékben átengedték nekem a társaim.

Két év után rukkoltatok elő új albummal. Az új számokon kívül mennyiben más az új lemez?
— Az első lemez kiadása után azonnal jöttek az új ötletek, az új számok. Nem vagyunk egy ortodox blues zenekar, amely ragaszkodik a blues sémáihoz, több dalunkba rockos elemeket is becsempésztünk. A mostani cédénkre a hangzásban csokorba rendezhető dalainkból igyekeztünk válogatni. Például van egy nagyon szép country-nótánk, vagy egy — koncerteken nagyon sikeres — metálos számunk, melyek stílusuknál fogva nem kerültek rá erre az albumra. Ha megfigyelitek a műfajban munkálkodó mai menő külföldi előadókat, észre kell vennetek, hogy dalaik a rock&roll-ból indulnak. Dalaink csiszolásánál sokat merítünk technikai ötlettáraikból. Az egyszerű bluesos dalok sikeréhez kell valami kiugró dolog, például egy zseniális szólista vagy egy remek énekes. Az LBB szólistái ugyan jók, de nem olyanok, akikre csak úgy felcsillan az ember szeme, ezért mi zeneileg egységesen igyekszünk valami érdekeset, egyedit alkotni. Hogy ez mennyiben sikerül, azt a közönség megítélésére hagyjuk. Számunkra egyébként már ez az új album is többé-kevésbé öregnek tűnik, mert rögzítése óta már sok új dalunk született. Ha csak az újabb termés mennyiségét néznénk, akár azonnal is hozzáláthatnánk a következő album feljátszásához, de kivárjuk azt az időt, hogy a munkánk gyümölcse beérjen. Nem vagyunk nótagyár, de rengeteg ötletünk van még talonban, melyből sokat kamatoztatunk és rengeteget szelektálunk. Újabb dalainkban egy eddigiektől eltérő blues-stílus kialakításán és meghonosításán fáradozunk.

Hol készült el az album?
— A Jumbo Stúdióban, melyet a társammal, Hegedűs Pistával működtetünk. Sok pénzt és fáradságot fektettünk bele, s így sikerült az ország egyik legjobban felszerelt stúdióját kiépítenünk Nagymegyeren. A keverést és az utómunkálatokat a stúdió pozsonyi részlegén végezzük. A „Várlak nálam 7-kor” című lemezünk stúdiómunkálatai két hónapig tartottak. De ahhoz, hogy ez létrejöhessen, rengeteg segítséget kaptunk nem csak közvetlen hozzátartozóinktól; családunktól és barátainktól, hanem az ekecsi kulturház igazgatónőjétől, Varga Iréntől — akit külön köszönet illet meg — és az ekecsi önkormányzattól is.

 Kiemelnél néhány dalt a 14 közül?
— Megpróbálom, bár természetesen mindet szeretjük. A „Elkárhozom” című nóta első változata akkora melléfogás volt, hogy amikor bevittem  a próbaterembe, hatalmas felháborodást keltett a srácok közt. Bírálataikat megszívlelve szálltam magamba és dolgoztam át abba a formába, melyben az albumon is meghallgathatjátok.  A „Jolán” viszont egyetlen éjszaka szerzeménye. Egy péntek esti gitározgatásom alkalmával spontán összejöttek az akkordok, a dallam. Éreztem, hogy ehhez valami vidám szöveg illene, de későre járt az idő, s gondoltam a hétvégén elég időm lesz a megírására. Csakhogy a dolog nem hagyott aludni. Felkeltem, írtam két sort, aztán vissza az ágyba, majd újra ki a dolgozószobámba, egészen addig míg teljesen össze nem állt a dolog. Hogy milyen lett, ítéljék meg a hallgatóink. Az Új Szóban megjelent kritika szerint bármely magyar nyelvterületen megállná a helyét...

Mi lehet a siker, a kiugrás lehetőségének a kulcsa egy amatőr együttes számára? Az amatőr jelző alatt most csupán annyit gondolunk, hogy a zenekar tagjai számára nem a zenekari munka jelenti a kenyérkeresést.
— Egyértelműen a minőségre, a kitartásra helyezem a hangsúlyt, még akkor is, ha ma a köztudatban az a téves nézet az uralkodó, hogy ha valami külföldi, akkor az alapvetően jobb. A mai magyar zenére is sokan úgy tekintenek, hogy az Pesten kezdődik, aztán sokáig semmi, majd csak azután rúghat labdába vidéki vagy határon túli banda. A menedzselésen is sok múlik, mert jó reklámmal a gyengébb minőség is eladható. Egyébként a színvonalas zene meghonosításában példaértékűnek tekintem az itthoni Ghymes együttest. Ők azok, akik sokéves munkával nem csupán országos, hanem világszerte ismert zenekarrá váltak. Nem jött ez egyik napról a másikra, kitartással, folyamatosan a magas minőség szintjét tartva tudták ezt elérni.

Koncertek terén milyen volt az idei év?
— Idén rengeteg fellépési lehetőségünk volt, – sikeres bulikat játszottunk például Komáromban, – s ez a hallgatótáborunk gyarapodásához is vezetett. Az igazsághoz tartozik azonban az a tény is, hogy – a nagy fesztiválokat leszámítva – a fellépési lehetőségek eléggé behatároltak. A klubfellépéseknél, – az érsekújvári Klikket leszámítva, amely valóban a zenészek minden kényének-kedvének megfelel – gyakran szinte embertelen körülmények között kellett fellépnünk és teljesítenünk. A múltkor épp egy komáromi klubban állapítottuk meg, hogy mi vagyunk a legkisebb – alig egy asztalnyi helyen – elférő zenekar. Az idei fellépéseink közül a kamocsai fesztiválon adott koncertünket tekintjük a legsikeresebbnek. Velünk egyidőben lépett fel a szakma élő legendája, Deák „Bill“ Gyula, és ennek ellenére, mikor az első számunk lejátszása után kissé félve a közönségre tekintettem, óriási öröm volt látni, hogy a sátor megtelt! Karácsony táján is készítünk egy meglepetés-bulit, de erről még nem szeretnék többet elárulni. Addig is nagy szeretettel ajánljuk mindenkinek: „Várlak nálam 7-kor” — és nem csak hétkor!

Polgár Hajnalka és Oriskó Norbert

Nikotinvirágok

Találkozott két magyar és három szlovák fiú Komárom városában: Soós Péter billentyűs, Szalai Gábor dobos, Ondrej Bagin gitáros-énekes, Roman Biričkai gitáros meg Peter Červenák basszusgitáros, hogy úgy zenéljenek együtt, ahogy kevesen manapság, és valami igazán eredetit alkossanak. Nem kellett hozzá sok minden, csupán három összetevő. Művészet, zene és forma. Legalábbis az ő zenekarukban, melyet Nikotinvirágoknak neveztek el. Vagyis úgy, hogy Kvety Nikotínu. Mert így írták a cédéjük borítójára. Ondrej Bagin szövegíró és előadó, a zenekar frontembere szerint sokat kellett érniük, amíg a jelenlegi állapotba jutottak.

— Nemcsak a kort értem ez alatt, hiszen valamennyien huszonévesek vagyunk, hanem a gondolkodásunkat is. Kilencvenhétben alakultunk, de csak egy éve érzem, olyan zenét csinálunk, ami valamennyiünket kielégít. Egészen pontosan az történt, hogy olyan dalok születtek, amik kifejezik a szerzők érzéseit, s nem olyanok, amelyek mindenáron szeretnének megfelelni a tömegízlésnek. Ha valami nem legbelül fogan, sohasem lesz művészi értéke. Mi pedig erre törekszünk. Van technikusunk és menedzserünk is, Dano Koči.

Könnyű volt a többiekre erőltetni a világodat?
— Nem is kellett, mert többen akartuk ezt a stílust, amit játszunk. Sohasem voltam egyedül az ötleteimmel. De nehogy azt hidd, hogy hű, de nagyon művészi ez az egész! Annyira művészi, amennyire kell, és sokak számára élvezhető. És azt hiszem, kevés zenekar dolgozik ma az országban sampling technikával. Tehát úgy, hogy az egyes számokba apró zenei bejátszásokat, hangokat rak, ezzel végtelen dimenziókba emelve a dalokat. Általában számítógépes csapatok használják. Mi az élő zenénkhez adagoljuk. Hogy mindig aktuális felszerelésünk legyen, minden nyáron nyugatra megyünk brigádozni, és a pénzből hangszereket, vadonatúj műszaki felszereléseket, hangfalakat veszünk.

 A művészetet és a zenét átvettük. Maradt a forma. Amelyről képet kaphatunk a fent említett cédéről is, hiszen fotókat, szöveget és zenét egyaránt tartalmaz. Jn Design tervezte.
— Ilyennek lát bennünket. Fekete-fehér világba helyezte a zenekart. Ha színes fotókat adunk, akkor sem lett volna színesebb az a világ, ami a dalainkban szerepel. Régóta ismerjük egymást, Jana Melišová pontosan tudta, milyennek kell láttatnia a csapatot. Dömötör Ede pedig nagyszerű fotókat készített.

Aztán a ruhátok sem akármilyen.
— Mert nem mindegy. Nekem legalábbis fontos, hogy jól nézzek ki. Ha kell, fél óra hosszat is állok a tükör előtt. A koncertekre ki is festem magam. Rockegyütteseknél ez most kezd divatba jönni, vedd csak a HIM zenekart. Nálunk még nem. Én ezt felvállalom. Mert szeretnék valamiben kitűnni, vagy még jobb úgy, hogy szeretnék valamit hangsúlyozni. Igaz, hétköznap nem tennék ilyet. Még meglátná a mamám.

A Junkies együtteshez képest hófehér az arcod.
— Mondom, Szlovákiában ilyet még nem láttak. Talán majd egyszer.

Egyik dalszöveged a gyermekláncfű-férfiról szól.
— Vagyis rólam. Elegem lett abból, hogy a tévében mindenféle ökörséget mutogatnak, és elgondolkodtam azon, mi lenne, ha gyermekláncfű-férfivá változnék, és elrepülnének a fejemből a kis fehér pölhők, tele becsülettel és szerelemmel az egész világba. Minden szövegem ilyen személyes. Csak a saját érzéseimre hallgatok. A többiek pedig elfogadják a szövegeimet. A zenét mindig csapatmunkának tartottam. Csak ezáltal lesznek dalokká a szavak.

Miért lettetek Nikotinvirágok?
— Így él együtt a csúnya meg a szép. A nikotin és a virágok. Úgy teljes a világ, ha ez is, az is megtalálható benne.

Bárány János

Olimpiai bajnokok Deákin

Magyar pólósok — a sportról, a népszerűségről és a lányokról

Borongós szombat délután, Deáki fürdőben itt találkoztam a vízilabda válogatott két tagjával: Székely Bulcsúval és Vári Attilával. Nézem a képeket, visszaemlékszem a beszélgetésre, amit velük készítettem, bekapcsolom a magnómat. A fiúk nagyon jó kedvűek voltak, az előadás alatt is, amit délután tartottak a Deáki Ifjúsági Klub által szervezett II. Deáki Művelődési Táborban. A Magyar Ifjúsági Közösség ismét olimpiai bajnokokat hozott ide. Amilyen borongós volt a délután, olyan jó kedve volt bajnokainknak, és ez mindenkire hatással volt. A sportolók sajnos siettek, mert aznap este még várt rájuk egy utazás, Olaszországba mentek edzőtáborba.

A sportolók általában nagyon népszerűek a lányoknál. Gondolom így vagytok ezzel ti is, főleg, mert olimpiai bajnokok vagytok. Az olimpia előtt is ilyen népszerűek voltatok a csajok körében?
Székely: — Egész biztos, hogy ártani nem ártott az olimpiai győzelem ezen a téren sem, és valóban népszerűbbek lettünk a lányok körében. Illetve azok körében, akik támogatnak minket és szurkolnak nekünk, hála Istennek sokan vannak. Ilyen szempontból tényleg népszerűbbek lettünk a lányok körében is. Sokszor kapunk leveleket a Vízilabda Szövetség címére, névre szólóan, ezekre általában válaszolunk is, egyébként a csapat majdnem mindegyik tagjának nagyon komoly kapcsolata van. Valószínűleg ez is sugallja azt a fajta lelki egyensúlyt, ami az eredményekhez szükséges.

Ha valaki személyesen fel szeretne titeket hívni telefonon, megtalálja a telefonszámotokat a telefonkönyvben?
Székely: – Nem, mert van az emberben olyan fajta óvatosság, igazából ez inkább egy védekezési forma azokkal a szurkolókkal szemben, akik esetleg nem minden pillanatban szeretnek minket. Sokszor tényleg, amikor hazamegyünk, azért megyünk haza, hogy pihenjünk és a pihenést nem segíti ha állandóan telefonál valaki. Ez egyfajta elővigyázatosság. A szurkolók meg tudnak minket találni, ha a margitszigeti Vízilabda Szövetség címére küldik a levelet.

Miután sem a budapesti Európa-bajnokságon, sem a fukuokai világbajnokságon nem nyertetek, hogy éreztétek magatokat a döntő alatt?
Vári: —  Szörnyű volt, hogy kintről kellett néznünk a döntőt. Szerencsére még nem sokszor voltunk ilyen helyzetben. Szurkoltunk a lányoknak, hogy legalább nekik sikerüljön, és nagyon örültünk a sikerüknek.

Az Európa-bajnokságon a televízió előtt ülve úgy tűnt, hogy a bírók a magyar válogatott ellen fújtak, leginkább a jugoszláv–magyar meccsen. Ezt ti, a medencében mennyire vettétek észre, nem zavarta nagyon a csapatot?
Vári: – Tény, hogy a jugoszlávok elég durvák voltak, de mi nem foglalkozunk a játékvezetői döntésekkel, hiszen egy – egy bírói hiba nagyon sokára bizonyítható és csak lehangolná a csapatot. Mi a medencében a saját játékunkra összpontosítunk, sőt még az ellenfél durvaságát is próbáljuk elfelejteni, nem gondolunk a bosszúra. A meccs után sem mutogatunk egymásra, hogy ki mit rontott el, mert azt mindenki tudja saját magáról. A meccsek utáni megbeszélésen is mindig előre nézünk és nem a már lejátszott mérkőzésekről beszélünk.

Milyen érzés volt játszani a telt házas EB után, Japánban, ahol üresek voltak a lelátók?
Vári: — Fura volt, hogy a lelátók üresek voltak. Hiányzott a szurkoló tábor, de azért voltak magyarok, hiszen mindenhol vannak magyarok a világon, és ez nagyon jó érzés. Volt olyan, hogy Romániában játszottunk és nekünk sokkal több szurkolónk volt, mint a hazai csapatnak, pedig Magyarország kevés jegyet kapott.

Hogy néztek rátok Japánban az emberek, hogy ilyen magasak vagytok, ők meg nagyon alacsonyak?
Vári: — Ferde szemmel, de szószerint. (nevet) De vicc nélkül: előfordult, hogy odajöttek hozzánk, megkérdezték, úszók vagyunk-e, mondtuk, hogy vízilabdázók, és csak néztek ránk, Japánban a vízipóló nem egy elismert, népszerű sport, a végén már mi is azt mondtuk, hogy úszók vagyunk és akkor körberajongtak minket.

Pályafutásotok alatt biztosan történnek veletek is érdekes dolgok, amire öreg korotokban is szívesen fogtok visszaemlékezni.
 Székely: — Mindig nevetünk, amikor azt látjuk, hogy vezető politikusok írják alá a szerződéseket, kezet fognak egymással és milyen komolyak közben. Az olimpia után, a repülőút alatt – nagyon hosszú és unalmas volt az út – azon törtük a fejünket, hogyan szórakoztassuk egymást és végül az olimpiai bizottság néhány tagjával, és néhány politikussal párnacsata alakult ki a repülőn, igazából azt már nem tudjuk, hogy ki kezdte. Nagyon jó buli volt látni a vezetőket izzadtan és rendezetlenül, ahogy repül felé a párna és ő nevetve dobja vissza.

Neszméri Csilla

Brooklyn, szeptember tizenegy

Kollár Gábor találkozása a világtörténelemmel

  Még június tizenkilencedikén ment ki az Államokba. Komáromból, dolgozni. Mint főiskolás. New Yersey államban van egy Seaside Heights nevű kisváros, oda jár nyáron egész Amerika. Áll abban a kisvárosban egy vízipark, huszonhárom csúszdával, tíz medencével, hatalmas vidámparkkal. Volt munka bőven. Kollár Gábor pedig örömmel dolgozott. Közben már arról az amerikai körútról álmodozott, ami majd a Seaside Heights-béli vidám napokat követi.

Szeptember tizedikén felvette fizetését, még egyszer megnézte a huszonhárom medencében csillogó vizet, és elindult New York városába. Busszal Brooklynba utazott, egyik barátja ismerőséhez. Este érkezett. A bérház negyedik emeletén édes volt az álom. Álmában a World Trade Center tornyait is látta. Úgy tervezte, másnap lefotózza a város jelképét.
Másnap azonban telefoncsörgésre ébredt. Barátja ismerőse telefonált. Izgatott hangon közölte, hogy maradjon otthon, kapcsolja be a tévét, terroristák megtámadták New Yorkot. Bekapcsolta a tévét, azt látta, hogy az egyik torony már füstöl, az ablakhoz rohant, onnan meg élőben látta ugyanazt. Ösztönösen nyúlt a fényképezőgép után.
Azután a tévé meg az ablak között ingázott. Mire visszaért az ablakhoz, már a második torony is lángokban állt. Fényképezett.
Így találkozott a világtörténelemmel Kollár Gábor. Persze, akkor még nem tudta, hogy történelmi órák órák azok. Egy új történelem első órái. Abban a brooklyni nappaliban, az ablak meg a tévé között járkálva csak annyit érzékelt, hogy valami fontos történik. Öt kilométerre volt az eseményektől
Szeptember tizenkettedikén azonban megértette, hogy soha többé nem lesz olyan a világ, mint azelőtt. Amennyire csak lehetett megközelítette a romokat. Porral belepett autók között fotózott. A Brooklyni hídon, melyen felső-Manhattanbe érkezett, már nem tudott visszamenni. Életbe léptek a soha nem látott biztonsági intézkedések. Mindent lezártak. Amit szeretett volna megnézni, nem láthatta. Még a Szabadságszobor is bezárt. Alsó-Manhattanben a sugárút peremén valamennyi mellékutcába tilos volt bemenni.
Nemsokára megnézte a Pentagont. El sem hitte, hogy ilyen közel engedik az ottani becsapódás helyszínéhez. Lefotózta. Az igazi gyászt a emlékműnél, az emberek között járva érezte.
Az eltűntek fotói elárasztották a metrót.

New York után bejárta Amerikát a NASA-központtól az Elvis Presley Múzeumig, a Fehér Háztól a Universal Stúdiókig. De azt a szörnyű New York-i reggelt sohasem fogja elfelejteni. A fényképek majd örökké eszébe juttatják.

Bárány János
 

HAIR 2001

Már az elején mondom: jó, hogy van KESZInPAD. Egy ifjúsági színjátszó csoport, amely zenés műveket vállal fel. Két éve a Pomádét vitték sikerre úgy, hogy elnyerték a falusi színjátszók első országos fesztiváljának fődíját. Most meg itt van Hair-előadásuk, amely az amerikai nagyvárosokat ért terrortámadás révén olyan aktuálissá tette Galt McDermot, Gerome Ragni és James Rado zenés hippi-happeningjét, hogy azt a bemutató előadás közönsége fel sem fogta. Vagyis nagyon is felfogta, merthogy a Radvánszky Valéria rendezte és koreografálta előadás, melyhez Kiss Péntek József, a Komáromi Jókai Színház igazgatója adott hasznos szakmai tanácsokat, ha csak érintve is az aktuális tragédia lelki lecsengését, de erről is szól. Úgy, hogy Gyöpös Andrea a szemünkbe néz, és énekelni kezd. „Álmodj tovább nagy gyerek, és hidd csak el, hogy eltűntek a rossz emberek“. Könny szökik a szemekbe, és mindenki azt érzi, amit Amerika egy hónapja és pár hete.
A bátorkeszi Hair nem csak emiatt fontos előadás. Azért is, mert pergő, feszes a szerkezete, a szereplők jól énekelnek, remekül táncolnak. És még valamiért! A Berger és Bukowsky egyenruhacseréje nyomán betetőződő tragédiát megtámogatják a Ginsberg Üvöltésének részletei, hol a nézőtérről, a hátunk mögül a színpadra rohanó, hol a színpadon a deszkára zuhanó, hol a „Sárga Házban“ menetelő szereplők előadásában. Dermesztő ötlet, fontos eleme az előadásnak.
A hippicsapatot sokszínűen kelti életre Radvánszky Attila (Hud), Nyers Gábor (Woof), Domonkos Éva (Sheila), Jozefik Anita (Jeannie).
Berger apját Szénássy Árpád, anyját pedig Kajtár Erika alakítja.
Szász István hátizsákos Bukowskija is emlékezetes marad.
Az előadás igazi sztárja azonban prózában is, énekben is, táncban is, amerikai zászlóba burkolózva is Szegi Szabolcs, Berger megszemélyesítője. A HAIR óta hallottam szavalni a Selye János gimnáziumban, Gáspár Tibor tanár úr aradi vértanúkra emlékező előadásán, és láttam
próbálni a Gimisz Színpad tagjaként a városi művelődési központban Petőfi remekét, A helység kalapácsát, abban is éppen a költőt. Mindezeket figyelembe véve csak remélni tudom, hogy színésznek megy. Neki való „áldott teher“ lenne.
Ezek miatt szeretem a bátorkeszi HAIRt. Meg a világtörténelmi helyzetben magukra találó és hangjukat hallató bátorkeszi színjátszók csillogó szeme miatt.
És azért, mert a jó fiúk útjára mindannyiunknak vigyázni kell!

Bárány János

SZTÁRSZIGET

Robbie Williams

Október 10-én tartották azt a koncertet, amelyen Robbie Williams először adott ízelítőt november közepén megjelenő legfrissebb albumának dalaiból. A Swing When You’re Winning címre keresztelt korongon kizárólag az ötvenes-hatvanas évek szvingslágerei szerepelnek majd, Robbie és egy 58 tagú szimfonikus zenekar előadásában. A Royal Albert Hallban megrendezett fellépésen olyan sztárok ültek a nézőtéren, mint Brian May, George Michael vagy Emma Bunton. Robbie öltönyben és nyakkendőben énekelt. Az est folyamán „duettet“ adott elő a három éve elhunyt Frank Sinatrával, aki egy óriási videokivetítőről énekelte az It Was Very Good Year című slágerét. „Ez egy megvalósult álom számomra. Olyan embereknek fejezhettem ki hálámat, akik szerintem a valaha élt legnagyobb előadók voltak: Sammy Davis Jr.-nak, Dean Martinnak és Frank Sinatrának“ - mondta a fellépés végén Robbie. A koncerten elhangzott egy új dal is I Will Talk and Hollywood Will Listen címmel, amelyet megszokott szerzőtársával, Guy Chambersszel közösen írt. Azért egy kis szépséghiba is csúszott az estébe. Az eredeti terv az volt, hogy Nicole Kidman is fellép Robbie-val, a Somethin’ Stupid egy speciális verzióját énekelték volna. Annak ellenére, hogy Nicole kifejezetten énekes-táncos szerepet játszik Baz Luhrmann filmjében, a Moulin Rouge címűben, mégis úgy érezte, hogy hangja túl gyenge egy olyan kaliberű előadáshoz, ahol 3500 ember előtt kell énekelnie, és az utolsó pillanatban lemondta a fellépést. Robbie elszántan, a végsőkig kérlelte, hogy énekeljék el együtt Frank Sinatra dalát, amelyet nemrég rögzítettek a stúdióban. Ám a színésznő nem adta be a derekát. Robbie így csalódottan törölte a dalt a listáról. Nicole végül a nézőtéren foglalt helyet, és elmondása szerint nagyon tetszett neki a show. Ettől függetlenül a klip hamarosan elkészül a dalhoz, és a duett minden bizonnyal a karácsony előtti időszak legnagyobb slágere lesz.
 
 

Cher

„The Music’s No Good Without You“ (A zene sem jó nélküled) – ezzel a címmel kerül november 5-én a boltokba Cher vadonatúj kislemeze, amely egyben ízelítőül, kedvcsinálóul szolgál a díva két héttel később megjelenő Living Proof című albumához. A járt utat a járatlanért el ne hagyd mondást szem előtt tartva Cher a jól bevált csapattal dolgozik, ahogy azt a ‘98-ban óriási világsikert elért Believe elkészítésénél tette. A cédé producere tehát ezúttal is Mark Taylor lesz, aki nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy három évvel ezelőtt még a csapból is Cher dalai folyjanak. A hölgy akkoriban felpezsdítette a világ popzenei életét, ráadásul a nótáiban használt torzított énekhang számtalan más előadónak adott ihletet, gondoljunk csak az Eiffel 65 Blue-jára. A Believe egyébként 21 országban lett listavezető. Angliában annyi fogyott belőle, hogy kiérdemelte vele a minden idők legtöbb példányában elkelt női kislemeze címet a szigetország könnyűzenei történetében. Az azonos című album pedig csekély 10 milliós forgalmat produkált világszerte. Így érthető az 55 éves énekesnő visszatérő lemeze kapcsán a felfokozott várakozás. Egy újabb sikeres fejezetet nyithat vele karrierje könyvében.
A lemez reklámkampánya miatt Britney Spears egyelőre kénytelen lemondani egyik álmáról. Britney nagy vágya volt egy közös dal a példaképének tartott Cherrel. A november 18-án Los Angelesben tervezett fellépésre viszont nem kerül sor. Már hónapokkal ezelőtt tervbe vették a novemberi duettet, Cher azonban visszalépett, ugyanis új albumának európai promóciós munkálatai kötik le. Mivel néhány időpont módosult, Cher sűrű bocsánatkérések közepette lemondta a pophercegnővel tervezett fellépést. Britney a hírek szerint megértően fogadta a bejelentést.
 
 

Kívánságműsor meg a dupla-top

Puha József jegyzete
Kívánságműsor a választás lehetőségével – hirdetik a kereskedelmi rádiók a hallgatók kéréseire épülő, kétségkívül népszerű műsorait. Mindenki bátran kérheti kedvenc felvételét! Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felvételt hallani is fogja. Amiért nem, annak rengeteg oka lehet. Az első és legfontosabb, hogy az adott műsoridőbe csak adott mennyiségű dal fér be, az idő szűkössége folytán. Aztán előfordulhat, hogy a kért felvétel nincs meg a zenetárban, vagy inkább nem szerepelhet műsoron, mivel nem illik bele a rádió zenei világába. Kereskedelmi adóknál dolgozó ismerőseim szerint ebből nem kell problémát csinálni. Ha a hallgató magyar nótát kér, esetleg Zámbó Jimmy, Lagzi Lajcsi felvételeit, akkor kérését figyelmen kívül hagyják, hiszen az ilyen jellegű zenék nem szerepelnek az étlapon. Sőt, ha a Bon Jovi új dalát sem játsszák, akkor hiába kérik akár tízen is, nem adják le. Ez világos, ezt érvként el kell fogadni. Forduljon olyan rádiókhoz, műsorokhoz, melyek erre specializálódnak. Az utóbbi időben azonban találkozhatunk egy olyan hozzáállással, melyet nem hagyhatunk szó nélkül. Az egyik legnépszerűbb magyar kereskedelmi rádió bizonyos időközönként dupla-top hétvégét tart, melynek lényege, hogy minden előadótól, csapattól egymás után két dal forog. Csakhogy a hétvége mindkét napján van élő Kívánságműsor is, négy-négy órában. És ugye nem biztos, hogy egyszerre két hallgató szeretne hallani dalt ugyanattól az előadótól. Ráadásul két különböző felvételt. A hallgatottságot figyelembe véve megtörténhet, de ennek kicsi a valószínűsége. És ha mindenkiből duplát kell adni, nem kell nagy tudás ahhoz, hogy észre vegye a kedves hallgató: bizony itt átverik. És ezt hallani is. Néha már borzasztóan kínos, amikor az amúgy előre felvett, élőnek titulált kéréseknél a hallgató képtelen kimondani a valószínűleg általa korábban sosem hallott sztár nevét, vagy egyszerűen csak visszakérdez: mi is a nóta címe? A nulladik percben lejön, hogy kérhetsz, de csak egy dal közül választhatsz. Így Alcazar helyett megy Roxette, máskor pedig Cher nem mehet, mivel az előző az Ámokfutók volt. És az Ámokfutókból is kettő kell. Szerintem egy menő rádióállomás ekkora baklövést nem engedhet meg magának. Miért kell erőltetni a dupla topot? Ráadásul a Kívánságműsorban? Amúgy is sok hallgató marad hoppon egy ilyen műsor után, s akkor még összekötjük holmi felesleges dupla toppal. Rossz hallgatni!
 
 

Mesterséges értelem

Haley Joel Osment, a Hatodik érzék és A jövő kezdete gyerek-sztárja a tőle megszokott módon ismét Oscar-kaliberű alakítást nyújt Steven Spielberg új filmjében, a Stanley Kubrick vázlatai alapján készült A.I. – Mesterséges értelem-ben. David — a szeretni képes és szeretetre éhes robotfiú — megszemélyesítése az eddigi talán legnagyobb színészi kihívást jelentette az ifjú tehetség számára.
David ugyanis meglehetősen hosszú utat jár be a film során: a csecsemők ártatlanságával és tudatlanságával szemlélődve kezd el tanulni, majd időközben megtapasztalja a szülői szeretetet, egyben annak fájó hiányát is, a számkivetettség és fenyegetettség érzését, valamint a barátok közti összetartozást.

„Az út végére David sokkal emberibbé válik, mint amilyen kezdetben volt. Amikor megismerjük, szinte épphogy kikerült a laboratóriumból, ahol a világra hozták. Még nincsenek tapasztalatai. Aztán ahogy sok mindent lát, sok mindenkivel találkozik, sokféle helyzetbe kerül, jócskán megváltozik. Ahogy egyre jobban kiismeri az életet, egyre életszerűbb lesz ő maga is, egyre inkább ember módjára látja a dolgokat.” – meséli Osment a szerepéről.

Spielberg filmje egy olyan világot ábrázol, melyben az emberek hozzászoktak a legfejlettebb robot-technikához: emberformájú, de gép-mozgatta titkárnők, háztartási alkalmazottak és dadák segítik mindennapi életüket. Az új robotgeneráció az élet minden terén jelen van, még a legősibb mesterséget is mesterfokon gyakorolják a robotszeretők. Mindössze egyetlen dologra nem képesek: emberi módon érezni. David az első, akit erre is beprogramoztak.

„David valóban képes szeretni. A történet első része, mikor David a nevelőszülőkhöz kerül, éppen arról szól, hogy az emberek hogyan képesek egy robot emberi voltával megbirkózni. Ez még ebben a mainál jóval fejlettebb világban sem könnyű feladat. A történet második része David beilleszkedési kísérletéről szól, arról, vajon talál-e olyan helyet ebben a világban, ahol elfogadják olyannak, amilyen.” – folytatja a fiatal színész.

Fiatal kora ellenére Osment bőséges tapasztalattal rendelkezik a nem mindennapi, problematikusnak is mondható fiatalok megformálása terén. A Hatodik érzékben, melyért Oscar-díjra jelölték, szellemeket látott, A jövő kezdetében pedig nem kevesebbet, mint a világ jobbátételét tűzte ki célul. David szerepe azonban — bármennyire is rokonítható az előzőekkel — jóval összetettebb feladatot jelentett. Még szerencse, hogy Osment-nek nem akármilyen mentora akadt.

„Steven (Spielberg) rengeteget segített. Nehéz erről úgy beszélni, hogy ne áruljak el sokat a történetről, annyit azonban mondhatok, hogy nagyszerű érzéke van a rendezői és színészi munka összehangolásához, már ami a karakterek életrekeltését illeti. Nagyszerű az időzítése, és sosem hagyja a színészeket egyedül, mindent elmagyaráz. A segítségével mindig tudod, hogy a szerep szerint épp milyen szituációban vagy. A színészek sokat köszönhetnek neki.” – foglalja össze tapasztalatait Osment.
David mellett sok más, kevésbé fejlett robot is feltűnik a filmben. Egyikük Teddy, a játékmackó. Persze ne holmi hétköznapi, elemes-beszélő játékszerre, hanem valami sokkal komplexebb kreációra gondoljunk.

„Teddy és én, azaz David sokat szerepelünk közösen a filmben. Teddy robot, de ő a robotok egy másik családjából való. Ő egy úgynevezett szuperjáték, vagyis nagyon fejlett játékszer. Teddy és David közt furcsa, szoros kapcsolat szövődik. A két robot elválaszthatatlan párost alkotnak. Mindenkinek leesik majd az álla, micsoda fantasztikus szerzemények tűnnek fel a filmben.” - fejezi be Osment.
Ehhez mi mást tudnánk hozzátenni: reméljük így lesz!
(Intercom-bulvár)
 

Végzetes ősz

Végzetes, hiszen az elmúlt hetekben gyors egymás utánban öt különböző csapat jelentette be megszűnését. Igazából egyik sem ért váratlanul, mindegyiknél lehetett sejteni, hogy valami nincs rendben házuk táján.
 

Five

Napjaink legnépszerűbb angol fiúcsapata szeptember legvégén az MTV-nek adott nyilatkozatában jelentette be feloszlását. „Mától fogva a Five nem létezik többé” – nyilatkozta J. Tagadta, hogy az együttesben széthúzás, vagy személyes ellentétek alakultak volna ki. Elmondása szerint mindössze arról van szó, hogy a csúcson kell abbahagyni. A bejelentés várható volt, jó ideje lehetett már pletykákat hallani a feloszlásról. Nemrégiben hunyt el Bob Herbert, a csapat menedzsere. Ez nagyon megviselte a fiúkat, nélküle bizonytalanná vált a jövő. A pletykálkodásoknak táptalajt adott továbbá, hogy az egyik tag, Sean betegsége miatt, a hivatalos bejelentés szerint meghatározatlan időre búcsút vett társaitól. További találgatásokra adott okot, hogy a legutóbbi album, az augusztus legvégén megjelent Kingsize népszerűsítésében már csak három srác vett részt. A Five búcsúdala, a Closer To Me videoklipjét archív felvételekből vágták össze. A tagok szólóterveiről egyelőre még nincs hír. A feloszlást követően mindössze J beszélt a jövőről, akinek elege lett a showbusiness világából. Szólókarriert sem tervez. „Eleget szerepeltem a nyilvánosság előtt. Többé ezt nem akarom csinálni. Normális életet szeretnék élni“ – nyilatkozta.
 

Catatonia

Szeptember legvégén hivatalosan is megerősítették, hogy a walesi együttes is feloszlott. Néhány zenei szaklap már hetek óta biztosra vette a lépést, azonban a zenekar kiadója és szóvivője is cáfolta az értesüléseket. Az öttagú együttes mindössze egy igen kurta nyilatkozatot tett közzé, amelyben megköszönték a rajongók támogatását, és a csodálatos, együtt eltöltött éveket. A zenekar énekesnője, Cerys Matthews az elmúlt hónapokat különböző rehabilitációs intézetekben töltötte, ahol általános kimerültség és erős depresszió miatt kezelték. A zenekar legutóbbi albuma, a Paper Scissors Stone mindössze néhány héttel a feloszlás előtt látott napvilágot. A korong relatív sikertelensége is nagy valószínűséggel hozzájárult a döntéshez. A tagok közeljövőre vonatkozó terveiről egyelőre nem hoztak nyilvánosságra semmit.
 

Elastica

Egy héttel azután, hogy a Catatonia bejelentette feloszlását, egy újabb zenekar megszűnéséről számolt be a világsajtó. Az angol Elastica adta tudtunkra hivatalosan is a már egy ideje rebesgetett hírt. A csapat utoljára januárban hallatott magáról, amikor gitáros-énekesnője, Justine Frischmann azt közölte, hogy New York-ba költöznek, ott kezdik meg legfrissebb albumuk munkálatait. Az együttes közismerten lassan dolgozott, hiszen a ‘95-ben megjelent első korongot csak 2000-ben követte a folytatás. A magyar származású Frischmann kisaszszony a kilencvenes években többek között a Suede frontemberének, Brett Andersonnak és a Blur énekesének, Damon Albarnnak is a barátnője volt, sőt a Suede korai szakaszában gitározott is a zenekarban. Megszűnése ellenére az Elastica rajongói rövidesen hozzájuthatnak egy új kiadványhoz, amely a BBC Radio One nevű adójának Peel Sessions című legendás műsorában rögzített dalait tartalmazza majd. A tagok jövőbeli terveiről ebben az esetben sem látott napvilágot semmilyen információ, mindössze az ismeretes, hogy Justine közreműködött egy dalban, amely egy rövidesen bemutatásra kerülő brit filmben szerepel.
 

Savage Garden

Két sikeres album után az ausztrál Savage Garden is feloszlott. Darren Hayes a bejelentést partnere, Daniel Jones tudta nélkül tette, aki így az eseményről a sajtóból értesült. „Nagyon sikeresek voltunk együtt“ - nyilatkozta Jones később egy másik lapnak. „Most megpróbáljuk ugyanezt elérni külön-külön is. Reményeim szerint hasonló utat járunk be, mint annak idején a Eurythmics tagjai, akik szétválásuk után mindketten képesek voltak szólókarriert befutni“. A két fiú útjai más-más irányt vesznek. Hayes elsősorban szólópályáját próbálja egyengetni, albuma Spin címmel jelenik meg. Eközben Jones egyelőre nem is tervez szólókarriert, jelenleg saját kiadóját szeretné tető alá hozni. A duó 1997-ben jelentette meg első lemezét Savage Garden címmel, amelyből 12 millió fogyott el világszerte. A ‘99-es Affirmation már kisebb siker volt, hiszen „csak“ 8 millió példány lelt gazdára.
 

Baby Systers

Évi legfőbb vágya: olyan dalokat szeretne énekelni, melyek már tényleg csak róla szólnának. A temperamentumos énekesnő novemberben készít egy duettet Syllel, aztán pedig beleveti magát szólóalbumának munkálataiba, melyhez jelenleg szerzőket keres. Egyedül Klári az, aki végképp befejezi az énekesi pályát, ő a divatszakmában folytatja. Egy saját szalont nyit, ahol általa tervezett egyedi ruhákat készítenének megrendelésre. Mint azt Gabi elmondta: búcsúkoncert nem lesz. „Egész egyszerűen nem látjuk értelmét. Úgy gondoljuk, hogy aki szeretne minket látni, annak még lesz éppen elég lehetősége karácsonyig, hiszen addig sok fellépésünk van.“

FILM:

A bűbájos Amélie

Ebben a csúnya, zord időben igazi felüdülést jelenthet, ha beültök a moziba, és megnézitek Jean-Pierre Jeunet francia rendező romantikus komédiáját. A montmartre-i Amélie (Le Fabuleus destin d’ Amélie Poulain) című filmben egy naiv párizsi lány történetével ismerkedhettek meg. A 36. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál győztes filmje, amely a torontói fesztivál közönségdíját is elnyerte, a közkedvelt Montmartre-on játszódik. A Deux Moulins nevű bisztróban szolgálja ki a vendégeket Amélie, a pincérlány. Az örökké ábrándozó Amélie rózsaszín szemüvegen át néz a világra, és szívesen segít az őt körülvevő embereknek. Szomszédjai életét már jól ismeri, és miközben megpróbál segíteni a sorsukon, ő maga is egy lovagról álmodozik. Hamarosan meg is jelenik a színen egy érdekes fiatalember. Az a hobbija, hogy a fényképautomaták környékén széttépett fotókat összeragasztja és összegyűjti az albumában. Amélie világába éppen beillik a fiatalember, most már csak a szívét kell megnyerni...
Ezt a kedves, humoros szituációkkal teli alkotást szívesen ajánlom a figyelmetekbe. A főszerepben Audrey Tautou-t és Mathieu Kassovitzot láthatjátok.
 
 

15 perc

A 15 perc című amerikai film az első olyan hollywoodi alkotás, amelyben az egyik főszerepet cseh színész játszsza. S tegyük rögtön hozzá, hogy Karel Roden nagyszerűen oldotta meg a feladatát. Bizony Robert de Niro színészóriás mellett nem lehetett könnyű dolga! Mindenesetre, ha kedvelitek az akciófilmeket és a thrillereket, érdemes betérni a moziba, hiszen John Herzfeld rendező profi munkát végzett. Azt is elárulom, hogy szerinte Rodennek van esélye újabb amerikai filmben játszani, s ennek egyik bizonyítéka, hogy érdeklődött felőle többek között Sharon Stone és a Pulp Fiction procudere, Lawrence Berden is.
S hogy miről is szól a 15 perc? (A cím Andy Warhol sokat idézett mondatára utal, amely szerint mindenki híres lesz 15 percre az életében.) A film két jóbarát, a cseh Emil (Karel Roden) és az orosz Oleg (Oleg Taktarov) történetét meséli el. New Yorkba érkeznek, hogy társuktól átvegyék a nekik járó pénzt. Az már persze régen elköltötte a lóvét, és a veszekedés során Emil annyira dühbe gurul, hogy megöli hajdani barátját és a feleségét is. Hogy eltüntessék a nyomokat, felgyújtják a lakást. Az esetet Eddie Fleming (Robert de Niro) közismert krimiszakértő és a tűzoltó-specialista (Edward Burns) vizsgálja. Oleg minden eseményt rögzít a videokamerájával, természetesen a gyilkosságot is. A fiúknak egyre jobban tetszik Amerikában, hírnévre vágynak, s a felvételeket eladják egy televíziós társaságnak...
A sztorinak persze még nincs vége... Irány tehát a mozi!
 

HÍRSZOLGÁLAT:

Bob Dylan - nem engedték be a saját koncertjére

Bob Dylan, a lázadó nemzedék mai napig csorbítatlan népszerűségnek örvendő képviselője, a terrortámadások miatt maga kérte a fokozott biztonsági intézkedéseket amerikai koncertkörútja során. Azt azonban ő sem gondolta, hogy ennyire lelkiismeretes testőrökkel akad dolga. Oregonban három biztonsági ember szigorúan megtiltotta neki, hogy a színpadra lépjen, ugyanis bármennyire kínos, nem ismerték fel az énekest. A Jackson County Exposition Center-ben megrendezett koncert szervezői azt az utasítást adták nekik, hogy stage pass nélkül senki nem mehet még a közelébe sem a színpadnak. Mivel épp az est főszereplője, aki Love and Theft című új albumát készült bemutatni, nem rendelkezett a szükséges kártyával, egészen addig nem kezdődhetett meg a fellépés, amíg a biztonságiak főnöke nem azonosította a sztárt.
 

Liam - szólóban

Liam Gallagher, az Oasis együttes frontembere egyedül is bizonyítani akar. Ezért már november folyamán belekezd szólóalbumának munkálataiba. A sztár reméli, hogy a koronggal végre elhiszik: nem csak testvére Noel tud zenélni a családban. Szeretné megmutatni mi rejlik benne valójában. Nicole Appleton, Liam párja egészen biztos abban, hogy a sztár szólólemeze is pozitív visszhangra talál a közönség körében.
 

Limp Bizkit - kiválik a gitáros

A csapat menedzsmentje bejelentette, hogy a gitáros Wes Borland elhagyta az együttest. Azt is közölték, hogy a szétválás barátságban és teljes egyetértésben történt, és mind a Limp Bizkit, mind Wes folytatja zenei pályafutását. Wes a zenekar ‘94-es megalakulása óta töltötte be a gitáros posztját, és egyértelműen a rajongók második számú kedvence volt a frontember, Fred Durst után. A gitáros kiválása nem befolyásolja a tervezett Limp Bizkit-remixlemez megjelenését, amely várhatóan még az idei évben napvilágot lát. Nem tudni azonban, hogy milyen hatással lesz a zeneszerzőként kulcsfontosságú Borland kilépése a készülő új albumra, amelynek munkálatait a közeljövőben kezdi meg a zenekar, és amely a tervek szerint 2002 tavaszán kerül majd a boltok polcaira. A gitáros, aki gyakran bizarr ruhákban, festett testtel és arccal lépett fel várhatóan folytatja Big Dumb Face névre hallgató projektjét, amellyel idén februárban már megjelentetett egy nagylemezt Duke Lion Fights the Terror címmel, sőt turnézott is, amíg a Limp Bizkit többi tagja tavaszi pihenőjét töltötte.
 

Bizarr együttműködés

A pop történetének egyik legbizarrabb együttműködése van kialakulóban. Jimmy Pop, a The Bloodhound Gang frontembere kijelentette, majd megpusztul azért, hogy együtt énekelhessen az *NSync-es srácokkal. A Bloodhound szóvivője elmondta, hogy mindkét fél komoly érdeklődést mutat az együttműködés iránt, amely egy közös dalban csúcsosodna ki.
 

King‘s X — Manic Moonlight

A houstoni power-rock trió általában két évenként jelentet meg új hanghordozót, azonban a Manic Moonlight egy esztendővel a fiúk előző munkája után már a lemezboltok polcaira kerülhetett. A King’s X-lemezek csak többszöri meghallgatás után hatnak igazán, de akkor nagyon! Olyan ez, mint a jó bor, minél tovább hagyjuk érni, annál finomabb, zamatosabb.
A King’s X a szélesebb nyilvánosság előtt ugyan soha nem vált közismertté, ennek következtében igazán látványos lemezeladást sem produkált, de pályafutása során végig a szakma tisztelete övezte.
Már a lemez első hallgatásakor is feltűnt két érdekesség. Az egyik az volt, hogy eddig mindhárom zenész énekelt fő szólamot, ezen az albumon viszont Ty, és a dobos Jerry Gaskill „csak” vokálozik. Az együttesen belül ugyan mindig a bőgős Doug Pinnick énekelt a legtöbbet, de itt minden szám az „övé”. Ez főleg azért érdekes, mert előző lemezük volt az, amelyen a többiek is (főleg Ty) sokkal többet énekeltek szólóban, mint korábban. A másik érdekesség a loopok és a samplerek alkalmazása. Bevallom, először nagyon szokatlannak és zavarónak tűnt, de aztán megbarátkoztam vele. Szerencsére általában csak a számok elejét színesítik (?), bár szerintem ilyen muzsikánál ez teljesen fölösleges. Nem roncsolják szét a zenét, de nem is használnak neki.
A cédé hátsó borítóján tíz tracket tüntettek fel, de lényegében csak kilenc nóta található az albumon. A számok főleg az előző négy lemez hangulatát juttatták az eszembe, persze azért sok újítás is található a korongon. A Believe tipikus King’s X, húzós verzével, dallamos refrénnel, s egy ügyes hangnemváltással a szóló alatt. A címadó Manic Moonlight kicsit lebegősebb dal, de ez is tipikusnak mondható. A Yeah a modern rockzenét és a beatlesi hagyományokat egyaránt magában foglaló darab, de ilyet is természetesen csak a King’s X tud... A False Alarm mintha öt évvel korábban, az Ear Candy című lemez korszakában íródott volna. Nyugodt, kellemes dal, pihentető vokálokkal. Ezután azonban a lemez két kakukktojása következik. A Static teljesen szokatlan dallamvezetésű. Ilyesmit a King’s X még sohasem csinált, pedig elég színes a muzsikájuk. Talán ilyen lenne Madonna és a Korn közös felvétele (ha-ha!). A Skeptical Winds pedig akár egy Primus-lemezen is helyet kaphatna! A The Other Side már hagyományosabb King’s X nótának tekinthető, és Ty Tabor szólólemezére is felkerülhetett volna. A Vegetable gerince egy hatalmas, piszkosul jó groove. Erre épül ez a kicsit funkys, kicsit bluesos, modern hard rock himnusz. A lemezt záró Jenna szép és kidolgozott énektémája miatt figyelemreméltó. Igazi gyöngyszem. A Manic Moonlight nem a közízlést szolgálja ki, ennek ellenére minden szerzeménye sikerszám lehetne, ha nyomnák a tévék és a rádiók. Aki nem hiszi, hallgassa meg a lemezt!
 
 

Kispál és borz nélkül

A nem mindennapi show, a különleges hangulat teszi a Kispál és a Borzot napjaink egyik legjobb koncertzenekarává. A fiúk három év kihagyás után idén már többször jártak tájainkon, és nyújtottak felejthetetlen élményt a közönségnek. Az első szólólemezével jelentkező Lovasi Andrással, a banda szövegírójával beszélgettünk.
 
Nyolc stúdiólemezen vagytok túl. Mi ad ennyi idő után újabb erőt az alkotáshoz?

— A környezetünk kevésbé izgalmas, nem történik sok minden velünk. Az ország nem lett nagyobb, nem jár több ember a koncertjeinkre, és nincs sokkal több pénzük a rajongóinknak, mint tíz évvel ezelőtt. Így az igazat megvallva külső hatások nem érnek minket, tehát kénytelenek vagyunk belülről táplálkozni. Ám a nálatok adott koncertek mindig hatnak ránk ilyen téren is. Más a sör, más a kávé, olcsóbb a benzin, és olyan emberekkel találkozunk, akiket nem látunk mindennap, de mégis ismerősök. Ezek a bulik izgalmasabbak, inspirálnak bennünket.

Igazi koncertzenekar vagytok. Tudjátok, hogy hányadik fellépésnél tartotok?
— Csak becsülni lehet. Koncertezni nyolcvankilenc táján kezdtünk el, és akkor összesen 15-20 fellépésünk volt egy évben. Előtte meg egy-kettő évente, akkor még csak alakulgatott a zenekar. ‘91-től turnézunk intenzíven. Kb. hat éven keresztül minimum száz koncertet adtunk évente, de ez az utóbbi egy-két évben csökkenő tendenciát mutat. Már nem akarunk annyit játszani.

Az Irigy Hónaljmirigy kijelentette, hogy ti vagytok az egyetlen olyan zenekar, amelyet nem lehet parodizálni.
—Nem hinném. Nyilván nehezebb rajtunk fogást találni, mivel mi egy olyan együttes vagyunk, amelyik önmagát is parodizálja. Rengeteg önirónikus elem van a dalainkban. Én már láttam egy Kispál-paródiavideót, amit néhány rajongónk készített. Otthon, egy szobában vették fel. Halálra röhögtük magunkat rajta. Mindannyian eléggé parodizálható figurák vagyunk. Az igazság az, hogy a Mirigy olyan dolgokra utazik, amely egyből levehető, amit a közönség pillanatok alatt megért. Nem biztos, hogy akik a Dáridót nézik, azok értik a Kispál és a Borzot.

A közelmúltban azt nyilatkoztad, hogy a Velőrózsák lezár egy korszakot az együttes történetében, és egy másik, másmilyen jön ezután. Milyen lesz?
— Picit kettéválasztjuk a zenekar működését. Kétféle koncertet adunk, a csendes ülős és a hangos állós koncertet. Mi így nevezzük. Már több mint száz dalunk van és ebből sok az olyan, amit állós fellépésen nem lehet eljátszani, mivel bulizós, táncolós közönségnek, aki szórakozni jön a Kispálra nem kellenek ezek a dalok, elrontanák a showt. Viszont nekünk fontosak, és mivel alig játszottuk ezeket az elmúlt években, csináltunk ebből egy külön műsort. Először csak kocsmákban adtuk elő. Kicsit olyan a hangulata, mint a régi Kispál-koncerteknek, amikor még nagyon kevesen jártak a bulikra. Megállhatunk, lehet pofázni, ha eszembe jut valami. A dübörgős fellépésen biztosan beordítanák, hogy „játszszatok már, ne pofázz te köcsög“.  És igazuk van, mert zenére vettek jegyet nem egy hülye monológra. Azt hiszem, hogy gyakran érdekli az embereket, hogy egy dal közben mit gondolok, mik jutnak az eszembe. Ezek a visszafogottabb zenélések kiválóan alkalmasak erre is. Az ülős koncertek hangulatát tükröző dalokat egy szólólemezen próbálom kiadni magamból. A zenekar neve alatt meg egy sokkal pörgősebb anyag jelenik majd meg.

Milyen lesz a szólólemez?
Azért más, mert én írtam szinte az összes dalt. Kispál András csak a hangszerelésben segített. Eleve nem akartam rock hangzást. Ezen a korongon felcsendül majd nagybőgő, és Ágoston Béla jazz zenekara is. Nekem mindössze egy bajom van a mostani dalirodalommal. Az ortodox, autentikus népzenéből nincs átjárás a popzene felé. Volt néhány igazán jól sikerült kísérlet, de jó produkció még nem került ki Magyarországon ebből a stílusból. Olyan popzenét akarok csinálni, amelyben kevesebb a giccs. Az operettekből és a nótákból ugyanis rengeteg maradt ránk.

Említetted Ágoston Béla nevét. Amikor találkoztam vele elmondta, hogy egy Kispál ihlette duplalemezt készít. Te is vállaltál rajta szerepet. Mit tudsz mondani erről a produkcióról?
— A lemez már két éve készül, etno-folk-jazz korong lesz. Két számban énekelek, az egyikben ugyanazt, mint eredetileg, csak más ritmikával a másikban pedig álarabul „kántálok“. Tavaly, amikor egyik koncertünkön, a PeCsában, mint előzenekar előadták ezt a zenét, iszonyú  nagy sikere volt. Nagyon ritkán tapsolják vissza az előzenekarainkat, de ott követelték Béláéktól a ráadást. Ravaszul csinálja, mert a saját dolgait süti el, és csak a végére tesz oda valami Kispál-motívumot.

Pézman Kis-Kis Zoltán
 

Az angol slágerlista

Ritkán adatik meg, hogy valaki huzamosabb ideig vezesse a gyorsan, hétről-hétre változó összesítést. Az idei rekordot az Atomic Kitten tartotta, a lánytrió az év elején négy hétig állt az élen a Whole Again című szerzeménnyel. Ezt állította be az elmúlt hetekben Kylie Minogue. Az énekesnő népszerűsége hihetetlen magaslatokban szárnyal.

Bob The Builder átdolgozása, a Mambo No. 5 egy hétig uralta a mezőnyt. Mint ismeretes: a rajzfilmfigura tavaly karácsony előtt debütált, s az ünnepek idejére átvette a vezetést. Idén karácsonykor megint számolni kell vele, ekkor indul versenybe új dala, amely egy duett Elton Johnnal.

Az év harmincnyolcadik hetében DJ Ötzi foglalta el a csúcsot Hey Baby (uhh, ahh) című felvételével. Mindez várható volt, mivel dala már az előző hetekben elég szép számban fogyott import cédé formájában. DJ Ötzi az osztrákok legújabb büszkesége. Tehát dala a hivatalos megjelenés után egyből a lista élére ugrott. A sztár saját elmondása szerint egyéjszakás kaland eredménye. Gerry Friedle néven született. Édesanyja nem érezte magát megfelelőnek a feladathoz, így nevelőszülőkhöz került. Két évvel később nagymamája vette magához. Tanulmányai befejezése után karaoke énekesként tevékenykedett, majd lemezlovasként Mallorcán. ‘98-ban teljesen összeroppant, amikor heresérvet állapítottak meg nála. Az akkori barátnőjének segítségével azonban újra felfedezte az élni akarás érzését. A kezelés sikeres volt, DJ Ötzi pedig visszanyerte az egészségét. Miután Hansi Hinterseer lemondott egy dal feléneklésének lehetőségéről, a menedzsment Ötzit szemelte ki erre a feladatra. A rábeszélés nem ment könnyen. Sokáig győzködték, de eleinte a szőke hajú fiú inkább ideáljára, Elvis Presleyre akart hasonlítani. Azután mégis megszületett a dal. Jóformán egyetlen nap alatt lett sztár belőle, miután a szóban forgó Anton aus Tirol című dalát kiadta, melyből két millió példány kelt el. Új albuma, a Never Stop the Alpenpop címet viseli, erről másolták ki listavezető slágerét.

Ezután jött és győzött Kylie Minogue! Még el sem fogytak a slágerek Light Years című sikerlemezéről, máris új albummal lepte meg a közönséget. A Fever beharangozója, a Can’t Get You out of My Head már most az énekesnő pályafutásának legnagyobb slágere. Pedig nem is volt egyértelmű, hogy a lista élére kerül, hiszen azon a héten jelent meg Victoria Beckham első szólódala, a Not Such an Innocent Girl is. A két énekesnő mindent megmozgatott a sikerért, ugyanaz a cél lebegett előttük: a lista élére jutni. Az egykori Posh Spice még férjét, David Beckhamet is bevonta a kampányba. „Vásároljátok a feleségem cédéjét“ – szóllított fel mindenkit a futbalsztár különböző fórumokon. Szavai azonban nem igazán találtak megértő fülekre. A párharc már hétfőn eldőlt, hiszen míg Victoria maxijából csupán tízezret adtak el, addig Kylie dala már az első napon átlépte a nyolcvanezres eladási határt. Hét nap leforgása alatt több mint 300 ezer fogyott el belőle, míg Victoria ennek a mennyiségnek csupán egyhatodát adta el. Így Kylie a lista élére került, az egykori fűszeres lánynak meg be kellett érnie a hatodik hellyel, ami nagy bukás. Az ausztrál popdíva a következő héten sem talált legyőzőre. A legnagyobb riválisnak ígérkező Steps „csak“ a második helyre érkezett. Az együttes új dala, a Chain Reaction egy Bee Gees-szerzemény, eredetije ’85 februárjában volt listavezető Diana Ross előadásában, mivel a fiúk neki írták. A Steps maxija dupla A oldalas, ami annyit tesz, hogy két kiemelt felvétel szerepel rajta. A másik a One for Sorrow, amely ’98 augusztusában önmagában már napvilágot látott, és szintén a második helyig vitte. Kylie egy héttel később is maradt a lista csúcsán, bár igazából akkor listaelsőségét senki sem veszélyeztette. A negyvenkettedik héten viszont az előzetes számítások alapján át kellett volna adnia a trónt. Méghozzá a pop királyának! Október nyolcadikán jelent meg Nagy-Britanniában Michael Jackson dala, a You Rock My World. A hét során az eladási adatok nagyon érdekesen alakultak, az egész angol zenei média erre figyelt. Kedden még Kylie vezetett 480 példánnyal, de aztán Jacko előretört és csütörtökig 1800-zal több kislemeze kelt el. Péntekre azonban az amerikai megasztár előnye 430 darabra csökkent, így mindenki lélegzetvisszafojtva várta a vasárnap délutánt, amikor kihirdették a végeredményt. Kylie győzött! Ekkor már a dal 18 ország listáját vezette, ezzel első lett a Eurocharton, valamint az egész világ eladásait egybegyűjtő World Charton is. Kylie Minogue visszatérése tehát minden képzeletet felülmúlt.
 

GO! Semmi más

Exkluzív interjú

Úgy hírlik, hogy az együttes létrejötte egy edzőtáborhoz köthető.
Feba: Hat éve ismerkedtünk meg egy kosársuliban. Később barátság szövődött köztünk.
Swéd: Ennek érdekes története van. Egy edzőtáborban voltunk, s a vacsoránál valamin összekaptunk. Az edzőnk büntetésből krumplipucolásra ítélt minket. Barátságunk ide vezethető viszsza.

Mikor derült ki, hogy zenében is hasonló az érdeklődési körötök?
Feba: Kb. három-négy éve. Swéd szövegeket kezdett el írogatni. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha demofelvételeket készítenénk.
Swéd: Zenei ízlésünk már akkor azonos volt, szerettük a rapet és a rhythm and blues-zenét. Először ilyen stílusban készítettünk demókat, majd fokozatosan jutottunk el a mai hangzásunkig.

Az említett zenei stílusokon belül kik a kedvenceitek?
Swéd: Én a rapet, a nyugati parti zenét szeretem. Pl.: Dr. Dre, Eminem, Xzibit.
Feba: Én inkább a vokálisabb számokat hallgatom szívesen, a szólóénekesek felvételeit. Alicia Keys albumát imádom, de nagyon jók Usher dalai is.

Melyik az utolsó cédé, amit megvettetek?
Swéd: Szerencsére nem kell cédéket vásárolnunk, mivel itt a kiadóban mindent lenyúlunk ami van. Az utolsó egy Dr. Dre-cédé volt.
Feba: Az említett Alicia Keys albuma. Nagyon tetszik a hölgy is, meg a zenéje is. Imádom.

Mikor alakult meg a duótok?
Feba: Voltak harmadik tagok is a zenekarban, de aztán rájöttünk, hogy mi ketten annyira kiegészítjük egymást, hogy nincs szükségünk harmadik tagra. Kb. két éve vagyunk duó, és akkor vettük fel a Go! nevet.

És honnan a név?
Swéd: Egy olyat kerestünk, ami tükrözi az általunk képviselt stílust, és erre a Go! megfelelő névnek bizonyult. Szerintünk ebben minden benne van: a fiatalosság, a lendület, a zenei irányvonal.

A kedvenc stílusaitok mennyire tükröződnek a lemez dalaiban?
Feba: Részben. Vannak rajta r&b-s, meg hip-hop alapokra épülő nóták, de igazából ezeket jobban szeretjük hallgatni, semmint csinálni. A mi zenénk jóval populárisabb. A popot ötvözzük ezekkel a stílusokkal.

Ez azért van, mert az említett stílusok tájainkon kevésbé eladhatóak, vagy legalábbis nem örvendenek olyan nagy népszerűségnek?
Feba: Ebben van valami, bár a rapzene és a hip-hop népszerűsége nálunk is egyre nagyobb méreteket ölt.

Bemutatkozó dalotokat, a Semmi más címűt sok rádió műsorára tűzte. Mikor hallottátok magatokat először?
Feba: Bevittük az egyik legnépszerűbb kereskedelmi rádióba, és még aznap leadták. Szinte hihetelen, hogy mindenki egyből megszerette, nagy sikere lett.
Swéd: Viszonylag ritkaság, hogy egy ismeretlen együttes első dalára ilyen gyorsan ráharapjon a média. Egyébként a dalnak már elkészült egy átdolgozása is, méghozzá lengyelül. Felkerült egy válogatásra, s olyan sikeres, hogy már elkérték a remix-jogokat is, így hamarosan külön megjelenik maxi cédén.

Egy lengyel előadó dolgozta át?
Swéd: Egy lengyel hölgy, és a címe: Vlastne tak.

És hogy hívják a hölgyet?
Swéd: Nevét nem tudjuk, a dalból is csak részletet hallottunk, e-mailben kaptunk belőle ízelítőt.

Amikor mi a rádióban hallhattuk a Semmi más című felvételt, a nagylemez már elkészült?
Feba: Alakulófélben volt, inkább így fogalmaznék. Az egész nyarat átdolgoztuk, augusztus közepén készült el. Szóval még nagyon sokat csiszoltunk rajta miután a Semmi más már ismertté vált.

Manapság pedig a második dal, a Ha véget ér a nyár... című hallható egyre gyakrabban.
Feba: Ez volt a legelső számunk két évvel ezelőtt. A kiadó és a menedzsment is ezt hallotta először, ezzel indult a karrierünk.
Swéd: Hasonló, mint a Semmi más, sok benne a gitár. Különböző hangulatsávokat raktunk alá. Arról szól, hogy véget ért a nyár, a másik szálon pedig fut egy történet, ami nyári kapcsolatokat idéz.

Mit vártok az albumtól?
Feba: Negatív visszajelzés szerencsére még nem volt. Sem a szakma, sem a közönség felől.
Swéd: Bizakodunk. Különböző stílusú nóták hallhatóak rajta, így a célközönség is szélesebb. Nehéz választ adni arra, hogy pontosan mit várunk. Reméljük nem csalódik benne senki.

Puha József
 Ugrás a tartalomhoz