
Sejtettem már akkor, amikor újra elővettem Darvay Nagy Adrienne Színek
Kisvárdán című könyvét, hogy nem mindennapi társulat a Kolozsvári Állami
Magyar Színházé — hiszen a sorsnak, meg a Pódium Színházi Társaság
hajdani perbetei színész-és rendezőképző tanfolyamának köszönhetően (videón)
láttam a Kopasz énekesnő című világhírű produkciójukat — szóval sejtettem,
hogy a felvidéki turnéra hozott A mizantróp és A fátyol titkai sem lesznek
mindennapi színházi előadások.
Darvay Nagy Adrienne egymás mellé sorakoztatott adatai, lapokból vett
idézetei, a korabeli kritikák részletei ahhoz segítettek hozzá, hogy képet
kapjak — a határon túli magyar színházak fesztiváljainak apropóján, mert
hát mégis róluk szól Kisvárda — a kolozsvári társulat elmúlt tíz esztendejéről.
És hogy lássam az itt is ismert dilemmát: szórakoztató vagy művészi legyen
inkább a színház műsorpolitikája.
Nem tudom, hogyan alakult a vita — amely ott nem egyszer lángolt fel
— amit azonban Kassára, Rimaszombatba, Dunaszerdahelyre és Komáromba hoztak,
az nagyon tetszett.
A mizantróp című Moliére-darab például annak ellenére is, hogy láttam
a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán Patrik Lančarič hasonló felfogású, és
több helyütt eredetibb vizsga-rendezésében, Varga Anikó parádés, nyíltszíni
tapsorkánt kiprovokáló Arsinoé-alakításával meg Ollé Erikkel, az egyik
punk-báró szerepében.
A kolozsvári előadásban igazán a Bogdán Zsolt (Alceste) és Gajzágó
Zsuzsa (Céliméne)-kettős játéka tetszett. Az előadást Petri György fordításának
felhasználásával, Visky András dramaturgiai munkája mellett a külföldön
is szaktekintélynek számító Tompa Gábor rendezte.
A fátyol titkai csapatában viszont mindenki nagyszerű volt! Kardos
M. Róbert, Bandi András Zsolt, Madarász Loránd, Bogdán Zsolt, Fodor Edina,
Hatházi András, Gajzágó Zsuzsa, Albert Júlia szikrázó színpadi csodává
varázsolták Vörösmarty Mihály — Görgey Gábor művét, melyhez Incze G. Katalin
költött dalokat, a táncok-mozgások koreográfusa pedig Jakab Melinda volt.
Az előadások díszleteit és jelmezeit Dobre-Kóthay Judit tervezte.
Bevallom, nem csak a két pompás színházi este miatt örülök az erdélyi
színművészek komáromi vendégjátékának. Némi segítséggel hozzájutottam ugyanis
A Buszmegállótól A játszma végéig című könyvhöz, melyet a tavalyi Harag
György Emléknapokra szerkesztett Kelemen Kinga, lektorált Visky András,
és amely a Kolozsvári Állami Magyar Színház tizenkét évadának eseményeiről
szól, a legérdekesebb előadások kritikai visszhangját tartalmazza, címlapján
a híres kolozsvári A cseresznyéskert-előadás egyik jelenetével. Lesz mit
olvasnom a nyáron!
—báj—
A szlovákiai magyar televíziózás első talk-showjának felvételei a Komáromi
Jókai Színházban zajlottak — még közönség nélkül — június első hetének
végén. Pék Zoltán és Bárdos Ágnes három vendége Slezákné Kovács Edit, az
Új Szó meg a Vasárnap lapigazgatója, Dráfi Mátyás Jászai díjas színművész
és Bartal Károly Tamás premontrei-rendi apát voltak, akik a láthatatlan
rendező szavára olykor többször is kijöttek a díszletül szolgáló — A Csongor
és Tünde című romantikus verses dráma előadásából a színpadra varázsolt
— tükörből, hogy belenézzenek a tévés látványtervezők ízlését dicsérő valódi
tükrök egyikébe. Tükörben. Ez az új műsor címe, amelyet havonta egyszer
láthatunk — júniusban már láthattunk — a Tükör című magazin adásidejében,
szerdánként.
— A Jókai Színház egyik előadása alatt, amit két hónappal ezelőtt láttam
— mert nem tetszett a darab, — hát gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy
ebben a díszletben lehetne egy érdekes tévéműsort csinálni — mesélte Pék
Zoltán a Szlovák Televízió Magyar Adása főszerkesztője, az egyik műsorvezető.
— Két hónap alatt valóra is váltottuk a gondolatot. Kimozdultunk a stúdióból,
lejöttünk a színházba. Olyan modern televíziós technikával készült a Tükörben,
amilyet még nem használtak ezen a vidéken, magyar adás ilyen formában még
sohasem készült. Terveink szerint minden negyedévben egyszer eljövünk,
és három-három adást így készítünk el a Komáromi Jókai Színház színpadán.
Ez a műfaj a vendégtől függ. Attól, mennyire hagyja a kérdezőt behatolni
lelke titkos bugyraiba. Ha engedi, talk-show lesz. Ha nem engedi, könynyen
kamara-jellegű beszélgetéssé alakulhat át.
Hogy érezte magát az egyik vendég? Slezákné Kovács Edit lapigazgató
azt mondta: egész idő alatt nagyon jól szórakozott. Kellemesek voltak a
beszélgetőpartnerei, őt is, munkáját is pozitívan közelítették meg, érdekes
volt a televíziós munka: nem untatta és nem zavarta. A műsor kedvéért felpróbált
néhány kalapot.
— Két kalapom van otthon, nem hordom egyiket sem — árulta el a Kávézó
Múzsáknak — Valamiért úgy érzem, nem állna jól. Most úgy láttam a tükörben,
hogy több kalap is illett. Nem tudnám megmondani, melyik tetszett igazán,
mindegyiken más és más volt érdekesen megoldva. Ám az a farmeranyagból
készült kalap nem tetszett.
A Tükörben első adása még üres széksorok előtt pergett. Mikor jöhet
a publikum? A kérdésre Bárdos Ágnes szerkesztő-riporterrel közösen kerestük
a választ.
— Lehet, hogy attraktívabb lett volna, ha közönség előtt vesszük fel
a három adást — mondta a műsorvezető —, de tekintve, hogy úgy rendezték
el a székeket, hogy háttal voltunk a nézőtérnek, nem volt baj, hogy nem
ül ott senki. Először csináltuk, azt gondoltuk, minden megtörténhet, ezért
az első műsorokra nem is szerveztünk közönséget. A meghívandó vendégekre
sok tippünk van, hiszen annyi az értékes és érdekes ember a szlovákiai
magyarság körében, hogy a műsor tartalma miatt nem kell aggódnunk.
E hónapban a tévénézők is eldönthetik, miképp álltak a kalapok Slezákné
Kovács Editnek, miután pár napja Dráfi Mátyás színművész sztorijain derülhettek,
augusztusban pedig Bartal Károly Tamás apát idézeteit és szép szavait hallhatják
hitről, szeretetről a Tükörben.
Gyakori a következő sablon: megismertük, megszerettük egymást. Eleinte
minden gyönyörű volt. Azt hittük, örökké tart, de egy idő után érthetetlen
módon hirtelen kialudt a láng. Pedig nem történt semmi (például egy harmadik
személy feltűnése), ami közénk állt volna...
— Az emberek életvonala hullámzó. Sikerek, gondok, rohanás, elfoglaltság,
magány váltják egymást. A mély, szenvedélyes szerelmek kialakulásához nem
elegendő, hogy két ember egymáshoz illő legyen, hanem azok a bizonyos hullámok,
melyek életüket éppen jellemzik, összhangban kell hogy legyenek egymással.
Fő, hogy kitöltsék a másikban lévő űrt. És amikor tudatosítják, hogy ez
működik, méghozzá nagyon jól, akkor tényleg minden csodálatosnak tűnik.
A hullámok hossza, sorrendje azonban minden embernél más és más, és úgy
is alakulhatnak, hogy az egyiknek már nem lesz oly nagy szüksége a másik
közelségére, mint korábban.
Tehát a szerelmi kapcsolat ilyen átalakulását akár törvényszerűnek
is lehet tekinteni.
— A szerelemben nincsenek törvények, legalábbis józan észszel lefektethető
és elvárható szabályok nem léteznek. Nemigen lehet általánosítani, minden
igazi értékeken alapuló kapcsolat egyedi. Elemezni kell a helyzetet, és
megkeresni a kiutat. Előfordulhat, hogy valaki segít felnyitni a szemünket,
a döntést viszont nekünk kell meghoznunk. Hogy miért, az nagyon egyszerű:
mindenki csak önmaga tudja felmérni, hogy mennyire fontos neki az a kapcsolat,
miről érdemes érte lemondani, vagy mit érdemes érte kockáztatni. Elsősorban
pedig azt, hogy érdemes-e.
Lehet egy szerelemben érték a lemondás?
— Igen, hiszen az ember mindig mérlegel, majd dönt. Néha le kell mondanunk
valamiről, de ezt ne tüntessük fel a másik előtt, sőt, magunk előtt sem
úgy, mint áldozatot.
Mi a helyzet az olyan kapcsolattal, mikor mindig csak az egyik fél
akarata érvényesül, illetve számít?
— Tudni kell, hogy mi van a háttérben, ám ha ott nem lapulnak meg komoly
okok, akkor ez nem szerelem, hanem a másik fél rajongó szerelmének önző
módon történő kihasználása.
Láthatunk példát arra, hogy vannak szinte állandó, holtomiglan-holtodiglan
tartó szerelmek is. Az ő esetükben nincsenek hullámok, vagy mindig egyszerre
változnak?
— Erről szó sincs. Az érzelmi kapcson kívül fontos a szerepe a szerelemre
való érettségi szintnek is. Ez fejlődhet a korral is, ha az magában hordja
a tapasztalatokat is. A szerelemben érett egyén tisztában van azzal, hogy
a szerelem vak, de ismeri önmagát is, nem tesz felelőtlen ígéreteket a
jövőre vonatkozóan. Mikor látja, hogy partnere más, mint korábban, akkor
nem vádolja rögtön, nem türelmetlenkedik. Ha zárkózott, nem faggatja erővel,
inkább maga próbál rájönni a változás okára. Ellenkező esetben megtörténhet,
hogy a másik fél úgy érzi, hogy arra akarják kényszeríteni, hogy feladja
önmagát, és ez ellen ösztönösen védekezni fog, amely további feszültségeket
szülhet. Ha a kapcsolat őszinte, egy idő után azok a bizonyos hullámok
úgy alakulnak, hogy a problémák megoldása kézenfekvő lesz.
És ha nem?
— Mindenkinek más a tűréshatára. Ha a bizalom töretlen, akkor érdemes
ezt a tűréshatárt súrolni, akár önuralmat gyakorolva túllépni is. Új, fontos,
akár értékes tulajdonságok felismerése kerülhet a felszínre, és a jellem,
a belső önerő is megerősödhet ezáltal. A túlságosan hosszú vagy gyakori
próbatételek azonban a legnagyobb szerelmet is kikezdhetik. Erre példa
lehet akár a közismert Elfújta a szél című regény vagy film szerelme is,
noha csak képzelet szülte románcról van szó. Ha valaki látja, hogy az a
párkapcsolat, melyben él, már hosszú idő óta nem hoz semmi örömet, és nem
is lát rá semmi reményt, hogy visszajöjjenek a szép idők, akkor rá kell
szánnia magát a szakításra. Nagyon fontos, hogy ezt miképp oldják meg.
Ha rosszul, akkor a szerelmet akár a gyűlölet is felválthatja.
Gondolom, erre sincs általános recept...
— Így van. A szerelmi kapcsolat egészen másként működik, mint például
egy munkakapcsolat. Szerelemért nem várhatunk szerelmet cserébe, egyszerűen
azért nem, mert szerelmet nem lehet elhatározásból, érdemből adni. Ezt
nem várhatjuk el a másik féltől, a tisztességet, a gerincességet viszont
mindenképpen. Ide tartozik az is, hogy a hűség csak akkor szép, ha azt
önként vállaljuk, nem pedig a botránytól való félelem miatt őrizzük. Ha
valaki csak sajnálatból hagyja partnerét a szerelme hitében, akkor szembe
kell néznie azzal a ténynyel is, hogy ezzel egyidejűleg hónapokkal, vagy
akár évekkel rövidíti meg őt.
De ahogy nem lehet akarattal szeretni, ugyanúgy nem lehet a szerelmet
sem akarattal megszüntetni...
— Ez egyértelmű, de ha valakit tényleg szeretünk, akkor azt úgy tegyük,
hogy azzal ne okozzunk fájdalmat neki. Hisztériás jelenetek, öngyilkossággal
való fenyegetések nem nagyon érnek célt. Az idővel az ember értékrendje
is fejlődhet, és ha nem égetünk fel minden hidat magunk mögött, azoknak
a bizonyos hullámoknak a kedvezően történő alakulása akár elősegítheti
a későbbi tartós, mélyebb szerelem kibontakozását is.
A fiataloknak ilyenkor nagyon sok személyes gondjuk is van. Bár korábban már sok szexuális jellegű viselkedésmódot begyakoroltak, a nemi aktus viselkedési, cselekvési eseményeiben gyakorlatlanok, tapasztalatlanok. Nem tudják, hogyan viselkedjenek. Ezért sok bizonytalanság van bennük, félnek is egy kicsit: a lányok főként a terhességtől meg a korábban hallott mendemondák alapján az első aktus fájdalmától, a szüzesség elvesztésével járó vérzéstől stb. A fiúknak sokszor az okoz gondot, hogy elügyetlenkedik a dolgot: az a nemi izgalom, amely addig már valamely kép felidézésére is elöntötte őket, akkor vagy nem, vagy túlságosan is korán következik be, s így „szégyenben maradnak", vagy ha az ő részükről minden jól megy is, nem sikerül partnerüknek örömet szerezniük. Még nem tudják, nem tapasztalták, hogy az érett, fejlett kapcsolatban, amelynek — mint említettük — nemcsak önmagában a nemi aktus a célja, a partnerek mindezeket a problémákat könnyen áthidalhatják anélkül, hogy közös élményüket bármiféle csorbát szenvedne.
Az első néhány — esetleg több — nemi aktus rendszerint valóban nem sikerül tökéletesen, mint általában minden olyan dolog, amit először teszünk életünkben. Az összehangolódás időbe telik, hiszen ebben is, miként a pszichoszexuális fejlődés korábbi eseményeiben, sok mindent meg kell még tanulni, a kielégülést és a kielégítést be kell még gyakorolni. A gyakorlatlanságot azonban ellensúlyozza az érzelmi fűtöttség, a szerelem. A szerelem állapotában ugyanis a személyiség fokozottan képes a közös élmények átélésére. Az ekkor felszabaduló érzelemnek nagy lélektani mozgásokat indítanak el, olyan változásokat hoznak létre a vegetatív idegrendszerben és a belső elváltozású mirigyek rendszerében, amelyek révén a személyiség mintegy mozgósított állapotba kerül. Ilyenkor az ember különösen érzékennyé válik a partnertől érkező szexuális ingerekre, ezek könnyebben és magasabb szinten váltják ki ezt a testi és lelki fezsülségi állapotot, amely a kielégülésben oldódik. A nemi magatartásnak, a nemi aktus előjátékától a kielégülésen át az utójátékig ívelő testi és lelki változásoknak ezekről az élettani — idegrendszeri és hormonális — szabályozási folyamatairól azonban részleteiben még keveset tudunk.
A nemi élet éretten való, szép megkezdésének a legalapvetőbb feltétele az összehangolt, harmonikus, felelősséget és elkötelezettséget vállaló emberi kapcsolat, amelynek alapja a partnerek közötti érett szerelem képessége és az önkéntesség. Az ilyen kapcsolatban a partnerek egyenrangúak, azaz egyforma jogú és értékű szereplők. A nemi aktus során is azok, tehát olyankor is — mint ahogy mai életünk mindenféle más társas kapcsolatában — kölcsönösen kell alkalmazkodni egymáshoz. Nincs aktív és passzív résztvevő, mint ahogy azt régebben gondolták, a partnerek közösen és együttesen törekednek élményük minél teljesebb gazdagítására.
Ne féljünk tehát attól, hogy kiszolgáltatjuk magunkat azzal, ha látszik az öröm rajtunk, hiszen ezzel csak fokozzuk a mások örömét és önbizalmát. A pozitív reagálás elősegíti, megkönnyíti azt a tanulási folyamatot is, melynek során a partnerek kitapasztalják az egymásra jellemző sajátosságokat. (pl. a szexuálisan ingerelhető testtájat, az erogén zónák helyét, jelentőségét stb.) Az aktív, kísérletező félben kellemes érzést vált ki, ha látja, hogy örömet okoz, s még inkább törekedik a másik reakcióinak megismerésére, és ez a visszajelentés még a saját izgalmi állapotát is fokozza.
Mint minden tanulási folyamat, az összehangolt szexuális élet is az ismétlésen alapul. Csak a tartós kapcsolat során jön létre az a pozitív beállítódás, amely teljesebbé teszi a kielégülés élményét.
A KÖZÖS ÉLMÉNY
A nemi aktus testi, lelki és viselkedésbeli történéseit három szakaszra szokták osztani. Ez persze kissé mesterkélt felosztás, hiszen e történések egyetlen eseménynek, a nemi aktusnak a folyamatos ívét adják. Az első szakasz a már említett előjáték. Ez a szexuális izgalom kölcsönös felkeltésének és fokozásának eseményeit, a lelki egymásra hangolódást, az egymással való azonosulást és a szervezet élettani felkészülését jelenti. A partnerek személyiséghatárai fellazulnak, öszszeolvadnak, személyiségükben szinte eggyé válnak. A fokozódó belső feszültséget kísérő - már említett - testi változások ( a női nemi szerv nedvesedése, a hüvelybemenet izomgyűrűjének ellazulása, a férfi nemi szervének megduzzadása, majd megmerevedése) előkészítik a nemi szerveknek a következő szakaszon bekövetkező egyesülését, a hímvesszőnek a hüvelybe való bejutását.
A fokozódó, mind magasabb szintre jutó testi és lelki feszültség a következő szakaszban, a tulajdonképpeni aktusban éri el a csúcspontját és a csúcsra érve az oldódást. A feszültségi csúcs elérésében ekkor legfontosabb szerepe a közösülő mozgásoknak van. Szükséges, hogy ez a mozgás kölcsönös és összehangolt legyen. Ritmusa előbb lassabb aztán felgyorsul, az oldódás a kielégülés pillanatában pedig az egész testen végighullámzó akaratlan izomrángássá alakul, majd ritkulva elcsendesedik.
A kielégüléssel az egymást szerető, érett emberek között tulajdonképpen
még nem ért véget a nemi aktus. Noha a feszültség oldódását a szervezetnek
általánosan ellazult állapota követi, s a nemi szervek, az erogén zónák
nehezen reagáló, ingerelhetetlen állapotba kerülnek, az együtt maradásra
még ekkor is nagy szükség van. A nemi aktus befejező, utójátéknak nevezett
részében van lehetőség az élmény együttes jellegének megőrzésére. Ilyenkor
a kölcsönös gyöngédség, a csók, a simogatás megerősíti az elmúlt élményt,
az együttes örömet, az egymással való elégedettséget. És ez nemcsak azért
fontos, hogy örömmel és kedvvel gondoljanak a partnerek a nemi élet boldogságára,
és ezt a boldogságot máskor is várják egymástól, hanem az örömteli közös
nemi élmény elengedhetetlen feltétele annak is, hogy harmonikus és kiegyensúlyozott
legyen a partnerek közötti kapcsolat a hétköznapi élet minden más tevékenységében,
eseményeiben is.
Vissza a tartalomhoz

Sárközi László (16) C.J. Laca
— Már három-négy éve nyomom a szöveget. Meghallgattam Ganxsta Zolee
lemezét, azóta arról álmodoztam, hogy lesz egy csapatunk. Meglett, most
király az érzés. Valamennyi szövegünk tetszik. Imádom a rapet! Csak a színpadnak
élek!
Michalovič Tibor (15) O.J. Tee
— Az Új remény című dalunk videoklippje egy narkós srác napját mutatja
be. Átdrogozta az éjszakát, a klipp elején felkel, és elindul a vágyai
után. Találkozik a dealerrel, drogot vásárol kétezerért, azután az aluljáróban
találkozik az álmával. A filmben mindhárman a srác bőrébe bújtunk.
Múcska Péter (15) Mr. King
— Nem mi tehetünk arról, hogy kemény világról szólnak a dalaink. A
lakótelep, ahol élünk, kiváló gyűjtőhelynek bizonyul a szövegekhez. Különböző
bandákat látni, sok a betörés, este tele van a környék drogosokkal.
Most készül a Nagycsávók (Mögöttünk az utca) című számunk, az erről szól.
Nagyon kell magunkra vigyázni, ezért is kezdtem ökölvívással foglalkozni.
Rév Tamás (22) DJ. Revi
— Tavaly láttam az együttes augusztus huszonötödikei koncertjét, és
menten arra gondoltam, hogy fel kéne őket karolni. Eljöttek a stúdiómba,
felvettük az Új reményt, és szinte magától jött az együttműködés. Szilvia
hangja alkalmas szólófeladatra is. Olyan hang ez, melyben ott a szabadság.
Szív címmel írtam neki a minap egy dalt, és remekül énekli, akárcsak a
Két erő refrénjét. Bízom benne, hogy nagy meglepetés lesz a Gang Star’s
bemutatkozó albuma!
1998 — 2000
Péter ötlete volt az együttes, Tibié a név, és úgy kezdődött, hogy
Laci meg Péter gondolt egy merészet, és Fekete-Fehér Hip-Hop nevű duójához
— amely kilencvennyolctól kétezerig működött — új tagokat keresett. Jöttek
is. Előbb Varga Krisztián, azután Tibi.
Kilencvenkilenc végén koncertet adtak a suli tanulóinak.
2000
Egy éve, nyár elején, Králik Róbert, a Komáromi Városi Televízió riportere
interjút készített a csapattal, Kren Arnold kezelte a kamerát, és a két
tévés jóvoltából azonnal elkészült az Iskola című számuk videoklippje is,
melyet az interjú után bemutattak a városi tévé péntek esti adásában, amit
kétszer megismételtek. Nem sokkal ezután a városi művelődési központ és
Varga Anna igazgatónő segítségével felléptek a Klapka téren, majd magazinunk
és a Kom-Art ügynökség nagy nyári rendezvénye, az Ifi-Bikini Party következett
Pathon, a fürdőben, ahol Puha József faggatta Tibit a Randevú ottani
élő felvételén. November 24-én volt egy kísérletük, az első járási Ki Mit
Tud? mezőnyében, nem sikerült, egyre jobban érezték: valaki még hiányzik...
2001
Több jelölt meghallgatása után márciusban érkezett Szilvia. Nem sokkal
utána Rév Tamás, a hazai magyar popzene terén már tapasztalatokat szerzett
zeneszerző vette kezébe a csapat sorsát. Krisztián kivált az együttesből,
így négyen vették fel Tamás stúdiójában az Új remény című számot, amely
helyet kapott az Európa Klub ifjúsági szervezet Légy tiszta! elnevezésű
drogprevenciós előadásában, melynek premierje március 30-án volt. Komáromon
kívül Érsekújvárott, a Klikk Pubban — fellépésük önhibájukon kívül elmaradt
— valamint Vágsellyén, a Sellyei Ifjúsági Klubban voltak a drogellenes
társulattal. A dalhoz május végén Rév Miklós rendező irányításával videoklippet
forgattak. A Gang Star’s ott lesz az idei Klikk Fesztivál zárónapján, július
hetedikén,szombaton délelőtt. Akkor kerül bemutatásra a Légy tiszta!
a Dan Stage sátorban, ahol ingyengulyással várja a fesztivál alatt elfáradt,
éhes táborlakókat az Európa Klub. Az együttes most lázasan készül, bemutatkozó
albumuk őszre várható.
Vissza a tartalomhoz
Szilárd: — Tizennégy évesen kezdtem drogozni. Először füvet, majd LSD-t használtam, később amfetamint. Másfél évig tartott. Akkor eldöntöttem, hogy szakítok a narkóval meg az akkori baráti társaságommal, és bejövök az intézetbe. Öt hónapja vagyok a lakója.
Gergő: — Négy éve kezdődött. Füveztem, azután speedet szedtem. Nem volt elég, elkezdtem heroinozni. Azután kórházba kerültem, mert már elég „gázos" volt a testfelépítésem. Kikerülvén a kórházból, azt hittem, minden sikerült, de visszaestem. A szüleim miatt jelentkeztem a drogrehabilitációs intézetbe, de jobb is, hogy bejöttem. Már másfél éve itt vagyok.
Laci: — Öt évvel ezelőtt kezdtem el drogozni fűvel, bélyeggel, majd volt egy diszkós időszakom speeddel, extasy-tablettákkal. Azután kipróbáltam a heroint, és az jött be a legjobban. Három évig csináltam, közben nagyon sok mindent elvesztettem. Teljesen kikészítettem a családomat. Mindenemet eladtam. Meguntam. A szüleim is megunták. Közös megegyezéssel kerültem az alapítvány intézetébe.
Miért nyúltatok a droghoz?
Szilárd: — Kerestem valamit, amit talán a szüleimtől kaphattam volna meg. Nem figyeltek rám, szeretethiányban szenvedtem, azt hittem, a kábítószerben vigaszt találok, de tévedtem.
Gergő: — Sokat unatkoztam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Kipróbáltam a drogokat. Nagyon bejött. Közben egy kicsit eltoltam az életemet. De hát csak jobb lesz majd tisztán elkezdeni megint az egészet.
Laci: — Nálam nagyon sokat számítottak a haverok. A bulik nem múlhattak el kábítószerezés nélkül.
Azt gondoltátok, nagyobbak lesztek a többiek szemében, ha narkóztok?
Szilárd: — Sokkal kisebb vagyok a többieknél! Valóban azt hittem, hogy nagyfiú vagyok, mert drogozok, közben éppen az ellenkezője érvényes. Lecsúsztam a társadalom legalsóbb szintjére.
Gergő: — Soha nem éreztem, hogy nagyobb lennék, elbújtam a társaságokban. Ez nem dicsőség, inkább szégyen.
Laci: — Ez így van.
A félelmet meg lehet szokni?
Szilárd: — Mindig féltem a rendőröktől. Többször elkaptak anyagozás miatt, sokszor megvertek. Még most is folyamatban vannak ellenem büntetőeljárások. A rendőrtől való félelem mélyen megmaradt bennem. Tiszta fejjel nézni a dolgokat egészen más. Most már nem kell attól félnem, hogy bemegyek egy diszkóba, beanyagozom magam, jön egy razzia, és elkapnak. Bevisznek és megvernek.
Gergő: — Tisztán sokkal jobban parázik az ember. Már van tétje. Annak idején belőve egyszer sem kaptak el. Szerencsére.
Laci: — Nekem is nagyon sok rendőrségi ügyem lett. Kábítószerezés és a rávaló megszerzése miatt is.
Felajánlottátok, hogy mindezt az Emberbarát Alapítvány előadásain, a gyó-gyuló volt narkósokból és nevelőkből alakult zenekar dalai között elmondjátok.
Gergő: — Szerintem vannak, akik elítélnek bennünket. Nem tudják, hogy leállni nagyobb dolog, mint elvégezni egy főiskolát.
Szilárd: — Most másodszor beszélek közönség előtt. Az első prevenciós fellépésem Monoron volt tizenkét-tizenhárom éves gyerekeknek. Nem is kérdeztek semmit az előadás után.
Gergő: — Már nincs lámpalázam. Ez a tizedik alkalom, hogy elmondom a dolgaimat. És mindig ugyanúgy. Minek hazudnék? A tizenhét-tizennyolc éves fiatalok mindig kérdeznek az előadás után. A kábítószeresek nem jönnek oda. Nem kíváncsiak. Inkább köpködnek ránk, milyen gyökerek vagyunk, hogy leálltunk.
Laci: — Most először állok közönség elé, de szeretnék több helyre is elmenni. Jó hatással vannak ezek az alkalmak azokra, akik még nem drogoztak. Átgondolják, amiről beszélünk.
Otthon változott a helyzet?
Szilárd: — Anyuékkal többször beszéltem telefonon. Azt vettem ki a hangjukból, hogy még bizalmatlanok. Azok a sérelmek, amiket az anyagozás által okoztam nekik, a bűnözés, meg hogy a saját dolgainkat elhordtam otthonról, nem múlnak el nyomtalanul. Be kell bizonyítanom, hogy megváltoztam, és soha többé nem leszek olyan, mint amikor drogoztam.
Gergő: — Úgy érzem, anyuék már bíznak bennem. Volt egypár visszaesésem az intézetben. Még ki sem derült, de már felhívtam őket, és elmondtam nekik. Nem is gondolnak arra, hogy megint elkezdem. Van bennük még egy kis félelem, de kisebb, mint a legelején volt.
Laci: — Odahaza befogadtak. Csak egyszer estem vissza, közel egy éve. Alkohollal. Többé nem fordulhat elő! Igyekszem meghálálni a szüleim bizalmát.

Régmúlt közeljövő
Fényes víziókba fakult
önarcképem
cinikus mása lettem,
...akarom a napot
akarom a félmeztelen integetést
a sínek közti
vonatról.
...volna jó a régi cimbora
az öreg meleg
minek íze
mint tegnap örvénylő citromlé
vet ágyat számban,
csak kóstolgatom nyirkos
vermem.
késsel, kézzel marcangolok
emlékpárnát
de csak vacak toll csörömpöl
...csak vacak tollzaj
Ezredik álom
Petyhüdt koboldokkal
részegülök
a pillanat buborékában,
de pirkadatra
csipkebogyófőzelékké
aszalom a tegnapot,
kiszárítom
majd emlékkönyvbe tapasztom
az ezredik álmom
száraz hasonmását.
Krisztián dunaszerdahelyi állandó vendégünk, bizonyára sokan már
az álnevét is ismerik...
Szalay Jutka:
Látomások(k)
I.
Mondd csak, miért nem szólnak az ájult harangok?
a madarak fénycsóvaként tűnnek el
a nagy vizek felett.
Szemed sem lát mást,
csak a Napot, mely mint egy
vad katarzis tűnik el
a széttárt combú völgyek között...
II.
A Tejút csigalépcsőin
leereszkedett a csend,
s vékony holdsugarakból
font koszorúkat rakott
az alvó lányok fejére.
III.
A béke ösvényén
lépdelsz olyan magabiztosan.
Szemed miért keresi
az állandó végtelenséget?
Megtalálni úgysem
fogod soha...
Nézz körül! Látod?
Csak egy elpusztíthatatlan
királyság véres kezei
nyúlnak a magasba...
IV.
Hát újra itt vagytok!
Sodort hajú angyalok
képébe bújtatok,
de én megismertelek benneteket,
sólyomszárnyú végzetek...
V.
Hiába várlak,
már ötmillió éve hívlak,
de mindhiába
korallszagú ágyad
homokörvényéből
megszabadulni nem tudsz
(ó, hát miért várlak mégis?!)
Azt hiszem, ezt a hölgyet sem kell bemutatni azoknak, akik olvasnak
is, nemcsak írnak.
Grédi László:
Itt-ott
A lámpa körül sürögtem-forogtam,
hogy észrevétlenül
a zsebembe ragasszak egy kis
fényt,
néha érezni lehetett a
rágó-egységet,
ahogy hajba kapaszkodva falaz
be mindent,
akkor a végtelen is egy
pontba vánszorgott
s a romokból táplálék-nyuansz
nyújtózott
Rejtekhely
kis palotám a
váram itt e
fekete mély
verem,
néha gyertyát
gyújtva látom
-azt hiszem-
kiismerem
Csapágy
ahogy sínek
követik egymást,
feketétől feketéig
itt vagyok
magam után
kisírva a vizet
sósra sikerülve
rángat
Laci 19 éves, Felsőszeliben él, jelenleg a nyitrai egyetem másodéves
diákja, méghozzá matematika-informatika szakon.
Vissza a tartalomhoz

Hogyan alakult a zenekar?
— A szenegáli születésű Mbaye Ndiaye alapította a zenekart 1997-ben
Budapesten. Elég népes a társaság, s itt nemcsak a létszámra, hanem a nemzetiségre
is gondolok. Összesen 12-en vagyunk, s van közöttünk szenegáli, kenyai,
kubai, holland és persze magyar muzsikus. Én két éve vagyok tagja a zenekarnak.
Hogy jellemeznéd az Afro Magic zenéjét?
— A zenekar vezetője és a fő dalszerző Mbaye Ndiaye, aki szülőföldje
ősi, ritmus- és dallamvilágára, illetve eredeti népzenéjére helyezi a hangsúlyt.
Részben ezt tükrözi a zenekar hangszer-összeállítása is, melyek közül meghatározó
szerepe van az eredeti szenegáli fatestű dobnak, a djembének, és más afrikai
ritmushangszernek is; a kígyóbőrrel bevont úgynevezett talkin' drumtól
a derbukán át a maracasig.
Az együttes eleinte rituális nyugat-afrikai dobzenét játszott. Erről
tanúskodik a '99 januárjában készült "Bébéyo" című műsoros kazettánk is.
Később modern hangszerekkel kiegészülve (gitárok, fuvolák, szaxofonok)
új zenei arculatot alakítottunk ki, melyben így — az eredeti ritmusok és
dalok megőrzése mellett — az arab zenei motívumok, valamint a modern pop
és jazz stílusjegyi is helyet kaptak.
Koncertek?
— Egyre gyakrabban koncertezünk vidéken, és nemrég két nagysikerű
lengyelországi turnén is részt vett. Rendszeresen fellépünk a Pepsi Szigeten
már 1997 óta.
Az említett kazettán kívül jelent már meg valamilyen hanghordozótok?
— Tavaly októberben adtuk ki első CD-nket, amely már az európai fülnek
sem idegen afrikai népzenei adaptációkat tartalmaz. A lemezen szerepel
szenegáli, kenyai, guineai, sőt még arab dal is. Úgy gondolom, hogy elég
változatos lett az anyag. Az Eya-ye című szám egy eredeti ghánai esküvői
dal feldolgozása, ugyanakkor a Salia egy rituális esőcsináló dal. Gondolom,
nem kell magyaráznom, hogy Afrikában milyen fontos a víz.
Találkozunk a nádszegi Afro Magic bulin!
Hatalmas reklámhadjárattal találkozhatott tavaly ilyenkor az ember fia,
valami új sorozatot reklámoztak, melynek címe azóta fogalommá vált. Big
Brother. Nagy Testvér. Akkoriban az emberek még csak annyit tudtak róla,
hogy az RTL II folyamatosan közvetíti majd egy lakásban élő csoport mindennapjait.
Embereknek kell együtt élniük anélkül, hogy elhagynák a lakást.
Ám nem csak ők nem mehettek ki. Senki sem jöhetetett be hozzájuk. Sem
ember, sem információ. Mint a jó, öreg kommunizmusban...
A lakás minden pontján kamerákat helyeztek el, melyek minden nap tudatták
velünk: mikor vakarja Hans a hátsó/első felét, miképp vall szerelmet Jürgen
Heidinek. A pikánsabb jeleneteket — mondanom sem kell — kihagyták a sorozatból.
Vagyis semmi jóra nem lehetett számítani!
Minden tizedik nap után szavazhatott a tévénéző: ki menjen a sorozatból,
ki maradjon. Aki pedig végig bent maradt, százezer márkával lett gazdagabb.
Először tetszett a Big Brother. De már másnap untam. Itták a tejet,
beszélgettek, szomorkodtak, ebédeltek, aludtak. Aztán megint itták a tejet,
beszélgettek... Nem ittak sok alkoholt. Nem böfögtek. Ezek, úgy látszik,
túl emberi tulajdonságok, és nem kedveli az a nézősereg, amely szilikonmelleken
és szteroidmanusokon nőtt fel.
A Nagy Testvér volt a minta. Ma már sok élő kandi-sorozat van. Azok
ott, nyugaton tényleg nézik, igazából élvezik, valóban telefonálnak. Mert
nincs más dolguk. És megengedhetik maguknak, hogy ilyeneket gyártsanak.
Magukról — maguknak.
Ha szembe jön veled egy nő, mit nézel meg rajta először?
— Édesapám mindig azt mondta, hogy a hajat kell nézni a nőkön. Azt,
hogy mennyire egészséges, mennyire van eltöredezve a vége, mekkora
a festék lenövése, milyen a formája. Ezek mindent elárulnak a viselőjéről.
Úgy tudom, divat a lenövés, ha festett hajat visel valaki...
— Így igaz. Attól függ, mekkora a lenövés színkontrasztja, mekkora
a két szín közötti árnyalat, és milyen a természetes haj. Nem a lenőtt,
festett haj a divat, hanem amit megfestenek lenövésnek. Az így festett
haj légiesen könnyed lesz.
Nekem néha égnek áll a hajam egy-egy frizuramegoldástól.
— Igen, hiába vannak a kifutókon ilyen-olyan hajköltemények, ha azokat
nem lehet hordhatóvá tenni, a viselőjükre átirányítani. A fodrászat egy
kreatív szakma. Egyfajta művészet, akár a festészet. A festőnek se lehet
azt mondani, hogy ezt így fesd meg!
Megmondod az ügyfélnek, ha olyan hajat akar, mely nem illik neki?
— Természetesen. Volt, aki dauert kért, ami ma egyáltalán nem divat,
mint ahogy az sem, ha valaki feketéből akar szőkét. Ezek extrém dolgok,
nekem az az érdekem, hogy a vendég elégedetten távozzon. Ám hiába menne
el tőlem boldogan az általa kért hajjal, ha a barátnője azt mondaná: Te
meg hogy nézel ki?! Ilyenkor jön a fodrász korholása. Nem védene
meg engem, hogy ő beszét rá. Igényes munkát kell kiadni a kézből. Ezzel
megtartom őt is, és lehet hogy még a barátnője is legközelebb hozzám jön.
A fodrászatban éppen az a legszebb, hogy rá kell jönnöd, hogy mi állna
jól a vendégnek. Ha ezt a vendégeim is tudatosítják, és hiszik, akkor
egy idő után már egyszerűen „csak" rám bízzák magukat.
Rajtam végeznél nagy, drasztikus változásokat?
— Nem tudom, ez akkor derülne ki, ha beülnél a székbe, és elkezdenék
a hajaddal dolgozni. Valószínűleg a derékig érő hajadat nem vágnám le rövidre,
hanem inkább egy kis színt adnék neki, hogy fényesebb legyen. Esetleg még
egy kis formát is vágnék a hajadra, de nagy erőltetéseket nem végeznék
rajta.
A Palóc Társaság 20001-ben hatodszor rendezi meg a magyar őstörténettel és kultúrával foglalkozó nyári művelődési táborát, mely gyökereink igaz tényeken alapuló megismerését, nemzeti önismeretünk és önbecsülésünk elmélyítését kívánja szolgálni. Azt akarjuk, hogy magyarságára értékként tekintsen a Kárpát-medencében és a nagyvilágban elszóródott magyar, hogy évezredes nemzeti kulturális örökségünket és ősi anyanyelvünket megőrizve, ápolva és fejlesztve gazdagítsuk az emberiséget.
A tábor kiemelt témája ezúttal a magyar rovásírás lesz. További témák:
A sumiroktól a magyarokig, A Tamás-akta, Ópusztaszer, Ősképek, A Szent
Korona misztériuma, A párthus-kérdés, Zene és nemzettudat. Az előadásokat
esténként kiegészítő műsorok gazdagítják, a tábor előadó vendége lesz Bencsik
András, a Magyar Demokrata főszerkesztője és Bodonyi András zeneszerző
is. A helyszín a hajdani Hont vármegye székhelye, Ipolyság. Elszállásolás
kollégiumi szobákban, napi háromszori étkezés biztosított. Érdeklődni,
jelentkezni a következő címen lehet: Palóc Társaság, 990 31 Ipolyvarbó
(Vrbovka) 53, Tel: 0854 / 488 11 37
Szeretettel várunk Benneteket. Gyertek Ipolyságra!
A tavalyi győztes, Narancsik Sándor ezúttal csak díszvendégként jelent
meg, tolókocsijában ülve izgulta végig a versenyt.
Sándor,
sokan csak azért jöttek el, hogy lássák, amint megvéded a címedet. Sajnos,
ahogy látom, törött lábad ezeket az álmokat kettétöri. Hogy történt a baleset?
— Világrekord megdöntésre készülődtem hét mázsás traktorgumival, gyakorlás
közben megbicsaklott a lábam és telibe talált a gumi.
Te, mint négy aranyérem tulajdonosa és nyolcszoros szlovák bajnok,
kit tartasz a verseny legnagyobb esélyeseinek?
— Őszi Ferencet tekintem a legnagyobb esélyesnek, remélem így ő indulhat
majd a Közép-Európa Legerősebb Embere díjért folyó versenyen.
És elkezdődött. A versenyzők telefonkönyv-tépéssel „melegítettek", melyet a vágsellyei Peter Mudroch nyert meg, aki hatalmas szurkolótáborral érkezett Komáromba. A húsz telefonkönyvet 24 másodperc alatt tépte ketté. Ez ugyan jócskán elmarad Narancsik Sanyi csúcsától, de így is 13 másodpercet vert Őszire. Vajon miért?
—
Négy hónapja volt egy izomszakadásom és egy ínszakadásom is. Az utóbbi
még ma is kellemetlen fájdalmakat okoz.
A telefonkönyvek után következtek a kofferek, melyek egyenként 151,5
kg-t nyomtak. A versenyzőknek ezeket mint hagyományos bőröndöket kellett
cipelniük. Ebben a számban a trencséniek villogtak. Az első helyen Pavol
Jámbor új szlovák rekordot állított fel. 50,3 méteres teljesítményével
megdöntötte Őszi eddigi rekordját, aki ebben a számban a harmadik helyen
végzett.
Következett a fatönk-kinyomás. Peter Mudroch 202 kg-ja jelentette az
első helyet. Narancsik Sándor tanítványa, Vass Béla harmadik lett.
— Igaz, hogy Sándor fedezte fel bennem a szikrát, az elhivatottságot,
de nem edzünk együtt. 26 éves vagyok, nagy megtiszteltetés számomra, hogy
itt lehetek. Az egész testépítést csak a testszépítés céljából kezdtem
el. 17 éves koromban mindössze 53 kilót nyomtam, gondoltam, rám férne némi
izom. Rendkívül erős a mezőny, remélem, nem az utolsó helyen végzem.
Ez
kiderült az utolsó három versenyszámból. Béla a legerősebbek között maradt.
A nyolc tonnás kamion húzásánál nagy volt a szórás, mivel a talaj (azaz
salak) rendkívül csúszós volt. Itt a trencséni Tomáš Koller volt a befutó.
A 13 tégla megtartásánál az egymás mellé rakott téglákat alul kell megfogni,
és teljes erőből össze kell őket préselni. Ezt Pavol Jámbor bírta a legtovább,
csaknem harminc másodpercig. Az utolsó versenyszám a kőgolyórakás volt,
ahol Őszi Ferenc harmadmagával az első helyen végzett. Az öszszesített
pontszámok alapján végül is Vass Béla a negyedik, Őszi Ferenc pedig az
ötödik helyen zárta a versenyt. A bajnoki cím pedig Peter Mudroch jóvoltából
Vágsellyére került. Bízunk abban, hogy a jövő évi bajnokságon a már remélhetőleg
felépült komáromi Herkulessel kell majd megküzdenie.
Kalmár „Jeges" Csaba
Vissza a tartalomhoz