IFI magazin * SZTÁRSZIGET * 2001. június

Courtney Love: Lázítás nyílt levélben

A Nirvana egykori vezetőjének, Kurt Cobainnek az özvegye, Courtney Love eddig sem szerette túlzottan a nagy, multinacionális lemezkiadókat. Saját lemezcégét az Universalt be is perelte, mondván, hogy az túlzottan kevés pénzt fizet neki, míg a másik oldalon általa rengeteg bevételre tesz szert. A Hole gitáros-énekese most nyílt levelet írt a kollégáknak, amelyben felszóllítja őket, hogy kényszerítsenek ki új szerződéseket a kiadóiktól. Ebben Courtney részletesen beszámol a zenészeket sújtó igazságtalanságokról, valamint arról, hogy nincs úgynevezett szakszervezete a profi zenészeknek, amely képviselné érdekeiket a kiadókkal szemben. A levélben a hölgy megemlíti, hogy többek között a U2, az R.E.M., Alanis Morissette és Prince is a támogatásáról biztosította már. A nyílt levél azzal vádolja a lemezcégeket, hogy az óriási eladások ellenére mindössze töredéknyi pénzt juttatnak az előadóknak, akik tulajdonképpen a promóciók, a turnék és egyéb járulékos dolgok összes költségének terhét viszik a vállukon, holott ez mind-mind a kiadók feladata lenne. Love véleménye szerint az a tény, hogy a cégek csak a lemezek 5 százalékával érnek el valódi sikert, azaz arany- vagy platinalemez státuszt, nem jelentheti azt, hogy a 95 százaléknyi „hiba" árát az előadóknak kellene megfizetniük. Példákat is sorol, melyek szerinte jól illusztrálják a levélben megfogalmazott vádak és felvetések valódiságát. Többek között a TLC együttes és Toni Braxton kálváriáját említi, akik a többmilliós eladásaik ellenére is csőd közelébe jutottak, mert kiadójuk nem fizetett számukra elegendő pénzt. Emellett további példákat említ a teljesen ellehetetlenült zenészekre, akik bár óriási slágereket írnak, mégis a tönk szélén állnak, mert lemezkiadójuk előnytelen szerződést íratott velük alá. Courtney Love végezetül felkéri pályatársait, hogy emeljék fel szavukat az igazságtalanságok ellen, értékeljék át szerződéseiket, és próbáljanak meg közösen fellépni a multinacionális kiadók kizsákmányoló magatartása ellen.

DUMA -  a szerkesztő hangja

Courtney Love előtt már páran kifakadtak, így igazából semmi új a nap alatt. Sokan próbáltak fellázadni kiadójuk ellen, de eddig senkinek sem sikerült megnyernie a csatát. Most azonban akár történhet is valami, hiszen Courtney elég nagy pofájú egyén a zeneiparban. Jaj annak, aki szembeszáll vele. Makacs, önfejű, erőszakos, hisztis nőként ismerhettük meg. Ilyen szószólóra van szükségük a többieknek. Szóval egy csoport Courtney-vel az élen összefogott, hogy felemelje szavát a kizsákmányolók ellen. Hogy mennyiben van igazuk, mennyiben sem, azon lehet vitatkozni. Vegyünk egy kezdő előadót. Bármilyen szerződést aláír, hiszen végre eljutott pályafutásának ama állomására, amelyre akár évekig kellett várnia. Végre lemezszerződéshez jutott. Így akármilyen papírt aláír, csak végre lássa munkája gyümölcsét a lemezboltok polcain. Azután maga az album vagy bejön, vagy nem. A szerződés tartalma igazából akkor kerül a felszínre, ha az előbbi változat következik be, vagyis, hogy az előadó befut, albuma iránt nagy a kereslet. A „titkos" szerződésben benne foglaltatik, hogy mennyi pénzt kaphat. De ha jön a siker, az újdonsült sztár szeretne sztárnak megfelelő életet élni. Ha a vártnál sikeresebb, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy több pénzt kap. És ez ellen nem tud semmit tenni, hiszen a papíron ott van az aláírása. Vállalta a feltételeket, így maradjon csendben. A másik oldalon a lemezkiadókat is meg lehet érteni. Sikerorientált cégek, nem engedhetik meg maguknak, hogy minden lemezért a lehető legtöbb pénzt kifizessék. Ők vállalkoznak, s ha a lemez bukás, akkor értelemszerűen nem fognak nagy összegeket kifizetni. Nem beszélve arról, hogy egy-egy produkció hátterében rengeteg ember dolgozik, s őket egytől egyig el kell tartaniuk az előadóknak. Évekkel ezelőtt Toni Braxton panaszkodott, hogy albumának egy eladott példánya után alig kapott pár centet, pár százalékot az eredeti árból. A másik oldalon sok ember meggazdagodott a produkciójából. Igaz az is, hogy a sikertelen 95 százalékot a sikeres 5 százaléknak kell eltartania. Van erre példa a magyar zenei életben is. A Magneoton egyik vezetője mondta, hogy Zámbó Jimmy egy albumának bevételeiből hét-nyolc sikertelenebb, eleve bukásra ítélt hanghordozót lehet finanszírozni. Mindez tehát így működik a nagy kiadók háza táján. Az utóbbi időben Magyarországon és a nagyvilágban egyaránt egyre több kis, magánkiadó alakul. Állítólag ott minden másképpen működik. Én nem hinném. Szerintem ezekben is ugyanez megy, csak éppen kicsiben. Ezt a jelenséget nem lehet kiküszöbölni. Ez van. Ez (is) a zeneipar. Így azután kíváncsi vagyok Courtney kirohanásának végeredményére. Nem mintha  bíznék abban, hogy neki sikerülhet, csak akkora a szája...
Puha József

Film: Hannibál a kannibál

Emlékeztek még az 1992-ben óriási sikert aratott A bárányok hallgatnak című filmre? Nos, dr. Hannibal Lecter és Clarice Starling története csaknem tíz év után folytatódik. A thriller rendezését ezúttal Ridley Scott neves rendezőre bízták a producerek.
Anthony Hopkins ennyi év után is töretlen erővel és kedvvel vállalta el a rafinált  pszichiáter és kegyetlen gyilkos szerepét. Jodie Foster valószínűleg semmi érdekeset nem talált a forgatókönyvben, és úgy gondolta, jobban teszi, ha visszautasítja Starling FBI-ügynök szerepét. Az ő helyére ugrott be a folytatásban Julianne Moore.
Az első rész ugye azzal ért véget, hogy Hannibal Lecter megszökött a fegyházból... ? Tíz év leteltével Olaszországban, Firenzében találkozunk vele. Clarice annak ellenére, hogy más komoly ügyekben nyomoz, soha nem felejtette el a kannibál pszichiátert, mind a mai napig kísérti álmaiban...
A fölöttébb furcsa milliomos, Mason Verger sem felejtette el Hannibal Lectert. Bosszút forral, előbb azonban újra össze kell hoznia Lectert Clarice Starlinggal.
Ridley Scott rendező már régebben szeretett volna együttdolgozni Anthony Hopkins-szel. Szerinte Lecter alakja sokkal bonyolultabb, mint ahogy az első részben megismerhettük, s ezért igyekezett filmjében Lecter beteg pszichikumát több oldalról megvilágítani.
Julianne Moore számára óriási kihívást jelentett a szerep, hiszen Jodie Foster olyannyira tökéletesen játszotta az akkor még diáklány Clarice alakját, hogy Oscar-díjjal jutalmazták érte. Hogy végül megbirkózott-e a szereppel és hogy milyen lett a folytatás, döntsétek el ti. Mindenesetre nem árt, ha tudjátok: Hannibál újabb vérengzéseit a film keménysége miatt csak tizennyolc éven felüliek nézhetik meg.

Világsztárok a trencsénteplici fesztiválon

Az Art Film Nemzetközi Fesztivál, amelyre június 22-29. között kilencedik alkalommal került megrendezésre, immár hosszú évek óta az úgynevezett művészi alkotásokból igyekszik a legjobbakat felsorakoztatni. A csodálatos fekvésű Trencsénteplicen zajló rendezvényt mára már olyannyira megkedvelték a diákok is, hogy rendszeres látogatóivá váltak. Természetesen a szervezők legnagyobb örömére, hiszen egyik célkitűzésük éppen ez volt.
A szervezők elképzelése szerint az idén is kapcsolódnak a neves rendezők alkotásai egy-egy filmnaphoz. Lesz például brit és francia filmek napja, japán filmek bemutatója, és a V4- közép-európai konfrontáció sem marad el. Az újdonságok közé tartozik a CILECT fesztiválok nyertes diákfilmjeinek és a HBO The Artists’ Special világhírű művészek életét és műveit bemutató sorozata. Újdonságnak számít az is, hogy a filmkedvelők ugyanabban az időpontban a fővárosi Tátra Moziban is megnézhetik a filmfesztiválon vetített filmeket. Ezzel azoknak szeretnének kedvezni a szervezők, akik érdeklődnek a trencsénteplici művészfilmek iránt, de valamilyen oknál fogva nem utazhatnak el a fesztiválra.
S hogy milyen sztárok lesznek a filmfesztivál vendégei az idén? Nos, ha minden igaz, ellátogat majd a fesztiválra Liv Ullman, Monica Vitti és Philippe Noiret. Az említett világhírű művészek átveszik az Actor’s Mission-díjat. Itthoni színészeink közül Emília Vášáryovának szeretnék átadni ezt a neves díjat.
Amikor e sorok íródnak, még javában folynak a fimválogatások. A versenyfilmek kategóriájába körülbelül négyszáz munka érkezett be...
Ha jó filmeket szeretnétek látni a művész- és dokumentumfilmek kategóriájából, vagy ha szeretnétek találkozni valamelyik világsztárral, gyertek el az Art Filmre. Peter Hledík igazgató és a szervezők szeretettel várnak benneteket!

 

!Oooops: Első durranás

... és berobbant az !Ooops... Az együttest három gyönyörű énekesnő: a Freshből már megismert Asmaret, az egzotikus szépség, Niki, és a vagány Kinga alkotja. Lenyűgöző hangjuk mellett már az első látásra feltűnik: sugárzó, tüzes dinamikus egyéniségek. A trió 2000 májusában alakult Dr. Szakács László producer és Bognár Tibor manager ötlete alapján.

Mi előzte meg a trió megalakulását?
— Asmaret: Már több mint egy éve dolgozunk az együttesen. Mi Nikivel gyermekkori barátnők vagyunk, s nekem ő szólt, hogy lesz egy válogatás, egy lánycsapathoz keresnek tagokat. Elmentünk, előadtunk egy-egy dalt, mindenki a kedvencét. Két hét múlva értesítettek, hogy megfeleltünk, kezdődhet a munka. Fél év elteltével managerünk, Bognár Tibor a kiadónkon keresztül rátalált Kingára, így jött létre az !Ooops...

Honnan a trió neve? Gondolom sokan párhuzamot vonnak a név és Britney Spears nagy slágere között.
— Kinga: Igen, de ez a párhuzam nem helyénvaló. Nálunk Niki volt a névadó. Ő 200 százalékon pörög, siet, kapkod és amikor valamit leejt, mindig azt mondja, hogy upsz. Mivel sokat vagyunk együtt, így ránkragadt, s végül úgy döntöttünk, hogy legyen ez a nevünk. Rövid, frappáns és abszolút jellemző ránk.

Még mielőtt megalakult volna az !Ooops..., mivel foglalkoztatok? Tehát a zenei előéletetekre lennék kíváncsi. Asmaret?
— Asmaret: Én kezdjem?

Igen. Nem véletlenül.
— Asmaret: Pár évvel ezelőtt már volt egy próbálkozásom, szintén egy háromtagú lányegyüttesben. Ez volt a Fresh. Egy szerencsétlen autóbaleset után kiváltam. Tulajdonképpen azóta készülök arra, hogy megmutatkozzam. Azt nem tudtam, hogy milyen formában lépek majd a közönség elé. Pontosabban annak tudatában voltam, hogy nem szólóban, hanem mindenféleképpen csapatban akarok dolgozni.

Miután kiváltál a Freshből, azután futott be igazán a második lemezzel, és a „Táncolj még" című dallal. Ez nem bántott ? Hogy akkor intettél búcsút társaidnak, amikor már a célegyenesben voltatok?
— Asmaret: Akkor úgy döntöttem, hogy ilyen formában velük nem folytatom. A következő évek engem igazoltak. A Freshben sok lánycsere volt. A mostani felállásban már egy sincs az eredeti tagok közül. Ez nem véletlen...  Úgy éreztem, hogy nem tudok velük együttműködni. A menedzsmenttel nem értettük meg egymást. Egyébként kevesen tudják, hogy a „Táncolj még" átdolgozása az én ötletem volt. Imádom Szűcs Judithot. Ezt mindenki tudta rólam. Szerettem volna, ha elkészül az átdolgozás, ám erre csak azután került sor, miután kiváltam. Hogy bántott-e? Ez a része bántott, hogy pont azt a számot dolgozták fel, amit én akartam. De mind a mai napig jóban vagyok a lányokkal, és most már a menedzsmenttel is. Az idő múlásával a sebek begyógyultak, ma már ez nem foglalkoztat.
— Kinga: Nekem is volt egy próbálkozásom, egy szólópróbálkozás. Jó volt, de csak ugródeszkának tekintettem. Én is sokkal jobban szerettem volna lányegyüttesben énekelni.
Az !Ooops... körül nagyon jó a hangulat, kitűnően megértjük egymást a csajokkal. Örülök, hogy velük lehetek.
— Niki: Amikor már dolgoztam, énektanárra költöttem a pénzemet. Gyermekkori álmom, hogy ebben a szakmában helyezkedjek el. Szerencsém volt, mert az első két ember, akikkel megismerkedtem: Bognár Tibi és Szakács Laci. Szerencsésnek érzem magam, amiért kiválasztottak.

Hogyan kezdődtek el a munkálatok?
— Niki: Amikor Kinga csatlakozott hozzánk, már kész volt néhány dalunk, de csak akkor kezdődött az igazi munka. Elkészült az „Érzem" című kislemez, amit a nagylemez követett. Lolly a Bubble Gumból és Kinga is írt néhány dalszöveget az albumra.

Az első kislemezdalt már ismerhetjük a rádiókból. Hogyan lehetne jellemezni magát az albumot?
— Niki: Az albumon 13 nagyon erős dal szerepel. Több zeneszerzővel dolgoztunk: Ember Péterrel, Antall Péterrel, Farkas Zoltánnal. Követtük a mai zenei trendet, törtebb ritmus, a Backstreet Boys-, ‘N Sync-vonal és egy-két R&b-s beütésű dal.
— Kinga: Csak a zenei alapokban van hasonlóság az említett fiúcsapatokkal. Ami az éneket illeti megpróbáltuk !Ooops...-osan előadni a dalokat. A szövegek az emberi érzésekről: szerelemről, bánatról szólnak.

A lányegyüttesek két-három éve voltak igazán a csúcson. Lásd: Spice Girls, All Saints. Ez a divathullám mára alábbhagyott. Ebből kifolyólag nem gondoljátok azt, hogy kicsit elkéstetek, jobb lett volna korábban belevágni, a divat kellős közepén?
— Asmaret: Nem, egyáltalán nem gondoljuk. Új arcokra ugyanis mindig szüksége van a közönségnek és a szakmának egyaránt.
— Niki: Hogy mikor alakul meg egy csapat az teljesen mindegy. A lényeg, hogy itt vagyunk és pozitív visszajelzéseket kapunk.

Mi vár rátok a következő hetekben? Melyik dal jelenik meg másodikként maxin?
— Kinga: Eddig úgy volt, hogy egy lassú számot adunk ki, de ez a terv most kezd megdőlni. Úgy néz ki, hogy egyik gyorsabb tempójú dal jelenik meg, de biztosat még nem tudunk mondani. Most indultunk médiaturnéra. Vizsgáljuk a dalokat, hogy melyik áll hozzánk, meg a közönséghez a legközelebb. Lemérjük a fogadtatást.
— Niki: Bármelyik számra esik majd a választás, nekünk ugyanolyan öröm lesz. Mindegyik megjelenhetne. Nagyon sok dal készült el, ebből választottuk ki azt a tizenhármat, ami felkerült a lemezre. Így gyakorlatilag bármelyik megjelenhet, hiszen egytől-egyig a szívünkhöz nőttek.
— Asmaret: Nagy show-val készülünk, a fellépések nagyon nehéz koreográfiából állnak. Tánctanáraink: a Bubble Gumból Rico és Tiger. Ők készítik a koreográfiát. Sokat dolgozunk. Minden nap gyakorlunk, tánc- és énekórákra járunk.

Puha József

Az ellenállhatatlan TOM Hanks

Talán kevesen tudjátok, hogy Tom Hanks filmszínész a színpadon kezdte pályafutását, mégpedig drámai színészként. Első komoly szerepét a kaliforniai egyetemen kapta Csehov Cseresznyéskertjében. Ebben a szerepben látta meg a clevelandi nyári Shakespeare-fesztivál főrendezője, aki azonnal meghívta vendégszereplésre. Hanks végigjátszott vagy három szezont, aztán gondolt egy nagyot, és elutazott New Yorkba. Itt azonnal ráosztották a Kebelbarátok című komédia főszerepét, s ezután azonnal jöttek a legkülönfélébb felkérések. Tom Hanks nem gondolkodott sokáig: a televíziótól átpártolt a mozifilmekhez.
1984-ben óriási sikerrel zárta az évet. Ekkor készült ugyanis a Legénybúcsú és  A nagy csobbanás című filmje is.
Hamarosan újabb kitűnő filmekben kapott szerepet, először az Önkéntesek következett John Candyvel, majd pedig az Életem a kabaré Sally Fielddel. A közönség imádta a „nagyra nőtt kisfiút" – ahogy Tomot általában emlegetik" – a Szerelem hullámhosszán című alkotásban is, amelyben Meg Ryan volt a partnere.
Ugye emlékeztek a Philadelphia című filmjére? Nos ebben a megrázó történetben Tom Hanks hatalmas alakítást nyújtott. Olyannyira, hogy a szerep a legnevesebb díjat, az Oscart is meghozta neki. Rövidesen egy újabb tökéletes szerepben láthattuk viszont. A Forrest Gump címszere-pében egy lassú észjárású férfi harminc évét elevenítette meg.
Amikor Tom Hanks az Apollo 13 forgatásán dolgozott William Brayles forgatókönyvíróval, előállt egy érdekes ötlettel: vajon nem lehetne-e vászonra vinni az újkori Robinson történetét? Hanks ötlete végül tavaly valóra vált, és megszületett a Cast Away című film, amelynek a főszerepét természetesen ő játszotta. Tegyük hozzá: bravúrosan.
A magánéletéről nemigen látnak napvilágot pletykák, mivel boldog házasságban él feleségével, Rita Wilsonnal és két gyermekükkel. Olykor-olykor inkább Hanks pénzéhségéről cikkeznek a hollywoodi pletykalapok. Persze abban az esetben, ha a sok-sok pénzt a jó filmjeivel keresi meg, egyáltalán nem bánjuk a pénzéhségét. Sőt, izgatottan várjuk az újabb alakítását.

Lemezajánló — Lacza Gergely rovata

Eric Clapton: Reptile

Azt nyilatkozta: ez az utolsó lemeze. Visszavonul. Elhiggyük neki? Tina Turner, Ozzy Osbourne és még sokan mások is párszor „visszavonultak", de szerencsére nem kellett komolyan venni kijelentéseiket. Remélem, Clapton úr sem gondolta komolyan, mert ha igen, akkor a rockzene egyik legmarkánsabb egyéniségét veszti el. Persze a hangja, a gitárjátéka örökre megmarad, de aki még ilyen fantasztikus lemezekkel rukkol elő, annak egyszerűen nem szabad visszavonulnia... Nem hiszem el, hogy ki tudna fogyni az ötletekből. Igaz, lassan hatvanéves lesz, de ha belehallgatunk az új lemezébe, akkor saját fülünkkel tapasztalhatjuk, hogy kifulladásnak, fáradtságnak nyoma sincs. Eric még mindig jó formában van. De hát ő tudja. Mi meg csak reménykedjünk, hogy a történetnek még nincs vége...
Ha néhány szóval kéne jellemeznem a hanghordozót, akkor a következő szavakat írnám le: igényes megszólalás, elegancia, letisztultság, viszszafogott dinamika, univerzalitás, örök értékek.
Ezt az albumot azonban néhány szóval nem lehet „elintézni"... A „Reptile" igazán rádióbarát muzsikát tartalmaz, ennek ellenére abszolút nem nevezhető kommersznek. A lemez első sikerszáma a Stevie Wonder által jegyzett „I Ain’t Gonna Stand For It". Már sokszor meggyőződhettünk arról, hogy Clapton kiváló érzékkel tudja saját képére formálni más előadók számait, könnyed eleganciával úgy illeszti bele az „idegen anyagot" a stílusába, hogy az természetesnek hasson, legyen az blues, rock, folk, reggae vagy egyéb. A Stevie Wonder-szerzemény ennek egyik bizonyítéka. Az „I Ain’t Gonna Stand For It" szokatlan módon kezdődik: már rögtön a kezdésnél belép az ének. De hogyan! Ilyen mélyen, s ennyire markánsan Claptont talán még nem is hallottuk énekelni. Kiváló a versszak dallama, a dúdolós bridge-ről és a refrénről nem is beszélve. A kórus is hatalmasat alakít, de ez az egész lemezre érvényes. S még egy szokatlan dolog: basszusszóló. Kislemezen, klipes számban ez manapság felér egy öngyilkossággal, de Clapton mégis vállalta, hogy benne legyen, és neki volt igaza. Lehet úgy is fogalmazni, hogy ő ezt már megteheti... (?)
A fent említettek után talán már nem is hat meglepetésként az, hogy a lemez fele nem is Clapton-szerzemény. Amúgy az egész album az akusztikus és a rockosabb hangzás jól eltalált keverékeként jellemezhető, amelyben persze nagyban áthat a Claptontól már megszokott bluesos feeling. Külön figyelmet érdemel a fantasztikus hangszerelés, egyik hangszer sem nyomja el a másikat, minden tisztán hallható. Ugyan sok számban dobprogram is szerepel, de természetesen nem kell jungle groove-okra gondolnunk, a dobprogramok csak kiegészítő szerepet kaptak, szinte nem is hallhatóak. Az igazi hús-vér dobos pedig nem más, mint napjaink egyik legjelesebb ütőse, Steve Gadd. Csodálatos, hogy ez a remek dobos mennyire igazodik Clapton stílusához. Nem dobolja szét az eszét, visszafogott eleganciával üti a bőröket. Claptonhoz ez passzol. A többi hangszeres is kiválóan muzsikál, de én külön kiemelném még a basszust (Nathan East) és a The Impressions nevű férfi kórust, amely nagy szerepet kapott a lemezen. Claptont pedig azt hiszem felesleges dícsérgetni, hiszen mindnyájan tudjuk, mire képes. Talán csak annyit, hogy B.B.King szerint ő a világ legjobb gitárosa. Azt hiszem, ezt fölösleges kommentálnom. De a szimpátia kölcsönös. Elég csak a nemrég megjelent közös albumra gondolni, vagy tessék meghallgatni ezt a lemezt. Nyilvánvaló, hogy B.B.King hatással volt Claptonra, de Eric játéka természetesen egyedi, utánozhatatlan, csodálatos. „Mr. Lassúkezű" újabb remekművet tett le az asztalra.

Quimby: Rendhagyó durranás

Különös hangulat és gazdag szövegvilág jellemzi a zenekart. Minden lemezük egy kicsit más. Egy beérett banda szól a hangfalakból, koncertjeik eseményszámba mennek. Két évvel az „Ékszerelmére" című album után most itt van egy rendhagyó, „Morzsák és szilánkok" címre keresztelt anyag. Ebből az alkalomból beszélgettünk a banda egyik tagjával, Varga Líviusszal.

Első lemezetek 1993-ban jelent meg, és a régmúlt idők hangulatát idézi. A közönség hogyan fogadott benneteket és magát az albumot?
— Jól fogadta, de csak a lemez volt újdonság. Mi már a dalokat élőben régebben is játszottuk. Lassan kialakult a közönsége ennek a kicsit színházias, mulatós, rock and roll életérzéssel átszőtt muzsikának. Sajnos a korongon csak egy szeletét tudtuk megörökíteni az élő fellépések hangulatának. Azután jött a „Majom tangó", amelyen több szofiszikáltabb szöveg van, meg elmentünk egy vadabb rockosabb irányba. Minden lemezünk egy mérföldkő, folyamatos változásunk tengerében. Kevésbé hasonlítanak egymásra az albumok, inkább a mi fejlődésünket, akkori életérzéseinket tükrözik.

Kiss Tibivel egy időre New Yorkba ruccantál át. Hazaérkezéseteket követően mégis nagyrészt magyar szövegeket írtatok. Milyen összefüggésben van ez az út és a radikális váltás?

— Nincs összefüggésben, de köze van hozzá, hiszen amikor kint voltunk, ott is írtunk dalokat. Miután hazajöttünk, azután kezdett el Tibi magyar szövegeket írni, és ezek megtetszettek nekünk. Ettől kezdve nem is nagyon írtunk angol dalokat, és egyre jobb magyar szövegek születtek. Megjelent a már említett „Majom tangó", amelyre angol és magyar nyelvű számok egyaránt felkerültek, mert éppen ezek voltak készen. Úgy tűnik, mintha átmenetet akartunk volna csinálni, de ez így nem igaz. Nem akartunk kihagyni egyetlen dalocskát sem, és nem akartuk magyarra fordítani az angolokat. Ezért ilyen ez a cédé.

A Quimbyt gyakran nevezik alternatívnak. Szerinted alternatív ez a zene?
— Igen, ez alternatív zene. Ha van két muzsika, egyik a másiknak az alternatívája. A Quimby mindenhez képest alternatív, ami nem Quimby. Ez a megkopott kifejezés valamikor az underground egy részére vonatkozott. Az emberek tudatában az él, hogy egy olyan valami ez, ahol nincs nagyon kidolgozva a zenei része a produkciónak. A barátaim azt szokták mondani: „az alternatív zene az, hogy vannak emberek, akik össze-vissza játszanak és nyavalyog rá valami hamis liba".

A következő hanganyagotok a „Diligramm" az év lemeze lett. Jelentett ez valamiféle szakmai elismerést?
— Az olyan zenekarok, melyek nem az eladási listákat verik, viszont a koncerttermeket mindig megtöltik, azoknak amolyan meleg érzés, amikor megkapják az ilyen elismerést. Mi is így voltunk ezzel. Egy apró visszajelzés, hogy tényleg jó az, amit csinálunk, és nem kizárólag a közönség egy szűk körének tetszik. Igazából ez nem cél, nem megerősítése annak, amit csinálunk, hiszen ez egy szenvedély, egy belső kényszer és ennek az egyetlen megerősítése az elkészült zene, amit játszunk.

Nemrég jelent meg a „Morzsák és szilánkok" című lemezetek. Miben más ez az anyag, mint az említett Quimby-hanghordozók?
— Nem klasszikus értelemben vett Quimby-sorlemez, nem az új termést vonultatja fel. Ez amolyan Quimby másképpen. Vannak rajta koncertfelvételek nagy termekből és kis klubokból, sőt remixek is. Az „Ékszerelmére" című albumunk dalaiból huszonhat remix készült el, és mi kiválasztottunk közülük hatot a cédére.

Manapság a zene elmaradhatatlan tartozéka a képi megjelenítés. Ti valahogy kevesebb klipet készítettek...
— Igen. Ez kizárólag pénz kérdése. Nem vagyunk olyan jómódúak, hogy klipeket tudjunk forgatni. Azért mindig igyekszünk szűkös anyagi helyzetünk ellenére valami maradandót alkotni. A klippel nemcsak a dalt akarjuk illusztrálni, hanem egy kicsit magunkból is hozzátenni, az örökkévalóságra hagyni. Ebben kiváló partnerünk Antal Nimród, aki több klipünk rendezője. Most egyébként tervezünk néhány remixet képben is megjeleníteni. Két klip mindenképen készül a lemezhez.

Pézman Kis-Kis Zoltáb

Bubble Gum:Második durranás

Lolly, Twity, Rico és Tiger - ők négyen együtt a Bubble Gum. Saját dalok és ütős feldolgozások. Ezek jellemezték a négyest 2000-ben. A június 5-én megjelenő második albumukon viszont újítottak, a nyolcvanas évek hangzásvilága felé vitték el zenéjüket. A „Disco" címet viselő lemez beharangozójaként napvilágot látott dal, az „Aj Aj Aja" a nyár egyik slágerének ígérkezik.

Ha feltűnik a magyar zenei életben egy új csapat, akkor a közönség egyből keresi a külföldi megfelelőjét, kinek a hatására alakult meg. Amikor a Bubble Gum létrejött, rögtön rátok ragasztották a magyar Vengaboys jelzőt. Mennyire vállaljátok ezt fel?
— Lolly: Mi ezt bóknak veszszük. Hiszen ha egy jól menő külföldi együtteshez hasonlítanak valakit, akkor azzal nincs semmi gond. Valóban, a hangzásvilág hasonló, ám mindenképpen csak a vidámságot és a boldogságot szerettük volna átvenni tőlük. Ez összejött. Minden fellépés után vidám és boldog arcokat látunk, és ez nekünk is örömet okoz.
— Rico: Nem ránkragasztották, hanem mi is felvállaltuk, már előre megmondtuk, hogy az egyik kedvenc külföldi együttesünk a Vengaboys. Nem szégyelljük, igenis szeretjük a Vengaboys zenéjét, meg mellette több külföldi és magyar együttest. Nem érezzük semmilyen szinten degradálónak.
— Twity: Egyébként találkoztatok már velük személyesen. Decemberben, egy forgatás után. Kicsit beszélgettünk, de nagyon siettek, rendkívül elfoglaltak. Egyébként aranyosak voltak. Örültünk, hogy találkozhattunk velük. Adtunk nekik egy cédét, reméljük meghallgatták. Ha ismét találkozunk velük, majd rákérdezünk.

A magyar piacon a Vengaboys megjelenésével több együttes próbálkozott ezzel a zenei stílus, hogy úgy mondjam, honosításával. Csak nektek sikerült. Vajon miért?
— Rico: Ezt a befutottságot nem nagyon érezzük, csak azt, hogy vannak fellépési lehetőségek, a közönség nagyon szeret bennünket. Mindenféleképpen a közönség dönt. Amikor egy új csapat kiáll a színpadra, a nagyérdemű leméri, mit tud, mi az amit csinál, s eldönti, hogy kell-e neki. Személy szerint sajnáljuk, hogy a többieknek ez nem jött össze.
— Lolly: Nagyon sokat számít a kapcsolat a közönséggel. Amikor fellépünk, a nagy rohanások közepette mindig szakítunk arra időt, hogy kapcsolatot tartsunk a rajongókkal, érezzék, nekünk nagyon fontosak. Havonta megrendezünk egy fun clubot, sokan jönnek el, nagyon személyes és családias hangulat jellemzi az összejöveteleket. Ez sokat számít.

Rico, említetted, nem érzed úgy, hogy befutottatok volna. Ezt hogyan kell értelmezni? Úgy érzed, hogy a Bubble Gum még nincs a csúcson? Lehet még sikeresebb is?
— Rico: Itt az a kérdés: mit nevezünk csúcsnak. Magyarországon ez a sztárkultusz, ami külföldön már honos, nem nagyon létezik. Nem lehet valakire azt mondani, hogy sztár. Itt előadók vannak, népszerűek meg kevésbé népszerűek.
— Twity: A népszerűség és siker a második lemezzel fokozódhat. Olyan dalokat írtunk, amelyek sokkal inkább rádióbarát dalok. Reméljük többet fogják játszani ezeket, mint az első album dalait. Így nem kizárólag a diszkóba járó közönséget, meg a legfiatalabbakat célozhatjuk meg, hanem még szélesebb lesz a célközönség. Remélem bejön.

Ha már itt tartunk: a legnagyobb magyar kereskedelmi rádiók zenei étlapjáról mind a mai napig hiányoznak a Bubble Gum-dalok. Miért? Holott a másik oldalon a Vengaboys dalait játsszák, ha nem is olyan sűrűn.
— Lolly: Minden rádió arra hivatkozott, hogy dalaink nem illenek bele a zenei struktúrájukba, az ő közönsége nem ezt hallgatja. Szerintem az lenne a jó, ha a rádiók bemutatnának minden egyes dalt, s a hallgatóság döntené el, hogy mire vevő, mit szeretne hallani.

Mennyire voltatok elégedettek az első lemezetek fogadtatásával?
— Twity: Szerintem nagyon jól sikerült. Több mint tízezer példány fogyott el belőle.

Mik a különbségek az első és a második album között?
— Rico: Nagyon sok különbség fedezhető fel. Nemcsak zenei hangzásban, hanem időbeli különbség is van, kb. húsz év. A „Nem adlak kölcsön" című lemezünk a mai divatstílusirányzatokat követte. A második album dalai az 1980-as éveket idézik. A dallamvilágban az akkori kor zenéje érvényesül leginkább. Abban az évtizedben nagyon sok olyan együttes volt, amelyek a könnyebb, lágyabb dallamokat képviselték, és ezt akartuk átvenni tőlük, beleszőni a mi zenénkbe.

Már az első nagylemezeteken is merítettetek a nyolcvanas évekből.
— Lolly: A Dschinghis Khantól és a Boney M.-től dolgoztunk át egy-egy dalt. Most is lesznek átdolgozások. A Blondie-tól a „Heart Of Glass", ami magyarul a „Tengerszív" címet kapta. Nagyon szeretjük ezt a dalt, így igyekeztünk megtartani az akkori hangzást. És van egy másik is, ez pedig a „Kacsatánc", amelyet eredeti szöveggel, zeneileg felújítva tálaljuk. Reméljük, ízleni fog.

Miért kellett ekkora váltás az első lemezhez képest? Kinek az ötelete volt?
— Twity: Közös elhatározás. Szerettünk volna mindenképpen kicsit újítani, kicsit visszanyúlni a nyolcvanas évekbe.

A második album munkálataiból mennyire vettétek ki a részeteket?
— Twity: Mint az elsőből. A zeneszerzőnk: Dr. Szakács László, illetve egy másik zeneszerzővel is bővült a gárda. Ő Ember Péter. Nagyon jó, slágergyanús dalokat szerzett. A szövegeket Rönky Fruzsina, Diramerján Artin írta, s persze Lolly és Tiger.

Mikor kerül a boltokba az album?
— Rico: Június ötödikén jelenik meg „Disco" címmel. A beharangozó dal, az „Aj Aj Aja" május közepétől kapható. Kíváncsian várjuk a fogadtatást.
— Lolly: Tulajdonképpen ez az első kislemezdal egy életérzést fejez ki. Egy igazi nyári slágert akartunk összehozni. Amit mindenki szívesen hallgat, akár a bulikban, akár éppen a strandon, napozás közben.

Puha József
Vissza a tartalomhoz