A Napszínház hét sugara

A falu lakosai körében van kellő igény ilyen fajsúlyos darabokra? Lehet, hogy bohózatok, vígjátékok iránt nagyobb a kereslet...

— Lehet, de ez nem egy üzleti vállalkozás, és nem a kultúrház termének a megtöltése az elsőrendű cél. Nemcsak a faluból, hanem a környező községekből, városokból verbuválódik a közönség, és általában csaknem telt ház előtt játszanak  a színészek.

Mely előadásnak volt a legnagyobb közönségsikere?

— Nagyon sokan voltak kíváncsiak a nyitódarabra, melyen Gogol Köpönyegét Rudolf Péter adta elő. Nagy közönségsikere volt Hobo Földes László József Attila-estjének és Gerendás Péter zenés előadásának is. De egyik előadás sem okozott csalódást, és biztos vagyok benne, hogy a fél óra múlva kezdődő És Rómeó és Júlia sem lesz kivétel. Azt hiszem, hogy a színészek is jól érezték magukat nálunk, ezt példázza az is, hogy Rudolf Péter immár visszatérő szereplője a Napszínháznak.

Egy ilyen vállalkozás önerőből nem működhet, mivel a jegyek előadásából ezt a színvonalat nem lehet elérni. Kik segítették a Napszínházat, mennyire támogatták a legnevesebb, legnagyobb szlovákiai magyar szervezetek, intézmények?

— Sajnos, az utóbbiaktól nem kaptunk olyan szintű idefigyelést, mit véleményem szerint ez a tevékenység megérdemelt volna. A helyi önkormányzat, a Csemadok és a kultúrház viszont sokat segített. Az előadások drágák, annak ellenére, hogy gyakran baráti alapon jöttek ide a színészek. Minden támogatást — anyagit és erkölcsit egyaránt — nagyon szívesen fogadunk és köszönünk.

Hogyan tovább?

A valóság az, hogy a pénzünk elfogyott. A nyár folyamán valószínűleg időnk sem lesz, úgy hogy ez most egy idényzáró előadás is. De továbbra is azon dolgozunk, hogy ősszel ismét kinyissunk. Nemrég például Mácsai Pállal beszéltem egy esetleges szereplésről. Azzal nincs gond, hogy kit hívjunk meg, csak legyen miből.
 

Nagy-Kálózy Eszter: Megtaláltam az utat

— Ez túlzás, de tény, hogy úgy érzem, három év után megtaláltam azt az utat, amelyen haladni szeretnék és tudok is.

Kapcsolódik ehhez valamilyen álomszerep?

— Gyakran lépek fel a színpadon, mindig elsősorban az a szerep izgat, melyet épp akkor játszok el. De azért vannak olyan szerepek, melyek nagyon izgalmasnak tűnnek a számomra. Ilyen például Ibsen Nórája, s bár úgy érzem, hogy gondolatilag, filozófiailag már érett vagyok rá, eddig még nem került rá sor. És mivel mennek az évek, lehet, hogy ki is lépek lassan abból a korból, hogy azt eljátszhassam.

Szerintem ez is túlzás, de ebbe most ne bonyolódjunk bele. Most fejeződött be a várvavárt Karády-film forgatása. Ennek kapcsán Rudolf Péter megjegyezte, hogy Ön olyan csodálatosan énekelte a legendás Hamvadó cigarettavég című dalt, hogy szinte elállt a lélegzete. Nem gondolt esetleg énekesi karrierre is? Például egy önálló album kiadására?

— De igen. A vágy bennem van, de úgy érzem, hogy jelenleg még képzetlen vagyok erre. A Karády-daloknál nem a hangképzésen volt lényeg, hanem hogy rátaláljak a stílusra. Előfordulhat, hogy ha sikere lesz a filmnek, akkor valaki fantáziát lát majd a film zenei alapjának kiadásában. Ezt leszámítva egyelőre még más énekesi szereplés valószínűtlennek tűnik.

Rudolf Péter, a gyakori munkatárs, egyben a férje is. A Napszínházban óriási sikert arattak produkciójukkal. Szinte mindig együtt vannak. Lehet, hogy ez egy ideális házasság?

— Azt nem tudom, de tény, hogy nagyon szeretjük egymást. Ám nem dolgoztunk mindig együtt. Tíz éve vagyunk házasok, és csak most fedeztek fel bennünket egymásnak, mely által mi is felfedeztük magunkat egymásnak, és ez egy fantasztikus jó dolog. Szigorú kritikusai is vagyunk egymásnak — ez nem mehet másképp — de leírhatatlan jó érzés, mikor közös fellépésünkkor együtt fejezhetjük ki köszönetünket a közönségnek.

Nyári varázs

Te is lehetsz modell!

Te is lehetsz modell!!!

Fiúk is jelentkezhetnek!

Kígyóbűvölő

A szülő-gyermek közti kapcsolat a döntő

Felvidéki LÉGYott — Nem csak zene!

Vannak, akik drogellenes vagy jótékonysági koncerteket adnak. Ti miben látjátok turnétok lényegét?
András: Elsősorban szeretnénk az anyaországi srácokkal megismertetni a határon túli magyarok által lakott területeket, így ez a turné nem egy szimpla koncertsorozat.

Hangya: Az én családomnak és az Andrásénak is vannak felvidéki kötődései. Nagyszüleim a háború utáni kitelepítések során kerültek Magyarországra. Az otthoni fiatalok nem igazán ismerik a történelmileg elcsatolt területeket, s gyakran azzal sincsenek tisztában, hogy ott is élnek magyarok. Ezért szerveződik általában legalább egy autóbusznyi fiatal fellépéseinkre kísérőnek.

Mennyire ér célt ezen szándékotok?

András: A Felvidéken kívül újvidéki, ungvidéki és erdélyi szerepléseink is ezt a célt szolgálják
Hangya: Azt hiszem, minden velünk tartó srác megérzi és megérti az azonosságokat és a különbségeket. Itt Szlovákiában például sokkal szabadabbak az emberek, úgy gondolkodásban, mint önszerveződésben, s ez valahol az anyagi biztonság tükörképeként értelmezhető.

Hasonló jó tapasztalataitok vannak a jótékonysági koncert-fellépésekkel is?

Hangya: Ha a kábítószerellenes koncertekre célzol, azt kell mondanom, hogy a biztos szülői háttér nélkül nem igazán lehet nagy eredményt elérni.

Hiszen azt mondják, a jó példa ragadós…?

Hangya: Igaz, én sohasem estem a kábítószerek csapdájába, sőt néhány éve a dohányzást is abbahagytam, de ez saját meggyőződésemből és a szüleim hatására alakult így.  Véleményem szerint minden problémának (és annak megoldásának) az alfája és omegája a gyerek és a szülő közti kapcsolat összefüggéseiben rejlik. Amint ez működőképes rendszert alkot, a külső hatások csupán megingathatják, vagy nézeteiben megerősíthetik a helyét kereső fiatat.

Elhangzott megállapításodat saját tapasztalataidra alapozod ?

Hangya: Úgy is mondhatjuk. Meggyőződésem ugyanis, hogy az ember akire és amire időt akar szentelni, arra megtalálja a módot, s nem keres alibista kifogásokat. Persze mindenki a maga szempontjából fogalmazza meg a fontossági sorrendet. Szabadidőmet jobbára a családommal, a kisfiam társaságában töltöm. Családi barátaink a legkülönbözőbb körökből állnak. Nincsenek társadalmi előítéleteink, de tiszteletben tartjuk az emberiesség íratlan szabályait. Ha tehát az általad említett jó példa ragadós, az elsősorban a fiam irányába fejti ki jótékony hatását.

Az idő szorításában nem váltál elnéző szülővé?

Hangya: Nem. Szerető szigorral tanítom a fiamat, mert hiszem, hogy amikorra ő felnő, már nem lesz jelentősége a határoknak, s így más szemléleti síkra kerülnek a magyar—magyar kapcsolatok is. A legnagyobb érték már ma is az (ön)tudatosság és a tudás.

Káin vándorlása

Útközben Tóth Tibor színésszel

Azt gondoltam, már kamaszként színésznek készültél.

— Géczi Lajos magyartanár, akinek jó kapcsolatai voltak az akkori Tháliával, a színház felé terelt, de nem láttam benne távlatot, nagyobb karriert akartam. Mivel jó voltam biológiából és szerves kémiából, az igazgató úr azt javasolta, menjek katonaorvosi egyetemre Hradec Královéba. A felvételire való utazás előtt három nappal meggondoltam magam. Nem tudtam, mit akarok csinálni, de azt igen, hogy sohasem leszek katonaorvos.

Hosszú volt az utad a színpadig?

— Inkább kalandos. A katonaság után gondolkodtam el azon, hogy mégis ezt a pályát kellene választanom, de csak átmeneti állásként tekintettem a színházra, meg aztán mindenképpen Kassára szerettem volna kerülni. Kapóra jött, hogy mielőtt bevonultam, felvettek segédszínésznek a Tháliához, de amikor leszereltem, közölték, hogy nincs hely a színészek között, színpadmester leszek. Egy évad után átminősítettek színészjelöltnek, majd jöttek a felvételik a színművészeti főiskolára Pozsonyba. Az első nem jött össze.  Másodszor sikerült bejutnom.

Színészként úgy fogadott a színház, mint azt annak idején, a nagykaposi kultúrház nézőterén ülve a hajdani előadások szereplőin láttad?

— A lehetőségeinkhez mérten nincs okom panaszra. Remek szerepekkel, jó kollégákkal, nagyszerű rendezőkkel találkoztam . Persze, voltak keserű pillanatok is.

Az intendantúra?

— Színházilag gyönyörű volt az a három év, színház-politikailag kínszenvedés, mert nem tudok elnyomásban élni. A régi rendszerben odáig jutottam, hogy emigrálok, mert nem tűröm a diktatúrát. A színházban uralkodó diktatúra természetesen egészen más. Az intendantúra idején olyan dolgok történtek, amiket addig elképzelni sem tudtam. Mert hogy jön valaki ahhoz, hogy művészeket szolgaként kezeljen?! Amikor változott a helyzet, vissza is adtam a művészeti vezetői funkciót. Nem tartom magam képesnek vezető posztok betöltésére, színész vagyok. Nagy dilemmáim voltak, hogy bizonyos szerepeket kioszthatok-e magamnak, mert fontos, hogy egy társulatban az ember egyenes gerinccel, emelt fővel tehesse a dolgát, és ne álljanak lobbicsoportok a történések mögött.

Második éve szabad vagy, hiszen szabadúszó színész lettél.

— Azért választottam ezt az utat, hogy leteszteljem magam másokon, kellek-e akkor is, ha nem vagyok egy társulat tagja. Hogy szükség van-e a minőségemre? A barátaimmal, Kováts Marcellel és Sallai Istvánnal bemutatott Arany János balladáiból összeállított estünknek e hónapban lesz a háromszázadik előadása. Szabadúszóként nagyobb az esélye, hogy elkerülhetnek olyan szerepek, amelyeket szerződésben lévő tagként esetleg megkaphatnék. Nem dúskálok az ajánlatokban, de az a kevés felkérés, amit kapok, nagyon impozáns is egyben. Például az idén Káin szerepe a Gali László rendezte Káin és Ábel című színműben Kassán, vagy most Tartuffe a Komáromi Jókai Színház színpadán.

 Telihay Péter rendező különc színházi világba vezetett.

— A pátoszmentes színház mindig közel állt hozzám, a természetes színészi játék híve vagyok. Küszködtem Tartuffe szerepével, lecsupaszítottuk, gesztusaiban eszköztelen, gondolkodó lett. Gyakorlatilag egy széken ülve játszom. Nehéz feladat, hallatlan pontosságot igényel tőlem is és a színpadi partnereimtől is.

Honnan a belőled áradó erő?

— Ezt hoztam magammal azokból az időkből, amikor sportoltam. Focistaként mindig jó akartam lenni. A színészetet sem lehet  elszántság nélkül csinálni. Az előadásban állandóan a legjobb formámat kell mutatnom.

A kopasz fej behatárolt karakter.

— Kényelmes és higiénikus. Az Egerek és emberek idején szerettem meg, de ha a szerepek, mondjuk Liliom vagy a Bánk bán Ottója  úgy kívánták, megnövesztettem a hajam.

Hamletként is kopasz leszel?

— Erről még nem beszélgettünk Árkossi Árpád rendezővel, akivel Az ügynök halála kassai próbafolyamata alatt kerültünk közös hullámhosszra. Betegesen maximalista és precíz ember. Ezek szerintem alaptulajdonságok a színházcsinálásban. Váratlanul ért a Magyarországról érkező felkérés, nagyon félek Hamlettől. Vele töltöm majd az idei nyaramat Kassán, a belvárosi lakásomban, azután Árpáddal elemezni fogjuk minden mondatát. Fél éve hamleti a hangulatom, most kéne elkezdeni próbálni. A premier jövő tavasszal lesz.

Addig még filmet forgattok Jaro Vojtek rendezővel. Nagyszelmencről.

— Nem akarunk felületes, hatásvadász, önsajnáló és sajnáltató filmet, inkább a történelem tényszerű valóságának feltárását. Az ötlet Jaroval közösen született, aki már kétszer járt Nagyszelmencen. Azt szeretnénk megmutatni, hogy egy sorompóval miképp lehet beavatkozni emberek életébe, manipulálni családok sorsát, szűkíteni az ott élők lehetőségeit. Megszólaltatjuk a határ ezen és túloldalán élőket, eljátsszuk a régi történeteket. Azokat, melyeket gyermekként átéltem, és azokat, amik már részei a mítosznak. Rendhagyó dokumentum-játékfilm várható.

Thália: Veszélyes játék

Vadregényes túrák — itthon is!

Mivel vízitúrázzunk? Erre úgy lehet leggyorsabban megfelelni, hogy akármivel, ami úszik a vízen és elférünk rajta mi is. Aki pökhendinek tartja a választ, nézze meg azt a képet, melyet a csehországi Sázaván készítettem 1998-ban. Igen ez egy Trabant karosszéria üres olajoshordókon. Persze, ha lehet, azért a hagyományosabb eszközöket ajánljuk, kizárólag kézihajtásúakat.
A hajót (mostantól ezt írom, ha a mondandóm kajakra, kenura egyaránt érvényes) legalább alapfokon fel is kell szerelni és használat közben gondozni. A tárolás sem mindig egyszerű, akárcsak a vízre jutás. Nem indulhatsz el egy fürdőnadrágban, még nyáron sem. A túrázás technikai feltételei összetettek, de ha pl. hátizsákos túrázó, barlangász vagy, sok ott bevált felszerelési tárgyadat fogod tudni itt is jól használni. Meg fordítva is.
Ahhoz, hogy jól érezd magad egy túrán (akár vízen, akár szárazon) hozzásegíthet a jó felszerelés. Helyesebb, ha úgy mondom, hogy a rossz felszerelés elronthatja az egészet és szélső esetben az életedet is veszélyeztetheti. Lyukas hajó, megrepedt evező, beázó sátor, hideg hálózsák, száraz ruha hiánya mind elég nagy probléma. Lehet az ok viszont apróság is. Elég, ha otthon hagyod a késed vagy a kanalad. Ez ugyan nem ok, hogy éhen halj, de biztos, hogy meg kell várnod, amíg a többiek befejezik az étkezést.
A felszerelést lehet kölcsönözni és birtokolni is. Ha természetjáró ember vagy és most merészkednél először vízre, még ne vásárolj. Hajót, evezőt stb. kapsz a csónakházban vagy a túra szervezőjétől. Tábori felszerelésed lehet az, amit gyalog vagy bringás túráidon használsz. Ruháidat viszont válogasd úgy össze, hogy itt akkor is lehetsz vizes, ha nem esik az eső. Naponta akár többször.
A rendszeresen túrázó saját felszerelést szerez be. Saját értékrendje és pénztárcája szerint. Minél korábban akarsz szezont kezdeni és minél későbben lekonzerválni hajódat, annál igényesebb felszerelésre van szükséged. A túra szabad perceiben társalogj a tapasztaltabbakkal. Nézd meg, mit hoztak.  Ha van a túra közben várlátogatás, városnézés, kell szalonképes ruházat is.
Nem vagyok a civilizációtól való teljes elszakadás híve. A mobiltelefont annak ellenére, hogy lehet rá értelmes ok, nem szívlelem a túrákon. Egy kisrádió viszont arra kitűnő, hogy a kutyarossz időben a helyi időjárás előrejelzést hallgatva visszatérjen a hited, vagy nekiállj pakolni. 1997-es moldvai túránkon úgy kikapcsolódtunk, hogy azt sem tudtuk, hogy közben fél Morvaországot árvíz sújtotta és így a hazavezető út bizonytalan lett.

Testünk többet elárul, mint a szó...

Miss 2001 * A legszebb lányok

Jana

Hosszú heteken át tartottak az előkészületek. Nem érezted úgy, hogy inkább abbahagyod az egészet?
— A gyakorlások pszichikailag és fizikailag is igen nehezek voltak. Három összpontosításon kellett részt vennünk, de ezeket inkább alapos tréningeknek nevezném. Sokszor el akartam menekülni, de szerencsére jó hangulat uralkodott a lányok között, és segítettük egymást.

Mi volt számodra a legnehezebb a verseny előtt?
— Állandóan tornáznom kellett, hogy javítsak az alakomon. Rengeteg zöldséget ettem, és így sikerült lefogynom vagy öt kilót. Még szerencse, hogy szeretem a zöldségeket. Az édességeket természetesen tiltották.

Mi vár rád az elkövetkezendő hetekben?

Anglia — Londonon túl