Ron
Shelton amerikai rendező filmjét elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik
Antonio Banderast, Woody Harrelsont, és imádják a boxmérkőzéseket. Merthogy
bőven lesz részük ebben a kemény sportban...
A
trió esetében a befejezés nem békésen, közös megegyezés alapján történt,
hanem botrányokkal megtűzdelve. Attila és Árpi azt nyilatkozta, hogy ki
voltak közösítve a produkcióból, igen kevés szerephez jutottak egy-egy
fellépés alkalmával. Petra ezzel szemben azzal vádolta meg Attilát, hogy
anyagi tartozása van feléje. A „Lila fellegek" című dalhoz készült klipet
ugyanis saját zsebükből fizették. Megegyeztek, hogy mindenki kiveszi a
részét a munkából, beleértve az anyagi költségeket is. Petra később azt
állította a vele készült egyik interjúban, hogy Attila mégsem fizette ki
a rá eső részt. A feloszláshoz minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy
a trió második albuma nem jött be, ami főleg a kiadó számlájára írható.
Az album egy nagyobb reklámkampány mellett a tavalyi év egyik befutója
lehetett volna.
Jennifer
Lopez /1970/ filmes karrierje az In Living Color című tévésorozatban indult
el 1990-ben. Ekkor azonban már nagyszerűen táncolt, s a tánctudását állandóan
fejlesztette. A bronxi lány hihetetlen erővel vetette bele magát
a színészi stúdiumokba, és a South Central vagy a Hotel Malibu sorozatok
után a filmrendezők is felfigyeltek rá. Kétezer jelentkező közül ő kapta
meg Gregory Nava My Family című filmjének főszerepét, amelyért Independent
Spirit-díjra jelölték. A szép és tehetséges Jennifert ezután sorra
elhalmozták szerepajánlatokkal. Játszott a Pénzvonatban Wesley Snipes és
Woody Harrelson oldalán, a Blood and Wine című alkotásban Jack Nickolsonnal
és az Anacondában Jon Voigttal. Óriási sikernek számított, amikor több
színészjelölt közül végül ő kapta meg Selena, a meggyilkolt énekesnő életéről
szóló film főszerepét.
A Westlife „Uptown Girl" című slágerét szó szerint letaszította a trónról a „Pure And Simple" című dallal a Hear’Say együttes, amelyet öt tini: Myleene Klass, Danny Foster, Suzanne Shaw, Nole Sulliwan és Kym Marsh alkot. Ők egy ausztrál mintára létrehozott sorozat szereplői, amely a „Popstars" címet kapta. Nem véletlenül a találó cím, mivel a show-műsornak is beillő produkció arról szól, milyen akadályokat kell leküzdeniük a fiataloknak ahhoz, hogy sztárokká váljanak. Mind az öt tag teljesen amatőr, több mint 3 ezer jelentkező közül választották ki őket a sorozat producerei, abban a reményben, hogy sikeres sztárokat kreálhatnak belőlük. A jelöltek minden mozdulatait kamerák tucatjai követik, mintegy dokumentálva a sztárság felé tett lépéseiket. Ez a fajta televíziózás az elmúlt időszakban óriási népszerűségre tett szert Angliában, elsősorban a Big Brother-sorozatoknak köszönhetően. Egyébként elkészült a német verziója is a No Angels együttessel, amely Németországban, Ausztriában és Svájcban látható, természetesen szintén óriási sikerrel. A Hear’Say a bemutatkozó kislemezek történetében megdöntött minden eddigi rekordot. A kiadványból egy hét alatt közel 550 ezer darabot vásároltak, s ebből 160 ezer már a megjelenés napján elkelt. Az első napon történt forgalmat illetően ez a második legnagyobb példányszám, Elton John Diana hercegnő halálára újraénekelt „Candle In The Wind"-jének 655 ezres teljesítménye óta. Azután a csapat albuma is az első helyen nyitott, így az angol lista történetében először sikerült új együttesnek bemutatkozó produkcióival egyszerre vezetnie a kis- és nagylemezlistát. Ezt korábban egyetlen zenekar debütáló korongjai sem érték el. A Hear’Say pályafutását persze máris tarkítják botrányok. A „Pure and Simple" ugyanis eredetileg egy Girl Thing-nóta, ám mivel a négyes eddig nem bizonyított, a dal hiába szerepelt a lányok Japánban megjelent hanghordozóján, a szerzők a felvételt egyszerűen eladták a Hear’Say-nek, mivel szerintük az ő előadásukban nagyobb sláger lehet. Nem tévedtek. Csak éppen a Girl Thing is szerette volna megjelentetni, olyannyira, hogy már klipet is készítettek hozzá. A dolognak minden bizonnyal lesz folytatása, csak ezt a hírt most a háttérbe szorítja a művileg kreált formáció frenetikus sikere.
A Hear’Say dala három hétig uralta a kislemezlista csúcsát. Trónolásának az egyik fűszeres csaj, Emma Bunton vetett véget a „What Took You So Long?" című dalával, amely szólóalbumának beharangozója. Emma már egyszer szerepelt társai nélkül a lista élvonalában, ám nem szólóban, hanem a Tin Tin Out nevű csapattal. A „What I Am" című dalban énekelte a refrént, s a második helyig jutottak. Mostani listavezetésével az öt lány közül ő a negyedik, aki szólóban is az első helyre került. Egyedül Victoria Beckham nem élte még át a listavezetéls örömét, bár ő szólódallal még nem is jelentkezett, mindössze egy True Steppers-dalban hallhattuk őt.
Sweet
Sandy - így nevezik Hollywood egyik legszimpatikusabb csillagát mind a
mai napig. Hiába próbálkozik, s játszik vadócot vagy alkoholistát, nincs
mese, a titulus ráragadt. Mellesleg nem véletlenül. Kevés sztár van a bizniszben,
aki olyan kedves és elbűvölő tud lenni, mint Sandra Bullock. A Beépített
szépség című legújabb filmje kapcsán a sztár a szépségipar kulisszatitkairól,
a skatulyákról és a produceri munkáról mesélt.
A színésznő elfogadja ugyan az "America’s Sweetheart" titulust, de ettől függetlenül egyre inkább úgy érzi, hogy harminchat évesen kezd kinőni az "édes kislány a szomszédból" szerepkörből. Mivel meglehetősen jól ismeri a produceri mechanizmust, pontosan tisztában van vele, hogy ha egy bizonyos szerepkörben sikerre visz egy mozit, akkor elkerülhetetlenné válik a skatulya. Mindamellett minden energiáját latba vetve azon munkálkodik, hogy kitörjön belőle.
Nem véletlen, hogy boldogan vállalta el a 28 nap főszerepét, mint ahogy az sem, hogy egyre gyakrabban tűnik fel a vásznon kócosan, smink nélkül. Így volt ez a Beépített szépség ügynökének szerepében is, ahol eleinte egy faragatlan, a nőiességét nem vállaló rendőrnőt játszik, akit a társai egyszerűen csak "roncs"-nak becéznek.
Sandra Bullock szinte minden interjúban megemlíti, hogy pályája egyik legérettebb alakításának tartja a 28 napot. Életre szóló tapasztalatokat szerzett, amikor részt vett néhány csoportos pszichoterápián. Sohasem fogja elfelejteni, hogy a többiek mennyire ledöbbentek, amikor ő, mint ünnepelt sztár egyszer csak megnyílt, és kiderült számukra, hogy ugyanolyan alapvető problémákkal küzd, mint ők. A német származású színésznő, akit Virginiába kerülve tizenöt évesen hidegzuhanyként ért, hogy milyen európainak, vagyis idegennek lenni egy látszólag tökéletesen nyitott kultúrában. Úgy érzi, mindenkinek szüksége lenne arra, hogy egyszer egy évben kiadja magából a felgyülemlett feszültséget, és megnyíljon mások előtt, akiknek hasonló problémáik vannak.
A későbbi Gracie szerep kapcsán vonzónak találta a lehetőséget, hogy ismét smink nélkül, csapzottan álljon a kamera elé. Tökéletes szépség szerinte csak Hollywoodban létezik, ahol a smink és a megfelelő világítás tökéletessé teszik a sztárt, aki reggel ugyanolyan elgyűrten ébred fel az ágyban, mint bárki más. Persze azért Sandra is hiú, hiszen amikor a forgatás során felfedezett a homlokán egy pattanást, rögtön intézkedett: a piciny szépséghibát a komputeres rohamosztagnak el kellett távolítani. Viszont annak ellenére, hogy a sztár sokat ad a külsejére, elképesztőnek tartja azt a felhajtást, ami a szépségversenyek körül zajlik. Miközben az ember azt gondolná, hogy a tökéletes idomú, hamvas bőrű lányok mögött haptákban áll egy egész stáb, a csajok valójában megtanulják a legalapvetőbb fogásokat, és maguk végzik el a legfontosabb procedúrákat, mielőtt színpadra lépnek.
Sandra Bullock elismeri, hogy sokat tanult ezektől a lányoktól. Olyan
elképesztő praktikákról szerzett tudomást, mint például hogy az örök fiatalság
egyik titka az aranyérkenőcs, ami a legjobb szer a ráncok ellen, vagy hogy
hajlakkot kell az ember fenekére fújni, hogy a bikini ne vágjon be az ülepébe.
Ezek persze a szépségiparban ősidők óta közismert fogások. Sandra a forgatás
során egy ideig küszködött némi komplexussal, mivel nem olyan csontsovány,
mint az őt körülvevő szuper csajok, majd rájött, hogy meg kell tanulnia
szeretni és elfogadni a testét, és ha erőszakosan változtatna rajta, többé
nem lenne önmaga. (R.P. / Intercom/bulvar)
Hivatalosan
ugyan még nem oszlott fel az Alice In Chains, de nagyon valószínű, hogy
ebben a formában már nem találkozhatunk velük koncerteken vagy új stúdiólemez
kapcsán. Nem titok ugyanis, hogy a zenekar karizmatikus énekese, Layne
Staley súlyos drogfüggő, és több esztendeje nem adott életjelt magáról.
Egyesek szerint teljesen elborult az elméje, mások meg arról papolnak,
hogy szervezete fizikailag annyira legyengült, hogy már mozogni is alig
bír. Nem tudjuk a teljes igazságot, azt viszont igen, hogy Layne már jó
ideje „üzemképtelen". Csillogása és agóniája kísértetiesen hasonlít a néhai
pinkfloydos Syd Barrett pályafutására, vagy akár a Stone Temple Pilots
frontemberével, Scott Weilanddal is összehasonlíthatjuk, azzal a különbséggel,
hogy Scott még zeneileg aktív (de ha így folytatja, akkor már nem sokáig...).
A Chains több mint egy évtizeddel ezelőtt robbant be a zenei életbe
a „Facelift" című lemezével, rajta az első nagy sikerrel, a „Man In The
Box"-szal. Egy akusztikus mini LP után a Layne Staley - ének, Jerry Cantrell
- gitár & vokál, Sean Kinney - dob, Mike Starr - bőgő alkotta négyesfogat
1992-ben megjelentette a „Dirt" albumot, a grunge egyik alapművét. Az albumon
olyan klasszikusok sorakoznak, mint pl. a „Them Bones", a „Rooster", a
„Would?" vagy a címadó „Dirt". Egy tagcserét követően (Mike Starr helyére
Mike Inez került) ‘94-ben elkészült egy kitűnőre sikerült újabb akusztikus
mini album, a „Jar Of Files". Ekkorra már mindenki tudott Layne problémáiról,
amelyek sajnos a zenekar létét is egyre inkább veszélyeztették. Az 1995-ös
stúdiólemez, amely a csapat nevét viseli, már korántsem sikerült annyira
egységesre, mint előző munkáik. Igaz, ezen a korongon is vannak jó pillanatok,
azonban vitathatatlan hogy korábbi lemezeik színesebbek és színvonalasabbak
voltak. Ugyan a fiúk ‘96-ban kicsit megrázták magukat, és egy jól sikerült
unplugged-lemezzel rukkoltak elő, de azóta semmi... Vagyis „csak" egy box
set a már ismert számokkal, eddig kiadatlan illetve élő felvételekkel,
és ez a mostani „Live" címet viselő élő album.
Írásom tárgya is lényegében archív nótákat rejt, és a 14 számot a felvételek
időpontja szerint három részre lehet osztani. A „Bleed The Freak" és a
csak box seten szereplő punkos/ countrys „Queen Of The Rodeo" még 1990-ben
került rögzítésre. Az „Angry Chair", a „Man In The Box", a „Love, Hate,
Love", a „Rooster", a „Would?", a „Junkhead" és a „Dirt" 1993-ból való,
a maradék öt felvétel (Them Bones, Gold Am, Again, A Little Bitter, Dam
That River) pedig az utolsó koncertekről, 1996-ból. A felvételek minősége
nyers, kásás, nincs utólag „agyonplasztikázva", de ez a zene különben is
arról szól, hogy négy arc kijön a színpadra, aztán nyomják a zenét és kész.
Nincsenek jelmezek, nincsenek pózok, nincsenek gépek. A zenén van a hangsúly.
Szerencsére. Sajnos ez ma nagyon nem divat...
Sejtelmesen indul a „Bleed The Freak", elringat és felpörget a „Queen Of The Rodeo". A „Love, Hate, Love" (itt még jobban emlékeztet a Black Sabbath azonos című számára, mint a stúdiólemezen) a koncertalbum egyik csúcspontja. A másik pedig a „Rooster". Ez a posztumusz (?) live album ugyan nem a lemezek lemeze, akad rajta egy-két hiba, azonban nagyon hangulatos, és aki szereti az Alice In Chainst, az mindenképpen gyűjtse be! Nem csalódik.
Heaven Street Seven
A zenekar 1994-ben alakult és túl van a harmadik nagylemezén. Az utolsó lemezük, a „CUKOR" az együttes első magyar nyelvű anyaga. Legnagyobb sikerük az 1999-es fellépés az R.E.M. előzenekaraként Budapesten. Minden bizonnyal Ti is ismeritek a„Hol van az a krézi srác?„ vagy a „Mozdulj" című felvételeiket. Tehát jöjjön Robi.
Hogyan mutatnád be a zenekart néhány mondatban?
— A Heaven Street Seven egy hat éve létező öttagú zenekar. Magyarországon alternatívnak nevezik, ami valójában nem igaz. A minap olvastam Lovasi András nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy a magyar piacon már szinte minden, ami önálló és gondolatokat fogalmaz meg, vagy egyéni, kicsit igényes azt alternatívnak nevezik. Úgyhogy én nem nevezném alternatívnak a bandát. Szerintünk ez jó popzene. Van négy hanghordozónk, ebből három nagylemez. Néhány mondatban ez a Heaven Street Seven.
1999-ben az R.E.M. előzenekara voltatok. Jelentett ez a fellépés valamiféle előrelépést?
— Nem eredmény és nem karrier szinten volt fontos ez a koncert. Bár valószínűleg egy csomó olyan ember látott minket, aki addig semmit sem tudott rólunk és sok médium is felfigyelhetett ránk, de úgy érzem, hogy főleg szellemileg, érzelmileg volt fontos. Az R.E.M. egy olyan zenekar, amelyet a HS7 minden tagja szeret, ezért is volt fontos ez a fellépés. Egy elég komoly löketet adott nekünk.
Most jártok majd először Szlovákiában. Mit jelent egy úgymond szűz területen fellépni?
— Azt, hogy érdekes lesz. Ez egy új kihívás. Akkor is érdekes a dolog, ha nem mint zenész megyek, de így, hogy mint zenekar megyünk így duplán érdekes. Tavaly nyáron, mikor Erdélyben voltunk az is hatalmas élmény volt.
Neo
Volt egyszer egy Populär nevű csapat, benne Moldvai Márk és Milkovics Mátyás. Most ők a NEO, egy elektronikus zenét játszó duó, melyet fantasztikus remixek is jellemeznek. Elkészítették a „Rózsaszín párduc" a „Minden lében két kanál" filmzenéinek újrakevert változatait és a remek Kispál, Tankcsapda és Másfél mixeik is mutatják, hogy egy színvonalas csapatról van szó. Most a „fél Neot", azaz Moldvai Márkot faggatjuk.
Ti a Populär zenekarban váltatok ismertté. Nem volt nehéz abban az időben, amikor a Bonanza Banzai is nyomult helytállni a magyar poppalettán?
— Akkor mi egyáltalán nem álltunk helyt a magyar poppalettán, ugyanis nekünk akkor jelent meg az első lemezünk, amikor a Bonanza már befejezte a ténykedését. Kicsit nehéz volt, és meg is lettünk bélyegezve, mint egy ilyen Bonanza utód-zenekar. Nekünk abszolút nem ez volt a célunk, csak akkor még annyira kialakulatlanok voltak az elektronikus zene ágai, hogy az egészet belerakták egy kalapba. Mindenki, aki szintetizátoros zenét csinált az csak Bonanza utánzat lehetett. Szerencsére azóta már történtek lépések, de még mindig van mit javítani a közízlésen meg a műfaj értékelésén.
Miért oszlott fel a Populär?
— Tipikus diákzenekarként indult, így egyes tagok még nem voltak tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mit akarnak, az egész életüket a zenélésnek akarják-e szentelni. Négytagú volt a banda és kiderült, hogy csak ketten akarunk ezzel anynyira komolyan foglalkozni, hogy az egész életünket alárendeljük. Egy idő után már teher volt két olyan embert a hátunkon vinni, akiknek ez igazán csak hobbi. Ez egyre inkább fárasztott minket és jobbnak láttuk, ha csak ketten folyatjuk új inspirációkkal.
Kik hatottak és kik hatnak rátok?
— A gyerekkori nagy szerelmek a nyolcvanas évek legendás szintipop-bandái, mint a Depeche Mode a Kraftwerk, Peter Gabriel és hozzájuk csatlakoztak a kilencvenes évek elektronikus tánczenéi, főleg a Chemical Brothers, Fatboy Slim előadásában. Főleg angolszász zenéket szeretünk és hallgatunk. A készülő NEO lemeznél kicsit eltávolodunk a kifejezett elektronikus tánczenétől, ami az első lemezt jellemezte és inkább egy hibrid, kicsit a rockzene és a techno között félúton lévő zenét akarunk készíteni.
Talán ismertebbek a remixeitek. Ez hobbi, vagy csak felkérésre mixeltek?
— Hát is-is. Csináltunk remixeket amikre felkértek és olyat is, amihez kedvünk volt. Nekünk azért jönnek jól ezek a remixek, mert ezek bekerülnek az olyan rádiókba, ahol egyébként a NEO dalait nem nyomnák, mert nem kifejezetten rádióbarát zenét játszunk. Ez egy jó reklám a NEO-nak.
Elég régen jelent meg az Eklektogram. Mikorra várható az új lemez?
— Kiadói problémák miatt kicsit csúszik a megjelenés. Korábban szerettük volna. Úgy néz ki, hogy a nyarat átdolgozzuk, és meg kell találnunk a megfelelő kiadót erre az anyagra, mert különben félünk, hogy elsikkad és nem akarunk egy olyan lemezt készíteni ami nem kapható, mint általában az ilyen jellegű albumok Magyarországon. Valószinűleg ősszel jelenik meg.
Naomi Campbell ismét a popszakmában?
Sok férfiszív megdobogtatója: Naomi Campbell ismét szeretne szerencsét próbálni a zenei színtéren. A 29 esztendős modellt a hozzá közel álló személyek elmondása alapján csak egy aláírás választja el az új lemezszerződéstől. A szupermodell már egyszer megpróbálkozott a slágerlisták bevételével, de erőlködése csúfos bukásba torkollott. A „Love & Tears" című dallal csak a negyvenedik helyig jutott az angol kislemezlistán. „Akkoriban, amikor Naomi először próbált meg popkarriert kezdeni, más volt a lista összetétele. Főleg a gitárzene és a britpop uralta a listákat. Most már jóval nyitottabb a közönség. Példa erre az olyan csapatok, mint az All Saints vagy a Steps sikerszériája, így ezúttal Naomi is jó eséllyel vághat neki a popszakma meghódításának." - nyilatkozta egyik ismerőse a sajtónak.
Britney Spearst kirúgta a Pepsi!
Szenzációs bejelentést tett a Pepsi: leváltja az amerikai popüdvöskét. Mint ismeretes, a sajtó hosszasan cikkezett arról, hogy Britney közel négymilliárd koronának megfelelő összegért szerződést kötött a kólagyártó céggel. A szűzies énekesnő helyett azonban a brit S Club 7 popcsapat lesz a Pepsi „Ask for me - Sosem elég" nevű kampányának új képviselője. Mint ismeretes, az óriási üdítőitalcég olyan neves sztárokat vont be zenei programjaiba, mint Robbie Williams, Ricky Martin, Kylie Minogue, a Spice Girls, Michael Jackson vagy a The Corrs nevű ír csapat. Az S Club 7 tagjai természetesen nagyon boldogok, hogy őket választották ki az kóla népszerűsítésére. „Különös dolog lesz, hogy amikor kinyitjuk majd a hűtőt, a saját arcunk lesz a polcokon" - mondta Paul Cattermole a csapat egyik tagja.
Anita
szélesebb körben 1988-ban vált ismertté, miután megnyerte a siófoki Interpop
Fesztivál nagydíját. Előtte egy évvel már szerepelt a Pozsonyi Lýrán, ahol
a legjobb külföldi énekesnő lett. Televíziós műsorvezetőként is tevékenykedett.
Kiadott két nagylemezt, amelyek elkészítésében nagy segítséget kapott a
Z’Zi Labortól illetve annak frontemberétől Janicsák Istvántól. Szerepelt
a „Filmslágerek magyarul" című válogatás egyik részén, Whitney Houston
nagy sikerű „I Will Always Love You" című dalának magyar változatával.
Ám hiába bizonyította ezzel is páratlan tehetségét, az élvonalba egyszerűen
nem tudott betörni. S most, jó néhány év csend után végre megadathat neki
ez is, hiszen új albuma, a Demjén-slágerek átdolgozását tartalmazó „Csak
a vágy..." egyre feljebb kerül a slágerlistákon.
Anita, többéves kihagyás után tértél vissza a zenei életbe, méghozzá egy olyan albummal, melyen Demjén-dalok felfrissített változatai szerepelnek. Így magától adódik a kérdés: miért átdolgozás-lemez és miért Demjén-dalok?
— 1998-ban még nem voltam kiadónál, így minden kötelezettség nélkül olyan dalokat készíthettem, amilyeneket én akartam. Megcsináltuk három változatban a V’Moto Rock utolsó albumáról a „Miért" című dalt, ami az egyik óriási kedvencem. Felkerestem B.Tóth Lacit, hogy játssza le a műsoraiban. Később felkértem, hogy legyen az új lemezem producere. Néhány hetes gondolkodás után igent mondott. Nagyon sokáig töprengtünk azon, hogy öt év után milyen lemezzel kellene ismét a színre lépni. Mivel a „Miért" elég szép sikert ért el, úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy feldologás-lemezt a kedvenc dalaimból. Összegyűjtöttük a V’Moto Rock, a Bergendy valamint Rózsi szólóalbumain található dalokat, s elkezdtünk válogatni, amely egy nehéz feladat volt. A rengeteg dalból kiválasztottunk tizenötöt, s abból tíz felkerült a lemezre.
Auth Csilla első albumának is B.Tóth László volt a producere, és azon is átdolgozásdalok szerepelnek. Ez véletlen?
— Szerintem ez teljesen véletlen. Gondolom Csilla esetében más volt a helyzet, bár nem akarok a nevében nyilatkozni. Az első lemezét készítette, s ez egy út volt, amin ők akkor elindultak. Nekem ez már a harmadik albumom, s úgy gondoltam, hogy mint énekesnő, összeválogathatom egy lemez erejéig azokat a dalokat, amelyek az én kedvenceim, amelyekkel azonosulni tudok.
Pár évvel ezelőtt beszélgettem Demjén Ferenccel, akkor nagyon sokan átdolgoztak Demjén-dalokat, hogy úgy mondjam, szezonja volt. Ő azt mondta, hogy még nem született olyan átdolgozás, amelyre rábólintott volna, mondván ez jó lett.
— Nem az volt a célom, hogy neki megfeleljek. Több okból kifolyólag sem. Ő egy férfi énekes, másképp áll neki a dolgoknak. Nem korosztálybeli, sokkal inkább felfogásbeli különbségek vannak köztünk. Nem szerettem volna olyan lemezt csinálni, ami az ő hangzásvilágát tükrözi. Azt akartam, hogy ezek Anita-dalok legyenek. Mivel többségében elég régi felvételekről van szó, le kellett porolnunk, a hangszerelésen jócskán változtattunk, mai kornak megfelelő dalokat csináltunk belőlük, s így valóban Anita-dalok lettek. Egyébként van a lemezen egy duett Rózsival. Nekem ez egy óriási megtiszteltetés, hogy a szerzőt is oda tudtuk csábítani.
Mivel pár évig nem voltál az élvonalban, gondolom sokan kezdő énekesnőnek titulálnak.
— Igen, ez is előfordul. Benne van a pakliban. Még örülök is neki, ha valaki, mint új énekesnőt fedez fel. El kell mondanom azonban, hogy nagyon sokan várták ezt a lemezt. Több visszajelzést kaptam, hogy érdemes volt rá várni. Nem lehet megfogalmazni, amit mostanában érzek. Csodálatos napokat, heteket élek át, mintha a föld fölött lebegnék. Az „Elképzelt szerelem" óriási sláger. Ezt megelőzően a kilencvenes évek elején fordult elő utoljára, hogy egy dalom felkerült a listákra. Fantasztikus hetek állnak mögöttem.
Sokaknak ismerős lehetsz a televízióból is.
— ‘86-ban a „Moziklip" című Tímár Péter rendezte film volt az első produkció, amelyben saját dallal szerepeltem. Azt egyébként Lerch István és Demjén Ferenc írta. Tehát én énekesnőként indultam el a pályán. Az első lemez megjelenése után, megkerestek, hogy van itt egy ilyen lista, nem volna-e kedvem vezetni. Ez volt a Popkorong. Nem mondtam nemet, s a kettőt megpróbáltam párhuzamosan csinálni, de egyre inkább az volt az érzésem, hogy ez nem megy. A két dolgot nagyon keverte a közönség, nem tudtak hová tenni, s egy idő után abbahagytam. Azután ismét felkértek, és ismét nem mondtam nemet, mivel akkoriban eléggé mellőzött a szakma. A ‘94 őszén induló A3 zenés televíziós csatorán először műsorvezető voltam, utána pedig zenei szerkesztőként is dolgoztam, amit nagyon élveztem. De hangsúlyozom, én énekesnő vagyok. Mostanában többen megkérdezték, hogy nem hiányzik-e a műsorvezetés, s azt kell, hogy mondjam: nem. Nem szeretném még egyszer összekeverni a két szakmát. A közeljövőben az énekléssel szeretnék foglalkozni.
Nagyon sokan örülnének, ha összekeverhetnék a két szakmát...
— Ez így van. Ám én most erre a lemezre tettem fel az életemet, s mivel öt évet kihagytam, nekem még fontosabb, hogy az emberek tudatában az legyen, hogy Anita egy énekesnő.
Milyen terveid vannak a lemezzel kapcsolatban? Ugye április elején megjelent róla maxi cédén a második dal, viszont az első, az „Elképzelt szerelem" is egyre nagyobb sláger.
Nagy örömmel tapasztalom, hogy az emberek megszerették a dalt, s remélem a többivel is így lesz. Ahogy mondtad, megjelent a következő maxi, rajta a „Szerelemördög" című dallal, s elkészült hozzá a videoklip is. Minden bizonnyal az egész évemet ez a lemez tölti majd ki. Még két maxit tervezünk, köztük a duettet is szeretnénk megjelentetni. Manapság egyre több felkérésnek teszek eleget. Szeretnék teljesen élő fellépéseket is vállalni. Tárgyalok több zenésszel, zenekarral. Remélem az év második felétől már lesznek teljesen élő fellépéseim is. Szerencsére van rá igény.
Mi jöhet jövőre? Új lemez, saját dalokkal?
— Míg én ezzel a lemezzel foglalkozom, addig B.Tóth Laci már a következő lemezen töri a fejét, a következő anyagon dolgozik. Nem akarok neveket elárulni, de már tárgyalt egy-két neves szerzővel, akik közreműködnének az albumon.
Visszatértél az élvonalba, így megkerülhetetlen a kérdés: mi a véleményed a mai kor zenéjéről?
— Mindenevő vagyok, a Bomfunk MC’s-től Eric Claptonig mindenkit meghallgatok. Nincsenek előítéleteim. Szerintem jó zene van meg rossz zene. Magyarországon sajnos a kilencvenes évek közepén volt egy elítélendő tendencia, nem azok álltak ki a reflektorfénybe, akik felénekelték a dalokat. Többek között ennek tudható be, hogy az igazi zenészek, énekesek a háttérbe szorultak. Nem véletlen ez az öt év sem, hogy nem tudtam lemezt készíteni, ennek a hatásnak tulajdonítom elsősorban. Nem volt igény az énekesnőkre. Ám két-három éve elindult egy pozitív folyamat, megint kellenek a zenészek, az énekesek, az énekesnők, aminek én borzasztóan örülök, mert vissza lehet hozni a feledésbe merült értékeket. Hogy egy énekesnő áll a színpadon, nem pedig egy manöken, akinek nagyon jó alakja van, de kevés köze az énekléshez.
Ha már itt tartunk, ugye Téged a szakma az egyik legjobb hangú énekesnőként tart számon. Ebből kifolyólag az elmúlt években nem kerestek meg magukat előadónak nevező egyének, hogy jó pénzért énekeld fel a dalaikat, s ők majd tátognak?
—Nem. Rólam kialakult egy kép a szakmán belül, s ebből kifolyólag tudták, hogy erre nem vagyok vevő. Soha nem kölcsönözném a hangomat senkinek. Ellenben tudok egy-két énekesnőről, akik bedőltek ennek a csábításnak. Ez egy nagyon rossz kezdeményezés volt, amelyről szerencsére már múlt időben beszélhetünk.