Fülbemászó Szubjektív — aki hallgat: Puha József

A Red Hot Chili Peppers gitárosa öt évre teljesen kivonta magát a forgalomból, csaknem végzetes drogfüggősége miatt. Végül sikerült felhagynia az életmóddal és rögtön visszatért zenekarához is. A legutóbbi Peppers-album, a „Californication" szellemi atyja már ő volt, melynek sikere igazolta alkotóerejét, zenei kreativitását. A gitáros, amikor nem volt tagja az együttesnek már készített két lemezt, amellyel kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Egyesek a hallgathatatlan, mások a zseniális jelzővel illették. Azokhoz képest az új lemez valóságos popzene. Amit itt hallunk, annak nem sok köze van a Peppers-hangzáshoz, inkább afféle személyes demofelvétel, gépi dobok és szintimotívumok fölött gitározza és énekli szomorú dalait. Igazi szólólemezről van szó, hiszen mindent ő játszott fel rajta. Na jó, a dobokat a dobgép, de azokat is ő programozta. Tükrözi tapasztalatait amelyeket a zenekartól távol töltött időszakban élt meg. „Amikor abbahagytam a drogozást észrevettem, hogy ugyanabban a dolgokban hiszek, mint drogfüggőségem alatt. De csak ekkor lettem képes bizonyos összefüggő rendszerben elhelyezni ezeket a gondolatokat. Képes lettem megérteni, értelmet adni a dolgoknak, nem úgy mint azok az emberek, akik amikor felhagynak a drogozással úgy gondolják, minden amit addig tettek, az értéktelen" - nyilatkozta Frusciante a lemez megjelenésekor. S ennek a lemeznek mindössze egyetlen szépséghibája az ócska borító, de ez ne tévesszen meg senkit, benne első osztályú zene található. Warner Music

Sláger Slágerek 4.

A Hungarotonnál 1998-ban jött az ötlet, mi lenne, ha egy sorozat keretében kiadnák az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar slágereit. Az elhatározást tett követte, s ennek negyedik része tavaly, karácsony előtt került a boltok polcaira. S mivel a magyar piacon jelen levő két országos kereskedelmi rádió egyike éppen ezekből az évekből állítja össze zenei étlapját, így a sorozatot összekötötték a médiummal, a rádió neve alatt, reklámtámogatása mellett jelenik meg. Válogatáslemezről lévén szó, igazából semmi egetrengetőt nem lehet róla írni, egymást követik az elmúlt évtizedek nagy slágerei, kezdve a sort Vámosi János 1966-os Csinibabájával, s befejezve a Bikini együttes Mielőtt elmegyek című, ‘85-ben megjelent klasszikusával, megfűszerezve a két időszak közötti évekből származó olyan slágerekkel, mint a Metro együttestől a Citromízű banán, vagy éppen Delhusa Gjon örökzöldje, a Nika Se Perimeno. Az előző kiadványokkal összehasonlítva azonban érthetetlen, hogy erre miért csak 14 dalt raktak fel, holott az első három mindegyikén 19 kapott helyet. Nem beszélve arról, ha sorozatról van szó, akkor miért szerepel ezen is a Bergendy-féle „Jöjj vissza vándor", hiszen az már a másodikon is megtalálható volt. Mindent összevetve, eltekintve e két hiányosságtól, a sorozat hiánypótló, minden bizonnyal a régi zene kedvelői a gyűjteményükben szeretnék látni. Nos, ennek semmi akadálya, be lehet szerezni a szóban forgó negyedik részt, csakúgy mint az előző hármat, sőt, a sorozatot az idén további két résszel lehet bővíteni.                                  Hungaroton

Linkin Park:Hybrid Theory

2001 egyelőre a rap-metál éve, egyre népszerűbb a stílus, amelyen belül egy újabb képviselő nevét kell megtanulnunk. A két amerikai formáció: a Limp Bizkit és a Papa Roach után egy következő tengerentúli csapat próbálkozik Európába is betörni. És igazán nincs nehéz helyzetben, márcsak a zenei stílus említett óriási népszerűségéből kifolyólag sem. A csapat neve: Linkin Park. A „One Step Closer" című slágerével hódító, dél-kaliforniai formáció bemutatkozó albumának címe nemcsak zenei keresztezésre utal, de ez volt a zenekar eredeti neve is az induláskor. A rapper Mike Shinoda, Brad Delson gitáros és a dobos Rob Bourdon középiskolából ismerik egymást, a DJ-posztot betöltő Joseph Hahn és az énekes Chester Bennington később csatlakozott hozzájuk. Mint látható a formáció elég szokatlan felállásban, egy énekessel és egy rapperrel dolgozik, az egyiknek jó énekhangja van, a másik meg az agresszívabb elemet hozza rappeléssel. Szövegeik az ifjúkori létbizonytalanságot tárgyaló, tipikus dühös nekifutások, amik alá a többiek a feszes rockalapot hozzák jól megeffektezve, hangmintákkal toldozgatva. Nagyon érzik, hogy a mai bizonytalan világunkban, milyen zenével, milyen szövegekkel tudják maguk mellé állítani az embereket, elsősorban a fiatalokat. Albumuk produceréül a korábban a Pearl Jam, vagy a stílusban közelebbi Lit mellett dolgozó Don Gilmore-t választották. Az eredmény egy minden tekintetben átlagos zene, az átlagnál jóval rövidebb, mindössze 38 perces albumba csomagolva.             Warner Music

Sugababes: One Touch

Az együttes, amelynek jelenleg még nagyobb a füstje, mint a lángja. És egyáltalán nem biztos, hogy a láng életre kell, legyőzi a füstjét. Hogy miről van szó? A tinilányok alkotta trió körül az elmúlt hetekben akkora a felhajtás, mint kevés előadó, formáció esetében. A kiadó rengeteg pénzt öl a produkcióba, és nem kizárólag csak Angliában, hanem szerte a kontinensen. A szerződésüket az All Saints kiadójánál kapták, mely úgy látszik, be akarja biztosítani magát a jövőre nézve, hiszen az említett csapat nagyon a végét járja. Egyértelmű, fiatal, igen tehetséges lányokról van szó, de zenéjükben semmi új nem fedezhető fel, amelylyel eltérne a többitől. A lányok énekhangja tökéletes, a dalok jól megkomponáltak, de egyetlenegy sem emelkedik ki közülük. Az első maxira kimásolt felvétel az „Overload" kisebb siker volt Angliában, elenyésző az országon kívül. Egy remek popdal, hála Cameron McVey dalszerző-producernek, Neneh Cherry férjének. Mellette olyan személyek segítettek be a dalszerzésbe, mint pl. a Spice Girlsnek dolgozó Mike Rowe. A Sugabébik bemutatkozó albumának többi dala is nívós, kommersz popzene, R&B, UK garage, soul meg funk-pop elemekből, még gitárokat is hallunk benne, zenéjük olykor már a hatvanas évek klasszikus görlgruppjait idézi, mint ahogy a Spice Girls és az All Saints is tette legjobb pillanataiban. Összefoglalva tehát, minden rendben, semmi kifogás, de valami mégis hiányzik, így nem hinném, hogy ők lennének az új Spice Girls, sőt, azt sem, hogy a számos hasonló formáció mellett ez hosszútávon életképes tud maradni. Warner Music

Sziasztok Lányok: Szőke

A Universal kiadó szerint új időszámítás vette kezdetét a magyar popzenében, ugyanis soha többé szőke nős viccet. Hogy e kettőnek mi köze egymáshoz? Nos, a Juhász Attila és Németh Gábor alkotta duó bebizonyítja hogy a szőke nők is érnek annyit, mint barna társaik, sőt, felérnek a férfiakkal. S ha valakinek még mindig nem világos az összefüggés, akkor hallgassa meg a „Szőke" című dalukat. Bár az is igaz, annak szövegéből egyáltalán nem a fent állítottak szűrődnek le, hiszen arról énekelnek, hogy a szőke nő legyen jó az ágyban, ennél több már nem kell... Mindenesetre kellemes kis dalocskáról van szó, amely a maga kategóriájában még csúcsnak is nevezhető. Funky és jazz elemekkel átszőtt, táncolható popzene. Nem véletlenül az elemek, mivel a két fiatalember a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszékén végzett, valamint klasszikus zongorázni és basszusgitározni tanultak éveken át. Szóval a kezdet nagyonis biztató, a „Szőke" egy kis rádiótámogatás mellett a következő hetek nagy slágere lehet, már csak az eredetiségéből kifolyólag is. Csak reménykedhetünk, hogy e fontos, a magyar popzenéből már szinte teljes egészében mellőzött jelző a fiúk következő dalaira is érvényes lesz.Universal Music

Anita: Elképzelt szerelem

Az énekesnőt az 1988-as Interpop fesztivál győzteseként ismerhettük meg. Ezután kiadott két szólólemezt, szerepelt a nagysikerű „Filmslágerek magyarul" válogatásalbum egyik részén, majd a sorozatot megjelentető kiadónál jelentkezett egy maxival, annak reményében, hogy azt album is követi majd. Az album nem jött, az idő meg telt-múlt. Most végre itt van Anita ismét, egy másik kiadó berkeiből, aminek lehet örülni, hiszen a magyar zenei élet egyik legjobb hangú énekesnőjeként tartja számon a szakma. Az említett filmslágerek-cédén Whitney Houston nagysikerű "I Will Always Love You" című dalát énekelte. S akit erre kiválasztanak, az tudhat valamit, hiszen azt nem semmi előadni. Visszatérő albumán 10 felvétel szerepel, mindegyike egy-egy Demjén-dal újszerű, felfrissített átirata. Erről az első kislemezsláger az „Elképzelt szerelem". Az átdolgozás, csakúgy mint a többi, igazán jól sikerült, de szerintem, s most ne vegyétek rossz néven, ebben a csajban sokkal több van, sokkal többre is képes lenne. Valahogy az az érzésem, hogy kísérletezik vele a kiadó, ugyanúgy mint pár éve Auth Csillával. Ő is átdolgozásokkal teli albummal jelentkezett, s miután az bejött, megjelenhetett neki egy saját lemeze. Reméljük Anita esetében is így lesz, mert ha valaki, ő igazán megérdemel egy saját lemezt.Sony Music

Ricky Martin & Christina Aguilera: Nobody Wants To Be Lonely

A latin szívtipró tavaly novemberben megjelent albuma a siker tekintetében nem igazán közelíti meg az előzőt. Így valamit gyorsan ki kellett találni, valami olyat, amelyre mindenki felkapja a fejét. S a legjobb történt. Albumán szólóban előadott "Nobody Wants To Be Lonely" című felvételt a maxin napjaink kettes számú tiniénekesnője, Christina Aguilera oldalán adja elő. S ha két ilyen kaliberű sztár összeáll, abból csak sláger születhet. Sőt a maxira felkerült a dal spanyol változata is, már Christina nélkül és megtalálható rajta pályafutásának másik nagysikerű duettje, a Meja-val közösen előadott „Privite Emotion". Nehogy már megfeledkezzünk arról, hogy ő már énekelt egy csinos, jóhangú énekesnővel. Valahogy Ricky barátunk ráállt a duettekre, hiszen újabban Kylie Minogue-val készülő közös felvételről is csicseregnek a madarak. Hogy ebből lesz-e valami, az a jövő kérdése, maradjunk egyelőre a mában, a szóban forgó duettnél, mert az a biztos. S az is biztos, hogy Christina jó ötletnek bizonyult. Columbia

Spice Girls: Itt a vég (?)

Tisztelem Geszti Pétert. Nem csak annak kapcsán, amit letett az asztalra, hanem a hozzáállása miatt is. Mindig tudta hol kell abbahagyni, meddig lehet életképes és főleg sikeres egy produkció. A lehető legjobbkor oszlatta fel a Rapülőket, és még jobbkor legutóbbi csapatát a Jazz + Azt. Amikor még a csúcson voltak. Nem várta meg, hogy kifulladjanak. Példát vehetne róla a Spice Girls-menedzsment. Hónapok óta kerülik a forró kását, nem tudják eldönteni, hogy mi legyen a csapattal. Legalábbis a hírekből ezt szűrheti le az átlagos zenehallgató. Aki azonban egy kicsit jobban benne van, nagyon jól tudja, miről van szó. Az gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy a menedzsment áll a háttérben, a „szakemberek" mozgatják a lányokat, mint valami bábukat. Azoknak meg már a hátuk közepe sem kívánja a csapatot, mindenki saját maga útját akarja járni. Pénzük van néhány zsáknyi, valószinűleg anyagi gondjaik nem lesznek. Persze ha nem herdálják el. De a mögöttük levő emberek mégsem adhatják fel olyan könnyen. Itt nem a lányokról van szó, hanem pár ezer emberről. Az ügyesebbjei már meggazdagodtak a produkcióból, a többi meg szeretne. A különböző szerződések, reklámforrások még élnek, azokból áramlik a pénz, így a Spice Girls-t még húzni kell, muszáj elhitetni az emberekkel, hogy létezik, csak éppen pihenőt tart. Már korábban úgyis sokat veszítettek Geri Halliwell távozásával. Az is egyértelmű volt, hogy a megmaradt négy lány közül elsőként Melanie C fakad ki. Négyük közül szólóban ő a legsikeresebb, legalább annyira, mint a korábban távozott Geri, így neki aztán már tényleg elege van az együttesből. A magmaradt három tag, meg elvan magával, élvezik a semmittevést. A nagyszájú Melanie B azért nem pakol ki, mivel szólóalbuma nem sikeres, inkább csendben marad. S ha az egész sztorit nézzük, akkor világos, hogy a Spice Girlsnek már a második album után fel kellett volna oszlania. a második és a harmadik lemez között túl sok volt a szünet, és a különböző forrásokból, közvéleménykutatásokból tudni lehetett, hogy a harmadik album csúfos bukás lesz. A megjelenéskor meg már világos volt, mint az ég, hiszen ezzel az amerikai mintára összehozott langyos zenével nem mennek semmire Európában, de Amerikában sem, ahol több százan sokkal jobbat csinálnak. Tehát a Spice Girlsnek vége. Mindenki saját maga döntheti el, hol húzza meg a véget jelentő vonalat. A menedzsment meg húzhatja az időt, így is, úgy is minden idők legsikeresebb lánycsapataként vonul be a poptörténelembe. Az meg a kutyát sem fogja tíz év múlva érdekelni, hogy micsoda huzavona volt a feloszlás körül. Olyan ez, mint a foci, ott is csak az eredmény számít. Hogy hogyan harcolják ki, az már lényegtelen. (Puha)

A Tigris és a Sárkány

A tajvani származású amerikai rendező, Ang Lee filmje, a Crouching Tiger, Hidden Dragon egy réges-régi kínai legendát dolgozott fel. Az alkotás forgatókönyvírói Wang Du Lu regényét vették alapul, amely a második világháború előtt született. Ang Lee öt évvel ezelőtt olvasta a regényt, és elsősorban régimódi, nosztalgikus stílusa ragadta meg. A beteljesületlen szerelem történetét már ti is megnézhetitek a mozikban. Annál is inkább a figyelmetekbe ajánlom, mivel Lee filmjét tíz (!) Oscar-díjra jelölték. Mire pedig e sorokat olvassátok, az is eldől, végül hány aranyszobrocskát ítéltek neki.Li Mu Bai, Shu Lien és Jen története egészen különös módon elevenedik meg előttünk. A filmet átszövő ázsiai harci jelenetek elsősorban a főszereplők érzéseit fejezik ki! Mellesleg a harci jelenetek megkoreografálásában Yuen Wo-Ping világhírű harcművész-koreográfus is részt vett. Már megcsodálhattuk a munkáját a Matrix című filmben. Ang Lee filmjében tehát a harci jelenetek a klasszikus karatéból indulnak ki, ám végül egy igen romantikus tánckoreográfiát láthatunk. A színészeknek bizony volt mit tanulniuk, igen alapos edzésen kellett részt venniük. A főszereplők nevét is érdemes megjegyezni, hiszen nagyszerű színészek ők, és egyre gyakrabban találkozhatunk majd velük a filmvásznon: Chow Yun-Fat, Michelle Yeoh, Zhang Ziyi.A filmes stáb Kína legkülönfélébb részein forgatott, jártak például a Góbi sivatagban, Pekingben és Tibet északi részén. Óriási érdeklődést keltett Chow Yun-Fat, aki Kínában hatalmas érdeklődésnek örvend. Állítólag Pekingben addig nem engedték el a röptérről, míg minden alkalmazottnak nem adott autogramot...
 

Scary Movie

Szeretitek a horrorfilmeket? Szerettek félni? Ha igen, akkor a Scary Movie filmet egyenesen nektek találták ki. Ám azt is gyorsan elárulom, hogy nem igazi horrorfilmről van szó, hanem egy igen ügyesen elkészített horrorparódiáról. Úgyhogy a nevetés, a szórakozás is biztosított.A Scary Movie című amerikai film igazi meglepetést jelent. Ez az alkotás ugyanis az elmúlt évek legsikerültebb horrorfilmjeit, thrillerjeit állítja pellengérre. Ha figyelmesen nézitek, felfedezhetitek benne többek között a Hatodik érzék, a Sikoly vagy a Blair Witch-i rejtély egyes elemeit. A Scary Movie-ból természetesen nem hiányozhat a fehér maszkos gyilkos, a szép lányok, a szex, a drogok, a fekete humor és a rengeteg vér (persze ketchupról van szó).Keenen Ivory Wayene alkotása az Egyesült Államokban már az első hetekben 150 millió dollárt hozott a konyhára. Hogy milyen lesz a fogadtatása nálunk, nem tudom, de mindenesetre a pikáns elemekkel fűszerezett horrorkomédia bizonyára sok fiatalt vonz majd a mozikba.

Arany Zsiráf 2001

A díjazottak

Az év magyar rock-albuma: Kispál és a Borz: Velőrózsák (Universal Music), Az év külföldi rock-albuma: U2: All That You Can’t Leave Behind (Universal Music), Az év magyar pop-albuma: United: Az első (EMI); V-Tech: Nem szabad sírni... (EMI); Az év külföldi pop-albuma: Madonna: Music (Warner Music); Az év magyar dance-albuma: TNT: Három (Magneoton-Warner)Az év külföldi dance-albuma: Craig David: Born To Do It (Record Express); Az év magyar modern rock-albuma: Fresh Fabrik: Drive My Hand (1G Records-Warner); Az év külföldi modern rock-albuma: Radiohead: Kid A (EMI); Az év magyar rap-albuma: Ganxsta Zolee és a Kartel: Rosszfiúk (Sony Music); Az év külföldi rap-albuma: Eminem: The Marshall Mathers LP (Universal Music); Az év magyar felfedezett albuma: Yonderboi: Shallow And Profound (UCMG); Az év magyar feldolgozás-albuma: Kispál és a Borz: KISPÁLraMIX (Universal Music); Az év filmzene-albuma: The Beach (Warner Music); Az év magyar jazz- vagy world music-albuma: Anima Sound System: Gipsy Sound Clash (Hungaroton); Az év prózai albuma: Hofi: 1400. (Hungaroton); Az év hangfelvétele: Roy & Ádám: Most jövünk mi (BMG Ariola); Az év videoklipje: Dés László: Akarsz-e? (BMC), Rendező: Szabó Gábor; A Westel életműdíjasa: Horváth Charlie; A Mahasz hamisítás elleni díját a XIV. Kerületi Rendőrkapitányság Gazdaságvédelmi alosztálya kapta.

Lerch István: 30 év zene

Már régen eldöntötted, hogy ilyen külsőségek közepette ünnepled meg a jubileumot, vagy ez egy hirtelen jött elhatározás?

Az ember készül a kerek évfordulókra, ezt nem lehet hirtelen, egyik napról a másikra összehozni. Több éve tervezem. Eredetileg a BS-t szemeltem ki helyszínnek, de nem jöhetett létre az ismert oknál fogva. Végül azért esett a választás a Kongresszusi Központra, mert annak színpadán elfért harminc ember. Ugyanis a fináléban ennyien voltunk a színpadon. Született egy dal, egy új Lerch-Demjén szerzemény, tizenkét év után először, ami szenzációnak számít. A fináléban együtt énekeltem Charlie-val, Rózsival, és mindenki kint volt a színpadon, akiket meghívtam. Egy ilyen alkalom nagyon jó arra, hogy az ember azokkal a barátokkal ünnepeljen, akiket egyrészt tisztel, másrészt sok évet, sok sikert köszönhetünk egymásnak.

A V’73 és a V’Moto Rock csak erre az alkalomra állt öszsze, vagy várható valamiféle folytatás is?

Erre az alkalomra jöttünk össze, ez megismételhetetlen. Mindenki nagyon elfoglalt muzsikus, így egy nagy csoda, hogy erre a két napra sikerült mindenkinek eljönnie. Nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, így tervekről egyelőre felesleges beszélni. De ez most mindenképpen egyedi volt.

Harminc év nagyon-nagyon hosszú idő. Gondolom ezt fel lehet osztani korszakokra. Voltak évek, amikor öröm volt zenélni, s ebből kifolyólag gondolom volt, amikor majdnem hátat fordítottál a szakmának.

Hátat sosem fordítottam, inkább a zongora elé ültem, s mint zeneszerző dolgoztam. Én elsősorban zeneszerzőnek tartom magam, azután zongoristának, s harmadikként énekes is vagyok. Nyilvánvaló, a koncertek is örömet okoznak, de elsősorban a zeneszerzés. Rengeteg embernek írtam dalt, legalább 250 szerzeményem jelent meg különböző hanghordozókon, de ennél jóval több van otthon, kazettákon. Többen megkérdezték, hogy a koncerten miért nem voltak ott más énekesek, főleg hölgyek. Én a zenekaros éveimet örökítettem meg, a V’73, a V’Moto Rock, a szupergroup, mert én abban is dolgoztam Déssel, Tátraival, Solti Jancsival. Őket azért hívtam meg. A Charlie Bandben mind a mai napig játszom, így került Charlie a képbe.

A V’73-ról viszonylag keveset tudunk...

A csapat progresszív zenei irányzatot képviselt, pl. Emerson, Lake And Palmers-feldolgozásokat csináltunk. Dalainkat a rádiók nem játszották. A hanglemezgyárban sem foglalkoztak velünk, nem jelenhetett meg albumunk, mert az illetékesek így döntöttek. Volt egy kislemezünk, s néhány rádiófelvételünk, de ennél tovább lehetetlenség volt lépni.

Említetted, hogy kb. 250 szerzeményed jelent meg. Kiket lehetne kiemelni, akikkel együtt dolgoztál?

Visszafelé menve, legfrissebb Charlie, neki ‘94 óta komponálok dalokat. Már Koncz Zsuzsának is írtam az előző albumára, a „Vándorcirkusz" című dalt Somló Tamással énekelte duettben. Malek Andreának egész lemezt készítettem, arra nagyon büszke vagyok. Kovács Katinak két lemezt csináltunk Rózsival, még a V’Moto Rock idejében.

Amikor felhívtalak telefonon, egyeztetés céljából, azt mondtad, hogy nagyon szép emlékek fűznek Szlovákiához.

Voltunk a Pozsonyi Lírán a V’Moto Rockkal. Ezenkívül Kovács Katival sokszor jártunk nálatok, nagyon szerettek bennünket az emberek, így mi is szerettünk ott játszani. Arra emlékszem, imádtam a Becherovkát, és szép poharakat vásároltunk. Az első gitárom Szlovákiából való, ugyanis én egy időben gitárosnak készültem, ami hülyeség, mert klasszikus zongorát tanultam tizenkét évig, tehát soha nem voltam gitáros. Csak amikor az első iskolazenekaromat megalapítottam, akkor mindenki körülöttem gitározott, így én is, és Szlovákiából kaptam gitárt. Máig őrzöm. Egyébként az élményekről Sáfár Öcsi, a V’73 basszusgitárosa tudna beszélni, ő ugyanis oda nősült. Megismerkedett egy Kati nevű lánnyal. Elvette feleségül, született egy lányuk, aki ma már 23 éves, és Amerikában él. Ezek nagyon  szép emlékek.

Amikor Te énekelsz a rádiókban, akkor vagy a „Tűzvarázsló", vagy az „Angyallány" hallható. Nem zavar, hogy ezt a két dalt emelik ki a rádiósok a repertoárodból, holott volt jónéhány szólólemezed, illetve a V’Moto Rock idejében is több dalt énekeltél, tehát lenne miből választani?

Zavar. És sok minden zavar, ami mostanában van. Egész másról szól a történet, mint annak idején. Mi iszonyatos lelkesedéssel csináltuk, sokszor fillérekért, máskor meg sörért, virsliért, s jobban éreztük magunkat, mint mostanság, amikor kapok egymillió forintot egy fellépésért. Minden  a pénzről szól, amit nem tudok elfogadni, mivel nekem a zenélés a zenét jelenti. Visszatérve a kérdésedre, zavar. Csak a rádiósok úgy gondolják, hogy a slágereket kell játszani, vagy pedig a mai vacakságokat, melyeknek se füle, se farka, s engem halálosan idegesítenek. Nem akarok senkit megsérteni, mert van rengeteg tehetséges, fiatal zenész, csak ők nem tudnak érvényesülni. Olyanok uralják a szakmát, akiknek nincs keresnivalójuk a zenében.

Ezek szerint nincs jó véleményed a mai magyar zenéről...

Nincs, de nem csak a magyar zenéről nincs. A világban nagy felfordulás tapasztalható művészeti téren, az emberek keresik a helyüket, és nem találják, de ez nem kizárólag zenei kérdés. Agyonreklámozott világban élünk. Most az a cél, hogy mindenből a legjobbat, a legdrágábbat, a legszebbet, és a lehető leggyorsabban. Ebbe a zene nem fér bele.

30 év van mögötted a pályán. Milyen terveid vannak a következő évekre?

Egyáltalán lehet manapság tervezni?Nem, de én sosem terveztem. Úgy adódtak a munkák, úgy hozta a sors, hogy olyan emberekkel találkoztam, akikkel szívesen dolgoztam, jó volt együtt zenélni, mert értékes emberek. Hogy mit hoz a jövő, azt egyikünk sem tudja. Azt se tudjuk jóformán, hogy holnap mi lesz.

Esetleg szólólemez?

Nyilván, most ez következik, egy újabb lemez a „Good bye" után, de erről még korai beszélni.

Nemrég egy könyv is megjelent Rólad.

Lerch István feketén fehéren - ez az alcíme. Egy önéletrajzi könyv, születésemtől fogva követi az életemet, egy korrajz a pályámról, fontos helyet szentelve a V’Moto Rocknak. Azt taglalja, hogy ebben a könnyűnek nevezett, de könnyűnek nem mondható műfajban hogyan tevékenykedtünk, hogyan lettünk majdnem világsztárok, mert a V’Moto Rocknak meg volt a lehetősége. Kijutottunk Európán túlra, Amerikában turnéztunk. Esélyünk volt arra, hogy világhíresek legyünk. Hogy nem sikerült, ugyanaz a történet, mint az LGT, vagy az Omega esetében. Nem bánkódom ezen, de ezek tények, le vannak írva. És sok titok, amelyeket eddig nem lehetett rólam tudni, egy csomó olyan kaland, melyben részt vettem, valamint a V’Moto Rock feloszlásának története.

Jim Carrey, a grimaszkirály

Jóval később, amikor tévészerződést kötött, magához vette a szüleit. A sorozatot azonban hamarosan levették a műsorról, és a pénzük elfogyott. Ráadásul Jim képtelen volt kijönni a szüleivel. Rémálmok gyötörték, majd idegösszeomlást kapott. Kezelésnek vetette alá magát. Szerencsére mindig hitt a tehetségében, és tudta, hogy egyszer sikeres lesz. A sikersorozat valóban nem sokat váratott magára. Az elmúlt évek során Jim Carrey rengeteg filmjével próbára tette rekeszizmainkat. Dőltünk a nevetéstől a Kábelbarát vagy az Ace Ventura — Állati nyomozó című filmjein. Természetesen a szakma is méltányolta tehetségét, és a Truman-show tarolt az Oscar-díj átadáson.

Az Ember a Holdon című Forman-alkotásban Kaufman szerepe óriási pszichikai erőt igényelt tőle, még újabb filmje, a Grinch fizikailag is próbára tette. Carrey csaknem három teljes hónapon át reggel ötkor kelt, hogy a maszkmester két és fél óra alatt „zöld szörnyeteggé" varázsolja.Jim eddig kétszer vált el. Sajnos, a magánéletben nincs akkora szerencséje, mint a filmvásznon. Első felesége, Melissa Womer, hétévi házasság után hagyta ott, 1995-ben. A házasságból egy kislányuk született. Második feleségével, Lauren Holly filmszínésznővel pedig mindössze tíz hónapot bírt ki. A legutóbb a gyönyörű, szőke Renée Zellweger színésznővel került közelebbi kapcsolatba egy közös forgatáson, ám állítólag mára már ez a kapcsolat is a múlté...

Lemezajánló — Lacza Gergely rovata

Nativity In Black II. (A Tribute To Black Sabbath)Bat Head Soup (Tribute To Ozzy)

Vegyük szemügyre először a „Nativity In Black II." albumot. Ha ez a második rész, akkor ugyebár elsőnek is kellett lennie. Így igaz! Még 1994-ben jelent meg, hosszabb volt és valamivel jobb is... Azonban erre sem lehet panasz. Az első átdolgozást (Sweet Leaf) a Godsmack követte el. Nem rossz, bár semmi eredeti nincs benne, amolyan stoner-core lett a számból. Ezt követi a Machine Head a Hole In The Sky-jal. Az MH az egyik kedvencem volt, de mióta ők is beálltak az „adidas" metált gyártók sorába, azóta nem nagyon érdekelnek. Az itteni megmozdulásuk is elég gyenge. A Static-X a Behind The Wall Of Sleeppel már valamivel eredetibb, de nem sokkal... Ezt követi a Megadeth egy élő - vagy stúdió? - felvétellel (szerintem az utóbbi, de ki-ki döntse el saját maga). Dave Mustaine-ék a Never Say Die-t dolgozták át. Ez már valamivel jobb, mint az előzők, de még mindig csak átlagos. Következik a System Of A Down és a Snowblind. Az arcok teljesen átdolgozták a számot. Sajnos... Talán csak a nóta közepén van vagy 15 értékelhető másodperc. Ám az utánuk következő Pantera az Electric Funerallal megmutatja, hogy mitől döglik a légy! Ez igen! Az egyik legjobb tétel a lemezen. Az N.I.B.-t pedig a Primus nyomja el Ozzyval közösen. A Slayer Hand Of Doomja is kiválóan sikerült. Araya bácsi tőle szokatlan módon dalolászik, de aztán ő és a többiek is bekeményítenek. Kilencediknek a Soulfly következik az Under The Sunnal. Az átlagnál jobb, de a Pantera-Primus-Slayer trimvirátus nyomába se ér. Azt hihetnénk, hogy ezután jön a kakukktojás, pedig az csak a lemez végén placcsan a fejünkre. Mindenesetre a Hed(Pe) funkys/reggae-s Sabbra Cadabrája elég szokatlan kísérlet, annak ellenére, hogy aztán bedurvul a szám. Először csak lestem, hogy mi akar ez lenni, de végülis bejött (csak kár, hogy az ének nagyon Mike Pattonos). Nem biztos azonban, hogy másoknak is bejön. A Monster Magnet viszont nekem nem jött be, de lehet, hogy másoknál épp ez lesz a favorit. Valahogy hosszúnak és unalmasnak érzem az intrót és az outrót. És elérkeztünk a kakukktojáshoz. Ez pedig Busta Rhymes rizsája (This Means War - nem sok köze van az eredeti szöveghez...) és az Iron Man. Ebben a számban még maga Ozzy is közreműködik. Szégyen! Ettől már csak Puff Daddy „alkotott" borzalmasabbat a Led Zeppelin Kashmirjából (Come With Me)... Ennyi.

Kevésbé kísérletezőbb a Bar Head Soup cédé, amelyen nem szerepelnek zenekarok, „csak" nagy nevek. Ízelítőül néhány: Yngwie Malmsteen, Tim Bogert, Tommy Aldridge, Derek Sherinian, Brad Gillis, Eric Singer, Richie Kotzen, stb. Ilyen sok jó zenész együtt ritkán hibázik. Hát ezen az albumon nincs is hiba. A Mr. Crowley-t Tim „Ripper" Owens (Judas Priest) énekli. Telitalálat! Mark Slaughter tolmácsolásában az Over The Mountain szintén, akárcsak a Lemmy-féle Desire. A Crazy Traint Dee Snider (ex-Twisted Sister) énekli. Ez is hasonlóan jó produkció, mint az előző három. Az fent taglalt lemezen is volt kakukktojás,... hát ezen is van! Mégpedig a lírai Goodbye To Romance Lisa Loeb (!!!)  előadásában.

Nem tudom, hogyan keveredett rá erre a válogatásalbumra ez a pár éve befutott, ám azóta csak mérsékelt sikereket elérő amerikai pop-rock énekesnő, mindenesetre jól végezte a dolgát. Lágy hangjával vissza tudta hozni azt a hangulatot, amit húsz évvel ezelőtt Ozzyék lemezbe préseltek.

Sok fölösleges és pocsék tribute albumot adtak ki az elmúlt években, de ez a kettő bizonyítja azt, hogy színvonalas munkák is születnek. Ehhez azonban alaposan meg kell válogatni a zenészeket...
 

Egy gondosan megszerkesztett magyar weblapAz, hogy napjaink sztárjairól az internetről szinte mindent megtudhatunk, ma már nem lehet újság. Viszont ez általában csak az angol nyelvterületre érvényes, bár itt is vannak kivételek. Mariah Carey magyar rajongói számára készült az itt bemutatott webkikötő, melyen az énekesnő-színésznő hódolói a tájékoztatáson kívül rengeteg „Mariah Carey-dologhoz", információhoz, képekhez, játékokhoz juthatnak.  Képeslapküldő-szolgálat, sőt még Mariah kézírását imitáló betűkészlet is van, melynek segítségével ezentúl már ők is kedvencük vonalvezetésével írhatják leveleiket.

Bájos megjelenés Mariah Carey az első számú bizonyíték arra, hogy a szex növeli az eladhatóságot. Mióta a bájos megjelenését felváltották a testhez simuló ruhák és a vadabb videoklipek, a 30 éves énekesnő lekörözte Whitney Houstont és ő lett a világ legtöbb lemezt eladó énekesnője. A mai napig több mint 130 millió albuma kelt el, az amerikai kislemezlistát 15 dallal vezette. Vagyonát 220 millió fontra becsülik. A fedetlen testrészek ellenére Carey a szíve legmélyén egy régi  típusú, magas erkölcsű díva. A folytonos figyelemfelkeltés lehet,  hogy a 40 fős háttércsapata miatt van, mindenesetre ez tetszik a rajongóknak. A Wembley Arenában előadott showműsorában — amely négy év után az első koncertje volt Nagy Britanniában -—mutatta be Carey a látványos új stílust több mint két órán át. A műsor egy hangos mennydörgéssel indult, majd egy vízesés zubogott le a színpadról. A rózsaszínű naplementében Carey egy mélyedésből emelkedett fel. Szűk hátnélküli ruhát viselt derékig érő dekoltázzsal.  „Ez egy új ruha" - mondta „Eléggé ingatag. Nagyon kell vigyáznom." Három kivetítővászonnal, négy soul énekessel és egy funkys  öttagú együttessel Mariah a gyors ritmusú Emotions című számmal kezdte a koncertet, amelyet egy lassú dal, a My All követett a Butterfly-albumról. A hangzás kristálytiszta, a sok oktávos hang jó formában volt. Amikor a magas hangokat énekelte, a közönség éljenzett. Plüss macikat dobáltak a színpadra, és azt kiabálták, hogy „I  love you". Akár egy pazar színházi előadáson, nem spóroltak a kellékekkel: felfüggesztett ketrecek, fel-le mozgó talapzatok és még egy dupla  ágy is volt a színpadon, melyen Carey kislemezsikerét, a  Thank God I Found You-t adta elő. Volt még  szépségkirálynő-választás, nagyszerű tánckoreográfiák és majdnem minden második dal után új ruhában jelent meg Mariah. Ahogy a dalok egymást követték Carey ruháinak szegélye egyre magasabbra került. Albumainak az eladása is további magasságokba fog szökkenni.

Tizenhat évesen készítette első kazettáját, amelynek zenéjét maga komponálta, és maga írta a szövegét. A céltudatos lány tizenhét évesen befejezte középiskolai tanulmányait. Manhattanba költözött, hogy szerencsét próbáljon. Három barátnőjével együtt bérelt egy kis lakást. Gumimatracon aludt, konzerveket evett. Vendéglőkben pincérkedett, mosogatott, és közben lemezügynökségeknél kilincselt a demokazettájával.A nagy lehetőség véletlenül kínálkozott. Egy partin a Sony Music elnökének, Tommy Mottolának egy óvatlan pillanatban a zakójába csúsztatta a demokazettáját. A férfi hazafelé autójában meghallgatta és el volt ragadtatva az ötoktávos hangterjedelemtől.
 

Ez a sláger — Angliában

Az Atomic Kitten első három felvétele top-tízes lett, de igazából a három lánynak olyan nagyon maradandót a pályafutásuk első másfél éve alatt nem sikerült összehozniuk. De ami késett, az csak nem jött időben. Negyedik kislemezük, a „Whole Again" kisebb csodát művelt, négy héten keresztül állt a lista élén. Ilyen hosszú ideig legutóbb a Westlife trónolt, de az ír csapat nem így, a főszezon kellős közepén, hanem ‘99 legvégén, illetve 2000 elején, amikor a minimumra korlátozódik a maxik kiadása.

A három lány után két jamaicai sztár, Shaggy és vendégénekese, RikRok nyitott a lista élén az „It Wasn’t Me" című dallal. A megjelenés hetében 345 ezer darabot vásároltak belőle. Shaggy sosem volt olyan népszerű, mint manapság. Elképzelhető, hogy az átlagos zenehallgató ebből mit sem tapasztal, ugyanis székhelyét az Egyesült Államokba tette át, manapság ott éri el legnagyobb sikereit. Egyre inkább „amerikai" zenét csinál, a dalaiban egyre több a trágár szöveg. Ennek eredményeként az ő és Eminem számait kiemelve betiltották a zenehallgatást az Indiana-i Penn High School középiskolában. Egy szülő ugyanis panaszt tett, hogy kiskorú gyermeke az iskolába menet az iskolabuszban az „It Wasn’t Me" című dalt hallotta, és ezt az aggódó anyuka sérelmezte, lévén a dalban igen grafikus részletességgel dalol erről-arról a jamaicai reggae-sztár, RikRok. Mi sem kellett az igazgatónak, azonnal betiltott mindennemű zenehallgatást az iskola területén, sőt, még a diákokat szállító buszokban is. Nincs kifogásunk az ellen, ha a diákok sztárokat ábrázoló pólókban járnak, viszont fejlődésükre káros hatással lehetnek az agreszszív szövegeket tartalmazó zeneszámok - mondta az iskolaigazgató. Természetesen a diákok nem törődtek bele olyan könnyen a dologba, tiltakozó akciókat kezdtek. Az iskola ezzel az ellenkezőjét érte el, hiszen már régóta tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb.

Shaggy első sikerét 1993-ban aratta az „Oh Carolina" című dallal, majd ezt követte két évvel később a „Boombastic". Új, „Hot Shot" című albuma hetek óta az amerikai nagylemezeladási lista élmezőnyében tanyázik. Az énekes a nagy siker ellenére most a Napster nevű mp3 file-ok ingyenes cseréjét biztosító weboldaltól szeretne egy halom pénzt besöpörni. Teszi ezt annak dacára, hogy az oldal nagyban hozzájárult a lemez sikeréhez, ugyanis egy Hawaiiban élő lemezlovas letöltötte az „It Wasn’t Me" című számot, majd a helyi rádióban a végtelenségig játszva mások figyelmét is felkeltette, s ezzel meglódította a már piacon levő album addig nem túl jelentős eladási mutatóit. Ezzel kapcsolatban Shaggy elmondta: „Nagyon örültem, hogy a DJ leszedte és játszotta a dalomat, de ez még nem jelenti azt, hogy a Napsternek ne kellene jogdíjakat fizetnie".

Egyértelmű volt, hogy Shaggy és RikRok közös dala a következő héten már nem lesz első, hiszen új kislemezzel jelentkezett a Westlife. Ugyan az ír ötösfogat szenzációs sikersorozata tavaly decemberben megszakadt, a fiúk hetedik maxija, a „What Makes A Man" nem követte az előző hat példáját, nem az első helyre „csak" a másodikra érkezett. Ennek ellenére az előzetes érdeklődésből le lehetett szűrni, hogy új daluk az „Uptown Girl" nem talál legyőzőre. A fiúk nagyon jól átdolgozták Billy Joel 1983-as slágerét. És átdolgozásdalaik eddig nagyon bejöttek, gondoljunk csak az „I Have A Dream" című Abba átiratra, vagy a Terry Jacks-féle „Seasons In The Sun" sikerére.
 

Az Animal Cannibals által útjára indított Fila Rap Jamen tűntél fel, vagy legalábbis innen ismerhet a szakma. Abban, hogy most már lemezes előadó vagy, mennyire segített, hogy elindultál ezen a tehetségkutató versenyen?

— A ‘96-os volt a legelső alkalom, hogy színpadon álltam. Minden évben valami újat kellett felmutatni, újat hozni ahhoz, hogy ott legyen az ember. Már az elsőn sikert értem el, mármint a Rapscallions tagjaként, ez adott újabb és újabb lökést. Ugyan a döntőbe nem jutottunk be, viszont a dalunk felkerült a verseny válogatáslemezére. Ez egy pozitív dolog volt, amely töltetet adott a folytatáshoz.

‘96-ban még duóban szerepeltél. Jogos a kérdés: hová tűnt a társad?

— Utána még csináltunk pár nótát közösen, de mivel nagy érdeklődés a zenekar tevékenységét nem követte, és mivel nekem volt egy csomó saját ötletem, melyeket szerettem volna megvalósítani, így szétváltak útjaink. Nem vesztünk össze, így alakult. Egyébként már a következő Rap Jamen sem voltunk együtt, ott a testvéremmel indultam, Black Cofe néven, s ezt követően már csak szólóban.

Ha nem lett volna Fila Rap Jam, akkor minden bizonnyal most nem beszélgetünk.

Lehetséges. Végülis maga a verseny ösztönzött arra, hogy új dalokat írjak. Már az elején törekedtem arra, hogy minél jobb minőségben, tehát nem otthon, hanem stúdióban, profi körülmények között, s úgy vinni a versenyre. Ezenkívül ott jó ismeretségeket lehetett kötni, szóval igazából innen indult a pályafutásom.

Érdekelne, honnan a neved?

— A főiskolán összekovácsolódott egy csoport, s volt idő, amikor mindenki mindenkit kicsizett, végül ez rámragadt. A G pedig a Gáborból jött, tehát a keresztnevem első betűje, és nem a gengszterséget jelzi, mert már ezt is hallottam.

Hogyan született meg a lemez?

— Amikor felkerültünk az említett válogatásalbumra, akkor a kiadóval volt egy szerződés, amelynek értelmében máshová nem lehetett bevinni anyagot, nem adhattuk ki. Nekik nem kellett, s miután eltelt az egy év, összehoztam egy demot, bevittem több kiadóba. Elég sok negatív visszajelzés jött, hogy köszönik szépen, de nem, viszont a Sony Music rábólintott, mondván, tegyünk egy próbát. Nekik leginkább a „Remegő kezű agysebész" tetszett. Deseő Balázsnál készítettem a felvételeket, ő volt a zenei producer, amely előnyére vált a daloknak. Nem csak a kivitelezés szempontjából, hanem, hogy egy ismert név áll a produkció mögött.

Szóval csak a Sony volt vevő a dalokra. A szerződés megkötése után mennyire szóltak bele a munkába, hogy milyen irányba vidd el a stílusodat?

— Mindössze azt mondták, hogy az „Agysebész" vonal legyen. Bevittem nekik sok nótát, vagy huszonötöt, és ebből közösen választottuk ki azt a tizennégyet, amely felkerült az albumra.

Maga a lemez október tizedikétől van a boltok polcain. Milyen viszszajelzéseket kaptál?

— Arra tudok hivatkozni, amit a kiadóból kapok, illetve a fellépések alkalmával. Abszolút pozitív visszajelzések ezek.

Ha feltűnik egy új név a magyar piacon, akkor a közönség rögtön keresi a külföldi megfelelőjét. Ez nem bosszant? Amint kijött az albumod, már lehetett hallani, hogy Te vagy egyszemélyben a magyar Cypress Hill.

— Sokan mondták, hogy az „Agysebész" a Cypress Hill „Dr. Greenthumb" című dalának magyar változata. Szerintem, ha valaki jobban végighallgatja, akkor rájön, hogy sem zeneileg, sem szövegileg nem egyezik. Legfeljebb abban, hogy a refrénben van egy ilyen, nem titkoltan másféle hang, Cypress Hilles megoldás amely a remegő kezű agysebészt mondja, de másban nem hasonlít. Ez ellen nem tudok mit tenni, maximum, hogy elmondom a saját véleményemet ezzel kapcsolatban. Vagy meghallgatják, vagy nem, vagy elismerik, vagy nem. A dalaim úgy születnek, hogy kitalálok egy refrént, s utána megírom a szöveget, s az említett refrén már nagyon régen elkészült. Igazából ami inspirált, az a Digital Underground „No Nose, No Job" című dalának klipje, ami szintén kórházban játszódik, ott is kergetőznek. Ha már valami alapján írtam, akkor inkább ez volt, mintsem a Cypress Hill-féle.

A „Remegő kezű agysebész" után már megjelent a második maxid, a „Nagy dobás" című dallal.

— Az album címadó dala egyben. Nem a lemezen szereplő változathoz, hanem a jazzy radio mix verzióhoz készült a klip.

Van beleszólásod, hogy melyik dal jelenjen meg, vagy ezt teljes egészében a kiadó dönti el?

— Az egyértelmű volt, hogy első az „Agysebész" lesz. A másodiknál már leültünk beszélgetni, s közös elhatározás után született meg, hogy a címadót másoljuk ki maxira. Persze, mindig nagyobb a nyomás a kiadó felől, mivel ők állnak a kiadvány mögött. De nincs okom panaszra, jó fejek vannak a Sonynál, dolgoznak nagyon az anyagon, kiemelt helyen kezelik. És mindent meg lehet velük beszélni.

Nemrég hallottam az egyik nyilatkozatodat, s nagyon meglepődtem, mivel azt mondtad, hogy Ákos a nagy kedvenced. Miért éppen ő?—

Nekem bejönnek a dalai. Ami nagyon szimpatikus, tudja, hogy mit akar csinálni, és tudja, hogy mire képes. Nem igazán érdekli mások véleménye, saját maga feje után megy, s mindig megcsinálja, amit eltervezett. l Ezek szerint nemcsak kedvenc, hanem példakép is egyben.— Igen, mondhatjuk.

Milyen terveid vannak a következő hetekre, hónapokra? Gondolom lesz egy következő maxi az albumról.

— Most azt várom, hogy az új dallal történjen valami, hogy elkezdjék játszani a tévék, a rádiók. Remélem felkerül egy-két listára. Elvileg egy harmadik kislemeznek is meg kellene jelennie, legalábbis a kiadó tervében szerepel. Konkrétan még nem tudom, hogy melyik, erről még korai beszélni. Szívem szerint már nekilátnék a második lemeznek, de egyelőre eladással is igazolni kell, hogy érdemes másodikat csinálni, hogy igény mutatkozik rá.