Tanulóként
többször meglógott Szilágyiné rajzszakköréből. Pedig a tehetségét idejében
felismerő tanítónő irányította a képzőművészeti középiskolára Körmöcbányára.
Ha nem követi tanácsait, most talán jogász lenne vagy pap. Rézműves–grafikus
szakon végzett. Azóta övé a világ. Kovács Péter Garp Füleken alkot. Krisztusi
korban, misztikus energiával, örökké derűs arccal.
Kevés alkotó találta meg ennyiféle művészeti ágban önmagát. Grafika, linómetszet, fotó, szobrászat, zene. Más anyagok, más terek. Van közös pontjuk?
— Jómagam. Egy ember. És a mindenség, ami nem tanulható tantárgy. Mert az összes technikát el lehet sajátítani, de az alkotást érezni kell. Fontos, hogy miképp készül egy-egy mű, de részemről az alkotás másról szól, mint csak a technikáról. Az én világomban nincs különbség az egyes képzőművészeti technikák között. Csak a létre ügyelek. Szerintem a művészet az, amikor az ember felismeri azt, ami élteti, és semmilyen nehézség hatására sem tér le a helyes útról. A rajzolás részemről nem több, mint maga a szeretet. És ez a lényeg.
Egyedi belső világod felmutatásához mindig új kifejezési eszközöket keresel?
— Az élvezet miatt választok újabb technikákat. Azt élvezem, hogy bennük vagyok. A rajzban levés, a vonalak játékának figyelése és alakítása, ami mostanság a leginkább vonz a rajzban. Ezáltal az apró dolgok sokat nyújtanak. De az érintés is fontos. Hogy tapintsam az anyagot. Amely kéri érintésem, elnyerve így létezése értelmét.
És a történetet, amit megjelenítesz a műveidben?
— Cipelünk mindent, amit megélünk; legyenek azok boldog pillanatok, vagy nagyon nehéz helyzetek. Visszük magunkkal mindenhová. Ha úgy érzem, eljött az idő, előveszek egy-egy emlékképet. Olykor maguktól kérnek utat, máskor tudatosan kutatok példa után, mert szeretnék mondani valamit, hogy az emberi kapcsolatokat, tehát valahol az evilág jóját láthatóbbá tegyem. Az utóbbi időben kevésbé próbálok irányítani, mertha az ember elfogadja, akkor minden jó, minden szép lehet. Sok esetben nem is a téma az érdekes, hanem maga a pillanat, amit megörökítek. És a játék, amit alkotás közben megélek.
A végeredmény döbbenetes. Meztelen emberek, kopasz fejek, az égből köteleken lógó kövek, üvöltő csontvázak, kitépett szárnyú angyalok. Ez szándékos?
— A meztelenség az emberi őszinteséget szimbolizálja, hiszen mindannyian így születünk, a csontok a fájdalmat, az evilági rosszat, a kötélen lógó kövek a misztikumot jelentik nálam. Mindent ajándékba kaptunk a földön. A gondokat is. Hogy emberek lehessünk. Újabb munkáimmal azonban szeretnék boldogságot közvetíteni. Megmutatni a fényt, amely még többet adhat, mint amennyit ebben az anyagi világban kapunk.
A zenében is ott a fény?
— Nálam igen. A zene rengeteg érzelem hordozója. Lételemem a zene. Sokszor még, ha alszom is, zene szól, hogy az álmaim is lebegjenek. Alkotás közben mindig zenét hallgatok. Nem vagyok zenész. A játék végett rakok egymás mellé hangokat, próbálgatok hangzásokat. És így nekik is jobb, párban másképp szólnak vissza.
Neved mögött a Garp szó sokat jelent?
— Mindent elmond, amit a Garp szerint a világ című film üzen. Legyünk toleránsak egymással! Fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen! A másik elfogadása minden elfogadása. Garpot Robin Williams alakítja a filmben. Ezért is lett a kedvencem.
Legújabb munkáid miért csak vonalak?
— Az egyszerűség miatt. Nagy képeim részleteit nagyítottam ki, és ezzel önálló életet élő új képek jöttek létre. Addig is ott voltak, csak nem vettem észre. Részletek. Nélkülük nincs egész. Tartottam a kísérlettől. Fájhat is, ha valamit elszakítunk a mindenségtől. Azután a spontán létrejött linómetszetek új gondolatokat váltottak ki belőlem. Azt például, hogy az ember mindig valami nagyot keres, a kicsi pedig nem érdekli. Eltiporja. Nem veszi észre, hogy ezáltal a nagyot is ellöki magától.
Már
az első világháborút követően felmerült egy olyan múzeum létrehozásának
a gondolata, amely bemutatná a csallóközi ember életét. 1927-ben ez Somorján
létre is jött, mely aztán 1964-ben átköltözött Dunaszerdahelyre. Eleinte
még az ún. Fehér kastélyban volt, de annak nagyon lerobbant állapota miatt
1970-ben átköltözött a Sárga kastélyba. A múzeumban a sok ereklye között
rendre ott van egy bicikli is. Nem műtárgyról van szó, hanem Géczy Jenő
járgánya az. A múzeum fiatal lektora, legyen hófúvás vagy szakadó eső,
nap mint nap azon kerekezik be a szomszéd faluból a Sárga kastély udvarába.
— Ha van egy kis időd, végigjárhatjuk a kastély falait... — hangzik Jenő ajánlata. — Oké? Várj egy pillanatra, akkor felveszem a ruhámat. — Jenő leakaszt a szögről egy ütött-kopott, arisztokrata viseletre jellemző fekete köpenyt, és int, hogy indulhatunk.
Úgy nézel ki, mint egy lovagkori nemes — jegyzem meg az öltözete láttán.
— Lehet, hogy most megmosolyogsz, de fején találtad a szöget. Ha áttekintek a családfámon, akkor a Jókai-regényből ismert legendás lőcsei fehér asszony, Géczy Julianna is megtalálható köztük. És nemcsak névrokonságról van szó.
Egy óra alatt végigjárjuk az összes termet. Mit is láttam? Régészeti leleteket, melyek többek között arról tanúskodnak, hogy mamutok is éltek e tájon, fegyvereket, pénzérméket, ruhákat, iratokat. Rendkívül gazdag a néprajzi anyag is. A gyűjtemény hűen tükrözi a csallóközi életformát, az itteni ember egykori munka- és lakáskörülményeit, a halászat módjait, az aranymosást. Láthatjuk itt a csallóközi céheket, okiratokat, a nyitott tűzhelyes konyhát stb... De ez csupa olyan dolog, amit az ember egy múzeumtól bizony el is vár. Sokkal inkább Jenő előadási alakítása maradt meg bennem. Aki teheti, térjen be egy órára a múzeum falai közé. Nem bánja meg!
— Valamikor pedagógus voltam, ezt itt is hasznosítom. Mindig az volt a célom, hogy úgy vezessem végig vendégeinket, hogy ne csak a száraz adatokat hallják, hanem egy humoros előadás keretén belül ismerkedjenek múltunkkal. Nagy öröm, mikor távozóban kezet nyújtanak, és köszönetet mondanak az előadásért.
Az például ott micsoda?
— Hát igen! Te mire gondolsz?
Talán kókuszdiótörő vagy gémeskút-makett?
— Nem egészen, de hallottam már sokkal kacifántosabb tippeket is, mint például lézerágyú vagy erotikus segédeszköz... Nos, hát az egy krumplinyomó. (És Jenő szinte minden tárggyal kapcsolatban elereszt egy-egy poént).
Kik járnak ide?
— Iskolaidő alatt főleg diákok, nyáron pedig turisták. A külföldiek általában a bősi vízi erőmű megtekintése céljából vetődnek a Csallóközbe, s ha már erre jártak, többen közülük felkeresik a múzeumot is.
Milyen nyelven kell érteniük, hogy vezethesd őket?
— Bármilyenen. A magyaron és a szlovákon kívül még az orosszal és az angollal is elboldogulok valahogy. Ha németek jönnek, általában akad köztük olyan, aki érti az előbbi négy nyelv valamelyikét, és fordít. És ha nincs ilyen szerencsém, akkor jöhet a pantomim, a mutogatás. Megértik egymást az emberek, ha akarják...
Hét éve csinálod ezt, nem érzed olykor egyhangúnak?
— Állandóan más és más emberek jönnek, meg kell éreznem, rá kell jönnöm, hogy milyen módon vezessem őket. Esetenként improvizálnom is kell. Érdekes, sokrétű munka. A tárlat is változik, vannak időszakos kiállításaink is.
Szerinted milyen volt a tipikus csallóközi ember?
— Nézd, ott van a bejáratnál Lipcsey György faragóművész alkotása. Egy megtört hátú ember. Munkától megfáradt, görbe a háta, aránytalanul nagy kezeiben viszont egy ugrálókötél. Ez azt jelenti, annak ellenére, hogy az élet meggyötörte, a lelki fiatalsága megmaradt! Ez az igazi csallóközi ember!
Sokféle
jelzővel illették életében, mégis leggyakrabban mint a pop-art királyáról
hallunk róla a meg-megújuló kiállítások megnyitóján és a róla szóló emlékezések
alkalmával. A közelmúltban egy vándorkiállítás keretében Pozsonyban is
láthattuk a képeit, nemcsak az ismertebbeket, mint a Marilyn Monroe-ról,
Liza Minelliről és Judy Garlandról vagy Maóról készült szitanyomatokat,
hanem rajzait, néhány, a nyolcvanas években készült festményt és egy dokumentumfilmet,
amely életének kevésbé ismert időszakait is bemutatja. Ismeretes, hogy
Warhol szülei Szlovákiában élő ruszinok voltak, akik a múlt század elején
kivándoroltak Amerikába, és a szürke és egyhangú Pittsburghben telepedtek
le. Hogy Warhola — ez a valódi neve, amelyből az első publikációk idején
lehagyták az a-t— az lehetett, aki lett, nem környezetének, hanem paradox
módon szegénységének és rendkívüli szorgalmának köszönhető. Első közös
rajzait anyjával együtt készítette, és mivel rendkívül félénk gyerek volt,
a nyomor miatt ez lett az egyedüli szórakozása. Zárkózottsága és gyermekkori
betegsége miatt kortársai gyakran utalnak rá, hogy alig volt igazi barátja,
s bár szerette a zajos társaságot, ő inkább megfigyelőként — voyeurként
vett részt benne.
Minden
percét a munkának szentelte, rajzainak köszönhetően már ipari formatervező
szakos diákként ismertté vált. A legismertebb társasági folyóirat, a Glamour
illusztrációkat kért tőle, cipőket, kalapokat, kesztyűket rajzolt,
amelyek nagy sikert arattak New York-ban. Warhol azonban nemcsak kiváló
rajzoló, de még kiválóbb üzletember volt. Jó érzékkel megsejtette,
hogy a hatvanas évek gazdasági fellendülése elsősorban a fogyasztói kultúrának
kedvez, s maga is hozzájárult ahhoz, hogy ez a kulturális változás forradalmian
újként hasson a művészeti életben. Az akkor már megszokott absztrakt festmények
helyett az amerikai népi kultúra és a fogyasztói társadalom
jelképeit — a pénzt, a Coca-Colát és a Campbell-levest festette meg.
Mindez azonban még kevés lett volna ahhoz, hogy egzisztenciálisan olyan magasra, a kivételezettek világába jusson. Ezért új módszert választott — egyre gyakrabban fényképeztette magát prominens politikusok, sztárok, rockzenészek és híres emberek társaságában. Saját műhelyébe-műtermébe, vagy ahogyan ő nevezte, Gyárába bárki bejöhetett, itt készítette később már sorozatban gyártott fotóit. „Mindenkinek joga van tizenöt perc dicsőségre" - hangoztatta, de ennek a dicsőségnek megkérte az árát. S megfizette akkor, amikor egy lelkileg sérült barátnője, aki filmjeinek egyik szereplője volt, merényletet követett el ellene. Ezek az életrajz legfontosabb állomásai. Warhol azonban nemcsak az életét, hanem az utóéletét is biztosítani akarta. 1987-ben bekövetkezett halála után műveit elárverezték, s az ebből befolyt 25 millió dollárból alapítványt és múzeumot hoztak létre.
Ellentmondásos művész volt — sokoldalúsága, tehetsége azonban feledteti életének és művészetének árnyoldalait. Hatása érezhető a kortárs amerikai művészetben, de kevesen vannak, akik hozzá hasonlóan a szokatlant, újat és megbotránkoztatót választják inkább a megszokott utak helyett.
A
szexuális reagálás izgalmi görbéjét az itt látható grafikon illusztrálja.
A vízszintes tengely jelzi az időbeli lefolyást, a függőleges tengely a
szexuális izgalom szintjét. A nők izgalmi görbéjéhez képest, a férfiakra
a rövidebb, gyorsabb izgalmi reagálás a jellemző. Az orgazmus egybeesése
csak az áttekinthetőség érdekében történt, általában a nők, és férfiak
orgazmusának időzítése nem esik egybe.
A vágy és a szexuálisirányulás szakasza
Ebben a szakaszban észleljük, felfigyelünk, a számunkra vonzó szexuális ingerre. Ez általában a másik nem képviselője, vagy egy tekintet, mozdulat, külső megnyilvánulás. Azonban lehet a vágy tárgya egy partnerhez kapcsolódó, vagy attól független tárgy, vagy körülmény. A vágy irányulhat esetleg az azonos nemre, a fizikai fájdalomra vagy egyfajta cipőre vagy más tárgyra, pl. bilincsre, szíjra stb. Ezek legtöbbször kialakulnak a korai pszichoszexuális fejlődés folyamán. Lehet, hogy egy korai kulcsélményhez kötődnek ezek a vonzalmak.
A szexuális izgalomba kerülés szakasza
Az 1. szakaszban leírt személy, vagy helyzet határozza meg, mire vagyunk képesek szexuálisan reagálni. A reagálás már észlelhető, fiziológiai változásokat jelent. A férfiaknál a szexuális izgalom elsődleges jele az erekció, azaz a hímvessző merevedése. A nőknél megduzzadhatnak a mellbimbók, vérbő lesz a szeméremtájék, azaz megduzzadnak a kisajkak, a csikló és környékük. Azonban az egyértelmű jelzés, a hüvelybejárat környékén meginduló nedvesedés.
Plato szakasz
Itt a „plato" szó tetőt, magas szintet jelöl, mely kisebb hullámzásokkal, folyamatosan fennáll. Kellemes, izgalmi szakasz, melyben a 2. szakaszban tapasztalt fiziológiai jelenségek végig fennmaradnak (merevedés, lubrikáció). A nőknél sokkal hosszabb idő szükséges általában az orgazmusig, tehát hosszabb náluk az előjáték, mely nagyrészt a plato szakaszra esik. A csikló megfelelő ingerlésének kitüntetett szerepe van ekkor.
Előrejelzési szakasz (plato szakasz végén)
A plato szakaszban az izgalom hatására eljutunk egy olyan pontig, amikor azt érezzük, ha folytatódik az ingerlés, kb. 10-20 mp-en belül elérkezünk az orgazmusig (nevezzük így a férfiak ejakulációját kísérő élményt is.) Ilyenkor már intenzívebb, erőteljesebb, monotonabb ingerlésre lehet szükség. Ilyenkor még leállhatunk, megelőzhetjük, késleltethetjük az orgazmust. Pl. ilyenkor még alkalmazható az ingerlés megszakításának, vagy férfiaknál az elszorításos technikának az alkalmazása.
Elkerülhetetlenségiszakasz
Az orgazmus közeledtét általában előre érezzük. Az előrejelzési szakaszban azonban egyszer csak addig a pillanatig érünk, amikor a reflexfolyamatok beindulnak (a szimpatikus idegrendszer veszi át az irányítást), beindul az orgazmushoz vezető, visszafordíthatatlan folyamat. Ez a plato és előrejelzési szakasznak a legvége, utolsó 4-10 mp-e. Ha belecsúszunk ebbe az elkerülhetetlenségi szakaszba, már semmit nem tehetünk az orgazmus megakadályozásáért, késleltetéséért. A reflexfolyamat beindult. Hiába a leállás, hiába az elszorításos technika… Át kell adni magunkat az orgazmus nagyszerű élményének! A férfiaknál ez gyakran jár azzal, hogy az előrejelzési szakasz is igen rövid, nincs idő, késleltető cselekvésre. Szinte váratlanul jön az elkerülhetetlenségi szakasz. A plató szakasz, és az előrejelzési szakasz elnyújtása, tudatosítása gyakorlással növelhető.
Az orgazmus
Fiziológiailag ez a csodálatos élmény, az alhasi izomzat spontán, 5-8-szor történő, ritmikus összehúzódásával jár együtt. Az orgazmus és a kielégülés élménye kíséri. A nőknél az orgazmus kiváltásában elsősorban a csiklóingerlésnek van szerepe. De a nők kb. 25-35 %-a kizárólag hüvelyi ingerléssel is eljut az orgazmusig. Feltehetően ebben a hüvelyi G pontnak fontos szerepe van.
Az ellazulási, elernyedési szakasz
Az orgazmus átélése után újra az ellazulás, és a kielégültség érzése következik. A férfinál másodpercek, vagy perceken belül megszűnik a merevedés, és egy úgynevezett ingerelhetetlenségi szakasz következik, mely egyénileg változhat 5-20 percre is. Ilyenkor a férfi genitálisan nem ingerelhető, nincs újabb merevedése. A nőknél is lehet ilyen szakasz, de előfordul, hogy az izgalmi szint alig csökken az orgazmus után, a nedvesedés megmarad, és újabb orgazmusokat élhet át a nő.
Az
iskoláé, ahol mindig előkerül egy-egy eredeti ötlet. Legutóbb egy egész
éjszakát virrasztottak a suliban a diákok meg a tanárok, közben pedig egymásnak
adták a kilincset a sztárok, előadók, érdekes emberek. Nemrég üzeneteket
falaztak be az iskola bejáratánál, hogy száz év múlva is tudják, milyen
volt és hogyan gondolkodott e losonci középiskola háromszázötvenkilenc
diákja. Mert éppen száz esztendő elteltével szabad csak kinyitni a ládát.
A Losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia
A nagy esemény, az utókornak való üzenés, részletesen le van írva a Millennium 2000 nevű tervezetben. A tanári kar részéről Ivanics István történelem-, filozófia-, etika- és szociológia-szakos tanár vette kezébe az ügyet, amely az évezred utolsó tanítási napján meg is valósult.
— Reggel az összes osztály felsorakozott, s borítékba helyezett üzeneteiket ünnepélyesen a ládába tették, amit befalaztunk — mesélte a tanár. — Az üzenetek része volt az a kérdőív, melyben arra voltunk kíváncsiak, milyennek látja egy tizenhat-tizennyolc éves fiatal a környezetét, a felnőtteket, hogyan vélekedik a nemzet fogalmáról, milyen a hozzáállása a nemzetiségekhez.
Veselý Ondrej igazgató örömmel újságolta, hogy felvállalták a halláskárosult diákok oktatását. Sőt, egy angol pályázatot elnyerve a tanárokat is képezik olyan halláskárosultak oktatására, akik egészséges társaik között tanulnak.
— Azt üzenném a halláskárosult magyar fiataloknak, jelentkezzenek iskolánkba! Az eredmények mutatják, hogy ők is bekerülhetnek a főiskolákra, vagy itt végzett pedagógusként sorstársaikat taníthatják.
Ezután Gaál Ildikó tanárnővel találkoztunk, akit dalos jókedvében találtunk, hiszen ő vezeti az iskola büszkeségeit. Az ötvenöt tagú kórust és a huszonhét tagú népdalkört.
— Az egyetlen középiskolás éneklőcsoport vagyunk, amely országos döntőben szerepelt — lelkendezett a tanárnő. — Tavaly a Tavaszi szél döntőjében különdíjat szereztünk. Kórusunk klasszikus műveket ad elő. Sajnos, az idei Csengő énekszón mégsem leszünk ott Érsekújvárott, mert a lányok éppen akkor szakmai gyakorlaton vesznek részt.
Hogy milyenek a kétnyelvű suli magyar diákjai, akik az iskola tizenhárom osztálya közül négyet tudhatnak a magukénak? Sokszínűek. Királyhelmectől Pozsonyig járnak ide, az ország egyetlen magyar nyelvű óvónőképzőjébe. Egy hatalmas osztályban elsősökkel, másodikosokkal és harmadikosokkal beszélgettünk mindennapjaikról. És természetesen az Ifiről!
Hornyák Eszter annak örült, hogy jó nagy betűk is szerepelnek a címekben. „— Tudniillik azt a feladatot kaptunk, hogy vágjunk ki újságokból betűket. Mi az Ifi magazint választottuk." Orbán László a LÁZadásért rajong. „— Nálam a humorotok a menő. Jók és frissek az Ifi-viccek." Tóth Melinda fő célunkra tapintott. „— Arról írtok, amire valóban kíváncsiak vagyunk." Botos Tímea kritikusabb volt. „— Kevés a lapban a sport! Nem lehetne bővíteni?"
Örülünk, hogy ismét a Losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia vendégei lehettünk, amely a város patinás középiskolája. Mert százharminc éves hagyományai vannak a pedagógusképzésnek Losoncon. A magyar tanári kar szép terveket szőtt, amiket folyamatosan igyekszik megvalósítani. Idén például szeretnék újraindítani a harmadik és negyedik évfolyam kéthetes magyarországi szakmai gyakorlatát, amely egy ideje szünetel. A további tervek is nagyok, csak kevés a pénz. Kell a támogatás. Ezért üzentek egy felhívásban, amit magazinunk is közölt, az iskolában végzett egykori diákoknak. Feltétlenül számítanak a segítségükre.
Tóth Lajos: 1966: Vörösmarty Klub megalapítása l 1977: Nyári Művelődési Tábor megalapítása Őrsújfalun l 1978: Központi Klubtanács megalapítása l 1979: A magyar iskolák felszámolása elleni tiltakozás szervezése l 1981: Theátrum Irodalmi Társaság megalapítása l 1988: Romániai falurombolás elleni tiltakozás szervezése l 1989. november 18 — Illegális értelmiségi találkozó szervezése Vágsellyén l 1991: Magángimnázium megalapítása l 1994: Kereskedelmi magánakadémia megalapítása l 2000: Angol—magyar gimnázium megalapítása.
Március
15-én került sor a találkozásunkra. Ünnepi zeneszó töltötte meg a Galántai
Magángimnázium falait. Szinte valamenynyi diák és tanár szíve fölött ott
díszelgett a kokárda. Mikor beléptem az iskolába, a gimnázium igazgatója
rögtön bekísért az egyik osztályba, ahol már folyt a diákok által készített
ünnepi megemlékezés. A notórius iskolaalapítónak is titulált Tóth Lajos
láthatóan érdeklődéssel és büszkeséggel figyelte diákjait, ahogy azok többek
között Petőfi, Kossuth, Széchenyi híres mondatait szavalták.
Igazgató úr, mikor Te voltál abban a korban, mint a most látott-hallott diákjaid, mik voltak a legnagyobb hatással a személyiséged fejlődésére?
— Az olvasmányaim. Azokból éltem és élek most is. Döntő mértékben hozzásegítettek gyermekkori álmaim, és későbbi céljaim eléréséhez, s ahhoz is, ha a későbbiekben valami (önkéntes) szolgálatot tehettem a szlovákiai magyarságnak. Édesanyám és nagyapám elbeszélései, meséi is nagy hatással voltak rám. Elbeszéléseik nyomán szinte egy szabadtéri színpad játszódott le a szemeim előtt. Lelki szemeim előtt peregtek le a háborúk „élményei". A Don-kanyarnál fogságba került édesapám korosztályának visszaemlékezései is mély nyomot hagytak bennem. Királyrévben (Galántai járás) születtem, a falu kulturális életében szerep jutott a kocsmákban — mert ugye, akkor még mozi nem volt — levetített filmeknek (pl a Talpalatnyi föld, a Liliomfi). Nagyon megmozgatták a fantáziámat. Egy időben el is határoztam, hogy színész leszek.
Az iskolák hogyan kötődnek ezekhez az évekhez?
— Magyar iskola híján szlovák iskolában voltam kénytelen kezdeni, de édesanyám megtanított magyarul írni-olvasni. Mikor a szomszédos Nádszegen megkezdődött a magyar tanítás, akkor már itt folytattam én is a tanulmányaimat. Hatodikos voltam, itt adta kezembe Kovács János igazgató úr az Egri csillagokat. Mi, diákok szinte az egymás kezéből kapkodtuk. Ettől fogva faltam a könyveket. Úgyhogy mire a galántai gimnázium tanulója lettem, már elolvastam Jókai, Mikszáth, Gárdonyi és Móra szinte valamennyi hozzáférhető történelmi regényét.
Voltak olyan tanáraid, kikre még ma is kellemes nosztalgiával emlékezel?
— Nagy hatással volt rám Dr. Farkas István igazgató, aki már akkor azt vallotta (és én is a mai napig azt vallom), hogy magyar gyermeknek magyar iskolában a helye. Az 56-os rendcsinálás után az igazgató urat 54 éves korában nyugdíjazták, tulajdonképpen száműzték az iskolából. Nem hagyhatom említés nélkül Dr. Párkány Antal tanár urat, aki felismerte bennem az olvasottságot. A mai napig jó barátságban vagyunk.
Milyen volt a diákközösség?
— Jó csapat voltunk. Az osztály java tulajdonképpen falusi gyermekekből állt össze. Óriási lelkesedéssel, világmegváltó ambícióval indultunk neki az életnek. A körülményes közlekedési viszonyok miatt kollégiumban laktam, ami egyfajta szabadságot is biztosított. A barátság, a haverok nagyon sokat jelentettek és jelentenek a mai nap is. 1956 is a gimnáziumi éveim közé esik, nem lehetett nem tudomást venni a politikai helyzetről. Szinte nap mint nap ott lógtunk a Szabad Európa adásán. Mikor bejöttek a ruszkik (ahogy mi neveztük akkor az oroszokat) Magyarországra, az általunk szerkesztett faliújságon nyilvánítottuk ki szolidaritásunkat a magyar forradalommal. Kibírhatatlannak tartottuk az akkori állapotokat, sokat lógtunk, főleg Pozsonyba csavarogtunk el, és a vasútállomás melletti egész napos moziban vitattuk meg az eseményeket.
Kedvenc és „nem szeretett" tantárgyak?
— Nagyon rossz alapokkal jöttem a gimnáziumba matematikából, szlovákból és oroszból is. A mai napig azt vallom, hogy a diák azt a tantárgyat szereti, amelyiket érti. Ennek szellemében kell működnie egy iskolának. A diákot menedzselni is kell. Fel kell ismerni benne a vonzalmat, és a képesség-fejlesztésre helyezni a hangsúlyt. Nem azt sulykolni belé minden erővel, amiből gyenge, azt inkább mint „szükséges valamit" egy átlagos szinten elsajátíttatni. Az a fontos, hogy a gyerek azt csinálja majd egykor, amihez ért, amit szeret. Az iskolában az a fő kérdés, hogy a gyerekeknek hogyan tudjuk pedagógiai szempontból a jövőt biztosítani.Személy szerint bennem, a korábbi olvasmányaimnak köszönhetően, mély vonzalom alakult ki a történelem iránt. Már a gimnáziumban ráéreztem, hogy miképp lehet a történelmet jól tanulni és tanítani. A tájékozódás a legfontosabb. Mint a faluban az egyes események időpontjait az ünnepek segítségével határozzák meg, mert így logikus, a történelemben is megvannak a legfontosabb mérföldkövek. Ezekkel kell tisztában lenni. A főiskola ezek ismeretében szinte már csak játék volt. Minden gyermeknek, bármely hivatás iránt is érez vonzalmat, azt ajánlom, hogy nemzeti nagyjainkon nőjön fel. 14 Nobel-díjasunk is magyarul gondolkodott. Nagyjaink jó példával jártak elöl, hogy miért érdemes magyarnak lenni. Ők segítenek a mindennapi pedagógiában és az életben egyaránt.
Szabó
bakter továbbra sem nyitja fel a sorompót. Még mindig indul a komáromi
bakterház. Áprilisban tartják a hatvanadik előadást. Közben fekete parókában,
bíbor köpenyben gáncsolja Mozartot Salieri. Mokos Attila mindkét figurát
szereti. A bakterről már mindent tud. Salierivel éppen megismerkedett.
Peter Shaffer világhírű színműve, az Amadeus két hete látható a Komáromi
Jókai Színházban. Még a premier előtt beszélgettünk.
Ez Mozart és Salieri drámája.
— Salierikkel és Mozartokkal naponta találkozhatunk, csak nem mindig vesszük őket észre. A zseniknek az az áldatlan sorsuk, hogy korukban nem ismerik fel nagyságukat, csak később döbbennek rá, legyenek akár tudósok, akár festők. Vagy zeneszerzők. A Salierik pedig mindig gátolják a zseniket, manipulálják helyzeteiket. Régóta izgat ez a téma. Shaffer drámájának Salierije izgalmas színészi feladat.
Ilyen szerepre másképp készül a színész?
— A szövegkönyv első változatától megrémültem. Most, néhány nappal a bemutató előtt még választ kell találnom néhány kérdésre, hogy a szerep nagyon pontos megfogalmazását tudjam a színpadra vinni. Remélem, sikerül „Salieri-intelligenciával" érzékeltetnem az ő lelkiállapotát, harcát, vívódásait.
A komáromi Amadeus más, mint a többi?
— A szerző Broadway-stílusban megírt, hatásvadász szövegét lecsupaszítottuk, kissé más irányba tereltük. Konkrétabb lett. Abban is különbözik a miénk az eddigi előadásoktól, hogy nálunk Salierit nem idős, nyugdíjhoz közel álló színész alakítja. A történelmi adatokból kiderült, hogy Mozart és Salieri között hat év volt a korkülönbség. Köztem és a Mozartot alakító Ollé Erik között tíz év van. Ettől izgalmasabb a mi megfogalmazásunk. Nem azt mondom, hogy Mozart elrúgja Salieri görbebotját, képletesen mégis erről van szó. Salieri tiszteli Mozart művészetét, felismeri zenei nagyságát, de mint embert akadályozza céljai elérésében. Salieri legnagyobb tragédiája, hogy nem ő a „kiválasztott".
Izgalmas a darabot előadó társulat is. Kassai vendégszínészekkel, végzős színművészeti főiskolásokkal, a Jókai Színház fiataljaival dolgozik Czajlik József rendező. Igaz, hogy őstehetség?—
Nem tudom, ki az őstehetség, csak a tapasztalataimról beszélnék. Jóska tele van energiával és alkotni akar. Látja a tradicionális színház hibáit, más színházi eszközökkel új színházi létet szeretne teremteni. Nagyon egyedi módon. Hasonló munkafolyamatban legutóbb főiskolás koromban vettem részt. Még a mai napig is merítek azokból az élményekből. Mindenki élvezi a próbákat. Igényesek, nagy összpontosítást követelnek. Kialakult egy csapat, amely hamar közös nyelvet talált.
Salieri az egyetlen új szereped ebben az évadban.
— Így alakult. Pihentem. Feltöltődtem. Remélem, hogy a közönség nem felejtett el.
Kisfiad, Márton Örs örülhetett a legjobban a „szünetnek".
— Amíg életem párja, Holocsy Krisztina a Csongor és Tünde Ilmáját próbálta, otthon maradtam másfél éves Marci fiunkkal. Sok energiát igénylő, de kellemes feladat volt.
Művészeti vezetőként hová helyeznéd az Amadeust az évezredváltó szezonban?
— Minden bizonnyal a legexpresszívebb előadás lesz. Formabontó jelenetekkel, másfajta színjátszással. Remélem, sokan megnézik majd az Amadeust. Az előadásban működő energiák miatt úgy érzem, hogy régen látott színházi csemege vár a publikumra.
Amikor
január közepén Sklut Tibor felsőpatonyi polgármester – egyben a futballszakosztály
elnöke – kijelentette, hogy a tavaszi idényben Détári Lajossal erősít a
helyi, negyedik vonalban szereplő futballcsapat, a legtöbben kacsának tartották
a hírt. El sem tudták képzelni, hogy a harminchét esztendős kiváló középpályás,
aki egy ideig a földkerekség legdrágább labdarúgójának számított – az Olympiakosz
Pireusz 1988-ban 18 millió márkát fizetett érte az Eintracht Frankfurtnak(!)
– a csallóközi községben folytatja pályafutását. Pedig így történt.
A februári dunaszerdahelyi sajtótájékoztatón telt ház előtt mutatkozott be a tollforgatóknak Détári. Érdekességként, hat televíziós társaság képviseltette magát.
„Az igazat megvallva, nem számítottam ekkora érdeklődésre, talán ha Ausztriába szerződtem volna, akkor nem lett volna ekkora felhajtás. Én azonban pályafutásom során többször a legmeglepőbb ajánlatokat fogadtam el. Ameddig örömömet lelem a fociban, addig rúgom majd a labdát. Segíteni akarok a felsőpatonyiaknak abban, hogy sikerüljön kivívnunk a bennmaradást. Ha tervünk valóra válik, egyáltalán nincs kizárva, hogy a következő idényt is itt töltöm. Egyébként őszintén bevallom, nem nagyon ismerem a szlovák labdarúgást, két esztendeje Győrött láttam a válogatottat, akkor meglepően jól játszott az Adamec-legénység" – jelentette ki Détári.
Arra a kérdésre, nem fél-e a védők durvaságától, így válaszolt: „A fél világot bejártam, a hátvédek sosem bántak velem kesztyűs kézzel, mégis az esetek többségében boldogultam ellenük. Most sem tartok tőlük."
Sokan voltak kíváncsiak arra, milyen formában van. „Jó erőben vagyok, ezt bizonyítja, hogy három élvonalbeli magyar együttes is megkeresett. Azonban egyéb elfoglaltságom miatt nem tudnék napi két gyakorláson részt venni, ezért elutasítottam a kecsegtető ajánlatokat."
Legkellemesebb emlékének a frankfurti mezben lőtt szabadrúgásgólját tartja a Német Kupa fináléjában, ezzel a találattal az Eintracht elhódította a trófeát. Persze örömmel gondol arra az időszakra is, amikor a magyar nemzeti tizenegyet két évig (1984-től 1986-ig) a világ legjobbjai között emlegették. Legkínosabbnak egyértelműen a mexikói világbajnokságon az oroszoktól elszenvedett 0 : 6-os fiaskót értékeli.
Remekre sikeredett felsőpatonyi bemutatkozása. A nagylúcsiak elleni előkészületi találkozón két gólt szerzett, a szurkolók vastapssal jutalmazták bravúros trükkjeit, megcsodálták remek rúgótechnikáját. Természetesen a legnagyobb ásznak járó tízes mezben szerepelt. Viszont a bajnoki debütálás vereséggel zárult, hazai környezetben 2:1-re alulmaradtak, egy héttel később pedig Galántán is 0:1-es vereséget szenvedtek. A csatárként pályára lépő „Döme" viszont ezeken a találkozókon is jeleskedett, mesteri átadásait gyakran megtapsolta a közönség.„ Sajnos, nem úgy alakultak ezek a találkozók, ahogyan szerettük volna. A tréningmecscseken lényegesen jobban játszottunk, remélem, a rossz kezdést sikeres folytatás követi."
Pár nappal a találkozó előtt a debreceniek győzködték, vállalja el az edzői szerepkört az NB I-es gárdánál, ám a magyar sztár állta a felsőpatonyiaknak adott szavát, s nemet mondott a vasutasoknak. Hamarosan edzősködni akar, pár év múlva szívesen ülne a magyar válogatott kispadján.
Csak emlékeztetőül: a népszerű „Döme" a Honvédban, az Eintracht Frankfurt, az Olympiakosz Pireusz, az FC Bologna, az Ancona, a Genoa, a Xamax Neuchatel és St. Pölten csapatában szerepelt. Öt alkalommal szóhoz jutott a Világválogatottban, fénykorában a Juventus szerette volna szerződtetni, ám a játékos nagy bánatára ehhez nem járultak hozzá a magyar sportvezetők. Hatvannégyszer szerepelt a nemzeti tizenegyben, ő volt a Mezey György által irányított válogatott legnagyobb sztárja.