E.T. az Alsó-Rohamtér utcában

Némi fém, egy kevés textil, apró villanyvezeték, hogy az ujja is világítson, ha hozzáérnek, majd az egészre gipsz. Ennyi kellett hozzá, avatott be Szűcs Attila, aki tizenötször nézte végig a világhírű filmet videón ahhoz, hogy minden oldalról lerajzolja a kis űrlényt, s munkához láthasson.
— Nem szeretem nagy dobra verni, amit csinálok — mondta a huszonnégy esztendős kőműves. — Aki eljött, s megnézte, csodálkozott, mire vagyok képes. Meglepődve kérdezték, miért éppen E.T.? Nekik is azt válaszoltam: mert ez a figura tetszett meg. Három éve lett kész, egy évig csináltam.

És azt se kérdezzék, gondolta Szűcs Attila, miért vannak a szobám falán Iron Maiden-freskók. Kedvelem azt a bandát, hát lefestettem a lemezborítóikat. Hogy a falra? Nem baj. Legalább örökre megmarad.
Közben bementünk a házba. A szobában az Iron Maiden rémalakja, Eddie szörny nézett ránk mindenféle pózban. Hamarosan előkerültek a bátorkeszi fiatal temperafestményei és grafikái. Az elsőt hét éve, Bud Spencerről és Terence Hillről rajzolta, ám most is féltve őrzi.

— Ők a kedvenc filmszínészeim — árulta el a fiú. —  Egyszer majd biztosan megfestem őket, eddig csak grafikát készítettem róluk. Egy barátomnak most festem Michael Schumachert a Ferrariban.
Majd egy kazettát vett elő Szűcs Attila, s a magnóba tette. Zenét szerez, ha még nem mondta volna. Gitározott, szintizett meg dobolt egykor egy amatőr zenekarban, Gál István nevű barátjával még videoklipet is forgattak a pincében. Zengett Mike Oldfield és Maggie Relly dala, a Foreign Affair, ők meg tátogtak rá parókában, s élvezték, hogy kamaszok, és hogy hétágra süt a nap.

— Volt egy haver az utcában, a Mácsodi Norbi — emlékezett a gitáros — vele kezdtem zenélni. Egyszer náluk, máskor nálunk tartottuk a próbákat. Aztán mindketten másfelé mentünk, abbahagytuk a muzsikálást. Most már magamnak komponálok zenét, s veszem fel ezekre a kazettákra. Meghallgatom, csiszolgatom, majd újra feljátszom.
Megint a gyönyörűen rendben tartott udvarra léptünk, amikor megállt Szűcs Attila a verőfényben, hogy utolsó kérdésemen tűnődjön, miért nem tárja fel világát még több látogató előtt. Nem vagyok benne biztos, hogy tetszene nekik, ezt válaszolta, és hozzátette, nincs senki, aki foglalkozna vele. Ha lenne, ráállna, hogy komolyan vegye a festést vagy a zenélést.

Az üde délután kellemesen hömpölygött az Alsó-Rohamtér utcában. Szűcs Attila visszavitte E.T.-t a szobájába, beállította a sarokba. Hirtelen a falra nézett. Eddie szörny mintha integetett volna az angol zászlóval.

Ardamica Ferenc: A hetedik

Kegyetlen könyv egy kegyetlen korszakról

Hét novellát tartalmaz a losonci író pár hete megjelent legújabb kötete. Igaz, a hetedik, a Csillogó ajánlat című, kisregényként is megállná a helyét. A hét novella — hét rémtörténet. Hogy mely korból? Erre már a Mészáros Angelika tervezte címlapon választ kapunk: egy revütáncosnő hatalmas vörös csillagot tart a kezében...
Show és vörös csillag. Miképp lehetett azokat az éveket bírni? Mit érezhetett a fiatalember, aki Havel amnesztiájával szabadult úgy, hogy már csak három napja volt hátra, s nem is főben járó bűnért ült? A fiú, aki belevakult abba, hogy május elsejére a nyilvános vécét tisztította az elvtársaknak, közben vizet öntött a savba, s nem savat a vízbe? Mit mesél azokról az évekről a férfi, akinek a feleségét a szeme láttára erőszakolták meg az oroszok? A patkányirtó, aki Kundera-könyveket talált ott, ahol rágcsálókat keresett?
Róluk vall Ardamica Ferenc. Végre szabadon, olykor csúnya szavakat, erős helyzeteket használva, a valóság és a képzelet határán egyensúlyozva. A hétköznapok emberét irodalmi hősökké avatva, a tőle megszokott humorral, keserű felülnézetből.

Olvastatja magát A hetedik. Pedig ez az író nyolcadik kötete a sorban. Tele meglepetésekkel, a rá jellemző iróniával. A szerző kegyetlen tükröt tart elénk. Te jó ég! Ilyenek voltunk?

Nap Kiadó, Dunaszerdahely
Szerkesztette:
Cs. Liszka Györgyi
 

Folyóirat: Göncölszekér

Magyar gyermekek világmagazinja

Szép és értékes kiadvánnyal bővült a hazai magyar sajtó. A  Harmadik Évezred Betleheme Közhasznú Társaság gondozásában, a NEC ARTE KFT. szemet gyönyörködtető grafikai elrendezésével, a Komáromi Nyomda és Kiadó KFT. csúcstechnikájával kinyomtatva megjelent Batta György író, publicista lapja, a Göncölszekér.
„— Én azért kezdtem egy másik életet, mert úgy gondoltam, hogy eljött egy olyan időszak, amikor mindazt, amit eddig tapasztaltam — annyi mindennel foglalkoztam: sport, színház, irodalom, publicisztika — összegezni lehet.“
Így vallott az ötletgazda, alapító-főszerkesztő a Komáromi Lapok február 16-án megjelent számában Padlovics Ágnesnek. A városi újság egykori főszerkesztője a mostaninak.
Átlapozva a szép és igényes lap negyvennyolc oldalát, találkozhatunk többek között a Szent Koronával, Illyés Gyulával, Kiszely István antropológussal — Petőfi csontjai kapcsán, Juba Ferenc tengerésztiszttel, Komárom új ékességével, az Európa udvarral, gróf Spanyol Zoltánnal, Nagy János szobrászművésszel, a Tobozházikó hőseivel. És még rengeteg értékkel!
Ragyog hát a Göncölszekér, amely negyedévenként jelenik majd meg, s adományokból tartja fenn magát. Aki tudja, segítse! Évekbe telhet, amíg a példányszám hozta jövedelem pótolni tudja a szponzorokat.
  Vissza a tartalomhoz

A pokol öt tornáca

A párvesztésben az a legrosszabb, hogy az elhagyott fél nem tudja elképzelni a jövőt a szeretett partner nélkül, s nem hiszi, hogy valaha is meg tud vigasztalón. Talán megkönnyítjük a helyzetüket, ha ismertetjük azt az öt állomást, amelyen a társtalanság villamosa végighalad. Az út a várható szenvedések és jelenségek ismeretében talán elviselhetőbbé teszi az elkövetkező hónapokat.

1 Tipikus mondat: „Nem, ez nem lehet igaz...”. De igaz, és aki reálisan elemzi az emlékeit, az bizony rájön, hogy nem mindent csinált jól. Az elutasítás az emberi psziché egy érdekes védekezési módja, amely megóv bennünket attól, hogy hirtelen eluralkodjék rajtunk a veszteség miatt érzett fájdalom, lehetőséget nyújt ahhoz, hogy lassan hozzálássunk a történtek számbavételéhez.

2 A vesztes fél átsiklik a töprengés fázisába, és elkezdi elemezni a krízis időszakát. „Talán, ha itt és akkor, másként cselekszem...” Az önvizsgálat, de a bűnbakkeresés állomásának is tekinthető ez az időszak. Hogy túljussunk ezen a stádiumon, az állandó töprengés helyett teremtsünk kapcsolatokat a régi barátokkal, minden alkalmat ragadjunk meg, hogy elkerüljük a begubózást.

3 „Miért éppen velem történik meg az ilyesmi?!” A töprengést indulatok váltják fel, elérkezik a düh állomása. Természetes érzés, és szabadon ki is kell élni. Akinek a sírás ad megnyugvást, az sírjon, más csapjon nagyot az asztalra, vagy vágjon földhöz egy-két vázát! De igyekezzünk túljutni rajta, például próbáljuk elképzelni, mit tennénk, hogy megvigasztaljunk egy szomorúan sírdogáló kisgyermeket. Ha túl sokáig időzünk a düh stádiumában, baráti kapcsolataink is megromolhatnak!

4 „Talán, ha ez vagy az sikerül, még minden rendbe jöhet.” Következik az alkudozás a sorssal, gyakran hónapokig tart. Legtöbbször nem vezet eredményre, de segít, hogy lelkileg megerősödjünk, és végre saját kezünkbe vegyük életünk irányítását.

5 Végül elérkezik az elfogadás, az utolsó állomás, amelyben lassan észrevesszük, hogy ismét meg tudunk állni a saját lábunkon, már nem kapaszkodunk kétségbeesetten a régi kapcsolat érzelemfoszlányaiba.
 

Az a legfontosabb, hogy az egyénenként váltakozó hosszúságú időszakokban lelki egészségünk felerősödjön, szinte kívülállóként tekinthessünk a már elmúlt kapcsolatra, és világosan, de bűntudat nélkül adjunk számot önmagunknak a saját hibáinkról. Ha mindezzel felvérteződve új, titkon véglegesnek tervezett kapcsolatba kezdünk, minden esélyünk megvan a boldogságra.

(Myrna Getlyn és Martha Stein nyomán, Intim;

A férfiak szexuális problémái

Korai magömlésről akkor beszélhetünk, ha a férfi nem tudja megfelelően kontrollálni magömlésének idejét. Illetve a közösülés során, a behatolás után, nem képes addig késleltetni magömlését, míg a partnere el nem jut az orgazmusig, hüvelyi ingerléssel.
Az időre vonatkozó statisztikának itt kisebb jelentősége van. Ha a petting, az előjáték elégséges volt, a nők akár 2-3 percen belül képesek eljutni a hüvelyi orgazmusig. (Akinek erre kialakult a képessége.) De ez sokszor 8-18 perces közösülést is igényelhet a nő részéről. Holott a férfiak átlagban kb. 3-6 perc közösülés után eljutnak a magömlésig, illetve annak előrejelzési szakaszáig. Ebben az előrejelzési szakaszban a férfi még képes magömlését késleltetni. Pl. szünetelteti a közösülő mozgásait, és eközben más módon ingerli partnere erogén zónáit. Vagy testhelyzetet változtatnak, és közben alkalmazzák az elszorításos technikát. Az elszorításos, vagy „squeeze" technikáról sok tévképzet él az emberekben. Nem arról van szó, hogy a makkon, a húgycsőnyílást be kellene szorítani. Nem is a hímvessző tövét kell elszorítani.  A hímvessző, vagy pénisz alsó oldalán, a makk pereme eltűnik, egybeolvad a hímvessző törzsével. Kb. itt, közvetlenül a makk alatt aránylag erősen megszorítjuk a hímvesszőt, ez meggátolhatja a magömlést. Akkor, ha megfelelő helyre, megfelelő időben, és megfelelő erőséggel alkalmazzuk az elszorítást. Ez tanulás, gyakorlás kérdése. Minden férfinál működő biológiai reflexműködés ez.
Figyelni kell azonban, hogy nehogy túl későn alkalmazzuk. Az ejakuláció előtt van egy 4-8 másodperces elkerülhetetlenségi szakasz, amikor már sehogyan sem akadályozhatjuk meg a magömlést. Ilyenkor beindul az ejakuláció idegrendszer által vezérelt reflexfolyamata, ami ilyenkor mindig végigfut.
A férfiaknak meg kell tanulniuk érezni, tudatosan felismerni azt az előrejelzési szakaszt, amikor érzik, hogy ha folytatják a közösülést, a hímvessző ingerlését, kb. 7-20 másodperc múlva bekövetkezne a magömlés. Ekkor van itt a cselekvés ideje.
A korai magömlés kezelésének más technikái is vannak, pl. start-stop technika, melynek gyakorlása hasonló eredményre vezet. Ezt kezdetben a férfinek egyedül kell végeznie. Mintha önkielégítést végezne, de mindegy, hogy a végén eljut-e a magömlésig, vagy sem. Nyugodt körülmények között, zavaró tényezőket kiküszöbölve, elég időt szánva a gyakorlatra kezdjen hozzá a férfi az öningerlésnek. A hímvesszőt izgatva érje el a teljes merevedést. Az ingerléssel lehetőleg ne érje el az előrejelzési szakaszt, azaz az ejakuláció közeledtét. Tehát a teljes merevedés elérése után hagyja abba a fantáziálást és az ingerlést. Nyugodtan várja meg, amíg a merevedés megszűnik. 1-2 percet várjon nyugalmi helyzetben, de ne fogjon semmiféle más tevékenységbe. Majd újra kezdje a hímvessző fizikai ingerlését. A teljes merevedés után, megint nyugalom (ingerszünet) következik. Ezt kb. 4X - 6X lehet ismételni. Ha a gyakorlatlanság miatt véletlenül átcsúszik az ingerlésnél az elkerülhetetlenségi szakaszba, nem baj, megtörténhet a magömlés. Következő gyakorlásnál kicsit korábban kell leállni.
A start-stop technika lelki hatása a következő: A férfi megtapasztalja, hogy merevedését bizonyos feltételekkel bármikor újra elő tudja idézni. Nem kell félni, megijedni, ha átmenetileg csökken, vagy megszűnik a merevedés pl. előjáték közben.

Merevedési zavarok

Férfiak merevedési zavaráról akkor beszélünk, ha partnerkapcsolati helyzetben az előjáték során, vagy közösülés közben jelentősen csökken, vagy megszűnik a hímvessző merevedése, megakadályozva ezzel a szeretkezés kívánt folytatását.
A tünet értelmezése az, hogy ezzel a férfi saját magát és partnerét is megfosztja a kölcsönös, közösülés közbeni kielégüléstől. Más úton, pl. orálisan, lehet, hogy jól kielégülnek. Ebben az öndestrukció, önagresszió és a partner (vagy nők) iránti agresszió, frusztráció szimbolikus vagy konkrét megjelenítése egyaránt szerepet játszik.
Az analitikus terápiák azért szorulhattak háttérbe a szexuális funkciózavarok kezelésében, mert hatékonyan lehet viselkedésterápiás „szexterápiákat" alkalmaznunk. Ha a férfi teljesíteni akar egy elvárást, amit legtöbbször saját maga állított fel, szexuális teljesítménye csökken. Saját magára, merevedésére figyel, ami pont ellenkező, gátló hatást vált ki. Ilyenkor szexuálterápiában a közösülés tiltása ezt a teljesítménycentrikusságot küszöböli ki. Persze emellett lehet bármilyen szex, petting, mely teljes kielégülést nyújthat. Utána elkezdődhetnek az érzékenységfejlesztő úgynevezett "szenzitív fókusz" gyakorlatok. A pár mindkét tagja ismerje meg saját és partnere testét, érzékenységét, élvezze a simogatások, csókolgatások élményét
Az utóbbi 10 évben megjelentek a mesterséges afrodiziákumok, azaz potencianövelő tabletták. Ilyen pl. az Afrodor2000, a Yohimbin, vagy köztük a legismertebb, a Viagra. Ezek kitörést jelenthetnek egy ördögi körből. Az átmeneti, művi sikerélmény megerősítést, ösztönzést és önbizalmat adhat. Tudni kell azonban, hogy e szerek nem alkalmazhatóak folyamatosan, állandóan. Egyrészt az áruk ehhez túl borsos, és emellett is csak átmeneti, tüneti kezelést jelentenek.
Az ejakuláció retarda azt jelenti, hogy a merevedés fennállása mellett a magömlés vagy csak nagyon hosszú idő után, vagy egyáltalán nem jön létre a nemi aktus során. Ez nem jelenti azt, hogy a férfi képtelen éjszakai magömlésre, illetve önkielégítés során az ejakulációra. Ilyen esetekben az oki háttér pszichés, míg ha magömlés egyáltalán nincs, urológushoz kell irányítani.
A ritka funkcionális zavarok egyéni, testre szabott kezelést igényelnek. Ki kell zárni az organikus, biológiai tényezőket, ahhoz, hogy a pszichés kezelés hatásos lehessen.

Molnár Tamás
www.szexterapia.hu
  Vissza a tartalomhoz

Az elmaradt szalagavató

A hölgy csinos, beszél és ír. Ám nem csak arról, ami éppen az eszébe jut. Alaposan utánanéz és olvas mindennek! Övé a Randevú filmrovata a Pátria Rádióban. Idén tavasszal vadiúj ruhába bújt. Nemcsak ő— mert ért a divathoz, a Heti Ifiben divat- és szépségrovatot vezetett —, hanem a lap is, a Vasárnap, melynek tavaly júliustól vezető szerkesztője. Klein Melinda tudja, mit akar hallani és olvasni a nép! Pedig majdnem tanítónő lett. Tanított is Kistárkányban és Királyhelmecen, majd Nyáradon és Medvén. Most már a sajtó segítségével próbál nevelni és szórakoztatni. Pozsonyban éli színes életét. Gyermekei: Bálint (14) és Rebeka Sára (6). Élete párja: Farkas József, a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség alelnöke, az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes programmenedzsere. Hobbija: a mozi, az olvasás és a munkája. 1980 és 1984 között volt diák szülővárosa, Királyhelmec gimnáziumában.

Mi volt a legkellemesebb élmény a négy év során a nyolcvanas évek elején?
— Az, hogy az ember diák lehetett. Nagyon jól éreztük magunkat az osztályban, szerettük egymást, nagyokat röhögtünk egymáson  vagy a tanárainkon. Kevés kivétellel velük is szinte haveri kapcsolatban voltunk, ám mindkét fél tudta a helyét. A legkellemesebb élmény nyolcvannégyben ért. Abban az évben összekovácsolta a bandát az elmaradt szalagavató. Már egy hete átkötöttük az osztálykönyvet, hogy jelezzük: nincs feleltetés, feldíszítettük a termet, begyakoroltuk a műsort, estélyit vásároltunk. Aztán a szalagavató előtti estén, amikor már tényleg csak percek hiányoztak, hogy kezdjünk, jött a hír, hogy minden vissza, mert meghalt Andropov. Sírtunk, kiabáltunk is, ugye, lázad az ember. Azután a következő héten megint átkötöttük az osztálykönyvet, újból feldíszítettük a termet, megint sütöttek-főztek a szülők. Megtarthattuk a szalagavatót, mert akkor már nem kellett gyászolni... Hát ezt sohasem fogom elfelejteni.

Mi az a kellemetlenség, amire még most is emlékszel?
— Inkább akire. Egy tanárnőmre. A neve nem fontos. Fiatal volt, mégis olyan módszerekkel közeledett a fiatalokhoz, amilyenekkel nem szabad. Parancsuralmi rendszert próbált bevezetni, a diák meg ugye lázadozik. Nekem sikerült annyira „fellázadnom“, hogy az igazgató úr előtt találtam magam. Aztán osztályfőnökünk mentett meg.

Tőle kaptál útravalót?
— Arra tanított bennünket, hogy ne fogadjunk el kritikátlanul mindenféle véleményt. Mi ketten azért pendültünk egy húron, mert hasonló a természetünk. A nyolcvanas évek elejének farmertilalma ellen például ugyanúgy tiltakozott a lelke, mint a miénk. De Tolvaj Bertalanné tanár volt, s nem diák, hát nem szólhatott. Az osztályból kevesen vannak, akik nem azon az úton indultak el, amerre ő is javasolta. Az apósa, Tolvaj Bertalan készített fel a szavalóversenyekre, még kislányként találkoztam  először e pedagógus-dinasztia szellemiségével. Örültem, hogy a menye osztályába kerültem. Ha hazamegyek Királyhelmecre, mindig meglátogatom. Úgy este nyolckor megyek át hozzá egy órácskára. Aztán hajnali háromkor még beszélgetünk...

TAE BO, az új őrület

Mit takar a TAE BO kifejezés, és mi a lényege ennek a tornának?
— A TAE BO harci művészetet jelent. Valójában egy zenés foglalkozás, amely egy kicsit kapcsolódik az aerobichoz. Nemcsak zsírt égethetünk vele, hanem nagyon jó állóképességet is eredményez. Azokat az izmokat mozgatja meg, amiket más tornával nem nagyon lehet aktiválni. A TAE BO-órák lényege a saját magunkban lévő erő fejlesztése és egy kis kikapcsolódás.

Mikor és honnan jött az ötlet, hogy meghonosítsd a TAE BO-t?
— Már kiskoromban örökmozgó gyerek voltam, tele mindenféle ambíciókkal. A gimiben tagja lettem a röplabdacsapatnak, ám a sport iránt igazán csak a főiskolán kezdtem érdeklődni. Ez mellé még a barátom, Attila támogatása is társult, aki látta bennem a tehetséget, s támaszt nyújtott jó és rossz helyzetekben egyaránt. Így kezdtem komolyabban foglalkozni a sporttal. Különféle videokazettákra tornáztam, szemináriumi órákra jártam Budapestre és Prágába.

Azután jött Anglia.
— Egy tanfolyamon vettem részt az Ymca Fitness Academic Central London jóvoltából. Nemcsak angoltudásomat fejlesztettem, de egy világszerte elismert oklevelet is szereztem. Kvalifikált oktatók tartották az órákat rendkívülien felszerelt tornatermekben. Azt tartják, ha emberekkel dolgozunk, tisztában kell lenni az anatómiai háttérrel, ezért a tanfolyam során a biológiát főiskolai szinten oktatták.

Tarthat-e bárki TAE BO-órát? Próbálják-e utánozni ezeket a lépéseket, gyakorlatokat?
— Mint minden mást az életben. Nálunk képesítetlen oktatók is tarthatnak órákat, nem úgy, mint Angliában. A TAE BO atyja, Billy Blanc által lerakott alapoktól nem térhetünk el. Ez a nagyszerű torna csak akkor maradhat fenn, ha az oktató is iskolázott, és tisztában van azzal, amit csinál.

A TAE BO csak egy adott korosztályt érint?
— Kortól és nemtől függetlenül bárki űzheti. A legfontosabb az akarat. Angliában természetes volt, hogy lányok és fiúk együtt tornáztak. Amikor hazatértem, kellemesen meglepett, hogy az óráimra fiúk is kezdtek járni.

Köztudott, hogy ezzel a tornával fogyni is lehet. Volt már rá példa?
— Egy negyvenhat éves hölgy száz kilót nyomott, amikor elkezdett járni az óráimra. Fél év után, most hetven kilogrammos. Fontos, hogy a TAE BO-t soha ne hagyjuk abba, mindig többet és többet követeljünk magunktól!

Diétázol? Az alakod kifogástalan.
— Odafigyelek az étrendemre. Hiszen egy tökéletes test elérése érdekében a rendszeres torna mellett arra is ügyelnünk kell, mit eszünk. Egyébként bárkinek adok tanácsot, ha ilyen problémákkal fordul hozzám.

Honnan van energiád? Miből ered állandó jókedved a mindennapos foglalkozásokon?
— Azt csinálom, amit mindig is szerettem volna. Végre megtaláltam önmagam! Minden nap jókedvűen ébredek, hiszen a munkám egyben a hobbim is. Az emberek nagyon hamar észrevennék a passzivitást. Arra törekszem, hogy óráról órára többet kapjanak tőlem. Jó látni, hogy a résztvevők elégedettek az óráim után.

Tartasz néha egy kis szünetet?
— Szédületes a tempó, hiszen hetente tartok aerobic-, step-aerobic- és spinning-órákat is. Ha fáradtan érek haza, Attila tartja bennem a lelket. Még a kikapcsolódást is a sportban keresem. Imádok squasht játszani, úszni, futni. Gyakran járok szaunázni. Igazi élmény, amikor kiskutyusunkat sétáltatjuk.

Van még álmod?
— Hogy egy szebb környezetben tarthassak órákat! Egy jobban felszerelt tornateremben, esetleg egy fitnesz-stúdióban. De hadd ne kiabáljam el. Hátha teljesül...

  Vissza a tartalomhoz

A Pokémon-őrület nyomában

A Pokémon-őrület immár valósággá vált, a világon sokan kutatják, vajon mi is lehet a japán-stílusú rajzfilmek sikerének titka, amely a Dragon Ball-lal kezdődött, s most a Pokémon — az első filmmel folytatódik. Videojáték, matricák, csokoládék, kifestők, képregények tucatjai után a mozivásznat is meghódítják ezek a kis lények, valamint gazdájuk, egy tízéves kisfiú. 2000-ben a leglátogatottabb internet-kikötő volt a www. pokemon.com! Oscar-díjra is jelölték! Hogyan is lett ez a mese oly rövid idő alatt már-már kultusszá?

A Pokémonok

Gail Tilden, a Nintendo cégnek alelnöke szerint a Pokémonok meghatározhatatlan fajú élőlények, akiknek egy Ash Ketchum nevű tízéves srác a barátjuk. Először videojátékon hódítottak, majd tévésorozatban, most pedig már moziban is megjelennek. A film arról szól, hogyan ejtik csapdába Ash-t és Pikachu barátait egy távoli szigeten, és hogyan másznak ki a csávából. Ráadásul feltűnik egy félelmetes mutáns, szuper-Pokémon, Mewtwo, aki igen sok gondot okoz majd Ash-nek és csapatának. Azért kell őt külön kiemelni, mert sem a számítógépes játékban, sem a sorozatban nem tűnt még fel, senki sem ismeri az arcát, viszont ebben mozifilmben felfedi kilétét.

A Pikachu-mánia

A Pikachu eredetileg egy japán szó, és elektromos egeret jelent. A filmben Pikachu a százötven eredeti Pokémon közül a huszonötödik, és elektromos erővel rendelkezik. Mellesleg ő Ash első Pokémonja, ennél fogva a kedvence is, s mindig magával viszi őt az utazásaira. Ő egy valódi „sztár-pokémon". Tilden elmondása szerint annak idején a Nintendo fejlesztői hat éven át készítették a Pokémon videojátékot. Nem is a technikai megvalósítás volt nehéz, hanem egy egységes, történet kitalálása, önálló személyiséggel bíró karakterekkel, helyszínekkel, melyek összefüggésükben egyetlen hiányzó láncszemmel sem rendelkeznek. Vagyis, hogy teljesen kerek legyen a sztori. A gyerekek tehát szerinte nem csupán magát a játékot találják izgalmasnak, hanem azt a légkört is, amit ma Pokémon-érzésnek nevezünk.

A Pokémon mozifilm

„Míg a tévés epizódok csupán félórásak, addig ez egy egész estés történet, ami maga után vonta azt, hogy kevésbé felszínes témával foglalkozzunk“ — mondja Tilden. „Az animációk sokkal pontosabban kidolgozottak, ráadásul külön filmzene és popalbum készült hozzá, amin többek közt a Spice Girlsből ismert Baby Spice is énekel. Reméljük, hogy jövőre kitudjuk hozni a második részt, 2002-ben pedig a harmadikat. Szinte biztosra vehetjük, hogy lesz folytatás.“

A Pokémon és a szülők viszonya

Az  Egyesült Államokban egyáltalán nem hallottunk szülői ellenkezésről, az viszont tény, hogy olykor a gyerekek az iskolai óra alatt cserélgettek Pokemon-kártyákat, s amikor ezt a tanárok fölfedezték, megrovásban részesültek. Ezen túl inkább csak dicséreteket hallottunk, miszerint a játék stratégiai gondolkodásra készteti a gyerekeket. Ráadásul javítja a közösségi életet, hiszen a kártyák cserélgetése egy közös beszédtéma, ami igencsak jót tesz a mai, egymástól elidegenedő gyerekeknek. A Nintendo-nál úgy gondolják, hogy a Pokémon legalább olyan kultuszfigurává növi ki magát, mint az általuk már 15-20 éve létrehozott Super Mario vagy Donkey Kong. Azért gondolják így, mert beléjük is annyi spirituszt, munkát fektettek be, olyan profizmussal dolgoztuk ki a karaktereket, mint most a Pokémonnál. Csak hosszú életű lehet!

Japán vagy amerikai?

Norman Grossfeld, a Pokémon Mozi társírója és producere szerint bár a japán verzió hihetetlenül jó alapnak bizonyult, mégis úgy döntöttek, hogy az amerikai piac kedvéért átírnak néhány dolgot: hozzátesznek, vagy éppen elvesznek belőle. Mint említette, nem a fiatalok agyának befolyásolására kell gondolnunk, csupán sok helyütt érezték úgy, hogy az eredetiből kimaradtak olyan részek, melyeket egy „nyugati“ gyermeknek meg kell mutatni. Másrészt a kultúrabeli különbségek miatt volt szükséges néhány dolgot megmagyarázni, hiszen, ami egy japán gyereknek egyértelmű, közel sem lehet az egy amerikainak. Harmadrészt pozitív, morális üzeneteket akartak a filmbe tenni, hogy miután a fiatalok kijönnek a moziból, még napokig gondolkodjanak, ki, mit és miért tett benne.

A videojátékról

A  játék és a sorozat alapján Pokémon-tréner egy olyan gyerek lehet, aki legalább tízéves már, és Pokémonokkal foglalkozik, gyűjti őket. Ilyen gyerek a film főszereplője, Ash Ketchum is, aki trénerből Pokémon-mesterré akar válni. Jeremy Hepworth, egy valódi és élő Pokémon-mester. A videojátékról a következőket mondja: „Most éppen a sárga Pokémonnal játszom, nemrég jelent meg. Ez egy különleges Pikachu-kiadás, s az az újdonság a piroshoz és a kékhez képest, hogy Pikachu úgy viselkedik, mint a filmben: követ téged, s figyelheted. Pikachu, úgy látom, e pillanatban boldog, mert nevet rám. Szeretném, ha így maradna, bár mióta én játszom vele, még nem volt szomorú. Ráadásul épp jó úton vagyok ahhoz, hogy én legyek a világ Pokémon-mester-trénere. Igaz, egy kicsit korábban kezdtem játszani vele, mint ahogy a boltokba került. Szóval, mielőtt megjelennének az új változatok, tesztelnem kell őket, vagyis az a feladatom, hogy egész nap videojátékokkal játszszak, és profi legyek bennük. A játék elsősorban 7-14 éveseknek ajánlható, de tudok 64 éves játékosról is!“
  Vissza a tartalomhoz

Norvégia, a fjordok országa

Aki Norvégiát szeretné megismerni, az ne számoljon azzal, hogy ízlésesen megtervezett épületekben fog gyönyörködni. Itt minden tiszta egyszerűséggel lett megépítve. Még Oslóban, a fővárosban található királyi palota is mentes a mindenféle díszítéstől. Talán a legizgalmasabb a parlament épülete, amelybe egy kis romantikát is befoglaltak. De hagyjuk a nagyvárost, amely területével a legnagyobbak közé verekedte magát. Osló ugyanis úgy lett hatalmas kiterjedésű fővárossá, hogy a környező erdőségeket is egy tollvonással a területéhez csatolták egyik napról a másikra.

Induljunk felfelé, a hegyek és völgyek mentén. Tiszta, szép erdők. Romantikázni is lehet. Griget, a norvég zeneszerzőt is ez a csodálatos táj ihlette arra, hogy olyan szépen zenébe foglalja a sejtelmességet árasztó erdők világát. Főleg nyáron, amikor az ember a nagy melegtől rövidnadrágra vetkőzik, egyszer csak hófödte csúcsokkal, dombokkal találkozik. Alig tudja elhinni, hogy ilyen is létezik. A hó örök birodalma. Elhaladunk a Jotunheim mellett, a völgyben tó tündököl a visszaverő fénytől. Majd a gyönyörűségtől kimelegedve kattogtatják fényképezőgépüket a turisták minden egyes vízesésnél. Egy ideig még emlékeznek is a nevükre, de aztán egyszer már betelik a pohár...
Az északi sarkkörön, amikor már átléptük az észak kapuját is, már igazi hideg fogad. Veszettül fúj a szél. Kevés turista jár erre, de aki eljut ide, az keres két-három darab nagyobb méretű kövecskét és egy kis tornyot emel. Emlékül. Rengeteg ilyen kis kőlerakás van. De itt vannak a varázslatos Lofot és Veszterál szigetek is. Tele faházakkal, mert itt erdő bőségében mással nem is érdemes lakhelyet emeltetni. Piros, fehér, sárga faházak. Esténként még a villany sem kell. Sőt, hosszasan lehet bámulni a lenyugodni nem akaró napot. Az éjféli nap országában vagyunk, ahol fél évig nem nyugszik le a nap. Aztán meg fél évig nem kel fel. „A” nevezetű falu arról volt híres, hogy csak a kezdetét jelezte tábla, a végét már nem, mert onnan tovább út már nem vezetett sehová sem, csak bele a végtelen tengerbe.

Az erdőben járva a turisták jó, ha tudják, akár szörnyecskékkel is találkozhatnak. A veszélyre a „vigyázz troll!” jelzésű tábla hívja fel a figyelmet. Sajnos, egyetlen kisemberrel sem találkoztunk. Pedig végig túráztuk a Tago nemzeti park egy részét is, igaz, a kijelölt jelzések mentén. Az embernek az volt az érzése a hosszú gyaloglás után, hogy már vége sem lesz az emelkedőknek, fáknak.
Norvégiában azért nem lehet mindig csak úgy egyszerűen busszal közlekedni. Idővel igénybe kell venni a kompokat is, hogy az útszakasz lerövidüljön. Aztán megérkeztünk a fjordokhoz is, amelyek úgy tartoznak Norvégiához, mint tyúk a kiscsibéihez. De megállhatunk egy pillanatra Fauszkában is, hogy a márványbánya hulladéktelepéről kikaparjunk egy pár értékesebb kavicsot.
Ez tehát Norvégia,  a fjordok, az erdők, a trollok, a félelmetes kanyarokkal ellátott utak országa. Érdemes ide ellátogatni.

  Vissza a tartalomhoz