Tartalom

Fülbemászó-Szubjektív

Máté Péter: adhatok még...

Tax Free: Kaland

Vanessa Amorosi: Absolutely Everybody
Az ausztrál előadóknak, együtteseknek mindig bérelt helyük volt a világ sikerlistáin, ám az ötödik kontinens számottevő énekesnőt Tina Arena óta nem adott a nagyvilágnak. Most ez bekövetkezett, hiszen Vanessa Amorosi elindult világot meghódító útjára. A fiatal csaj szeptember közepén került be az angol top tízbe az „Absolutely Everybody” című felvétellel. Ekkor még tök ismeretlenként, legalábbis a környékünkön senki sem ismerte. Azután két héttel később az Olimpiai Játékok záróünnepségén is előadta a dalt, s ott már sejteni lehetett, hogy az év második felének legnagyobb rádiós sikere lesz nálunk is, hiszen minden benne van, ami a sikerhez szükségeltetik. Hazájában már hónapok óta befutott sztár. 1999-ben debütáló kislemezével, a „Have A Look” című dallal pár hét alatt eljutott az aranylemez státuszig. Majd jött az „Absolutely Everybody”, amely kirobbanó siker lett. Három nap alatt elérte az arany szintet, ma meg már sokszoros platina, és minden idők leghosszabb ideig a listán tartózkodó női kislemeze lett. Időközben megjelent első albuma, a „The Power”, amely egyaránt tartalmaz dance, R&B, pop és lassú balladai elemeket is. Tehát Vanessa jó úton halad, hogy Ausztrália következő üdvöskéje legyen.
Universal

Whitney Houston: Heartbreak Hotel
1999 egyik legnagyobb slágere volt a tengerentúlon a dal eredeti változata, amelyet a soulénekesnő az 1997 márciusában meggyilkolt The Notorious B.I.G. egykori felesége, Faith Evans és Kelly Price társaságában vitt sikerre. A felvétel Whitney 1998-as stúdióalbumán szerepelt. A környékünkön erről a lemezről két dal hódított, ez kevésbé. Whitney tavaly különböző magánéleti problémái közepette jelentette meg legnagyobb slágereinek dupla válogatását. Erre felkerült a szóban forgó dal is. A két duett után most ezt másolták ki kislemezre Európa-szerte. Tudva azonban, hogy egy évvel korábban a dal eredetije nem igazán jött be, így a felvétel új formát öltött, három remix változatban került fel a maxira. Magát a válogatásalbumot továbbra is viszik, mint a cukrot, de a dalnak most sem sikerült megfelelnie a sláger szó követelményeinek, a legfőbb listákon nem ért el nagyobb sikert. Azért jó, hogy megjelent, mivel van rajta egy mix az énekesnő legnagyobb slágereiből „Love To Infinity Megamix” címmel, egy öt perces, meg egy közel tíz perces változatban. S márcsak ezért is érdemes beszerezni. Sőt, főleg ezért. De akkor meg miért nem ez a fő dal? Hiszen Whitney legnagyobb slágereinek gyűjtőalbumát népszerűsíti.
BMG Ariola

Kicsi G: Remegő kezű agysebész
A rapper már régóta várt arra, hogy felfedezzék. Szerepelt a Fila Rap Jam első válogatáslemezén a „Megműtöttem a kertészünket” című dallal, de akkor még nem szólóban, hanem a Rapscalions tagjaként. Aki nem adja fel, annak sikerül – gondolhatta, s nem adta fel, aminek meglett az eredménye. Október végén megjelent első albuma, amit egy hasonlóan bugyuta című dallal próbáltak meg ismertté tenni. A „Remegő kezű agysebész” akár szellemes is lehetne, de nem az. Egyrészt a szövege kimeríti a morbid kategória követelményeit, másrészt nagyon lejön, hogy Sub Bass Monster sikereinek hatására jött össze a produkció. Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy ez szándékos-e, egyáltalán ki volt előbb, Sub Bass vagy Kicsi G. A kiadó meg azzal próbálja meg eladni a hanghordozót, hogy a dalok legtöbbje Cypress Hill indíttatású. Mindenképpen dicséretes azonban, hogy Kicsi G saját maga szerezte a dalt, de azért a közreműködők között találunk ismert nevet is. Pl. a zenei rendezőt Deseő ”Dballage” Balázs személyében, aki bizony a Fila Rap Jam elindítóinak, az Animal Cannibals-fiúk sikeréből is kivette a részét. Egyébként meg hiába a nagy felhajtás, valószínűleg a közreműködők, az érintettek sem gondolták volna, hogy a dal, meg maga az album ennyire nem jön be.
Sony Music

Kiwi: Lila fellegek
Talán emlékszik a kedves olvasó, hogy néhány hónapja ezen a helyen a Kiwi második albumát boncolgattam. Akkor arról szóltam, hogy a kiadó ugyan megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a kiadvánnyal, de hiába, az nagyon nem jött be. Olyannyira nem, hogy eldöntötték, második maxit fölösleges róla megjelentetni. Viszont a tagok ezt nem így gondolták, kemény harcot vívtak annak érdekében, hogy a dal maxin napvilágot láthasson, és klip is készüljön hozzá. Mivel a kiadó nem akart videót, így önmaguknak teremtették elő a munkálatok anyagi hátterét. Ez összejött, de ezzel még nem nyerték meg a harcot. A kellemes dalt ugyan szinte pillanatok alatt felfedezték a rádiók, már szinte biztos, hogy sláger lesz belőle, csak ezzel a Kiwi ugyanott van, mint az első albumuk esetében. Ott is jóval a lemez megjelenése után adták ki maxin a „Neked adom...” című szerzeményt, amely óriási sláger lett, de ettől az album iránt nem nőtt meg a kereslet. Most ugyanez a veszély fenyeget. De bízzunk abban, hogy most másként alakul, és a „Lila fellegek” sikere kapcsán a közönség felfedezi a Kiwi második, egyelőre a boltok polcain porosodó albumát. Én szorítok nekik, hiszen ahogy azt már egyszer megírtam, az egy nagyon jóra sikeredett popalbum. Csak éppen a Kiwi-slágerek rosszkor jönnek, így a trió nem és nem tudja albumeladással bizonyítani, hogy helye van a magyar popzenei palettán.
Hungaroton

VÉTKEZZ velem!

A VMK-ban megtartott, teltházas banzájon elhangzott az együttes összes nagy slágere, vagy, ha úgy tetszik szinte minden előadott dal slágerré vált a „Vétkezz velem!" című, 1998-ban megjelent, első nagylemezük óta. A fiúk Miskolcról származnak. Nem ők az elsők, akiket Miskolc adott a magyar pop- és rockzenének, gondoljunk csak Pataky Attilára!
Miskolcról indultatok. Mennyire nehéz betörni a zenei köztudatba vidéki zenekarként?
— Szamóca: Egyáltalán nem számít, hogy vidéki a zenekar, vagy sem, mindössze dalokat kell írni, olyanokat amelyeket az emberek szeretnek és akkor bejöhet a dolog bárhonnét.
Kefír és Szamóca gyermekkori jó barátok, mindketten ugyanabba a zeneiskolába jártak, mégis zenei karrierjük a véletlennek köszönhető. Ha Szamóca 1993 karácsonyán nem nyerte volna meg egy hangszergyártó cég játékának fődíját, egy szintetizátort, a V-Tech talán sosem alakul meg. Ezt követően a srácok minden szabadidejüket a zenélésnek szentelték. Dalaikat kisvártatva a miskolci helyi rádió is felvette játszási listájára. Első koncertjüket általános iskolájuk aulájában tartották. A szakma és a közönség ösztönzésére sorra születtek a jobbnál jobb dalok, öt év alatt közel ötven.
Az Irigy Hónaljmirigy paródiaszámot írt rólatok. Hogyan fogadtátok?
— Kefír: Mi adtunk rá engedélyt. Felhívtak bennünket, hogy megcsinálhatják-e, s mi abszolút benne voltunk.
— Szamóca: Azt szokták parodizálni aki valahol van, elért valamit. Teljesen ismeretlen embereket nem szoktak parodizálni. Mi ennek nagyon örülünk, s ráadásul jópofa lett a paródia.
A színvonalas, jó munkának 1998-ban meg lett az eredménye: megjelenhetett első nagylemezük „Vétkezz velem!" címmel. A címadó dalon kívül a „Vele minden jó" is óriási sláger lett. Néhány hónap után a lemez bearanyozódott. 1999 októberében megjelent a második nagylemez, a „Nem szabad sírni...", ami az elsőnél is nagyobb siker lett, immár platinalemez, több mint 40 ezer kelt el belőle. Legújabb lemezük tavaly novemberben került a lemezboltok polcaira.
Három aranylemez, az év felfedezettje cím…
— Kefír: Három aranylemez és két platina, bár még ne kiabáljuk el, ugyan , hogy már csak négy ezer darab hiányzik a második platinalemezünkhöz. Szóval valószínűleg a harmadik lemezünk is eléri a platina szintet.
— Szamóca: Az első lemezünk is rövidesen platina lesz, ami három éve jelent meg. Tehát lassan már három arany- és három platinalemez birtokában leszünk.
l Mi a sikeretek titka? Meg lehet ezt fogalmazni?
— Kefír: A mi sikerünk ritka! (nevetés) Igen, mi egészen egyszerűen dalocskákat írunk, vagyis nem tudom, hogy ez-e a titka, de azt tudjuk, hogy egészen egyszerű dalokat írunk, amit akár tábortűz mellett, akár bármilyen egyszerű hangszerrel el lehet játszani, el lehet énekelni egy kis csapattal, és ez szerintem tetszik az embereknek, hogy bárhol bármikor énekelhetők a dalok.
A komáromi koncertből a közönség is rendesen kivette a részét. A kezdeti bizonytalanság után a VMK alkalmi küzdőtere, a színpad előtti rész, csápoló, őrjöngő rajongókkal telt meg.  Zömében ifjú hölgyekkel. A közönség a srácokkal együtt, felhangon énekelte a jól ismert dalokat. Az „Éjfél után" című érzelmes slágert, melyet Kefír az albumra a nővérével közösen énekelt fel, egy bátor, vállalkozó kedvű rajongó énekelhette el a fiúkkal. A kezdeti megilletődöttséget követően, végül is megszületett az „Éjfél után" komáromi változata, egy ifjú hölgy, Reni jóvoltából.
A koncert hangulatáról, a zenekar fogadtatásáról, sikeréről talán elég annyit elmondani, hogy a srácokat háromszor tapsolták vissza a színpadra.
Robay

In memorian Zámbó Jimmy (1958 – 2001)

Legenda született

A cella

A főszerepben: Jennifer Lopez

A szerelmes Meg Ryan

SZTÁRsziget– hírszolgálat

Siposef és Kozso  szakítása
Sipos F. Tamás a 2000-es évnek óriási tervekkel vágott neki. Nagy dobásra készült. Egy gyümölcsöző kapcsolat reményében 1999 második felében szerződést kötött új producerével, a  magyar könnyűzene mágusaként ismert Kozsóval. Tamás véleménye az Ámokfutók frontemberéről ekkor még pozitív volt. „Nagyon profi, rendkívül látványos és eredményes munkát végez. Úgy érzem, ezzel új korszak nyílt az életemben. Egészen más úgy dolgozni, hogy határozott és céltudatos erők működnek a háttérben” – nyilatkozta. Ilyen kijelentés után senki sem gondolta volna, hogy a baráti viszony haraggal és összeférhetetlenséggel zárul majd. Pedig így lett. Azért később már sejteni lehetett, hogy az együttműködés nem lesz hoszzú életű, mivel Kozso sem volt képes arra, hogy az Exotic egykori frontemberét, a kilencvenes évek első felének sztárénekesét visszahozza a legnépszerűbbek közé. Albuma csúfos bukás volt. Eleinte mindketten nagyon hittek a sikerben. Ennek érdekében Tamás művésznevet is változtatott, a „Mindig gondolj Rám!” című lemezén már a Siposef név díszelgett. A tavasszal megjelent nagylemez és három maxi után, a tavalyi év végén Kozso és Tamás útjai szétváltak. Az énekes most már másképp nyilatkozott: „Kozso madárnak nézett engem, ami eléggé nagy hiba volt, hiszen akkoriban, mikor szerződést kötöttünk már túl voltam tíz nagylemezen, ezért egy kicsit csodálkoztam. Ő egy álomvilágban él, amelyből nem hajlandó felébredni.” Tamás mostanság nem tervez új hanganyagot megjelentetni, inkább egy hobbizenekart alapít, amellyel élőben, különböző kocsmákban, szórakozóhelyeken szeretne fellépni. A csapattal nem feltétlenül saját dalait, sokkal inkább a számára és zenésztársai számára is közkedvelt slágereket énekli majd.

Christina Aguilera lehet a téli olimpia sztárja
Christina Aguilera fogja énekelni a 2002-es Salt Lake City-i téli olimpia hivatalos himnuszát. A show zenei rendezője David Foster már találkozott az énekesnő managementjével, hogy a részletekről tárgyaljon. Foster írta többek között Celine Dion „The Power Of The Dream” című dalát, melyet a kanadai énekesnő az 1996-os atlantai olimpia-ünnepségen énekelt. Szerinte Christinának minden adottsága megvan ahhoz, hogy helytálljon, és bár a nagy vetélytársat, Britney Spaerst is tehetségesnek találja, Aguilera énekesnői képességeit sokkal nagyobbra tartja vetélytársnőjénél, ezért esett épp rá a választása.

Gary Barlow végleg eltűnik
Miközben Robbie Williams karrierje csúcsán van, a Take That többi tagja teljesen eltűnt a süllyesztőben. A legrosszabbul az egykori tinicsapat motorjának tartott Gary Barlow járt, akit rajongói mára teljesen elhagytak, és a lemezkiadója is lapátra tette. Ezen semmi meglepő nincs, hiszen az énekes második albuma volt világszerte a tavalyi év legnagyobb bukása. Gary website-ja szintén befejezte működését, mert egyszerűen nem volt miről írni rajta. Az oldalt az egykori sztár gyermekének születése, vagyis augusztus óta nem frissítették, és úgy döntöttek, érdeklődés hiányában megszűnik.

Geri Halliwell új producere
A New Radicals egykori feje, Gregg Alexander, az ex-Spice Girls üdvöske, Geri Halliwell második albumán dolgozik. A pár jelenleg Los Angelesben van, ahol a dalírás rejtelmeibe merültek bele. A cél, hogy legalább olyan jó anyagot hozzanak össze, mint Geri debütáló albuma, a „Schizophonic”. A lemez várhatóan a nyáron jelenik majd meg. Alexander egyébként már korábban, 1999-ben feloszlatta a New Radicalst, amelynek mindössze egyetlenegy albuma jelent meg. A banda hivatalos honlapján nagyon egyszerű ok szerepel a felbomlás indokaként: mindent egy személyben ő csinált, a dalok nagy részét is ő írta,  így nélküle meghalt a csapat. Gregg Alexander azóta két produkcióban vett részt, Ronan Keating-gel, valamint a Texas-szal dolgozott együtt. S kíváncsian várjuk mit tud kihozni az egykori fűszeres csajból.

Összeáll a Gemini!
A Gemini együttes neve minden bizonnyal sokaknak semmit nem mond. Várszegi Gábor (basszus, gitár), Bardóczi Gyula (dob), Szabó György (ének), Puszta Gábor (gitár) és Kékes Zoltán 1965-ben alapította meg a beategyüttest. Rendszeresen felléptek a Budai Ifjúsági Parkban, nyaranta pedig a balatoni szórakozóhelyeken, koktélhajókon játszottak. 1978-ig több művész is megfordult a formációban úgy, mint Rusznyák Iván, Papp Imre, Baranszky László és Heilig Gábor. Bár a profi zenészekből álló produkció a megalakulást követően számtalan szerzeménnyel rukkolt elő, az igazi áttörést számukra a „Vándorlás a hosszú úton” című dal hozta meg. A ’70-es évek közepétől a rockbandák megjelenésekor a Gemini dallamos, szeretetet sugárzó zenéje a háttérbe szorult. 1977-ben Markó András és Papp Tamás mellett új tagok kerületek az együttesbe, Albert Gábor és Dávid Gábor. A csapat fennállásának történetében először került lány a gitárosai posztra, Szigeti Edit személyében. Mindezek ellenére a csapat nem tudta megismételni az egykori sikereit és megszűnt. Az 1977-ben megjelent „Téli mese” című lemezük megjelenése óta nem túl sokat halhattunk róluk. Most viszont újra összeállnak, hogy egy rendhagyó bulival örvendeztessék meg egykori közönségüket. A koncert március kilencedikén lesz a Budapesti Kongresszusi Központban, a következő felállásban: Baranszky László, Markó András, Papp Imre, Szabó György, Heilig Gábor és Bardóczi Gyula lesz. A csapat egykori főalapítója Várszegi Gábor egyéb elfoglaltságai miatt nem valószínű, hogy színpadra áll.

Jennifer Aniston „jó kislány“ lesz
Jennifer Aniston megkezdte menetelését afelé, hogy a Jóbarátok cserfes hősnőjéből komoly moziszínésznő legyen. Egyelőre egy független, low budget produkcióval próbálkozik, amelyet az egyelőre nem fényesen csengő nevű Miguel Arteta rendez. A Good girl (Jó kislány) egy szabadosan élő férjes asszonyról szól majd, aki gyökeresen megváltozik, amikor szenvedélyes viszonyt kezd egy diszkontáruház eladójával. A forgatás májusban kezdődik, miután Aniston befejezte a Jóbarátok aktuális szezonját.

Kate Winslet fogyni kénytelen
Kate Winslet  korábban évekig ostorozta Hollywoodot amiatt, hogy a vészes soványságot állítja ideálként az emberek elé, és úgy nyilatkozott, hogy ő soha nem lenne hajlandó beállni a sorba. Mostanában azonban kénytelen volt felülvizsgálni álláspontját, ugyanis ellenkező esetben le kellene mondania arról, hogy Amerikában filmszerephez jusson.  Winslet tavaly komoly súlyfelesleget szerzett, amikor terhes volt Mia nevű kislányával, terebélyes alakja miatt pedig minden hollywoodi ügynök megrettent. A Titanic sztárja tehát diétázni kezdett, és csak az vigasztalja, hogy ha később ismét a lipidek győzedelmeskednek, az európai produkciók azért még nyitva állnak előtte.

Spielberg immár lovag is
Steven Spielberget lovaggá ütötték, igaz, nem az angol királynő, hanem csak a washingtoni brit nagykövet. Az Oscar-díjas rendező-producert sikerekben gazdag munkássága elismeréseként érte a megtiszteltetés. A Sir előnév nem illeti meg, mivel nem brit állampolgár, és nem a hagyományos ceremónia kíséretében ütötték lovaggá, nem érintték meg a vállát egy karddal. Spielberg a KBE (Knight of the British Empire = a Brit Birodalom Lovagja) rövidítést biggyesztheti majd a neve után, ha akarja...

Baljós árnyak a Star Wars 2 körül?
Olyan hírek keringenek a neten, hogy a Csillagok háborúja készülő részével több a probléma, mint kellene. Az első, még trükkök nélküli nyersváltozat már elkészült, de George Lucas nem elégedett vele. Ezzel kapcsolatban állítólag még az is fölmerült, hogy hamarosan Steven Spielberg is beszáll a munkába, hogy megszüntesse a cselekmény gubancait. A menet közben felmerült új ötletek miatt márciusban néhány hetes utóforgatásra kerül sor, és az új jelenetekkel kiegészítve készítik el a második nyersváltozatot.
Pánikba persze nem kell esni, hiszen a Baljós érnyak készítésének hasonló szakaszában szintén megkongatták a vészharangot, aztán az eredmény felülmúlta a várakozásokat.

A tévés Nikita lesz a Terminatrix?
Ki fogja játszani a Terminátor 3. alakváltó női robotját? Új jelölt bukkant fel a láthatáron: Peta Wilson, a Nikita című tévésorozat sztárja is szerepel már a listán. A kanadai színésznő nevét maga Arnold Schwarzenegger említette meg legutóbbi rádióinterjújában, persze hozzátéve, hogy még semmi nem dőlt el. Wilson mellett szól, hogy komoly akciófilmes tapasztalata van, ugyanakkor nem számít még valódi szupersztárnak...

Sandra Bullock menekül a sztár-imádat elől
Sandra Bullock valósággal pánikba esik, ha az egyszerű emberek imádatukról biztosítják őt. Legutóbb is kínos incidens szenvedő alanya volt. Be akart térni egy étterembe, ám az éppen zárva volt, de a személyzet észrevette, hogy Bullock csalódottan kukucskál befelé, mindenki összeszaladt, és beinvitálták a sztárt, mondván, ha róla van szó, bármikor nyitva vannak. Bullock erre dühösen bevágta magát a kocsijába, és elporzott. Mindez a színésznő lakhelyén, a texasi Austinban történt, ahová Bullock azért menekült, mert nem bírta a hollywoodi sztárhisztériát...

Melanie Griffith mindenáron teherbe akar esni
Melanie Griffith és Antonio Banderas mindent megtesznek azért, hogy újabb gyermekük szülessen. Mivel egyikük sem tinédzser már, az orvosok által előírt ütemterv szerint munkálkodnak, és nem feledkeznek meg a szükséges vitaminok beviteléről sem. A szigorú napirend betartása csak akkor szenvedett csorbát, amikor Melanie bevonult egy klinikára, hogy kigyógyuljon fájdalomcsillapító-függőségéből. Miután elhagyta az intézetet, a pár néhány napra eltűnt, bennfentesek szerint azért, hogy behozzák a lemaradást.

DiCaprio pernek néz elébe
A manhattani fellebbviteli bíróság helyt adott Roger Wilson forgatókönyvíró és énekes keresetének, így megkezdődhet a Leonardo DiCaprio elleni per, amelyben a forgatókönyvíró szimbolikus öszszeget, 45 millió dollárt követel a Titanic sztárjától. Wilson azt állítja, hogy Leo és barátai két évvel ezelőtt egy New York-i bárból távozva verbálisan inzultálták akkori barátnőjét, a Showgirls-ből jól ismert Elizabeth Berkeley-t, majd amikor o a hölgy védelmére kelt, Leo ráuszította kíséretét. Wilsont a verekedésben torkon rúgták, s emiatt elvesztette énekhangját – állítja a felperes keresete. A bíróság szerint elegendő bizonyíték van arra, hogy lefolytassák az eljárást.
 
 

Lemezajánló  —  Lacza Gergely rovata

King Crimson: The Construkction Of Light

Planet X: Universe

Zene füleinknek

A Danubius kulisszatitkai, beszélgetés Buza Sándorral, a rádió zenei igazgatójával

Abban az időben elkülönült a műsorvezetés és a zenei szerkesztés.
— Ez most sincs másként, van a zenei szerkesztő, és van a műsorvezető. De tudom mire célzol, volt egy olyan időszaka a Danubiusnak, amikor a műsorvezetők saját maguknak zenéltek, ők választották ki a dalokat. Egy picit mindenki a saját ízlését, a saját kedvenceit vitte bele a műsorba. Azután a két tevékenység megint kettévált, követve a nagy, menő külföldi rádiókban bevált módszereket.

Manapság hogyan zajlik a zenei szerkesztés, hogyan választódnak ki a dalok?
— Úgy, mint bármelyik profi európai, vagy amerikai rádióban. Teljesen elkülönül a zenei szerkesztés és a műsorvezetés. Működik egy tím, amelyik négytagú. Az egyik tag a Danubius programigazgatója, a másik az itt lévő konzulens, aki angol anyanyelvű, és a cég érdekeit képviseli, valamint az egyik kolléganő és én alkotom. Tehát mi négyen leülünk, minden héten végighallgatjuk a beérkezett termést. Úgy szoktam mondani, hogy ez a sanzonbizottság. Így kerülnek be a dalok az első körbe. Később a hallgatókat kérdezzük meg, hogy szeretik-e, akarják-e a kiválasztott slágereket. A mikrofon elé ülők egy kész anyagot kapnak, egy nagyon tudatosan, sok szempont alapján összeállított zenei listát. Az hogy melyik rádió milyen zenét sugároz, azt a vezetőség szíve joga eldönteni. Egy rádió, ha kikiáltja magát oldies rádiónak, akkor régi zenét nyom, ha az újdonságok bemutatóinak, akkor csak a vadiúj dalokat játssza. Mi ugye a nyolcvanas, a kilencvenes évek és napjaink legnagyobb slágereit adjuk, tehát ebből a huszonegy év zenei terméséből csemegézünk. Azokat a dalokat, amelyeket a legjobban szeretnek a hallgatók, és ezt hangsúlyozni kell, tehát nem a saját kedvenceinket adjuk, hanem a hallgatók ízlését követjük. Fokozatosan kérdezzük őket, így áll össze az a zenei archívum, amely forog a Danubiusban.

A hallgatókat milyen úton kérdezitek meg, ez hogy működik?
— Nagyon sok módon lehet tesztelni a hallgatót, mi telefonos kérdezési módszert végzünk. Ezt egy különálló cég készíti a Danubius részére. Nevezhetjük akár közvélemény-kutató cégnek is. Minden két hétben negyven dalt tartalmazó listát állítunk össze, pontosabban a dalokból kiválasztunk 10 – 12 másodperces részletet, általában a refrént, s ebből a hallgató tudja azonosítani a dalt, és választ, akarja-e hallani a Danubiusban, vagy nem. Nagyon fontos kritérium, ezen a listán olyan dalok szerepelnek, amelyeket mi már játsszunk, tehát nem elő, inkább amolyan utótesztelést végzünk. A listára olyan felvételek kerülnek fel, amelyek 5 – 6 hete már szerepelnek a rádió műsorán. Tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy szerintük, játsszuk-e ezeket továbbra is, vagy töröljük a listáról.

Viszont vannak olyan dalok, amelyek már eleve nem is kerülnek fel a játszási listára, melyeket nem mutattok be.
— Bizony vannak, nem is kis számmal, de a rádió meghagyja magának azt a feladatot, hogy eldöntse, melyek felelnek meg a játszási kritériumoknak. Egyik rádió sem, különösen a kereskedelmi rádiók nem engedhetik meg azt a luxust, hogy a zenei szerkesztők az ízlésük szerint válasszák ki a dalokat. Amikor a Danubiusnak új tulajdonosa lett, végeztünk egy felmérést. Ebből kiderült, hogy  a populáris, valóban kellemes, melodikus dalok azok, amelyek a magyar fül számára legnagyobb mértékben eladhatók. Ezért döntöttünk úgy, hogy a pop, illetve pop-dance stílusú dalokból válogatunk. Amelyek nem tartoznak e kategóriába, azokkal nem kísérletezünk. Azok egy másik, szűk réteg kedvencei. Aki az ilyen jellegű dalokat szereti, az úgyis más rádióállomást választ.

Ismerjük a magyar zenei piacon uralkodó helyzetet. Pl. a tavalyi év második felében már olyan gazdag volt a kínálat, hogy szinte minden nap feltűnt egy új előadó, együttes. Mivel Te vagy a Danubius zenei igazgatója, gondolom Téged szidnak, vagy dicsőítenek, de éppen a túlzsúfolt piac ismeretében, inkább szidnak, amiért lemaradnak a zenei étlapról.
— Az biztos. Tavaly karácsonyra viccesen azt terveztem, hogy az összes kiadónak, együttesnek, előadónak saját, bekeretezett képemet adom. Kaptak volna hozzá három dárdát,  a képet fölteszik a szobájuk falára és a többit már a fantáziájukra bízom. Egyszóval nem lehet mindenki kedvébe járni. Összes előadó, kiadó azt szeretné, hogy az országos kereskedelmi rádió, amely nagyon szép hallgatottsági adatokkal büszkélkedhet, játssza a dalait. Így mindent elkövetnek annak érdekében, hogy mondjuk egy nem pop jellegű dalt is feltegyünk a listára. Ilyenkor jönnek a viták. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy kimegyünk a piacra, a vasárnapi ebéd alapanyagát megvásároljuk a családnak. A családban van olyan, aki szereti a tökfőzeléket, másik a rántott húst, következő a sült csirkét és sorolhatnám. Nekünk úgy kell összeállítani, hogy a család minden tagja jóllakjon. De csak a család, a szomszédok már nem érdekesek, mert nekem a családot kell etetni. Lehet, hogy a szomszédban szeretik az őzgerincet, de nálunk senki, így én őzhúst nem fogok venni. Így az a kereskedő, aki őzhúst árul nem haragudhat meg rám, mivel nekem arra nincs szükségem. Tehát mi döntjük el, hogy mire van szükségünk, melyik felvétel felel meg a mi követelményeinknek.

Eddig főleg a magyar dalokat érintettük. Hogyan történik az angol nyelvű felvételek kiválasztása? Mennyire kíséritek figyelemmel a slágerlistákat, mennyire döntő tényező a slágerlistás helyzet?
— Természetesen butaság lenne, ha nem vennénk figyelembe az éppen aktuális trendet, böngésszük a különböző slágerlistákat, de nincsenek ránk mindig nagy hatással, hiszen a magyar fül nem olyan, mint egy angol. Azt megérezzük, hogy miből lehet nálunk nagy siker, ez nyomban felkerül a listára. Azután előfordul, hogy nem jön be, tévedünk, de ez a mi szakmánk erről is szól. Azért az esetek túlnyomó többségében bejönnek a tippjeink.

Delhusa Gjon, a romantikus csavargó

Hogy egy picit érintsük a múltat, Delhusa Gjon múltját, szerintem eddigi pályafutásod legsikeresebb lemeze, a „Csavargó”.
— Lemezeladás szempontjából tényleg ez volt az egyik legsikeresebb albumom. De már a pályafutásom elején nagyon sikeres lemezeim voltak, rajta olyan dalokkal, mint az „Őszi levél”, a „Hegyek lánya”, vagy az „Ez az utolsó tánc”. A „Csavargó” egy ezután következő fejezet volt, amikor egy olyan korosztály lépett be a képbe, akik azt hitték, hogy akkor lettem énekes, akkor tűntem fel. Ez a nyolcvanas évek legvégén volt. Ekkor jött divatba az úgynevezett soft rock, főleg a Bon Jovi balladái révén. Nekem ez nagyon feküdt, mert gitáros vagyok. A másik oldalon a farmerviselet dívott. A felhőtlen életmód, könnyed zenélés eredményeképpen ez a lemez nagyon sok rekordot megdöntött, elsősorban eladási rekordokra gondolok. Persze hozzátartozik, hogy az akkori lemezkiadóm főnökének kedvence voltam. A lemez is jó volt, de legyünk őszinték, lám, mit számít, ha a kiadó kiemelt szeretettel gondozza az anyagot. Egyébként a lemez a saját kiadásomban a közelmúltban cédén is megjelent.

A sikereket az eladott példányszámban méred?
— Igen, nem tudom miért. Valószínűleg, mert piacorientált világban élünk. Ha a közönség a szeretete mellett, a ma nagyon nehezen megkereshető pénzét egy hanghordozóra kiadja, az nagyon fontos. Csodálatos elismerés, ha bemegy a boltba és megveszi kedvence lemezét. Az eladott mennyiség feketén fehéren mutatja, hogy mennyien kíváncsiak az adott produkcióra.

Viszont az a példányszám, amit a „Csavargó“-ból eladtál, azt manapság már nem lehet túlszárnyalni, sőt, megközelíteni sem. Nagyon telített a magyar piac, így az eladott mennyiség jóval több előadó között oszlik meg.
— Én azzal vagyok elégedett ami van, és nem áhítozom az után, ami nincs. Ma ez a helyzet. Nem vagyok hajlandó belemenni mindenféle őrült csatározásokba, annak érdekében, hogy pár ezerrel több lemezem keljen el.

 Említetted, hogy annak idején a Rákóczi kiadó igazgatójának kedvence voltál. Viszont nem nagyon volt szerencséd a kiadókkal. Megfigyelhető, hogy amikor már a célegyenesben voltál, mindig jött egy lemez, ami nem jött be, és ez a kiadók számlájára írandó. Gondolok itt a „Túl vakmerő”, vagy az „Indián nyár” című albumokra.

— Sok kiadónál próbáltam szerencsét. Pechemre én azt hittem, hogy a kiadók a image-vel foglalkoznak. Egy pillanatra elhittem, hogy azért vannak, hogy arculatot adjanak a sztárnak. Nem, ők letépik a virágot, és ameddig a virág nyílik, addig ők rendre letépik. Mindenkinek magának kell kitalálnia magát, a produkcióját. Amikor lemezem párosult a kiadóval mindig úgy éreztem, az én hátrányomra történik minden. Amióta saját magam adom ki a lemezeimet, azóta más a helyzet. Az első kiadványom a „Líra” című lemez volt, amely mára közel olyan példányszámban elkelt, mint a „Csavargó”. Ez a gondozásnak, a befektetett munkának köszönhető. Úgy érzem, mióta magamra vagyok utalva, jóval többet megteszek egy lemez sikeréért. Érzem, hogy a siker csak rajtam múlik.

Ha valaki saját lemezkiadót alapít az azért van, mert csalódik a kiadókban, vagy minden előadó álma, hogy egyszer eljusson arra a pontra, amikor saját maga gondozhatja a lemezeit?
— Erős anyagi háttér, fedezet kell ahhoz, hogy valaki saját lemezkiadót alapítson. Igen, ilyen sok pályán lévő év után juthat el egy művész oda, hogy saját maga irányítsa sorsát. Húszévesen nem tudtam volna meggyőzni a bankokat, hogy álljanak mellém, fektessék be a pénzüket. Ennyi év és szakmai tapasztalat tudatában eljutottam arra a pontra, hogy bele mertem vágni. Nem titok, engem több kiadó is hívott zenei producernek. Nem vállaltam el, a tudásomat a saját kiadómba fektettem be. Az elején nagyon rizikós vállalkozásnak tűnt, azután helyrerázódtam, és ma már nagyon örülök, hogy akkor így döntöttem. Több kiadványomat is felvásároltam, megjelentettem ezeket cédén. Tényleg szuper dolog, hogy én foglalkozhatom a lemezeimmel.

Beszéljünk a legutóbbi albumodról is, amelyről a megjelenéskor azt nyilatkoztad, hogy eddigi pályafutásod legerősebb lemeze készült el.
— Ez egy korszakváltás az életemben. Abban korszakváltás, hogy nagyon sokáig a zenében nem ismertem megalkuvást, önfejű voltam. Azonban be kellett látni, hogy színvonalban párszor nagyon magasra tettem a mércét, így több albumom nem jutott el a szélesebb közönségig, mivel az egyszerű halandó emberek nem tanultak magas fokú zeneelméletet. Ugyan bennem van, hogy egy icipicit a szakmának is írom a lemezt, büszke voltam arra, hogy a média egy-egy kitüntetéssel díjazta, ha magas színvonalú lemez készült. A „Kicsordul majd a szívem” című album dalaiban ötvöztem mindent, hogy a népnek szóljon. Azért tartom ezt pályám egyik legjobb lemezének, mert minden összejött. És én ezzel a lemezzel jutottam el egy számomra fontos pontra. A dalaimmal huszonöt évtől felfelé célzom meg a hallgatóságot. Az egy viszonylag megnyugodott réteg, aki szereti a romantikát, a lírát, a vad hajszolások már nincsenek jelen az életükben. Úgy érzem, nekem őket kell megcélozni. Másrészt mindannyian változunk. Az a lemez, amit tíz évvel ezelőtt a legjobbnak hittem, ma már nem az. Mindenki egy fejlődésen megy keresztül.

Ebből kifolyólag van olyan Delhusa-dal, amelyet ma már nem szívesen hallgatsz meg?
— Van. Egy ilyen hosszú pályán, mint az enyém még azt is bevallom, hogy bukott lemezem is volt. Jöttek viharos divatirányzatok, pl. az újhullám. Akkor olyan zenésztársak vettek körül, akik azt mondták, hogy ez nagyon jó dolog, most ezt kell csinálni, s  én nem figyeltem oda, hogy a közönség mit vár tőlem, egy kicsit magamnak zenéltem. És ez nem mindig párosult sikerrel. Nagyon sok zenésznek van olyan időszaka, hogy művészlemezt akar, vagy magának csinálja, zenésztársainak. Ekkor hibázunk, mivel a közönség érdekeit kell szem előtt tartani.

Nemcsak új lemezeddel vagy reflektorfényben, hanem egy másik dallal, amelyben ha nem is Te, hanem majdnem Te azt énekled, hogy „Nem tetszik semmi meló”.
— Úgy látszik, ez a „Nika Se Perimeno” című dal egész életemet végigkíséri. Kevesen tudják, hogy a hetvenes évek derekán született meg, akkor kezdte első életét, azután felkerült a „Csavargó” című lemezre, ott volt a második virágzása. Egy évvel ezelőtt kezdte a harmadikat, felfedezték a rádiók, Lajcsi barátomna köszönhetően, a Dáridóban hangzott el először. Zámbó Jimmy is műsorára tűzte, s most legvégül az Irigy Hónaljmirigy tette fel a lemezére. Én nagyon örültem neki, mert hiszem, hogy akit kigúnyol egy Irigy Hónaljmirigy, azt azért vállalja fel, mert az illetőnek nagyon karizmatikus, jellegzetes viselkedése, énekstílusa van. Így örömest felvállalom. Ennek kapcsán harmadszor is elővettem a „Nika Se Perimeno”-t és harmadszorra is repertoárra tűztem.

Érintettük a múltat, beszéltünk a jelenről, mit hozhat a jövő?
— A jövő egy érdekes kérdőjel számomra. Nagyon megrázott Zámbó Jimmy halála, most egy picit magam alatt vagyok. Nem tetszik, ahogy elárasztotta a magyar médiát az őt dicsőítő szöveg. Én ebbe nem vagyok hajlandó beszállni. Felkérésre írtam ugyan egy dalt az emlékére, de ezt az emlékműsor után eltettem, soha nem veszem elő. Nagyon szoros barátság kötött össze bennünket, az elmúlt hetekben, hónapokban nagyon sokat beszélgettünk. Mindenben megértettük egymást. Sokat segített az új lemez elkészítésében. Éppen egy lelki mélyponton voltam. És akkor segített, amikor a legjobban szükség volt rá. Ott volt a lemezfelvétel alatt és biztatott, ha elfogyott a lendület. Én csak azt nem felejtem el, hogy akkor segített, amikor senki. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az eddigi pályám alatt ki volt az, aki fáradságot nem ismerve segített, és ha kellett az éjszaka közepén, órákon keresztül társalogtunk lelki dolgokról, amit egy művész nagyon nehezen tud kifejteni a nagyvilág felé. A művész népszerűsége ugyanis egyenlő a magányával.

Nagyító alatt az angol kislemezlista