**IFI magazin * 2001. január**

Fülbemászó

(Aki hallgat: Puha József - Warner Music Slovakia kiadványai)

Point Break: Apocadelic

A fiúkról a tavalyi év elején hallhattunk először, a „Stand Touch” című dallal sikerült beverekedniük magukat az angol top-tízbe. Azóta sem értek el nagyobb sikert, hiába próbálkoznak, s ezzel a zenei életben elfoglalt helyükről mindent elárultam. Szóval eddig nem sok vizet zavartak. Pedig neves emberkék állnak mögöttük. S a pályafutásuk is úgy indult, mint a mesében, pontosabban, mint ahogy az manapság kívánatos hasonló zenei együttesek esetében. Brett és Ollie egy angol ifjúsági műsor szereplőiként kezdték karrierjüket, de közben már a popzene felé kacsingattak. Azután csatlakozott hozzájuk a harmadik tag, Declan is. Zenéjükről annyit, hogy a pop és a rap elegye, erőteljes rockháttér kíséretében. És egyáltalán nem rossz. Csak egy baj van vele. Ez a hangzás nagyon ismerős valahonnan. Most két dolog lehetséges, a Point Break tagjai vagy Five rajongók, vagy a menedzsment tudatosította, mitől döglik a légy, mely stílusban kellene próbálkozni annak érdekében, hogy azt siker is koronázza. Ezzel is csak egy baj van. Hiába csinálják jól, egyszerűen az említett csapat árnyékából nem tudnak kitörni, s ha nem fognak valami eredetibbet kitalálni, egyszerűen eltűnnek a színről, még mielőtt szélesebb körben is megismerné őket a közönség.

Sash!: Best Of Encore Une Fois

A karácsonyi piac mindig bővelkedett különböző válogatásokkal. Sok előadó dönt úgy, hogy ilyen tájban jelenteti meg legnagyobb slágereinek gyűjteményét. Van, aki ezt kiérdemli, de akad köztük olyan is, aki már kevésbé. Ez utóbbi kategóriába sorolhatjuk Sascha Lappessen urat, aki három lemez megjelentetése után határozta el, összegezni fog. S valljuk be őszintén, három után még nem igazán kellene az ilyen, még annak ellenére sem, hogy már összejött neki egy lemeznyi sláger. Általában meg szokás ezeket kiegészíteni egynéhány újdonsággal, ám lemezlovas barátunk ezt is figyelmen kívül hagyta. De nem feledkezett meg egy másik dologról, egy 17 perces mix zárja az albumot, amely Oliver Momm munkáját dicséri. S hogy a válogatásnak azért legyen apropója is, a Sash! az ötéves tevékenységet koronázza meg ezzel az albummal. A kezdetekről anynyit, Sascha karrierje elején lemezlovasként dolgozott egy klubocskában. Zenei kapcsolatainak köszönhetően hamarosan saját maga producere lett, két zenész-lemezlovas kollégájával megalakította a Sash! nevű projektet. Az első kislemez az „It’s My Life” volt 1995 novemberében, de az igazi áttörést a következő, az „Encore Une Fois” hozta meg. S talán ezért is díszeleg a dal címe a Best Of mellett.

Artful Dodger: Its All About The Stragglers

A mai rohanó (zenei) világunkban nem éppen jó húzás, hogy egy lemezre közel egy évet kell várni. Pedig a két lemezlovas alkotta projekt még 1999 végén vált ismertté a „Re-Rewind The Crowd Say Bo Selecta” című szerzeménnyel. Ebben a dalban debütált vokalistaként Craig David, aki azután a tavalyi év egyik legnagyobb felfedezettje lett. Szóval normális esetben nem szerencsés ennyit várni egy hanghordozó megjelenésére. Még szerencse, hogy az Artful Dodger áthidalta az első dal és a lemez közötti időszakot. Méghozzá ízig-vérig a mai zenei hangzásvilágnak megfelelő kislemezdalokkal, amelyek mindegyike megjárta a brit top-tízet. Egyébként meg a két lemezlovas a már bevált hagyományok követője. Őket látni nem lehet, megmaradnak a háttérben, s dalaikban a vokalisták kapnak főszerepet. Az sem meglepő, hogy mindegyik slágerben más-más előadó szolgáltatta a vokált, az egyikben pl. Lifford, a következőben Romina Johnson. Jut eszembe, ez utóbbi hölgyemény közreműködésével elkészült „Movin Too Fast” miért hiányzik az albumról? Végül, ha jobban belegondolok, máris ellentmondok az első mondatomban állítottnak, hiszen ebben az esetben talán nem is számít negatívumnak, hogy az album, csak a tavalyi év végén látott napvilágot. Az ilyen és hasonló formációk úgysem nagylemezeik milliós eladásával hívják fel magukra a figyelmet, sokkal inkább a kislemezslágerekkel. És 2000 minden tekintetben az Artful Dodger éve volt. Akkor meg hol a hiba?

Simply Red: It’s Only Love

A Simply Red mindenese, Mick Hucknall ellentétben a Sash! trióval már kiérdemelt egy válogatást. Mert ez is egy válogatás, az angol csapat legszebb lassú felvételeiből. Mick 1985 óta gyártja kisebb-nagyobb, de inkább kisebb megszakításokkal a sikereket, az utóbbi években meg inkább már csak a kisebb sikereket. Szóval, aki több mint 15 éve jelen van a zeneiparban, az tényleg megérdemelne egy Best Of-albumot. És azért a feltételes mód, mivel tudjuk az előzményeket, vagyis, hogy pár évvel ezelőtt már megjelent a legnagyobb slágerek válogatása, így érthetetlen miért kell egy újabb összegzés. De nem kell sokat töprengeni a válaszon. Mivel manapság már csak kisebb sikerekre futja, Mick szerintem úgy gondolta, ismét a dicső múltból merít, s ezúttal legszebb lassú dalait rakta fel egy lemezre. S ezzel minden bizonnyal egy ideig leplezheti zenei válságát. Tudom, ez komoly vád, talán nem is „érdemelte ki”, de meglepő, hogy az a Simply Red, amelynek albumai Angliában mindig milliós példányszámban keltek el, az utóbbi években csak szenved. Előző lemeze alig érte el az aranyat jelentő státuszt, amely kétszázezer példány után jár. S a szóban forgó válogatás is csak az eladási lista alsó mezőnyében tanyázik. Egyébként meg kora nyáron bejelentette a Mirror hasábjain, hogy legalább két évre pihenőt vesz ki a zeneipar forgatagából. Talán tényleg ez lenne a megoldás, s utána ismét berobbanhatna. Ez jó recept, másoknál is bejött. S akinek addig hiányozna, hallgassa ezt a válogatást.

2. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál

A film ünnepe

A filmfesztivál a film ünnepe. Filmkedvelők ezrei látogatnak el erre a jelentős eseményre, hogy új alkotásokat ismerjenek meg, találkozzanak kedvenc rendezőjükkel vagy színészükkel. A 2. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál ezúttal is hű maradt filozófiájához, amely szerint értékes filmeket, gazdag programot és kellemes légkört kínált az érdeklődőknek. Nos, a kilenc napon át tartó fesztiválon 133 filmet (225 vetítést) láthattunk hat moziteremben, ugyanis a nemrégiben megnyílt Polus City Ster Century multiplex egyik mozijában is folytak vetítések.

Igazi pozitívumként értékelhető, hogy a szervezőknek a 2. Filmfesztiválra még több értékes, jó filmet sikerült behozniuk, mint tavaly. A gazdag filmtermés között ugyanis alig akadt olyan alkotás, amely nem dicsekedhetett valamilyen neves díjjal. A kínai Zuhany (Xizao) című film egyenesen hat díjat kapott a legnevesebb filmfesztiválokon. Zhang Yang munkája valóban egyedülálló a kínai kinematográfiában. Egy csodálatosan emocionális és erős történetet láthattunk anélkül, hogy az egész giccsbe fordulna.

Régi ismerősként üdvözölhettük a fesztiválon a tizenöt éven át Hollandiában élő johannesburgi Ian Kerkhof rendezőt, aki 1993-ban járt nálunk a Fórum Fesztiválon. Ezúttal Fenékig! című új filmjét jött el bemutatni, amely a drogok pusztító hatásáról szól. Az 1996-ban forgatott alkotása volt az első digitális videóra rögzített film (utólag dolgozták át 35 mm-esre) a világon.

Óriási érdeklődés kísérte a nézők körében a verseny- és független filmeken kívül a premierfilmeket és az erotika különleges formái szekcióba tartozó alkotásokat is. Nem valamiféle peep show-ról volt szó természetesen, hanem komoly, megdöbbentő témákról. Az ausztráliai Dance Me To My Song például egy tolókocsihoz láncolt nő szerelemre való jogát boncolgatta...

Különösen a diákok fogadták nagy örömmel a finn Mika Kaurismäki független rendező profilját bemutató kategóriát. Filmjei merőben eltérnek a hollywoodi produkcióktól, alkotásai meglepőek, furcsák, igen autentikusak, már-már dokumentumszerűek, ugyanakkor pedig poetikusak és stilizáltak. Nem csoda, ha néhányuk már kultuszfilmmé vált.

A telt házas vetítések közül óriási tapsot kapott például a svéd Lukas Moodysson Tillsammans című filmje, amely a két éve hatalmas sikert elért Fucking Amal „nyomdokain” halad. A rendező a hetvenes évekbe visz bennünket, és a szerelemről, a szakításról, a családi boldogságról és tragédiáról szól fantasztikus humorral.

A tartalmas filmeken kívül jókat bulizhattunk a fesztiválklubban, ahol fellépett például Honza Čechtický, az Ohm Square együttes tagja. Ő szerezte az Eliška má ráda divočinu című egészen különleges film zenéjét. A szerencsések pedig láthatták a szép Stefania Sandrelli olasz színésznőt is, merthogy igazi csillaga is volt a fesztiválnak...
(tóth)

A nemzetközi zsűri döntése

A legjobb filmért járó fődíjat a Patkányfogó (Ratcatcher) című angol—francia filmnek ítélte. Rendezte Lynne Ramsay. A rendezésért járó különdíjat a Bakha satang dél-koreai alkotás kapta (r. Lee Chang-dong). A legjobb női alakítás díját Mandy Matthews (Patkányfogó), a legjobb férfi alakítás díját pedig Sol Kyung-gu (Bakha satang) nyerte el. A közönség és az újságírók díját a Tillsammans kapta.

Filmmorzsák / sztárpletykák

Zombiölő Milla
Még be sem fejeződött a Tomb Raider forgatása, újabb videójáték megfilmesítéséről érkeztek hírek. Régóta rebesgették, hogy Paul Anderson (Halálhajó) a Resident Evil című gyilkolójáték vászonra álmodására készül, és most megerősítést nyert a feltevés: a forgatás februárban, Berlinben kezdődik. A film húzóneve Milla Jovovich lesz, Zombiölő Alice (Alice, the Zombie Killer) hálás szerepében.

Conneryt jobbnak tartja magánál
Dougray Scott (a képen), aki a M:I2 fő-gonoszaként a szupersztárok sorába emelkedett, szóba jött új Bondként is, de a skót színész udvariasan elutasította a felkérést. Scott úgy véli, nem tudná túlszárnyalni híres skót kollégája, Sean Connery teljesítményét. Még az sem dőlt el, kik játszanak majd Pierce Brosman mellett a következő epizódban. A sorozat készítői szívesen látnák Catherine Zeta-Jonest a 007-es társaként, mivel szépsége és intelligenciája révén ideális akcióhős lenne.

Banderas FBI-ügynöknek áll
A következő év egyik legdrágább európai filmjének Antonio Banderas lesz a főszereplője. A 20 millió dolláros Fu Manchu hőse egy amnéziás FBI-ügynök, akinek nemcsak a gonosz kínai doktor titkait kell kifürkésznie.

Spielbergnek van a legtöbb hatalma
Az idén is Steven Spielberg bizonyult a legnagyobb hatalmú rendezőnek, derül ki a Hollywood Reporter felméréséből. (filmjei idáig 2,7 milliárd dollárt hoztak az észak-amerikai mozipénztárakban, és 2,8-et a világ többi részén.) Az E.T. rendezőjét James Cameron és George Lucas követi.

Brad filmet hoz össze Jennek
Brad Pitt azon dolgozik, hogy felesége, Jennifer Aniston drámai szereppel döbbenthesse meg a közönséget és a kritikusokat. Az ifjú férjet ugyanis erősen zavarja, hogy nejét rendre a Jóbarátok című sorozat komikájaként azonosítják, feltételezve, hogy eleve alkalmatlan lenne fajsúlyosabb karakterek megformálására. Pitt olyasfajta fordulatot készít elő, mint amilyen a Harcosok klubja volt az ő pályafutásában.

2000 sztárja: Betty Love

A magas növésű énekesnő, aki mellett minden bizonnyal a legtöbb férfinek kisebbségi érzése támad, 1994-ben debütált a Soho Party énekesnőjeként. Főleg a ”tátogási botrány” idején került a középpontba, hiszen róla is elterjedt, énekelni nem igazán tud, tátogni annál inkább. Hogy ennek az állításnak volt-e valóságalapja, arra most ne térjünk ki. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy Betty megtanult énekelni. 1999 januárjában a Sote-klubban adta búcsúkoncertjét a Soho Party. A megszűnést követően Náksi és Döme producerkedésbe kezdett, és az énekesnőről semmit sem lehetett hallani. Azután 1999 második felében elkezdték játszani a rádióállomások a „Repülj tovább” című dalát, amelynek sikere kellemes meglepetés. Időközben már készült a szólólemeze. Az irányítást Náksi Attila végezte, ő írta a dalok többségét. A Soho Party hangzásvilágától elszakadva, a modern trendeket, valamint az énekesnő saját művészi elképzeléseit figyelembe véve elkészültek az első olyan dalok, amelyek hangzásvilága hűen tükrözi Betty egyéniségét és zenei ízlését. Az album zenei vonala a jól táncolható popzene. 12 dalt tartalmaz, amelyek egységes egészet képeznek azáltal, hogy valamennyi az érzelmekről, a kapcsolatokról, a Bettyvel megtörtént valós dolgokról szóló témákat örökít meg. Novemberben jelent meg róla a negyedik maxi cédé, rajta a „Fáj még a szó” című dallal. Tervbe van véve még egy, az ötödik maxi tavasszal kerül a boltokba, s ezt követi, előreláthatólag ősszel Betty második szólóalbuma.

A hónap sztárja: Enya

Mindig is volt valami különleges az ír énekesnő zenéjében. Valami megfoghatatlan, mégis hihetetlenül kreatív. Ez a tehetség a magyarázat arra, hogy nem került bele a századvégi new age stílust követő zenészek gyűjtőmedrébe, amelyben egyébként nagyon sokan lelték „zenei halálukat”. Lehet, hogy ennek oka a dalokban van, annak ellenére, hogy ezek sokszor nem jelentenek nagy kihívást, első hallásra egyformának tűnnek. Talán a titok a dalok szépségében rejlik. Enya kelta színezetű, elektronikus zenéjét jól kombinálja szinte operai magaslatokba emelkedő hangjával. Eddigi pályafutásának legnagyobb slágere, az „Orinoco Flow” egy varázslat, melyet nem kezd ki az idő vasfoga. Nem tette tönkre az sem, hogy anno nem volt olyan vízcsap, ahonnan ne folyt volna. És annak ellenére kortalan sláger maradt, hogy a rádiók később szinte teljesen kivonták a forgalomból. És Enyát nem lehet nem szeretni. Mert megérdemli. Egyike azon keveseknek, akik anélkül kerültek a slágerlisták élére, anélkül sikeresek évek óta, hogy pepitára mosolyogták volna magukat, csak hogy lássuk, mennyire fittek, vidámak vagyunk. Sosem sorolták őt be a legnépszerűbb előadók táborába, mégis ott tanyázik az élmezőnyben. Nem egy tipikus sztár, hanem egy egyszerű, de annál nagyszerűbb énekesnő. 1986 óta több mint 35 millió példány fogyott el lemezeiből, és egy Grammy díj is ott lapul valahol a szekrénye mélyén.
Legújabb albuma, az „A Day Without Rain” öt év után az első új anyaga. A stílus egyértelműen az „Orinoco Flow” folytatása. Minden dal szinte epikusnak tűnik, bár alig van köztük olyan, melyik négy percnél hosszabb lenne. Lehet, hogy Enya a new age képviselője, de akkor is kortalan.

HOBO: A profizmus, az őszinteség és a hitelesség a lényeg

HOBO. Lázadással, ellenállással, rendszerellenességgel vádolták és bélyegezték meg világéletében. Pedig ő „csak” egy művész, aki műveiben gondolatait akarja továbbadni. Saját szavai alapján van egy „ügye”, amiért mindig is küzd.

November 30-án a dunaszerdahelyi ElÓ Koncert szervezésében Érsekújvárott lépett a színpadra Magyarország legendás blueszenekara, a Hobo Blues Band. Közvetlenül a koncert után találkoztunk. Többek között néhány művész-példaképéről, a zenéről és egy világháborús „emlékműről„ beszélgettem el Földes Lászlóval, azaz Hobóval.
„Egy rettenetesen nehéz sorsú ember volt. Nem egy „nagyon jó költő”, hanem egy „zseni”. Olyan letisztult és szinte kristálytiszta formában írta meg az érzéseit, gondolatait és hangulatait, hogy ez katartikus erővel zúdult rám: egy bajbajutott embernek az üzenete korokon, időkön keresztül egy másik bajban lévő ember számára.” A nagy kedvenc, József Attila hatása Hobo egész alkotásán végigkövethető. Ő a legnagyobb példakép. „Úgy forgattam az ő kötetét, mint mások a szent könyveket. Tanácsokat kerestem, gyógyírt a saját bajaimra, vagy jeleket, merrefelé menjek ki az útvesztőkből, amelyekbe nagyon sokszor belekerültem. Az ő segítsége iránti hálából kezdtem ezeket a verseket mondani, hogy ezzel megpróbáljak másoknak is segíteni.”
Hobóra nagy hatással volt Jim Morrison és a Rolling Stones is. „Jim Morrison megpróbálta a rockzenét kitágítani a költészet irányába. Ez nagyon érdekes és izgalmas dolog a szövegírás és a színpadi előadások tekintetében. A Rolling Stones pedig… Az ő zenéjük egy vérkorbácsoló zene volt, fölkavarták érzéseimet. Egy óriási érzelmi feltöltődést adott. Fölszabadított és boldoggá tett a blues zene, amit a Rolling Stones, később a Cream majd Jimmy Hendrix játszott.” Egy interjúban azt írták Hobóról, kiábrándult a Rolling Stonesból, mert ők a showbusinessben zenélnek tovább. Ezt azonban ő tagadja: „A zene elsősorban azért van, hogy örömöt szerezzen, és az emberek felszabadultságához és jókedvéhez járuljon hozzá, vagy bizonyos esetekben el is gondolkoztassa őket. Azzal nincs semmi baj, ha valaki nagyon jó tánczenét játszik, vagy látványos előadásokat csinál. A profizmus, az őszinteség és a hitelesség a lényeg.”
A mai zene nem érdekli, állítása szerint nem is ismeri. „Soha nem hallgatok rádiót, és amennyire lehet, kizárom ezt a fajta konzerv világot, az amerikai filmeket, ezt a fajta borzasztó zenét. Kevés szabadidőm van, és azt igyekszem értékesen eltölteni. Ez nem azt jelenti, hogy ezt utálnám. Nem fog meg, nem tudom, mi benne az érték. Nem az én világom.” Egyáltalán nem tartja igazságtalannak, hogy az igényesebb zenének minden korban kevesebb hallgatója van. „Száz vagy ötven évvel ezelőtt is szörnyű volt a világ, most is eléggé az. Tele van erőszakkal: gyilkosság, aljasság, hazugság, politika… Az emberek szabadidejükben inkább fölszabadulni akarnak, és ha őket a Bob herceg, a Baby Sisters vagy Pataky Attila szabadítja föl, azzal nincs semmi baj. Az embereknek joguk van választani. De én magam nem azért kezdtem el játszani – mások nevében nem beszélhetek –, hogy százezreknek játsszak, hanem azért, hogy elmondhassam, amit szeretnék.” Könyvalakban kiadott és kiadásra váró dalszövegeinek szerinte nem az a szerepük, hogy ez a mondanivaló még több emberhez eljusson. „Február-márciusban jelenik meg egy gyűjteményem, amelyben dalszövegeim, fordításaim, monodrámáim, novelláim lesznek. Több mint 30 éve, ‘67-ben kezdtem dalszövegeket írni, de ezt még eddig nem tettem meg. Most is inkább csak azért, hogy dokumentáljak dolgokat azok számára, akik nem tudják megszerezni a régi dolgokat. Az eredeti szalagok jogai nincsenek az én birtokomban, legalább az írott anyaghoz hozzáférhessenek.”
Egy ideje a Ghymes együttessel és az Állami Népi Együttessel közösen egy érdekesnek ígérkező színpadi előadáson dolgoznak. A szöveget Hobo írta, a zenét a Ghymes szerezte, az előadásban pedig a népi együttes táncosai is szerepelnek. „Ez egy színpadi mű, ahol tánc, versek és ének is lesz. Egyelőre „Baka ballada” a címe. Egy magyar katona sorsáról szól valamilyen háborúban valamilyen országban. Ezen keresztül igyekszünk bemutatni egy olyan gondolatot, amely az erőszakkal való szembenállásról, az erőszak elutasításáról szól.” Az ötlet Hobótól származik. „A 60-as években, amikor Magyarországon csak össze-vissza csavarogtam, mert nem volt útlevelem, és így az országot igyekeztem megismerni, észrevettem, hogy második világháborús emlékművek nincsenek a városokban. Kizárólag munkásmozgalmi vagy pártharcosok emlékműveit lehetett látni, tehát a civil lakosságnak és az elhurcoltaknak, akik nagyon megszenvedték a háborút, vagy a katonáknak, akik ártatlanul haltak meg idegen országokban, nem volt. Az adta az ötletet, hogy csináljak egy második világháborús emlékművet zenében és szövegben. Sikerült egy olyan formát találni a szövegekben, és hát a zene nagyon erősen kötődik a mi kultúránkhoz, hogy így ez akárhol játszódhatna, akármilyen háborúban. A szándék azonban az, hogy többet mutasson ennél, de azt mindenképpen, hogy magyar katonák – és úgy gondolom, más országok katonái szintén – nem szívesen haltak meg idegen földön. Ezeknek az embereknek szeretnék emléket állítani”.
Május 15-e környékén egy teljes felvidéki turné van kilátásban, akár tíz előadással is. Ez még pontosan nem dőlt el. Mindenképpen meg akarná várni a szabadtéri idényt, hiszen előadásra olyan hangulatos helyeken is sor kerülne, mint például a füleki vár.

VARAGYA SZILVIA

(Fotók: http://www.hobo.hu érdemes megnézni, ritka alapossággal szerkesztett oldalak)

Willis, a vagány

Valószínűleg senki sem gondolta, hogy az erősen dadogó, verekedős srác egykor a világ leghíresebb színésze lesz. Sikersorozata, amely tulajdonképpen meghozta számára a világhírt, még valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdődött. Megkapta ugyanis a Simlis és a Szende című tévésorozatban David Addison szerepét. A nagyszájú, simlis, örökké civódó David alakításáért Bruce Willis elnyerte az Arany Glóbusz- és az Emmy-díjat. Hamarosan akcióhősként is befut, és a Drágán add az életed filmekkel (merthogy több rész is készült belőle) már igazi világsztárrá küzdi fel magát. Ezután nincs megállás. Sorra következnek a nézőcsalogató alkotások, köztük remek, tökéletes darabok: a Jól áll neki a halál, az Éj színe, a Tizenkét majom, a Ponyvaregény, Az ötödik elem, amelyben az elbűvölő Milla Jovovich a partnere.
Willis egyáltalán nem pihen, az elkövetkező években is őrült tempóval dolgozik. Sajnos, a magánéletében óriási változás áll be, hiszen többéves házassága a szépséges Demi Moore-ral teljesen tönkremegy. Hiába van ott a három lányuk, a kapcsolatukat nem tudják megmenteni.
1998-ban forgatja az Armageddont, amely rengeteg jó színészt vonultatott fel. A pletykalapok persze nem felejtik el a szépséges Liv Tyler iránti érzelmeit megemlíteni...
A következő években egy-két kevésbé kiugró film után a nagy meglepetést és tulajdonképpen a nagy visszatérést A hatodik érzék című film hozta meg számára. A meglepő fordulatú thrillerben Willis óriási alakítást nyújtott.
A zenélést mind a mai napig nem hagyta abba, egész jól szájharmonikázik, és az Accelerators együttes oszlopos tagjaként sorra adják ki albumaikat. A blueszenélés mellett Bruce Harley-Davidson motorokat gyűjt, és az évek során Planet Hollywood étteremlánc-birodalmát is kiépítette színésztársaival.
Feleségétől több mint két éve vált el, de szerencsére három lányával továbbra is törődik. Megromlott kapcsolatakor Willis belevetette magát az éjszakai életbe: csavargott, bárokba, mulatókba járt, s persze minden éjszaka a legszebb pipivel távozott. Aztán csodák csodájára hoszszabb időre lehorgonyzott a forró vérű Maria Bravó mellett. Mára ez már a múlt, ugyanis Willist egyre többet látni Jack Nicholson exbarátnőjével, a szép Lara Flynn Boyle-lal.
T.E.

Nagyító alatt az angol kislemezlista

Az elmúlt év utolsó hónapjában is folytatódott az a tendencia, amely egész 2000-ben jellemezte az angol kislemezlistát. A rengeteg újdonság egyszerűen kizárta annak lehetőségét, hogy egy dal, akár mindössze egy hétre meg tudja őrizni vezető helyét a listán. Így az eltelt öt hét alatt öt dal járta meg a csúcsot.

Életének első listavezető slágerét írhatja be naplójába a country vizekről a popzenébe átigazoló LeAnn Rimes, akinek nevét a tengerentúlon már évek óta a legnépszerűbbek között jegyzik. Környékünkön még kevésbé ismert, ennek ellenére listavezetősége egyáltalán nem meglepő, hiszen csillaga felszálló ágban van Angliában is. Eddigi legnagyobb sikere a „How Do I Live” volt 1998 tavaszán, amely a hetedik helyig jutott, de olyan sokáig tartózkodott a top-negyvenben, hogy végül az év hatodik legnépszerűbb felvétele lett. Új dala, „Can’t Fight The Moonlight” a „Coyote Ugly”, magyarul „Sakáltanya” című film betétdala.
A következő alkalommal egy ugyancsak amerikai színezetű filmdal találta magát az összesítés élén. A „Charlie’s Angels” című mozisiker cédéjén a hetvenes és a nyolcvanas évek slágereiből kaphatunk ízelítőt, kiegészítve néhány újdonsággal. Ez utóbbi közül az egyik a Destiny’s Child felvétele, az „Independent Women Part 1”, amely LeAnn Rimes után elfoglalta a lista csúcsát. Csakúgy mint az énekesnőnek, a lánytriónak is ez az első listavezetője a szigetországban. Gondolom, most sokan meglepődtek, hiszen a formációt eredetileg négy lány alkotta. Valóban, Beyoncé és Kelly mellett LaTavia és LaToya volt a másik két alapító tag, de őket lecserélték két másik lányra, akik közül azóta egyet már menesztettek is. Ám ez nem hatott negatívan a pályafutásukra. Sőt. Amerikában pl. az elmúlt év legsikeresebb lánycsapata lett, amit jelez a négy Billboard Music Awards-díj. Az együttes menedzsere elmondta, a trió új lemeze, melynek „Survivors” lesz a címe februárban lát napvilágot. Azt is elárulta, ezek után a lányok egymás ellenfelei lesznek, mindhárman szólólemezt adnak ki, melyek egy napon látnak napvilágot. Ez már önmagában is kuriózum.
A „Bring It All Back” 1999-es sikere után, pályafutásának második listavezető felvételét ünnepelte a következő héten az S Club 7. A hét fiatalt először egy tévésorozat szereplőjeként ismerte meg a nagyérdemű. Az „S Club 7” című sorozat egy életvidám, kezdő popegyüttes mindennapjait mutatja be, azt, hogyan szeretnének Amerikában karriert csinálni. Azután Rachel, Jon, Jo, Hannah, Tina, Bradley és Paul véghezvitte a nagy tervét, ám nem a tengerentúlon, hanem Angliában, ahol futószalagon gyártják a slágereket. A második album harmadik kislemezdalával a „Never Had A Dream Come True” cíművel december elején az összesítés élén kötöttek ki.
Egy héttel később jött, s győzött Eminem, a „Stan” című dallal. Az amerikai rapper ugyancsak második alkalommal foglalta el a csúcsot. Az első, „The Slim Shady LP” című albumával egyik napról a másikra a rapvilág új kultuszsztárja lett, aki a másik oldalon igencsak felbőszítette a közéletet. Szövegeiben szinte minden menő sztár, közéleti személyiség megkapja a magáét. Persze Eminem nemcsak velük, önmagával sincs kibékülve, aminek fényes bizonyítéka magánéleti problémái.

A következő alkalommal, karácsony előtt egy héttel mindenki Robbie Williams és Kylie Minogue párharcára számított. Előző kislemezükön duettet énekeltek, most azonban egymás ellen küzdöttek meg a jobb slágerlista-pozícióért, hiszen egy napon jelentették meg dalaikat. A Robbie-féle „Supreme” érdekessége, hogy zseniálisan ötvözi a klasszikus „I Will Survive” dallamát, a saját és Guy Chambers által kreált zenével. Ám a „Supreme” meglepetésre, a legjobb új helyezettként csak a negyedik helyre, míg Kylie kislemeze, a „Please Stay” csak a tizedik pozícióra volt elegendő. A lista csúcsát a Bob The Builder foglalta el a „Can We Fix It” című dallal, amely az előző héten Eminem mögött a második helyre iratkozott fel.

Együtt a Régi csibészek, a Nagycsapat és a Kócos ördögök!

Omega-Illés-Metro

Több száz újságíró előtt, külön fogadás és sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy 2001. június másodikán egyetlen és megismételhetetlen alkalommal koncertet ad a Népstadionban a magyar zenetörténelem három legendája, az Illés, a Metro és az Omega. Ahogy a zenészek hangsúlyozták, koncertjükkel azokat az értékeket szeretnék kiemelni, amelyek a hatvanas éveket jellemezték. Ahhoz nem fér kétség, hogy az új évezred első gigakoncertjeként vonul majd be a magyar zenetörténelembe. Egyébként tíz éve már felmerült a közös fellépés ötlete, csakhogy abból semmi nem lett, mivel a zenészek állítólag öszszebalhéztak a pénzen, illetve nem tudtak megállapodni a fellépés sorrendjében. Ezúttal megszületett a megállapodás. A Siemens, a Mol és Peugeot Hungária támogatása teszi lehetővé, hogy a jegyek ára rendkívül alacsony legyen, már 1900 forintért be lehet jutni a Népstadionba.

Ozzfest 2000

Hosszú huzavona, pereskedés után Ozzy végre lépett. Feleségével, Sharonnal, aki egyben menedzsere is, kiadják az „Ozzfest 2000” című albumot. Mint ismeretes, Ozzy bojkottálni akarta azt a tévésugárzást, amely a koncert teljes anyagát leadta, szerinte jogtalanul. A bulin fellépő sztárok Ozzy vezetésével összefogtak, és egy nyilatkozatot adtak ki, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy a koncert lemenjen a fizetős csatornán. Az eredeti szerződés szerint állítólag egyáltalán nem arról volt szó, hogy így kerüljön rögzítésre és leadásra a fesztivál, hanem kizárólag a weben keresztül és ingyen. Most Ozzy úgy döntött, saját kiadója jelenteti meg a szabadtéri buli hangfelvételét. Egyelőre még nem tiszta minden részlet az anyagot illetően, lehet pár változás, ha kell, akár a dalok kiválasztásában is. Ozzy úgy tervezi, márciusban jelenik meg az album, pontosan akkor, amikor új szólóanyaga is napvilágot lát. Még egy hír vele kapcsolatban: a híresztelésekkel ellentétben nem lesz belőle filmsztár, mivel mégsem fog szerepelni a most készülő „Buble Boy” című filmben. „Ozzyt tényleg felkérték egy szerepre, de annyira el van foglalva az album munkálataival, hogy nincs erre ideje” – nyilatkozta az énekes sajtóreferense.

Rocksziget — Hírszolgálat

Geddy Lee, a Rush énekes-bőgőse megjelentette első szólóalbumát, amelyen többek között a kiváló dobos, Matt Cameron (ex-Soundgarden, Pearl Jam) is közreműködik.
Az idei év júniusára várható az új Slayer-korong.

Dave Grohl, a Foo Fighters frontembere Probot néven egy metal projekten töri a fejét. Grohl a következő énekeseket látná szívesen a lemezen: King Diamond, Eric Wagner (Trouble), Max Cavalera (ex-Sepultura, Soulfly), Thomas Gabriel Warrior (ex-Celtic Frost, Apollyon Sun), Mike Dean (ex-C.O.C.), Cronos (Venom), Tom Araya (Slayer), Wino (ex-Obsessed, ex-St.Vitus, Spirirt Caravan), Phil Anselmo (Pantera), Lemmy (Motörhead), Snake (ex-Voivod, Union Made). A Probot-album borítóját a Voivod dobosa, Away tervezi majd. Ő úgy tudja, a lemez Voivod-hatású lesz. Ez nem is furcsa, hiszen Dave maga is nagy rajongója a zenekarnak.

A Queensryche már két hónapja dolgozik az új lemezen. Hogy mikorra lesznek készen, azt talán még ők sem tudják.
-lacza-

Lemezajánló — Lacza Gergely rovata

Transatlantic: SMPT

Az utóbbi években progresszív rock vonalon rengeteg jobbnál jobb projekt alakult. Érdekes, hogy ezek a zenekarok nemcsak egy kis örömzenélésre állnak össze, mint régebben, hanem hosszútávú koncepciójuk van. Írásom tárgya, a Transatlantic első albuma tavaly látott napvilágot, de a hírek szerint tavaszra már megjelenik az új korong is. A lemezt az egyre ismertebb, progresszív zenékkel foglalkozó Inside Out kiadó gondozta. Itt jelent meg többek között a két Platypus-cédé is, vagy legutóbb a Planet X lemeze. A zenekart Mike Portnoy dobos (Dream Theater), Neal Morse énekes, billentyűs és gitáros (Spock’s Beard), Roine Stolt gitáros (The Flower Kings) és Pete Trewavas (Marillion) alkotják. Közel nyolcvan perces cédéjük mindössze öt számot tartalmaz. Gondolom, erre most sokan felkapták a fejüket, de nem kell meglepődni, hiszen progresszív rock berkekben egyáltalán nem ritka, hogy egy zeneszám hosszúsága meghaladja a tíz percet. A cédét indító hat tételes „All Of The Above” a maga 31(!) percével azonban még ebben a műfajban is hosszúnak számít.
Ami a muzsikát illeti, nagyon változatos, elég furcsa egyvelege a régi, nagy progresszív rockmesterek (pl. Yes, Genesis, King Crimson stb.) és a ma zenéjének. A muzsika atmoszférája viszont mégis inkább a hatvanas évek végét és a hetvenes évek elejét juttatja eszembe, mint a mát, s emiatt különböznek annyira a mostani progrock zenekaroktól. Morse énekhangja és a vokálok egyértelműen a Beatlest idézik, Stolt gitárjátéka leginkább a Yes-es Steve Howe-ra emlékeztet. A Hammond orgona is mindvégig jelen van, és csak Portnoy dobolási stílusa nem olyan, mint ahogy harminc évvel ezelőtt játszottak. Igaz, itt visszafogottabban játszik, mint a Dreamben vagy a Liquid Tension-lemezeken. A booklet belseje is olyan, mintha egy emberöltővel korábban készült volna, a szövegekben utalások vannak a hippi korszakra, Woodstockra, a flower powerre, sőt még a dalai lámát is emlegetik az utolsó számban. Az nem lehet kérdéses, hogy a zenészek jól bánnak a hangszereikkel, azonban ez a lemez elsősorban nem a virtuóz szólókról, az öncélú, már-már fárasztó zenei exhibicionizmusról szól, hanem egy jól átgondolt csapatmunkának lehetünk fültanúi. A dalok szerkezete egy szimfóniához vagy egy szvithez jóval közelebb áll, mint egy klasszikus verze-refrén-verze-refrén-szólórefrén felépítésű rock számhoz. Aki nem háttérzenére, vagy 2-3 perces punk himnuszokra vágyik, egy kicsit nyitottabb típus, szeret utazni térben, időben, meg zenében, és mond neki valamit az, hogy progresszív rock, az nyugodtan próbálkozhat ezzel a lemezzel. Remélem, nem csalódik majd.

Fábry sódere másfél millió nézőt kacagtat a képernyő előtt

Az RTL-klub kereskedelmi tévécsatornán Fábry Sándor rendre próbára teszi a nézők rekeszizmait. Gondolhatnánk, könnyű neki, hisz Fábry amúgy is egy bolondos figura. A helyzet mégsem olyan egyszerű, hisz ezt a féle Fábry-show-t Sándornak meg kellett tanulnia. A másfél milliós nézettség azonban arra utal: sikerült.

Magyarországon jelenleg két olyan nagy kacagtató bír televíziós show-val, akinek már a nevében ott a siker. Friderikusz Sándor és Fábry Sándor. Két ember, két show. A végeredmény ugyanaz, de mégis óriási közöttük a különbség. Fábry szerényebbül fogalmaz. Ő a showmanek közé sorolja Vágó Istvánt, Kepes Andrást, Frei Tamást vagy akár Vizy Andrást. A show-dömpingben neki egyetlen dolog nem szimpatikus, hogy ezek javarészt átvett nyugati ötletek. Az ő műsora több dologban is eltér a többiekétől. Egyrészt a lépcsővendég, másik pedig a „körítés”, amely magából, Fábryból fakad.
Fábry igazán akkor szárnyal, ha idegileg „egyben“ van. Azon kevesek között tartják számon, akik kiválóan improvizálnak, sőt egyenesen imádják a váratlan helyzeteket. Mindenképpen a néző jár jól, hiszen végre nem olyan palikat kell órákon keresztül bámulnia a képernyőn, akiknek jó előre megírják és betanítják a szövegeket
— A probléma az, hogy Magyarországon a sztárok száma véges, ráadásul egyik show-ból a másikba vándorolnak — mondta Fábry. — Ezzel szemben én szeretnék ismeretlen, érdekes embereket szerepeltetni. Szívem szerint én olyanokkal csinálnék műsort, mint a „fordos krapek”, aki ütközött Orbán Viktorral. A nagyon kemény, gyári őrülteket szeretem. Nálam az őrült egy szent kifejezés. Sok olyan ember van, akit népszerűsítenék.
Fábry kompromisszumot kötött a rázúduló igényekkel, de amint a show-ja bejáratódik, azt tervezi, hogy egy ismert ember mellett felvonulhatnak már az ő jelöltjei is. Igazából nem akar az eddigi Fábry-bőréből kibújni. Azt tudja, a televízió megdobja az ismertségét, de nem felejti, hogy ő egy értelmiségi réteg humoristája. És az is szeretne maradni:
— Meg kell találnom azt a középarányost, hogy eddigi közönségem is azt mondja: jól van Sanyi, nem lett teljesen más. De természetesen nem lehet a kamerába romáznom, csúnya szavakat mondanom. Még politizálni sem szeretnék, de ezt olykor megteszem, főleg ha triviális baromságok vannak, hogy egy belügyminiszter hazudik előre-hátra, ráadásul mindezt bután teszi.
Egy showman öltözködésére különös figyelmet fordítanak az emberek. Ne feledjük, a nézők Friderikusz Sándor tarkabarka design-zakójához szoktak. Fábrynál azonban a show előtt jobbára a pulóver dominál. Pulóver háton, pulóver magunk köré csavarva, olykor bele is bújt. Néha mellény, de öltöny soha. Jogos hát a kérdés: na, de Mester, hol vannak a flitterek:
— Tudom, hogy nem jelenhetek meg otthonosan a képernyőn, de úgy gondolom, a nadrág és a mellény számomra egy elfogadható kompromisszum. Aztán a mellényt még mindig vadíthatod, de nem biztos, hogy kell vadítanom. Ne feledkezzünk meg ugyanakkor a díszletekről sem, amelyek között mozgok. A múltkor piros futófényt szögeztek fel a lépcső élére, amilyen jobbára a körúti peep-show-kon látható. Saját kezemmel téptem le. Én igazából egy polgári, otthonos díszletet szerettem volna, de hát bele lettem ebbe a rendszerbe helyezve. Azt mondom, ha jó a duma, mindegy, milyen díszlet van mögöttem. Azért, mert a show-t pár nappal előtte felveszik, ne gondolja a kívülálló, hogy minden poént többször fel lehet venni, és a végén majd jól összevágják.
Persze az is felvetődik, hogy mi lesz akkor, ha Fábry kipukkan: — Engem a munka nem fáraszt. A felvétel után olyan jó állapotban vagyok, hogy még egy műsort le tudnék nyomni. Nincs leállás, nincs pihenés. A munka nem készít ki. Engem a lustaság, a butaság, a rosszindulat, a felelőtlenség, a kommunista munkastílus, a lelketlenség idegesít fel. És mérhetetlenül megterhel, ha nekem kell figyelnem a jelmezre, díszletre, miegymásra. Szerencsére olyan háttér-csapat áll mögöttem, hogy nekem ténylegesen csak a sódert kell nyomnom.

A magánélet az más. Bevallása szerint, ami a csajozást illeti, visszafogottabb lett. Szereti saját értékekkel becserkészni a csajokat, csakhogy a sztárság és az igazi emberi értékeket hordozó férfi már nem szétválasztható. Ugyanakkor a showmanséggel való visszaélést csalásnak tartja. De az legyen életének a legkisebb problémája, hogy egy nő mit vár el tőle.

Fábry Sándor újságíró, humorista, dizájner. 1953. november 20-án született Budapesten. Szülei: Egykor a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatója volt, majd az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem magyar–német szakán folytatta tanulmányait. Ezzel párhuzamosan, elvégezte a Mafilm Filmíró Iskolát. Tizennégy éven át a Mafilm dramaturg-gyakornoka, majd dramaturgja, 1992-től szabadfoglalkozású. Számos nagysikerű film forgatókönyve fűződik a nevéhez (Könnyű testi sértés, Ördög vigye, Megint tanú, Magyar Pizza, Sose halunk meg). 1989-ben indította el a Hócipőben nagysikerű Dizájn Center rovatát, mely azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Számos újságban publikál: Playboy, Elite Magazin, Filmvilág, Népszabadság. A kitűnő verbális és kommunikatív képességekkel, valamint egyedi humorral megáldott Fábryra a kabaré is felfigyel. Több kabaréműsor konferansziéja, önálló betétek szerzője. 1998-ban a Magyar Rádió 4. Humorfesztiváljának szóvivője. 1994-95 között a Merlin Színházban „A pincér közbeszól” címmel improvizatív önálló esttel lép fel. Díjai: Karinthy Gyűrű, Bon-bon díj, Veszprémi Állatkert Tiszteletbeli Állatgondozója. Hobbi: lakberendezés, kertészkedés, dizájn

Rockföldről jelentjük — Czintula Attila rovata

PERSONA NON GRATA: SYSTEM OF LOGIC

Aki előtt nem ismeretlen a MÁSFÉL nevezetű banda zenéje, az már kb. sejtheti, mit is produkál a PERSONA NON GRATA Szigetvárról, esetleg Pécsről, ezt nem sikerült pontosan kideríteni a booklet alapján. A René-gitár, ének, Gizi-basszusgitár, Balogh-dob és Béla-trombita felállású kvartett szintén az alternatív színtéren mozog és a TROTTEL RECORDS a kiadója. A System Of Logic három (plusz egy remix) száma nem a könnyen befogadható kategóriába tartozik. Többször meg kell ahhoz hallgatni, hogy az ember megértse, majd megszeresse. De ha egyszer rájött az ízére... Persze ez nem kötelező A dalokat a srácok magas instrumentális tudással adják elő, főleg a dobosra és a bőgősre érdemes odafigyelni. Nekik aztán tényleg van pár nagy pillanatuk. Az egyik legnagyobb poénjuk egy háromszavas részlet bemixelése az ABBA Money money című dalából.
Aki szereti a MÁSFÉL zenéjét, annak melegen ajánlom, hogy szerezze be a PERSONA NON GRATA felvételeit is. Nem fog csalódni.
TROTTEL RECORDS

TROTTEL MONODREAM: FLUID

A magyarországi független színtér egyik legaktívabb és talán legérdekesebb csapata, a TROTTEL, valamikor a nyolcvanas évek első felében alakult DAS TROTTEL néven Budapesten. Az akkori zenekar, stílusát tekintve, leginkább a korabeli punk-hardcore vonulathoz kapcsolódott. Bár még abból a sorból is kilógott. Nem sorolható ugyanis a „köpködj-káosz-rombolj” típusú bandák közé. A punkzene energiáit és az anarchia (vagyis: hatalomnélküliség) utópisztikus eszméit felhasználva, a nyolcvanas évek végére, Európa-szerte ismert underground társaság vált belőlük. 1990. május 2-án már Pozsonyban is felléphettek, akkor még kvartettként, egy énekesnővel.
A kilencvenes évek elején megjelent lemezeik: Borderline Syndrome, Final Salute In The Name OF Human Misery majd a Same Story Goes On egy töretlen fejlődés mérföldkövei voltak úgy a zenében, mint a hangszerelésben és hangszeres tudásban. Egyre bonyolultabb zenéjüket viccesen alternatív-elektro-jazz-punknak keresztelték el.
Ezek után a The Stolen Garden majd egy kis kitérő a TROXX - Trottel Drumless Project után az Interesting Music For Curious People következett.
A legújabb TROTTEL mű 2000-ben jelent meg. A FLUID hat száma 40 percben egy fantasztikus zenei világot tár elénk. Jócskán kibővült a hangszerparkkal (hegedű, cselló, szintetizátorok stb.) dolgoztak a fiúk és a lányok. Ezen a lemezen nincsenek semmilyen zenei határok. Nem is érdemes tehát besorolgatni sehová, úgyis lehetetlen. Egyszerűen csak „érdekes zene kíváncsi embereknek”. TROTTEL RECORDS

Az érsekújvári Klikk-Pub műsora

januári program
l 5. Mantinels – Nyitra, Disco Night Show – DJ Dudás, Black Jack – Érsekújvár
l 6. Dorian Gray – Pozsony, Crazy Night – DJ Oscar
l 7. Jam Session – Klikk Pub Blues Brothers
l 12. Dolly Buster– Banská Bystrica, Max Disco parti – DJ Czuczo (accoustic)
l 13. Todd Bokich – USA, FUN Disco – Dj Julo alias Python
l 14. Klikk mozi
l 19. Schody – Banská Bystrica, Erotic Show (Budapest) – DJ Oscar
l 20. Takáts Tamás Dirty Blues Band – Budapest, Markíza diszkósokk – DJ`s Ervin és Zdeno
l 21. Jam Session – Klikk Pub Blues Brothers
l 26. Bluesweiser – Pozsony, House parti – DJ`s Czuczor és Dudás
l 27. Jej Družina – Pozsony, FUN Disco – Dj Monthy
l 28. Klikk mozi

A pub nyitva hétköznap 10.00-től éjfélig, hétvégén 04.00 óráig, koncertkezdés 21.30-kor, vasárnap 18.00-kor. Részletes program: www.klikkpub.sk
Tel: 0905- 649 965, e-mail: klikkpub@pentacom.sk

Megjelent a Klikk Pub Discovery I. albuma

A tervezett sorozat első cédéjén 10 előadó 19 dala szerepel. Akik járnak a szlovákiai fesztiválokra, ismerős nevekkel találkozhatnak az albumon: Final Hour, Mantinels, Gitanes, Black Jack, Cremation, Friday, Zacharová / Ďurica / Buch, Phenobarbital, Carnal, Paranoid. A felvételek a párkányi Adams Studióban készültek. Akik szeretnének hozzájutni a szlovákiai magyar kemény vonalat felvonultató albumhoz, keressék az Adams Stúdióban (0905-319857) vagy a Klikk Pubban (0905-6476288).

HAVI METÁL * Ivancsik „Isö“ Sándor rovata

BON JOVI — CRUSH

Mindig is szerettem a Bon Jovi-féle hard-rockot, amit Szlovákiában talán a Tublatanka, a Titanik, a csehek közül a Creyson, Magyarországon a régi EDDA vagy a Lord képviselt. Nos, a New Yerse-i hard-rock csapat elkészítette újabb albumát. És ahogy szokás, Jon Bon Jovi ismét előállt valami újjal. Hát mit mondjak, az Always és a Livin ona prayer után elég gyengének tűnik. Egyetlen dal van csak az albumon, amely igazán „bondzsovis”, mégpedig az agyonreklámozott „It’s my Life”. Ennek nincs hibája, úgy jó, ahogy van, s úgy érzem, ezzel az egy dallal lett eladva az egész album. Az album összességében inkább a Glamm-rockot súrolja. Említésre méltó még a „She’s a Mystery” című dal lassú tempójú, már-már balladisztikus, a vokáljai is nagyon szépre sikeredtek. Ám akik valami „hústépő”, dögös zenét vártak, azoknak bizony ezúttal csalódniuk kell. A vájt fülű csemegevadászok viszont bizonyára megtalálják rajta, amit keresnek. Gondolok itt a szépen kidolgozott hangzásra, a hangszerek nagy arzenáljára. A bőgőt viszont már nem a magyar származású Alex John Szűcs kezeli, de utódja is figyelemre méltó teljesítményt produkált. Ja. és még egy érdekesség az anyagon: az „One wild night” dal kezdése. Ha másért nem, ezért érdemes megvenni a lemezt

Best of 2000

Január

Gary Barlow megnősült. Az esküvőt és az azt követő bulit egy strandon tartották. A Take That egykori vezető egyénisége, miután második albuma csúfos bukást hozott, tavaly a színészettel is kacérkodott. Az angol „Heartbeat” című szappanoperában debütált, amelyben nem hazudtolta meg önmagát, egy sikertelen popzenészt alakít.
Változás a Picasso Branch háza táján. A hivatalos információk szerint Tim és Bebe saját döntés alapján léptek ki a csapatból, ami ismerve producerük, Kozso előző „megnyilvánulásait” eléggé hihetetlen. Ám a lényegen nem változtatott, a Picasso Branch-ból trió lett, Mark, TG és Ricky alkotásában. Bebe pár nappal később Guru helyére került a Back II Black zenekarba.

Február

George Michael bírósági ügye lezárult. Mint ismeretes, egy Los Angeles-i rendőr, Marcelo Rodriguez perelte be őt, aki rajtakapta vécés „kalandján”. A zsaru szerint az énekes „Outside” című dalához készült klipje rossz színben tünteti fel a rendőrséget. A bírák úgy döntöttek, hogy az énekes művészi szabadságához tartozik, ha ő csókolózó rendőröket, vagy bármi mást akar klipjében ábrázolni. Szerintük a művészet az alkotói szabadságban rejlik.
Új felállásban debütált a Fresh. Virág és Judit helyére Ági és Andi került. Ezzel az eredeti felállásból már senki sincs az együttesben, hiszen a mostani harmadik tag, Viki annak idején Asmaret helyére érkezett. Az új felállásban készült lemez nem lett sikeres.
A hónap utolsó előtti napján jelent meg az Oasis várva várt új albuma, a „Standing On The Shoulder Of Giants”, amely azonban elmaradt az előző korongok sikereitől.
A magyar mozik bemutatták a „Rosszfiúk” című filmet, melynek zenéje még népszerűbb lett. Nem csoda, hiszen azt a Ganxsta Zolee és a Kartel szolgáltatta Pierrot segítségével.

Március

Új dallal jelentkezett Madonna. Az „American Pie” klipjében laza, öntudatos amcsiként mutatkozik be. Valószínűleg azért, mert előtte megsértette őket, hiszen azt mondta, a legbutább európai is okosabb, mint a legintelligensebb amerikai. A dal egyébként Don McLean klasszikusának átdolgozása, amellyel a popkirálynő új albumát harangozta be, valamint új filmje, a „The Next Best Thing” betétdala volt.
A „4 ütem” című dal sikerének köszönhetően a közönség újból felfedezte Sub Bass Monster első albumát, amely az év egyik legkelendőbb magyar hanghordozójaként először arany, később platinalemez lett.
Az angol kislemezlistán az egykori fűszeres lány, Geri Halliwell „Bag It Up” című sikerétől Melanie C szólóalbumának harmadik maxira kimásolt dala, a TLC-s Lisa ’Left Eye’ Lopez közreműködésével készült „Never Be The Same Again” vette át a vezetést. Ezzel szólóban ők ketten messze kiemelkedtek a többiek közül.

Április

Ákos születésnapján, azaz április 6-án jelentette meg új kislemezét, miután az EMI-hoz szerződött, ezentúl ez a kiadó forgalmazza lemezeit. A „Keresem az utam” zenéjét Jamie Winchester szerezte, a szöveget természetesen Ákos írta.
A hónap második felében került a boltokba Auth Csilla második szólóalbuma, amelyen a popzene új generációjába tartozó legjobb szerzőkkel dolgozott együtt, köztük főleg a Bon Bonos fiúkkal.

Május

Ronan Keating sikerei után a második Boyzone-os fiú, Stephen Gately is szólóban debütált a „New Beginning” című albumával.
Sonique betört a poppiacra. A lemezlovasból előlépett brit énekesnő a tavasz, illetve a kora nyár legnagyobb slágerét szolgáltatta az „It Feels So Good” című felvétellel, amely három hétig állt az angol kislemezlista élén. Ez rajta kívül senkinek sem sikerült.

Június

A Backstreet Boys tagjai közül elsőként Kevin Richardson kimondta a boldogító igent. Felesége Christine Willits, aki a csapat táncosnője, s akivel hét év együttlét után döntöttek a házasság mellett.
„Aiiyaiiiyo” címmel új dallal jelentkezett a Milkovics Mátyás és Moldvai Márk alkotta Neo, amely ezzel a felvétellel akár külföldön is megállná a helyét.
A korábban énekesnőként már teljesen leírt Kylie Minogue óriási sikerrel tért vissza a slágerlistákra Európa-szerte. A könnyed, nyári hangulatú „Spinning Around” társszerzőjeként ismét hallatott magáról az időközben elfelejtett énekesnő, Paula Abdul.

Július

Felröppent a hír, miszerint az évek óta haldokló Fugees feltámad. Wyclef Jean szerint nagy a valószínűsége, hogy ismét öszszeáll a trió, a nézeteltéréseket ugyanis sikerült valamelyest tisztázniuk. Az év végéig azonban semmi sem történt.
Megjelent Ronan Keating második szólódala, a „Life Is A Rollercoaster”, amelyet követett az album. Annak sikere a várakozással ellentétben az együttese, a Boyzone által elért sikerektől elmaradt.
A nyári hetek legnagyobb slágerét a finn Bomfunk MC’s szolgáltatta. Az 1998-tól próbálkozó duó széles körben a „Freestyler” című dallal futott be, amellyel még nagyobb erőre kapott a már újjáéledő break zenei irányzat.

Augusztus

Augusztus 13-án nagysikerű koncertet adott Magyarországon a Toto.
Az időzítés nem jött össze. Madonna hiába tervezte új albuma megjelenését fia születéséhez, Rocco Ritchie ezt „figyelmen kívül hagyva” korábban belevágott földi pályafutásába.
Másodika ás kilencedike között került megrendezésre Európa legnagyobb szabadtéri fesztiválja, a Pepsi Sziget 2000, amelyen szinte mindenki fellépett, aki számít a magyar zenei berkekben. Külföldről olyan sztárcsapatok érkeztek, mint az Oasis, a The Bloodhound Gang, a Chumbawamba, az Apollo Four Forty, vagy éppen a Him. A szólóelőadók közül feltétlenül megérdemli a kiemelést Suzanne Vega.
Ismét gondoskodott a botrányról Robbie Williams. A harmadik albumát beharangozó dala, egy Barry White-felvétel zenei alapját felhasználó „Rock DJ” videoklipjében ugyanis a fenegyerek sorra megválik ruhadarabjaitól, teljesen kivetkőzik önmagából.

Szeptember

Zenei szempontból a legfontosabb dátum tavaly a szeptember 18-a volt. Többszöri elhalasztás után ekkor került a boltokba Madonna új albuma „Music” címmel. Producerként ezúttal a francia származású Mirwaist dícséri az album, pár dal kivételével, melyek mögött William Orbit neve van feltüntetve. Maga az album mérföldkő a zenei életben. Ezt a közönség is tudatosította, így két hét leforgása alatt ötmilliót adtak el belőle, ami rekord a Warner kiadó háza táján, ilyen sokat ilyen rövid idő alatt még senki sem adott el.
Az európai sikerek után Angliában is elfoglalta a lista csúcsát a francia Modjo nevű duó dala, a „Lady (Hear Me Tonight)”, amely az év második felének legnagyobb sikere lett.
Az amerikai listák meghódítását követően a környékünkön is befutott Anastacia, akit a szakma az elmúlt évek egyik legjobb feka-hangú fehér énekesnőjének tart.

Október

Új dallal jelentkezett Anglia két legnépszerűbb lánycsapata. Először az All Saints járta meg a szigetország kislemezlistájának csúcsát a „Black Cofee” című dallal, majd három hét múlva ugyancsak az első helyen kezdett a Spice Girls visszatérő kislemeze, a dupla A-oldalas „Holler / Let Love Lead The Way”.
Napvilágot látott a karácsonyi piac legnagyobb érdeklődéssel várt albuma, amelyet az ír U2 szolgáltatott.

November

Az év legnépszerűbb amerikai lánycsapata, a Destiny’s Child, amely több átalakuláson ment keresztül az amerikai sikerek után első listavezető felvételét ünnepelhette Angliában, az „Independent Women Part 1” cíművel, amely a „Charlie’s Angels” egyik betétdala.
A hetedik, „My Love” című dalával is rajt-cél győzelmet aratott az angol kislemezlistán a Westlife. Az ír ötösfogat második lemeze ugyanazon a napon került a boltokba, mint a Spice Girls harmadik dobása, s ami a sikereket illeti, messze megelőzte azt. A fiúk közben véglegesen búcsút intettek társproducerüknek, elindítójuknak, Ronan Keatingnek.
Bejelentették a szenzációt, 2001 június másodikán az Illés, az Omega és a Metro közös koncertet ad a Népstadionban.

December

A Spice Girls harmadik albuma gyorsan eltűnt a popzene süllyesztőjében, így már egyértelműnek tűnik az, amit végül is már korábban sejtettünk, miszerint a csapat feloszlik. A fűszeres lányokhoz közel álló emberek ezt azonban egyelőre tagadják.
A Boyzone körül is gyűltek a viharfelhők. Ronan Keating és Keith Duffy halálosan összeveszett egy koncerten, s a többi tag Keith mellé állt, mondván, mióta Ronan szólómunkái bejöttek, egyszerűen lehetetlen vele kijönni. Az ír csapat estében is a feloszlásról röppentek fel hírek, bár az év végén már arról is lehetett hallani, hogy az együttes 2001-ben óriási koncertturnét tervez.
Angliában nyilvánosságra hozták 2000 legnépszerűbb dalait. A pálmát az All Saints felvétele, a februárban, a „The Beach” című film főbetétdalaként megjelent „Pure Shores” vitte el.

SZTÁRsziget– Hírszolgálat

Kylie Minogue – vissza a jól bevált emberhez?
Kylie Minogue és Pete Waterman valószinűleg újra összeáll legalább egy szám erejéig – adta hírül a dotmusic nevű zenei internetes portál. A producer régebben igen fontos szerepet töltött be Kylie életében, ugyanis ő volt a producere többek között az „I Should Be So Lucky” című dalnak, amellyel a színész-énekesnő karrierje elindult. A pár egy partin találkozott Londonban, és a szemtanúk szerint nagyon-nagyon megörültek egymásnak. Waterman szóvivője szerint a férfi nagyon boldog lenne, ha ismét együtt dolgozhatna az ausztrálok üdvöskéjével, és biztos benne, amennyiben ez összejön, újból tarolni fognak.

Robbie Williams nem pótolja Freddiet
Robbie Williams menedzsmentje határozottan tagadja, hogy a sztár az idén részt venne néhány koncerten a Queen tagjaival. Különböző sztorik keringenek arról, hogy Robbie helyettesítené a kilenc éve halott Freddie Mercuryt. A szóvivő nyilatkozata szűkszavú, de meg kell hagyni, nagyon hatásos. „Ahogy mi tudjuk, Robbie nem vesz részt semmilyen Queen-turnén 2001-ben”. Persze itt felmerül a kérdés: és ha nem tudnak róla? Bár valószinűleg ennek nem sok alapja van, hiszen, mint ismeretes a kilencvenes évek elején George Michael neve is felmerült, ám abból sem lett semmi. Csupán a Queen-emlékkoncerten lépett fel a három zenésszel. Így biztosra vehető, hogy a Robbie-féle hírből sem lesz valóság.

Church, a rekorder
Charlotte Church a legfiatalabb énekesnő, akinek albuma valaha bekerült az amerikai top-tízbe. A „Dream A Dream” című karácsonyi lemez hetedik lett a nagylemezlistán, és több mint 200 ezer darabot adtak el belőle egy hét leforgása alatt. Charlotte további két lemezzel szerepel az amerikai összesítésen. A 14 éves sztár azonban hazájában nem örvend ekkora népszerűségnek, hiszen a brit listán csak a 34. helyig sikerült feltornáznia magát.

Billboard Music Awards 2000

Los Angeles-i ceremónia abszolút győztese a Dru Hill frontembere, a szólóban is rendkívül sikeres Sisqo lett, aki hat kategóriában nyert. Szintén több díjjal távozott az ünnepségről a Destiny’s Child, a Dixie Chicks, Faith Hill, az ’N Sync és a 3 Doors Down. A nyertesek névsora egyébként a Billboard zenei szaklap 1999. december – 2000. december listái alapján állt össze, vagyis a lemezeladásokat és a rádiókban történő lejátszások számát vették figyelembe.
És akkor nézzük a legfőbb díjakat és a jutalmazottak névsorát:

Az év előadói:
együttes: Destiny’s Child
női előadó: Christina Aguilera
férfi előadó: Sisqo
az év női felfedezettje: Pink
az év férfi felfedezettje: Sisqo
az év felfedezettje (együttes): 3 Doors Down

Az év albuma:
együttes: ’N Sync: No String Attached
előadó: Britney Spears: Oops! ... I Did It Again

A kislemezsikerek alapján:
az év együttese: Destiny’s Child női előadó: Faith Hill
férfi előadó: Sisqo
az év dalírója: Rob Thomas

Duma / a szerkesztő hangja

A 2000-es év zenei történéseinek öszszefoglalója kapcsán visszatérek egy régebben már szegről-végről érintett témához. Ez a lemezkiadás jelene Magyarországon. És főleg azért, mert számomra egyelőre felfoghatatlan, mit hozhat a jövő, hová fejlődik (?) ez az egész. Pár hónapja „kicsit” túloztam azzal kapcsolatban, hogy manapság bárkinek lehet Magyarországon lemeze, de most ezt halál komolyan gondolom. Az ami zajlott (vagy nem zajlott) a magyar zenei piacon a karácsony előtti hetekben, az minden képzeletet felülmúlt. A kiadók előtt a „minden napra egy lemez” jelszó lebegett, s ennek szellemében cselekedtek. Hihetetlen sok új névvel találtuk magunkat szemben, s kellett volna ezeket megjegyeznünk. Naná, hogy nem tudtuk. S miért? Mert a kiadók csak megjelentették a kiadványaikat, s arról valahogy megfeledkeztek, hogy azokat reklámozni is kellene, így az egész nem ért semmit. Fogalmam sincs miért az a szokás kezd elfajulni, hogy kiadok egy lemezt, s azután hagyom, majd lesz valami. Vagy fölfedezi a közönség, vagy nem. És miért ez a rengeteg kiadvány, amelyek bukása már előre a napnál is világosabb? A legtöbb új együttesben, előadóban semmi fantáziát nem látok, semmi, amitől a produkció eladható lenne, nem beszélve az egyediességről. Így azután meglett a végeredmény, aki egy nevet is tud nekem mondani az őszi-téli hónapokban befutott új jelentkezők közül, az előtt megemelem a kalapomat. Mert nincs. Vagy legalábbis én nem tudok egyet sem mondani, akivel az utókornak is számolnia kellene. Vagyis ilyet tudnék mondani, de a közönség ezek lemezeit (sem) vette meg, így nem biztos, hogy lesz következő. Pedig több kiadvány egyáltalán nem rosszabb a nagy, befutott sztárokénál, de egyszerűen a túlzsúfolt karácsonyi piacon nem figyelt fel rá a vásárló, így alulmaradt. S abban sem bízhatunk, hogy majd a csöndes januárban az előtérbe kerülnek, mivel volt szerencsém látni egy-két nagy kiadó kiadási tervezetét a következő hetekre. Szóval jönnek az újak, akik a korábbi kiadványokat a háttérbe szorítják. Ez sokak szerint jó, de tudatosítani kellene, hogy a vásárlóerő meg csökken, vagy legalábbis nem nő. És ugye, Magyarországon évről évre csökken a népszaporulat, s ezzel együtt bizony a potenciális vevők száma is. S tényleg eljön az az idő, amikor a lakosság nagyobbik részének már legalább egy lemeze megjelent. És ez most nem a zárópoén, mivel a valóság egyáltalán nem vicces. Csak röhejes.

Puha József, a Sztársziget vezető szerkesztője

Vissza a tartalomhoz