Téli látomások (részlet)

Fontos és fölösleges dolgok, akár a kirakatok üveg mögé zárt értékes és értéktelen csecsebecséi. Nézz körül, mindenki vevő és eladó, mindenki válogat, választ és kínál, de a választ máshol kell keresni! A kirakatba úgyis mindenki a legeladhatóbb portékáját rakja — bár a lomot is szívesen hozzácsomagolja, hozzászámlázza az elvárásoknak megfelelő kívánatos cucchoz — ha hagyod. Némely kiválasztott kínálati cikk megszerzéséhez elég a türelem, az idő, hogy aztán sutba dobva, elfelejtve elértéktelenítsük, vagy jobb esetben vitrinbe dugva büszkélkedjünk vele. Persze nem mindig elérhetőek a kirakati holmik. Némelyre — úgy hiszszük — nincs meg a módunk, másokat meg nem is próbálunk birtokolni, mert így maradnak szépek, tökéletesek, s egy kicsit elérhetetlenek a számunkra. Olyanok, amiket bármikor megcsodálhatunk, ami nem silányul el szekrényeinkbe, vitrinjeinkbe zárva, s ami bennünk dolgozik — a vágy — teszi tökéletessé őket. Hoppá! Mivé lesz a vágy, ha tárgyát elhappolják előlünk? Emlékké? Örökké kutatott szent kegyeltté? Vagy van más megoldás az elhétköznapiasodás ellen? (...)

Arcomba vág egy neonlámpa fénynyalábja. Vajon hány falskövet cipelek, s mennyi értéket hagytam odaveszni? Valahol, mélyen legbelül, nyaldosnak a lángok. Látszat-szilárdságom kőfalai ezer szilánkra tört cserepeket takarnak. Illúziókba kapaszkodom(?!). Kezdem elhinni, hogy grafit vagyok — CSAK, már és még — s ahogy égek, lassan rovom a vonalakat, matt nyomot hagyok, miközben egyre több burkot szedek magamra, hogy jót mutassak a kirakatom üvegfala mögött.

LÁZ-ADÁS — MikuLÁZ!

Ubult mindenki ismeri

Ubul rendkívül népszerű ember, dicsekszik is vele mindenkinek. Egy nap a főnöke fülébe jut, aki megállítja Ubult:
— Te, Ubul! Az a hír járja, hogy téged mindenki ismer. Szerintem ez lehetetlen. Hajlandó vagyok veled fogadni bármiben, hogy ez nem igaz.
— Rendben. — mondja Ubul.
Megkötik a fogadást, a főnök választja ki természetesen az embereket, akik szerinte nem ismerik Ubult. Másnap reggel irány a reptér, az első géppel repülnek Hollywoodba. Megállnak egy villa előtt, bekopognak. Schwarzenegger nyit ajtót.
— Ubul, drága barátom! Ezer éve nem láttalak. Gyere beljebb, megiszunk egy kis whiskyt, elszívunk egy kubai szivart, ahogy a régi szép időkben.
A főnök elcsodálkozik, hogy Ubult ismeri a Schwarzenegger. Bemennek, ott töltik a napot. Este irány egy másik villa, bekopognak. Madonna nyit ajtót.
— Oh, Ubul, drágám! Végre újra látlak. Gyere be, töltsd velem az éjszakát, mint régen...
Így is tesznek, Ubul egy meghitt éjszakát tölt együtt Madonnával. A főnök persze totál ki van akadva, hogy Ubult így ismeri a Madonna. De még talán nem vesztette el a fogadást... Másnap irány Washington, ahol az elnök félbeszakítja a konferenciát, s fogadja Ubult. A főnöknek már vége van. Nem akarja elhinni, hogy még az elnök is ismeri Ubult. A következő megálló Róma, Vatikán-város, ahol a Szent Péter Bazilika előtt a pápa éppen misét tart. A több ezres tömegben észreveszi Ubult, félbeszakítja a misét.
— Ubul! Isten hozott! Jer fel, imádkozzunk együtt.
Ubul felmegy, imádkozik a pápával, majd visszamegy a főnökéhez, aki keservesen sír.
— Mi az, főnök úr? Nem hitte el, hogy a pápa is ismer?
— Az még csak hagyján — feleli a főnök — , de az előbb valaki megállt mellettem, s megkérdezte: „Te! Ki az az öregember ott fent az Ubul mellett?"
 

Olvasói viccek

Hülyegyereknek mondja az anyja:
— Kisfiam, menj el a henteshez!
— Menjek el a henteshez?
— Vegyél hurkát!
— Vegyek hurkát?
— De ne véreset!
— Denevéreset?

Egy férfi orgiát tart otthon három nővel. Minden rendben zajlik, ám egyszer csak kulcscsörömpölést hallanak, megjött a feleség. A három nő rögtön beleugrik egy-egy zsákba. A feleség bejön a szobába, látja a férjét meg a három zsákot. Belerúg az első zsákba.
— Vau-vau! - hallatszik a zsákból.
Belerúg a második zsákba.
— Háp-háp! — jön a válasz.
Belerúg a harmadik zsákba. Semmi reakció. Belerúg még egyszer. Semmi. Elkezdi rugdalni, egyszer csak megszólal a benne lévő:
— Te hülye! Nem hallod, hogy krumpli...
Beküldte: Peller Győző

Pasas bemegy a kupiba. Megnézi az árjegyzéket: ilyen szex, olyan sex, mellette az árak. Látja hogy az „étlapon" szerepel: „Szex spanyol módra". De az ára egy ezressel több mint a natúrszexé. Gondolja, hogy spanyol módra még úgysem csinálta, hát kipróbálja. Kiválaszt egy helyes barnát, felmegy vele szobára. Megtörténik a dolog, minden extra nélkül. A csaj már kezdene felöltözni, mikor a pasas megszólal:
— Na és mi volt ebben a „spanyol módra"?
— A fenébe, majdnem elfelejtettem! — mondja a csaj. Azzal az egyik kezét a csípőjére rakja, a másikat felemeli, a lábával dobbant egyet, s elkiáltja magát:
— Olé!
Beküldte: Pipi
 

Tanmese

Megy a Ruhat az erdőben. Szembejön vele a nyuszika. A Ruhat nagyon éhes, gondol egyet, fölfalja a nyuszikát. Megy tovább a Ruhat az erdőben, találkozik a farkassal. A Ruhat még mindig éhes így megeszi a farkast is. Arra jön a medve, látja a dolgot, de még mielőtt megszólalhatna a Ruhat, őt is megeszi. Így megy elégedetten tovább, amikor találkozik az emberrel. Gondolja, ha már itt van, az ember is jól fog esni. Nekigyürkőzik, ám sehogy se bírja bekebelezni az embert, sőt a végén az ember eszi meg őt. Mi ebből a tanulság?
— Nem a ruha teszi az embert...

Találósok

— Mit mondott Hannibál, amikor látta lejönni az elefántokat a hegyről?
— Nézzétek! Jönnek le az elefántok a hegyről...

— Miért vakarják a nők a fejüket minden reggel?
— Mert nincsenek tojásaik...

— Mi az? Piros és lassan folyik?
— Csigavér...

— Mi volt József Attila utolsó mondata?
— Végre sínen vagyok...

LÁZas viccek

Két rendőr barkochbázik:
— Lehet vele telefonálni?
— Hülye vagy? Hamutartóval?!

— Hogy hívnak, fiam?
— Tom.
— Milyen Tom?
— Nem’tom.

Csörög a telefon. Felveszik:
— Halló! Itt Sam beszél.
— Itt meg hátszél fúj...

Orvos mondja Józsi bácsinak:
— Józsi bácsi! Itt ez az üveg. Holnapra hozzon benne nekem vizeletmintát!
Másnap jön Józsi bácsi, kezében az üres üveg. Az orvos kérdi:
— Na, hát sehogy sem sikerült egy keveset sem összehozni?
— Hát az úgy volt, hogy én próbáltam jobb kézzel, aztán próbáltam bal kézzel, próbálta az aszszony is, átjöttek a szomszédok, próbálták szájjal, de sehogy sem sikerült kinyitni ezt a fránya üveget...

Mózes lejön a Sínai-hegyről, kezében a kőtáblákkal. Így szól a zsidókhoz:
— Van egy jó meg egy rossz hírem.
— Mi a jó hír? — kérdik.
— Sikerült lealkudnom tízre a parancsolatokat.
— És mi a rossz hír?
— Hát még mindig közte van a „Ne paráználkodj!"
 
Mikulás, ha lázas...
Mikulás az óvodában odamegy egy kislányhoz:
— Ha adsz egy puszit, adok egy szem cukrot.
— És ha eljátsszuk, hogy te vagy az USA elnöke, én pedig Monica Lewinsky, nekem adod a puttonyodat is?

A Mikulás elmegy Etiópiába. Találkozik egy sovány kisfiúval.
— Hát te meg miért vagy ilyen sovány, kisfiam? — kérdi.
— Mert nem eszem eleget.
— Neem??? Akkor nem is kapsz ajándékot.

Lapzártánk előtt országgyűlésünk egyik képviselője megosztotta velem az IFI-vel kapcsolatos véleményét. A sok találó észrevétele  (melyeket ezúton is köszönöm) mellett az egyiken hosszabban eltűnődtem. Mégpedig azon, hogy úgy véli: az IFI Lázadás című humorrovata gyakran túllépi a jó ízlés határait, negatívan hat a lap ifjúságnevelő szerepére.
Mi jutott e kritika hatására az eszembe?

1. Tökéletesen igaza van.
2. Ezt valamikor már az édesanyám is mondta.
3. Az olvasóink szavazatai alapján a LÁZ-ADÁS az Ifi legnépszerűbb rovata!
4. Olvasóink döntő többsége már nagykorú, átlagéletkoruk 20 év.
5. Az IFI elsősorban szórakoztatni, tájékoztatni kívánja az ifjúságot, semmint nevelni. Az ifjúság szócsöve kíván lenni. De a lapban a komolyabb hangvételű anyagok vannak  többségben (lásd pl. ezt a számot)!
6. Ennek ellenére nem hinném, hogy lapunk liberalizmusa és szabadszájúsága kiugró lenne az egyéb médiákhoz viszonyítva.
7. Elég, ha este bekapcsoljuk a televíziót, ...
8. ... és ha a parlamenti közvetítésekre kapcsolunk, akkor ez hatványozottan érvényes .

A képviselő urat tíz éve korrekt, lelkiismeretes embernek ismerem (akire a 8. pont egyáltalán nem jellemző), véleményét mindenképpen figyelembe veszem. Egyébként már azt is megtiszteltetésnek tartottam, hogy egy 60 év körüli parlamenti képviselő ilyen jól ismeri az Ifit. Januártól — a beküldött kérdőívek alapján — némi módosításokat tervezünk a lap arculatában, de most — közvetlenül a szilveszteri bulik előtt — úgy vélem, Derzsi László (akire sokan, mint az „Év emberé"-re szavaztak) LÁZadjon tovább!

A Berényi Kft. Ügyvédnője!

Tudom, hogy gyermekkorodban óvónő vagy tornatanár szerettél volna lenni!

— Akkor még olyan fura időket éltünk, hogy a mamámnak szülés után egy hónappal vissza kellett mennie dolgozni, és baby sitter helyett a nagynénémmel jártam az oviba, mert ő óvó néni volt és a kicsikhez volt éppen beosztva. Már három hónapos koromban vesszőből font játék kocsiban tologattak, amelyekben egyébként a játékokat tartották. Így egészen hatéves koromig jártam óvodába, akarva-akaratlanul ez volt a második otthonom. Itt békesség, jó kedv uralkodott, irigyeltem is a nagynénémet, hogy ő mindennap ennek részese. Ahogyan elkezdtem felnőni, még visszajárogattam és besegítettem különböző műsorokba – ha kellett, harmóniumon kísértem, a kisgyerkőcöknek furulyázgattam, vagy éppen koreográfiákat találtunk ki közösen és valósítottuk meg. Ilyen életre vágytam, mint az övé, kis gyerekekkel körbevéve.
Amikor nagyobb lettem, akkor sportmániás lettem, egyszerre szertornáztam, ritmikus sportgimnasztikáztam, kajakoztam, karatéztam, Mindenre beiratkoztam, s ekkor gondoltam, hogy tornatanár leszek. Lehetséges, hogy édesanyámat, mint tornatanárt példaképemnek tartottam, és innen jött ez a hivatásérzet.

Az Újvidéki Televízióban milyen műsorod volt?

— Kilenc vagy tízéves lehettem, amikor tagja lettem egy iskolai színjátszó körnek, ezért is váltottam iskolát. Rendezvényekre, fesztiválokra jártunk, ahol gyermekműsorokkal kellett fellépni, ennek az országos rendezvénynek a neve Májusi Játékok, amelyet többször megnyertünk. Itt az újvidéki tévé gyermekműsor készítői felfigyeltek ránk. Eleinte csak bedolgoztunk, később aztán elkezdtük „uralni" ezt a műsort. Hat évig voltam a műsorvezetője, nyolc éven keresztül készítettük. Paródiákat írtunk át, kifiguráztunk embereket, azaz volt véleményünk a világról.

A Barátok Közt válogatásra kimondottan dr. Balogh Nóra szerepére jelentkeztél, vagy először ez egy általános meghallgatás volt?

— A válogatásra fényképet és önéletrajzot kellett küldenem. A fénykép alapján Kriszta szerepére hívtak be először, s amikor a próbafelvételre jöttem, kiderült egy turpisságom: én a tizennyolc éves korú fotómat küldtem be, nem azért, mert szégyellném, hogy hány éves vagyok, hanem azért, mert amikor ezt a felhívást én elolvastam, a beküldési határidőig mindössze két órám volt arra, hogy beküldjem a jelentkezésemet. Nekem pedig az a képem volt olyan, hogy az „valamit mondó", kifejező, használható lehessen. Így rögtön kiderült, hogy nem az vagyok, akinek gondoltak, s ekkor a Nóra szerepét nyomták a kezembe a próbafelvételeken.

A sorozatban ügyvédet játszol. A magánéletedben nem kezdett el érdekelni az ügyvédi pálya iránti vonzalom? Bár tudjuk, hogy színész vagy.

— Nem érdekel, hiszen ez a szakma sem olyan, hogy belekukkantok egy-két folyóiratba, s máris azzá válok, nincs értelme lapozgatni ilyen témájú irodalmat, hiszen erre se időm, se módom sincs. Ha van egy kis szabadom, akkor is nagyon nehéz kikapcsolni az agyamat a sorozatbeli „ügyvédesdi" dolgokból.

A sorozatból fakadó népszerűséggel hogyan lehet együtt élni?

Van, amikor életem olyan szakaszba érkezik, hogy zavar, szeretnék elbújni, nyugodtan élni a magánéletemet, de van, amikor kifejezetten jól esik, bár ez nem időszakhoz köthető, inkább napi változó periódusos hangulatomhoz. Azt hiszem, nagyja részt a nézőkön, rajongókon múlik, hogyan reagálnak egy-egy dologra. Vannak, akik agresszívebbek, de vannak, akik próbálják jelezni fizikailag is, hogy szeretnek bennünket. Furcsa arányban jelentkeznek ezek. Az emberek többsége tiszteletben tartja, hogy az utcán ugyanolyan emberek vagyunk, mint ők, csak a szerepünk más, de hát színészek vagyunk! Egyébként mindig a filmbéli nevemen szólítanak, ez nem zavaró, már megszoktam.

A tömegközlekedési eszközökön ezért utazol kevesebbet?

Én a Barátok Közt indulása előtt sem utaztam kevesebbet ezeken az eszközökön, mint most. A munkába járáson könynyítettem magamon, így autóval járok be naponta. A legpraktikusabb, kényelmesebb, de nem rettegek attól, ha mégis villamosra kell, hogy felszálljak, és nem ódzkodom attól, hogy ilyen módon találkozzak az emberekkel.

Ha felkérnének egy mozifilmszerepre, melyik karakter lenne a legszimpatikusabb a számodra?

— Nekem nincs szerepálmom. Ugyanis ott kezdődik az első lépés, hogy megnézed, kikkel dolgozol együtt. Nem mindegy, hogy ki a rendező, hogy hol játszódik, …stb. Annyi mindenen és mindentől függ, hogy hogyan kerül ez színre. Sok tényezőtől függ, hogy az ember jól érezze magát, hogy majd tetsszen neki, vagy egyáltalán akarja-e, vagy szeretni fogja-e azt, amit majd alakítania kell. Én világéletemben a karakter szerepeket szerettem, beértem a kisebb szerepekkel, amelyekkel másnak lehet lenni, mint én vagyok. A romantikus szerepeket egyáltalán nem kedvelem.

Mennyire köt a szerződésed a „Barátokban"? Vállalhatsz színházi szerepeket, fellépéseket?

— Nagyon sokan vagyunk itt a sorozatban, sok olyan színész van, aki mást is csinál. Ahhoz, hogy ez itt összeálljon, működhessen napról-napra, nagyon jól kell egyeztetni. S ezen van a hangsúly! Vannak külsős szereplőink, akik színházakból járnak be, vannak, akik vidékről is járnak rendszeresen forgatni. Iszonyú kemény „meló" összeegyeztetni úgy az embereket, hogy itt minden megállás nélkül úgymond olajozottan menjen. Ennek függvényében mi ezt a fajta mércét szem előtt tartva elvállalhatunk szerepeket, ha éppen úgy lehet bennünket összeegyeztetni, hogy itt ne csikorogjon semmi. Abban az esetben, ha az itt lévő „rendet" megbolygatná valaki, abban a pillanatban nem engedélyezik. De azt hiszem, hogy ez így reális, logikus.

Meddig lehet ezt még csinálni? Mikor szállhatnál ki a sorozatból?

— Nagyon sokáig lehet ezt csinálni. Hogy az ember miért csinálja most, nyilvánvalóan ez egy mostani gondolata, hogy miért akar majd akkor kiszállni, az egy akkori gondolata lesz, ez személyenként más. Az, hogy valaki miért dönt úgy, hogy elmegy, kis dolgoktól is függ. Én most egyelőre nem rendelkezem ilyen gondolatokkal, élettörténetekkel, ami úgy összpontosulna, hogy ezt a döntést hozzam miatta. Én most szeretem ezt csinálni, jól érzem magam itt és jó érzés, hogy minden nap igény van ránk. Egy nagy „családként" dolgozunk itt mindnyájan. Nekem Farkasházy Rékával (Mónika) van együtt az öltözőm, nagyon hangulatosan berendeztük. Zöldre van festve a falunk, zöldkockás a szőnyegünk. Ez az a hely, ahol ennyi embernek szoros köze van egymáshoz, mégis nem szabadna elfeledni, hogy munkakapcsolatról van szó.

Hogyan készülsz a karácsonyra?

Már korán elkezdek vásárolni a karácsonyra, nem szeretem azt a hajszát, ami az ünnep előtt szokott lenni egy héttel. Olyan, mintha be kellene valamit pótolni, valami fontos elmulasztott dolgot sürgősen és idegesen a helyére kéne tenni, nem szeretem azt a kapkodást, zsúfoltságot, ami akkor van. Mintha az lenne a szabály, hogy az utolsó egy hétben, vagy rosszabb esetben a karácsony előtti napokban kellene valami olyasmit teljesítenie az embernek, ami nevetséges a számomra. Ha az ember időben vásárol, akkor nem kell megvennie azt a bóvlit, amit ott eléje tesznek, egyébként is siet, több emberre vásárol, s hogy csak minél hamarabb túllegyen rajta, hát megveszi a keze ügyébe kerülő, rászabható első dolgot. Én igyekszem személyre szabott ajándékokat venni, szeretem kitalálni, hogy neki miért éppen azt, amit. A párom is zseniális ajándékvásárló, s ha ketten összedugjuk a fejünket, akkor tényleg az szokott lenni – karácsonykor, ajándékbontáskor –, hogy azt az örömöt látod a másik szemében, amit szeretnél. Ilyenkor anyagiakban is érezhető a gyors vásárlás.

Meglátogatjátok a rokonságot, szülőket?

— Be kell, hogy osszuk magunkat már évek óta. Az én szüleimnél szoktunk kezdeni, ott együtt ebédelünk a szüleimmel, a testvéremmel és a nagyszüleimmel. Este a párom mamájával és a rokonsággal vagyunk. Nálunk mindig az ebéd volt a fontosabb, hagyományok szerinti ebédünk van, mindig ugyanaz a karácsonyi menü, nincs benne semmi változás: tudjuk azt, hogy a mézbe mártott fokhagyma, az kígyómarás ellen van, az almát annyi felé kell bevágni, ahányan ülünk az asztalnál, s egyszerre kell eltörni, akkor a család összetartó lesz az elkövetkező évben is. Ezeket a hagyományokat tiszteljük és betartjuk! Az ebéd nálunk az a csendes, az a nyugodt, az a békés, az a karácsonyi! Az ebédünk bableves, mákos tészta mézzel meglocsolva, alma, fokhagyma, dió, mogyoró. Koplalós, hús nélküli ebéd.

A Szilvesztert hol töltitek?

— Még nem tudom. Tavaly fantasztikus utcabálon voltunk. Egyik helyről a másikra mentünk „múlatni az időt", koncertről-koncertre, hídról-hídra. Semmi különleges nem volt, jól felöltöztünk, hogy ne fázzunk. S mindenki meglepetésére álarcban voltunk, s így senki sem ismert meg, nyugodtan csatangolhattam az utcán, akár egy utcaember.

Az év embere: Puha József

Állandóan kattog az agyam

Gondban vagyok. Hirtelen nem is tudom, mit kéne legelőször megkérdezni a millenniumi év emberétől. Talán azt, hogy milyen érzés ez?

— Meglepődtem.

Én nem. Régóta ismerlek. Kevesen dolgoznak annyit, mint te. Milyen napod volt ez a mai, késő novemberi?
— Nem érzem úgy, hogy sokat dolgozom. Többet is bírnék. Tegnap este kilencig a rádióban voltam, ma fél nyolckor már a számítógépem előtt ültem, mivel reggel vettem fel a Slágerhullámot. Ma még Börzét vezetek és játszom a hallgatókkal. Azután indul a Randevú előkészítése. Vasárnap élőben vezetem. Nem panaszkodom. Nekem ez így természetes. Így érzem magam jól.

A műsort, melyért élsz, halsz?

— Igen. A Randevú a fő műsorom. Menet közben teljesen az életem részévé vált. Ha nem lenne, már rég nem lennék a rádió magyar adásában. Egyébként az idei év amúgy is nagyon jó volt. Végre csak és kizárólag olyan műsorokat csinálok, amelyekhez egyrészt talán értek, másrészt pedig teljes odaadással tudom készíteni. Túlnyomórészt zenével kapcsolatos műsorok ezek.

Kereskedelmi adóknál sokkal jobban érvényesülne az, amit te a popzenéről tudsz?

— Bevallom, egy időben foglalkoztatott a dolog. Hetekig tárgyaltam egy magyar kereskedelmi rádióval. Azután rájöttem, hogy jelen esetben a magyar adásban tudok a leginkább kibontakozni.

A helyedben én sem mondanék mást.

— Nem, nem erről van szó. Jelenleg a kereskedelmi rádiók nem az egyéniségeket keresik. Ahhoz, hogy kilenc és fél másodpercben bemondjam, hogy mennyi a pontos idő, meg azt, hogy milyen időjárás várható, nem kell különösebb előkészület. Azt bárki meg tudja csinálni. Oda nem kell szakmai tudás. Sajnos, a legtöbb kereskedelmi rádió ilyen struktúrában működik. Pontosan meghatározzák, mennyi lehet a duma és a zene aránya. Nem a műsorvezető személye, hanem a reklám a mérvadó. A magyar adás ilyen téren édenkert. Szinte teljes mértékben szabad kezet kapunk. Soha nem éreztem ilyen jól magam a magyar adásban, mint most. Végre azt csinálhatom, amit mindig is akartam. Ebből kifolyólag úgy látom, még nincs szükség a váltásra.

És az úgy volt mindig, hogy rádiós leszel?

— Igen, ez egyértelmű volt. Mivel semmi máshoz nem értek.

Az utat mégsem találtad meg mindjárt. Mezőgazdasági műsorokban kezdted hallatni a hangod.

— Mint minden indulás, ez is nehéz volt. Azután fokozatosan kerültem át a Randevúba. De azt is tudom, hogy eljön majd az az idő, amikor kinövöm ezt a műsort. Olyan műsorokkal, melyeket a mi kereteinken belül már nem lehet kivitelezni. Akkor majd megköszönöm a lehetőséget, és továbbállok. Ám amíg megvalósításra váró új ötleteim vannak, addig úgy érzem, hogy ebben a csapatban van a helyem.

Huszonhat évesen már kinőnéd az ifjúsági műsort? Mindenki addig fiatal, amíg annak érzi magát. Hogy állsz te ezzel?

— Ez valóban nem évek kérdése. De idővel szeretnék más dolgokat is kipróbálni. Sohasem szerettem a monoton, állandóan ismétlődő témákat. A Randevú ettől különbözik a többi műsortól. És a zene miatt is. Ami naprakész.

Te pedig naprakész vagy a zenében. És vígan sütkérezel Popszigeten.

— Sohasem szerettem sütkérezni. Hál’ Istennek nincs időm unatkozni. Állandóan kattog az agyam, új és új témákon töröm a fejem. Az életem egyelőre teljes egészében a rádió körül forog.

Akkor a csajokról se kérdezzelek?

— De.

Most van barátnőd?

— Persze. Mondjam a nevét? Nem mondom. Hosszú történet. Mindenesetre kétezerben nem csak szakmai szempontból zárok tökéletes évet.

„Húazannya!" Gratulálok. Mit kívánjak neked Az év embere címhez? Sok tisztességet és szorgalmat, hogy jövőre is dumálhassunk egy ilyen jót.

— Köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott. Más közhely hirtelen nem jut az eszembe. Amúgy is utálom a közhelyeket. De azért tényleg köszi!

Németh Szilárd - A legnépszerűbb szlovákiai magyar sportoló

Közeleg az esztendő vége, ilyenkor mindenki értékeli az elmúlt 12 hónap történéseit. Németh Szilárdnak, a pozsonyi Inter 23 esztendős támadójának nincs oka a panaszra.
„Pedig nem a legjobban kezdődött, hiszen ’99 novemberében pajzsmirigyműtéten estem át. Szerencsére jól sikerült az operáció, és januárban a klubcsapatommal kezdhettem az alapozást. Eleinte könnyített edzésmunkát végeztem, ám hamarosan a többiekkel gyakoroltam."
Klubcsapata simán menetelt a tavaszi idényben, a bajnoki cím mellé a Szlovák Kupát is begyűjtötte. Szilárd zsinórban termelte a gólokat, 17 találattal megnyerte a mesterlövészek versenyét.
„A kassaiakkal nagy csatát vívtunk, végül mindkét fronton mi diadalmaskodtunk. Teljesen megérdemelten, hiszen lényegesen erősebb csapattal rendelkeztünk. Elismerem, a kupadöntőn szerencsésen, tizenegyesekkel nyertünk, de hát ez is a futballhoz tartozik. Két fordulóval a zárás előtt bebiztosítottuk a bajnoki aranyérmet, tehát volt okunk az ünneplésre. Örömömet csak tetézte, hogy gólkirály lettem. Természetesen ebben nagy szerepe volt játékostársaimnak, akik remek passzokat adtak."
Aztán az utánpótlás Európa-bajnokság következett. A gyors, kiválóan cselező csatárra felfigyeltek a külföldi szakemberek is, szinte minden mérkőzés után az ellenfél edzője külön kiemelte a komáromi támadót. „A kontinensviadalon bebizonyítottuk, hogy tudunk futballozni. Egyáltalán nem ijedtünk meg a nyugati csillagoktól, legyőztük az angolokat, és nem sok hiányzott, hogy az olaszok ellen is nyerjünk. Hasznos tapasztalatokat szereztem a kontinensviadalon, nem lehetett pepecselni, villámgyorsan kellett dönteni. Nagyon örültem, hogy sikerült kiharcolnunk a sydneyi ötkarikás repülőjegyet, akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg nem leszek ott Ausztráliában."
A sikeres EB után viszont egyre többször elhangzott a szövetség vezetőinek a szájából: az olimpia csupán másodlagos eseménynek számít. A szurkolók megdöbbenésére négy kulcsembere nélkül kelt útra a Radolský-legénység. Így az Inter ügyeletes gólvágója is csupán a televízión keresztül követhette az eseményeket.
„Rendkívül csalódott voltam, amikor megtudtam, miként döntöttek az illetékesek. Az fájt a legjobban, hogy a klubvezetők nem szóltak semmit, csak Dušan Radolský közölte velem a számomra rendkívül szomorú hírt. Minden sportoló álma, hogy részt vehessen az olimpián, én sem vagyok kivétel. A tartalékos csapat példásan küzdött, de szerintem az EB-n szerepelt együttessel legalább a negyeddöntőbe jutottunk volna..."
Sydney helyett a nemzetközi kupameccsek és a vb-selejtezők következtek. „Nagy kár, hogy a BL-selejtezőben balszerencsésen kiestünk a Lyonnal szemben. Ha a hazai találkozó utolsó percében nem mélázik el a védelmünk, minden másként alakul. Idegenben is kiegyensúlyozott csatát vívtunk a franciákkal, akik bejutottak  a nyolcaddöntőbe. Az UEFA Kupában nem bírtunk a moszkvai Lokomotívval, az orosz csapat stílusa egyáltalán nem feküdt nekünk. Ami a világbajnoki selejtezőket illeti, legyőztük a moldávokat, sajnos, a svédeket nem sikerült két vállra fektetnünk. Örvendetes, hogy állandó helyem lett a nemzeti csapatban."
A hazai pontvadászatban is jeleskedik, termeli a találatokat, sok szurkoló kimondottan a kedvéért jár a sárga-feketék mérkőzéseire. Nem csoda, pazar megmozdulásai vannak, cselei szinte élményszámba mennek. Az ellenfél védői legtöbbször csak a hátát látják.
Egyre több külföldi ajánlatot kap, állítólag az Inter vezetői német klubokkal tárgyalnak. „Szerződésem június végéig köt a klubhoz, addig nem gondolok mezcserére. Egyébként is Franciaországban vagy Spanyolországban szeretném folytatni a pályafutásomat. A vezérkar egyezkedhet, akivel akar, az biztos, hogy nyárig maradok. Vételáram 3 millió márka körül mozog, ám a megállapodás letelte után lényegesen olcsóbb leszek."
A hagyományokhoz híven a hónap végén ünnepélyes keretek között hirdetik ki az Év labdarúgója ankét végeredményét. A szakemberek döntő többsége — František Laurinec, a szövetség elnöke is — idei teljesítményét figyelembe véve Németh Szilárdot favorizálja. „Nehéz tippelnem, hiszen az edzők és a tollforgatók szavazatai döntenek, de nem tagadom, csalódott lennék, ha nem jelölnének az első háromba."

A BIBLIA TITKAI

A biblia lapjain a világ két nagy vallásának a júdaizmusnak és a kereszténységnek gazdag irodalmi értékei találhatóak. De nemcsak a vallásos embereket ragadja magával ez az egyedülálló könyv. A Bibliában olyan érdekes ötvözetét találjuk az elbeszéléseknek, történeti írásoknak, filozófiának, költészetnek, politikai kommentároknak – és még sok másnak –, hogy minden kor és minden kultúra nagyra értékelte és értékeli.

Vannak, akiket megrémít, milyes vaskos is a Biblia. Azt sem tudják, hogyan kezdjenek az olvasásához. Kételyeik támadnak, mivel úgy hallották, hogy a legújabb tudományos felfedezések talán már meg is cáfolták a Biblia üzenetét. Támadni lehet, az Üzenet elévülhetetlen. A Biblia tükör mindnyájunknak!

Ha kinyitod a Bibliát, észreveheted, hogy ez nem egy könyv, hanem könyvek gyűjteménye. Maga a Biblia szó a görögben azt jelenti „könyvek„ és valóban az is: könyvek gyűjteménye, amelyet évszázadok folyamán állítottak össze. Sőt, két különálló könyvgyűjtemény: az Ó- és az Újszövetség, melyet írói koruk hétköznapi nyelvén írtak. Az Ószövetséget  héberül, az Újszövetséget pedig görögül.

A 39 Ószövetségi könyv egy nemzet archívuma. Ezekből a feljegyzésekből megismerhetjük a zsidó nép történetét. Az Ószövetség könyvei a zsidó vallás szent iratai, melyek eredetileg három egységbe voltak csoportosítva. Igaz, hogy a keresztények megváltoztatták a könyvek sorrendjét, az eredeti beosztás mégis segít a könyvek céljának és jelentésének megértésében. Valószínűleg az Ószövetség összeállításának három szakaszát jelentik. Ez az évszáza-dokig tartó folyamat sok író és szerkesztő munkája. A törvény – Mózes öt könyve alkotja a törvény könyveit. A teremtés történetéből megtudjuk, hogyan teremtette Isten a világot, milyen volt vele a kapcsolata, és hogyan jött a gonosz a világba. Mózes harmadik és ötödik könyve tartalmazza a polgári törvényeket és sok más rendelkezést, a tízparancsolatot Mózes második könyvében találjuk. A próféták könyve – Ez a rész annyira hosszú, hogy két szakaszra osztották. Az ún. korai próféták közé tartozik Józsué, Bírák, 1-2. Sámuel és 1–2. Királyok. Ezek a könyvek a zsidó nép történetének korai szakaszát írják le. A későbbi próféták között találjuk Ézsaiást, Jeremiást és Ezékielt, valamint az ún. tizenkét kispróféta könyvét: Hóseás, Jóel, Ámós, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás Aggeus, Zakariás és Malakiás. Ezek a könyvek igehirdetésekből  és politikai kommentárokból állnak. A próféták leírták, hogyan szólt Isten Izráel népéhez. Láthatjuk, hogyan munkálkodott Isten az eseményeken keresztül és a próféták kinyilatkoztatásaii által. Az írások – között találjuk a Zsoltárok csodálatos és megható költeményeit, a Példabeszédek bölcs mondásait és Jób történetét, amely a meg nem érdemelt szenvedés problémájával foglalkozik. Itt találjuk továbbá Izráel történetének két hősies női alakjáról, Rúthról és Eszterről szóló könyvet, az Énekek énekét, Salamon gyönyörű szerelmes verseinek gyűjteményét, a filozófiai tartalmú Prédikátor könyvét és Jeremiás siralmát, amely Jeruzsálem Kr.e. 568-ban bekövetkezett bukását siratja. Az ősi Izráel bemutatását Dániel könyvének látomásai, Ezsdrás, Nehémiás és a Krónikák könyvének további történelmi feljegyzései teszik teljessé.

Az Újszövetség könyvei sokkal változatosabbak. Ezek nem egy nemzet archívumához tartoznak, hanem a keresztény egyház kezdetét írják le. Az evangéliumok Jézusnak, a kereszténység alapítójának történetét mondja el. Az Ószövetség történeti könyveihez hasonlóan megtalálhatjuk bennük Jézus életének és tanításainak tényszerű feljegyzéseit, de ezeket az üzeneteket azonnal a korabeli olvasók életére vonatkoztatják az írók. Ez magyarázza, miért van négy evangélium és nem csupán egy beszámoló Jézus életéről. A Római Birodalom különböző részein elterjedt keresztény gyülekezeteknek eltérő szükségeik és kérdéseik voltak. Mind a négy evangélium más-más közösségnek íródott. Az Apostolok cselekedetei – Lukács ebben a könyvben folytatja az evangéliumában elkezdett történetet és leírja, hogyan küldte ki Jézus a tanítványait, hogy tanításait hirdessék az egész világon. Lukács leírásában izgalmasan tárul elénk a tanítványok kis csoportjának története, akiken keresztül a kereszténység Palesztina eldugott vidékeiről elterjedt az egész Római Birodalomban, sőt Rómában is, és a jelentéktelen kis szektából uralkodó vallássá vált. Pál apostol levelei – Pál a keresztények ádáz ellensége volt, dühödten üldözte őket mindaddig, míg a damaszkuszi úton különös szellemi élményben nem volt része. Ennek hatására keresztyén lett és a Földközi tenger mellékét bejárva mindenütt hirdette Krisztus evangéliumát. Missziói munkájának részeként több levelet is írt különböző gyülekezeteknek, válaszolt kérdéseikre, bátorította őket, tanácsokat adott a hit dolgaiban. Egyéb könyvek – az eddig felsoroltakon kívül az Újszövetségben megtaláljuk még más keresztény vezetők: Péter, János, Jakab, Júdás leveleit, a Zsidókhoz írt levelet, valamint a Jelenések könyvét, amely titokzatos látomásokról számol be.

A Biblia írói meg vannak győződve arról, hogy az általuk leírt vagy értelmezett események nem csupán társadalmi, gazdasági vagy politikai véletlenek eredményei. Saját életük folyamán találkozásuk volt Istennel, megismerték őt. Minden, amit leírtak, ebből a kapcsolatból fakad. Sőt meg voltak győződve arról, hogy olvasóik is ugyanígy megismerhetik Istent. Ez a bibliai alapigazságok egyike. A biblia kijelenti, hogy a világ és annak eseményei nem a véletlen műve. A nehézségek, az elcsüggedés idején Isten ugyanúgy ott van, mint amikor minden szép és jó. Isten nem csupán egy távoli, elérhetetlen, természetfeletti erő, hanem olyan Isten, akit mi, egyszerű emberek megismerhetünk, akivel személyes kapcsolatunk lehet.

Popfesztivál színesben és fekete-fehérben

Ismét hódít a GIMISZ Színpad! l Bemutató december nyolcadikán

A Popfesztivál sokban különbözik a tavalyi darabtól. A Valahol Európában volt nehezebb, vagy ez?
Nóra: — Az idei darab sokkal nehezebb a tavalyinál. Elvont darab, ahol a történet formálása a közönség fantáziájára van bízva. Tavaly adott volt egy helyzet. A háború. Itt most a fiatalok zűrös életén van a hangsúly.

Hogyan jellemeznétek Esztert és Józsefet?

Nóra: — Eszter egy könnyen befolyásolható, ám bátor lány, aki nem találja helyét a világban. Valószínűleg csak honvágyból lett József felesége. Állandóan önmaga elől menekül.
László: — József erős egyéniség. Esztert csak mint honfitársát szereti, a kettőjük közti szerelem nem tiszta emberi kapcsolat. Csupán büszkeségből ment Eszter után Montanába.

Nehéz volt a főhősökkel azonosulni? Nem érzitek úgy, hogy valamiben hasonlítotok hozzájuk?

Nóra: — Esztert eljátszani nem könnyű feladat. Főként azok a jelenetek homályosak, amikor Eszter a kábítószerrel kerül kapcsolatba. Ugyanis, szerencsére, nekem még nem volt dolgom drogokkal. A hasonlóságról annyit, hogy én is könnyen befolyásolható vagyok, ám nem olyan bátor, mint Eszter.
László: — Egy ideig egyáltalán nem értettem Józsefet. De az egyik próbán kaptam egy pofont Nórától. Ez a pofon döbbentett rá, hogy mit érez József.

Tudomásom szerint mindketten színészi pályára készültök. Mikor tudatosult ez bennetek?

Nóra: — Már négy éves koromban művész szerettem volna lenni. Később döbbentem rá, hogy színészi pályára akarok lépni.
László: — Kiskorom óta érdekel ez a szakma. Már az alapiskolában többször szerepeltem különféle darabokban. Az azóta játszott szerepek még inkább felcsigázták az érdeklődésemet.

Színészi szemmel miben látjátok a varázst?

Nóra: — Színpadon állni nagy kihívás. A legfelemelőbb érzés a közönség tapsa.
László: — Sokszor figyelem a nézők arcát, reakcióit. Semmi sem hasonlítható a zúgó tapshoz! Ha meg lehetne élni pénz nélkül, én tapssal is beérném.

Fókuszban a falu

Már csak a remény él...

Kedves Anita! Nehéz igazán okos tanácsot adni, hisz a történet hátterét egyáltalán nem ismerjük, sőt azt sem, hogy ti hány évesek vagytok. Diákszerelemről van-e szó, vagy ennél jóval többről? A legfontosabb, hogy mindenek előtt magadban tisztázd a dolgokat. Egyáltalán nem biztos, hogy benned van a hiba! Vajon azt a fiút szereted-e, aki valójában ő, vagy azt, amilyennek szeretnéd, hogy legyen? Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor nem túlságosan kedvezőek az esélyeid, mert ha még össze is jönne a frigyetek, valószínű, hogy előbb-utóbb megint kiütköznének az ellentétek. Azt, hogy még érez-e irántad valódi vonzalmat, kipróbálhatod úgy is, hogy megpróbálsz egy időre elszakadni tőle. Nem úgy, hogy durva, flegma leszel vele, épp ellenkezőleg, ha megszólít, légy vele korrekt, illedelmes, de kissé távolságtartó. Ha még valami maradt benne a régi érzésekből, akkor ez valószínűleg megmozgat benne valamit. De ha csak a puszta közönyt látod, akkor nincs sok értelme az illúziók fenntartásának. Akkor már csak az a kiskapu marad, hogy a szerelemben olykor előfordulnak csodák.

Nem az a magányos, aki egyedül van

— Igen. Az ünnepek, s köztük leginkább a karácsony, teret és időt adnak az érzelmeknek, fokozzák azokat az emberek többségénél (pozitív értelemben), nagybb az odafigyelés a másik iránt, fokozódik az őszinteség, több a jó szándék. Ebben a felfokozott érzelmi állapotban érzékenyebbek, sérülékenyebbek is az emberek. Sokan rettegnek a karácsonytól, mert úgy érzik, nem tudnak szeretetet adni, sem elfogadni, sürgeti őket mások boldogsága, öröme, vagy éppen valaki(k) hiányától szenvednek, aki(k) nem lehet(nek) mellettük az ünnepeken. Ezek az okok bizony okozhatnak depressziót, vagy akár öngyilkossági kísérletre való késztetést is.

Milyen lelki orvoslást tudsz adni azoknak, akik ilyenkor egyedül vannak?

— Nem mindenki magányos, aki egyedül van, illetve nem mindig az a magányos, aki egyedül van. Ha jóban vagyunk önmagunkkal, nem érezzük, hogy magányosak vagyunk. Ha viszont súlyos belső konfliktusaink vannak önmagunkkal, s úgy érezzük, sehol sem találunk megértést, a magány érzése akkor is jelen lehet, ha teljes családban élünk, vagy sok ember vesz körül bennünket. Az ezzel kapcsolatos tanács nem csak karácsonyra érvényes: szedjük össze, tudatosítsuk pozitív tulajdonságainkat, nézzük el magunknak a negatívumokat, s magunkat elfogadva talán rájövünk, hogy nem is vagyunk olyan rossz társaság önmagunknak.

Szerinted mi a karácsony legnagyobb értéke, üzenete?

Egészen bizonyos, hogy a szeretet. A szeretet a legnagyobb erő, élteti a lelkeket, megszünteti a bánatot, a fájdalmat. Szeretet nélkül nagyon nehéz, s talán nem is lehet igazán élni.

Eszedbe jut valami emlékezetes, kedves karácsonyi történet az életedből?

— Évente, december 23-án, egy előrehozott Szentestét szervezek pácienseimmel, mindenki ad és kap ajándékot, együtt ünnepelünk, énekelünk, átérezzük az összetartozás örömét.

Vajon mára mennyire csökkent a karácsony valódi értéke? Gondolok itt arra, hogy sokan csak az ajándékok mennyiségében mérik az ünnep gazdagságát...

— Igen, sok helyen és esetben az ajándék anyagi értéke a mérce. Van, aki annak örül, hogy sokkal vastagabb aranyláncot akaszthat karácsony estéjén a nyakába, a huszadik lánc mellé, mint valaki más. Ettől viszont nem lesz boldogabb. Ha adhatunk annak (azoknak), akiket szeretünk, önzetlenül és feltétel nélkül, attól lesz igazán gazdag a karácsony.

Te mit kívánnál magadnak, és a körülöttünk lévő világnak karácsonyra?

— Magamnak ugyanazt, mint mindenkinek: a szeretet, az őszinteség, a másikra való odafigyelés, az önzetlenség egyre sűrűbben, rendszeresebben és természetesebben legyen része életünknek. Karácsonykor és mindennapjainkban egyaránt.

A fénykép a lélek tükre is!

A szalagavatók időszaka csúcsszezon a fényképészek számára. Így van ez Tóth Lehel dunaszerdahelyi műtermében is. Szinte egymás kezébe adják a kilincset a diákok. A tegeződés itt természetes. Csak egy arcfotót akarnak. Lehel egyik bal kezében a fényképezőgép, jobbjával int: „Erre nézz! Kicsit döntsd le a fejed! Hátrább a bal lábadat! Most ne mozogj! Kész! Most engedd szét a hajad! Döntsd kicsit oldalra a fejed! Mosolyogj! Ez az! Várj, még ne menj, csinálunk egyet ülve is..."
De nekem csak egy kép kell — mondja a diáklány.
— Eljössz, megnézed őket, ami kell, azt elviszed, és persze csak azért fizetsz...

— Minden munkánál arra törekszem, hogy az egy egyszerű műtermi fényképezésnél több legyen. Fontosak a különböző beállítások, de a lazaság is, hogy szabadabban érezzék magukat az emberek. Azt mondják, hogy a fogorvostól s fényképésztől fél a legjobban az ember. Nálam ne féljenek! Aki ide bejön, azzal általában rögtön megpróbálok baráti beszélgetésbe elegyedni.

Miközben a diákokat fotóztad, átlapoztam az idén megjelent Misztérium című albumodat. Nem lehet nem észrevenni, hogy te elsősorban a portrék, az emberek, — s köztük különösen a fiatalok — fotózását szereted.

— Az ember valahogy közelíteni akar saját magához, saját világához. Szeretek emberekkel dolgozni. Színházi előadást például azért nem fényképezek szívesen, mert ott nem nagyon tudok a szereplőkkel kontaktusba kerülni, beszélni velük. Szeretem, ha a képeken az ember belső világa is tükröződik. Néha több tekercs filmet is ellövök egyetlen jó képért...

Sok utómunka, fényjáték figyelhető meg a képeiden.

— Ezek a műtermi fényképezés nagyon fontos kellékei. A kontraszt, a sötét és világos színek harmóniája, az árnyékolás, a tónusozás. Segítségükkel kiemelhetők a fontos, s elrejthetők a kevésbé fontos részletek. Ettől a kép még hiteles marad, sőt még inkább, mert azt fejezi ki, ami a lényeg.

Ezekre a „mesterfogásokra" tanított valaki, vagy magad fedezted fel őket?

— Kimondott mesterem nem volt. Gyermekkoromtól figyelemmel tekintek minden vizuális dologra, melyek bennem bélül is megmozgatnak valamit. Eleinte rajzolgattam, de végül is a fényképezésben találtam meg az önkifejezési formámat. Jártam fotóművészeti iskolába is, ez főleg arra volt jó, hogy itt kénytelen voltam elsajátítani olyan dolgokat is, melyekre magamtól lusta lettem volna. Így most tudom, hogy miképp lássak hozzá a tárgyak, a természet, sportesemények stb. fotózásához.

Téged már rég fotóművészként tartanak számon. Mitől lesz egy fényképészből fotóművész?

— A fényképészeti szakmát ki lehet tanulni. Jó minőségű képek készítése a külvilágról. A művészetben ezen túl jóval több van. Kifejezni a gondolatvilágot, érzést, ízlést. A művészet mindig közölni akar valamit az emberekkel. Szerelemről, barátságról, halálról stb. Hírt ad a fotózott alany lelki világáról, és gyakran benne van a fényképészé is.

Békében élni önmagunkkal!

Bauer Edit államtitkárnő az ünnepek alatt babaruhák horgolására készül

Bauer Edit már két éve a szociális és munkaügyi minisztérium államtitkára (vagyis miniszterhelyettese). Azóta nem találkoztunk, illetve egyszer... Tavaly szeptemberben — ugyanebben a felállásban — készítettünk interjút Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel, s közben nyílt az ajtó, jött a hír: „megérkezett az államtitkár". Csáky Pál az órájára nézett (egyeztetett időpontja volt a számunkra), és tovább folytatta velünk a tereferét. Mikor vagy fél óra múlva elköszöntünk tőle, akkor találkoztunk a várószobában Bauer Edittel...
Most az államtitkárnővel egyeztettünk, és ... és már fél órája várakoztunk. Kolléganőm a kávét kortyolgatva megjegyezte: „most kapjuk vissza a Csákyt!" Persze ezt csak viccnek szánta, tisztában vagyunk azzal, hogy Bauer Editnek tengernyi teendője mellett az ilyen apróságok eszébe sem juthatnak.

A politikusokkal folytatott tereferéinken nem szoktunk az ország belpolitikai helyzetébe bonyolódni, de most mégis megkérdeznénk, hogy az ön minisztériuma mit tud már most elhelyezni, és még mit szándékozik „beszerezni" az ország szimbolikus karácsonyfája alá?

— A vágyak és a lehetőségek között gyakran korlátok állnak, ám amit egyértelmű sikernek könyvelek el, az nem kevés. Említhetem például, hogy 1999-ben az egészségkárosultak társadalmi integrációjára ötször annyit fordított a kormány, mint az előző évben. A nemzetközi egyezmények terén is jelentős eredményeket  értünk el, s ezeknek a hozományát előbb-utóbb saját maguk is érezhetik a polgárok. Remélem, hogy hamarosan ratifikálásra kerül a gyermekek örökbefogadásáról szóló nemzetközi okmány is, mely valóban sok kisgyermek jövőjét határozhatja meg. Meg kell találni a szegénység kezelését is, mert ennek olyan messzemenő következményei lehetnek, melyek generációk életére hatnak ki. Ha a gyerekek nem kapnak megfelelő iskolázottságot, nem lesznek versenyképesek a munkapiacon, gyakorlatilag ők is szegénységre vannak ítélve. Tehát annak ellenére, hogy figyelemre méltó eredményeket tudunk felmutatni az elmúlt két évből, még nagyon sok a tennivaló.

Ön sok országban megfordult már, szociális téren melyiket tartja a legvonzóbbnak?

— Európában Svájc tűnik leginkább az álomországnak, de nekem a természetem lévén hidegnek tűnik. Ha férfi volnék, akkor talán Japánt választanám, de nőként biztosan nem. Amerikát sem tartom ideálisnak, azt hiszem, hogy azt az országot még nem „találták" fel.

Hamarosan, a karácsonyi ünnepek alatt talán lazíthat kicsit. Mi jelenti az Ön számára a relaxálást?

— Nekem ezt mindig a család jelentette. A karácsonyi előkészületekben nagyon szeretem, mikor az egész család a konyha körül sündörög. Miután a lányaim férjhez mentek, most már többen vagyunk. Szeretem a jó könyveket, de a hivatásom gyakorlása miatt, a sok száraz szakmai szöveg olykor allergiát vált ki a betűkre is. Valamikor sokat kézimunkáztam, ez már ma nem érvényes... azaz, most ismét aktuális lesz, mivel megígértem, hogy sapkát, kiskabátot és papucsot horgolok a pár hét múlva világra jövő első unokám számára. Ezek után talán nem is kell nagyon gondolkodni azon, hogy nekem mi volna a legnagyobb magánéleti kívánságom Karácsonyra...

Ehhez szívből gratulálunk. Árulja el azt is, hogy az Ön legendás higgadtságának vajon mi a titka?

— Semmi különös, önuralom kérdése az egész. Ám gyakran szükség is van rá. Nemcsak akkor, amikor az embernek fenyegető levelekkel vagy telefonhívásokkal kell szembesülnie, hanem a politikai közéletben is. Ez nem csak adottság kérdése, tanulni is kell, hogy a médiák és a nyilvánosság előtt hogy lehet ezeket a helyzeteket kezelni. Ennek megvannak a  mesterséges fogásai, és el lehet őket sajátítani, ha az ember elég nyitott rájuk. A legfontosabbnak a „belső rend"-et tartom, azaz, az ember éljen békében önmagával. Ez a titka annak, hogy a rendkívüli megterheléseket nagyobb sérülések nélkül megússza.

Ezt esetleg úgy is érthetjük, hogy ön meditálással is foglalkozik?

— Nem, bár nem idegen tőlem. A gyakorlati buddhizmus nagyon megható és szuggesztív dologként hat rám, ám nem foglalkoztam vele. Amiről én beszélek, az kicsit más. Az ember önmagával legyen rendben. Mindenkinek megvannak a saját képességei, adottságai, elvárásai. A belső egyensúly arról szól, hogy az adott lehetőségek között próbáljunk optimálisan helytállni, a helyzetből adódó kihívásoknak megfelelni. A lényeg, hogy önmagunkkal ne álljunk harcban.

Kellemes ünnepeket.
— Viszont. Apropó, Norbert! Hogy vannak a fiai?

Egy nap alatt 1500 cédé!

A Smaragdvárosba immár zöld út vezet. Szlovákiában a Szlovák Rádió, külföldön pedig a legismertebb európai kiadó, az EMI gondozásában került forgalomba a Ghymes immár hetedik önálló albuma. Az új anyag egy nagyon dinamikus, szerteágazó spektrumú mondanivalóval megtöltött, színes zenei dallamvilágot képvisel. Előtérbe került a lemezen a keleties, törökös hangzás, új színfoltként szerepel a szintetizátor előtérbe kerülése, és sokkal elevenebben jelennek meg az egyre kifinomultabb szaxofon-szólók és -párbajok. A cimbalom keményebben és követelőzőbben képviselteti magát, és kitűnően veszi fel a tempót az új lemez felfokozott dinamikájával. A fiúk mintegy 20 fajta hangszert vonultattak és szólaltattak meg, hogy egy valóban mesébe illő egy órát adjanak a hallgatók számára.

Aki meghallgatja ezt a CD-t, biztosan megérti majd, hogy miért döntött úgy a kiadó, hogy támogatni kívánja a nemzetközi színpadokon is egyre nagyobb hírnevet szerző és zajos sikereket arató zenekar munkásságát. Népszerűségük egyik mutatója lehet az is, hogy legutóbbi, szezonindító klubestjükön száznál is többen rekedtek kint az utcán helyhiány miatt. Ez talán már jelent valamit. (Idézet Danila Attila - snowman ajánlatából, mely a CD borítóján is megtalálható)

EMI: Cél a külföld

— Most fordult elő először, hogy nem mi kerestük a kiadókat, hanem a kiadók minket. Négy kiadó mutatott érdeklődést a Smaragdváros kiadására, az EMI volt a legperspektivikusabb a zenekar számára, mert nem elsősorban magyarországi futtatásra szánja a zenekart, hanem a külföldet akarja velünk megcélozni. Az úgynevezett világzene, ahová bennünket általában besorolnak, mára nagyon divatos stílussá fejlődött, úgyhogy erre megvan minden esély. Várhatóan a jövőben szerte a világon már nem csak a legnagyobb lemezboltokban  (hisz azokban már eddig is jelen voltunk) lehet majd  hozzájutni a Ghymes-zenéhez

Stílusát tekintve mennyiben más ez a lemez, mint a Rege?

— Mást akartunk, és úgy hisszük, ez sikerült is. A számos új hangzás mellett viszont zenénk továbbra is népzenei alapokon nyugvó magyar zene.

Vérezz tovább, Rómeó!

A Rómeó Vérzik indulásának történetét — azt hiszem — minden rajongótok ismeri, de azt kevesen tudhatják, hogy hogyan is állt össze a csapat. Te például hogyan keveredtél a bandába?

— A kilencvenes évek elején a Fucktorialban doboltam, ahonnan az akkori zenész társak (hivatalosan) a gyengének minősített zenész-képességeim ürügyén menesztettek. Ez a tény intenzívebb magángyakorlásokra serkentett. Az egyik ilyen gyakorlásom alkalmával, valamikor 1995 őszén, két szimpatikus figura, a Kova és a Koppány, keresett fel - akik ugyanabban az épületben próbáltak (és próbálkoztak), mint én. Megszólítottak, hogy nem beugranék-e hiányzó dobosuk helyett az alakulóban lévő zenekarukba, melynek a Rómeó Vérzik nevet választották. Pillanatokon belül egymásra hangolódtunk, s első számainkkal, a Konflikt előzenekaraként már december 22-én közönség elé léphettünk. Így az én beugrásom lett az egyik tényezője, hogy a somorjai Pitonban megvalósult a zenekar első fellépése.

Tehát az első buli még nem a mai felállásban zajlott?

— Úgy ahogy mondod…

Püke hogy került a képbe?

— A Pükével a már említett előző zenekarban együtt zenéltünk, s amikor beindult a Rómeó Vérzik kezdett megkörnyékezni minket. - mielőtt folytatná, Szancsó arcán kaján mosoly fut végig - Olyan fenemód jól csinálta, hogy 1996 februárjában sikerült benyalnia magát közénk, s azóta jól összerázódva nélkülözhetetlen részünkké vált.

Öt eseménydús évet tudhattok magatok mögött. Mennyire vagy elégedett a lejátszott 5. szülinapi bulitokkal?

— Ezt a közönség hivatott eldönteni, s az ő soraikból hallottam, hogy a Rómeó Vérzik koncertjei közül ez a mostani buli idézte elő a legnagyobb orgazmust, mert hozzáértően közelítve, sokáig kitartva, elérte a csúcsot. Az ilyen dicséret mindig jólesik, s hiszem, hogy a továbbiakban még sokszorosan megdöntjük ezt a mostani csúcsot.

Például egy új albummal?

— A NEPHILIM RECORDS gondozásában az is készülőben van, várhatóan tavasszal bocsátjuk útjára.

Elárulnál róla valami közelebbit?

— A magam részéről csupán annyit mondhatok el, hogy igyekszem meggyőzni a srácokat, legyek én a borító előterében. Egyrészt jól mutatnék, másrészt az elsők közt lehetnék, aki nem "hátul a doboknál"… (nevetés)

Hol találkozhat veletek legközelebb hasonló ünnepi hangulatban a közönség?

— December 22-én, a 3. Somorjai Punk Karácsonyon, a Slovan Moziban mi is fellépünk, s az ünnepi hangulat garantáltan nem marad majd el. A mostani szülinapi bulink kapcsán pedig szeretném, ha többiek nevében is tolmácsolnád köszönetünket támogatóink: az INEX s.r.o., Teve Tivadar, Domsitz Tibor és az egész VMK, Tetike, a Valver Nyomda, a MIK irányában, és eljuttatnád azoknak is, akik eljöttek, szimbolikusan felköszöntöttek és velünk buliztak a Rómeó Vérzik 5. születésnapján. És boldog új esztendő(ke)t kívánunk nekik!

Ezzel tettünk pontot beszélgetésünk végére, részemről abban a reményben, hogy ez a banda, mely érdemlegesen járul hozzá ahhoz, hogy Somorja egyre inkább a régió rock-központjává növi ki magát, még nagy dolgokat fog produkálni és még sokat fog hallatni magáról.

Camp Amerika

Tóth Hedvig narkósai

„Tudod mikor örülök? Ha az agyagozás közben az arcukon is látom, hogy tiszták. A szanatóriumban, ahová utókezelésre járnak, van egy kis műhely. Kemence, deszkák, agyag. Akkor vagyok boldog, ha beszélgetünk a kis műhelyben, és kiderül, hogy azelőtt emberek voltak. Mielőtt földhöz vágta volna őket a drog."
Hedvig mesél. Tóth Hedvig, aki felnőttnevelést tanul a Comenius Egyetemen. Most negyedikes. Jövőre végez.
„Az első napom szörnyű volt. Először láttam egy rakáson annyi lecsúszott embert. Milyen volt az arcuk, a szemük! Istenem! A tekintetük elárulta, hogy csak a drog érdekli őket. Fáradt lettem az első találkozás végére, sok energiámba került, hogy tartsam magam. A barátaim azt mondták, ne menjek többé közéjük. Ismernek. Tudják, hogy belepusztulok, ha bánatot látok magam körül."
Keménységet is tanul Tóth Hedvig. Nem az iskolában. Az élettől. Pozsonyban, a Határ utcai drogelvonóban határozottnak kell lenni a páciensekkel.
„Bíztatásért jönnek ide a drogosok. El sem hiszik, menynyire fontos ez a lépés. Az intézetben található detokszifikációs osztályra azok kerülnek, akik komolyan gondolják, hogy szeretnének leszokni. Orvosságot szednek kilenc napig, onnantól a tizennegyedik napig gyógyszer nélkül kell élniük. Aki kibírja, választhat. Hazamegy. Vagy átkerül egy hónapra a szanatóriumba."
Hedvig világéletében orvos akart lenni. Nem lett az. Pedig annak örül, ha mások örülnek. Tán ezért választotta a felnőttnevelést, melynek egyik ága a három közül a szociális andragogika. Az alkoholistákkal, játékautomata-függőkkel és narkósokkal való foglalkozás. A drogelvonóba Jaro Malchárek, a Sporttal a drog ellen nevű alapítvány elnöke szerezte be. Rövid időn belül terapeuta lett.
„Szigorú a szabályzat. Minden drogos adatait könyvbe vesszük, adminisztrációs kártyát kapnak. Programjainkon hasznos információkkal látjuk el őket. Közben a társaság fele alszik. A másik fele azt sem tudja, hol van. Megdicsérem őket, hogy időben jöttek a központba. Pedig náluk nincs idő, nincs tér. Belövéstől belövésig. Csak azt a valamit ismerik."
Tóth Hedvig az egyetemről gyakorlaton járt először a drogelvonó intézet falai között. Mudr. Ľubomír Okruhlica igazgató egy hetet adott neki. Hedvig azt hitte, az irodában ülhet majd naphosszat egy halom papír fölött. Nem úgy lett. Terapeutaként azóta tart foglalkozásokat narkósoknak.
„Akadt olyan a srácok között, aki belém szeretett. Azt mondta, ha a barátnője lennék, biztosan leszokna a drogról. Ezt nem engedhetem meg magamnak. Akadt olyan fiú, akibe beleszerethettem volna. De akkor véget ért volna ez az egész."
Ennyit mesélt Hedvig a komor november végi délutánban. A komáromi Tóth Hedvig, aki mostanában nehezen tartja kordában az idejét. Amikor nincs az egyetemen, a drogközpontban ad elő. Ha nem az intézetben tartózkodik, a szanatórium műhelyében tart foglalkozást. Azután rohan vissza az egyetemre. Mondtam már, hogy ez a lány huszonkét éves?

Miről árulkodik a kéz?

A kézfogás

Mint tudjuk, minden ember másképp fog kezet, mindenkinek más tapintású a tenyere. A kéz vizsgálatánál ezt is figyelembe kell venni.
Akinek puha tapintású a keze, kézfogása rövid, határozott, az jó szerető, hű, kitartó, családszerető. A durva, erős, kemény kézfogású emberek alacsony intelligenciával rendelkeznek. Az akaratteljes kézszorítás bátor, erős, határozott személyiségre utal. Ideges emberek azok, akiknek kézszorítása száraz, nyugtalan, vagy nedves a tapintásuk. Az erőtlen, szorítás nélküli, futólagos, bágyadt kézfogás a szalmaláng típusú, lobbanékony és hevülékeny, de könnyen felejtő, önző alkatú embereket jellemzi. Puhalelkűek, restek, élvhajhászok és buják, a nők kacérak. Hangulatgazdagságot, örömteltséget jelent a határozott, hosszú idejű kézfogás.
Aki nem viszonozza a kézfogást, lanyha, megbízhatatlan, alattomos, kiszámíthatatlan. Aki két kézzel fog kezet, tiszteletet, erős vonzalmat, rokonszenvet, vonzódást jelent. Balkezes kéznyújtás nemtörődömséget, lekicsinylést, gőgöt, beképzeltséget jelent.

A kéz felépítéséről

Az ember jelleméről a kéz felépítése is sokat elárul. A nagy kezű emberek türelmes, aprólékos munkavégzésre hajlamosak, precíz kivitelezők, de gyakran csak a részkérdéseket látják, az összefüggések távoliak számukra. Tulajdonosaik kicsinyeskedők, sértődékenyek, pedánsak. Ha a kéz feltűnően hatalmas, tulajdonosa gátlástalan, erőszakos, veszekedős típusú, hajlamos a törvények megsértésére, bűnözővé válhat.
A kiskezűek széles látókörűek, nagy eszmék hordozói lehetnek, jellemzi őket a nagyvonalúság, mindig reálisak, a kivitelezéshez gyakran nincs meg a kellő energiájuk, vagy hamar letörnek. Gyakran fecsegő, kritikus alkatúak, mindenbe beleütik az orrukat, nyalánkok és válogatósak. Ha a kéz túlzottan rövid és vékony, akkor agreszszívak és zsugoriak. A keskeny, hosszú kezű emberek természete nehéz, okvetetlenkedők, agresszívek, gyenge jelleműek, bátortalanok (sok meddő nő keze ilyen). Ha a kéz túlzottan kicsi, túlfűtöttség, túlzott érzékenység, alacsony szellemi érdeklődési szint jellemzi tulajdonosát. A kemény kéz hatalmas munkakedvet tanúsít, szeretik a sportolást és a kétkezi munkát, de kevésbé gyengédek a másikhoz. Akaratukat általában keresztülviszik, duzzadnak az energiától, ha ez a kéz száraz: fösvény, szívtelen, önző lélek lakozik bennük. A matematika emberei, mindent számokban mérnek, a szerelemben is a számítás dominál, gyengédségük és szeretetük csak látszat. A száraz karomjellegű kéz rosszindulatot és garasoskodást jelez, a meleg, kemény kéz szorgalmat, önzetlenséget, heves indulatokat jelent.
A puha, lágy kezű emberek változó hangulatú, kényelemszerető, izgalomkerülő személyiségek, könnyen megsértődnek, gyanakvóak, jó ízlésük van, szerelmi életük passzív, gyenge fizikumúak, inkább szellemileg strapálják magukat. Ha kezük keskeny, szobakukac típusúak, a puha kezek elfojtott indulatokat, érzelmeket takarnak, tulajdonosuk gyakran erotikus beállítottságú, szerelmeskedni vágyó alkat. Az izmos, csontos kezű emberek nagy munkabírásúak, erőteljes és kitartó személyiségek. A boltozatos kézhát nagy munkabírású, pénzügyekben rendkívül szerencsés embereket jellemez, bármihez nyúlnak, pénz lesz belőle.

A reszkető kéz ideggyengeségre utal, örökös félelmet jelez. Ha egyben nyirkos is, akkor akaratgyengeséget, önállótlanságot, örökös feszélyezettséget is takar.
Az arányos, keskeny, hosszúkás, kissé hegyes ujjú, rózsaszín körmű női kéz tulajdonosai hűséges élettársak, jó anyák, elsőrendű házvezetőnők.
A lapos ujjú, puha kezű emberek restek, hamar elhíznak, hétalvók, mindig elkésnek. A hegyes ujjú, lágy bőrű, rövid, húsos hüvelykujjú nők kacérak, forróvérűek, szerelmükért minden áldozatot meghoznak. Tulajdonosuk takarékos, néha fösvény, de dolgos jellemű, üres óráit ábrándozással tölti.

Mit mutatnak az ujjak?

A széttárt kézfejnél mindig az ujjak teszik az emberre a legnagyobb hatást, az ujj határozza meg, hogy a kéz milyen típusba sorolható.
Először nézzük általánosságban az ujjakat: Az ujjak és a tenyér hosszúsága rendszerint megegyezik. Az ujjak a szellemiség jegyeit mutatják, a tenyér a gyakorlatiasság, anyagiasság jellemzője. A hosszabb ujjak rövidebb tenyér esetén a szellemi életformára való hajlást jelzik. A nagy tenyér rövid ujjakkal az anyagi földhözragadtság, a gyakorlatias életmód kifejezői. Ha a középső ujj hossza megegyezik a tenyérrel, az anyagiasság egyensúlyban van a szellemiséggel.
A hüvelykujj alsó íze a logikát, felső íze az akaratot jelzi. A mutatóujj három íze a vallást, az ambíciót és az érzékiséget, a középső ujjé a koncentrációt, a megfontoltságot, a kísérletező kedvet fejezi ki. A gyűrűsujjon a művészi tehetséget, a kritikai érzéket és a sikert, a kisujjon a tanulást, a spekulációt és az éleselméjűséget találhatjuk. Tehát az ujjak első perecei az ösztönről, a másodikok a felfogóképességről, a harmadikok az értelemről nyújtanak információt.
Ha a kinyújtott tenyéren az ujjak lágyan vagy erősebben visszahajlanak, akkor alkalmazkodóképes, simulékony ember áll velünk szemben, aki kissé könnyelmű, pazarló életmódot szeret folytatni. Művészi ambíciókat rejteget, könynyen befolyásolható, de konokká is válhat. Ilyen a házasságszédelgők és a csalók keze is.
A kinyújtott ujjakat zárjuk öszsze. Ha szorosan egymás mellé záródnak és nincs közöttük hézag, akkor titokzatos, magába forduló, önálló alkat, nem fecsegő ember kezét látjuk.
A lazán záródó, átlátható ujjközű ember tudásszomja kielégíthetetlen, szeret fecsegni, kicsi benne az önálló életre való hajlam. Ha nagyobb fokú ujjterpesztéssel találkozunk, tudnunk kell, hogy tulajdonosaik nincsenek híján az öntudatnak és az önbizalomnak.
A hüvelyk- és mutatóujj közötti nagy hézag a szellemi függetlenség jele. A gyűrűs- és kisujj közötti hézag a cselekvési függetlenség jele.
Az ujjak hossza is árulkodik az ember tulajdonságairól. A rövid ujjak tulajdonosai gyorsan döntenek és cselekszenek. A feltűnően rövid ujjak tulajdonosait hiúság, ostobaság, anyagiasság, kegyetlenség jellemzi. Túlságosan rövid ujjú emberek nem hajlanak az élet finomságai felé, nem riadnak vissza a verekedéstől.
A hosszú ujjak lassú gondolkodású, cselekvésű és mozgású egyének ujjai. Óvatosak és megfontoltak, ezért gyakran elmulasztják a jó lehetőségeket. A nagyon hosszú ujjak tulajdonosai beteges szenvedélyűek, morfinisták, iszákosak, titkos gyönyörök hajszolói. A túl hosszú ujjak vallási rajongásra vallanak, babonásak, önfeláldozóak, az öngyilkosok ujjai is ilyenek.
Sima, görcsmentes az ujjuk azoknak, akiket az érzelmeik befolyásolnak. A bütykös, csomós ujj tulajdonosai rendszeretők, nem ítélnek el senkit anélkül, hogy alaposan utána ne járnának a dolgoknak. A cselekvést az ész határozza meg és nem az érzelem. Túlságosan erőteljes bütyke van azironikus, szkeptikusembereknek.