Az elbűvölő Milla

Milla mindössze ötéves volt, amikor követték a papát új hazájukba, Kaliforniába. Szülei házassága azonban nem tartott sokáig, és a válás után, 1991-ben Milla a saját elképzelése szerint akart élni. Modellként rengeteg pénzt keresett, és annak ellenére, hogy a legnevesebb ügynökségek versengtek érte, abbahagyta a modellkedést és Angliába utazott. Úgy döntött, hogy inkább zenével foglalkozik. Hamarosan meg is jelentette első albumát, amelynek óriási sikere lett. Visszatért Kaliforniába, tizenhat évesen viszont megszökött otthonról, és Las Vegasban férjhez ment az egyik színészkollégájához. Ekkor a mama keményen közbelépett, és semmisnek nyilvánította a házasságot. Milla észhez tért, és minden erejével arra összpontosított, hogy kamatoztassa tehetségét. A lány ugyanis színésznőként sem utolsó... Igaz, először úgy tűnt, hogy a filmeseket, rendezőket és producereket csupán Milla szépsége érdekli. Ezt bizonyította az első nagyobb szerepe is. A romantikus történetben (Visszatérés a Kék lagúnába) valóban csak Milla tökéletes testére volt szükség. A francia rendező, Luc Besson Az ötödik elem című filmjében viszont már a tehetségét is megcsillogtatta. Besson jól döntött, hogy Leeloo szerepét éppen Millára osztotta, aki tulajdonképpen azonnal a hollywoodi csillagok közé emelkedett. Úgy tűnt, hogy Milla végre megtalálja a boldogságot is a francia rendező oldalán, ám nem sokáig éltek együtt. Besson következő rendezésének, a Szent Johannának a forgatásán már megromlott a kapcsolatuk. Különválásukról nem beszélnek, „a lényeg az, hogy jó barátok maradtunk" — vallja Milla. Új filmjét, az Egymil   lió dolláros hotelt nemrégiben mutatták be a berlini fesztiválon. Wim Wenders alkotásában Milla egy prostituáltat alakít. A filmezés mellett még a manökenkedésre is jut ideje, főként Ralph Lauren és Calvin Klein modelljeit mutatja be szívesen. A legnagyobb álma viszont egy igazi család...

JEGYZET

Hányféle a boldogság?

Csiszár Jenő csatornát váltott

„Azért választottak engem, mert Farkasházy Tivadar és Fábry Sándor ajánlott. Óriási megtiszteltetés volt. Farkasházy a saját műfajában harminc éve van a csúcson. Hol vagyok én tőle? — jegyezte meg Csiszár.

A Heti hetes kiugró sikere — az 50 százalék fölötti nézettség példátlan a kereskedelmi tévé eddigi történetében — a stáb tagjait is váratlanul érte. Csiszár rétegsztárból sztár lett. Ezért is lepte meg annyira a vezetőket, amikor egyéves szerződését nem hosszabbította meg. „Anyagi és alkotói feltételeket szabott. Úgy érezte, bele van kényszerítve a hülyegyerek szerepébe. Azt mondta, akkor folytatja a Heti hetest, ha önálló műsora is lehet. De hogy milyen, azt nem mondta" — mondta az RTL Klub programigazgatója.

Csiszár viszont úgy emlékszik, hogy már januárban ismertette elképzeléseit a tévé vezetőségével, de a csatorna nem volt hajlandó visszatérni a konkrétumokra. Júniusban lejárt a szerződése, őt nem hívták a Heti hetes felvételeire. Még a nyár elején megkeresték a helyére Geszti Pétert. Csiszár úgy érezte, nincs rá szükség a tévében, nem tud tovább várni. Másnap már hívták a tv2-től.

Mondogatják: Csiszár begőzölt a sztárallűrjeitől. Hírlik, hogy saját autót követelt, s amikor megkapta a 12 millió forintos sportkocsit, visszaadta: neki Jaguar kell.

Csiszár Jenő: „Ez hazugság. Valóban Jaguarral jártam öt napig, egy kereskedőtől kaptam, hogy próbáljam ki. Már rég viszszaadtam, nem volt hozzám való. Egy tízéves autóm van, amelyet imádok. Az RTL-ben mendemondákat találnak ki ahelyett, hogy megmondták volna egyenesen: nem kell a műsorom."

Gálvölgyi János cserbenhagyásos gázolásnak minősítette Csiszár távozását. Kétségtelen: Csiszár élete legnehezebb döntését hozta meg. Ha bárki más távozott volna a csapatból, abbahagyta volna, de úgy vélte, hogy a műsorvezető pótolható: „Ezeknek az embereknek joguk van bírálni engem. Tőlük elfogadom. Mindennap visszasírom őket. Szomorú vagyok, de másfelől boldog, mert megvalósíthatom a terveimet."

A tv2-ben csupán annyit várnak tőle: önmaga legyen: „Csiszár Jenő jelenség. Képes az embereket megszólítani, felszabadítja őket a gátlásaik alól, s ettől mindenki őszintébb lesz" — mondta a tv2 elnöke.

Tévés berkekben viszont azt beszélik, hogy a tv2-nek csak azért van szüksége Csiszárra, hogy tönkretegye a Heti hetest. A rádió volt az igazi műfaja, önálló műsorvezetőként nem állja meg a helyét, ráadásul a tv2 konzervatívabb stílusától idegen a szabadszájúság. Csiszár is számol a kockázattal, de a tv2-ben saját gyártású produkciókat is készíthet majd — névtelen fiatalokkal. Azt vallja, hogy számára nem fontos a szereplés, csak dolgozni akar. „Én is — mint sokan mások — éveket töltöttem azzal, hogy célba érjek. Lépésről lépésre harcoltam meg mindenért."

Tímár Péter rendező: „Mikor eldöntöttem, hogy a Vak vagányok című filmem főszerepét Csiszárra írom, ő elérzékenyült. Többször is megkért, ha rossznak találom, mondjam meg, ő nem akarja tönkretenni a filmemet."

Havas Henrik újságíró: „Egy évig tanítottam őt. Nem voltak sztárallűrjei, inkább félénknek, bizonytalannak éreztem. Tiszteltem, mert vidékről feljárva letette a vizsgáit. A Heti hetes tette egy ország kedvencévé: szeretetre méltó, szerény, illedelmes volt, negyvenévesen még el tudott pirulni. Egy idő után szűknek érezte a csetlő-botló  chaplini szerepkörét. Újságírói feladatokra vágyott. Megértem."

Patkó Béla zenész, azaz KIKI: „Együtt jégkorongoztunk. Csiszár mindig önmagát adja, közvetlen szellemes, soha nem játszotta meg az okos fiút. Ebben a szakmában az a legfontosabb, hogy valaki ember tudjon maradni. Amikor Jenőt felkapták, ugyanolyan maradt, mint régen."

Indul a bakterLÁZ!

A hónap vicce

Kis amerikai városkába egy cirkusz érkezik, melynek híre már az egész világot bejárta. Természetesen telt ház, az emberek alig férnek be, várják a világszámot. Elérkezik az idő, bejön az idomár, s vastag láncon húz egy jó két tonnás krokodilt. A közönség elcsendesül, várják a világszámot. Az idomár csettint, a krokodil hatalmasra tátja a száját. Az idomár letolja a nadrágját, s a „szerszámját" a krokodil szájába teszi. Csettint, a krokodil eszméletlen erővel összecsapja a száját. A közönség elhűlve nézi, a férfiak közül jó néhányan felszisszennek. Az idomár int, hoznak egy hatalmas kalapácsot. Az idomár csettint, a segéd a kalapáccsal a krokodil szájára csap. A közönség mereven figyeli az eseményeket, pár gyengébb idegzetű elájul... Az idomár ismét csettint, a krokodil kinyitja a száját, az idomár kiveszi a micsodáját, megmutatja, semmi baja. A közönség tombol, éljenez, hatalmas a siker. Az idomár megszólal:
— Felajánlok százezer dollárt annak, aki ezt a mutatványt meg meri csinálni.
Néma csönd, egyszer csak feláll egy idős nénike:
— Hát én megpróbálnám, csak legyenek szívesek, ne csapjanak olyan nagyot a fejemre a kalapáccsal...

— Mi a különbség a sas között?
— Semmi. Mindkét szárnya egyforma, különösen a bal.

— Hogyan készül a gyerek?
— Leül az asztalhoz, és megírja a leckéjét.

— Hogyan vizel az eszkimó?
— Benyúl a nadrágjába, kivesz egy maroknyi bélést, aztán vagy közte van, vagy nincs.

— Mi a terminátor alapprogramja?
— Nem érez fájdalmat... Nem érez szánalmat... Semmi sem állíthatja meg... Soha sem romlik el... romlik el... romlik el..

— Mi a különbség a szálloda és a galamb között?
— A galamb száll ide, száll oda, de a szálloda nem gilimb ide, galamb oda.

— Hogyan hal meg a tűzoltó?
— Elég könnyen...
 

Olvasói viccek

Férfi elmegy az orvoshoz a következő panasszal:
— Doktor úr, segítsen! Csecsemő méretű a péniszem.
— Rendben! Menjem át a másik szobába, vetkőzzön le, mindjárt megy a nővérke és megvizsgálja — feleli az orvos.
A pasas bemegy, levetkőzik, bemegy utána a nővérke, majd sikítva szalad ki. Bemegy az orvos, nézi a beteget, aki ott áll meztelenül hatalmas hímtaggal. Az orvos ijedten kérdi:
— Erre mondta maga, hogy csecsemőméretű?
— Hát persze! Ötven centi és három kiló...

1. Bill Clinton erényei
2. V. Mečiar: Az igazság
3. O.J. Simpson: Hogyan fogom el az igazi gyilkost
4. A magyarok jogai Szlovákiában
5. Minden, amit a férfiak tudnak a nőkről
6. Minden, amit a nők tudnak a férfiakról
7. Mike Tyson: A randevúzás etikettje
8. Zámbó Jimmy: Szépségápolás
9. Backstreet Boys: Amit a zenéről tudni kell
10. Greenpeace receptek védett állatok elkészítésére

Orosz népmese

Orosz munkásember három év után végre fiztést kap. Elmegy a henteshez, hogy végre húst is lásson...izé egyen.
— Jó napot kívánok! Kérnék szépen egy kiló sertéshúst.
— Nincsen – feleli az eladó.
— Akkor egy szép darab füstölt csülköt.
— Az sincs.
— És sonka, vagy kalbász?
— Az sincs.
— Valamilyen felvágott?
— Nincs.
Ekkor kikiállt a főnök a raktárból:
— Igor, ki az, aki ilyen válogatós?!

Lázas viccek

A gyerekek az iskolában azt kapják házi feladatnak, hogy írjanak egy kis versikét. Másnap a tanító néni felszólítja Mórickát, hogy olvassa fel a versét. Móricka:
„Tengerben áll a nő / kezében drágakő. / Miközben mormolja imáját / hullámok nyaldossák a térdét.
— Na de Móricka! Ennek a vége nem rímel! — mondja a tanító néni.
Móricka: — „Nocsak, nocsak semmi aggály, / rímelni fog, ha jön a dagály..."

Három denevér lóg a faágról. Egyszer csak az egyik gondol egyet, elrepül. Tíz perc múlva jön vissza, a szájja véres. Így szól a többiekhez: — Látjátok ott azt a birkát?
— Látjuk.
— Na én annak az előbb kiszívtam az összes vérét.
Fogja magát a másik, elrepül, s csak jó pár óra múlva jön vissza. Az egész feje csupa véres. Megszólal:
— Látjátok ott azt a birkanyájat?
— Látjuk. — így a másik kettő.
— Na, én azt az előbb megcsapoltam! Mindegyiknek kiszívtam a vérét.
A harmadik feldühödik, elrepül, s csak másnap tér vissza. Az egész teste egy merő vér. Megszólal:
— Látjátok azt a templomtornyot?
— Látjuk.
— Na én nem láttam...

Hülye lány kiszól az anyjának a szobából:
— Anyu! Elmehetek?
— El. kislányom.
— Áááhhhh...

— Apúú! Miért rohangál a nagymama cikkcakkban az udvaron?
— Csöndben legyél, kisfiam, csak adogasd a töltényeket!

Két iskolás beszélget:
— Képzeld, azt álmodtam, hogy találkoztam a Jóistennel.
— És mit mondtál neki?
— Megkérdeztem, számára mennyi az egymillió év.
— És mit felelt?
— Hogy csak egy pillanat. Aztán megkérdeztem hogy nála mennyi az egymillió dollár.
— Mit válaszolt?
— Hogy egy fillér. Aztán megkérdeztem nem adna-e nekem egy fillért.
— És mit mondott?
— Hogy egy pillanat...

A Brothers Clan-sztori

Goldie biztosan tudja

— Azért választottuk ezt a kutyát — meséli elmélyülten Zobe G. — mert azt jelképezi, ahogy araszolgatunk felfelé. A bullterrier keményfejű. Mindig eléri a célját. Egyéni. Nem tudod összetéveszteni ezt a kutyát semmiféle más kutyával.

— Ennyire eredetiek lennétek?

— Szlovákiában az egyetlenek vagyunk, akik élő zenével nyomatjuk a rapet. Szabad dzseszszes alappal. Ez amolyan acid rap.

— A koncerteken sokat improvizálunk — veszi át a szót Berci —. Arra törekszünk, hogy minél valódibbak legyünk, ha érted, mire gondolok. Ez nem amerikai vagy német hip-hop. Ez a miénk.

Persze, szókimondó számok ám a Brothers Clan dalai. Hogy is lenne másképp az ezredfordulón? Szövegeik átélt élmények lenyomatai Fekete Lyuk, Komáromi Napok, Ladánybene 27 Tábor. helyek, ahol nyomokat hagytak maguk után. Élményeket az emberek agyában. Jómagam a Ladánybene táborában láttam őket először színpadon.

— Ha sikerünk lesz, csak azért fog bejönni, mert igaz, amit csinálunk. — mélázott egyszer a próba után Zobe G., milőtt beszállt az autójába, s hazament feleségéhez és kisfiaihoz — A rapper a színpadon kikapcsol. Beleéli magát a produkcióba. Mi olyankor valóban csak a zenére figyelünk!

Amikor valamikor a nyáron összeült az egész zenekar, hogy faggassam őket, mindenki mondott valamit, de csak erősítette Zobe G. választását, ha úgy tetszik útját, úgyhogy nem írom ide, mit vallottak egyenként. Az mégis fontosnak látszik, hogy Berci az újságon keresztül is szeretné megköszönni egy bizonyos Kiss Csaba basszusgitáron való közreműködését a Ladánybene 27 előtti nyári fellépésen (mert felléptek ám velük ősszel is., KLIKK, Érsekújvár), Zobe G. meg valami olyat emlegetett, hogy hálás a La Familia meg a Žralok nevű szlovák rapegyütteseknek az együttműködésért. Ja, és Pézman Zolit mindenki dicsérte! Nevezett egyén sokat tesz a Brothers Clan népszerűsítéséért.

— Nem bújunk álarc mögé — esküdött Zobe G. egyszer, amikor a park szélén üldögéltünk egy padon, s a Brothers Clanról beszélgettünk — Casperrel a hip-hopot nem csak zeneileg éljük át. Ez a valódi életünk része. Persze, semmi Mátrix, meg átjárás az egyik világból a másikba. Mi barátok vagyunk a zenében. Csináljuk, ahogy tudjuk. Hűségesen a rajongókhoz. Olyan hűségesen, mint Goldie viszonyul hozzánk. A bullterrierek pedig már csak tudják!

Mi történt eddig?

Zobe G., a csapat frontembere úgy tűnik, sohasem adja fel. Az ógyallai Spider nevű bandában debütált, majd az érsekújvári Krypthnout következett és ismét Ógyalla meg az eddigi legsikeresebb zenekara, a Bombtrack. Igen, igen. Róluk sokat írtak akkoriban, koncerteztek is rendesen, szponzoruk, menedzserük volt, de eltűntek. Zobe. G. erőt gyűjtött. A komáromi Blanche következett, annak feloszlása után pedig az N7 Brothers, s amikor már az sem volt, Zobe G. Project néven maga hozott össze egy csapatot. Közben pedig tanult. Budapesten, a Rocksuliban, egy évet gitárszakon. Tavaly nyáron kezdte tervezgetni a Brothers Clant. Akkor még Burkus Ricsivel, később Bobekkel. Mára mindkét nevezett dobos távozott. Jött Szőrme. Akit persze nem így hívnak, de hát Zobe G. sem Zobe G.

Köszöntjük az ötéves Géniuszt!

Mióta foglalkozol rejtvénykészítéssel?

— Már alapiskolás koromban nagyon érdekeltek a nyelvi játékok, a kvízek, a fejtörők. Rengeteg keresztrejtvényt fejtettem abban az időben, de érdekes módon sosem küldtem be a megfejtést, így díjat sem sem nyertem soha.
Úgy elsős gimnazista lehettem, amikor már kezdtem unni a fejtést, és elhatároztam, hogy magam is megpróbálom a rejtvénykészítést.

Mi kell egy jó rejtvény elkészítéséhez?

— Széles körű alapműveltség, kombinációs készség, jó nyelvismeret, gazdag könyvtár, és nem utolsósorban egy nagy adag türelem.

A Géniuszon kívül melyik a kedvenc rejtvényújságod?

Ha újságot kérdezel, akkor természetesen a Füles, mert negyvenegynéhány éves megjelenése óta óriási profizmusra tett szert, nem is annyira szakmai szempontból, mint inkább a  lapszervezés, a reklám, és a szerkesztés terén. Itt még van behoznivalója a Géniusznak, de ne felejtsük el, hogy a Füles sokkal népesebb stábbal dolgozik, mint a Géniusz. Lapunknál nagyon érezhető egy reklámmenedzser hiánya, aki kizárólag a hirdetésekkel, reklámokkal, szponzorok felkutatásával és a díjak elrendezésével foglalkozna. Amennyiben célunk a lap fellendítése, mindenképpen orvosolnunk kell ezt a problémát.

Mennyi rejtvényt fejtesz és készítesz mondjuk egy hónap alatt?

— Rengeteg rejtvényt készítek, talán napi egyet-kettőt, ennél fogva szinte alig fejtek. A rejtvénykészítés nagyon időigényes dolog, s nem siettethető, hisz vagy van gondolata az embernek, vagy nincs. Igen nagy szellemi fáradsággal jár, nem beszélve arról, hogy másik hobbim a sakkozás, és mint az országos válogatott tagja távsakkozásban európai- és világbajnoki versenyekben veszek részt, sőt egy hónapja az I. E-mail Sakkolimpián is képviselem Szlovákiát. Persze, mindezek mellett a párkányi gimnáziumban tanítok fizikát.

Tervek a Géniusz jövőjét illetően?

Én már a kezdetektől próbálom elérni a kiadónál, hogy a Géniusz havilapként működjön. Meggyőződésem, hogy ha rendszeresebbé, sűrűbbé válna a kiadás, nőne a példányszám és az előfizetők tábora. Másik nagy tervem egy felvidéki keresztrejtvényfejtő-verseny megszervezése. Mindkét elképzelésnek főleg a pénz- és időhiány vet gátat, no és persze egy kis elszántság is kellene — nem csak az én részemről. Végezetül pedig ezúton is szeretném megköszönni a szerkesztőség, a külső munkatársak, a kiadó (a Tashy Agrotrade kft.) munkáját, és az öt éve lapunkhoz hű olvasók leveleit.

Marion Jones: „Csak" három arany és két bronz

Ma már tudjuk: Marion Jones nem nyert öt aranyat. Pedig eleinte minden simán indult. A női 100 méter döntőjét óriási várakozás előzte meg, Marion az utolsó negyvenen egy métert vert ellenfeleire. Boldogan csapott a levegőbe, majd — ilyet még nem láttunk — sírva fakadt. Ez volt az a pillanat, amiről kislány kora óta álmodozott.

— Tizenkilenc éve dédelgetett álmom valósult meg — nyilatkozta meghatottan. — Éjjel alig aludtam, csak feküdtem, újra és újra elképzeltem a döntőt. A férjem mondta, hogy csukjam be a szememet, én azt válaszoltam, már be van csukva, de nem tudtam aludni.

A döntő után Jones két zászlóval, az amerikaival és Belizeével futotta a tiszteletkört.

— Ez az édesanyámnak szólt — magyarázta —, ő belizei. Én Amerikában nevelkedtem, amerikainak érzem magam, de szerettem volna, ha tudják, hogy a belizeiekre is gondolok ezekben a pillanatokban, hiszen ott is sok a szurkolóm.
Ezt követően a 200 méteren még jött az arany, de utána a távolugrásban, majd a 4x100-as váltó tagjaként is „csak" harmadik lett. (A futással nem volt baj, csak az amerikaiak már hagyományosan pocsék váltásokat produkáltak). Lelkileg is nagy nyomásnak volt kitéve: férje pozitív doppingeredménye az olimpia egyik legfelkapottabb témája lett. Az öt érem azért összejött, ha abból kettő nem is a legfényesebben csillogó. De így is ő lett a sydneyi atlétikai versenyek hőse. A 4x400-as váltó harmadik futójaként pedig ismét ámulatba ejtette a nézőket. Nem mintha 4x100-on nem futott volna fergetegesen, csakhogy arra számítani lehetett. De hogy tíz kemény nappal a lábában, másfél órával a rövidebb staféta után, 49,4 másodpercet repeszt 400 méteren — az maga a csoda. Jones, az amerikai váltó harmadik futójaként olyan hatalmas előnnyel — tizenöt méterrel — adta tovább a botot, hogy őt követő társának szinte már csak be kellett „kocognia" az aranyért.

Öt aranyat akartam nyerni, ez nem volt titok — nyilatkozta Marion Jones. — Változatlanul az a véleményem, hogy ez lehetséges. Most azonban, hogy nem sikerült, nincs értelme rágódni rajta.

Tényleg nincs. Ha minden álom „csak" ennyire valósulna meg...

Európa Klub Polgári Társulás alakult Komáromban

— Ami életre hívta:  a gondolat, ami nagyon sok komáromi fiatalt foglalkoztatott. Tudtuk, hogy Komárom egy gazdag múltú város, ez biztató lehet a jövőre  nézve is. Az értelmiségi magyar fiatalság erkölcsi kötelessége lesz, hogy ezt a múltat gazdagítsák a jelenben, s a maguk eszközeivel, tehetségével, szorgalmával gyarapítsák a város múltját, jelenét. Gyakran hangoztatjuk, hogy Komárom a felvidéki magyarság szellemi központja, tegyünk is hát érte. Fontos, hogy a fiatalok is kivehessék részüket a történésekből, kinyíljon előttük a világ, legyen egy saját szervezetük, amiért felelősséggel tartozhatnak. Amin keresztül szólhatnak! Ha egy fiatal egyénileg próbál érvényesülni, gyakran „elesik", viszont ha szervezett formában 50, 100, 1000 fiatal munkálkodik együtt, akkor őket már komolyan veszik. Tehát egy olyan erőt jelentenek, amelyet nem lehet félresöpörni. Így léphetnének a fiatalok előre. Ezért hívtuk életre az Európa Klubot. Hat éve élek itt, Komáromban (azelőtt Pozsonyban laktam). Új emberként jöttem ide, és azt tapasztaltam, hogy Komáromban rendkívül sok az értelmes fiatal ember, és ezeket az embereket semmilyen fórum nem fogta közre, nem szólította meg. Mi lehet ez? Egyfajta lustaság, közöny? Ezt az űrt akarjuk mi betölteni! Megtartottuk a tagtoborzót, nagyon sokan jöttek el. Nagy a lelkesedés, csak rajtunk, tagokon múlik, hogy ebből sikeres szervezet legyen. A fiatalok pedig kereshetnek minket!

— Külhonba „szakadt" diákjaink: a másik nagy kihívás, a hazahívás! A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy a külföldön tanuló vagy tanult diákot oklevéllel a zsebében a családi kötelékeken kívül semmi nem ösztönzi arra, hogy hazatérjen. Kevés a pozitív példa, ami arra ösztönözhetné ezeket az identitásukban, szellemükben fejlődő fiatalokat, hogy hazatérve tudatosan vállalják és gazdagítsák közösségüket, itthon kamatoztassák tudásukat, tehetségüket. Miért mennek el? Ennek az ország jelenlegi állapota az okozója. Mi, egy fiatal és múlt nélküli szervezet 1-2 év alatt nem dolgozhatunk ki olyan tervezetet, amely ezt a problémát megoldaná. A feladat: ezekben az emberekben alakuljon ki egy erős identitástudat, ami összefügg a nemzeti érzéssel. Ismerjék meg kultúrájukat, melyből fakadnak, táplálkoznak. Ez legyen az a húzóerő, ami miatt az értelmiségi hazatér, itt van dolguk! Bármilyen népes lehet egy nemzeti közösség, azok nélkül, akik viszik a fáklyát, erőtlen.

— Programunkról:  szervezetileg felépítettünk egy olyan struktúrát, hogy akik társulnak hozzánk, legyen hová, mihez társulniuk. Ne csak elvi síkon mozogjunk egy kávé mellett. Önállóan alkotó, gondolkodó munkacsoportokat hoztunk létre, megbízott felelősökkel. Például a kultúráról, az irodalomról szólhatunk szórakozva is (színjátszó kör, koncertek, beszélgetések). A lényeg az, hogy ne csak azért legyenek rendezvények, hogy azokat kipipálhassuk, hogy ez is megvolt! A cél: a találkozás öröme! A békés együttlét, közös alkotás öröme, mind az oktatás, a média, a sport vagy a gazdaság terén. Komárom mindnyájunké! Mi nyitottak vagyunk, és minden értelmes, cselekedni képes és akaró embert szívesen látunk magunk között.
Minden fontos dologról, ami a városunkban történik és érint minket, jogunk van, de kötelességünk is arról szólni, hallatni hangunkat!

A szenci gimnázium és Lány Szakközépiskola

Családias légkörben

Sajnos, ezt az iskolát valahogy minden rendszer meg akarta szüntetni, mégis még ma is, több mint 40 év után, működik.
Lányiskolából vállalkozói iskola

Az újonnan megválasztott igazgatónő, PeadDr. Kontár Ildikó szerint leginkább az oktatás színvonalának minél magasabb fokon tartása a cél, ami az új tanárokkal, úgy néz ki, könnyű lesz. A másik legfontosabb dolog, hogy az iskola gyerekbarát legyen. A jó tanár elsősorban önmagával kell, hogy igényes legyen, mert ha nem az, a diákokkal szemben sem lehet az. Cél a város kulturális rendezvényein való részvétel is, a Szenci Molnár Albert Napok szinte már az iskola hagyományaihoz tartozik. Az iskola vezetősége támogatja a diákélet fellendülését, nyitott minden új felé, ami a diákok szellemi és lelki fejlődését elősegíti. A leányiskolát jövő szeptembertől vállalkozói szakközépiskolává alakítják át, így a fiúknak is lehetőségük lesz arra, hogy anyanyelvükön tanulhassanak a környék egyetlen magyar szakközépiskolájában.

Színjátszás

A diákok

A tanárok

Az igazgatónő végül kiemelte az iskola családias jellegét. Szinte mindenki mindenkit ismer. Így véli ezt Lubos is, — aki most kezdte el tanulmányait a szenci gimnáziumban —, csak a büfét hiányolja. Dása azt emelte ki, hogy a virágoknak és a faliújságoknak köszönhetően nagyon barátságos az iskola külseje is.
Kontár Ildikó ezzel kapcsolatban elmondta, mindez két hónap munkájának az eredménye, és ezúton szeretné megköszönni az anyagi támogatást (főleg a városi képviselő-testület magyar tagjainak, de a tanügyi hivatal is sokat segített) és a kétkezi munkát is.

Ámor

Rejtett vágy

Azóta eltelt egy nyár, amit végigszomorkodtam. Bár tetszettem egy fiúnak, de nem voltam képes megszeretni, csak a felejtés oka miatt barátkoztam vele. Minden megváltozott. Nem érdekel semmi, üres előttem a világ. Még mindig szeretem! Próbálom elfelejteni, de nem tudom! Nem érdekel, hogy mi lesz velem. Elindultam a „rossz" úton, kipróbáltam a füvet is. Nem tudom, hogy ki fog rajtam segíteni, de ha így megy tovább, belehalok a fájdalmamba.

Tönkretett két élet

Csók, de hogyan?

A szexuális szabadság csalóka

HétköznaPI CSAlódások

Eddigi pályafutásuk legbotrányosabb koncertje a komlói „Szürkületi Zóna" nevű klubban robbant, melynek következményeként a zenekart perbe fogták, majd örökre kitiltották a városból. * Az 1996-ban a B.A.T. gondozásában megjelent „Punk a fasizmus ellen"  című válogatás kazetta nyomán kialakult sajtóhadjárat  a Fővárosi Ügyészség elé juttatta az együttest. Bűncselekmény hiányában 1998 januárjában — remélhetőleg véglegesen — az ügyet ejtették .

A HétkönaPI CSAlódások somorjai koncertjére a dunaszerdahelyi vásár idején, szeptember 22-én került sor. A srácok a határőrség túlbuzgóságának köszönhetően késtek — mint rendesen, — így az előzenekarként fellépő Gitanesnak, és a bulit szervező Jurynak is (a Konfliktból) az utolsó percig volt min izgulniuk. De nem is ők lettek volna, ha minden simán zajlik körülöttük... A buli után derűs kocsmazajjal fűszerezett környezetben beszálltak velem egy trécspartiba. Feri informált, Vili sziporkázott, a többiek meg kísérleteztek a szóhoz jutással, míg én igyekeztem hű képet alkotni róluk.

Szövegeitekben jórészt társadalmi problémák jelennek meg. Mennyire figyelitek mindehhez a politikai eseményeket?

Feri: Mikor a szöveget írom, figyelembe veszem a körülöttem zajló eseményeket, s így dalszövegeimbe olykor akaratlanul is belekerülnek burkolt utalások.

(Vili: A Feri amúgy is olyan burkolt…)

A zenekar többi tagja is felvállalja szövegeid tartalmát?

Barna: Persze, hisz így nem a semmiről zenélünk. Feri tökéletesen írja meg azt, amiben élünk, s amit mi nem tudnánk ilyen formában megfogalmazni.

Feri: Ugyanakkor nem vagyunk sem jobb, sem baloldali beállítottságúak, inkább más jellegű megoldásokat keresünk.

A dalaitokba foglalt történetek megélt eseményekről szólnak?

Feri: Egyértelműen csak a valóságot viszem papírra. Az egyes szám harmadik személyben írt dalok pedig olyanról szólnak, akikről vagy hallottam, vagy a többiek meséltek.

Ki szervezi a fellépéseiteket?

Feri: ÉN! Én magam. Mindent én csináltam. (Vili: Húúú!) A Barna Pécsett a MATÁV-nál dolgozott, s amikor beindultunk, én nap nap után lefoglaltam nála a telefont, körbetelefonáltam a környékbeli klubokat; így szervezgettem. Később a demóinkat próbáltuk eladni a környező üzletekben. Minőségileg elég silányak voltak az első felvételek, de stúdióra nem volt pénz, a célnak viszont megfelelt. Mára viszont már nem kell tárcsázgatnunk, minket hívnak. Van egy koncerttervezőnk is, aki nagyrészt megszervezi a dolgainkat.

A magyarországi zenekarok, rockzenészek közül volt-e valaki, aki felkarolt benneteket?

Feri: Az elején sokat játszottunk az Aurórával, 5-6 buli Pécsett, Mohácson, ilyen helyeken. Később játszottunk mindenféle más stílusú banda előzenekaraként is. Érdekes módon kihagytuk azt a befutási periódust, amin át kell esnie nagyon sok zenekarnak. A mi bulijainkon nem voltak mínusz emberek, mindig összejöttek a srácok. Odahaza, Pécsett és környékén teltházak előtt kezdtünk.

Vili: Egy űrt töltöttünk ki, ami ott Pécs környékén volt. Elengedett szintű „drogzene", amire a koncerton az emberek majdhogynem azt csinálnak, amit akarnak.

Feri: Tehát amikor felmegy a színpadra ilyen 4—5 tehetségtelen ember, és elkezd csörömpölni; hát ilyen nem volt...

Mi várható a közeljövőben a hétköznaPI CSAlódások konyhájáról?

Feri: Októberben jelenik meg a 10 éves koncertkazettánk, tavaszra várható az új hangszínekkel gazdagított új albumunk.

Kik voltak a régi Punk zenekarok közül a nagy példaképeitek?

Feri: Nekem a Dead Kennedys, Szaki: Toy dolls, Barna: Strangles, Miki: Clash, Vili: Sid Vicious,
Feri: Együttest mondjál, ne személyeket.
Vili Részemről most ennyi. Azonkívül — igaz, ő nem punk, de — a Lemmy. Az egy basszusgitáros. Ő is kocsma fölött lakott egy ideig, meg én is, … úgyhogy vannak itt hasonlóságok… Attól még nem a példaképem, de a játéka fogott meg.

Ismertek cseh és szlovákiai punk zenekarokat is?

Feri: Persze, a Juryn keresztül a Konfliktot. Bár én a 80-as években rengeteget jártam Csehszlovákiába. Jó punk bulik voltak például Ostravban, Prágában, Brünnben vagy Pozsonyban. A Plexis és Sanov zenekarok koncertjei még abból az időből — valamikor 1989 tájáról — maradtak meg bennem. Emlékszem, azon csodálkoztunk, hogy milyen békésen elviselik a „CHARTA 77" pólós, taréjos egyéneket az ottani rendőrök, akik egyébként nem voltak azok a kezes bárány fazonú figurák.

Hol volt a zenekarnak a legkedvezőbb fogadtatása?

Barna: A legnagyobb buli egyértelműen a Pepsi-szigeten zajlik, de a legjobb fogadtatás talán (az otthoniakat leszámítva) Pesten van, ahol jó néhány száz ember összejön. A városok nagyságával egyenes arányú a közönségünk létszáma. Különben jól érezzük itt is magunkat, a hangulat is jó volt, és legközelebb — remélhetőleg semmi sem jön közbe és — még jobban sikerülnek a dolgok…

Úgy legyen.

Címlapunkon: AZ AMAZONOK (The Amazons)

„A rock örök és elpusztíthatatlan" — állítja Schuster Lóri legendás mondása. Ma viszont már olykor előfordul, hogy egyesek hajlamosak a rockzene haldoklásáról beszélni. Aztán a világ valamely zugában összeáll egy ősi banda, és akkora bulit csap, hogy hónapokra betömi a temetésre készülők száját. Öreg rockerfiúk nosztalgiázása a régi szép időkről? Lehet, de nem törvényszerű. Lóri mondása azért még állja a sarat!

Dunaszedahely egyik rejtett zugában járunk. Az egyik épületből tompa zaj hallatszik. — Ide most nézzünk be — mondja a barátom. Nyílik az ajtó, rögtön megsokszorozódnak a decibelek. A terem falát könynyű szivacsokkal bélelték ki, már csak a szomszédokra való tekintettel is.

Rock a javából! A The Amazons, három tizenéves lány tépi a gitárt, rengeti a mikrofont, üti a dobot, szólaltatja a hangfalakat.

Gaspi már nem újonc a szakmában. A csallóközi rockerek még bizonyára emlékeznek a Wizards duóra, mely több ízben a dallamos heavy metált képviselő Paranoid együttes kíséretével állt a mikrofonok elé. Közreműködött a Paranoid Tépd szét című albumán is. („...külön kiemelést érdemel az utolsó dal, az Emlék. Sanyi énekel, Gašpar Marika pedig segít neki. De hogy! Kár volt nem kihasználni több dalban is a női vokált." — idézet az Ifi februári számából.) A duó másik tagja, Patasi Zsuzsanna viszont tavasztól már Új Zélandon folytatja tanulmányait, s így Gaspi magára maradt.

— Zsuzsa januárban jön csak vissza, remélem majd azután is folytatódik valamilyen módon közös zenei tevékenységünk, de addig sem akartam tétlenkedni. Mindig lánycsapatot szerettem volna. Nos, egy osztályba járok Vermes Zsuzsával, és egyszer láttam s hallottam őt gitározni. Perszehogy lecsaptam rá...

Ami már csak azért is jó, mert Zsuzsi kiválóan tud angolul. A The Amazons szövegei ugyanis Gaspi előadásában angolul szólalnak meg. „Ezzel egyáltalán nem lépünk fel a magyar nyelv ellen, csak a mi zenénkhez valahogy jobban illik az angol nyelv".

Olo az Amatery zenekarban már játszott a nyilvánosság előtt, bátyjától tanulta el a zenélés csínját–bínját, és lelkesen egészítette ki Zsuzsát és Gaspit, hogy létrejöjjön a trió, hisz egy vérbeli rockcsapathoz legalább három emberre van szükség. A basszuson túl, ha a szükség úgy hozza, a dobok mögé is bátran odaülhet — akárcsak Zsuzsa.

Tény, hogy napjainkban a hasonló korú lányok inkább a Spice Girls vagy a Backstreet Boys zenéjétől indulnak be, semmint például a Metallicától. A kemény rocknak is évtizedek óta megvannak a sajátos kísérői. Nemcsak a bőrruha, a láncok, hanem egyfajta lázadás is. Vajon ebben is sínen van a The Amazons?

Gaspi: Szövegeink eléggé változatosak, bennük vagyunk mi is. Sőt, be kell vallanom, hogy dalainkban nem elhanyagolhatóak a feminista beütésű szövegrészek sem.

Olo: Nem kimondott cél a lázadás. Végül is, nem olyan rossz ez a társadalom, legalábbis, volt rosszabb is. Tisztában kell lennünk azzal, hogy sosem lehet mindenki elégedett. Attól kell boldognak lennünk, ami a rendelkezésünkre áll, vagy amit el tudunk érni.

Zsuzsi: Az ellen is lázadunk, ha az emberek előre megállapítják a társadalmi normákat, és ezeket mindenáron el akarják fogadtatni mindenkivel. Ezek nagyon relatív dolgok. Ami itt és most érvényes, lehet, hogy annak száz kilométerre odébb, vagy tíz év múlva az ellenkezője a „szabványos". Vannak, például, akik a láncokkal dekorált ruhákban járókat már eleve a rossz emberekkel azonosítják. Fogadjuk el embertársainkat olyannak, amilyenek, s ahogy kinéznek. Főleg akkor, ha ezzel nem lépnek fel támadóan másokkal szemben.

Miközben Zsuzsi ezt mondja, Gaspi már bekapcsolja az erősítőt, Olo a vállára akasztja gitárját, és fél perc múlva már „újra dübörög a banda". A The Amazons már most elő tud rukkolni mintegy negyvenperces önálló műsorral. A próbák keményen zajlanak, pár hónap múlva a közönség elé állnak, és mire eljön a Kamocsai Zenei Fesztivál ideje, remélhetőleg minden kétséget kizárva alátámasztják, hogy ezt a műfajt (sem) kizárólag a fiúknak találták ki...

The Amazons (METAL HARD CORE, Dunaszerdahely): Gašpar Mária — villanygitár, ének. Vermes Zsuzsa — villanygitár, vokál. Procházková Olga — baszszusgitár, vokál.

Miről árulkodik a kéz?

A tenyérjóslásban különböző kéztípusokat szoktak emlegetni, ezek hét csoportba sorolhatók. Tekintsük át őket.

A Primitív, azaz elemi kéz: nőknél ritkán fordul elő. Alakja négyszögletes, ormótlan, nagy és széles, az ujjak rövidek, vastagok, hurkaszerűek, nehézkes mozgással. Tulajdonosuk gyakran fizikai munkát végez, a szellemi dolgok iránt érdektelen. Nem kedvelik az utazást, szűk látókörűek, igénytelenek. Kedvüket telik az erőfitogtatásban, a verekedésben. A megszokás rabjai, műveltségi igényük alacsony, idegrendszerük és egészségük jó.

A Praktikus, azaz ásóujjú kéz: széles és tömött, de formásabb, mint a primitív kéz, az elődomborodó ujjvégek ásó formájúak, a tenyér és az ujjak szinte szabályos négyszöget alkotna. Ezeknek az embereknek nagy a kézügyességük, intelligensek, kreatívak, sok közöttük a feltaláló és az újító, praktikus gondolkodásúak, gyakorlati beállítottságúak, vállalkozó kedvűek, mozgékonyak, természet- és sportszerető emberek. Amit elkezdenek, azt be is fejezik, megbízhatóak, pontosak, a szerelemben nem találékonyak, nem a szívükre hallgatnak. Jó üzletemberek, nehezen alkalmazkodnak, nehezen tűrik az alárendeltséget, a pillanatnyi hangulat hatására szeretnek dönteni. Hajlamosak a depresszióra, fogékonyak a babonára, szeretnek utazni, felfedezni, értenek a zenéhez, gyakran maguk is zenészek.

A Intellektuális,  azaz bütykös kéz: ez a kézforma egyáltalán nem szép, a tenyér téglalap alakú, az ujjak bütykei túlfejlettek, az ujjvégek a körmökkel kicsit gömbölyűek, szögletesek. Tulajdonosaik gondolkodó típusúak, a megvalósulás tényét, tartalmát részesítik előnyben a külső, formai megjelenéssel szemben. Reálisak, megfontoltak, kritikus hajlamúak. Nehéz a bizalmukba férkőzni, mert természetük befelé forduló, fenntartásaik vannak. Ha valaki megnyeri őket, erős szövetségesre találhat személyükben.

A Dolgos, azaz szögletes kéz: négyszögletes alapformájú, szögletes köröm- és ujjvégződésű kéz kitűnő jellemű személyekre utal. Általában jó szervezők és irányítók, kötelességtudók és törvénytisztelők, szorgalmasak és kitartóak, jellemesek és rendszeretők. Férjként akarnokok, ellentmondást nem tűrők, zsarnokok. Nem fantáziáznak, hajlamosak a konzervativizmusra, kedvelik a bonyolult, türelmet igénylő feladatokat.

A Pszichikus, azaz ovális kéz: ideális elnevezéssel is szokás illetni. Ovális formájú, kecses, lágy, puha vonalvezetésű kéz ujjai egyenletesen keskenyednek az ujjhegyek felé, dudor, szöglet nincs a kézen, a köröm mandula alakú, olyan a kéz fogása, mintha légiesen könnyű, szinte csont nélküli lenne. A lelki tulajdonságok dominálnak: türelem, lemondás, szelídség, mélységes hit valamiben. Idealisták, távol áll tőlük a nyers erő, az anyagiasság, a törtetés és a bosszúállás, irigység és harag. Fizikai munkára nem alkalmasak, hamar összeroppannak, sok közöttük az alkohol- és kábítószer-élvező, mert mindig a fellegekben járnak.

A Művészi, azaz kúpos kéz: formája szép, de sok negatív tulajdonságra utal. Hasonlít a pszichikus kézhez, de az ujjak nem az ujjtőben kezdenek el keskenyedni, hanem csak az utolsó ujjpereceknél. Tulajdonosaik udvariasak, intelligensek, kedélyesek és vidámak. Fogékonyak minden nemes és szép iránt. Kedvelik a művészeteket. Életművészek és örök szerelmesek, hangulatuk gyorsan változik, pillanatnyi behatások alapján döntenek, ítéleteikben szélsőségesek, nem túlzottan gyakorlatiasak, gyakran megbízhatatlanok. Hűtlenek, következetlenek, bohémek, szerelmük érdekében mindenre képesek. A kúpos kezű nők ritkán valók feleségnek, szívesen vállalják a szereplést a botránykrónikákban. Látszólag mindenhez hozzá tudnak szólni. Hajlamosak a szélhámosságra, pazarlók. Szexuális vonzerejük hatalmas.

A Vegyes kéz: a leggyakoribb kéztípus, leggyakrabban 2-3 kézforma keveredik. Meg kell állapítani, hogy melyik az uralkodó kézforma.

Vegyes kéz a nőknél: a leggyakrabban kúpossal kevert szögletes-dolgos, illetve a praktikus-ásóujjú a kéz. A szögletes-kúpos alakú rendszerető, modernséget, újítást elvető, pedáns jellemet takar. Az ásóujjú, kúpos-vegyes kéz gyakorlatiasságot, házasságot, fokozott anyagiasságot, cicomahajlamot, ínyenckedést jelenthet. A puha párnázott, karcsú, kis hüvelykujjúak élvhajhász, lusta, szereleméhes nők, sem anyának, sem házastársnak nem valók. A hosszú ujjú személyek kaphatók a könnyű életre, és a fertőző betegségeket is könnyebben megkapják. Ha a hosszú ujjak nagy tenyérrel is párosulnak, könnyű lesz a szülés. A rövid, kövér ujjak gazdái lusta, önző teremtmények, a szögletes ujjú nők rend és tisztaságszeretők, háziasak, mindenben pontosak. Ha a szögletesség ásóujjba csap át, gyakorlatiasságot, élénk tevékenységet, intenzív gondolkodásmódot tételezhetünk fel. Akiknek nagy szögletes ujjaik és hüvelykjük van, túlteng bennük a férfias hajlam, erőszakosak, kicsi a fantázia- és érzelemviláguk, önzők és fukarok.

Vegyes kéz a férfiaknál: a praktikus-szögletes kéz előnyös az ipari pályákon, ipari szakmákban, kereskedelemben, könnyen jutnak anyagi javakhoz. A primitív-művészi kéz túlzott anyagiasságot tételez fel, a pénz, a hatalom, a birtoklási vágy uralja tulajdonosát. A praktikus-intellektuális együttes rendkívüli tettrekészséget, alkalmazkodó hajlamot, gyakorlati felismerő-képességet, kitartást hordoz magában, tulajdonosuk sokoldalú. A pszichikus-művészi típusok ötvözete a meditációra való hajlamú, tiszta gondolkodású és életű, nagy lelki nyugalmú, természetkedvelő ember. Könynyen válnak magányossá, mert a többiek kicsit hóbortosnak tartják őket. A legjózanabb, legkiegyensúlyozottab lelkületű, nehezen kiborítható típusú emberek keze a dolgos-intellektuális.

Szőr a kézen

Azoknál az embereknél, akiknek a keze szőrtelennek tűnik, nőiesség, gyengédség, bátortalanság, férfiaknál félénkség, nőiesség, olykor homoszexuális hajlam, esetleg kábítószer-élvezetre való hajlam tételezhető fel.

Kevés szőrzet a kézháton diplomatikus hajlamú emberre utal, fokozott elővigyázatossággal, hatalmas körültekintéssel, óvatossággal.

Jószívű ember, akinek a tőízén szőrzet található, rendkívül érzékeny minden emberi bajra, elítéli az erőszakot.
Szőrös ujjhátak a körömízig: gyorsan felfortyanó, hamar indulatos ember. Tulajdonosuk izgő-mozgó, izgulós típus, jószívű, amíg meg nem bántják. Hamar önzővé válik.

Az erősen szőrös kézfej sok negatívumra utal, tulajdonosa tele van indulatokkal, ingatag jellemű, megbízhatatlan, hűsége csak látszat, tele van szexualitással, kiélésére minden alkalmat megragad, sokszor az erőszaktól sem riad vissza. A szőrös női kéz kegyetlen természetet takarhat, amit nem lágyít az angyali arckifejezés sem.

Kalandozások a beküldött kérdőívek körül

SZÁMOK, EREDMÉNYEK

Nézzük a puszta számadatokat: a beküldött válaszok alapján az Ifi olvasóinak átlagéletkora 20 év. Az alapiskolások közül kerül ki olvasóink 11%-a, 75%-uk a 16—25 éves korosztályba esik, 14%-uk pedig már elmúlt 26. Ez így meg is felelne az Ifi célkitűzéseinek, az viszont már nem, hogy kérdőívünk kitöltői-beküldői közül csak minden negyedik fiú. Úgy vélem azonban, olvasóink nemek szerinti megoszlása azért nem ennyire különböző, csak hát a fiúk sokkal lustább levélírók, mint a lányok!
A felmérés központi témája  az a kérdéscsoport volt, mikor arra kértünk választ, hogy az egyes témaköröknél jelöljétek meg, hogy szerintetek az oda tartozó anyagokból a lapban kevés, megfelelő vagy sok fordul-e elő. Íme, az eredmény:

Jól tudom, hogy a statisztikai felmérések eredményei értelmezésével csínján kell bánni. Ugyanazokat a számadatokat két ember akár háromféleképpen is értelmezheti. Nem is szándékozom ezt itt és most megkísérelni, (inkább a szerkesztőség berkein belül teszszük majd meg), hanem válaszaitokat olvasva csak „kissé" elkalandozom. Egy viszont biztos: az Ifi szerkesztésénél nem hagyjuk figyelmen kívül az általatok kitöltött kérdőíveket. Sőt, ezt részben már ennek a számnak az összeállításánál is megtettük. Például: a legtöbb „kevés" válasz a humorra érkezett, ezért most a viccelődésre szántam a Netbirodalom rovatunkat is. A játékot és ajándékokat is többen keveseltétek, ezért gürizett Bárány János kiadásvezető kollégám, hogy összehozza számotokra a 16. oldalon található nyereményözönt, (a kérdőív kitöltőinek pedig farmert szerzett sorsolásra).

Címlap, Ghymes és ...

Az általatok kért sztárok alapján került e havi számunkba Csiszár Jenő is. Ez volt a kérése többek között Isö barátomnak is („miért nincs a Heti hetesben?") a Paranoid együttesből, akinek dicsérő szavai mellett (köszi!) még a címlappal kapcsolatban voltak némi „kritikus" megjegyzései. Remélem, most meg lesz elégedve, és nem teszi fel nekem a kérdést, hogy a Paranoid eddig miért nem szerepelt a címlapon, holott már két éve nyomulnak előre? Nem így működik ez, vigasztalásul: még a Ghymes együttes sem volt címlapon, pedig ők már 16 éve haladnak előre!

Apropó Ghymes! Gyakori eset, hogy a tájainkra látogató magyarországi sztárok fellépésein gyér érdeklődés tapasztalható, vagy akár érdektelenség miatt el is marad az előadás. A kudarcra természetesen mindig van magyarázat: vonzó rendezvény a szomszéd városban, rossz időjárás, gyenge rendezés... (Bár az is lehet, hogy esetleg drágák voltak a jegyek.) Októberben én is ott voltam a Ghymes budapesti koncertjén. Illetve koncertjein! Ugyanis a fiúknak két bulit kellett lenyomniuk a Fonó Zenei Székházban, mert egy teremnyi jegy már elővételben elkelt. Annak ellenére, hogy a rendezők a koncertet a  kinti színpadra vitték, mert oda 500 néző is befér, míg odabenn csak 300. (Egyik vitatkozós kedvű barátom erre azt mondta, hogy igen, de vegyem figyelembe azt is, hogy Budapest mekkora város, és mekkora például Somorja! Tökéletesen igaza van, csakhogy az adott időben Budapesten legalább 10 konkurens zenei program zajlott, mintegy száz filmvetítés, tucatnyi színi előadás... A választási lehetőségek valóságos dömpingje. És Somorján!?) Szóval, hangoltak is eleget a fiúk, ez a nézők számára olykor unalmasnak tűnhet, ezért ezt általában igyekeznek megfűszerezni valamilyen poénnal. Szarka Tamás hát megjegyezte: „olyan ez a hangolás, mint a politika. Az ember akarva-akaratlanul, kell, hogy foglalkozzon vele, de amúgy nincs belőle sok öröme..."

SZÓVAL POLITIKA

Úgy tűnik nagyjából ti is egyetértetek az előbbi idézettel,  hisz annak ellenére, hogy e témakörnél volt a legmagasabb a „sok" válaszok aránya, mégis a többség (bár elég szorosan — 51%), úgy vélte, hogy  nincs belőle sok az Ifiben. Igen, tudjuk, hogy rengetegen vannak, akik amiből lehet, politikai ügyet kreálnak. (És Murphyvel élve: amiből nem lehet, abból is!) Eljött például Szlovákiába a dalai láma, az ország vezető politikusai pedig azon gondolkodtak, hogy vajon merjenek-e találkozni a Nobel-békedíjas Tendzim Gyacoval. (Itt azért mindenképpen jegyezzük meg, hogy Csáky Pál miniszterelnök-helyettes volt  a kivétel!) Sőt, a dalai láma szálláshelyéül szolgáló szállodáról még a tibeti zászlót is levetették. Vannak, akik úgy vélik, Szlovákiának ezért bocsánatot kéne kérnie Őszentségétől. Ugyan, csak nem annyira naivak, hogy azt hiszik, hogy ő a lelkére veszi az efféle földhözragadt dolgokat? A politikusok hajlamosak arra, hogy elhiggyék magukról, hogy ők az ország legkiválóbb emberei, vagy a jelképei. De vajon meddig emlékszik egy miniszterelnök nevére az ember? Az Aranycsapat vagy a Beatles felállását még ma is sokan fújják, de ha meg kellene nevezniük három minisztert, bajban volnának. De miért is jutottunk ide? Nem is tudom, talán csak azért, mert Somorja is szóba jött, és a somorjai zsinagóga volt a kalácsakra mandala készítésének színhelye. És lám, mennyi ember el tudott jönni a városba! Fiatalok is — több tucatnyi rockszínhelyet megtölthettek volna. Jó, jó, vissza! Ilyen dolgokat azért ne hasonlítsunk össze!

VISSZA A LEVELEKHEZ

A leggyakoribb óhajok között az szerepelt, hogy terjedelmesebb, színesebb lehetne a lap. És hogy gyakrabban jelenjen meg. Ugye, nem kell mondanom, hogy ennek csak egy akadálya van: ezeknek az óhajoknak a teljesítése mindenképpen a lap árának jelentős növeléséhez vezetne, és az Ifi olvasóinak zöme a nem aktív pénzkeresők táborába tartozik... Az Ifi ára már évek óta változatlan, nem is hiszem, hogy van még példa erre ebben az országban. Ez is csak úgy volt lehetséges, hogy az Ifi kiadója évről évre több pénzt fektet abba, hogy a szlovákiai magyarság ne maradjon ifjúsági lap nélkül.

Nagy örömmel vettük, hogy sok levélírónk arra sem sajnálta a fáradtságot, hogy néhány sorban megossza velünk saját gondolatait is az Ifiről. Sok hasznos ötletet is kaptunk tőletek. Végezetül csak három rövid idézet a levelek sokaságából:

„Nagyon sokan olvassák az újságot, nagy változtatásokra nincs szükség, mindenki megtalálja benne a saját rovatát, és örömmel újságolja, hogy mit olvasott." (Krisztina) l „Gratulálni szeretnék az újság kiváló szerkesztéséhez. Csak sejteni tudom, milyen nehéz ennyi válogatós ember ízlésének eleget tenni, ráadásul szerény keretek között. (Andrea)" l „Az Ifi Szlovákia legjobb magazinja, a család minden tagja olvassa. (Laura, Attila)" l „Ezen az újságon nőttem fel, mindig találok benne érdekes cikkeket. Nincs még egy ilyen lap. (Katalin)".

Köszönjük.

Beszélgetés egy fiatal szobrásszal:

Csak egy egyszerű fafaragó vagyok

Szobrász vagy hobbiszobrász?

— Inkább maradjunk a hobbiszobrász kifejezésnél.

Ez azt jelentené, hogy ha például felkérnek egy szobor megalkotására, akkor előtte figyelembe vennéd a szabadidőd mennyiségét?

— Ha meghatározott időpontra kellene elkészülnie a szobornak, bizonyára találnánk valami megoldást. Azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy nem mennék el dolgozni.

Volt már rá példa, hogy valaki megkért egy szobor elkészítésére, és nem tudtál eleget tenni kívánságának?

— Előfordult már, hogy mondjuk a lelki állapotom miatt hosszabb ideig készült el valami, de ez ritka eset. Azt nem szeretem, mikor pontos időhöz vagyok kötve.

Gyakran kapsz megrendeléseket?

— Szobrot ritkábban kérnek, viszont faragásokat viszonylag gyakran. Van, amikor kész, megrajzolt tervvel áll valaki elő, és van, aki ezt teljesen rám bízza.

Valójában mikor kezdted el? Hogy kezd el valaki szobrászkodni?

— 1995 őszén, akkor 18 éves voltam. Nyitrán megismerkedtem egy idős bácsival, Anton Rajeccel, akivel egy templomban találkoztam, és itt kezdődött el az egész. Meghívott magához, és ott láttam meg ezeket a dolgokat.

És miért pont téged szólított meg?

— Beszélgetős típus volt, és majdnem mindenkivel leállt beszélgetni egy kicsit. Mondta, hogy menjünk (mivel az egyik barátommal voltam) el hozzá. Később aztán egyre sűrűbben jártunk oda, és ő tanítgatott minket pár hónapon keresztül.

Milyen anyaggal dolgozol a leggyakrabban?

— Az eddigiekben jóformán kizárólag fával dolgoztam, de nemrég agyaggal is elkezdtem dolgozni. Egyelőre még a fánál maradok, hiszen az a legelérhetőbb, ahhoz a legkönnyebb hozzájutni. Vésőkkel dolgozom, amiket egy idősebb asztalostól vettem.

A fa anyagát mi szerint válogatod meg?

— Lehet mindenféle fából, de legjobb a hársfa. A keményfa is jó, sőt nagyon szépen mutat, ha elkészítesz belőle valamit, de rengeteg munka van vele.

A témák?

— Legtöbbször az életből vett témákat faragom meg, de előfordul, hogy elvontabb alkotások is kikerülnek a kezem alól.

Példaképek?

— Természetesen vannak emberek, akiket csodálok, de nincs, aki a példaképem lenne. Szeretem ezt csinálni, legszívesebben ezt csinálnám életem végéig.

Mi szerint határozza meg egy alkotóművész a saját alkotásainak az árát?

— A munka igényessége és az alkotás nagysága alapján. Az is fontos, hogy kinek készült a mű.

Hogy lehet megélni ebből?

— Megélni semmiképp sem lehet csak ebből. Ezért járok dolgozni, de azért egy kis időm mindig marad.

Krisztián vad csokrai

Csongor Tündéje

Gubík Ági szárnysuhogása

Már két hete nem hallottalak a Randevúban. Nem hiányzik a rádióstúdió?

— Talán még jót is tett nekem, hogy nem kellett a stúdióba sietnem, annyi munkám van. Megkönnyebbülés, mert az nem az én műfajom. Színész vagyok, nem rádiós. Örülök, hogy kipróbáltam, de úgy érzem, nem tudnám igazán jól csinálni.

Patrik Lančarič Anton Csehov két egyfelvonásosát rendezve, Mihail Csehov, az író unokaöccsének színésztechnikai módszerét követve milyen tempót diktál?

— Próba próbát követ. Sokat dolgozunk, de most volt időnk Jakab Róberttel és Marian Miezgával. Mert ez a próbafolyamat még főiskolás korunkban kezdődött. Majd jött az államvizsga, félretettük, s most, hogy a kassai Thália Színház első produkcióiban nem szerepelek, úgy határoztunk, bemutatjuk a két Csehov-egyfelvonásost a főiskola kis színpadán. Minden próbán rengeteget improvizálunk. Nem volt olvasópróbánk. Rögtön a karaktert kerestük mozgásban, hangban, mindenben, amikor azután megtaláltuk az emberkét, akit el akarunk játszani a Medvében és a Leánykérésben, akkor már nagyon könnyű helyzetbe helyezni őt. Ez Mihail Csehov módszerének lényege, mellyel iskolát teremtett Amerikában. Az általam életre keltett Popova és Sztyepanovna párhuzamosan játszik majd a színen, hogy a néző láthassa, mennyire el tudok különíteni két teljesen különböző nőt: egy csettintés és a Medvéből máris a Leánykérésben leszünk, egy újabb csettintés, és visszetérünk a Medvébe. Patrik Lančarič megint elemében van.

Annabella, a Kár, hogy ká női főszerepe mikor jött?

— A lehető legjobbkor. Harmadéves főiskolás voltam. A Thália Színházban öt kárpátaljai színész dolgozott a produkcióban, sok új színt hoztak a társulatba. Vidnyánszky Attila rendezőtől rengeteget tanultam, kihívásnak tekinteném, ha ebben a szezonban játszhatnék a Vérnászban, amit majd ő visz színre Kassán. Trill Zsolttal jó volt játszani, szerettem partnerként, osztálytársam, Nádasdi Péter jelenléte pedig biztonságot adott  a színpadon. Minden előadás lopott valamit a lelkemből. Kimerítő volt játszani ezt a történetet. Mégis gyönyörű.

Mint Tünde, a tündér. Nemsokára kezded próbálni vendégként a Jókai Színházban.

— Nagyon várom. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogok tudni kihozni magamból.

Ha tündér lennél, varázsolnál?

— Küzdenék a szerelemért. Úgy, ahogy Csongor Tündéje. Harcolnék a szabadságomért. Mindenben. Hogy magam dönthessek a sorsomról. Ezt úgy is meg fogom valósítani, ha nem vagyok tündérlány. A főiskolán még szálltam. Amióta kikerültem onnan, vergődöm.

Pedig szárnyak nélkül is tündérnek tűnsz.

— A főiskola elkényeztetett, minden téren pozitívan fordultak hozzánk. Hibázhattunk, próbálkozhattunk. Színészileg is, emberileg is. Most minden más. Nem kényeztetnek. Amiért nem küzdesz, nem lesz a tiéd. Ez lett a törvény. Úgy érzem, számomra még túl korai, hogy elfogadjam ezt az állapotot.

Ezt úgy értsem, hogy nemsokára megint felcsatolod a szárnyakat?

— Szeretném folytatni tanulmányaimat a főiskolán. Nagy vágyam, hogy legalább fél évet Lengyelországban, Olaszországban vagy Angliában, esetleg Izraelben töltsek egy ottani színésziskolában. Szeretnék valami mást látni, és tanulni, csak tanulni. Egy magyarországi rendező azt mondta a nyáron a kisvárdai fesztivál egyik délutánján, hogy megmarad a kassai Thália Színház, megmarad a Komáromi Jókai Színház, világot kell látni. Hogy több legyen a pillantásomban, mint most van. Látni, élni, tapasztalni szeretnék. Csak hagyjanak repülni!

Ez olyan valami, olyan jó...

Mi fogott meg ezen a stíluson?

— A dinamika, az ütem, a számok lendülete, a sok effektus és a hangok cserélődése. Sokan mondják, hogy ez csak amolyan csörgés, de ez nem igaz. Ha belehallgatsz, akkor átérzed a zenét. Korábban jártam a vágsellyei Metro klubba, ahol teljesen más környezet fogadott, mint a diszkókban. Az emberek sokkal közvetlenebbek voltak, a DJ játékát itt kezdtem figyelni. Négy éve érdekel már ez a szakma, de csak ebben az évben tudtam valóra váltani az álmomat, megvettem a lemezjátszókat és a többi felszerelést.

Nem bizonytalanított el az, hogy rétegzenéről van szó?

— Szerintem pont ez a vonzó az egészben. Én szeretném, ha minél többen kedvelnék ezt a stílust, de nem akarom, hogy divatból járjanak a bulikra. A technót nem lehet annyira megunni, mint például a slágereket. Ha jól mixelsz, egy technoszámot akár húszféleképp tudsz értelmezni, attól függően, milyen számot teszel fel előtte meg utána. Magad változtatod a szám hangzását, ha az előző számból belehúzod ebbe a magas hangokat, másikból a mélyeket, vagy ahogy te azt jónak látod. Ez a jó mixelés titka, hogy úgy menjenek át a számok, hogy azt észre se lehessen venni.

Mennyi idő alatt lehet ezt elfogadhatóan megtanulni? Segített valaki?

— A tehetségtől függ, körülbelül fél év kemény gyakorlással már jól lehet játszani. Nekem nem segített senki, de minden bulin figyeltem a DJ játékát, és abból sokat tanultam.

Miért lemezjátszókon mixelsz bakelit lemezekkel, és nem cd-lejátszókon cédékkel?

— Így élethűbb ez a zene, még ha gépzenéről is van szó. Ha bakelittal dolgozol, a saját kezeddel húzod a lemezt, oda állítod a számot, ahová akarod, mindent a saját erőddel csinálsz, nem gombok nyomogatásával. A fő előny viszont  a hangzás. A bakeliton sokkal mélyebbek a basszusok és élesebbek a magas hangok, mint a cédén. A zenének itt szélesebbek a határai. A hátránya viszont az, hogy könynyebben karcolódik.

Mennyi lemezt vásárolsz?

— A kínálattól függ, általában 10—15-öt havonta. Most kb. 50 van, ennyivel egy három órás bulit el lehet látni. Egy lemezen átlagosan 3—4 szám van. Előfordul, hogy rátesznek egy-két végtelenített számot is, amely azt jelenti, hogy gyárilag megkarcolják a lemezt, és a tű nem ugrik át, hanem körbe-körbe játssza a számot. Ezek nagyon alkalmasak a kísérletezésre.

Más stílusban is kutatsz?

— Inkább ebben akarok tökéletesedni. Kevés olyan DJ van Szlovákiában, akik igazán jól játsszák ezt a kemény technót, szeretnék közéjük tartozni, mintsem hogy mindenfélét középszinten vállaljak. A DJ-k száma két év alatt megháromszorozódott. Sok lehetőség van lemezlovassá válni. A befutott DJ-k tanfolyamokat is nyitnak. Befizetsz 3000 SK-t, megtanítják az alapdolgokat, esetleg elvisznek fellépni valahová. A klubokba általában demofelvételek alapján hívnak meg játszani.

Hogy készül egy techno szám?

— Egy egyszerű szám készítéséhez elég egy számítógép egy jó programmal, a komolyabb techno készítéséhez viszont már ún. emulátort használnak, Ez egy billentyűzettel ellátott „zenedoboz", melybe megközelítőleg 500 effektust, basszusmintát, dobalapot játszanak be gyárilag, amihez további több száz effektust lehet beprogramozni számítógép és szintetizátor segítségével. Rengeteg variáció készül így.

Példaképeid?

— Szlovákiában kétségkívül DJ Toky, a külföldiek közül Umek, Adam Beyer...

Kedvenc klubod? A Metrón kívül...

— Sok helyen ezen kívül nem voltam. Jártam a pozsonyi U. Clubban is, de ott nem igazán tetszett a hang- és fénytechnika, egyébként nagyon hangulatos klub, valódi underground jellege van. Ez egy atomtámadás előtti fedezék volt a világháború alatt, és meg is tartották  a formáját. Továbbá voltam egy-két Boomerangon (negyedévenként megszervezett technoparti Pozsonyban — szerk. megj.) is.

Művészneved (DJ Gala)  városod nevéből merítetted?

— Nem, a kereszt- és vezetéknevem első két betűjét kötöttem össze (GAlik LAjos).

Meg lehet techno DJ-ként élni Szlovákiában?

— Ha van neved, akkor nyugodtan megélsz belőle. Persze minden hétvégén kell játszanod, és minél jobban, hogy állandóan meghívjanak.

Üzenet azoknak, akik tartózkodnak az elektronikus zenétől?

— Előbb látogassanak el egy ilyen rendezvényre, csak azután ítéljenek. Az emberek az ilyen partikon a zenével mulatnak és nem egymással, ugyanakkor nagyon közvetlenek és barátságosak. Érdemes kipróbálni.

És végül következett a várva-várt  ízelítő DJ Gala tudományából. Lali igazolta állítását, miszerint ő is formálja egy szám hangzását: Zizi labor és az asszonykórus a’la technohit of summer 2000. Miért ne? Járjanak utána!

Sakáltanya

A 21 éves Violet Sanford (Piper Parabo) New Yorkba érkezik, mert énekesnő szeretne lenni. Sajnos azonban egyetlen kiadóban sem jár sikerrel. Hogy fizetni tudja a lakbért, beáll a híres-neves Coyote Ugly klubba, ahol a lányoktól sok mindent megtanul. Egyre merészebben táncol és énekel, s így fantasztikusan kiegészíti a csapatot. A lányok, Cammie, Rachel, Zoe és Violet, vagyis Jersey egyre több vendéget csábítanak be a mulatóhelyre. Violetre azonban még vár az igazi fellépés...
David McNally amerikai rendező eddig jobbára videoklipeket és televíziós reklámokat készített, és a Sakáltanya az első egész estét betöltő filmje. Óriási sikerre sajnos a gyengécske forgatókönyv miatt nemigen számíthat, azt azonban meg kell hagyni, hogy igazán szép bártündéreket válogatott öszsze. Magát a főszereplőt is több ezer jelentkező közül választották ki. Feltűnik még a vásznon a csodálatos testű Tyra Banka modell is, Violte papáját pedig a nagysikerű John Goodman alakítja.
Végül még egy érdekesség: az igazi Coyote Ugly bár az East Willage-i 1. Avenue-n található — természetesen New Yorkban.

 Vissza a tartalomhoz

Verések és lázadás

Miniinterjú Takáts Tamással

— Milyen volt a te ifikorod?

Viszonylag boldog gyermekkorom volt. Aranyos,  „jófejű" szüleim voltak. Attól szenvedtem néha , hogy utáltam a többi gyereket, mert állandóan verekedtek. Máig is fenntartom azt a nézetemet, hogy olykor a gyerekek borzasztóan kegyetlenek tudnak lenni. Viszonylag gyenge srác voltam, talán azért, mert hirtelen megnyúltam. Állandóan mindenki engem vert, mert magas vagyok. Ilyen „terrorista" társaságú gyerekek közt nőttem fel. Ez az egyetlen dolog, ami árnyékot vet a gyermekkoromra.

— Jellemző rád az állandó lázadás. Lehet, hogy ezért törvényszerűen át kellett esned néhány verésen.  Magam is emlékszem, hogy például egyszer a Pepsi Szigeten Coca Cola pólóban léptél fel...

Voltak dolgok, amik már ifjú koromtól lázadásra késztettek. Textilipari szakközépiskolát végeztem, érettségi után hat hónapig dolgoztam a textilgyárban, ahonnan aztán kivágtak, mert állítólag demoralizáltam a munkásokat, mivel munkaidő alatt Hemingway Az öreg halász és a tengerét olvastam. Gépkezelő voltam, ha szóltak, hogy nyomjam meg a gombot, akkor megnyomtam. Attól még lehetett volna olvasni... Utána tetőfedő lettem, majd elmentem a tanárképző főiskolára, de ott sem maradtam tovább egy évnél.

— Hogyan kerültél először kapcsolatba a zenével ?

Viccesen úgy szoktam mondani , hogy  minden egészséges és becsületes fiú 13 és 20 éves kora között benne van valamilyen zenekarban. Aztán  persze abbahagyja, mivel rájön, hogy nem tehetséges, elmegy becsületes embernek, autószerelő  lesz belőle, vagy gyári munkás. Én eleinte dobos akartam lenni az Avantgarde együttesben (melyben azt terveztük, hogy a Pink Floyd vetélytársai leszünk), de szüleimnek nem volt pénze dobfelszerelésre, ezért végül úgy döntöttem, hogy énekes leszek. Megtanultam a híres nótákat, Paul McCartneytól Led Zeppelinig mindent játszottunk. Boney M-et is, amit nagyon utáltam, de kellett, mert nagyon népszerűek voltak. Így  tanultam meg a szakmát. Most, mikor már csak saját számainkat éneklem, és látom azok fogadtatását, úgy vélem, jó, hogy akkor nem volt pénz a dobokra...

Színes Randevú

Lakodalom volt a mi utcánkban

Október 14-én szombaton Búcson fogadott örök hűséget egymásnak Csenger Ferenc, a Randevú szerkesztő-műsorvezetője és Panyik Krisztina, a rádió magyar adásának gyártásvezetője. Saláth Richárd fotóival kívánunk nekik hosszan tartó házaséletet!

Bak-Szűz, Föld-Föld

Két fegyelmezett jellem, közös érzék a szervezés és a szerzés tekintetében, kitartás, törekvés. Mindketten biztonságra törekszenek. A Bak komoly és lelkiismeretes, mellette a Szűz szabadjára engedheti titkos vágyait, hiszen partnere átvállalja a külvilággal való csatározást. A Szűz számára ez kellemes hátteret biztosít. A Bakot lenyűgözi a Szűz intellektusa, a felszabadult, önmagát biztonságban érző Szűz pedig kinyílik szexuális vonatkozásban is.

ÉRJ UTOL!
Várjuk a leveled: Randevú, Slovenský rozhlas RMV, Mýtna 1, P.O.Box 55, 817 55 Bratislava 15.
Várjuk az e-mailed: randevu@slovakradio.sk

Várjuk, hogy hívj: 07/ 54-414-511 vagy 07/52-491-444
Várjuk üzenetedet: 07/ 57-27-37-18
Vissza a tartalomhoz

Rocföldről érkezett

A kazetta, melyet a budapesti BIKINI Stúdióban vettek fel (hangmérnök Németh Alajos!), már a második anyaguk. Amolyan Best Of is lehetne, hiszen elég széles időszakot (1992-1998) ölelnek fel a dalok. A KONFLIKT számai egyébként több külföldi válogatáslemezre is felkerültek, hiszen sokat turnéznak pl. Németországban, és nem előzenekarként.

A Mea Culpát hallgatva rögtön világos, hogy a KONFLIKT nem a manapság divatos amerikai nyálpunk vonalat követi. (Lásd. INÉ CAFÉ, akik szerintem csak egy leányiskola teadélutánján léphetnének fel, nem punk közönség előtt.) Ők a nyolcavanas évek elejének new punk vonulatát követik, amikor még csak kezdett kirajzolódni a határvonal a hardcore és a punk között. Ezért is kerültek bele szerintem sample-ek az EXPLOITED: HORROR EPICS-éről a Toxická smrť című számba. Jellemzőek egyébként a lemezre a HC-s néhol már metálos gitárok, a hadarós szövegmondás, amikor két szót hallasz, közben meg lement egy sor. Jók egyébként a dallamos kórusok, a vokálokba Vigi is besegített az AURÓRÁBÓL. A súlyos gitárriffeket reggae-ska elemekkel hígítják a Nechcem s vami žiť... cimű számban. Két dalba beszáll Makovics Dénes is a szaxofonjával, amitől a Sloboda nagyon popos lett. Egyébként kíváncsi lennék rá, hogy az anarchista beütésű zenekar tudja-e, hogy az EGÉSZSÉGES FEJBŐR skinbandának is ő fújta a rezet a stúdióban...

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a KONFLIKT az általam ismert legkeményebb szlovák punkzenekar. Kíváncsi vagyok mivel rukkolnak ki legközelebb, remélem, akkor már csupa új dalt vesznek fel. Addig is az irokézfrizurásoknak a Mea Culpa kőtelező hallgatmány!
4MUSIC

Gamma Ray — még egyszer!

Rain: This is the World

Marty Friedman - introduction -

Molnár Márta egy cédén a magyar sztárvilággal!

Csak játék?

— Felmentem a kiadóba. Gajda László fogadott, elmondta, hogy tetszenek a dalok, de hogy tűzközelben legyek, költözzek fel Budapestre. Hát felköltöztem. Május volt, befejeződött a suli, hiszen idegenforgalmat tanulok az Ozorák magániskolában, másodikos vagyok, most fogom befejezni, szóval a nyári szünetben nyakamba vettem a várost. Jártam meghallgatáson kiadókban, együtteseknél. Például a Light nevű csapatnál. Lassacskán eljutottam George Bornhoz, aki felvállalta a produkciómat. Van egy stúdiója, neves zenészekkel dolgozik. Zámbó Jimmy meg a Fekete Vonat lemezein producerkedett. Bemutattak neki, fogadott, megtetszettem neki, s elkészült a Csak játék.

Ki írta a szöveget?

— Duba Gábor, a Bon Bon együttes szövegírója. Elkészült a dal, felénekeltem. Az Olimpia 2000 című cédére került, ami október másodikán jelent meg. Fontos, hogy a szakmának fel tudom mutatni ezt a dalt.

A cédén ott szerepel a Kozmix, a Romantic. Mindjárt a nagyok közé kerülni? Nem szokványos kezdés...

— Érzem a súlyát. Két hónapja voltam Budapesten, amikor eldőlt, hogy szerepelhetek a cédén. Sokan várnak. Pedig tehetségesek. Nagy szerencsém, hogy Gajda László személyében olyan emberre akadtam, aki megtartotta a szavát, teljesítette, amit ígért.

Molnár Márta most előszerződést tervez az Universal Kiadóval. Fél évre vagy kilenc hónapra. Demókat készítenek vele, próbálgatják az imázsát. És ha minden jól megy, néhány hónap múlva megjelenik az első nagylemeze. Ha van kedved, írj neki: e-mail: molnarmarta @hotmail.com. Ha pedig többet akarsz tudni róla, s az emlegetett dal szövegét is szeretnéd elolvasni, irány az internet: http:// marta.connect.to.

Jelenetek egy filmklubból

Mióta működik az NFG-1 Filmklub?

— Két évvel ezelőtt jött létre. Mi hatan filmeket készítettünk, és egy idő után úgy éreztük, hogy alapítani kell egy szervezetet (és meg is alapítottuk az NFG-1 klub non-profit kulturális szervezetet), amellyel pénzt tudnánk szerezni a filmjeinkre, terveinkre (egyébként összehoztunk már egy színházi előadást is). Mivel a városban kevés az ifjúsági kezdeményezés, megkeresett minket a polgármesteri hivatal szóvivője, és megkérdezte, hogy nem akarjuk-e mi fellendíteni a városban e téren az ifjúság kulturális életét. Megegyeztünk abban, hogy megkapjuk ezt a helyiséget, ahol az időtájt óriási rendetlenség uralkodott. És mint a mesében, kemény munkával kitakarítottuk.

Mi volt a célközönség?

— Mindenekelőtt megpróbáltuk megcélozni  a város fiatalságát, de főként a gimnazistákat és főiskolásokat. De természetesen a saját arcunk a legfontosabb.

Milyen módszer szerint választjátok ki a vetítésre kerülő filmeket?

— Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mára már nem is mi választunk filmeket, hanem a közönség soraiból bárki jelentkezhet is erre a feladatra. Legjobb, ha az egész hónapra előre tudjuk a programot, és a dolog pikantériája, hogy kb. fél éve nem avatkoztunk bele, mégis működik a dolog.

Milyen technikával dolgoztok?

— A vetítőnk kicsit régebbi típus, de a szombati vetítésekre épp megfelel. A Mediawave esetében természetesen más a helyzet, hisz ott már igényelünk jobb vetítőt is.

Nem gondoltátok, hogy a filmművészet túl nehéz lesz az itteni közönség számára?

— Szerintem itt jó a közönség, és mindig is volt rá igény, csak hát nem volt hova járjanak, és ezért otthon ültek.

Fesztiválokra is küldtök anyagot?

— A filmjeinket elküldtük egy csomó fesztiválra (ahol el is értek szép eredményeket — a szerk.) és egy idő után bekerültünk egy közegbe, és felfigyeltek ránk. Megszólított minket Hartyándi Jenö, a Mediawave igazgatója, aki az iránt érdeklődött, hogy mit és hogyan csinálunk. Az idők során egy baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, és a többi meg jött már magától.

Nem tervezitek egy saját filmfesztivál létrehozását?

— Már gondoltunk rá, de nincs időnk, hiszen még filmet sem tudunk készíteni egy ideje, mert a klub felőrli minden erőnket és időnket.

Mikorra alakult ki az a közönség, az a mag, amely most itt jelen van?

— Ez a közönség csak most, két év után alakult ki.

Meddig szeretnétek ezt csinálni?

— Amíg élünk.