Jobbról be

Benkő Géza újabb komáromi körei

— Kiss Péntek József szerződést ajánlott a Jókai Színházhoz. Én pedig elfogadtam.

Korábban is jelezte a színházigazgató, hogy ha lesz hely a társulatban, akkor szól?

— Augusztus harmincadikán szólt. Első gondolatom az volt, ezt meg kell beszélnem Annamáriával, a feleségemmel. Megkönnyebbült. A család szempontjából nagy előny, hogy nem kell ingáznom Komárom és Győr között. Hiába húsz perc vonattal az út. A próbák este tízkor fejeződtek be, reggel tízkor kezdődött minden elölről. Csak a vasárnapi és a hétfői szabadnapokra jöhettem haza. Kedd reggeltől szombat éjszakáig Győrben voltam. Kislányom, Rebeka pedig nagyon apás.

Hol laktál Győrött?

— A Cuczor Gergely utcában. Az egyik lakóházban, két emeleten mintegy huszonöt lakása van ott a színháznak. A Bartók utcában egy bérházban még ennél is több.

Harminegyedikéről elsejére ott lehet ezt hagyni?

— Csak a közös megegyezés alapján történő felmondás kérdése.

Jó így? Elszerződés, viszszaszerződés. Nem sínyli meg az ember lelke?

— Vannak, akik azt mondják, könnyebb menni, mint maradni. Mások szerint vétek maradni, ha menni akarsz. Úgy hozta a sorsom, hogy egy évadot sikerült Győrben töltenem. Talán több évad is lehetett volna. Ám a feleségem és a kislányom fontosabb! Döntésemben a családom is szerepet játszott.

És most hogy érzed magad? A Kölyök című musicelben két szerep, a Csongor és Tündében Csongor, az Amadeusban az egyik Ventichello szerepe vár az évad során, s ki tudja, mi még.

— Ennyi szerep előtt? Nagyszerűen. Remélem, az előadásokat látva, a közönség is elégedett lesz.

Győrött elég volt két szerep?

— Azért voltak mellette más munkáim is. Martin Šulík új, Krajinka című filmjében az Egyesült Államokba disszidálok. Igaz, ott nem forgattunk, „csak" itthon. A Tatabányai Jászai Mari Színházban pedig Schweizert játszhattam a Haramiákban Csiszár Imre rendezésében. A győri Nemzetiben nagy drukk volt bennem a Čapek fivérek színműve és a Bulgakov-dráma előtt. Kettőben bizonyítani ott annyi energiába került, mint itthon végigjátszani az évadot.

Idén a színpadon ünnepled a harmincegyedik születésnapodat. Mc Duftot, a filmest és Tedet, a kapitányt alakítod október huszonnyolcadikán szombaton este.

— Nagy ünneplésre nem számítok. Másnap is a Kölyköt játsszuk.

Ez az első „színpadi születsénapod"?

— A második. Amikor Nagyszombatból Komáromba szerződtem, mindjárt az első darabban, a Pletykák című vígjátékban főszerepet kaptam. Az előadás után édesanyám és édesapám a kollégáimmal együtt köszöntöttek fel. Nagyon meghatódtam.

eLÁZtam!

A hónap vicce: Móricka

— Móricka, kész a házi feladatod? — kérdi a tanító néni.
— A nővérem életére esküszöm, hogy megcsináltam, csak otthon felejtettem. — válaszolja Móricka.
Mikor hazaér nagy sírás fogadja, mindenki gyászol, az apja fogadja:
— Jaj, fiam! Szörnyűség történt. Meghalt a nővéred.
Móricka egy hétig otthon marad gyászolni. Egy hét múlva megy suliba. A tanító néni fogadja:
— Tudom, hogy nagy tragédia ért, de remélem a leckét sem hanyagoltad el, és bepótoltad.
— Az anyám életére esküszöm, hogy készen van, csak otthon felejtettem.
Amint hazaér, ismét csak sírás-rívás fogadja, az apja jön s közli:
— Tragédia, fiam! Meghalt az édesanyád.
Móricka újabb egy hetet otthon marad, majd a suliban a tanító néni a szokásos szöveggel fogadja:
— Részvétem, Móricka! Ez tényleg nagy sokk lehet neked, de remélem azért sikerült mindent bepótolnod.
— Igen, tanító néni. Az apám életére esküszöm, minden kész, csak otthon felejtettem...
Amikor hazaér ismét gyász, sírás fogadja, az apja jön s mondja:
— Csomagolj fiam, elköltözünk. Rontás van a házon. Meghalt a bátyád...
 

Vonat-sztori II.

Utazik a vonaton közös fülkében az amerikai, a német és a cigány. Egyszer csak nyílik a fülke ajtaja, s belép egy dúskeblű szőke bombázó. Leül. Pár perc múlva a csaj elszellenti magát. Eszméletlen bűz támad a fülkében, az amerikai, a gentleman rögtön megszólal:
— Oh, I’m sorry! Ne tessenek haragudni, én voltam az. Már az állomáson gyötört, reméltem kibírom... szóval sajnálom.
Eltelik pár perc, a csaj ismét szellent. Ismét bűz támad, a német azonnal magára vállalja:
— Entschuldigung! Elnézést, én voltam az. Babfőzeléket ebédeltem, s most kezdett hatni. Bocsánat, többet nem fordul elő.
Utaznak tovább, eltelik pár perc, a cigány feláll, s megszólal:
— Há’ én most kimegyek a retyóra! Ha ez a dzsúli mégegyszer elfingja magát, akkor az én voltam...
 

Olvasói viccek

Kösz a leveleket, továbbra is várom őket. A legjobb viccek közül íme néhány:
 
— Mi a különbség a 8 éves kislány, a 18 éves csaj és a 28 éves nő között?
— A 8 évest először lefekteted aztán mesélsz neki. A 18 évesnek először mesélsz aztán fekteted le. A 28 évesnél nincs mese...
Beküldte: Ticsiny

Csernobilban valaki egyszer azt mondta:
— Miért kellene a földeknek parlagon heverniük... És bevetette dohánnyal. Ebből cigit csinált és a dobozra ráírta:
„ Az egészségügyi minisztérium utoljára figyelmeztet..."

— Sajnálom, most már élete végéig le kell mondania a szexről. - mondja az orvos.
— De, hogy csináljam?
— Ugyan már! Csak kibírja valahogy azt az egy hetet...
Beküldte: Nedra

Megy a kis béka az úton, mígnem egy kereszteződéshez ér. A kereszteződésben jelzőtábla: „Jobbra a szépek, balra az okosak" Megszólal a béka:
— Mi a franc, akkor most szakadjak széjjel?!
Beküldte: El Gyurma, a Gitanes együttesből

— Mi lesz a szentjános bogárból, ha beveszi a viagrát?
— Állólámpa.
Beküldte: Szilvia

Döntse el: Iszik vagy vedel

• Az alkoholfogyasztás hatására Ön azt gondolhatja, hogy suttog, amikor pedig nem is.
• Az a-alko-hol ha-hadázsára Ö-ön izs í-íígy vog bezz-zéllni.
• Az alkoholtól az a kényszerképzete támadhat, hogy korábbi szeretői élnek-halnak azért, hogy Ön hajnali háromkor felhívja őket.
• Az alkohol egyik hatása, hogy Ön képtelen visszaemlékezni, hogy az a gyanús színű és szagú folt hogy került a nadrágjára.
• Az alkohol hatására titokzatos szőnyegnyomok jelenhetnek az Ön homlokán.

• Ami engem illet, addig nem áll össze újra a Beatles, amíg John Lennon halott.
• (George Harrison)
• Csak vártam és vártam, s amikor nem jött semmi üzenet, tudtam, hogy csak tőled lehet.
• (Ashleigh Brilliant)
• Madonna olyan szőrös, hogy amikor felemelte a karját, azt hittem, Tina Turner van a hónaljában.(Joan Rivers)

Hülyegyerek az édesanyjához:
— Anyúúú! Kimehetek?
— Ki.
— Hát én...

— Anyúúú! Mi az ott?
— Tehén.
— Tehén? Hol?

A pathi PARTI

Ketten indultunk el egy Felíciával, aztán még három stoppos társult hozzánk. Somorjai színjátszósok voltak, régi ismerősök, így ezért sem mondhattunk nemet.
Mivel kicsit korán érkeztünk, nem volt más megoldás, mint keresni egy helyi szórakoztatóipari központot, ahol kedvünkre dönthettük magunkba „jókedvünket".
Tizenegykor elindult a móka, megkezdődött a műsor, mégpedig a kempo karate bemutatóval, amitől többet vártam. Legalább annyit, amennyit tavaly. Aztán ott volt Dubcsek is, akit már sokan a Slágerrádió minisztárjaként kezelnek, és aki most is a poénok hadát küldte ránk. Ezt persze sem a közönség, sem én nem vettük észre, bár néha valaki felkacagott. Így hát inkább éneklésre (persze ez is a programban volt) adta fejét, ami tényleg jól ment neki. És jó, hogy ott volt...
Csakúgy, mint a már említett somorjai diákok részvétele is megnyugtató volt. Hogy kikről is van szó, azt hiszem már mindenki sejti, de azért megpróbálok megküzdeni nevük leírásával: Noli me tangere. Na, szóval ők adták elő a Jókai Napokon nívódíjjal kitüntetett előadásukat, amely elég nézhetővé sikeredett. Csak a közepénél akadtak gondok, mint ahogy náluk az már lenni szokott. Egyébként tetszettek! És ott voltak az ifjú rapperek Komáromból, akikről inkább nem nyilvánítok véleményt, mert még... Na mindegy, mindenki el tudja képzelni, mit tudhat egy komáromi csapat, mégha táncolni úgy ahogy, tudnak is. Meg mennyivel szebb, ha inkább citerázik valaki. Most nem a rapzenével van bajom, hanem...
Délután fordult a kocka (meg a világ is körülöttem), a Bikini került a középpontba. Beszélgetés a Bikinivel, foci a Bikinivel (a Magyar Koalíció Pártja Kupáért — amit győztesként vissza is vittek politikusaink), sikerkoncert a Bikinivel, ünnepélyes fogadás a Bikininek (és nekünk), másnaposság Bikini nélkül.
Én nagyon jól éreztem magam...

EDDA-Ifi tábor, Gombaszög, 2000. szeptember 1-3.

Másnap viszont az ébredőket csodálatos napsütés köszöntötte. Szórakozásra, barlangnézésre, játékra, sportolásra ideális idő. A táborban több ételt-italt árusító sátor üzemelt nonstop nyitvatartással, úgyhogy minden adva volt. Az Edda együttes tagjai — Pataky Attila, Gömöry Zsolt, Kicska László, Alapi István és Hetényi Zsolt —  a tábort szó szerint értelmezték, mindenütt ott voltak. Aki társalogni akart velük, vagy éppen autogramra vadászott, és kellő türelme is volt, biztos, hogy nem csalódott. S közben Gombaszög legendás népzenei színpada fokozatosan rockbarlanggá alakultak.

És elkezdődött a fesztivál. Az otthoni All Devils rokonszenves, de kemény zenéléssel melegítette a hangfalakat. A punk-elemekkel tarkított rockzene sikere nem maradt el. Ezt követően lépett a dobogóra  a Both Sándor, Ivancsik „Isö" Sándor,  Tribulik Dusán és Horváth István alkotta négyes, és következtek a dallamos heavy metál percei. Nevüket azért soroltuk fel, mert a csallóközi Paranoid együttes utolsó fellépésére került sor ebben a felállásban.

Harmadiknak pedig az e tájon  már supergroupként is nyilvántartott Sexit robbantott. Mikor előadásukban felcsendült a Monthy csárdás (vájtfülű zenészek szerint is kristálytisztán!), már mintegy kétezresre duzzadt a tömeg.

Az idén húszéves fennállását ünneplő EDDA már az idei nyár elején lecsapott egy fergeteges felvidéki turnét, de ekkora sikerre talán még ők sem, sem a főszervező Eló-Koncert nem számítottak. Elemében volt a zenekar és a közönség egyaránt. Pataky Attila pedig nagyon jó mestere annak, hogy a jelenlévők érezzék: ez egy ünnep valamennyiük számára. Jó másfél óra sziporkázó előadás után valaki már a Hűtlent követelte. Erre Attila: „Hol van az még, testvér?! Vagy azt akarod, hogy vége legyen?!" És ekkor   jöttek az első esőcseppek. Attila összekulcsolta a kezét: „kérjük az égieket...". És meghallgatásra talált! Szentségtörés lett volna akkora bulit kettétörni! Még több mint egy órán át csendültek fel két évtized legnagyobb Edda-slágerei, és mikor a Kölyköd voltam után az EDDA-fiúk már harmadszor jöttek vissza a közönség üdvrivalgását hallatán, akkor nyíltak csak meg az ég csatornái. De még mennyire! Ám akkor már eshetett... (és esett is — tíz órán keresztül.)

És végül az EDDA-rajongók számára két jó hír:

1. Az együttes még a koncert alatt bejelentette: az EDDA jövőre is tábort ver Gombaszögön!
2. Az Edda-fórumon Isö megkérdezte Pataky Attilától, hogy miért nem játsszák koncertjeiken sohasem az ő egyik kedvenc Edda-számát: A játék véget ért-et. Attila válasza: „Nagyon szívesen eléneklem, de majd akkor, ha aktuális lesz. Azonban egyelőre úgy érzem, hogy számunkra a játék még távolról sem ért véget!"

Így legyen!

A diákolimpia hőse

Alemayehu Sara dániai győzelme

Kényelmes volt a szálloda?

— A Hotel Skandinavia első emeletén kicsik ugyan a szobák, de praktikus  berendezésük.

Mennyi időt töltöttél a hotelszobában?

— Keveset. Maga a verseny két napos. Öt óra elmélet az egyik nap, két nap múlva ugyanannyi gyakorlat. A többi napon rengeteg program várt ránk.

Halljuk! A városnézésen kívül mi minden még?

— Például az a kutatóközpont, ahol az energiahasznosítás jobb és jobb feltételeit, a környezetkímélő energia-előállítás újabb lehetőségeit kutatták. Vagy a vaskorszaki falu, ahol úgy lehet élni, ahogy az akkoriak éltek. Akár családostul oda lehet költözni, úgy öltözködni, azt csinálni, amit a régiek, főzni is, s megenni az ételt. Kipróbáltam a búzaőrlést. Azután voltak még várak, hajók, planetárium. Program program hátán.

A legfontosabb mind közül maga a diákolimpia lehetett. Öt óra egyszerre igencsak fárasztó lehetett.

— Ki lehetett közben menni, de csakis kísérettel, hogy ne csaljunk.

Utánaszámoltam, ötvenhárom országból kétszáznál is többen lehettetek Koppenhágában. Ennyi ember egy laborban?

— Egy laboratóriumban húszan dolgozhattunk, ugyanis több laborban zajlott a verseny. Az elméleti részt pedig két hatalmas teremben bonyolították le.

Közben, ha jól tudom, pontoztak a kémiai szaktekintélyek.

— A feladatokat szlovákul, részben csehül kaptuk meg, a cseh és szlovák delegáció professzorai egy éjszaka fordították le azokat angolból. Ennyi időt kaptak a dán szervezőktől. A szlovák professzorok nem győzték a hajtást, ezért szóltak cseh kollégáiknak, hogy segítsenek már. A megoldásokat a saját tanáraink értékelték. Azután kaptak egy időpontot a dán pontozótól, felkeresték, s akkor alakult ki a végeredmény. Az csak az eredményhirdetésen derült ki, hogy idén hatvan bronzérem, negyvennégy ezüstérem és huszonnégy aranyérem került kiosztásra.

Tavaly Thaiföldről bronz, idén Dániából arany. Gyors a tempó.

— Hálás vagyok az eddigi kémiatanáraimnak. Fröchlich Gusztávnak, Dávid Bélának, Kiss Lászlónak és a szlovákia összpontosítások valamennyi professzorának. Hosszú az út egy diákolimpiáig, három összpontosítás tesztjei, feladatai, megoldásai, azután a Kémiai Komisszió döntő szava, de mégis megéri. Már ez az életem. Idén kezdem tanulmányaimat a Komenský Egyetem kémia szakán.

Galánta: megnyílt az ország első magyar—angol nyelvű gimnáziuma!

Gökereink

Hogyan jutott eszedbe a szobrászatnak ezt a fajtáját feltalálni?

1992-től tudatosan foglalkozom pszichotronikával, ezoterikával, alternatív gyógyítási módokkal. Intenzíven keresem a választ arra a kérdésre, vajon mi lehet életem legfőbb vállalt feladata, melyik a számomra járható út, jelenlegi földi életemben milyen szerepet játszanak a kristályok, ásványok, fák, gyökerek. A választ régóta magamban hordozom, csupán ki kellett bányásznom valahonnan a mélyről. Fákat telepítek a kertembe, melyek majd az elkövetkező generációt fogják szolgálni. Addig, amíg fel nem cseperednek, és nem áramoltatják magukból az éltető energiát — a száraz, korhadt gyökerekkel foglalkozom. Látszatra halott faanyagról van szó, a kutyának sem kellenek, az emberek szidják, amikor időnként beléjük rúgnak és ők ellenállnak, nem mozdulnak.

Művészet ez?

Nem, pontosabban nem az én művészetem, hanem a természeté. Ezeket a gyökereket nemén alkotom, hanem rájuk találok, megtisztítom, s csak annyit alakítok rajtuk, hogy könnyebben kisugározzák a bennük rejlő üzenetet. Amint a tisztítás, alakítás és kezelés után kibogozom a gyökér üzenetét, a név és a külső megjelenés egyértelműen elárulja a belső tartalmat. Az általános üzenet a gyökerek alapfunkciójából ered: segítenek megállni a helyünket az életben, segítenek, hogy ne csúszszon ki a talaj a lábunk alól.

Hogyan adja át a gyökér az üzenetet?

Az aktivált gyökerekre jellemző speciális energia ösztönöz bennünket, hogy megtaláljuk belső, magasabb énünket. A gyökér átadja kódolt üzenetét és ezt mi, ha nyitottak vagyunk, nem vagyunk görcsös akadályokkal telítve, képesek vagyunk megfejteni és szinte azonnal észlelhető némi változás az életünkben, de az eredményhez rendíthetetlen hitre van szükségünk. A gyökereknek az igaz értéket sugalló üzenetét példázza az is, hogy a mai napig nem sikerült olyan gyökeret találnom, melynek  fő mondanivalója a pénzszerzés lenne. Valószínűleg arról van szó, hogy az emberi hiányosságok kiküszöbölésével, életvitelünk és hozzáállásunk megváltoztatása után a siker és a pénz magától értetődő dolgok lesznek.

Az általad vélt üzenetet vajon mások is képesek felfogni?

Tudom, hogy az ún. gyökér-újraélesztési elméletem nem vált ki általánosan megértő fogadtatást. Aki ezt nem képes „megemészteni", az összpontosítson a gyökér külső megjelenésére, már ezáltal is kellemes esztétikai élményben lehet része. Ám lebilincselő élmény volt számomra az, hogy a legutóbbi kiállításom néhány látogatója úgy állt hoszszú ideig egyes kiállított gyökerem előtt, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Ezek az emberek képesek voltak rövid időn belül felfedezni azt a belső tartalmat, amiről ez az egész „mese" szól. Akkor láttam, hogy van értelme taposni ezt az utat.

Tejben–vajban

Habán Ottó — Gömörországból egy nagy csallóközi cég élén

Nevezhetjük ezt úgy,  hogy ez egy megvalósult gyermekkori álom?

— Egyáltalán nem szövögettem ilyen álmokat gyermekkoromban. Elég kacskaringós út vezetett a rimaszombati gimnáziumból idáig. Eleinte orvos akartam lenni, fel is vettek a pesti egyetemre, de az itthoni minisztériumtól nem kaptam meg az engedélyt, hogy kimehessek. Akkor még szükség volt erre. A katonaság után Brünnben szereztem diplomát. Különböző helyeken dolgoztam, az egészségügyben, a postán, a Csemadoknál, újságoknál... Mikor megszűnt a Nap című lap, elhatároztam, hogy megpróbálok a saját lábamra állni. Egy komoly céget menedzseltem, és úgy tűnik, sikeresen, mert ezt követően kértek fel 1998-ban, hogy álljak a Medmilk Trade Rt. élére.

Akkor legalább azt elmondhatjuk, hogy ma már tejben-vajban fürdesz...

— Elmondhatnánk, ha a cég ideális körülmények között működne, de ez nem egészen így van. Rengeteg problémát kellett és még kell megoldani, hogy ez így legyen. De az eddigi másfél év erre joggal ad biztatást. Az elején kicsit izgultam, de nem tartottam tőle. Ezt megelőzően ugyanis soha nem irányítottam termelői céget, ám úgy néz ki, hogy ez inkább előnyömre szolgált, mint hátrányomra. Bebizonyosodott, hogy jó lehet, ha valahol a „külső világból" próbálkoznak az újítással, mert a régi rókák, a szakmabeliek olykor túlságosan behatároltan, alulról próbálják kezelni a problémákat.

Van különbség tej és tej között?

— Óriási különbségek vannak. Bár a jó minőségű alapanyag a legfontosabb, nagyon sok függ a befektetett alapanyagoktól, a használt technológiától és nem utolsósorban a szakmai hozzáértéstől. Azt hiszem, hogy nyugodtan elmondhatom, hogy az előírt normákat az általunk gyártott termékek magasan teljesítik. Termékeink már a világ 32 országában megjelentek, nemcsak Európában, hanem még Brazíliában vagy Argentínában is.

Most már úgy érzed, hogy megtaláltad azt a helyet, ahol végképp megállapodhatsz?

 — Az embernek mindig vannak céljai, tervei a jövőre nézve, de most energiám túlnyomó részét a gyár irányítása köti le. Nagyon fontos a számomra, hogy a jövőben is a régió legmeghatározóbb tejüzeme legyen. Már csak azért is, mert csaknem kétszáz embernek ad munkát.

A példád látszólag azt igazolja, hogy egy-egy sikeres pályafutáshoz nem is a specifikus iskolai végzettség a legdöntőbb kritérium. Szerinted mik a legfontosabb elvárások azokkal szemben, akik esetleg követni akarják a példádat?

— A szakmai vonzalomra azért szükség van, de szerintem elsősorban nagyon jó szervezőkészség kell hozzá. Össze kell tudni állítani egy olyan csapatot, akikre az ember támaszkodhat. Ide tartozik még a piaci viszonyok helyes megítélése, a nyelvtudás és a jó retorikai képességnek is nagy szerepe lehet.

Valaki azt mondta nekem, hogy a szép fehér színű tejen kívül van még egy folyadék, amely nagyon fontos a számodra, és bizonyára még a tejnél is jóval többet fogyasztasz belőle, bár nem táplálékként...

— Igen, és ez a benzin. Gyermekkoromtól rajongok a motorokért. Kissrác koromban őrült motorosként tartottak számon. Minden érdekelt, ami pöfékelt, mozgott, robogott. A kamionok, a versenyautók... Nem létezik, hogy kihagyjak például egy Forma–1-es futamot. Ez egyben a hobbim is. Valamikor régen vettem egy totálisan lerobbant Renaultot, magam bütyköltem a karosszériától kezdve a motorig. Igazi csodának számított. Azóta több kocsim is volt, ma a Honda márka a kedvencem, a garázsomban is az áll.

És ha otthon vagy, mi a legjobb eszköz számodra a kikapcsolódáshoz?

— Elég későn, harmincévesen nősültem. A legtöbb időt, amit szabadidőnként lehet felfogni, legszívesebben a családomra szánom. Kislányunk 13 éves, kisfiunk pedig 12, akiben már most fel lehet fedezni a focitehetséget. Lehet, hogy ez egyszer még jól jön Dunaszerdahelyen...

Sikereidben, kudarcaidban volt-e valaha része annak, hogy magyar vagy — Szlovákiában?

— Erősen kötődöm a nemzetiségemhez, úgy kultúrában, mint történelmekben vagy elvekben egyaránt. Én mindig keményen kitartottam amellett, hogy magyar vagyok, soha ebből semmilyen hátrányom nem származott. Büszke vagyok arra, hogy egyszerre két kultúrát sajátítottam el. Teljesen egyetértek Bajnok István komáromi gyermekpszichiáter barátom véleményével, hogy a hontalanság és a nem behatároltság tudathasadást okoz az emberekben. Szlovák barátaim  mind tudják, hogy magyar vagyok, és így fogadnak el. Általában azt a magyar nemzetiségű embert nem tudják elfogadni, aki nem meri magát vállalni. Az ilyennek kirekesztettségi érzése lehet, hogy ide nem tartozik, oda meg nem fogadják be. Az embernek soha sem szabad megtagadnia származását. Én a ma napig, itt, Csallóközben is megmaradtam palócnak, gömörinek a szívemben. Nagyon tisztelem és becsülöm a palócokat, büszke, de rendkívül jó szívű emberek vannak közöttük. Erkölcsileg az a legfontosabb, hogy az embernek mindig tudatosítania kell, hogy honnan jött, és hová megy. Merjünk vállalni, merjük megmutatni, hinni, hogy magyarként is lehet tenni, alkotni és jól élni.

A szerelem anatómiája

Krakkó – „ÉREZD MAGAD JÓL" –túra

ROCKEREK UTÁN ISTVÁN KIRÁLY!!!

Az alapítvány kuratóriumának tagjaival készülő beszélgetésem előzményeként ezen és hasonló gondolatokon morfondíroztam, miközben meghatottan álltam Somorja legújabb nevezetessége, a SZENT ISTVÁN-szobor előtt. Nem sokkal ezután Bittera István, Varga János és Csáder Alfréd mérnök úr körében  már pontos képet kaphattam tevékenységükről, eddigi eredményeikről.

Mi volt az indítéka, hogy alapítványt hozzatok létre?

J.: 1992-ben néhány barátom társaságában megszületett az ötlet, hogy Freddie Mercury emlékére, az AIDS elleni aktivitások részeként állítsunk szobrot a rockélet koronázatlan királyának. Eltökéltségünk szilárdságához nem fért kétség, ám  jogi formát kellett találnunk ahhoz, hogy elgondolásunkat megvalósíthassuk. Így hoztuk létre és jegyeztettük be 1992. december 14-én az IMMORTAL ALAPÍTVÁNYT.

Milyen volt a környezet fogadtatása, amikor előálltatok tervetekkel?

I.: Eleinte nem nagyon hittek munkánk sikerében, de az emlékpark létrehozásához szükséges terület jóváhagyásával a városi  önkormányzat megadta nekünk a lehetőséget és az esélyt a bizonyításra. A munkálatok megindulása után kölcsönösen megtaláltuk egymást a tenni akaró és segítőkész társainkkal.

Ez azt jelenti, hogy nem azonos az induló gárda és csapat mai felállása?

A.: Csupán kisebb változások történtek. Almási Péter, Bittera István, Varga János, Nagy László, Nagy Tibor a kezdetektől tagja az alapítvány kuratóriumának, de Szudor György — aki szintén az alapítótagok közt szerepel — is tevékenyen résztvesz alapítványunk munkájában. Bódis Gyula és én csak később csatlakoztunk a fiúkhoz.

Alfréd, téged például mi vezetett az alapítvány háza tájára?

A.: Egy esti futásom alkalmával történt, még valamikor 1993-ban, hogy a park irányában mozgolódást észleltem. Nem mindennapi dolog, hogy késő este lapátoló fiatalok munkálkodjanak közterületen. Akkor már rendezték a parkot. Megálltam mellettük. Szó szót követett és gyorsan összebarátkoztunk.

J.: Mi kértük fel Alfrédot, hogy csatlakozzon hozzánk. Beleegyezésének és tényleges segítségének nagy hasznát vettük, különösen a Mečiar kormány idején az ügyintézéseknél, amikor a megváltozott törvények jóvoltából az alapítványt újra be kellett jegyeztetni.

Milyen célokat tűztetek magatok elé?

I.: Elsődleges célunk az emlékpark létrehozása, az AIDS- és kábítószer-ellenes küzdelem minden irányú támogatása, a fiatal tehetségek pártfogolása — különösen a helyi és regionális fiatal zenekaroké — volt,  de alapszabályunkba a keresztény eszmeiség felkarolását is beépítettük.

Megvalósult terveitek, eredményeitek?

J.: Az emlékparkban mára négy elhelyezett domborművel négy szikla áll. Az elsőt, a Freddie Mercuryt ábrázolót 1993. október 1-én, az Angol Királyság nagykövetének kulturális attaséja, Michael Barnard leplezte le a nagyközönség előtt. A park arcképcsarnokába 1994. szeptember 17-én John Lennon, 1995. szeptember 8-án Jim Morrison és 1999. augusztus 27-én Kurt Cobein domborművei kerültek, melyek szobrászunk, Oskar Košecký kézügyességét dicsérik. A domborművek leleplezését követően fellépési lehetőséget biztosító, a drog elleni küzdelem jegyében zajló jótékonysági koncerttel fejeződtek be az átadások. Lehetőségeinkhez mérten támogatásokkal járultunk hozzá a miénkhez hasonló jellegű szervezetek és a célkitűzéseinkben szereplő témakörrel foglalkozó kezdő művészek munkájához. És itt volt persze a legutóbbi: a 2000. augusztus 20-án utcabállal és tűzijátékkal záruló rendezvényünk, a somorjai művelődési ház előtti parkban felállított Szent István -szobor felavatása.

Ez utóbbi rendezvényetek valamiképpen kilóg a sorból. Miért?

A.: Igen is, meg nem is. Az emlékpark rockhalhatatlanjainak a sorából biztosan. Tény, hogy az idei év terveinek megbeszélésekor nyilvánvaló volt számunkra, hogy folytatni akarjuk szoborállításaink tradícióját, s az is, hogy a millenniumi évben olyan maradandó értéket szeretnénk magunk után hagyni, amely korhatár nélkül szólítja meg az embereket. Így esett a választás Szent István királyunk emlékének megörökítésére. Kísérő programjával természetesen ez a rendezvény is magán viselte az ifjúság jegyeit, és teljesen apolitikusra szerveztük.  Jóleső érzés, hogy erőfeszítésünk pozitív visszajelzéseket váltott ki.

Egy ilyen nagyszabású rendezvény megvalósítása nagyobb fizikai és anyagi hozzájárulást igényel az eddigieknél. A kivitelezé-sét megtudtátok oldani önerőből?

J.: Az önkormányzat hozzájárulása, az alapítványok, vállalkozók és egyéb támogatók adományai nélkül nem lettünk volna képesek megvalósítani elgondolásunkat. Sőt, az egyik támogatónk – Izobau Faragó – az építkezési engedélyek intézésén kívül anyagiakkal, gépekkel, építőanyaggal, s még  fizikai munkával is hozzájárult tervünk kivitelezéséhez és a végső sikerhez.

Úgy érzem, egy kicsit városszépítők is vagytok. Mi az, amivel legközelebb előrukkoltok? Mik a távlati terveitek?

I.: Nem távlatokban, elérhető célkitűzésekben gondolkodunk, ezért általában csak a következő év terveire összpontosítunk. Csak az egyes konkrét feladatok elvégzése után jelölünk ki újabb célokat. A jövőben folytatni szeretnénk a megkezdett munkát.  Már folyamatban vannak az emlékpark tovább építésének és szépítésének munkálatai. Ezúttal Jimmy Hendrix domborművét szeretnénk elhelyezni a parkban.

A.: Legutóbbi rendezvényünk sikerén felbuzdulva szeretnénk augusztus 20-át természetes ünneppé avatni a somorjai és környékbeli polgárok számára, hagyományt teremtve államalapító királyunk emlékének ünnepléséből.

J.: Hozzátenném még, hogy tevékenységünk mindenkor anyagi lehetőségeink függvénye. Alapítványunk ugyanis – jórészt – közadakozásokra támaszkodva fejti ki tevékenységét. Szívesen fogadunk mindennemű hozzájárulást, támogatást.

Kívánok további jó munkát, sok sikert és hogy az IMMORTAL ALAPÍTVÁNY neve éppúgy bevésődjön a köztudatba, mint az általuk pártfogásba vett halhatatlanok nevei!

Sport a Hálón

Kovács Ágnes, olimpiai bajnok

Western-hősök Kabátfalun

Történet Ontarióról, Mohikánról, Főnixről, Bolygóról. Sanyiról és Péterről. Egy feleségről, két barátról. Meg a vadnyugatról.

— Hulladékfából készült minden épület — avat be a büszke gazda — Évente olajozom. A filmekben láttam ezeket a feliratokat, s jártam hazai és magyarországi rancsokon. Minden természetes alapanyagból készült. A tető például nádból.
Mayer Sándornak különös lovai vannak. Wals Spar Brad. Ez a fajtájuk. Azt mondja a fiatal férfi, az országban most csak ő tenyészt ilyen lovat. Felesége pedig Basset hound kutyákkal foglalkozik, melyeket angol vadászatokon lát az ember. És folytatódik a Pony Ranch története. Tavaly ősztől a huszonnégy éves Ferenczi Péter is betársult.

— A nagymamám falujában élt egy ember, nála kezdtem lovagolni egy pónin — meséli a srác — Kamaszként azután egyetlen westernfilmet sem hagytam ki. Sanyi bemutatóját egy falunapon láttam. Tetszett, hogy úgy bánik a lóval, mintha a barátja lenne. Egy közös ismerősünkön keresztül találkoztunk. Elkezdett tanítani lovagolni, azután elmentünk Csehországba egy kis westernfaluba. Ott határoztam el, hogy veszek egy lovat, s társulok a Pony Ranchhoz, mert közben jó barátok lettünk. Mohikán most nincs itthon. Nyitrán képzik a lóképzőben. Kéthetente megyek én is westernlovaglást tanulni.

Sanyi lova Ontarió most is büszkén lépdel a tűző napon. Ilyen szívósnak mutatkozott akkor is, amikor a férfi meglátta. És azonnal tudta, megveszi. Főnix Phoenix városából, az Óperencián túlról került Kabátfalura. Arizóna lovas vidék. Onnan érkezett gazdája azt mondta, királynői dolga lesz a rancson. És itt van Bolygó is. A fiú hozta, ki messziről érkezett. Úgy volt, hogy egy napig marad. Hat nap lett belőle. Ezen a rancson megbecsült vendég az idegen, ha fejébe cowboykalapot nyomott, és gyermekkora óta hordozza a vadnyugat fényét a lelkében. Pedig nem olcsó mulatság ez. Egy-egy bőrkalap ezer korona, egy jó nyereg pedig hetven vagy nyolcvanezer forintnál kezdődik. És akkor a ruháról, a csizmáról nem is beszéltünk. Pedig mindez kell a ródeóhoz. Versenyezni, bemutatót tartani, vadnyugati showt csinálni. Meszlényi István nevét emlegeti a modern western-hős, aki anyagilag támogatja a versenyeken, a vadnyugati bemutatókon.

— Amerikai zászlót lenget a kezünkben a szél, amikor bevonulunk Petivel — magyarázza Sanyi — Közben a Winnetou zenéje szól. Nemrég egy falunapon egy idős bácsinak kicsordult a könnye, amikor meghallotta.
Mayer Sándor felépítette gyermekkorát. Itt sorakozik előttem egy egész vadnyugati utca, melynek története csak most kezdődik. Lovagolni, apró állatkertet nézni, vadnyugati környezetet csodálni kezdenek járni az emberek Kabátfalura. Mert a legszebb kilátás a világra lóhátról nyílik.

— Meg tudom mutatni, hogy az akácos erdőkben merre vannak az őzikék — néz a töltés felé Sanyi, és sóhajt egy mélyet — Azt is, hol bujkálnak a nyulak. Mi, a lovammal, vagyis a társammal naponta látjuk őket. Párás hajnal, naplemente nem számít. A vadnyugati lovasokat kemény fából faragták!

Az emlékezet fája

Szeptember 8-án Vereknye szülöttjét, a többszörösen kitüntetett színészt, Boráros Imrét avatták díszpolgárrá, aki  ma elsősorban a Komáromi Jókai Színház deszkáin érvényesíti tehetségét.

Szeptember 9-én a vereknyei szlovák cserkészek, a Pozsonypüspöki Szent Erzsébet Cserkész Csapat, Schniererné Wurster Ilona cserkészparancsnok segítségének köszönhetően a soproni cserkészek kel találkoztak.
Szeptember 10-e volt számunkra a rendezvénysorozat legemlékezetesebb napja. Már a déllután fellépő Ifjú Szivek tánccsoport produkciója megdobogtatta a szíveket, de a MIK gárdája volt az, amely igazán kitett magáért.  A bükkcserje kiültetésének keretműsorát a soproni és pozsonypüspöki cserkészek közreműködésével gazdagított, Csanaky Eleonóra gyönyörű szavalataival hangulatossá varázsolt, Nagy Vilmos történelmi előadásával színesített és Cérna Géza meséi befejező részének a helyi MIK-tagok — Jávorka Patrícia és Lakatos István — által előadott összeállítás tette feledhetetlenné. Mert bármily eseménydús volt is a három napos önkormányzati rendezvény, csupán az EMLÉKEZET FÁJÁNAK az elültetése hagyott maradandó emléket az utókor és a vereknyeiek számára.

Az elhangzott mese részlet záró soraival élve:
„Ezt a fát nem lehet a kertek tövében titkon nevelgetni. Vagy nagyra nő, vagy elpusztul! Adja Isten, hogy minél erősebbre nőjön!"

Csepregi Éva

Beteljesült jóslat

A kínai horoszkóp szerint az idei év a Sárkány éve. Neked mi ugrik be ennek hallatán?

— Több dolog is. Bár igazából nem vagyok igazi horoszkóp-szakértő, de úgy tudom, a hiedelem szerint ez jónak számít. Annak viszont már kevésbé örülök, hogy az előző óta ilyen sok idő, azaz 12 esztendő telt el. Az nekem ugyanis csodálatos évem volt. Az első szólólemezemnek is ez volt a címe, és az elég sikeres volt. A Sárkány évét játszottam is rendre a fellépéseimen, sőt azóta is játszom.

Egyébként hiszel a horoszkópokban?

— Hiszek bennük, de nem az újságokban leírt jóslásoknak. Mindenkire jellemző valamilyen sorsszerűség, kijelölt út, ezek pedig valahol le vannak játszva. Életünk nagyjából ettől függ, ezek kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatók — egyénektől függően. Én például nagyon kíváncsi voltam a jövőmre, így idén meglátogattam egy jövendőmondót.

Mit mondott?

— Húsvét tájékára új szerelmet jósolt nekem, és ez eddig bejött. Fél éve ugyanis újra van párom, akivel nagyon jól kijövünk. Szerencsére a kisfiam, Dávid is szereti őt, így hármasban tervezgetjük a közös jövőt.

Ha már a jövőt és a várható fellendülést említetted, mire mondanád azt, hogy tényleg nem tévedett a jós?

— Szeretnék az éneklésen kívül új dolgokat is kipróbálni. Nem titkolom, hogy szívesen vállalnék szerepet valamelyik médiában, azon belül is igazából a televízió vonz. Szívesen vezetnék valami olyan műsort, aminek a zenéhez is bőven van köze.

A Mérleg jegyében születtél. Egy szakkönyv többek között a következőket írja az ebben a jegyben születettekről: „figyelmes, diplomatikus, nem rohan fejjel a falnak, nem vágyakozik az elérhetetlenre és ragaszkodik ahhoz, amije van." Ha Téged veszünk alapul, akkor igazat írnak?

— Azt hiszem, igen, hiszen ezek mind-mind jellemzőek rám. Ugyanakkor nehéz lenne valakiről pontosan leírni, hogy milyen is általánosságban. Nálam az a jó, hogy tudok a múltamból is élni, hiszen sokan vannak a régiek közül, akik a rivaldafény hiánya miatt összeestek.

A Neoton-korszakban Erdős Péterrel, a Hanglemezgyártó Vállalat akkori vezetőjével volt kapcsolatod. Hatalmas, 27 éves korkülönbség volt közöttetek. Akkoriban hogy reagáltak erre?

— Mi nem titkolóztunk, miután kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, feltártuk a kapcsolatunkat. Nem érdekeltek különösebben mendemondák, hiszen akik közel álltak hozzánk, azok tudták, hogy ez egy nagyon szoros, mély kapcsolat volt.

Halála után Skóciába menekültél, felejteni...

— Nem tudtam elképzelni, hogy nélküle hogyan csinálom tovább, menekülni akartam az emlékek elől. Azt hittem, jó megoldás, ha mindent itt hagyok. Skóciába költöztem, ahol nemsokára férjhez mentem, majd megszületett Dávid. Végül is nem lett igazán jól sikerült a kapcsolat, pedig háziasszonyként szerintem remekül helytálltam, Dávid papája viszont soha nem tudta megérteni, hogy viszszavágyom a színpadra. Jobb, ha az ember idejében észreveszi a dolgokat, így hazajöttem.

Hazajöveteled után csönd volt körülötted. Ez mennyire volt szándékos?

— Változott az élet, és változik azóta is. Tisztában voltam vele, hogy az embernek magának kell megteremtenie mindent, ha talpon akar maradni. Aztán ez vagy sikerül, vagy nem...

Az utóbbi időben két új albummal is jelentkeztél. Először Végvári Ádámmal közösen adtatok ki egy lemezt, majd idén szólólemezed jött ki. Ádámmal úgy tűnik, valahogy mindig viszszatértek egymás mellé.

— Igen, időről-időre összehoz bennünket az élet, és ez így van rendjén. A Dáridóban léptünk fel közösen, amely olyan jól sikerült, hogy ismét szóba került a közös munka. Úgy éreztük, hogy az ottani sikereinket most remekül meglovagolhatjuk.

Meglepően latinosra sikeredett a közös album, az Ádámtól Éváig...

— Sok ilyen nóta van a lemezen, ami kimondottan latinos hangvételű. Ez most újra divat lett, mondhatni a levegőben van. Vidám, ritmusos, táncolható nyári albumot szerettünk volna készíteni, ami azt hiszem sikerült is. A számokat Ádám írta és hangszerelte, s csak mi ketten énekelünk rajta.

A szólóalbumon (Ha változik a világ) korábbi férjed, Bob Heatlie is írt számokat. Még mindig tartjátok a kapcsolatot?

— Tartjuk, de nem szoros a viszonyunk. Ezeket a számokat Bob egyébként nem most írta, még jóval korábban. A közreműködő zenészek többsége fiatal, tehetséges muzsikus. Nem nagyon tudunk meglenni új dalok nélkül, ezekre szüksége van a lelkünknek is. Ezért aztán kis adagokban csepegtetjük az újdonságokat a koncertjeinken. A szólólemezemen viszont valami mást szerettem volna csinálni, mint a Neotonban. Ezért lett modernebb a hangzása. Ez az album egyébként az én ajándékom, külön a 2000-ik évre.

Ezt az albumot állítólag Dávidnak ajánlottad...

— Igen. Ha az embernek gyereke van, teljesen átértékelődik az élete. Már minden érte szól, az író neki is írja a könyveit, a zenész a szövegeket, és kíváncsi arra, vajon pár év múlva mit szól majd ehhez a gyerek. Nyugodtan mondhatom, hogy nekem most már főleg a gyerekről szól az élet.

Dávidnak vannak zenei ambíciói?

— Szeretném, ha lennének, de nem erőszakolom a dolgot, csak ha neki is lesz hozzá kedve. Úgy tűnik, hogy van, hiszen hamarosan zeneiskolába fog járni.

Ha jól tudom, ti most falun laktok.

— Igen, Tahiban. Dávid miatt. Itt jó a levegő, egészségesen élhet, és a családi ház megfizethető volt. Szentendre is szóba jött, de túl drága volt. De Tahi is tökéletesen megfelel: van kert, medence, és Dávid most kapott egy tágasabb szobát. Közel van a Duna is, gyakran lejárunk, de a barátait se hanyagoljuk el.

A mai világban mi az, amire a leginkább ügyelsz Dávid nevelésével kapcsolatban?

— Dávid akaratos, és gyakran veszi lazára a figurát. Amúgy jó gyerek, remek képességekkel, amire lehet építeni. Azt szeretném elérni, hogy még jobban tudja, még inkább ráérezzen arra, mi a legfontosabb feladata, mi az, amit éppen meg kell oldania.

Ha már a gyerekeknél tartunk, akkor beszéljünk a Fényszóró Alapítványról, melynek elnöke vagy.

— Korábbi jótékonysági fellépéseimen sokat találkoztam beteg gyerekekkel. 1995-ben egy hónapot töltöttem a Magyar Speciális Olimpia Szövetség fogyatékos sportolóival az amerikai New Havenben, ahol ezek az emberek a 4 évente megrendezésre kerülő legrangosabb versenyen a Speciális Olimpia IX. Világjátékán vettek részt. A záróünnepségen egyébként a csodálatos stadionban egy dalt is énekeltem ennek a tiszteletére. Ez alatt az egy hónap alatt megismertem ezeknek az embereknek a képességeit, küzdeni akarásukat, személyiségüket és igen közel kerültem hozzájuk. Ekkor határoztam el, hogy további segítségnyújtási lehetőséget próbálok keresni nekik. Gyakran szervezünk jótékonysági fellépéseket. Legközelebb október 26-án lesz ilyen rendezvény, ahol a tervek szerint a beteg gyerekek is a fellépők között lesznek, és persze a művészek is fellépnek majd.

Kik tartoznak a jótékony művészek közé?

— Többek között Kozsó és csapata, a Picasso Branch, Várkonyi Attila, Vincze Lilla, Csonka Pici és Karda Beáta. Most ősztől én is ismét belevetem magam az alapítvány munkájába, a nyár ugyanis eléggé elvont ettől.

Milyen érzés volt megannyi fiatal előtt — óriási sikerrel — fellépni a Szigeten?

— Nagyon jó, ez egyfajta elismerés is. Sok fiatal emlékszik a szülőknek, valamint a médiáknak köszönhetően a mi zenénkre, és ez tényleg jóleső dolog.

A mai zenéről mi a véleményed?

— Van jó is, rossz is, ilyen is-olyan is. Ugyanúgy, mint a mi időnkben. Nem érdemes lázadni egy-egy műfaj ellen, hiszen azt úgyis a fiatalok határozzák meg, a külföld és az egyéni ízlés hatására.

Térjünk át a színészetre. A Ruttkai Éva Színházban játszol. Hogyan kezdődött mindez?

— Ott volt énekiskolám, és mindig is vonzott ez a műfaj is. Szóltak, én pedig kipróbáltam magam.

Visszajelzések?

— Többen dicsértek már, úgy érzem, a nézők is elégedettek voltak velem. Sok függ egyébként attól, hogy milyen is a szerep. A Kaktusz virága című darab például nagyon tetszett, hiszen ott „átváltozós" szerepem volt, hol csinosnak, hol marconának kellett látszanom, sok mindent kellett egy darabon belül eljátszanom. Idén viszont leállok, hiszen Dávid miatt nem tudom vállalni a színházat, erre most egyszerűen nem jut időm.

A Ruttkaiban együtt játszottál Vincze Lillával...

— Igen, ő az egyetlen igazi barát a szakmából, és a kapcsolatunk a távozásom ellenére tovább tart majd. Most úgy néz ki, hogy fellépek én is a koncertjén, ami a Tháliában lesz. Erről jut eszembe, nekem is van egy új hírem: december 26-án ugyanis szólókoncertet adok majd, amin felcsendülnek majd slágerek a Neoton korszakból is, de teret kapnak az új felvételek is. A szólókoncert egyébként nálam abszolút újdonság, mert nekem ez idáig ilyen még nem volt. Örülök, hogy pont 2000-re jött öszsze...

Arnie visszatér!

Matt Damon

A harmincéves szőkés hajú fiúért egyenesen vetekednek a producerek, és a villájában már két éve ott áll a legjobbaknak kijáró díj, az Oscar. Igaz, a legcsillogóbb aranyszobrocskát a Good Will Hunting című film forgatókönyvéért kapta, amelyet legjobb barátjával, Ben Affleckkel írt. A filmben persze Matt alakította Will Hunting matematikazsenit.

A fiatalember büszke rá, hogy sikerült bizonyítania tehetségét, és mint mondja, ezt elsősorban Coppolának köszönheti. A világhírű rendező adott ugyanis esélyt neki az Esőcsináló című filmben, amelyben egy fiatal ügyvédet alakított. A Good Will Hunting forgatása alatt pedig maga Spielberg ajánlott fel neki szerepet a Ryan közlegényben.

— A hírnév jól kibabrál az emberrel, ha nincs rá felkészülve, és ha nem a földön járunk — jegyzi meg a színész, akinek a családja igen sokat segített abban, hogy nem szállt a fejébe a dicsőség. — Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, akikben megbízom, és egy percig sem haboznak észhez téríteni, ha netán arrogánsnak mutatkoznék — vallja.
Ne gondoljuk persze, hogy Matt Damon egyetlen éjszaka során vált sztárrá. Becsületesen végigjárta a lépcsőfokokat. Ugyan ki emlékszik például arra, hogy a Mystic Pizza című filmben debütált?! Mellesleg tizenkét éves korában egyre közelebb került a színházhoz, és pantomimozott is. — Hatalmas élvezettel csüngtünk a Csillagok háborúja minden egyes kockáján — emlékszik vissza erre az időre.

A hollywoodi csillag 1970. október 8-án született Bostonban, a Mérleg jegyében, és testvérével, Kyle-lal elvált édesanyjuknál nevelkedtek. A középiskola elvégzése után három évig angol irodalmat tanult a neves Harvard Egyetemen, miközben már színészként dolgozott.

Állítólag a forgatásokon igen gyakran beleszeret partnernőibe, az Esőcsinálóban Claire Danes-ba lett fülig szerelmes, majd a Good Will Huntingban Minnie Driverbe. Hiába, a film az érzelmekre épít, és a köztük levő jelenetek megtették a hatásukat: miközben együtt dolgoztak, szép lassan egymásba szerettek. Azóta persze más partnert imádnak...

Legutóbb A tehetséges Mr. Ripley című filmben láthattuk Damont, amelyben egy velejéig romlott embert, egy gyilkost alakít kitűnően. — Amikor először elolvastam a forgatókönyvet, éreztem, hogy a szerep óriási lehetőség. Tudtam, hogy Ripley-nek szimpatikus fiatalember benyomását kell keltenie, és Anthony Minghella forgatókönyvíróval rengeteget beszélgettünk a szerepről — jegyzi meg Damon, aki ezzel az alakításával is bizonyította, hogy az igazi tehetségek közé tartozik.

Színes Randevú

Alien Song

Itt van ez a szegény földönkívüli, aki önkívületi állapotban énekli, hogy I Will Survive, azaz Túlélem én. De aztán mégse — vagy talán mégis, mert a folytatása következhet. Megszoktuk már, hogy a miszlikbe aprított akcióhős és egyéb főgonosz is fel-feltámad egy újabb folytatás kedvéért, s a sorozathősök is csak akkor szállnak ki a szappanoperákból, ha valóságban is meghalnak, vagy elfogy a produkció pénze. Victor Navone földönkívülije azonban mégis halhatatlannak tűnik, hiszen a processzorok között minden megtörténhet, ha valamit elrontottunk, visszacsinálhatjuk, ha valamit kitöröltünk — a legtöbb esetben — visszavarázsolhatjuk. És különben is egy földönkívülit nem olyan fából — vagy miből — faragtak (?), hogy egy bármiféle diszkógömb agyoncsaphassa. A történet vége ezért nem szomorú, jót röhögünk rajta, s ha bosszúsak vagyunk, s rossz a kedvünk csak ráklikkelünk a megfelelő ikonra, s a múltkor még agyonütött űrlény ismét rákezdi, hogy First Time Was Afraid... s ő az örök optimista. Tanulhatnánk tőle!

 (Fotónk csak illusztráció)                    Csenger Ferenc

Persze, egyéb kiskapuk is léteznek, de ennek az írásnak nem a célja, hogy a fekete utazásra buzdítsunk benneteket, hanem, hogy beindítsátok agyatok tekervényeit. Mert a közeljövőben a Randevúban is fogalkozunk majd a problémával, és a legjobb, legeredetibb ötletek adásba kerülnek.
Tehát írjátok meg történeteiteket, vagy csak elméleti ötleteiteket a témával kapcsolatban! Segítsünk egymáson! Ti is egy máson, és mi is egy máson! (Persze, ez csak vicc vót!)

Vesztegzár a Grand Hotelben
Rejtő Jenő regénye a tét!

Ilyen egyszerűen még nem nyert könyvet magyar fiatal ebben az országban! Elég, ha kiválasztod a helyes választ a három közül, és a sorszámát legkésőbb október 15-ig beküldöd az Ifi magazin címére! Sorsolással Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben című nagyszerű regényét nyerheted!!!

Kérdésünk: Ki látható Safarit Kiss Gábor fotóján Kecskés Marika és Csenger Ferenc között?
1. Tévé Tádé, az űrlény
2. Tele Máté, az erdei manó
3. Michalovič Tibor, azaz O.J. Tee, a komáromi Gang Star’s     együttes tagja, aki a Medenceparti Ifi-Bikini Party keretében volt az Élő Randevú vendége. Várjuk a helyes számot! Szorítunk!

— Kicsit elfogult vagyok a Randevúval kapcsolatban, hiszen a szerkesztők, munkatársak többsége jó barátom, s kollégaként a kulisszák mögé is betekinthetek. Így nemcsak a kész műsort hallgathatom meg, hanem a nyers, megvágatlan anyagokat is. tetszik a műsor. Imádom Pásztor illetve Komzsík Diana frappáns beszélgetéseit az élet dolgairól a talpraesett Randevús gyerekekkel, a sztárinterjúkat a magyar zenei élet legjobbjaival. Valamint a nagyon jól összeválogatott zenét,..
Vissza a tartalomhoz

Rockfölről jelentjük

SHAKIRA: DÓNDE ESTÁN LOS LADRONES?

A művésznő Shakira Isabel Mebarak Ripoll néven látta meg a napvilágot 1977 február 9-én a kolumbiai Barranquilla városában. 13(!) évesen otthagyta nincstelen családját, és Bogotába költözött, hogy modell legyen. Ez szerencsére nem jött össze, helyette viszont leszerződtette a SONY RECORDS. 1991-ben, 14 éves korában készült el első lemeze, a MAGIA, csupa saját szerzeménnyel. Ezt követte a PELIGRO, de egyik album sem volt igazán sikeres, ám 1994-ben megjelent a PIES DESCALZOS album, mely nyolc országban jutott a listák legmagasabb pontjára, és négy millió fogyott el belőle!
A Dónde están los ladrones? (Hová lettek a tolvajok?) még 1998-ban került a boltokba. A CD tizenegy számot tartalmaz, melyek között vannak balladisztikus lassúk is, de főleg a táncolható dolgok dominálnak. (Érdekes ez a dél-amerikai mentalitás. Az ember hallgatja vidám zenéjüket, nézi a táncukat, és azt hiszi, hogy minden rendben van. Közben ők meg háborúról, diktatúráról, forradalomról énekelnek.) A dalok hangszerelése tipikusan latinos. Mintha nem is ismernék arrafelé az európai és észak-amerikai „zenegyárakban" használt „ketyeréket", amikkel szép lassan megölik a ZENÉT. A gitár SHAKIRA lemezén mindenütt jelen van. Elektromos, akusztikus egyszerre. Ezt rengeteg ütőssel és fúvóssal egészül ki, a hallgató nagy-nagy gyönyörűségére. A latinos ritmusok jól megférnek a rockos hangzással. Ez a címadó dalban sikerült leginkább. Az Ojos Asi pedig arabos dallamvezetésével igazi csemege, nyugodtan rá lehet ragasztani a world music címkét.
A latin zenék kedvelőinek melegen ajánlom az anyagot, ha máshonnan nem, az internetről le lehet húzni. Keresd a SHAKIRAS WORLD honlapot.                   SONY RECORDS
 

AURÓRA: BALKÁN EXPRESS

Első lemezük 1989-ben került forgalomba 1988 címmel. Csináltak még két bombázó lemezt (Viszlát, Iván! és Előre kurvák, gengszterek), majd egy kevésbé sikerültet (FelTámadás). Ezek után jelent meg a Keserű cukor, az Illegális bál és a Nincs karácsony, majd egy közös lemez a német WIZO-val.

Közben dobost cseréltek, Polyák ment, Blinker jött. Azóta ő is távozott, helyette az AMD-ből is ismert Kis Kovács üti a bőröket. Vigi (gitár, ének) és Galacs (bassz) mellé beszállt Qka is a trombitájával, ami eléggé szokatlan hangszernek számít egy punkzenekarban.

És igen! Sikerült megint olyan, zeneileg friss anyagot összehozniuk, mint egy fiatal csapatnak, akiken még nem fogott az idő vasfoga. A dolog zenei része Vigi munkásságának minden jegyét magán viseli. Nagyon el vannak találva a trombita -szólamok, természetesen épülnek bele környezetükbe, anélkül, hogy a dalok éléből, dögéből elvennének. A basszus a háttérben dübörög, de csak azért, hogy itt-ott kiugorjon, gyorsan megsorozza a dobhártyádat, és már el is tűnjön. Teszi a dolgát, nyomja az alapot, pontosan, mint az óra. A dobosra sem panaszkodhat senki. De dobszólót ne várjon tőle, csak azért, mert ezen az anyagon felesleges exhibicionizmus lenne. A gitárra talán lehetett volna tenni még egy kis kakaót, meg egy kicsit vastagabbra keverni a hangját, de ez talán csak azokat fogja zavarni, akik a METALLICÁN kívül nem hallottak más rockzenét.

A punk-rock szövegközpontú dolog, így a szövegíró munkája sokat javíthat, vagy ronthat a produkción. Az AURÓRÁHOZ visszatért Pusztai Zoli, akit Magyarország egyik legjobb szövegírójának tartok. A régebbi AURÓRA dalokból sütött a düh, de a felhozott problémákra nem kínáltak megoldást. A helyzet mára sem sokat változott, talán csak annyit, hogy a düh helyett a kiábrándultság, a reménytelenség, a csalódottság a jellemző. Ennek ellenére a dalok mit sem vesztettek energiájukból. Egy kis ízelítő: „a rendszer új / de szívemen a súly/ pont olyan mint rég; arról beszél a próféta / hogy hiába vársz a lóvédra / hogy klónozni fognak téged is / lehetsz fehér és néger is / látom a jövőt nem túl szép / kihűlt nyomunkba senki se lép / te robot leszel én okos gép / nem marad rólunk / semmilyen kép." Újdonság viszont a spirituális témák felbukkanása a szövegekben. A csúcs azonban a Tizenöt múlt. Totális pusztulás, kiúttalanság. Egy kis József Attila parafrázis: könyveket éget és leveleket / két hete nem evett / se sokat se keveset. És kozmikus magány: tizenöt múlt / de lehetne száz is / menekül és fél / hogy itt ragad / a divatlapokból / rámosolyog Párizs / tüzet gyújt egyedül / egy híd alatt.
Fekete-fehér fénykép napjaink Kelet-Európájáról.   AURÓRA RECORDS

Havi Metál (Ivancsik Sándor rovata)

Futva szép az élet

komáromi fiatalok futottak Pesten

Mióta űzitek a futást, mint sportot?

Kovács Gyula: Valamilyen szinten mindig is futottunk. Én tornásztam, bunyóztam és aztán jött a futás. Szerintem ez jobb mint a kocsmában ülni.

Most ez a csúcs az életedben?

K.Gy.: A csúcsok nem itt vannak, inkább úgy van, hogy valamilyen szinten kondícióban kell tartani a testet.  Belőlem már világbajnokot is akartak csinálni, de ezt már nem lehet, mert megvan a korom is... A test egy szerkezet és nem lehet túlhajtani. Negyvenhat  évesen már nem lehet nagyon nagy eredményeket hozni, vagy ha igen, akkor csak egyszer-kétszer, aztán kész.
Horváth István: Sportolni már húsz éve sportolok. Komolyabban 83-tól, akkor kezdtem kajakozni és mivel itt fontos az állóképesség, futottunk, erősítettünk, mert hogyha valaki jó akar lenni, nagyon keményen kell csinálni. Az elején nem nagyon kedveltem a futást, aztán az iskolában fedeztem fel magamban az adottságot, mert mindenkit lehagytam. Lassan megszerettem és 1995-ben a Komárno-Komárom versenyen indultam és tetszett. A maratonra azért mentem, mert egy barátom már volt, és azt mondta, hogy jó volt. Így én is elhatároztam, hogy egy év múlva megpróbálom. Nekem is tetszik. Most már hiányozna a sport, ha abbahagynám. Ha csak úgy elmegyek futni 10-12 kilométert, ennél nincs jobb kikapcsolódás.

K.Gy.: Mi úgy mondjuk, hogy Kimegyünk hallgatni a Stradivarit. A természet csodálatos.

H.I.: A futás után mintha újjászületnék.

Puha Zoltán: Én akkor kezdtem mikor láttam az öcsémet futni. Elmentem a Komárno-Komárom-ra, és jól éreztem ott magam. Az alapiskolában kezdtem rövidtávon.

Mi az élvezetes egy maratonon?

H.I.: A hatalmas tömeg, korhatár nélkül, ahogy futnak, az húz, nagyon jól érzem így magam. Ezeknek a versenyeknek hangulata van, ezt ki kell próbálni.

Mennyit kell edzeni, hogy elérjen valaki egy ilyen szintet?

H.I.: A maratonra például fél évet készültem, de ha valaki most kezdi el a futást, az azért nem fog  lefutni fél év után egy maratont. Fontos, hogy legyen az embernek célja és motivációja. Amúgy hetente 50-70 kilométert futok. Szoktam megállás nélkül 25 kilométert is futni, ami kb. két óra futást jelent.

K.Gy.: Én felállítok egy éves tervet. Az év nálam október 15-ével kezdődik és az utolsó maratonnal ér véget. Ezalatt k.b. 2000 kilométert futok, ami szintén úgy 50-70 kilométert jelent hetente. A téli alapozásban 6 kilométer úszás van hetente és 6 óra torna. Fontos, hogy egy csapat vagyunk, és jó tudni, hogy valaki van előttem, és valaki mögöttem.

P.Z.: Lazán szoktam edzeni. Sokat számít a haverság, fölösleges a rivalizálás, örülünk a másik sikerének.

K.Gy.: Egymásnak drukkolunk, akiket ismerek, mind jószívű srácok, ez nem üzlet.
P.Z.: Számíthatunk egymásra, mindig szólunk egymásnak ha valami van. Jobb sportot nem is találhattunk.

Milyen eredményekre vagytok büszkék?

H.I.: Én a mostani fél maratonra, főleg, hogy 1 óra 20 perc alatt futottam le. Boldog voltam a futás után. Büszke vagyok, hogy idén másodszor voltam a legjobb komáromi a Komárno-Komárom futáson és a mostani félmaratonon is.

K.Gy.: Három dologra: büszke vagyok, hogy futhatom a Komárno-Komárom futást, büszke vagyok, hogy komáromi vagyok és futhatok a városomért.  A második büszkeségem a NIKE félmaraton és a legnagyobb futás a Kaisers Maraton. A harmadik dolog, hogy  Veszprémben  a kategóriámban a második helyen végeztem egy 10 kilométers versenyen. Életemben először álltam  pódiumon. Fantasztikus érzés volt. Ez egy nehéz verseny volt. Mi a kis eredményeknek is örülünk.

P.Z.: Nincs semmi, amire büszke lehetnék.

Hát én már büszke lennék, ha le tudnék futni egy maratont.

P.Z.: Az én maratonom vége az már nem futás volt, csak gyaloglás.

K.Gy.: A maraton másról szól, az nem csak a futásról van. Lehet ,hogy egy futó a maraton után lesz igazi futóvá, persze a rövidtávfutók is lehetnek nagyok... Ez egy kihívás, ez arról szól, hogy az embernek van akarata, van mersze és nem hátrál meg. Ezt aztán át tudja vinni az életbe is. A sport arról is szól, hogy tisztelni kell a másikat, legyőzni de nem megölni.

Mit üzennétek a fiataloknak?

K.Gy.: Túl hamar adják fel és a könnyebb utat keresik egy extasy-val vagy számítógép előtt. Sok betegséget elűz a sport. Ez olyan, mint a motor, ha alapgázon járatom, és aztán rálépek a gázra, szétesik.

H.I.: Próbáljanak pozitívabban nézni a sportra. Főleg az egészségükért. Mindenhol csak a nyomás, a stressz van, ezért fontos kicsit sétálni, futni a természetben a barátokkal.

A végén szeretném még megemlíteni azokat, akik most nem jutottak szóhoz és szintén kiváló eredményeket tudtak már elérni: Spišiak Andrea, Macejko Slavomír, Ibos Csaba, Takács Attila, Hilbert Józsi bácsi, Priškin Miloš, Bényi Zoltán, Cehlarik Igor, Kolarovský Michal, Košec Emil és Halász Dodi. Remélhetőleg még sok szép eredményükről számolhatunk be a jövőben és talán valaki/k/ már támogatást is felajánlanak valamikor ezeknek a kitűnő emberkéknek. Sok sikert!

---

Hadd szóljon... avagy: forró hangulat a nádszegi rock-fesztiválon

BOMBER

Gyula: — Tölgyessy Gyula vagyok, az együttes ősembere. Azért ősember, mert a Bombert Hortobágyi Gábor dobosunkkal (itt röhög mögöttünk) alakítottuk még 1996-ban. Aztán szállt be hozzánk Papp Tibor énekes, majd Magasváry Viktor, a leghosszabb hajú gitáros.

Zenei stílus?

Viktor: — Egyszerű, könynyed, heavy metálos rock and roll. Minden zenekar tudja, melyik zenei irányzatot kell követni. Mi a rock útvonalán indultunk el, leginkább a Motorhead és az AC/DC hatott reánk. Jelszavunk a vidámság és a happy fealing.

Tibor: — Na meg a sör!

Viktor: — Sátoraljaújhelyen nőttem fel, aminek a másik fele Slovenské Nové Mesto. Néha átjöttünk kajálni meg sört inni, így rengeteg barátunk van Szlovákiában. Jó kemény rockzenét játszunk, természetesen magyarul. Sajátos szövegvilágunk van, borongós — vidám zenével, vagy fordítva.

Tehát az ellenpólusokat kívánjátok közelíteni?

Gyula: — Igen, de fontos, hogy mindez jó hangulatban jöjjön le a színpadról. Mert amilyen a mi kedvünk, olyan lesz a közönségé is. Mi pedig mindig vidámak vagyunk és röhögünk. Ja! És sohasem foglalkozunk politikával.

Egy-egy együttes sikere abban is tükröződik, hány albumot tett le az asztalra.

— 1997-ben jelent meg az első lemezünk, a B1. Ebből két videoklip is készült, a „Nem az a kéz" és a KFT „Afriká"-ja Bomber-változatban. A második lemezünk, a „Pont Ilyen Nőt Akarok" (A kezdőbetűk akár összeolvashatók is — szerk. megj.) ez év elején jelent meg. Most készül a harmadik, melynek a címe az lesz, hogy „Legjobb a hülyéknek!"

Viktor: — Építjük a piramist, amire egyre feljebb kívánunk kapaszkodni. És még ami fontos: szuper a buli, ragyogóak a lányok, jó a sör, jól érezzük magunkat, és ez a legfontosabb.

Valaki üvölt, van aki énekel
Van aki figyel, valakit érdekel
Nézd a szemét, erre nem felel
De te csak ugorj, ahogy a szíved ver!
 

DAMNED ROAD

Bigyó: — 35 éves vagyok. Mi a Piramison, a P. Mobilon, a Karthágón nőttünk fel, a rock a vérünkben van. Mára sajnos a rock rétegzenévé degradálódott, pedig a rock művészet, lásd ma példának okáért David Bowiet. De a mára jellemző showbizniszben elég egy minél fiatalabb tündér, akit szeret a menedzsere, a Fil Pedó, és kész a siker. Viszont ahhoz, hogy hitelesen tudj rockzenét játszani, legalább 10—20 évig kell színpadon lenni. Hát erről szól a Damned Road, akik egy elátkozott úton rockzenét nyomatnak, és erről nem mondanak le semmi pénzért.

Lehet még profibb módon csinálni?

Scotti: — Nem a zenével van probléma, hanem a háttériparral. Nem az számít, hogy egy másodperc alatt hány hangot fogsz le a húrokon, vagy hogy hány oktávot énekelsz ki...

Bigyó: — Én 1989-ben alapítottam meg a Republic zenekart. Sikerünk volt, igény volt erre a zenére. Úgy érzem, hogy ez az igény fokozatosan egyre inkább visszatér, hiszen ezért alakulnak újra a régi nagy bandák, és ezért vannak teltházas koncertjeik.

Itt az AC/DC emlékzenekaraként léptetek fel. Miért?

Tomi: — Ez az első ilyen fellépésünk, ahol az AC/DC emlékzenekaraként lépünk fel, egyébként továbbra is a saját zenénket nyomjuk. Egyébként van vagy 15 órányi műsorunk, amelyben kedvenceinket, az AC/DC-t és az Aerosmith-et játsszuk, bár ez kissé unikumnak számít, hiszen képzeld el az AC/DC-t akusztikus gitárokkal.
Döme: — Az is gond, hogy az utóbbi időben eléggé nem „média-barát" a rockzene. Minket nem igazán segítenek, úgyhogy úgy terjesztjük az igét, ahogy tudjuk. De elsősorban élő koncerteken. Sajnos kevés ma az olyan együttes, akik megélhetési szinten nyugodtan űzik ezt az ipart. Nem az ő, és nem a mi hibánk. Lemezeink fogynak, koncertjeinken mindig rengetegen vannak, úgy érezzük, hogy nőtt a népszerűségünk. Nem változtunk 16 éves korunk óta, ezt szeretjük, ezt csináljuk, és nem hiszem, hogy ez negatívum lenne. Forever Rock — Forever tiszta zene. Hadd szóljon!

Nem számít a holnap
Csak a mának élek
Nem érdekel más
Csak a Rock ‘n’ Roll!